Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

FILM JEGYZF. TBK Hamlet A velencei filmfesztiválon elért siker előzte meg a fijm magyar temumfóját. A szovjet filmművészet — az „Othello" és a „Vizkoresst vagy amit akartok’’ után ismét a világirodalom kimeríthetetlen kincsesbányájából, Shakespeare művészetéből merített íilm- témát. A drámából maga a ren­dező Kozincev írt forgatóköny- vet, s a főszerep alakításával Szmoktunavszkijt hízta meg. A film külsőségeiben alig különbözik közvetlenül elődjé­től, Lawrence Olivier emléke­zetes sikerű Hamletiétől. Ko­zincev a színpadi jelleg leküz­dését hatásosan oldotta meg nagyszerű tájfelvételeivel, te­hát elősorban külsőségekkel. A korhű jelmezek, a belső el­rendezettség általában ellentét­ben áll a mai nyugati, hala­dónak mondott színpadi beállí­tásokkal (a végsőkig leegysze­rűsített ruházat, az un. jelzés- színpad, stt>.) A nagy szovjet filmrendezők nyomdokain ha­ladva előszeretettel és kitű­nően mozgat tömegeket, de mindig csak ott, ahol ez a mondandó erősítését szolgálja, A film másban hozott újat, mégpedig a korszerű jellemáb­rázolásban. Ebben lényegesen különbözik Olivier művétől, ilyen alkotás csakis most ke­letkezhetett. Ez az ábrázolási mód nem egyéb, mint az egyes szemér lyek tulajdonságainak nagy­fokú leegyszerűsítése, a lénye­ges különválasztása a lényeg- leien tői, — absztrakció, Az ed­digi Hamlet-előadások során — akár színpadiról, akár vetí­tettről volt is szó — legalább a főszereplőket teljes emberi voltukban megismertük, mér­legre tehettük hibáikat, eré­nyeiket és bűneiket. Egy embernek akár kétszáz tulajdonsága is lehet, de ezek­ből bármilyen nagy lélegzetű dráma, regény vagy film —- mint művészi kifejezési eszköz — részére csupán legfeljebb néhányra van szükség, és ugyanannyi még ..belefér”. Ezek nagy része azonban lé­nyegtelen, a mű szempontjá­ból. A művészi absztrakció eddig is jelentkezett a filmművészet­ben. de elsősorban külsőségek­ben. Kozincev absztrakció készségét a jellemek ábrázolá­sa során csillogtatta. Minden szereplőt — kivéve persze a főhőst — csak arról az oldalá­ról mutat be, amelyikre a drá­mai egységnek elmaradhatatla- nul szüksége van, a többit mellőzi. Felda; Claudius két képsorral telibelalálja. A^ egyik: a király halála utár Claudius szobrát áüítják fel a trónteremben. A másik: e tükör előtti nárcisszuszi mono­lóg. A két képsor — mint egy eizensteini „szorzat” — vi­ta thatatlanná teszi a nézőben, Hogy ez az önimádó és hiú ember a korona megszerzéséért képes vqlt akár gyilkolni is, A néző tehát kitölti a rendező által megadott jellemkeretet, tehát - szinte maga is akgtgvá válik, De g bemutatott tulaj­donságain kívül minden más lényegtelen. A megjelenítés és a Jén.veg- retörés módozatai között olyan stílusbeli ellentét van, ami hiányérzetet eredményez a né­zőben. A korszerű ábrázolás útján tehát vagy végig kell menni, vagy rá sem szabad lépni, mert e felemás megol­dás csökkenti a művészi érté­ket, Ez a csökkenés azonban Kozincev Hamletját tekintve — csekély. A címszerepet SzpiQlítu- UQvszkij alakította, mégpedig kitűnően. A szinkronban hang­ját Latisevics Zoltán helyette­sítette, szintén átlagon felüli teljesítményei. József Attila születésnapja, április 11-e: a költészet napja „Ezt csak érezni lehet..." Beszélgetés