Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-25 / 47. szám

Ä mezőgazdaság három éve leliér Lajos elvtárs előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának Politikai Aka­démiáján szerdán Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, m.- niszterelnök-helyettes, „A mezőgazdaság három éve” címmel előadást tartott. Az Építők Rózsa Ferenc Műve­lődési Házában rendezett előadáson megjelent Rónai Sándor, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, Németh Károly, a Közpon­ti Bizottság titkára, továb­bá a párt Központi Bizott­ságának, a forradalmi mun­kás—paraszt kormánynak és az Elnöki Tanácsnak több tagja, politikai és tár­sadalmi életünk számos is­mert képviselője. Jó három év telt el azóta, hogy befejeztük a falu szo­cialista átalakítását. Joggal foglalkoztatja közvéleményün­ket az a kérdés: a mezőgaz­daság szocialista álszervezése mennyiben váltja be a hozzá fűzött reményeket, mit értünk el három év alatt a mezőgaz­daság fejlesztésében, hogyan váltjuk valóra c területen a kongresszus által, ezt köve­tően a Központi Bizottság múlt év februári határozatá­ban Iájelölt feladatokat. Meggyőződéssel elmondhat­juk — mert ez felel meg az igazságnak —, hogy fiatal szocialista mezőgazdaságunk, ha kezdeti eredményekkel is, de mér bizonyít. Az átszerve­zés befejezése óta, 1961-hez viszonyítva, a mezőgazdaság teljes termelése három év alatt 10,1 százalékkal emelke­dett. Az évi növekedés 3,3 százalék. A felvásárlásé 6 szá­zalék. Az alapvető cikkek közül a háború előtti évekhez viszo­nyítva a húsfogyasztás csak­nem 30 százalékkal nőtt, ser­téshúsból a jelenlegi fogyasztás több mint kétszerese az akko­rinak, a cukorfogyasztás há­romszorosára. a tojásé kétszere­sére nőtt, a tejfogyasztás pe­dig negyedannyival nagyobb. Annak ellenére, hogy ma egv- millióval több lakost kell el­látni, az o.gy lakosra eső fogyasz­tás jelenleg lisztből 1-0, cukorból 29. húsból 50 kg. tejből — vajjal együtt — 135 liter, zsiradékból 21, zöldségféléből 77. burgo­nyából 88. gyümölcsből 66 kilogramm. Magyarország nyersanyag­ban szegény ország. A szo­cialista országokba irányuló mezőgazdasági és élelmiszer- exportunk nagy része a nyers­anyagok importjának ellenté­teleként szerepel. A fejlett lö­kés országokból való behozata­lunk körülbelül felét mező- gazdasági termékek exportjá­val egyenlítjük ki. Az össznépgazdaságl expor­ton belül a mezőgazdasági ter­mékek részaránya 1961-ben ) 9 százalék volt, tavaly 21 százalék: abszolút értékben 3,1 milliárd devizaforint körül alakul. 1964-ben mezőgazdasá­gi exportunk 52 százaléka ba­ráti országokba. 43 százaléka pedig tőkés piacra irányult. Ezután arról beszél; Fehér Lajos, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari kivitel és behozatal egyenlege jelentő­sen aktív, s az átszervezés be­fejezése óta 1981-hez viszo­nyítva kereken 32 százalék­ka' nőtt. Majd rámutatott: A mezőgazdaság belterjesí- tésének fő célja és kö?.vétlen feladata: az egységnyi terület­re jutó termelési érték növe­lése a nagyobb hozamok. a gazdaságosabb ráfordítások, tehát, a termelékenyebb mun­ka révén. Igaz az, hogy a KGST tagországok között az egy lakosra jutó mezőgazda- sági