Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-20 / 43. szám

Termelés és emberség

Jegyzetek egy párttaggyűiésről

A taggyűlés résztvevőinek egyöntetű véleménye volt: az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának kommunistái légen érezték azt. hogy tanácskozásuk hangulata,

mélysége túljutott a hivatali falakon. Ez a mostani volt az első. igazi, amivel áttörték a korábbi megszokottat: minden szó, minden gondolat azáltal vált tartalmasabbá, hogy átfogta a megye állami gazdaságainak egészét — gondjaival és eredményeivel együtt. Hangosan nem mondták ki, de ott volt a szavak mögött: ők is felelősek azért:, hogy valamennyi gazdaság pártszervezete előbbre jusson, megállja helyét, és munkássága — a dolgozók nevelésén, a termelés ellenőrzésén keresztül — a sokkal jobb eredményekben jusson kifejezésre a gazdálkodás minden ágában.

Mint párttagok és szakemberek, a taggyűlésen részleteiben bonckés alá vették a megye állami gazdaságaiban meglévő szervezeti, gazdálkodási gondokat, s elemezték a második ötéves terv által előírt főbb feladatokat. Az idei termelési tervek részleteiben történő teljesítésének megvannak a reális feltételei, különösen akkor — állapították meg —, ha a gazdaságokban feltárják a meglévő, de eddig ki nem használt tartalékokat. jobban megszervezik egymás segítését. Ugyanis egyes helyeken spk az elfekvő gép-, eszköz- és anyagtartalék, más gazdaságokban pedig ezekből hiány mutatkozik. A termelési költségek csökkentésének igen sok a módja, lehetősége. Egyik ilyen a rugalmasan alkalmazott önálló bérgazdálkodás, s ezenbelül is a dolgozók anyagi érdekeltsége fokozásának a változatos megoldása. A tervekből leszűrt tapasztalatok szerint legtöbb gazdaság sematikusan tervezte meg az anyagi érdekeltség valóra váltásai: figyelmen kívül

hagyta az egyes termelési területek, üzemrészek sajátos adottságait, lehetőségeit.

A takarékosságnak további lehetősége a beruháítisoknál. az anyaggazdálkodásnál és az általános költségek csökkentésénél jelentkezik. A beruházások között a költségtúllépés eddig — majdnem kizárólag — a gazdaságok vezetőinek kislakás építésénél jelentkezett: a tervezettől eltérően, maximálisra fokozták ezekben az esetekben az igényeiket. Az állami gazdaságoknál is feltétlen érvényesíteni Íveli a beruházások koncentrálását és megállapítani fontossági sorrendjét a termelésben betöltött hasznosságuk szerint És a beruházás fontosságának megfelelően szükséges biztosítani a műszaki és munkaerő feltételeket.

Az anyaggazdálkodásnál fontos, hogy ésszerűen használják fel a növényvédő szereket a talajerő-utánpótló anyagokat. Több helyen sok kívánnivaló van a termelés szervezésénél: a meglévő

gépek helyett kézi erővel végeztetik a munkát. Az általános költség jelentékeny részét a szállítások teszik ki és főleg azért, mert még mindig sok az üresjárat.

Vannak még gazdálkodásszervezeti gondok is. Korábban az igazgatóság túlzottab- ban alapozott az öntözési lehetőségekre. A növénytermelés meglévő szerkezete egyes üzemekben nem találkozik a tápanyaggazdálkodás lehetőségeivel. Ez vonatkozik a

takarmánytermelés és az állattenyésztő farmok nem kielégítő összhangjaira is. Éppen ezért, ezeket a dolgokat mielőbb megvizsgálják. Baj van a gyümölcsfaiskolák termelési szerkezetével is. Például évek óta túltermelés van dióból, mandulából, de még őszibarackból is. A jelentkező fölösleget rendre kiselejtezik — elpusztítják.

