Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-21 / 44. szám

Események sorokban Szombaton Peringben aláír­ták: a Tanzánia és a Kínai Népköztársaság közötti barát­sági szerződést. Változatlanul igen feszült a légkör az alabamai Marion városban, ahol a rendőrség esü törtökön brutálisan verte szét, az egyenjogúságot köve­tető négerek békés felvonu­lását, A számos sebesült kö­zött három újságíró is van; egyikük, NBC rádióállomás riportere, egy gumibotütéstől koponyatörést szenvedett. A tüntetés vezetőit letartóztat­ták. Szöulban pa rálátták a ja­pán—del-koreai szerződést. Ez a hír nagy felháborodást kel­tett Tokióban. Narita, a Ja­pán Szocialista Párt főtitká­ra nyilatkozatban ítélte el a kormányt a dél-koreai rend­szerrel való együttműködé­séért. Az amerikai szenátus pén­teken este alkotmánymódosí­tási javaslatot hagyott jóvá amely az elnök utódlásáról intézkedik abban az esettíen, ha az államfő képtelenné vá­lik feladatának ellátására. A dél-arábiai nemzeti fel- szabadítási front harcosai há­rom angol katonát megöltek, négyet megsebesítettek Rad- vaian környékén. Az angolok nagy mennyiségű fegyvert is vesztettek. Demokrácia — igen, — dik­tatúra — nem — e jelszóval tűntetett kétezer diák Mad­ridban; A »'.ntetök az oktatás demokratizálását követelték, Prahomir Kolder. a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának el­nökségi tagja, a Központi Bi­zottság titkára szombaton fo­gadta az MSZMP Központi Bizottságának tanulmányi kül­döttségét, amely Somogyi Gyu­lának, a Központi Bizottság alosztályvezetőjének vezetésé­vel tartózkodik Csehszlová­kiában. Huszonnégy óra alatt két államcsíny Dél-Vietnamban Saigon, (MTI): Nyugati hírügynökségek egy­behangzó jelentései szerint szomhiatra virradó éjjel Sai­gonba vonultak a Khanh tá­bornokhoz hű gyalogos, pán­célos és ejtőernyős csapatok, tűzharc nélkül birtokuk­ba vették a rádiót, a hadseregparancsnokság és a repülőtér épületeit, a posta- és telefonközpon­tot, s így leverték a péntek reg­gel kitört államcsínyt, A Reuter jelentése szerint Khanh, akiről pénteken Thao ezeredes — a puccs szervező­je — azt állította, hogy há- ziőrízetben tartják, valójában vidéken tartózkodott, s pén­teken és szombatra virradó éjjel négy városba is elláto­gatott repülőgépén. E látogatásai során tárgyalt a hadsereg alakulatainak parancsnokaival és meg­szervezte az „ellettpucs- esot”.. A Mekong-dettaTüdékéről már péntek este elindultak a Khanh-hoz hű csapatok Saá- gonba. Nguyen Bao Tri tá­bornok vezetésével gyalogos és páncélautóosztagok halad­tak a főváros felé, Bien Hao- ból pedig az egyik ejtőernyős dandár indult meg. A csapatok hamar lefegy­verezték a puccsisták egy­ségeit. Khanh tábornok reggel nyi­latkozatot tett és azzal vá­dolta a puccs vezetőit, hogy azok kifogásolták az Észak- Vietnam ellen végrehajtott akaiókat és járuló módon összejátszottak” a felkelőkkel. Áz AFP szerint a pénteki puccs szervezői közül Thao ezredes szökésben van, Lám Van Phat tábornokot azon­ban letartóztatták. A saigoni rádió felhívta a megszökött puccsistákat, 24 órán belül jelentkezzenek a hadsereg ve­zérkaránál, különben hadbí­róság elé kerülnek. Az összes eddigi puccsok A Ranger—8 becsapódott a Hold felszínén Pasadena (Kalifornia), (MTI): Mint a pasadenai kísérleti telepen bejelentették, a Ran­ger—8 elnevezésű amerikai ^Hold-szonda” a 366 kilo­gramm súlyú műszerekkel és televíziós