teljes termelést tekintve — az. 1959—62-es évek átlagos indexei alapján — a magyar mezőgazdaság első helyen áll, az egy hektár szántóterü­letre jutó termelés alapján pedig a harmadik helyen. En­nek ellenére a mezőgazdasági munka termelékenységét te­kintve mégis jelentős mérték­ben el vagyunk maradva a fejlett mezőgazdasággal ren­delkező oz-szágok színvonalá­tól. A mezőgazdasági munka termelékenysége — külö­nösen, ha hosszabb idő­távlatot veszünk összeha­sonlítási alapul — lassab­ban fejlődik, mint az iparé. A korábbi helyzettel szemben javult és változott a kép a me­zőgazdaság átszervezése után. amikor az egy ipari dolgozóra jutó bruttó és nettó termelés 1901-től számítva 1964-re 13,2, illetve 12,9 százalékkal nőtt, az egy mezőgazdasági kereső­re számított bruttó és nettó termelés 21,3, illetve 18 száza­lékkal növekedett. Ebben ben­ne Van mindeneke’őit az, hogy a faluról való eiáramlás következtében kevesebb mező- gazdasági kereső állítja elő a nagyobb termelési értéket. De a munkatermelékenység nö­vekedésében már jelentkezik a nagyüzemi mezőgazdaságba három év alatt befektetett mű­szaki anyagi eszközök és a gaz­dálkodás javulásának terme­lésnövelő hatása is. közvetlenül termésfokozó té­nyezőnek. Szeretném a figyelmet fel­hívni arra is, hogy az átszer­vezés befejezése óta 3 év alatt, a 10 százalékkal emel­kedő bruttó termelési érté­ket, egyidejűleg a 13 százalé­kos felvásárlási növekedést a mezőgazdasági dolgozók szá­mának jelentős csökkenésével értük el. A mezőgazdasági ború házá­sok megtérülésének kérdése tehát igen bonyolult problé­ma. Bonyolulttá teszik a fennálló árviszonyok is, ame­lyek pozitív hatása és fogya­tékosságai természetesen nagyban meghatározzák, mi­lyen mértékben térülnek meg a mezőgazdasági beruházások. Fő feladat a járulékos beruházások megépítése Cél: 12 13 mázsás búzatermés E fejlődés ellenére a mező- gazdasági munka termelékeny­ségén állandóan és sokat kel! még javítanunk. A múlt évben a szántóte­rület 26,7 százalékán termel­tünk kenyérgabonát, s az el­ért 10.7 mázsás búzatermés, ha szűkösen is, fedezi az or­szág kenyérgabona-szükségle­tét az új termésig. Ehhez hozzájárult a felvá­sárlás hatásfokának örvende­tes növekedése: az összes ke­nj- érgabona-termés 62 százalé­kát sikerült központi készlet­be vinnünk. A továbbiakban az a fel­adat, hogy ezt az eredményt állandósítsuk, Közvetlen célunk, hogy a jelenlegi vetésterület tartásával, a búza termés­átlagát mielőbb 12—13 mázsás, a rozsét hétmá­zsás szinten állandósítsuk. Nem alakult kielégítően ta- karmánytermeiésünk. Főleg emiatt az utóbbi években je­lentős mennyiségű abrakim­portra szorultunk, és szoru­lunk még egy darabig. Fiatal szocialista mezőgazdaságunk ugyanis — s ezt be kell látni — 9 millió holdnál is kisebb szántóterületen mindent egy­szerre nem képes megoldani. A jelenlegi vetésszerkezet változatlanul hagyása mellett tan lehetőség a takarmány- termelés növelésére az átlag­hozamok emelésével. Ez az útja a takarmányozási gond­jaink megoldásának. A kertészeti kultúrák fej­lesztésének, nagy biztonságot ad a hosszú lejáratú magyar —szovjet államközi egyez­mény. Ennek eredményeként 1970-ben friss gyümölcsből ti­zenegyszer annyit szállítha­tunk a Szovjetuniónak mint amennyit tavaly szállítottunk. Hasonlóképpen jóval többet exportálhatunk más kertésze­ti termékekből és konzervek- ből is. A második ötéves tervben av eredetileg előirányzott 34,4 milliárd forinttal szemben ténylegesen — * vízüggyel és az erdőgaz­dálkodással együtt — 43.5 milliárd forintot haszná­lunk fel mezőgazdaságfej­lesztési célokra. Az utóbbi négy évben mintegy 13 milliárd forintot fordítottunk á mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen nagyüzemi erő- és munkagé­pek beszerzésére. E nagy ösz- szeg a második ötéves terv időszakában kereken 40 000 darab új traktor, 6500 darab kombájn és sok ezer munka­gép termelésbe való állítását jelenti. Ennek eredménye­ként az egységnyi traktorra jutó szántóterület az átszer­vezés befejezése óta 172 ka- tasztrális holdról 105-re csökkent. 1963-tól ez év vé­géig 700 millió forintot for­dítunk a gépjavító állomások fejlesztésére, felszerelésére. AZ előbb elmondottak hang- súlyozását azért láttam szük­ségesnek, hogy közvélemé­nyünk kellő türelemmel te­kintsen a mezőgazdasági be­ruházásokra. Szükségesnek lá­tom a probléma másik oldalá­nak hangsúlyozását is. Azt, hogy a mezőgazdaság dolgo­zói és vezetői mindent köves­senek el a nagy népgazdasági erőfeszítésekkel eszközölt drá­ga beruházások eddiginél sokkal jobb kihasználására. Az elkövetkezendő években egyik fő gazdaságpolitikai cé­lunk legyen: az elmaradt, ha­laszthatatlanná vált kiegészí­tő járulékos beruházások meg­építése az istállóknál, az Öntözés­ben, a burgonya-, a do­hánytermesztésben, a nagyüzemi zöldség, gyü­mölcs-, szőlőtermesztés­ben. Ugyanezt meg kel) építeni a kapcsolódó népgazdasági ága­zatokban és a felvásárló ke­reskedelemben is. Halasztha­tatlanná vált elmaradott me­zőgazdasági gépiparunk bizo­nyos korszerűsítése, szükség van a hazai műtrágyagyártás és növényvédőszerek gyártá­sának erőteljes továbbfejlesz­tésére, az élelmiszeripar kor­szerűsítésére. Tovább nem odázható feladat a felvásárlás jelentős technikai elmaradott­ságának megszüntetése. A nép­gazdaság minden érintett, a mezőgazdasággal kapcsolódó ágazaténak céltudatos együtt­működésére, összehangolt fej­lesztésére, tervküteiezetteégeik hiánytalan, jó minőségben és időben történő teljesítésére van szükség ahiioz, hogy a nagyüzemi szocialista mező- gazdaság a belterjes gazdál­kodás útján bátran előreha­ladva. eredményesen teljesít­hesse uz ország ellátásában, az ipari nyersanyagok megter­melésében, a baráti es tőkés exportban reá háruló növek­vő feladatokat. Fehér Lajos ezután az álla­mi gazdaságokról szólva ki­emelte: Az állami gazdaságok irá­nyítási rendszerét korsze­rűsíteni kell olyan érte­lemben, hogy növekedjék a helyi vezetők önállósá­ga. jogköre és felelőssége. A túlzott mértékben elszapo­rodott tervmutatók számát csökkenteni kell, úgyszintén a felduzzadt adminisztrációt is. A bérezést úgy lenne helyes továbbfejleszteni, hogy a dol­gozót nemcsak a munkamű­velet mennyiségi teljesítésé­ben tegyék érdekeltté, hanem a termelési eredményekben, a hozamok növelésében és a termelési költségek csökken­tésében is. A gazdaságokban — a túlzá­sok elkerülésével az eddiginél megfontoltabban — tovább kell folytatni az üzemen belü­li koncentrációt és a szakosí­tást. Javultak a termelési feltételek 15 milliárd értékű épület A második ötéves terv idö- szákában 15 milliárd forint értékű épület. létesül a me­zőgazdasági üzemekben. Ez kb. 400 000 új szarvasmarha­férőhelyet, 1,5 millió sertés- férőhelyet, 710 000 juhférőhe- lyet, 220 000 négyzetméter alapterületű baromfiólat, 38 ezer vagon magtárt és 65 000 ragon górét jelent. Mezőgazdasági építkezé­seinknek általános és nagy fogyatékossága az, hogy az épületek gazdaságosabb üzemeltetését szolgáló já­rulékos beruházások igen sok helyen nem épültek meg. A mezőgazdasági termelés anyagi-műszaki megalapozá­sában fontos helyet foglal el a kemizálás. Az idén a műtrágyafelhasz­nálás a tavalyi szinten mo­zog: mintegy 1,6 millió ton­na áll a mezőgazdaság ren­delkezésére. Minden egyes megművelt katasztrális hold földre az idén 175 kg. ve­gyes műtrágya jut, szemben az 1961. évi 103 kg-mal. Mindjobban elterjed a me- ^gazdaságban a növényvé- dőszerek használata is. Ta- valv több mint 4 millió ka­tasztrális hold területen vé­geztek nálunk növényvédő munkát. Az utóbbi négy év­ben 026 ezer kát., holdon vé­geztünk talajjavítást. Az idén további 200 ezer kát. holdnyi talajt kívánunk megjavítani. A múlt év végéig 480 ezer kát. holdra nőtt az öntözésre berendezett terület nagysága. Az öntözőberendezések azon­ban nincsenek kellőképpen kihasználva. Az utóbb: évek nagyará­nyú mezőgazdasági beru­házásai során közvélemé­nyünk többször is felvetett« és felveti ma is: vajon megtérül-e a mezőgazda­ság fejlesztésére fordított sok milliárd forint? Vagy nem fordíthattuk volna- e ezt az összeget más hasz­nosabb beruházásokra? Mélységes meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági terme­lés fejlődésében, az ország élelmiszerrel való ellátásá­ban, a gyorsan fejlődő mező- gazdasági exportban az utób­bi években elért kezdeti eredmények ismeretében — minden meglevő nem kevés baj és nehézség ellenére — marás igennel lehet és kell válaszolni erre a kérdésre. A kérdést nem is lehet úgy feltenni, hogy érdemes-e, szabad-e mezőgazdaságunk­ba beruházni. A kérdés eleve csak úgy vetődhet fel, hogy e nagyarányú befektetések se­gítségével, azok teljes kihasz­nálásával hogyan lehet ol­csóban, gazdaságosabban megtermelni a mezőgazdasá­gi terményeket és terméke­ket. Továbbiakban kifejtette: világviszonylatban 25 év alatt a mezőgazdasági ter­meim 40 százalékkal nőtt. A modern mezőgazdaság megteremtése és az üze­meltetése nagy beruházá­sokat igényel. Eddigi beruházásaink nagy része még fnindig a kispa­raszti gazdálkodásból a nagy­üzemire való áttérés költsége, amely nem jelent abszolút termelői kapacitásbővítést, hanem lényegében csak a régi kisüzemi kapacitások pótlását. Lényegében az öntö­zött területek növelésére, a talajjavításra, talajvédelem­re, a kémizálásra, a nagy­üzemi árutermő gyümölcs- és szőlőtelepítésekre fordított összegek, valamint a gépesí­tésből, az építkezésekből szár­mazó agrotechnikai és tech­nológiai előnyök tekinthetők Fehér Lajos ezután a terme­lőszövetkezetek gazdálkodásá­val foglalkozott. Mezőgazdaságunk