Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-28 / 50. szám
H. &ARTA LAJOS; BRIQÁDNAPLÓ A szülői ház és az iskola Tanárok, igazgatók naplóiból 1964. augusztus 3. Reggel, amikor a fíókbpl előszedtem a szerszámokat, úgy terveztem, hogy először Sulek- ról írok: hadd ugráljon egy kicsit’ a papíron is. Aztán minden megváltozott. Különös dolog történt... Tíz óra lehetett, odajött hozzám Karsai Pista, a művezető, és Őzt mondta: — Na, bikfic, látom, leszakad a pejslitek, olyan sok a mein, adók segítséget. — Jól van — mondtam éppgn ideje. De ne valami ,,selejtes'’ valakit küldjél, mert az nálunk annyi, mint a niksz! Gere mellettünk állt, beleszólt ő is: '-t- Legyen két méter magas, a muszklija kemény, mint a vidia, és úgy hajlítsa a vasat; mint a kiflit a pék. — Kacsintott. — Na. látod, milyen kiesi az igény. Neífts'ókára mejött a pasas. Bemutatkozott. Hantos József a neve. Harmincévesnek gon- dolóm. Hosszúkás az arca és aa orra rettenetesen vörös. — No — mondtarn neki —, aztán hol dolgozod eddig? A darugyárban — felelte halkan. — Tíz forint volt az órabérem. — Tíz forintért dolgozni is kell ám -r- mondtam kicsit mérgesen, mert mindjárt a pénzzel hozakodott elő. — Itt nincsen fogjuk meg, aztán más viszi! — Fújta a füstüt, dühös. vplt. — Azt hiszi, hogy játszani jöttem?! — „De nagyra vagy! — gon - doltam — Lássuk, mit tudsz"! ■A legnehezebb munkát adtam neki: hajlítson vasakat az állványhoz. Izzadt, mint a ló, de a. normát százhúsz százalékra teljesítette, A nagykalapácsot úgy forgatta g kezében, mintha zsonglőr lenne. Amikor hazafelé mentünk, a villamoson azt mondta Gere: — Ügyes ez a fickó, csak kuka. mint a hal. Azt sem mondta egész nap, hogy befellegzett. Az öreg Kovalik vállat röpte — Na és! Nem lehet mindönki olyan dumás. mint te! — Nekem a piros orra neve tetszik — mondtam. — Olyan mintha paprika lenne.. Azt hiszem, ma éjjel vele fogok álmodni. 1964. augusztus 4. Jól kezdődöd a nap. Az irty- zatps forrósag után megeredt az eső. Zuhogott mintha dézsából .öntenék. V“Hűvös lesz ~ mondta * pasas — Délig megcsináljuk a normát. A többiek egymásra néztek és kacsintottak. Láttam, a szemük azt mondja: „Ez igen!” Amikor kongattak, Sulek odament hozzá. —Ide figyeljen — mondta. — is tíz éve gyűröm az ipart, fogadjunk, hogy meghajlítok .annyi vasat, mint maga. — Nem kell hőzöngeni, fiú- lek — léptem közéjük. —■ Mindenki annyit csinál, amennyit tud. Itt nincsen lógás. Félrebillentette a fejét, végigfutott rajtunk a tekintetével, aztán belecsapott Sulek tenyerébe. — Rendben van Egész délelőtt ordítás töltötte meg a műhelyt. Hol az egyik, hol a másik kiabált. — Huszadik! — Huszadik! — Huszonegy! — Huszonegy! Dél felé aztán hirtelen Gere kiabált — Emberek! ...Emberek, elájult „Elájult! A satupad előtt feküdt. Mellén a kalapács. Alig vert a szíve. Rohantunk az ormosért. Az öreg Kovalik mestereséges légzést adod. Tehetetlenül álltam Sulek mellett és csak azt hajtogattam: — A fenének kell hőzönge- ni... Mi a fenének... Az orvos megvizsgálta, injekciót adott, és azt mondta: — Ha magához tér, adjanak neki enni. Legalább két napja nem evett. Kivittük a levegőre. Az ,öreg Kovalik vele maradt. Hárman folytattuk a munkátEgyórakor bejött az öreg és azt mondta: — Megetettem. Szinte zabáit. Adtam neki kétszáz forintot kölcsön, vegyél, ami kell és hazaküldtem — rámnézett, —- pihenni. Mind a hárman bólintottunk. Sehogy sem megy a fejembe, hogy miért nem evett két napig! 