Hollaj Bertalan színművésszel Shakespeare tragédiája új szavjft filmen Ezer űj elsőosztályost várnak a nyíregyházi iskolák A körzeti általáuo» iskolának kell bejelenteni a tanköfele« gyermekeket iemileg, az iskolai tanulási» érett gyermekek vehetők fel. Az orvosi vizsgák után, me­lyek igazolását az iskolák kapják meg, az illetékes igaz­gatók értesítik a szülőket a beiratkozás időpontjáról ép a még szükséges iratok be­szerzéséről. Az új elsőosztályosok elő­zetes nyilvántartásba vétője, később iskolai beíratásg nagy munkát rá a városi művelők dóri szervekre, a? iskolákra* Ugyanis a reális felmérések­kel egyidőben állapítják meg a szükséges tanulócsoportok számát, a tanítás tárgyi és személyi feltételeinek szüksé­ges mennyiségét. Minden nemcsak az oktatási szakem­berekre. hanem a szülőkre r# felelősséget ró, hogy időben gondoskodjanak gyermekük nyilvántartásba vételéről. •$*-... ...........nr—■ • I ■ l rnekejj betöltött életévére vo­natkozó követelmény. Ebben a tanévben az 1959. szeptemberében született gyermekek is felvehetők A^pkat, akik szeptemberig betöltik a 6. életévüket, } törvény által megszabott kö­rülmények kögött a .szülők kgtelssek beíratni az általá­nos iskola első osztályába. Akik pedig szeptember vé­céig betöltik 6. évüket az általános iskolft igazgatója és f* körzeti orvos véleménye alapján vehefők fel. Első tennivaló tehát, lrogy minden érdekelt szülő es gondviselő előzetesen nyil­vántartásba vétesse a körzeti iskolában o tanköteles gyere­két. Ezután a szülőnek gon­doskodni kell a gyermek or­vosi vizsgálatáról, ■ melynek eredményét mindenkor fi­gyelembe veszik a felvétel­nél. Csakis a testileg és szel­Megkezdődtek az elókészü letek az új elsőosztályo: gyermekek fogadására, ‘ megyeszékhely oktatási szer vei a tankötelezettségről szó ló törvényerejű rendelet sze­rint március 1 és 15-e kő­sóit veszik nyilvántartás­ba a leendő iskolásokat. Kövér Endre, a város'1 U: F.ács művelődési osztály ve­zetője elmondta, hogy az 1964—SS-ös tanévben 1JQC tanköteles gyereket Írattak be a város különböző iskoláiba. A természetes szaporodás 16,5- mal volt kevesebb az előző évinél, azonban a városba vándorlás következtébe» lé­nyegében évről évre szapo­rodik az iskolába kerülő gye­rekek szánta. Jelenleg egy osztályteremre a város isko­láiban 59 tanuló jut, amely' jóval magasabb a megyei és g* országos átlagnál. Az új iskolaév ennek kö­vetkeztében újabb problé­mák elé állítja az oktatási szerveket. Előzetes felméré­sek szerint az idén, mint­egy' ezer új elsőosatályosra számítanak. — azonban a déli városi alközpont erőtel­jes kiépítése és általában a városbaköltözés miatt — le­het. hogy ez a szóm rrs" en­nél is magasabb lesz Az is­kolák mindent elkövetnek, hogy- elfogadható tárgyi és személyi feltételek kozott fo­gadják az űj iskolásokat. ' Előfeltétele azonbgn a jó elhelyezésnek, az úi elsőosz­tályok helyes kialakításának, hogy a szülők, a gondviselők a közölt március í—15 kö­zött sgőfyi*|, vagy írásban je­lentsék fi" a lakóhely körze­téhez tartozó általános isko­lában gyerekük születési adatait, vorftos lakcímét. Félreértésre aŰQtt okot ko­rábban az a körülmény, hogy időközben változott a gyer­taket jelentetnek meg. Az úí” dqnságak egyben vezérfonalgj lehetnek a helyi műsoroiknak- A „Tavasz