A felvetődött — és az itt még fel sem sorolt többi szervezeti, gazdálkodási gondok, hiányosságok megoldására, megszüntetésére akarja idén fő figyelmét fordítani az igazgatóság pártszervezete. Sorra-rendre részleteiben megvizsgálnak egy-egy kérdést, S hogy a segítség és a jelentkező gondok megszüntetése még hatékortj'abb legyen, a párttagok egy-egy gazdaságban vállalják az üzemi pártszervezet munkájának a támogatását. Erre különösen nagy szükség van, mert amint a pártszervezet vezetősége megállapította, legtöbb gazdaságban a rossz értelemben vett termelési szemlélet annyira elharapódzott, hogy a gazdaságvezetőknek a dolgozókkal való kapcsolata a minimálisra csökkent; nem kérik ki, nem hallgatják meg a dolgozók véleményét, a részterületeken szerzett gazdag, tn-znos javaslatait. De ezen túl —■ éppen a merev vezetési szemlélet következtében — maga az üzemi pártszervezet sem tudta eddig néhány gazdaságban a termelést ellenőrző szerepét betölteni, mert lehetőségeit igen szűk körre korlátozták.

Az igazgatóság párttaggyűlésén az is elhangzott, hogy a gazdaságok megyei vezetőinek egy részétől is elvárják az üzemek különféle beosztású dolgozói: ne csak hivatali vezetőként, hanem mint ember az emberrel is talál- koeamak, beszéljenek velük.

Van, bőven van tennivalója a* i^zgaíóság pártszervezetének, hogy mind az emberi kapcsolatokban, mind a gazdálkodásban gyorsabban előbbre jussanak. Előbbre a termelés, az ólet minden területért,

S. A,

Több mint 80000 hallgató a felsőoktatási intézményekben

Jelentékeny létszámemelkedés az esti tagozatokon

A Múveiódésügyi Minisztériumban statisztikai beszámolójelentést készítettek a felsőoktatási intézmények helyzetéről, a hallgatók számának alakul fisáról. A jelentés egyebek közt megál- I lapítja, hogy az 1904—65-ös j tanévben összesen 91 felső- ; oktatási intézményben, köz- • tűk 24 felsőfokú ipari, 20 | felsőfokú mezőgazdasági technikumban, 10 tanítóképzőben.

1

7 agrártudományi intézetben, 5 tudományegyetemen és ta- | nárképző főiskolán, négy— négy műszaki, illetve orvos- tudományi egyetemen tanulnak a hallgatók.

A nappali, esti és levelező tagozat hallgatóinak száma több mint tíz százalékkal magasabb az 1963—64-es oktatási év létszámánál és összességben meghaladja a 82 000-rct.

Érdekes. hogy legnagyobb mértékben — csaknem 20 százalékkal — az esti egyetemisták száma emelkedett, s jelenleg már 14 000 fölött mozog.

A Művelődésügyi Minisztérium és a többi tárca felügyeletével működő egyetemek, főiskolák és felsőfokú technikumok különböző tagozatain az idén összesen csaknem 15 000 hallgató végez.

Legtöbben, mintegy háromezer, a tudományegyetemekről kerülnek ki, de több mint kétezren végeznek a műszaki egyetemeken és a tanárképző főiskolákon is. Ezernél több fiatal diplomást bocsátanak ki a tanítóképző intézetek, továbbá az agrár- tudományi, intézmények, az orvostudományi egyetemek és a felsőfokú mezőgazdasági ‘eehnikumok.

Az egyetemi statisztikákból megállapítható, hogy csupán a nappali tagozatos növendékeknek különböző formákban 209 millió forintos támogatást juttat az állam.

A diákotthonokban az előző tanévinél mintegy másfél ezerrel több fiatal kapott helyet — az otthonok lakóinak száma megközelíti a 25 000-et, — kedvezményes étkeztetésben pedig több mint 15 000 egyetemista részesül. Társadalmi tanulmányi ösztöndíjat összesen több mint tízezren, rendszeres pénzbeli támogatást mintegy 28 000- ren, tanulmányi ösztöndíjat

körülbalül 20 0Öü-ren; népköztársasági tanulmányi ösztöndíját csaknem kilencszá- zan kapnak.