felvevőgépekkel fel­szerelt űrlaboratórium szom­baton. valamivel délelőtt 11 óra előtt becsapódott a Hold felszínén, a „Nyugalom tenge­rébe”. -• Huszonhárom perccel a legfőbb mellékkörülménye tilalom, s éjféltől reggel ötig egyébként a saigoni lakosság tilos az utcán járni. Napköz­legteljesebb közönye és’ rész- ben azonban a lakosság egy- vétíensége — írja az AFP kedvűén végzi munkáját és tudósítója; —- Saigonban pil- nem vesz tudomást a soroaa- lanatnyilag fennáll, a kijárási tus puccsokraL Holdra zuhanása előtt földi parancsra a felszínre irányí­totta felvevőgépeit és fényké­peket készített a Holdról. Az első hírek szerint körülbelül hétezer felvétel ’készült el — tehát sokkal több, mint amennyit elődje, a Ranger—7 • fölvett. A pasadenai közle­mény arról tájékoztat, hogy a Hold-közeiből felvett képek igen jó minőségűek. Sziltanuk és Mikojan táviratváltása Az indokínai fejlemények­kel' kapcsolatban táviratvál­tás történt Norodom Szihanuk kambodzsai kormányfő és Anasztasz Mikojan. a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke között. A kambodzsai kormányfő február 11-i táviratában kö­zölte a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökével, hogy mélységese» nyugtala­nítják az amerikai légierő egy. ségeinek berepülései a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság területe fölé. Anasztasz- Miko­jan február 17-i válaszában rámutatott, hogy ,jaz Egyesült Államok kormányának ilyen­fajta akciói Indokína népei ellen irányulnak és össze­egyeztethetetlenek mind a nemzetközi joggal, mind a genfi megállapodásokkal. Ezek a cselekmények a békéért, a szabadságért és az igazságért küzdő valamennyi nép ellen irányulnak” — írja Mikojan. dz SZKP és a Finn Kommunista Part küldöttségének találkozása Moszkva, (TASZSZ): Február 19-én hivatalos köz­leményt adtak ki az SZKP és a Finn Kommunista Párt kül­döttségének találkozójáról. Leonyid Brezsnyev, Mihail Szuszlov, Borisz Ponoanarjov, valamint Vilié Pessi, a Finn Kommunista Párt főtitkára és a finn pártküldöttség más tagjai vettek részt a találko­zókon, amelyek a két párt kapcsolatait jellemző testvéri tíkrát- ság, őszinteség és teljes bizalom légkörében zajlót-* tak le. A közlemény megállapítja: az amerikai imperializmusnak a Vietnami Demokratikus Köz­társaság éllen elkövetett ag­resszív cselekményei, valamint az Egyesült' Államok és Bel­gium kongód fegyveres inter­venciója az általán«» bókét fenyegető veszély forrásává vált. A béke biztosításához fontos hozzájárulás a Szovjetunió és Finnország jószomszédi, baráti viszo­nya, aanely a békés együttélés el­vei alapján sikeresen fejlődik. Ugyanakkor a két küldöttség levonta azt a következtetést, hogy mind Finnországban, mind külföldön továbbra is működitek azok az erők, amelyek le akarják téríteni Finnországot a béke és a Szovjetunióval való barátság útjáróL Kommunisták és szocialisták közös választási nagygyűlése Rarseille-ban Párizs, (MTI): Marseille-ban hatalmas tö­meg részvételével zajlott le a kommunisták és szocialisták első közös választási nagygyű­lése. A tömeg egy része kiszo­rult a több ezer férőhelyes te­remből és hangszórókon követ­te Francois Billoux kommu­nista és Dániel Matalon szocia­lista nemzetgyűlési képviselő beszédét. Billoux bejelentette, a kommunista párt a szocialis­tákkal és a köztársaság más híveivel együtt Marseille mind a nyolc választókerületében kö­zös