teljesítő- képessége döntő módon a szán­tóterület csaknem 80 százalé­kán gazdálkodó tsz-ek megerő­sítésétől, termelési színvonalá­nak továbbfejlesztésétől függ. A tsz-ekben tovább javultak a termelés növeléséhez szüksé­ges feltételek, erősödcVtt a ve­zetés, nőtt a tagság önbizal­ma, munkakedve, összhangja, az elvégzett munka minősége. Mindezek eredményeként a kö­zös gazdaságok termelési és gazdálkodási színvonalának fejlődése gyorsabb az egész mezőgazdaság fejlődési ütemé­nél. Szövetkezeteink beruhá­zott vagyona a múlt év­ben csaknem 5 milliárd forintnyi gyarapodással együtt, jelenleg meghalad­ja a 31 milllárdot. Bebizonyosodott, s három év távlatában a falu népe meg­győződhetett a gyakorlatban arról, hogy a paraszti boldogu­lás valóban biztos és legcélra­vezetőbb útja a szövetkezeti gazdálkodás! A gazdaságilag meg nem erősödött tsz-ek fo­kozatos megszilárdítását kor­mányunk továbbra is egyik el­sőrendű gazdasági és politikai feladatának tekinti. E szövet­kezetek nagy része természeti- leg mostoha körülmények kö­zött: homokon, sziken vagy hegyvidéken gazdálkodik. E vidékek termelőszövetkezetei­nek azt lehet és kell javasol­nunk, hogy az eddiginél hatá­rozottabb lépéseket tegyenek a termelési szerkezet egyszerűsí­tésére. Ennek alapján nagyobb gondot kell fordítani a hagyo­mányos növények és állatfaj­ták termelésének fejlesztésére. Szövetkezeti gazdaságaink egészséges továbbfejlődése azon múlik, milyen a vezetés: bírja-e a tagság bizalmát, erős­kezű, határozott-e, s a tagság­gal együtt intézi-e a közös ügyeit. Erőskezű, határozott vezetés és a szövetkezeti demokrácia nincs ellentétben egymással sőt — kiegészíti egymást. Az a jó termelőszövetkezeti elnök, az a jó Vezetőség, aki, illetve amely a közgyűlésen é* a brigádmegbeszéléseken rendszeresen megtanácskozza a tagsággal a szövetkezet ösz- sr.es fontosabb tennivalóit. Ki­kéri annak véleményét, meg­szívleli észrevételeit, felkarol­ja a jó kezdeményezéseket. A szövetkezeti demokráciá­nak azonban van egy másik oldala is. Éspedig az. hogy a tagság a saját, maga által, sa­ját soraiból választott vezető­ség rendelkezéseit, a közgyű­lési liatározatokat hiánytala­nul hajtsa végre. Ezután rámutatott Fehér La­jos: A vezetésnek a tagság tü­relmes nevelése mellett, na­gyon fontos eszköze az anyagi érdekeltség megfelelő alkal­mazása. Fejlettségük mai színvonalén a tsz-ek legszíve­sebben és legeredményeseb­ben az úgynevezett kombinált munkadíjazást alkalmazzák. Nem a forma, a módszer a döntő, hanem a tartalom: az, hogy az alkalmazott módszerek a közös gazda­ságok megerősödését segít­sék és a tagok is elvég­zett, becsületes munkájuk alapján találják meg szá­mításukat. A háztájival való törődés ugyancsak nagy figyelmet kö­vetel a tsz-vezetéstől. Ezt a törődést nagyban megkönnyí­ti és elősegíti a háztáji bi­zottság megszervezése. Helyes lenne, ha valamennyi szövet­kezetünk megszervezné a ház­táji bizottságot. Ahhoz, hogy a mezőgazda­ságban a tervfeladatokat meg­valósíthassuk. a tartalékokat jobban feltárhassuk, meg kell Javítani a gazdasági vezető# hatásfokát, az irmiym, </ervelc munkájában i6. Fehéi Lajos a for: es a felvásárlás kérdéseiről szOiva hangsúlyozta: a tervszerű beioiyuscid* gazdaságpolitikai eszközei Kö­zül leghatékonyabbnak a tol- Vásárlási árpolitika bizonyult. A mezőgazdasági felvásárlá­si árrendszer rugalmasságá­nak’ továbbfejlesziésc mel­lett nagy gondot keú iuru.- tanl a jövedelmi staminas fenntartására. Különösen azokban az ágazaioKoan, amelyek a mezogazeiasagi üzemektől több év aiatl meg­térülő jelentős befektetéseket kívánnak. Ezeknél a termékeknél célszerű fokozottabban rá­térni a több éves szerző­dés módszerére. Tudjuk, hogy a mezőgazda­sági üzemek gazdálkodásara legjobban a mezőgazdasági termelői árak hatnak. De azzal is tisztába kell lenni mindannyiunknak, hogy a fel vásárlási árszint. növelésé­nek határt szab az, hogy az alapvető élelmiszerek fo­gyasztói árát jelenleg nem változtathatjuk és nem is akarjuk megváltoztatni. A mezőgazdaság által fel­használt iparcikkek árának niérsekléséoen viszont az utóbbi időben született né­hány jelentős intézkedés. Így került sor a gyomirtószerek, a takarmánykiegészítö szerek árának csökkentésére, ez év január 1-től a mezőgazdasági gépek árának 20 százalékkal való mérséklésére. Valami­vel nagyobb mérvű, 25—30 százalékos arszintcsökkentést, s ezzel együtt árarányosítást jelent a inezőgazdusugi gépek pótalkatrészeinek végrehaj­tott árrendezése. Gazdaságpolitikai eszköze­ink továbbfejlesztése céljából tett eddigi intézkedéseink azt az alapvető célt szolgálták, s azt kell szolgálniok a to­vábbi intézkedéseinknek is, hogy a mezőgazdaságban a termelés alakulásával össze­függésben olyan jövedelmi színvonal alakuljon ki, hogy a mezőgazdasági üzemek nagy többsége bevételei­ből fedezni tudja kiadá­sait. « a termelés bővíté­séhez Is megfelelő alapot tudjon képezni. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében, a tsz-ek meg­erősítésében vezető szerepük van a falun és a mezőgazda­ság irányításában, a taná­csoknál dolgozó kommunis­táknak. Pártbizottságaink, pártveze­tőségeink azonban nem ve­hetik át a tanácsi vezetők, az állami gazdasági igazgatók, szakemberek, tsz-elnökök tennivalóit. Akkor dolgoznak helyesen, ha elsősorban párt- politikai eszközökkel, politi­kai felvilágosító és szervező munkával igyekeznek segítsé­get nyújtani a gazdasági ve­zetésnek, de nem sajátítják ki azok feladatkörét. Ennek a munkának egyik igen fontos területe: a terme­lési versenymozgalmak szer­vezése, a szocialista brigád- mozgalom erősítése. A mezőgazdaságban előt­tünk álló feladatok megvaló­sításénak igen fontos fettéte­le, hogy erősödjenek a falusi pártszervezetek is. Pártszervezeteinknek is igen fontos feladatuk, hogy politikai, idológai és kulturális nevelömun- kával a szövetkezeti pa­rasztság eszmei fejlődését segítsék, meggyorsítsák. Nem csekély eredményeket értünk el a három év alatt, de nagyok a feladataink is. Az út jóval nagyobbik része, mezőgazdaságunk szocialista nagyüzemi rendszerének tel­jes kiépítése még előttünk van. Ahhoz, hogy eredménye­sebben haladhassunk előre ezen az úton, szövetkezett parasztságunk szorgalmas munkája mellett az eddigiek­hez hasonlóan a jövőben is egész társadalmunk hatható} erőfeszítésére és támogató«*' ra van szükség.

Next

/
Thumbnails
Contents