1964. augusztus 5. Reggel nem jött be a pasas. Nehezen ment » munka. Hiányzott: 1964. augusztus 6, Még mindig semmi hír róla. 1964. augusztus 7. Ma váratlan dolog történt. Ültünk a pádon. Még nem volt hét óra. Kicsapódott a rpűbel.ygjtó. Karsai Pista, a művezető dühösen jött. Kiabált: — Megjött a jómadár!... Elitta a pénzeteket! Ejitta! Egymásra néztünk. Gere felállt, a művezetőhöz lépett. — Ide figyelj, Pista! — mondta — Igazat beszélsz? Karsai idegesen megszívta p hágót. — Azt hiszed, hogy áprilist csinálok, mi?! Menj fel az öltözőbe... Ivott, mulatott. lenekére vert a két darab százasnak. Az öreg Kovglik ingatta a tejét: — Nem értem, nem értein . Karsai kiköpte a csikket. — Mit néni értesz, a j'óislep áldjon meg?! — dühöngött. — Azt nem érted, hogy részeges'-' Azt nem érted, hogy azért tették ki a másik gyárból is!... —. Kár érte — mondta a kis Sulek. — Kevés ilyen lakatos szaladgál az országban... Kilenc órakor összehívták a fegyelmi bizottságot. El akarták bocsátani. A brigád bement gz ügyészhez, Gere azt mondta: — Ügyész elvtárs. ha ezt az embert elküldik, akkor az én munkakönyvemet is csúsztassák ide. Az öreg'Kovalik így szólt’:' —■ Fiatal még-, segíthetnénk rajta... — A kis Sulek hőzöngötA — Maguk könnyen kimondják: mehet! De nem úgy van ám! Én csak annyit mondtam: — Mi lesz vele. ha minden gyárból kiteszik?... Szóbeli megrovást kapott Tíz óra volt Leültünk a padra uzsonnázni. A pasas a satunál támaszkodott és a lába elé bámult. — Gyere — mondta Sulek. — Egyél valamit... Sonkám van. ha megfelel. Mozdulatlan maradt. Nem nezert a szemünkbe. A földet nézte. Munka után a brigád határozatot hozptt: Gerével menjünk fel a személyzeti osztályra, kérjük el a címét és holnap m/n jónk a lakására. Beszéljünk a .feleségével, nézzük meg, ha gyan ólrjek. Az utcanév és a házszám most itt van a kezemben egy kis cédulán. Beteszem a naplóba. Holnap talán többet tudunk 1964. augusztus R. Gerével elmentünk- Kövér öregasszony nyitott ajtót. Olyan volt, mint a hordó. Szívesen fogadott. Kimondta, hogy a lakó külön él a feleségétől, nála albéri<*tben lakik. Gere megkérdezte: —És mit gondol, miért iszik?... — A felesége összeállt egy férfival —- felelte. Amikor elbúcsúztunk, »at mondta az öregasszony: — Tudják, az a baj. hogy nagyon egyedül van. Jó volna ha beszélnének a szüleivel, hogy hívják vissza... Itt laknak a Wesselényi utcában .. Jóska már mondta, hogy szívesen hazamenne, de nem akar kéréssel beállítani... Ha hívnák. jobb lenne... Megnéztük a fekhelyét: sodronyos vaságy, régimódi díszpárna, lópokróc. 1964. augusztus 11. Közösen kosztoljuk. Holnap Sulek a soros. Azt mondta, rántottat hoz és kolbászt. Délben röpgyűlést tartottak. Megdicsérték a brigádot. Kihúztuk az üzemrészt a csávából. Ebben a hónapban már nyolcvanhét állványt csináltunk. Láttam, Gere meglökte és halkan azt mondta: — Ha nem piálsz, akkor már a kitencvennél tartunk.. Az öreg Kovalikot és Geiét ma megbíztuk: menjen el a szüleihez. Nyplc óra. Talán éppen most kopognak náluk. 