listát állít, hogy Francia- ország második városa a lakos­ság érdekeit szolgáló demokra­tikus vezetés alá kerüljön. Matalon a két munkáspárt együttműködését követő mar- seillei szocialisták nevében hangsúlyozta, nem ismerik el az SFIO megyei pártszerveze­tének ■ kizáró határozatát és továbbra is a Francia Szocia lista Párt tagjainak tekintik magukat. A szocialisták és kommunisták közti harc hangoztatta — csak a 'kapitaliz­musnak és a reakciónak ked­vez. Kifejezte reményét, hogy a marseiliei községi választás a Francia Szocialista Párt újjá­születésének és ji francia- dol­gozók egységének kiinduló pontja lesz. Washington helytelen úton jár Vietnamban Az elmúlt hétén tovább bo­nyolódott a délkelet-ázsiai vál­ság. Az Egyesült Államok ha­dihajói újabb provokációkat hajtottak végre és a legújabb saigoni miniszterelnök harcias nyilatkozatot tett közzé. A kö­vetkező láncszem: McNamara, amerikai hadügyminiszter ki­jelentette: Dél-Vietnamban lé­vő amerikai erők újabb növe­lését tervezte. Az irreális ame­rikai vonalvezetést tükrözi: már a New York Times vezér­cikke is bírálja Jonhson nyi­latkozatát a vietnami kérdés­ről. Az elnök ugyanis kijelen­tette: az Egyesült Államok nem akarja a vietnami háború.ki- terjesztését, ugyanakkor vi­szont arról beszélt, hogy az amerikai haderők délkelet­ázsiai tevékenysége elengedhe­tetlen.'Ez a nyilvánvaló ellent­mondás késztette az amerikai lap cikkíróját az alábbi követ­keztetés levonására: „A kor­mány lépései folytán napról napra növekszik a kiterjedt há­ború veszélye.” A délkelet-ázsiai amerikai akciók ellenhatásaként erősö­dik a felháborodás világszerte. Edgar Faure, volt francia mi­niszterelnök, a távol-keleti ügyek szakértője így nyilatko­zott: „Johnson helyén tanácsot kérnek De Gaulle-tól”. Faure ezzel azokra a kezdeményezé­sekre utalt, amelyeket az utób­bi napokban a párizsi diplo­mácia tett a vietnami konflik­tus tárgyalásos megoldásáért. Vonják ki az amerikai csapato­kat Délkelet» Ázsiából Angol politikai körökben szintén érlelődik az az állás­pont, hogy Washington helyte­len úton jár Délkelet-Ázsiában. A brit külügyminisz.ter ugyan eddig elhárította a munkáspár­ti képviselők nagyszámú cso­portjának követelését: tegyen Washingtontól független kezde­ményezést a térségben érdekelt hatalmak értekezletének össze­hívására. De az angliai köz­hangulatot tükrözi az a nyílt levél, amit ugyancsak a mun­káspárti képviselőcsoport tett közzé a Times-ben. A New York Times pedig négyszáz amerikai egyetemi- és középis­kolai tanár levelét közli. A le­vélírók aggodalommal nyilat­koznak az Egyesült Államok vietnami agresszív politikájá­nak várható következményei­ről. Felszólítják Johnson el­nököt, tanúsítson józanságot, atníg nem késő, tegyen kezde­ményezést a vietnami béke helyreállítása érdekében. Ilyen előzmények után állapította meg Koszigin szovjet kormány­fő: az indokinai helyzet rende­zésének fő akadálya az ameri­kai imperialisták reakciós po­litikája. A Szovjetunió eré­lyesen követeli, vonjak ki Dél-Vietnamból az amerikai csapatokat. A népek harca szabadságukért mindenkor megértésre és támogatásra ta­lál a Szovjetunió népeinél és kormányánál. Az elmúlt héten fejeződött be Couve de Myrviile francia külügyminiszter washingtoni tárgyalása, melynek során ugyancsak felmerült a délkelet- ázsiai kérdés. A megfigyelők egyetértenek abban, hogy ez a megbeszélés, vagy az esetleges