Az első évfolyamos hallgatók között a fizikai dalgozó szülők gyermekeinek arányszáma meghaladja a 45 százalékot. A nőhaUgatól: aránya az eV) évfolyamokon a legmagasabb — 40 százalék fölött mozog — a továbbiakban azonban fokozatosan csökkent, s az V—VI. évfolyamokon már 30 százalék alatt marad- Az idei oktatási évben külföldi egyetemeken. ösztöndíjasként több mint 1200 magyar fiatal tanul, -— 412-vej több, mint az előző tanévben.

Yásárosnantényban a járási tanács mintegy 40 résztvevővel képesített könyvelői tanfolyamot rendez, Joó Erzsébet a táblánál Balogh Béla járási főkönyvelő segítségével házi dolgozat megoldását vezeti le.

Foto; Hammel J.

|

821000 forint

értékű

i társadalmi munka

A felszabadulás 20 évíor- • duíója tiszteletére a Szabolcs- j Szatmár megyei földműves- szövetkezet választott vezetői és dolgozói vállalták, hogy április 4-ére rendbehozzák a megye valamennyi falusi, tanyai boltegységét, a a bolthálózat szépítésére egymillió forint értékű társadalmi munkát végeznek el. Ígéretüknek máris jórészt eleget tettek. Eddig 821 ono forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a boltok csinosításához. A boltegységek 78 százalékát hozták rendbe. Több helyen társadalmi munkában ásták és töltötték meg a jégvermeket is.

Érdemes megemlíteni, hogy a felszabadulási előkészületek során a földművesszö vetkezeti tagok számát nyolcezerre] növelték. Ezzé] összefüggésben a részjegyalap 700 000 forinttal gyarapodott.

Egy ember elmegy

V ehezen indul el a toll Nemessályi György történetének megírására. -Am} első és utolsó találkozásunk között történt tipikus ig, határeset is. Ha úgy képzelem magam elé, ahogy n szocialista brigád vezetők első megyei tanácskozásán az elnökségben, felszólalás közben láttam, szükségét érzem, hogy szóljak róla. Ha a néhány nappal ezelőtti Nemessályi halk hangját hallom újra gondterhelt tekintetét idézem fel, úgy gondolom. talán nem kellene fel- kavárni az ügyet, ami befejezettnek látszik. Hiszen a mátészalkai tejüzem ötszörös szocialista brigádjának vezetője február közepén kilép munkahelyéről, új környezetben kívánja végigdolgozni a nyugdíjig hiányzó néhány évet. Tavaly múlt ötven.

Tulajdonképpen egy fél éve történt eset tisztázása végett kerestem meg most — immár másodszor. Akkor ugyanis egyik fiatal kollégánk nagy kedvvel nyitott be az ötszörös szocialista brigád vezetőjéhez. megírni legújabb helytállásukat. példaképül állítani a szálkái szállítási brigádot. S ekkor Nemessályi György így szólt:

— Én. nem nyilatkozom, és •nfe « kérdésre sem válaszolok, hogy miért nem nyilat- kozom.

Gyakorló kollegánk úgy vélte, ehhez mindenkinek joga van. békességben elváltak. Azóta sincs hír az ötszörösen kitüntetett brigádról.

Igen. így történt — vallja meg a brigádvezető kölcsönös üdvözlésünk után, s korábbi ismerettségünk is nehezen oldja gyanakvásul, tartózkodását. Azzal kezdjük, mi újság. Elmondja, semmi, egyformán vannak, most pályáznak „ szocialista cím újbóli elnyerésére. Igaz, a múlt év nem sikerült valami jól, de a mutatókkal nincs különösebb baj, úgy érzi, meglesz a hatodik is.

— Megérdemlik ezek az emberek. Mind jó dolgos, becsületes, örülök majd a sikerüknek, bár én már nem leszek itt.

Beszél, csendesen, szaggatottan, s érzi, nem lehet sokáig kerülgetni a kényesebb témát.

— Nyilván oka volt rá, hogy korábban megtagadja a nyilatkozást.

Várni kell a feleletre.

— Másképpen képzeltem el ép az egészet.

— Hogyan?