19í>4. augusztus 12. Délben telefonhoz hívták. Antikor visszajött, fütyült. — No — mondtam az öreg Kovaliknak —, biztos az apja kereste. Kovalik bólintott; és fütyült ő is. Ma nagypn ment a munka. Sulek egész nap fphant, mintha lószérumot kapott j volna. A pasas meg egyszerűen begőzölt! — Nyomjuk meg! Nyomjuk meg! kiabálta állandóan. Gere heccelődve oda is mondta Suleknak: — Nézd, ez megkergült a kajádtól! Telezabáltattad rántottéval, most nem bír a vérével... Esküszöm, hogy nem bír! Sulek munka utón krétával felírta a vasajtóra: ..Világrekord! Eredmény: húsz vasóll- viiny. Győztesek: V'ass, Kova- lik. Gere, Sulek. Hámos.” A pasas sokáig nézte a- nevét. Amikor elindultunk a fürdőbe, még mindig visszanézett. 1964. augusztus 18. Ma hazahoztam az ennivaló leiét: a Hámos adagját. Visszautasította. Délben, amikor leültünk h padra, a táskából sonkái, uborkát és kenyeret vett elő. Aat ette. ~ Hát neked ki csomagolt? — kérdezte Gere. Kacsintott. Ahogy mi szoktuk. És azt mondta: _ Az anyám. Este a feleségem simítja a paplant az ágyon: rózsaszín & selymes. Rá gondolok. A lópokróc helyett már neki is papTana van. 1964. augusztus 17. Ma ünnepnap volt: fizetés, Szépen kerestünk. Kétezernégyei. Sulek mondta is: — Ha ez így megy lovgbb. jövőre kocsit veszek... De az is lehet, hogy várok néhány évet, amíg kijön a modernebb típus. Három órakor, mielőtt felvettük a fizetést, elküldtem a raktárba. Szerszámért. Az öreg Kpvglikot, Gerét és Suleket meg magamhoz hívtam. Tanácskoztunk ee határozatot hoztunk. Atnikpr visszajött. 6«e eléje tett egy cédulát. — írd alá a nevedet! — mondta. — No. rajta komám! A papíron ez állt: „Meghatalmazás. Alulírott Hámos József beleegyezésemet adom- hogy munkabéremet mindenkor a brigádvezető, Vrtss Iitr-r ve«y* kézhez.’’ Ellenkezett, idegesen kiabált'. Gere kiköpte szájából a cigarettát, eléje lépett és megmarkolta a kabátját. — Ide figyelj, te... — mondta. — Amikor enni adtunk, akkor nem hőzöngtéll... Akkor nem hőzöngiél, mi?! Munka után együtt mentünk a közeli postahivatalba. Az előlegből, amit kapóit, az öreg Kovaliknak megadta a kétszáz forintot. A többit, ötszázat feladtuk az anyja címére. Fáj, amit tettünk. Talán kegyetlenség volt. Di meg kellett tennünk! — 1964 október if. Már több m... etet hónapja együtt dolgozunk. Rendes. Nem hiányzik. Egyszer éreztem rajta, hogy piált. Mérges voltam. Azóta, minden reggel valami gumiba kell fújnia az orvosnál. Délelőtt odajött hozzánk és azt mondta: — Engedjétek, hogy én vigyem haza a pénzt... Hadd lássák, hogy más lettem Mind a négyen bólintottunk. Maga vette fel a fizetését és őrömmel indult haza. De nem egyedül! Titkon mind a négyen követtük. Lestük: állja-e a szavát? És állta. 1964. október 17. Ma panaszt hallottam Sulek- ra. Azt mesélik a szomszéd műhelyben, hogy kikezdett valamiféle asszonnyal. Nem fér a bőrébe! ügy tervezem, hogy holnap Sulekról írokA gyerek iskolában ' elért eredménye, az osztályban elfoglalt helyzete nagymértékben a szülői ház függvénye. Hogy gyerekünk az iskolában tanított tananyagot milyen mértékben sajátítja el, az bizonyos vonatkozásban túl megy na iskola' feladatain. Ez már a szülői ház gondja is keR, hogy tegyen. Pedagógusaink családlátogatási naplói arról tanúskodnak, hogy a családi nevelés területén elvileg nincsenek _ egyedi esetek kivéve — megoldatlan problémák- A gyere!; otthoni munkájának az irányításában, ellenőrzésében azonban már nagyon sok probléma merült fel, melyek ’ megszüntetése emelné gyermekeink tudását, könnyebb helyzetet terjntene később továbbtanulása számára . A családlátogatás! naplókból az tűnik ki, hogy a legtöbb probléma az első osztályosok otthoni munkájával van. Ezt igazolják az iskolai statisztikák is. Ugyanis az első osztályban van