későbbi francia—amerikai esz­mecsere csak abban az esetben hozhat eredményt, há az'ameri­kai elnök végre ki tudja vonni magát a Pentagon szélsőséges elemeinek befolyása alól és De Gaulle segítségét elfogadva kiutat keres a zsákutcából. Terrorista akciók Brazzaville­Kongóban A délkelet-ázsiai válság mel­lett a világ egy másik pontján, a kongói térségben is kiélező­dött a helyzet. A Brazzaville- Kongó ellen indított megfélem­lítő hadjáratot most már ter­rorista akciók tetőzték. Meg­gyilkolták az ország tájékozta­tásügyi miniszterét és főál- lamügyészét. A nyomozás sze­rint Leopoldvilleből érkezett terrorosztag követte el a gyil­kosságokat. Az események mö­gött az áll, hogy Brazaville- Kongó új kormánya élesen szembehelyezkedett a neokolo- úialista politikával és Lumum­ba elmenekült híveinek is otthont adott, amikor a belga —amerikai agresszió után a zsoldosok túlereje elől a felke­lő csapatok egy része kénytelen volt visszavonulni. Ezt köve­tően ismét az amerikaiak lép­tek a színre, fokozták a nyo­mást Brazzaville—Kongó kor­mánya ellen, válaszul sorozatos beavatkozásukra aztán a kor­mány bezáratta az amerikai úgynevezett kulturális közpon­tot, és kijelentette: ha folyta­tódik az amerikai intervenció, megszakítja Washingtonnal a diplomáciai kapcsolatot. Kongóban tehát közös ame­rikai—Csőmbe akció zajlik. Á kongói diktátor ezzel szeretné elterelni a figyelmet arról is, hogy minden katonai erőfeszí­tés és külföldi segítség ellené­re sem tud megbirkózni a ha­zafiak ellenállásával. Az Egye­sült Államok számára pedig szintén „jól jönne”,' ha az egy­re kínosabbá váló, délkelet­ázsiai helyzetről máshová terel­hetné a nemzetközi közvéle­mény fényszóróit. Nagyon való­színűtlen azonban, hogy a köz­vetlen, illetve közvetett agresz- szió tényét egy másik inter­vencióval el lehetne leplezni. S. E. Gerö János: Kicsi Biri királysága Szatirikus kisregény 7. Széles Jóska a láncot egyik kezéből a másikba rakta, abg várta, hogy Mihályi befejez­ze, ő is közbeszólt: — Nekem is említette Sán­dor bátyám, min vesztek ösz- ■aze, Én is azt mondom Biri úrnak; nem tiszta do­log ez. Hát hogy válhatnánk mi el. az országtól, mikor ugyanaz a fajta vagyunk. Méghozzá sok ember rokon­sága itt van a környező fa­lukban. Tán útlevéllel menjek át Okányba, vagy Újfaluba? Meg aztán mi lesz az ipar­cikkel? Ruha, cukor, só, petró. honnan jön, ha mink megta­gadjuk az ország többi ré­szét? Biri dühösen leintette a fia­tal gazdát. — Magát nem kérdezte sen­ki! Ha nem tud okosabbat mondani, hallgasson. Mihályi odalépett Biri mel­lé. Megfogta a kabátja hajtó­káját, és a szemébe mondta: — Mán csakugyan látom, egészen meghibbantál. Elvet­te a hatalom érzése qZ esze­det. Hát komolyan gondolod, hogy a mi falunk önálló or­szág lehet? Te meg a diktá­tora?... Mi? — Elhallgass! — sziszegte Biri gyűlölködve és átkozta magát, amiért tegnap nem tartóztatta le ott a helyszínen, a gyűlésen, amikor szembe­, szállt a terveivel. Hát milyen I ember ez? Milyen jogon meri sértegetni a köztársaságot és az elnök személyét? Nem érti : az egész dolog jelentőségét, ! nem képes felfogni, hogy meg­változott a világ, hogy csak egy lehet: amit Biri Tibor akar?! Úgy látszik, Mihályi való­ban nem akarta tudomásul venni a megváltozott helyze­tet. Nem zavartatta magái cseppet sem! — Azt hiszed, ez levente­egyesület , parancsolgathatsz kedvedre? — Annál még jobban is! — És