Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

Húsz szabad esztendő

Művelődő Szabolcs-Szatmdr

írta : Dr. Gombás Sándora megyei pártbizottság titkára

A

hol Móricz Zsigmond gyalogolt és

írta halhatatlan krónikáit az embertelen ínségről, megalázottságról, reménytelenségről, azon utakon húsz esztendeje megjelentek a felszabadító szovjet csapatok, elsöpörték díjukból a német és magyar fasisztákat. Uj, és másfajta élet sarjadt a felszabadítók nyomán, és ha élne az író, új krónikát írhatna.

Sommásan „sötét” Szabolcs volt a mi nevünk egykoron, és így volt igaz. Lent szalmatetős, nádfedeles, nyirkos házak... Tüdővész, nincstelenség, koldusbot Majd százezer írni, olvasni se tudó ember. És így volt ez jó az uralkodó osztálynak. Érdemes idézni a Katolikus Szemle 1900-as évfolyamából, amely kitűnően példázza, hogy a hozott törvényt az általános, kötelező népoktatásról, a gyakorlatban hogyan szabotálták. „Az iskolakényszer — írja a Katolikus Szemle 686. oldalán dr. Stvekner János — túllő a célon. Fenn forog e annak szükségessége, hogy a jövendő munkás, paraszt, szolga 6—7 éven keresztül, télen, nyáron, naponta 5—6 óráig az iskola porát nyalja? Az alsóbb néposztályok gyermekei nem találják bele magukat helyzetükbe és elégedetlenek lesznek. Mi csodálni valónk van azon, hogy a gyermekek, akiket 12—13 éves korukig mindenféle úri dolgokkal traktálnak, fáznak majd a kétke- zű munkától, uraknak képzelik magukat, nagyobbaknak, semhogy annak idején elégedett munkások, boldog szolgák, vagy szolgáló leányok legyenek.”

Ezért is irta Móricz 1919-ben a Tanács- köztársaság idején: „A régi tudomány fekete volt, az új tudomány vörös. A fekete tudomány zsarnoki hatalom volt. A vörös tudomány felszabadító hatalom lesz. Gondoljatok tehát róla, hogy azok is részesüljenek belőle, akiket a régi zsarnokok írni, olvasni se tanítottak meg.”

Gondoltunk rá, gondolt erre a néphatalom. De időzzünk még néhány percig a múltban. Lássuk, mi volt „fent” a mi megyénkben. Idézzük Krúdyt: „A Nyírség az a hely, ahol legtovább volt agaruk és vizsla kutyájuk a tönkrement gavalléroknak és ahol mindig-mindig emlékeztek a régi uraságra, elkótyavetyélt tekintélyre, ősi birtokra és fennhéjázó nemességre. Itt mindenki a múltjából akart megélni. Abból, hogy valamikor volt valami apja vagy nagyapja. Furcsa, hetyke, legénykedő virtuskodó Magyarország itt hortyogott, ásitozott, unatkozott, do- logtalankodott, nyomorgóit a legtovább. Máshol már beletörődtek az emberek, hogy vége a régi világnak, dolgozni, tanulni, igyekezni kell, hogy megélhessünk. A Nyírségben még mindig a követválasztást várták, a takarék- pénztár körül sompolyogtak értéktelen váltókkal, az öregek a fiák házasságától remélték sorsuk jobbrafordulását, vagy egy száz- esztendős családi per eldőltétől. A fantasztikus tervek, légvárak, szépen kicirkalmazott remények, édesded ábrándok jól kifejlődtek ezen a mocsaras, ködös, szegényes, kidőlt-be- dőlt tájon.

Vége is lett, amely talán legmélyebben tartotta az egész országban a népet és ezért a legtöbb tennivalót adott az új rendnek. Szinte emberfeletti küzdelem várt erre a húsz évre. Uj, erős alapot teremteni mindenkinek szinte a semmiből.