a legtöbb bukás. Az első osztályban tanító kollegák véleménye szerint, a szülők nem foglalkoznak a gye-r rekeikkel kellő türelemmel, és időben sem minidig elegendő a gyerek felkészítésével eltöltőit idő. Véleményük szerint pedig — ez közhely a pedagógiában, de le kell írni — az esetek nagy többségében az első osz-é tóly döntő jelentőségű. Ha itt, elsős korában kellő alapokat szerez a gyerek, akkor a későbbiek folyamán mindig könnyedben sajátítja el az anyagot. Az egyik kolléga ezt így fogalmazta meg: „El sem tudják képzelni a szülők, hogy mennyi kellemetlen percet szereznek gyerekeiknek nyolc éven keresztül, ha elsős korában nem foglalkoznak gyerekükkel a legnagyobb odaadással.” Egyet kelt érteni ezzel a véleménnyel. Egy másik esalácjlálogatósi naplóhói ezt ollóztam ki: „A szülők túláradó szeretete megfosztja a gyerekeket önáilósá- gától. Nemcsak felöltöztetik a gyerekei, de a feladatát is pl-' Készítik?” Az ilyen szülők ís gyerekeik későbbi óráit nehezítik meg. Sajnos olyan szülő is van. aki teljesen az iskolára hárítja a gyereke tanításának és nevelésének minden gondját. Ezeknek a gyerekeknek a legnehezebb. Közülük kerülnek ki a gyenge tanulók és az osztályismétlők- Ezekben az esetekben 3 pedagógus segítségére sietnek g napközik, — ahol működnek De mi történik ott, ahol még nem működik napközi? Különösen így van ez a tanyabok- rokbgn ps a város peremkerületeiben. Művelődéspolitikánk, a technika fejlődése, társadalmunk óriásit lépett előre. A szülők nagy része maga is azzal küzd, hogy hogyan tudjon lépést tartani a fejlődéssel. így érthető, hogy a családi nevelés a felső osztályokban nein kellő mértékben tudja segíteni az iskolában folyó oktató-nevelő munkál. A napközik segítik legjobban az eredményes munkát. Ahol nincs, ott viszont az iskola a szülőértekezleteken és a családlátogatáson keresztül nyújthatja a leghathatósabb segítséget. És bátran hozzátehetjük, hogy nyújtja i$ az esetek nagy százalékában. Sőt. A különböző társadalmi szervek is az iskola és a szülők segítségére sietnek. Felszínen lévő és nyugtalanító probléma a „banda-hatás” problémája — panaszolja az egyik igazgató. Tökéletesen igaza van. Nyugtalanító, hogy egyes szülők gyerekeik szabad idejét nem ellenőrzik. Nemcsak azt nem ÁPRILY LAJOS; kérik számon, hogy hol voltak, de azt sent, hogy mit csináltak míg távol voltak a szülői háztól. Érez felelősséget az a szülő a gyerek iránt, aki hagyja, hogy gyereke „bandába verödete’ még a bűnözésig is eljusson. Hasonló eset miatt történt az állami gondozásba vétel az Arany János utca környéki kiskorú „galeri” esetében is. A városi tanács művelődési osztálya úgy határozott, hogy ifjúságvédelmi bizottságot hoz létre, melynek feladata az iskoláktól kapott környezettanulmány alapján megvizsgálni a veszélyeztetett gyermekek élet- körülményeit; a gyámhatósággal és társadalmi szervekkel megnyugtatóan rendezni ezeknek a gyermekeknek az élet- körülményeit. E rövid dolgozatban előkerült problémák azt bizonyítják, hogy a felszín alatt mun-' káló erőket is jól ismeri a város pedagógus társadalma. Megoldásukhoz a szülői ház, az iskola, a társadalom széles körű összefogására van szükség. Ezt követeli a felnövekvő nemzedék érdeke is. Sigér Imre Hóhullásban Pgrka havait huUadoz v,g,k _ á zengésű ének- verse régi regélőknek, muzsikája télnek. Porka havak—. Hatvan éve, vagy hatvanöt is tán, « temető jege? útján, hagy repül a kis szán! Park'a. diavak... Kollégium kis kamasz-diákja, hogy rohantál sereg-élen hangos hó-csatákba. Porka havak... Hogy suhantál ifjú, könnyű szívvel hó-szelekben, a hegyoldalt szalagozó szívvel. Porka havak... Messze kísért hó-dala a múltnak. Tehérerdő fejedre is po rka-havak hulltak? Lassan lép már fürge lábad, óvakodva, félve: egyet lépsz és bezuhansz az örök-álmú télbe. JAROSLAV HASBK: Mozgalmas hitiawsórák \ koroupovi gyerekek ' * csak annyit tudtak j hittanból, hogy a kegyelmes isten végtelen jóságában ' megteremtette a nádat, s amikor ezzel elkészült, meg- 1 teremtette Horacek atyát, a ' hitoktatót is. Ez a kettő ugyanis szorosan egymáshoz . tartozott. Azután megtanította az isten arra is az embereket, hogyan kell a nádból nádpálcát készíteni. Horacek atyát pedig megtanította ezeknek a nádpálcáknak szokatlan jártassággal való kezelésére. Rendszerint azzal ke2dő- | dött, hogy Horacek káplán : belépett az osztályba, szomo- j rúan végignézett tanítványai megrendült arcán, s Így kezdte óráját. — Vanicek, te mafla kölyök, úgy érzem, nem tudod visszafelé elsorolni a hét főbűnt. Horacek hitoktató ugyanis valóságos rejtvényekké varázsolta kérdéseit: a gyerekeknek visszafelé kellett elmondani a tízparancsolatot, vagy ezt a kérdést kapták. — Ludvig, te csirkefogó, mondd meg gyorsan, melyik parancsolat az: alulról a harmadik, fölötte: ne lopj! így történt mindig, hogy Vanicek, Ludvig, Budhar, vagy más volt a soros, végül szomorúan mászott ki a pádból, s csoszogva óvakodott a katedra elé. Megtört az isten végtelen jóságába vetett hitük, s meg voltak győződve, hogy a vallás alapfogalmai nem a katekizmusban vannak, hanem a nadrág azon vészén, amelyen ülni szók1 lak. Egyszerű volt az egész: az atya térdére hajolva a többiek felé dugták hátsórészüket, s azután tűrték az atya gyakorlott kezében vidáman suhogó nádpálca csípős csapásait. A jelenet napról napra egyformán, minden változatosság nélkül játszódott le. Páter Horacek kenetteljes mosollyal hajtotta egyiket a másik után a térdére, áhita- tosan figyelmeztette mindegyiket szent kötelességére: — Köszönjétek meg az istennek, hogy itt verlek benneteket! D gy napon azután a szomszédos Közi Dvor- ból azt a javaslatot hozta Veprek, hogy fokhagymával kell a nádpálcát bekenni. Állítólag nemcsak az ütés fáj úgy kevésbé, hanem a nádpálca is megreped tőle. Végső kétségbeesésük hihetetlenül optimista gondolatai voltak ezek, s olyan mélyen hittek a fokhagymában, hogy Kratochvil, amikor bekenték a nádpálcát, elsírta magát ürömében. A koroupovi iskola kétségbeesett reménysége volt ez, s mi a teljesületlen reményekről szóló szomorú fejezetnek nevezhetjük. A páter, ha nem is egészen érthetően, de határozottan érezhetően magyarázta ezt meg nekik a nadrágjukon. Aztán kerek előadásban magyarázta meg nekik, hogy az, amit a nádpálcával elkövettek, csalás volt, mint ahogy erről meggyőződhettek. A büntetés teljesen igazságos, hiszen istent akarták becsapni. Élénk színekkel festette le, milyen káros következményekkel járhat egész életükre, sőt túlvilági bűnhő- désükre is. Hiszen ez az első fok az erkölcsi romláshoz és az elkárhozáshoz. Örök üdvösségébe merné lefogadni hogy a fokhagymát is úgy lopták, s éppen ezért újból elveri őket. Nem kétséges! hogy mindannyian az akaszt tófán fogják végezni, kivé' ve persze Venouseket, a 1 igazgató fiát és Zdeneket Ezeket sohesem verte mef