mindezt az új világ nevében, ha nem tévedek? Nagyon mellé fogtál Biri, ide­jében szólok. A nép régien vár a változásra, de nem ilyenre. Kitörik a nyakad, ha a magad kis érdekét keresed az ő há­tukon taposva. — Nem félsz nékem ilyet mondani, te gyalázatos? — Nem félek. Azt se tu­dom, miért jöttél most ide, de ha már itt vagy, megmon­dom, ami' a begyembe van. A falu ügyeit a Nemzeti Bi­zottság veszt kezébe teljesen. Nagyim jól tudod, hogy Bo­kor Gyurkát, az írnokot meg­bíztuk a főjegyzői teendők ellátásával. A legutolsó gyű­lésen, ahová te el sem jöttél, elhatároztuk, hogy bírőválasz-’ tásra rövidesen összedoboltat- juk a falut. Magunknak kell kéabevenni a falu ügyeit Terád most is szükség lesz, mert tolmács még kell. De ha neked nem tetszik a dolog, akkor nyisd ki a műhelyedet, és csináld csizmákat, meg a cipőket. Keresünk helyetted másik tolmácsot. Hlnnél sértőbbet nem is mondhatott volna Birinek. A koma most már minden bé­ketűrésből kifogyott. Ordí­tott. — Jól gondold meg, amii mondasz, mert ezért felelni fogsz! .Széles Jóska megpórbált bé- kítőleg közbeavatkozni. — Higgye el, Biri úr, iga­za van Sándor bátyámnak. Kár volt neki szólni, mert most meg Kérész torkolta le: — Jobb lenne, ha hazamen­ne, kedves barátom,/ és nem avatkozna bele másnak a dolgába. Mi há] viné kétségbeesve igyekezett békítgetni a két haragos embert. Istenem, isten kém, ezek mindjárt egy­másnak mennek — gondolta rémüldözve és Kérésznek a fegyverét figyelte. Az urát meg igyekezett jobb belátásra bírni; — Hagyjad a komát, Sán­dor! Ne vitatkozz vele! Ha ő így gondolja, akkor menjen a maga útján! Hiába volt ft békítgetés, most már egyik sem hagyta magát. • Mihályi is kiabált, úgy kérdezte a susztert: — Kinek felelek én. te Biri? — Nekem! — verte a mel­lét mérgesen a csepp suszter. — Nékem! Megértetted? — Neked? — Igenis! — Milyen jogon? — A törvény nevében le­tartóztatlak! Mihályi haragosan és gú­nyosan nézett lefelé Birire. Úgy látszott, azonnal meg­feledkezik magáiéi és képen- vágja * csepp kis embert. Mert attól talán észhez tér­ne. Egy valódi, telitenyeres pofontól. De egyelőre nem ve­rekszik, lenyeli a mérgét,' és csak kérdez. — Miféle törvény nevében? Az' én törvényem a nép tör­vénye, az. ami a többieké. Én a te törvényedre köpök, ha úgy tetszik, nem adok rá semmit. — De a fegyverére igen! — csattant az örökös elnök hang­ja, és egy intésre Kérész, meg Molnár Anti előhúzzák forgópisztolyukat és ráfogják. Mihályira. Áz asszony felsikolt, Biri-. hez, meg a szomszédhoz for-' dúl könyörögve: — Kedves komámüram, jaj, mit akar tenni? Segítsél, Jós ka! Édes Istenem, minek kellett veszekedni? Mihályi a feleségére néz. Int néki, hogy hallgasson, az­tán Birihez fordul: — Hát erre a törvényre csakugyan adok. Mert te egészen megzavarodtál, képes lennél agyonlövetni a pi'i bé­kéiddel. De megbánod még. Biri, keservesen megbánod. Jusson eszedbe..; — A papolást befejezhetjük — vág közbe Biri. — Na, In­dulj, Mihályi! A kovács szabadulni sze-- retne. Szinte nem is hiszi el, hogy ez valóban így történt. Ha puszta kézzel lennének, szétütne köztük, hogy elmen­ne * kedvük az erőszakosko­dástól. De a fegyverrel szem­ben tehetetlen. Csalt a fogát csikorgatja, s annyit mond a feleségének: — Visszajövök én nemsoká­ra.. nyugodjál meg. (Folytatjuk; Ismét Khanh tábornok Egy bét a világpolitikába

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents