Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
TERSÁtiSZKY JÓZSI JENŐ: ßat&aba s/zdeitnC' Rónay György: — Drága! — csak ennyit súgott közben Barbarának,.. ★ IZ esőbb levelet kaptak Bar,v baráék a mérnököktől. Barbarát üdvözölte sorban az irlandi, a két angol, az olasz, ahogyan sorban táncolt velük. A magyar kézjegyét hiába kereste a többi között. Az olasz írta, hogy: üdvözletét küldi általa a magyar mérnök is. ★ Másfél év múlva az öreg gépész váratlanul megbetegedett. Barbara kísérte el a városba. Aztán fölhívta a magyar mérnök szállóját. Ilyen boldogságot! Magával a mérnökkel kötötték össze a vonalat. Vele beszélt. Meghívta őt és az apját, felgyógyulása után, vendégül egy estére. Egyedül ment el a mérnökhöz. A mérnök kedvesen, bőkezűen, kifogástalanul viselkedett. De Barbara mást, többet várt. A gyöngédségnek egy bizonyos vonalán ő maga kívánta túlléptetni a mérnököt .. Ez azonban eredménytelen maradt... Végre egy kis lokálban kör lőttek ki. A mérnök nem szabadkozott itt a tánc elől. Mikor visszamentek a helyükre, egy kis diszkrét páholyba, Barbarának hangosan dobogni kezdett a szíve. —Maga.:, izé! — kezdte. — Látom egyre nem akar emlékezni. Mi már ... izé... bizalmasabb . .. Vagy hát mit kertelek! Maga megcsókolt engem ... az utolsó estén,... A mérnök zavarbe, jött egy pillanatra. Aztán mosolygón, mentegetődzve így válaszolt: — Igen. kissé többet ittunk akkor a kelleténél ... Ne rója hál fel nekem, ha szemtelen- kedtem magával... Q arbara megrázkódott Utáu n;1 mereven, bénultan félrefordult. Majd szinte nyersen szólt a mérnökre: — Köszönöm a. vendéglátást. Kérem, hozasson egy taxit.. . — Nézze Barbara — akarta enyhíteni kínos helyzetét a mérnök, de Barbar,, felugrott mellőle. — Isten vele! Ne kövessen' És- otthagyta a mérnököt, az első és utolsó szerelmét. "R arbara apja „ bányavál- U lalat drótkötélvasút jártak gépésze és őre. A drótkötélpálya irtózatos meredélyek, szakadék, sziklatornyok oldalába rögzítve vonul száz kilométereket „ legnéptele- nebb vadonban. A bányaüzem kizárólag egy ritka ásványfajtát termel. Alig van néhány munkása és a vállalat főtelepe is néhány rongyos viskó, égy kocsmát és egy kéngázt okádó rongy kis kohót jelent, a hozzá ragasztott kietlen lakóépülettel. Barbara kereken szólva rettentően csúnya. Sárgásvöröses a haja, és olyan, mint egy drótgombolyag. Bőre szappanszínű. szeplős. A fogai kilátszanak, olykor félő, hogy beleakad ajka és fülsebződik. Aranyos szíve és türelmes jókedélye, meg virágzó ifjúsága peisze még mindig megmaradhat Barbara értékének olyanoknál, akiket nem okvetlenül ragad el a külső. ★ Egy nap öt fiatalember érkezett munkásokkal Barbaráéi? házába. Öt mérnök. Szárnyvasút tervét kellett elkészite- niök a helyszínen, egy új. gazdagabb bányatelephez. Fél nap alatt remek otthont emeltettek maguknak Barbaráék mellett és berendezkedtek ,, munkára. A vezető egy óriástermetű, vörös hajú irlandi legény volt. Mint egy férfivá vált vásott kölyök, olyan volt az egész ember. Társai közül egyik kicsi, fekete, nőiesen széparcú olasz, egy félbarna és egy szőke angol és egy furcsa, előkelő arcélű. szikár magyar volt. Az első estén Barbaráék vendégül látták a társaságot vacsorára. Parázs mulatság kerekedett a csöndes, erdei lak előtt. Barbara soha életében még Ilyen boldog estét nem töltött. Egyetlen hölgy léiére az egész társaság kényeztette. Vacsora után az emelkedett hangulatban, a rádió zenéjére táncoltak. A fiatalemberek egymás karjából ragadták ki Barbarát. Egyetlen kivétellel! A magyar mérnök nem táncolt. Hihetetlen! De azt vallotta: nem tud tárcolni. Legalább volt, aki Barbara apját szórakoztassa. Az öreg dohogva fogadta, hogy Barbarát a fiatalemberek a gyér világításban magukhoz szorítva forgatják. Barbara boldogan lejteit táncosaival. Elhallgatta, amint bókokat sugdostak a fülébe. Még az apróbb túlkapásokat is megbocsátotta táncosainak. A mulatság befejezésével, a késő éji órákban Barbara éjjeli zenét is kapott. Reszketett ágyában és sírt a gyönyörűségtől. + A ttól fogva így ment. ^ Ha a mérnökök nem éjszakáztak kinn a bércen, a munkájuk miatt, akkor tánc- estély zajlott a kis erdei lak előtt, néha hajnalig. Barbara már megszokta, hogy a Vörös irlandi lopva és alázattal megcsókolja tánc közben a füle cim púját és súgja: — Imádom! Az olasz a Szent Szűzre esküszik, hogy soha még nő_ úgy n,em tetszett neki: soha még nő úgy nem gyötörte meg őt ridegségével és csélcsapságával, mint Barbara. A két angol pusmogásainak is csak ez maradt a veleje. Miért nem tünteti ki egyedül őt, a vallomás tevőt, Barbara egyedüli rokonszenvével? A magyar mérnök maradt ki csupán ezekből az ostromokból. Ö sohasem jutott hozzá. nem táncolván, hogy Barbara a melléhez simuljon. Ö továbbra is Barbat’p apját itatta, szórakoztatta társaságával. vagy kártyázással. + Aznap már összecsomagoltak a mérnökök poggyászát az indulásra. A búcsúestét tartották Bar- baráéknál. A jókedv sohasem csapott ilyen magasra. Az öreg gépész is felöntött alaposan a garatra. Tele torokkal, a magyar mérBizony mondom Nézd ott azt a szegény kis hajlított — fűrész — hátú öregasszonyt, ahogy kezében agyonföltözött szatyránál tipeg a piac felé: ki gondolná, hogy kilencszázkilencben a kerület majálisán ő volt a szépségkirálynő — s azt a dohogó bács lkát ott, látod, ahogy botjával a járdát döfködi, alsó ajka folyton remeg, s a vedlett szőrmekabát alatt színehagyott mellénye csupa pecsét, mert leeszi már magát: ki hinné, hogy tárcájában egy fényképet őriz, egy atlétát bajusszal és trikóban, öt perccel azután, hogy második díjat nyert tizenkettő tavaszán a százméteres síkfutásban — és azt a fát is, látod azt a fát. csupasz ágain pár gyűrött levéllel, ahogy gallyairól, mint a vének szeméből, szivárognak a könnyek? Bizony mondom neked, szerfölött szomorú látvány, ahogy az élet lombjai leperegnek. 230000 hallgató a TIT előadásain ) A 'Tudományos Ismeretter- | jesztő Társulat Szabolcs-Szat- j már megyei szervezetének je- j lentése szerint a társulat tag- I jai az elmúlt fél évben 1924 előadást tartottak 100 500 hallgató előtt. 1019 előadás társadalomtudományi. 905 pedig természettudományi kérdésekkel foglalkozott. Az agrártudományi előadások száma meghaladta a háromszázat. Az előző évekhez képest jelentősen több történelmi előadást tartottak, ami a sok évfordulóval függ össze, örvendetes jelenség, hogy az előadásoknak a 64 százaléka mezőgazdasági dolgozók előtt hangzott el. ami mutatja: falusi lakosság igénye megnőtt az ismeretterjesztés iránt. A megyében 8! különféle akadémia működött. A népszerű akadémiákon és szabadegyete- j meken több mint háromszáz í előadást tartottak, j A Tadmányoos Ismeretterjesztő Társulat rendezésében tavaly egész évben 4500 előadás hangzott el. Ezeket 230 j ezren hallgatták meg. , Vasvári István: Népszokások, aéphiedelmek magnetofon- szalagon Békét Ó, égi földi béke: csillagok szendergése — kőtáblán az ősi parancsok derengése. Tengerek csendessége, felhők lengedezése, születő jövendőknek hajnala, fénye! Mi, akik szívben hordjuk minden emberi bánat csipkebokrait; sorsunk sorsa a világnak. Győztes békét daloljunk, hogy vesszen a gyalázat,. Keljen mibennünk Szellem ember lángosziopának. Rabszolgaságok háza hulljon hamlokzatára, váljon ketté a tenger; fegyver süllyedjen árba s ama ígéret földre jusson, ki arra lépdel ősi zarándok dallal s a béke szent színével! Hadak börtöne: béke; szabadok tág mezője — Napot emberiségre, békét a magvetőre; ágyat, fedelet, ételt nyugton szorgoskodónak, hitelt a békét zengő emberi szónak! Alig másfél éve alakult meg a nyírbátori honismereti szakkör, máris szép sikereket könyvelhet el. A múzeum szakmai támogatásával működő szakkör tagjai közül a tavalyi néprajzi pályázaton hárman nyertek értékes könyvjutalmat. Nagy Klárának a népi gyógyászatról, Baracsi Júliának a népi lakásberendezésről, Nagy Katalinnak a gyártörténetéről készítettt tanulmányát jutalmazták. A szakkör tagjai az idén újabb feladatokra vállalkoztál?: a bátort hagyományok, téli népszokások és népi hiedelmek gyűjtését kezdték meg. Személyesen keresik fel a község legidősebb embereit, s a témákkal kapcsolatos emlékeiket feljegyzik, vagy behívják őket a múzeumba és magnetofonszalagra veszik elbeszéléseiket. Az így összegyűjtött anyagot később feldolgozzák. Molnár Zoltán: Gomba utca Először csak véletlenül jártam arra. Addig a rövidebb utat választottam de egy na- |pon, ahogy munka után megmosakodtam, magamra kaptam a ruhát, fütyörészve. hetykén, valahogy bódultán iramodtam neki a világnak, s egyszer csak azt vettem esz- re, hogy ismeretlen vidéken járok. Na. sebaj. Felnyúltam a fűk. lombja közé és hűvös leveleket téptem a tenyerembe, aztán szerteszórtam. Begörbített ujjakkal végigkopogtattam a kerítéseket, mint a gyerekek. s kíváncsian nézegettem közben a házacskákat. S akkor egy ablakon megpillantottam egy leányt. Ön - kéntelenül elmosolyodott, amikor meglátta bolondos vitág- ba-kaktatásomat. ahogy játszottam a levelekkel és meg- kopogtattam a kerítéseket, az övéket Is. Különös, megértő mosoly volt « még szinte gyermeki arcon. Semmi nyoma a lányos magakelletésnek, de a szeméremnek sem; olyan természetes, hogy csudálkozni kellett rajta. Magam is a szemébe néztem és mosolyogtam, de én sem úgy, ahogy lányokra szoktam, hanem ártatlanul. mint ő, és kinevetve gyerekességemet. De amint tú'naladtam. valami szép és kitalálható; lan szomorúságra emlékeztetett az arc, s ezért másnap délután is erre kellett hazamennem. Mentem komolyan végig a Gomba utcán, ahogy illik. S a kis fehér ház ablakában oti ölt a lány, s amint észrevett megy s éppen vele reggeliznek a konyhában. Amikor hazamentem, rákönyököltem az asztalra, becsuktam a szememet, s rögtön megjelent előttem okos szemével és tiszt., arc:c?kajával. S elkezdtem vele beszélgetni, Másnap köszöntem a leánynak. No csak úgy könnyedén, két ujjamat a sapkámhoz érintve, hogy azért szégyenbe ne maradjak, ha nem fogadná. Nem köszönt vissza. Nem tudtam mire vélni a viselkedését. Először mintha biccentett volna, de közben talán meggondolta magát; zavarba jött, elpirult. Gyönyörködtem benne, mert olyan kedves volt így pirosán. Holnap ugyanígy megbököm a sapkámat; majd meglátjuk, mit tesz, hiszen most már tudhatja, hogy megint köszönni fogok. Lépnem kell egyet előre. De megelőzött. Alig fordultam be a Gomba utcába, mesz- sziről láttam, hogy egy lány megy át az úton, valahogy lurcsán bicegve. Aztán jött még felém egy pár lépést a keskeny járdán s éppen a nyolcas számú ház előtt megállt. A világoskék blúzáról megismertem. Hallottam, hogy az anyja kiált neki: „Jössz már kislányom?'’ „Megyek. megyek már.” De megvárta, míg odaérek. Egyetlen önkéntelen pillantással mértem fel egész alakját, törékeny kis vállát, kék blúzát emelő kerek mellecs- kéit. ferde csípőjét és lábait, melyek közül az egyik rövidebb volt, mint a másik és félarasznyira emelt talpú cipő pótolta. Felemeltem „ két ujjam, de hiába igyekeztem úgy, mint az előző napokban. Nem köszönt vissza, csak nézett egyenesen a szemembe belémlátó okos te- . kintetével. Éreztem, hogy továbbra is ott áll a kapuban mozdulatlanul, mégsem voltam képes visszanézni. Rákönyököltem az asztalra, becsuktam a szemem s csak néha nyitottam ki. Ügy éreztem magam, mint egy elhagyott szerető. Máig fáj, álmodni is szoktam róla. Másnap, s harmadnap. s később már nem a Gomba utcában iái tam haza, hanem a régi, az ősrövidebb úton. nők gitárkísérete mellett, ősrégi, óhazabeli dalokat énekelt az öreg a vacsora utáni közvetlen pofiarazgatás alatt. A fiatalemberek közben a szokásos program szerint a rádió zenéjére forgatni kezdték Barbarát, ★ A lig nyitották azonban ki ^ a rádiót, rettentő robaj hangzott a hegyoldalból. Valami történt a vezetékkel. Az öreg gépész kijózanodva ugrott feli. A mérnökök szintén. És rohantak mind a robbanás színhelyére. Csak Barbara máradt. Azaz, hogy .:. a mérnökök közül a magyar nyugodtan jön a ház mögül és leül az asztalhoz. — Mi az? Hát maga? — kérdezi Barbara. A magyar erre elkezd rémítőért. haholázni. — Ne féljen Barbarácska! -— mondja azután. — Nincs semmi galiba! Én csináltam a viccet n robbanással. Hadd ugráljanak ezek a csirkefogók! Majd. ha visszajönnek, akkor vágjunk szöfnvtilködő pofát, mint akik nem tudnak semmiről. Érti? Barbara nevetett. A mérnök pezsgőt töltött és megkínálta Barbarát. Barbara az asztal mellett állott. A rádióból szólt a jazz. — Iszom, ha táncol velem! Mert magának a hazugságát úgysem hiszem, hogy nem tud táncolni. Ragadja meg az utolsó alkalmat, hogy táncol ..velem! A magyar mérnök erre letette poharát és furcsán, merően bámult Barbarára egy pillanatig. Ettől a pillantástól Barbara egyszerre rémes reszkető zavarba jött. De a magyar már felemelkedett ültéből és karja, mint a láncos mozdulata, Barbara dereka felé indult. Barbara valami olyan pokoli, mindent legázoló erő kiszolgáltatottjának érezte magát. mint még soha senki férfiemberre] szemben. Odarogyott szinte a mérnök karjára és mint aki teljes önkívületben cselekszik, a fejét lankadtam erőtlen hajtotta a magyar vállára. A következő pillanatban a magyar ajk« már Barbaráéhoz tapadt: nem kimondott szavakkal, de lélekből, s meghökkentem, mikor kibuggyantottam az igazságot. — Szeretlek téged, te leány, s látom, én is megtetszettem neked. Belőled olyan szelíd, takaros és munkásemberhez va'ó asszonyka lesz, amilyenre szükségem van, én meg olyan dolgos, családját szerető ember. amilyet te képzelsz magadnak. Igaz, csodaszép vagy, de én sem vagyok akármilyen legény. Fel is álltam és belenéztem a komód felett a kerek tükörbe. Megvetett ágyak, s előttük egy ; kis dívány, tarka pokróccal le- J takarva, két kerek fodros pár- , na az ágyaknak támasztva. Ezen i a diványlcán alhat, meg a párnákat is ő hímezhette. S biztosan azért csinálnak korán , rendet, mert az apja munkába : megint elmosolyodott. Én meg abban a pillanatban kitaláltam: azon derül, hogy nem úgy viselkedek, mint tegnap, hanem most eiővel komolynak és felnőttnek mutatom magam. Nem állhattam me|, nekem is mosolyognom kellett. A következő napon erősen elhatároztam, hogy egyáltalán nem engedek; nem vagyok már holmi vigyori inasgyerek, hanem valóságos iparossegéd, akinek adnia kell magúra. Ám ahogy a ház ele érek, s kész vagyok „ leány orcájával szemben komolynak maradni, látom, hogy őneki esze ágában sincs nevelni, hanem ugyanolyan okos képet vág, mint éli, de a szemén látszik, csak azért csinálja, hogy kedvesen kigúnyoljon. Ahogy tegnap a mosolygásától, most ettől a komolyságától nem bírtam ki. hogyr hangosan és igazán el ne nevessem magam. Mintha erre várt volna, ő is nevetett, de csak picikét csilingelve. Megcsóváltam a fejem e kicsi vereség miatt s visszanéztem, hogy meggyőződjek, van-e igazán a valóságban ilyen kedvesség-szépség. Nem is értem be annyival, hogy naponta elmegyek az ablaka előtt. Ezután már reggelenként is a Gomba utcát választottam, pedig így vágy tíz perccel korábban kellett keinem, amit a háziasszonyom sehogyan sem tudott megérteni. Ilyenkor üresen ásított az ablak; be lehetett látni a szobába, de ott sem volt senki.