Két évtizede, hogy eldőlt az évezredes per a magyar paraszt javára, eldőlt a kultúra birtoklásának pere is. A felszabadulással egyidejűleg a kötözőhelyek, a katonakórházak újra átalakultak iskolákká, a grófi kastélyokban megtartotta első próbáját az öntevékeny művészeti együttes, a mozikban szovjet katonai híradókat láthatott a romokból előmerészkedő ember és gyors nyomtatásban kézbekapta az első szabad sajtót.

Elkezdődött... Ki tudja már melyik éhség volt nagyobb, a kenyér, vagy a kultúra éhsége. Eleinte a kenyéré. Talán nem is mindig tudatosan, nem is mindig szem előtt tartva, hogy az új társadalom alapköve az anyagi javak előteremtése mellett a kultúra meghódítása — mohó szemek fordultak a könyvek, a művelődés felé. —"A

C~~ Messziről, nagyon messziről indult el megyénk húsz évvel ezelőtt. A gazdasági elmaradottság együttjárt a szellemi nyomorral. Száz felnőtt szabolcs-szatmári közül tizenöt nem tudott írni, olvasni. Az iskolák kétharmada felekezeti és magániskola volt, a népiskola hat osztályát igen kevesen végezték el, középiskolába a munkás, paraszt származású tanulók aránya alig érte el a

4—5 százalékot. Súlyos tanterem és pedagógushiány jellemezte a Horthy-kor iskolapolitikáját. Nem meglepő, hogy például 1939- ben megyénkben az elemi iskolai tanulóknak mindössze 4,4 százaléka végezte el a hat elemit.

Magyar „kultűrfölény”-ről beszéltek a letűnt korszak kultúrpolitikusai, s az egyenlő volt a tömegek kizárásával a művelődésből, papíron maradt és végre nem hajtott iskolatörvényekkel, a város és a falu szembeállításával, és még sok egyébbel. Ilyen örökséggel látott munkához a megye dolgozó társadalma. Szinte mindenki tudta, hogy a sorra került gazdasági feladatokkal egyidő- ben a legégetőbb az iskolai munka zavartalan helyreállítása. A háború azonban megviselte az amúgy s szűkös oktatási hálózatot. A felszabadított területeken azonban hihetetlenül rövid idő alatt megkezdődött az oktató, nevelő munka, a kulturális élet. Már 1944 november végén megyénk szinte minden községében folytatódott a tanulás. 1945 elején a középiskolák is toborozni kezdték növendékeiket, s óriási erőfeszítésekkel sikerült elérni, hogy a háború által kettétört tanév befejeződjön.

Hogy jutott idő és erő ahhoz, hogy az újjáépítés lázában ne feledkezzünk meg az oktatás fejlesztéséről, a megoldandó sürgős feladatokról? Erre azok tudnának válaszolni leginkább, akik éjt nappallá téve dolgoztak, hogy a hiányos tárgyi és személyi feltételek közepette sikerrel haladjon előre az oktatási rendszer gyökeres átszervezése. 1945-ben, amikor az ideiglenes kormány a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére törvénybe iktatta az általános iskolai oktatást, amely 6—14 éves korig egyforma műveltséget kívánt adni minden tanulónak, sok évtizedes küzdelem gyümölcse érlelődött be. A pedagógusok zöme megyénkben is határozottan kiállt az általános iskola mellett.

Hátra volt még azonban az iskolák államosítása. Ennek ezernyi érzelmi, politikai, szervezeti és tárgyi oldala, nehézségei voltak, mellyel szembe kellett nézni. A visszahúzó, reakciós erők megpróbálták megállítani a történelem kerekét. Nyíltan és burkoltan sok nehézséget okoztak.

Megnyertük a művelődésügy egyik legnagyobb csatáját. Elgondolkoztató volt azonban a továbbképzés: a felszabadulást kővetően mindössze 878 tanterem állt rendelkezésre, amely a legminimálisabb szükségletet sem fedezte. Ilyen körülmények mellett az osztálytermek számának növelését a szükségtermek fokozatos megszüntetésével párhuzamosan kellett megoldani. A felszabadulás óta megyénkben 650 millió forintot fordított államunk új tantermek építésére, műhelytermek létesítésére, korszerű oktatási eszközök beszerzésére. Csak az utóbbi hat év sorain állami beruházásból 473 osztálytermet építettek. Ezzel az 1963/64-es tanévben az osztály- termek száma 2030-ra emelkedett. Gyors fejlődésnek indult a tanító, és tanárképzés is. Az elmúlt évben a megye 415 általános iskolájában 4051 pedagógus tanította a 110 ezer diákot. (A felszabadulás előtt 1308 tanító volt megyénkben.) Az oktatás feltételei állandóan javultak azzal, hogy egyre több községet kapcsoltak be a villamosításba, 1963-ban pedig befejeződött megyénk villamosítása. Szinte hagyományossá vált, hogy először az iskolába kötötték be a villanyt. Az iskolatelevízió, rádió adásai ma már sok iskolába eljutnak, van magnetofon, lemezjátszó, vetítőgép. Bővültek az iskolák szertárai, és nincs olyan iskola, ahol a legszükségesebb kísérleti eszközök ne állnának rendelkezésre.

Hogyan valósítható meg a megye minden településén az általános és szakrendszerű oktatás? — ez volt hosszú évekig közoktatáspolitikánk sarkalatos pontja. Különösen az 1961-ben életbe lépett oktatási reform állított komoly feladatokat elénk. Kétségtelen, hogy csak úgy indulhatnak egyenlő eséllyel az iskolai tanulók a következő lépcsőfok felé, ha falun, tanyán és városon szakrendszerű oktatásban részesülnek. Az elmúlt évek során megyénk társadalma sokat segített a szakrendszerű oktatás kiszélesítésében. 1950- ben a felsőtagozatos tanulók egyharmada, 1961-ben egyötöde, jelenleg pedig 12,5 százaléka nem részesül szakosított oktatásban. Ez főként a tanyai gyerekeket érinti, akik közül sokan még osztatlan iskolában tanulnak. Egy sor községben az út nehezén már túljutottak, megteremtették a körzetesítést, ezzel a szakrendszerű oktatás feltételeit, de még mindig közel hatezer felsőtagozatos tanuló szak- rendszerű oktatása vár megnyugtató megoldásra.

Köszönet jár járási, községi, párt, állami, tömeg és társadalmi szerveinknek ezért, mert aktív közreműködésük nélkül ezt az eredményt nem lehetett volna megoldani. Állami gazdaságaink, tsz-eink sok helyen megfelelő járművek biztosításával oldják meg a tanulók beszállítását a központi iskolába. A továbbiakban is számítunk a szülők megértésére, párt, állami és társadalmi szerveink támogatására, a gazdasági vezetők segítségére.

A körzetesítés legkorszerűbb, legmegfelelőbb módja: általános Iskolai diákotthonok létesítése tanyai gyerekek számára. Jelenleg már általános iskolai diákotthonban tanulnak Ujfehértón, Tyúkodon, Kállósemjénben és Nyírszőlősön. Tudjuk, hogy itt nem állhatunk meg. A cél, hogy minden felsűlagozati tanuló szakrendszerű oktatásban részesüljön, s a nehezen megközelíthető tanár kisdiákjai mindannyian élvezzék majd a kollégiumi közösségi élet örömeit, s ők is magasabb szintű alapról kezdjék meg, s folytassák tanulmányaikat.

A sokszorosan megnövekedett tanulólétszám, a színvonalasabb oktatási, nevelési igény szükségszerűen követelte és követeli jelenleg is a pedagógusok létszámának növelését

— A közelmúltban létesült tanítóképző és tanárképző főiskola megyénk tanító és tanárszükségletének kielégítését is szolgálja, örömmel tapasztaljuk, hogy a fiatal tanítók, tanárok jól megállják helyüket.

A fordulat éve után indult meg megyénkben is komoly mértékben a középiskolák szervezése. Megnyitotta kapuját a Nyíregyházi Kölcsey, majd a Vasvári Pál Gimnázium, ezen kívül Tiszalökön, Kisvárdán, Nyírbátorban és Fehérgyarmaton nyílt gimnázium. Az utóbbi években Csengerben, Baktalórántházán, Ujfehértón, Demecserben, Vencsellőn, Mándokon, Ibrányban, Nagyecseden és Tisza vas vári ban létesültek középiskolák, amelyek száma 25-re emelkedett. Uj típusú középiskolákat is létrehoztunk az utóbbi években. A társadalom igényei hívták életre a szakközépiskolákat, amely érettségizett szakmunkásokat ad a társadalomnak. Jelenleg 40 tanulócsoportban 1300 tanuló részesül szakközépiskolai oktatásban.

Négy-öt évvel ezelőtt az általános iskolát végzettek 27 százalékát tudtuk felvenni a középiskolába. Annak ellenére, hogy a fel- szabadulás óta a középiskolában tanulók száma megháromszorozódott, s ez igen jelentős fejlődés, de a jelenlegi helyzettel mégsem lehetünk elégedettek, mert az általános iskolát elvégzetteknek mintegy 35 %-át tudjuk beiskolázni.

Az általános, közép és felsőoktatási feladatainkon túlmenően társadalmi igényként jelentkezett és ma is fennáll azon felnőttek tanítása, akiknek nem volt módjukban a fel- szabadulás előtt a magasabb műveltség megszerzése. Ezrek végezték el a nyolc általános iskolát, szereztek középiskolai végzettséget és diplomát. A gyerekek mellett ott ülnek az iskolapadokban a felnőttek is. Olyan falvak is vannak, mint Dögé, ahol minden családból legalább egy felnőtt állami, vagy szakmai oktatásban vesz részt. Az 1952/53-as években 5000 felnőtt tanult az általános és középiskolákban. Jelenleg ez a szám 12 000-re emelkedett. És ez így természetes, mert a szocialista társadalom építése nagyobb műveltségű, kulturáltabb embereket igényel.

És a tanulási grafikon minden évben meredekebben ível felfelé.

Egyoldalú lenne azonban számvetésünk, ha nem emlékeznénk meg a 20. szabad esztendő iskolán kívüli kulturális tevékenységünkről. Különösen a mezőgazdaság átszervezése óta bontakozott ki megyénkben a népművelés sok ága. A közfigyelem a gazdasági munka mellett élesen ráterelődött a kulturális életre, a feladatokra.

Itt sem lehetett elkerülni a múlt örökségét: nem voltak művelődési otthonok, könyvtárak, s egyéb intézmények. 1937-ben a megyében 36 „kultúrhelyiség”-et tartottak nyilván, melyek zöme leventeotthon volt. A fel- szabadulás után sorra épültek a kultúrházak állami erőből, saját forrásból, társadalmi munkával. A falu és a város közötti kulturális különbség csökkentését, a falusi lakosság tevékenyebb művelődését szolgálta a kultúrotthon hálózat kiépítése. Jelenleg 218

művelődési otthon és klubhelyiség van ift megyében.

A művelődési intézmények általában megfelelnek rendeltetésüknek, nagyrészükben szervezett kultúrmunka folyik, ismeretterjesztő előadásokat rendeznek, számos szakkör és művészeti csoport működik. Az öntevékeny művészeti csoportok tevékenységén túlmenően ma már nemcsak az Állami Déryné Színház járja falvainkat, hanem ez a hálózat egyre bővül, s a Debreceni Csokonai* Miskolci Nemzeti Színház mellett a szolnoki és egri színházak is részt vehetnek abban* hogy megyénk falvaiba el vigyenek magas színvonalon egy-egy kiemelkedő alkotást. Külön említést érdemel a megyeszékhely kulturális életében bekövetkezett változás. Ehhez jelentősen hozzájárult az 1957-ben átadott 1052 főt befogadó szabadtéri színpad megépítése, amely az ország egyik legimpozánsabb szabadtéri létesítménye, továbbá a* 1959 márciusában megnyílt 16 millió forinttal újjáépített Móricz Zsigmond Színház. — Sokatmondó tényként kell elkönyvelnünk, hogy a nyíregyházi színháznak egy bérlete, az Arany János bérlet, 500 termelőszövetkezeti tagé.