Magyarországon’’ —, a Szépirodalmi Kiadó im­pozáns gyűjteménye — gazdag válogatás költőink 1945 utáni terméséből. A „Mai magyar költők antológiája” a Móy» Kiadó gondozásában készült el. A Magvető kiadásában Iát napvilágot „A történelem fu­tószalagán”, tartalmát jól kom­mentálja az alcíme: „Antifa­siszta ÍÍFai antológia”. A vers­barátok köre tagjainak idei jutalomkötete „Szép versek — 1964" címmel hagyja «1 » saj­tót. A költészet napja lesz az irodalmi élet legkiemelkedőbb tavaszi eseménye. A költészet napját — ame­lyet a Művelődésügyi Miniszté­rium és a Magyar írók Szövet­sége kezdeményezésére tavaly első ízben ünnepeltek — az idén is április 11.-én, József At­tila születésnapján rendezik meg. Az irodalom és a közön­ség nagy találkozóját ez alka­lommal két évforduló teszi je­lentősé: a felszabadulás húsz esztendős jubileumával együtt emlékezünk meg József Attila születésének 60, évfordulójá­ról is. A könyvkiadók ünnepi köte­Álmodozások kora Új magyar film ehhez idő és további fejlődés szükséges. Munkatársa Vámos Tamás operatőr, remekül komponált képsorokat fényké­pezett. A film főszereplői jórészt . fiatalok. Közülük is kiemelke­dik Bálint András főiskolai hallgató. Nagyszerűen érzi sze­repének hibáit, és képes azo­kat minimálisra csökkenteni. A filmben nagyrészt nem is- . merjük fel az egyes cselekede­tek rugóit, belső ösztönzőit, Oláh Jancsi esetében azonban Bálint András képes azokat fel­fedni a néző előtt. Béres IJona képtelen v<jjt; megbirkózni átgondolatlan és j tisztázatlan jellemű, jogászlá- j nyával és ez elsősorban nem | az ő hibája. A többiek közül Halász Jut­kát és Sinkovíos Imre tűnt ki átlagon felüli alakításával. Kan István ti, világnézeti közösségéről, ami nem állja ki a megpróbál­tatásokat és elbomlik. Kezdeti elvi összetartásuk sarkpontja az, hogy meg akarják mutatni a „maradi öregeknek" és a „középszerű tehetségtelenek­nek’’. akik nem engedik érvé­nyesülni őket, hogy többre ké­pesek náluk. Ezekből az elha­tározásokból nem derül ki, miért nem lesz semmi, a film főhőse rádöbben, hogy a meg- qldást a mindennapi élet har­caiban, munkájában találhatja még. A rendező Szabó István lé­nyegesen többet ad az írónál. Kimért eleganciával és kor­szerű ízléssel párosult tehet­sége, amely az egyes epizódok tnagoldásából nyilvánvaló. A filmben megmutatta, hogy mű­vészileg ennél sokkal nagyobb megoldásokra is képes lesz, de —>■ ».I Vt i.Jjmti1 Ilin Hl « ■ 'ml mi'lm ; Fiatal rendező első film­je, amelynek minden jelleg­zetességét, erényeit és hibáit magával viseli. Mégis külön szót érdéinél az a mód, ahogy Szabó István író — rendező e filmig eljutott. A Balázs Béla stúdió ke­retében alkotott kisfilmjei — „Variációk egy témára’, „Koncert”, és a „Te” pél­dául nagydíjgt nyert a tgursi kisfilmfesstiválon. Filmjét saját maga írta és ez volt talán a legnagyobb hiba amit vétett. Mert * film dramalurgiailag elhibá­zott, a megtalált konfliktusok visszafejlődnek, elveszti a cse­lekmény fonalát és epizódokra aprózódik, amelyek ilyen tö­megben végül is érdektelenné teszik. Fiatalokról van szó a film­ben, fiatal értelmi régiek bará­A fiatal színművész fellépésére készül. Csendesen, nyugodtan berzd, s egy-egy kedves emlék, siker felelevenítésekor elmosolyodik. S amikor arról faggatom, miért szereti annyira