— Már az első időkben összeütközésbe keveredtem a központiakkal. Jogos, megdolgozott pénzért is veszekednem kellett náluk. Akkortájt írt maga rólunk, s hogy én bediktáltam az újságba a sérelmünket, a bírálatunkat, a fejemre koppintottak.

— Ki?

— A központiak.

— Az igazgató?

— Nem, vele nekem nincs bajom. Hanem egy-két ember a központban. Amikor kimutattam fehéren feketén, hogy nekünk több jár, nem tetszett nekik. Mert az utólag kifizetett bér rontotta az ő prémiumjukat.

— Tehát mégiscsak kifizették magukat.

— Igen, de volt eset, hogy a pártközpontnak kellett igazságot tenni. Közben rámsütötték, hogy anyagias, dogmás ember vagyok, s ez nekem fájt mindig, Pedig csak az

igazságot kerestem, a magunk igazát.

Cigarettával kínálóim. Nem dohányzik.

— Irigyelték talán magukat?

— Akit nyilvánosan dicsérnek, annak a legtöbbször iri- gye is akad. De itt az üzemben nem hinném, hogy a munkások rosszul vélekedtek volna rólunk.

— Hiszen még négyszer szavazták meg maguknak a szocialista címet.

— Ez igaz, de az is igaz, hogy a jutalom a legtöbbször elmaradt. Először kapott ki egy bicskát, ki egy öngyújtót. A másodszori címnyerésnél mosógépet adtak. Igaz, mi nem sokra mentünk vele, mert a brigád tagjai vidékiek. De azt mondtuk, nem baj, szereztünk az üzemnek egy mosógépet, mások legalább hasznát veszik. Azután háromszor semmit se kaptunk.

— Gondolt-e arra, hogy szeretnének megszabadulni magától?

— Nem. Most is én kértem, engedjenek el.

— Megúnta a vesződ est?

— Talán. Amikor utoljára jártam a központban az elmenetelemmel kapcsolatban, azt mondták, jó lenne megnéznem a „Nehéz emberek" című filmet. Még nem láttam, 'nem tudom, miért ajánlták. Különben is 51 éves vagyok, itt elértem a plafont, nincs előbbre jutási lehetőség. Megyek, jobb lesz így.

Jobb lesz így? A távozó brigádvezető tíz évig volt szállításirányító, nagy gyakorlatot szerzett, ö mondta, alaptalanul tartották anyagiasnak, s néhány perccel később már arról beszélt: idestova 30 évi szolgálata van és még mindig csak 1800 forintnál tart: gondolnia kell n nyugdíjra is, Ebben igaza van. csak kár, hogy arrói nem beszélt: ezerkétszázzal kezdett, s mindig ott volt a premizáltak között. Szabad munkavállalás van, s Nemessályi úgy távozik, hogy új helyén becsülettel helyt akar állni, hogy ne csalódjanak benne.

Néhány kérdést azonban nem lehet „áthelyezni”. Akik úgy tartják, anyagias lelt, gondoltak-e arra: milyen szerepük van ebben nekik? Miért

kellett Nemessályinak civod- nia a rosszul számfejtett bérek miatt?... Akik úgy vélik, túlságosan felkapott ember volt az üzemben, miért helyeselték a szocialista cím megítélését ötödször is? Pedig mindenki tudja, hogy a feltételek között szereplő tanulásnak, önképzésnek még most is vannak adósságai a brigádban. És nincs minden rendjén az együttélésben sem. Egyáltalán nem csökkentette volna fiinek a brigádnak a munkában szerzett érdemét, ha felhívják a figyelmét a gyengéire is. Viszont, ha érdemesnek tartották őket az újabb és újabb kitüntetésre, miért feledkeztek meg az erkölcsi mellett az anyagi elismerésről?

Az élet nem áll meg — mondták az üzemben, már megvan a kiszemelt utód. hallat még magáról n brigád. Legyen így, s Nemessályi is váljék új munkahelye ni: i e- csült dolgozójává. Nem ti- ványulhat el azonban a iá nulság: a szocialista brigád mozgalom tekintélyét mindenkor meg kell védeni 3 személyeskedéstől — a közös ség javára^

Angyal Sand*