A lakosság művelődése és nevelése szempontjából nagy jelentősége van a filmszínházaknak. A moziüzemi hálózat ma már az egész megyére kiterjed, valamennyi községben működik. A lakosság alapvetően megváltozott életkörülményeire utal a rádióelőfizetők számának rohamos emelkedése. Az elmúlt év végén már csaknem minden hatodik lakos rádióelőfizető volt. A televízió 1958-ban jutott el megyénkbe, akkor mindössze néhány előfizető volt, ma már 10 ezren felül van számuk. Nem lebecsülendő, hogy a tv- tulajdonosok 58,4 százaléka a községekben lakik. A kulturális fejlődésre utal az eladott sajtótermékek száma is. Jelentősen megnőtt a napilapok, folyóiratok, időszaki kiadványok olvasótábora. Az előfizetők száma megközelíti a 136 ezret.

A nem olvasó megye olvasóvá vált. A* utóbbi négy évben megkétszereződött a könyvállomány, az olvasók száma pedig százezer körül jár. Móricz Zsigmondnak, a megye nagy irószülöttének művei most jutottak el igazában azokhoz, vagy azok gyerekeihez, akiknek írta. S ott vannak a mai nemzedék művei is. Megyénk bontakozó irodalma is több tehetséges embert bocsátott szárnyra. Tőlünk indult el például Váci Mihály és városunkban él és dolgozik Sipkay Barna.

Az író-olvasó találkozók kedvező lehetőséget teremtettek más, nem a megyéből származó írók, költők megismerésére Is. Csak az 1960-as évektől mintegy ötven országos hírű írót, költőt és szakírót láttunk vendégül megyénkben. Az elmúlt három év alatt 200 író-olvasó találkozó szolgálta a magyar irodalom megismertetését, megszerettetését.

Képzőművészeti hagyományaink alkotóan hozzájárultak 20 éves eredményeinkhez. A felszabadulás után az egyre jobban kibontakozó népfőiskolái, majd népi kollégiumi mozgalom lehetővé tette, hogy tehetségkutatás révén összegyüjtsenek jónéhány rajzóim, festeni kedvelő fiatalt a megyéből. Részükre kollégiumi ellátást biztosítottak. Az így kialakult „Bessenyei György Képzőművészeti Szabadiskola” jó hírre tett szert. 1949-től 1951-ig tizenöt növendék ment innen a Képzőművészeti Főiskolára E szabadiskola növendéke volt: Váci András, Óvári László, Cs. Nagy András, Csizmadia Zoltán és mások.

S szóljunk végül tennivalóinkról, melyek aligha lesznek csekélyebbek, mint az eltelt 20 évben. Feladataink nem kisebbek, mint hogy a szocializmus teljes felépítéséért vívott harc során a társadalom minden tagját céltudatosabb szocialista nevelőhatások érjék. Pótolni kell az általános és szakműveltségbeli hiányokat, olyan embereket nevelni, akik sokoldalúan műveltek és fogékonyak az élet, a társadalmi problémák iránt. S olyan erkölcsi elveket vallanak, amely méltó a huszadik század emberéhez, aki a szocializmus építőjének vallja magát. Ennek alapjait raktuk le végső soron a kultúra sok-sok eszközével au eltelt húsz év során, s ezt kell továbbfolytatnunk együttes erővel, akarással.

Valósággá ért és érik hát Móricz Zsigmond látnoki írása. A vörös tudomány felszabadító hatalom lett... és azok is részesülnek belőle, sőt elsősorban azoké, akiket s régi zsarnokok írni, olvasni se tanítottak meg...