Szabolcs-Syat- már megyét, hallgat egy sort, majd felmelegedő szavakkal mondja: — Gyerekkoromban Dopib* rádra jártam iskolába Cigánd- ról. Cigánd más megyében van, de én a két falu, a két megye közt sose éreztem ha­tárt... Mondhatnám így is- in­nen származom. Nehéz ezt megmagyarázni. Darvas József Szakadék-jában van egy mon­dat: „Ezt nem is lehet érteni — ezt csak érezni lehet, s érez­ni is csak annak, aki onnan jött, ahonnan én... A mélység­ből, a szegénységből." S Hollay Bertalan onnan jött... Ratké Jfes®# tartani, mondjuk, a Pillangó­ból, anélkül, hogy erőltetni kel­lene. — Hogy milyen a mi mun­kánk? Nehéz. Sokszor négy­száz kilométeres út után lé­pünk fei. S ha morog is az ember néha — elmúlik azért a fáradtság is, az idegesség is, A közönség hálája, a felvonás­végi önfeledt csönd, majd a kirobbanó taps mindent megér. Persze, nem ez a tar­talmam színészetnek. — Nagyon szeretek a szü­leim előtt játszani. Mindenki tombol, tapsol — s ők — két nagyon öreg. nagyon fáradt ember, csak ülnek és hall­gatnak. Egyszer beteg lettem, s a cigándi előadáson más ug­rott be helyettem. Anyám az előadás után odament ehhez a színészhez, s azt mondta: „Ha már maga játszik a fiam he­lyett, egye meg, amit hoztam neki.” Magas, majdnem sovány fia­talember Iíollay Bertalan, az Állami Déryné Színház művé- | azé. Különös ismertetőjele | nincs, hacsak az nem, hogy j mindig tud mosolyogni- Nem színészi, csinált mosollyal, ha- j nem az eredményesen dolgozó emberül» csöndes, elégedett mp- j sólyával. Tíz éve végezte el a Színmű- | végzeti Főiskolát, nyolc éva j tagja a Déryné Színháznak, s j azóta nem múlt el év, hogy ! Sziibolcs-Szatalárba ne látogat i tott volna. Legutóbb Arthur Miller: Édes fiaim című da- rabjában láthattuk ól. Egyik fellépése előtt a szi- nószi munkáról, hivatásról, a falusi közönségről beszélget­tünk. Azt kérdeztem tőle. mi vitte annak idején a színészi pályára. — Érettségi után felvettek vqlna orvosira, mérnökire is, De van az emberben egy ösz­tön, amely előbb-utóbb meg­súgja, hol van az ember helye, Én színész szerettem volna lenni műidig. Mégis bölcsész- hallgató lettem — nem fizet- . terp rá. Egy évi bölcsészkedés után felvettek a főiskolára, ott Apáthy Imre nagy szeretettel Indított el, főiskolás koromban gyakran jártam haza, Cigándra, s aratáskor én is beálltam a kaszások közé. Az emberek, a falumbeliek vizsgálhattak, tur dok-e még dolgozni... Nehéz munka volt, de mindig azon igyekeztem, hogy nagyobb ren­det vágjak, mint ők. A Dérynénél Móricz Zsig- mond Pillangójával kezdtem — nagyon megtaláltam az ízét, sok dicséretet kaptam. A Kő­szívű ember fiaiban a legki­sebb fiút játszottam, aztán az Antigoné következett. S azt ta­pasztaltam, hogy a falusi kő- . zönség, talán azért, mert szű- zebb, mert szomjasabb, szíve­sebben tapsol a drámának, mint a könyebb műfajú dara­boknak. Itt Szabolcsban leg­alább száz előadást lehetne — Mast mgr semmi sem segít rajtunk! — sóhajtozott : Melhuba a halastónál. a kővetkező Hittanórán szó- j ’ morú szemmel, letérten me- \ redt maga elé az egész ősz- 1 tály. Tudták, hogy minden ! küzdelem hiábavaló. Cs * : i Veprek mosolygott csende­sen. A félelemtől még bizony­talanabbul válaszoltak a kér­désre, hogy mikor mutatko­zott meg először az úr iste­ni jóságban az emberek előtt. S aztán... tizenöten áll­tak a katedra előtt, Veprek- • kel együtt. Tíz már megkap­ta a maga részét, s bömbö- , lésük betöltötte az osztályt, ■ sőt az egész iskolát, ami két- ' ségtelenül kellemes hatást • gyakorolt a szeptéletű. gyér- ! mekszerető páterra. amikor i Vermekre került a sor. ^ Térdére hajtotta, a vastag . nádpálca nagyot* suhogott és bumm! Olyan zengés tárrzdt, ; mintha valaki teljes erővel ütött vplna egy cintányérba, j vagy bottal rúgott volna egy nagy tam-tamra. , : A z atya eleresztette a j O mosolygós Vepreket és i í elordított. — Le. & nadrággal! Veprek arcáról eltűnt a: ' mosoly, leengedte a nadrág- [ .iát, s egy bádogtáblát nyűi- ; tott át a páternek, amelyr* !' tegnap hozott el a búcsújár ■ ' helyről. S a páter megrendültért ol- '■ vasta szövegét: J „Adakozzatok a jóság ja- : vára!” | 1 (Fordította: Tóth i*ib#r) s verandájába dugta, megnyi­latkozott előttük imigyen: — Csirkefogó banda! Lá­tom, nagyon megszoktátok már a vékony nádpálcák s így szégyentelen módon csök­kenteni merítek az úristen által rátok mért büntetést... A ztán Miszterkához r* fordult: —• Eredj hazg, gazember, tiszteltetem a papát, s kére­tem, válasszon ki nekem egy jó vastag nádpálcát... Itt a pénz! Közben megfigyelte, hogy a bűnösök greán vglaml sö­tét áypyék suhan keresztül, s ajkát kéjesen összeharap- V8, megállapította, hogy a verés ilyen elhalasztása újabb boldpg, kellemes ér­zést kelt benne. Miszíerka apja valóban tökéletes nádpálcát válasz­tott ki, mely vastagságával kiegyenlítette a papírréteg védőképességét. így tehát tö­kéletesítésre seonilt a talál­mány. s egy délután kimond­ta Melhuba a technikai fej­lődés új fokát jelentő szót: — Kartonpapír! Ettől kezdve nagy dobo­gással járt minden hittanóra, s a páter egyre gyakrabban sóhajtozott: — Uram isten, de vastag bőrük van! S parancsot adott Míszter- kának, vegyen még yasta- gabb nádpálcát. A legvasta­gabb volt ez, mely valaha Ko- roupovba érkezett. Csapásai alatt repedt és morzsolódott a karton is. Zdenek apja az iskolatanács tagja volt. így teltek a napok, s a koroupovi fiúk úgy érezték, sohasem változhat ez meg. De a sánta Melhuba új irányt adott az egész vallási kér­désnek, A halastó mellett tartott előadásában fejtette ki egyszer a papír jelentősé­gét. Előzőleg otthon kísér­letet végzett: papírral tömve ki a nadrágját, s azután el­törte a tejesbögrét. Apja a nadrágszíjjal verte el, de Melhuba csak fele olyan fáj­dalmat érzett, mint rendes körülmények között. Elkezd­ték tehát megbecsülni a pa­pírt, mint a tibeti lámapa- pok. akik minden papírda­rabkákat összednek. hogy megóvják az enyészettől. Eb­ben az esetben ugyan a pa­pírnak kellett őket megóvni. Miszterka. a szatócs fia nagy­ban szállította a védőeszközt, s a kegyes páter úgy látta, hogy az utóbbi időben kevés­bé jelentkeznek a fájdalom jelei ezeknek a csibészeknek az arcán. Elgondolkozott ezep, s ar­ra a megállapításra jutott, hogy a csibészek bőre nyil­ván nagyon megvastagodott már. így a hittanórák céljai­ra jobb nádpálcát kell besze­reznie, hiszen a kegyelmes úristen előrelátásában erő­sebbre, és vastagabbra is nö­veli a nádvesszőt. Másnap tehát sorban a do­bogó elé állította a büntetés­re várakozókat, jobbkezét re-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents