Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

Pálvavüfiasztás w eMíí A város most születik Egyik bölcső: Északi aJközpout — .«Bokruk** közel a Magykörúthoz — Víz miodeo meuuyiségben Mint minden évben az első iskolai félév befejeztével most is a tanulmányaikat vég­ző fiatalok a pályaválasztás előtt állnak. Ezért a pályavá­lasztási tanácsadást végző pe­dagógusok, szülők és társa­dalmi szervek feladata, hogy miniéi több életpálya anyagi és személyi feltételeit ismer­tessék a tanulókkal, tárják fel az egyes életpályák tárgyi fel­tételei mellett a személyisé­gükben rejlő megfelelőséget is. Minél több életpályával isméi keánek meg a tanulóíz, annál valószínűbb, hogy a vá­lasztolt életpálya az életben nem okoz csalódást. Gyakran találkozni olyan helytelen ese­tekkel, mikor a szülők már jó- előre a gyermek tulajdonságai, képességei alapos ismerete nélkül ragaszkodnak megcson­tosodott pályaválasztási elkép­zeléseikhez, holott fontosabb, hogy a fiatalok egyéniségük­nek és adottságaiknak legjob­ban megfelelő életpályát vá­lasszanak. Különösen vonatko­zik ez a leányok pályaválasz­tására, ugyanis itt még foko­zottabb mértékben fennáll az előretekintés igénye. A leá­nyok pályaválasztását ma még túlnyomórészt a köztudatban élő hagyományos pályák köre szabja meg. E szemléletnek megváltoztatása munkaerőgaz­dálkodási szempontból is fon­tos, hiszen ma az élet számos területén dolgoznak még fér­fiak olyan munkakörökben, melyet hasonlóképpen nők is elláthatnák. A fiatalok előtt álló lehető­ségeket két nagy csoportra le­het osztani, úgy mint a tovább­tanulás és munkába állás. A továbbtanulási lehetőségek kö­zül első helyen a szakképzett­séget biztosító továbbtanulási lehetőségek állnak, mivel a gazdasági élet fejlődésével minden területen növekszik a szakmunkások iránti igény. Szakképzettséget a szakmun­kástanuló iskolák, szakközép- iskolák, illetőleg szakképzettsé­get adó technikumok útján le­het szerezni. Ezen oktatási for­mákban a tanulók az általános műveltséget biztosító képzés mellett a szakképzés irányá­nak megfelelő szakmai képesí­tést is nyernek. Szakmunkástanuló iskolák­ban mezőgazdasági, kereske­delmi és ipari, építőipari ta­nulók képzése folyik. Á képzés folyamán a fiatalok az általá­nos műveltséget biztosító tan­tárgyak mellett elsajátítják a tanult szakma elméleti és gya­korlati ismereteit. A képzési idő három év, aminek sikeres elvégzésé után a tanulók szak­munkásvizsgát tesznek és er­ről szakmunkásbizonyítványt kapnak. E képzési forma kere­tében előreláthatólag mintegy 2000—2200 fiatal felvételére lesz lehetőség. A végzett tanu­lók a gyakorlati élet különböző területein szakmunkás mun­kakörökben nyerhetnek elhe­lyezést. A szakmunkásképzés másik formája a szakközépiskolai képzés. E képzési forma fel­adata olyan szakemberek ne­velése, akik a szakmai mű­veltség mellett középiskolai végzettséget, érettségit is sze­reznek. A képzés heti két na­pon gyakorlati, négy napon el­méleti oktatásból áll. A tanul­mányi idő a többi középisko­lákhoz hasonlóan négy év. A tanulók az érettségivel szak­munkásbizonyítványt is szerez­nek. 1965-ben a különböző sza­kokon e képzési formában elő­reláthatólag mintegy 500 tanu­ló felvételére nyílik lehetőség. A végzett tanulók mint szak­munkások kerülnek elhelyezés­re és egyaránt jogosultak to­vábbtanulásra is. A középfokú oktatás kereté­ben lehetőség van még továb­bá technikumokban, gép és gyorsíró iskolákban, gimná­ziumokban való továbbtanulás­ra. így előreláthatólag 2900 gimnáziumi, 300—400 techniku­mi és mintegy 100—110 gép- és gyorsíró iskolai tanuló felvéte­lére nyílik lehetőség. A középiskolából kilépő és továbbtanulni kívánó fiatalok különböző felsőoktatási intéz­ményekben (felsőfokú techni­kumokban, szakiskolákban, fel­sőfokú intézményekben, főis­kolákban és egyetemeken) ta­nulhatnak tovább. A felsőoktatási intézmények nappali tagozatára kérhetik felvételüket a középiskolák utolsó éves tanulói, s azok az érettségizett tanulók, akik 35. életévüket nem töltötték be. Felsőfokú technikumokba a képzés szakirányának meg­felelő szakmunkásbizonyít­vánnyal is lehet jelentkezni. A felvételre jelentkezőknek felvételi vizsgát kell tenni, aminek eredményéről a tanu­lók értesítést kapnak. Azok az általános, középis-1 kólát végzett tanulók, akikj nem tanulnak tovább, a gya-1 koriati élet különböző terüle-1 tein vállalhatnak munkát A j középiskolákból szakképzetten j kikerülők munkába állása rendszerint szakképzettségük-1 nek megfelelő munkaterületen biztosított; a szakképzetlenül | kilépők elhelyezkedési lehető- j ségeiről a járási (városi) tana- [ csők munkaügyi szervei adnak; felvilágosítást. Petrus István Luca széke, vagy kultúrház?| Aktacsomók, határidők, perek — Ki rendelje meg a kályhákat? „Feketén“ működik a könyvtár Mérleg hiányában nem tud­juk lemérni az aktacsomót, nem sok híja lehet a kilónak. A nagyecsedi községi művelő­dési otthon építésének ügye,.. Kezdődött 1962-ben. a befeje­zés ismeretlen. Homoki László, az ecsedá községi tanács elnöke, a tulaj­donosa az aktaosomónak. Nagyecsed. ez a nyolc és fél ezer lakosú község 1960-ban kezdte el a spórolást a mű­velődés otthonra; A község hozzájárult, hogy családonként száz forinttal emeljék' meg a községfejlesztési hozzájáru­lást. Nem fűthető! — A Nyíregyházi Építő- és Szerelő Vállalat 1963 decem­ber 10-re ígérte az első át­adást. 64 januárjában vettük fel az első jegyzőkönyvet és ezzel kezdetét vette az ügy, amiről ha nekirugaszkodna az ember, nyugodtan írhatna egy ötszázoldalas könyvet.­Kötbérfizetésért a tanács beperelte a vállalatot, — el­utasították a követelést. Az indok: nem gondoskodnak ta­lajmechanikai szakvélemény­ről. s hiányos a terv. De hogy lehet felelős ezekért a község, - tanács? Újabb határidőt ál­lapítottak meg, 1964. júniusára keilett volna elkészíteni és itadni az épületet. Egy sor neg nem oldott építési fel­adat miatt ekkor sem sikerült. Újabb per következett, és ha­láridő. Közben az épület be- ázott a hiányos palázás miatt, a parkettlapok, a mozaiklapok zinte használhatatlamul kerül­jek rendeltetési helyükre, el­felejtettek kéményt építeni a ■olgálati lakáshoz, hiányoz­nak a küszöbök, apróságok miatt késik a villany bekötése Homoki László és a község többi vezetői belefáradtak a sok futkosásba, ködben, hi­degben motorral be a megye­székhelyre, beleuntak a leve­lek, fellebbezések gyártásába és az elmúlt év októberében megtörtént a műszaki átvétel, azzal, hogy a hibákat a válla­lat pótolni fogja. Erős zörge- tésre jöttek ki a szerelők, jó későn, de még mindig nincs rendben a kuitúrház. A föld­szinti nagyterem fűtés nélkül maradt, nem kapták meg a hí ttingkály h ákat. Még egy aktacsomó? — Kétmillió 8 ezer forintba kerül a művelődési ház. De ebben sem vagyunk még egy véleményen az építőkkel, ugyanis 250 ezer forintot kér­nek tőlünk pótmunkákért. És függőben van még a két hit- tingkályha ügye. Úgyhogy eb­ből valószínű ismét per lesz ,— folytatja a tanácselnök. Hogy az építési kulisszák mögött mi folyik, milyen kál­váriát kellett megjárni a köz­ség vezetőinek, erről keveset tud a község, s talán a helyi vezetést okolják, hogy a lát­szólag kész kultúrházat nem vehetik birtokukba. Az érdek­lődés óriási. A felső termek­ben megrendezett TIT-elő- adásra félezer ecsedi volt ki­váncsi A könyvtár, amely „feketén"’ működik, mivel még nincs működési engedélye a művelődési otthonnak, 140 új olvasóval szaporodott az utób­bi két-három hónap alatt. — Most már ne is ezzel foglalkozzanak, hisz utána va­gyunk. Sokkal jobban izgat bennünket, hogy — ha végre valahára, birtokába Veheti a község a művelődési otthont, miből fogjuk berendezni. Luca székéből mégis kultúr- ház lesz, csak nem olyan, ami­lyennek lenni kellene. S hol tartanának, ha nem lettek volna olyan emberek, mint Homoki László, aki ha olykor erősebben is ütötte az asztalt, a község érdekét védte, a meg nem értéssel, a huzavo­nával szemben. De nem lehet­ne asztaldöngetés nélkül célt érni? Pált Géza Levelezőnk írja: Egy bábszakkör gondjai Évek óta népes csoporttal I működik „ bábszakkör a kis- j várdai művelődési házban j Mogyorósi Gyuláné vezetésé­vel. Vannak közöttük olyan szakköri tagok, mint Hanuszek i Edit és Pintér Mária, akik 6 éve, Fercsák Lajos, Fercsák j József, akik 5 éve, Goldstein ! Vera, Kovács Anna és Szabó | Dénes akik 3 éve tagjai a j csoportnak. Munkájuk eredmé­nye a helyi és a vidéki elő­adásaik sikerében mutatkozik meg. Az egy-egy műsorhoz szük­séges bábokat is maguk ké­szítik a tagok, sok nehézség­gel küzdve. Ugyanis, nincs elegendő és megfelelő válasz­tékú textilanyaguk. Igen költ­séges, ha a maguk pénzén méterben vásárolják meg az anyagokat, hiszen csak kisebb darabok kellenek A helyi sza­bó ktsz hulladékanyagokkal segíthetne a jól működő báb­szakkör gondjain. I ifj. Vincze Péter, Kisvárda Havasam, hallgat a város­szél. A Vasvári Pál utcán ideiglenesen működő tanár­képző főiskola modem bejá­ratát elhagyva ham;.rosa n a stadion környéki télre bukkan JcL az ember. Itt a gyakorló iskola- nemrégi épü­letétől kifelé, — az erdő irá­nyába — szürke falak emel­kednek ki a hóból. Az új la­kótelep első hírnökei. Kifelé balról már új utcán, az Iri­nyi János utcán füstölnek az új sorházaik kéményei. Jobb­ról ?■ stadion, aztán az erdő- gazdaság, balról a homokki- sérleti intézet, s mintegy öt­száz méterre a város végé­től a derítőtelep. A vízmű vállalat létesítményei, iroda­háza valamivel beljebb esik az úttól, közvetlen a stadiónd lakótelep melleftt. Feltúrt föld, építőanyagok, hevenyé­szett kerítések, kevés moz­gás. És mégis, mintha moz­dulna minden. Egy város mozdult meg. hogy újjászü­lessen. A tisztaság szolgálati intézménye A eaemiayvízderílo . telep. 1957-ben indult meg létesítése azzal, hogy körűié mintegy 4—5 hektárnyi erdőt telepí­tettek. Meglepő: sok a nyírfa. Fehér törzsük beleolvad a havas környezetbe. A derí- tötelep számos furcsa alakú létesítménye csendes, csak egy — még ttz építők által jelölt ablakú — épületében kppácsolnak. De a városi ta­nács szakemberei pontosam látják a telep jövendő mun­káját, fontosságát. A gazda szemével lätja'k a 20—25 millió forintos telepet. K;>- pacitása: -napi 25 000 szenny­vízfő egyenérték, beszámít­va az üzemek szennyvízét is. Ilyen létesítménye Debre­cennek -sincs. — Sok vita ywH -- mond­ják a szakemberek —, hogy előbb a vízmüvet építsük, a csatornázás, a szennyvízveze­tés, derítés nem olyan fon­tos. Végül is a megyei, vá­rosi szervek kitartása győ­zött. A tisztaság, egészség el­ső feltétele, hogy elvezessük a városból a szennyet. Ez év közepén működésbe lép ez az üzem, amelyről be­szélni talán kényes, de «»mely nélkül nem lelhet város a város. Az üzem saját energi­ával — bomlási gázokkal működik. Hat méter mélyen érkezik a szennyvíz, amely aztán több tisztító folyama­ton áthtiadva részint tiszta vízzé, részint a mezőgazda­ságban hasznosítható iszap­pá alakul. A vizet az Er pa- tí»k viszi majd tovább. — A városi szennyvízháló­zat kivitelezésére 48 millió forint állt rendelkezésre. A főcsatorna az almatárolótó] eddig a telepig és még ne­hány mellékága tizenkét és fél kilométeres. A vízmű első szakaszára pedig 72 millió forintot költöttünk. Már eddig több mint száz­millió, azért — a lakások­ban egyszerű műveletért — h-aigy a háziasszony vízcsap alatt megmoshasson egy fá­mát és a szennyvíz tovább­folyjon a csatornán. Tíz víztorony vize naponta Ahol az építkezések nyug­talan képe leginkább meg­állítja az rrrahaladót, a csa­torna és vízmű vállalat te­lepén két 1500 köbméteres víztároló kerek kupolája emelkedik a földből. Mellette „ szivattyútelep, hatalmas szi­vattyúkkal, melyek egy-, egy másodpercenként 70 li­tert továbbít. A vált» mos­tani szükségletét játszva ki­elégítik.. Napi 8000 köbmé­tert tudnának adni, a vízto­rony íárolóképessége 800. Te­hát napjában tíz hasonló víz­tornyot töltene meg a kóiaji vízmű tiszte vízzel, ha kel­lene. De még nem kell. És a jövőben? — N?|ii 25 000 köbméterre fejleszthető Kótaj — adja a választ az építési osztály. Jelenleg a legtöbb vizet az almatároló fogyasztja. De las­sanként bejut a tisztaság, kényelem szó szerinti forrása, a vízcsap, a kis nyíregyháza lakásokba is. — Bár már ott tartanánk — jegyzi meg Varga László, a gépész, oki büszke ura ennek a belüliről nagyon, szón, pe­dáns, és iwponátó erejíi szi­vattyú telepnek Távfűtés, nagy ÁBC Piroslik a szürkeségben a központi fűtés telepének nagy piros kéménye. De ez a te­lep csak egy kis részét fűti az itteni lakónegyednek: a vízmű vállalat környékét. Az igazi perspektíva: a távfűtés. — Sajnos, bosszmtó her- ce-hurca folyik e körül. — Az építési osztály szakembe­rei tehebeftilenül vázolják, hogy a felsőbb hatóságok-------------- ---- --------------■ Tahi László; A bürokráciáról \ — Tudja, drága Magdus­ka, én sokat, nagyon sokat gondolkoztam azóta, hogy utoljára beszélgettünk egy­mással... j — Örülök', hogy szavának állt, Tibor. Csalódtam vol­na magában, ha most azt kellett volna hallanom, hogy azóta egyáltalán nem gondolkozott. És döntött? — Én rájöttem valamire, drága Magduska. Én vala­mi nagyon nagy dologra jöttem rá, képzelje csak. — Türelmetlenné tesz, Tibor. Mondja el gyorsan, mire jött rá? — Nem kis dolog. — Igen, igen, de micso- . da? — Rájöttem arra, hogy * mi a társadalom rákfenéje. J — Ö, hát maga a társa­dalom rákfenéjén gondol­kozott, Tibor? I — Azon bizony, Mag i duska. — De hiszen azt ígérte, hogy a kettőnk jövöjén, hogy... de hiszen tudja... — Persze, hogy tudom. De a dolgok összefüggnek. Mag­duska, mint látni fogja. , — A mi ügyünk összefügg a társadalom rákfenéjével? —Úgy bizony. Mert mi a társadalom rákfenéje? — Nem tudom, Tibor. Ma­ga jött rá. — A társadalom rákfenéje a bizalmatalanság. Magdus­ka. Az, hogy az ember em­bertársa. iránt bizalmatlan. Ez a baj. Akár van oka rá, akár nincs, az eriber gya­nakvó. Ez mérgezi meg a légkört. — Csakugyan? — Úgy bizony. Már a cse­csemőknek sem hinnék el, hogy a világra jött, ha szü­letési bizonyítványt nem tudna felmutatni. Ember a~ embertől mindenről írást kér. Bizonyítványt, elismer­vényt, igazolást, számlát, tanúsítványt. Nem kétségbe­ejtő ez? — Csakugyan kétségbeejtő, Tibor. — Ha én itt ki fogom fi­zetni a két duplánkat. a kisasszony le fog tenni az asztalra egy szép számoló- cédulát. Miért? Mert azzal tudom bizonyítani, hogy fi­zettem. És a másolata nála marad, mert azzal meg ő bizonyítja, hogy a pénzt át­vette. Nem borzasztó? — Ez nagyon mély *\eg- látás, Tibor! — Vagy teszem azt, fel­szállók a villamosra, és vál­tok egy vonaljegyet, Kapok egymás közötti vitaja kés­lelteti a távfűtés előkészíté­sét. Pedig az meglesz, de úgy tűnik: késve. A lakótelep nagy része elkészül, kályhás fűtéssel, s csak aztán kezde­nek a távfűtés munkálatai­hoz. Ez drágább lesz. kétszeri munka. És éppen most, a ta­karékosság mozgalommá vá­lása közepette. A jövő képe azonbm de­rűs. Az első nagy panelhá- zak még alig sejtetik, hogy nem­sokára itt szemnek kedves lakótelepek bontakoznak. — Úgynevezett „bokrok”. Há­rom beikor, egy—egy bokorban három ponház és három sor­ház. Közöttük parkok, játszó­terek, szobrok, garázsok... A Kótaji út, az Erdősor és a Sóstói út között létesülnék, ahol a földből már a csator­nák kis kúpja figyelmeztet­nek: megalapozott a. terv. Évekkel előbb kezdtek hozzá. A környékbeli 1; kossá g bo&z- szankodott is. hogy nem kaphatták meg a területet kis családi házak céljaira. De így ötven kis lakás helyett ötszáz épülhet, gyönyörű, egészséges környezetben. A gyakorló Iskola — amely idelátszik —. húsz tantermes­sé bővül, a Nagykörút föld­jét már mozgatják, kezdik f* közművesítést. A körút a Morgó temetőtől a Szegény­ház térig köti össze a városit. Ötven évvel ezelőtt született ez a ten-', a nagykörút létesí­tésére. de csak ma van hozzá erő. Most is nehéz, a kisajátítások miatt. Az új városrész érdekéi nehezen értik meg azok, akiknek itt szőlője húzódik. De a város­rész épül. Négyszáz fős mozi. üzletközpont, posta. orvosi rendelő, gyógyszertár, ABC áruház, szolgáltató ház, étte­rem, bölcsőde és még iskola, mindez?, már "látják a szak­emberek. És látják azt a hatezer lakást, amely — csak idő kérdése —. rrtífjd benépe­síti a még lapos. városvég jellegű teret. Három közép­magas toronyház bámul majd az új városnegyedre és rrúnd- fölé emelkedik az új főisko­la talán tízemeletes, vagy nagyobb kollégiuma. A gondos. megal; *x>zoitl tervet szövők azonban már látják a. parkokat is, locsolt virágaikkal. Száraz Károly, az itteni építésvezető pedig ígé­ri, hogy no vemben' helyett, már nyáron átadj;, az első laikótelepet. Ezért árammal fűtik a betont, hogy' halad­jon a immfct SIPKAY BARNA egy kis darab papirost. Miért van szükségem ra? Mert az ellenőr anélkül nem hiszi el, hogy fizettem. De az a kis papiros meg van szá­mozva. Azzal a kalauz köte­les elszámolni. Miért? No, miért? — Mert különben neki nem hiszik el, hogy annyi pénzt szedett össze, arneny- nyit összeszedett, Ugye? — Bizony. Hát nem bor­zasztó dolog ez, Magduska? Hát lehet as emberiség bol­dog az ilyen gyanakvó, rosszhiszemű légkörben? Hi­szen még azt sem hiszik el nekem, hogy újra oltottak, hu nincs róla bizonyítóa- nyom! Pedig miért hazud­nék, nem igaz? Ha azt akar­juk, hogy az emberiség bol­dog legyen, harcolnunk kell a bizalmatlanság ellen. Meg kell teremtenünk a jóhisze­műség légkörét. Sutba kell vetnünk a bürokratikus mód szereket! — Úgy értsem, hogy nem altar eljönni az anyakönyv­vezetőhöz, Tibor? — Úgy, Magduska. Harcol­nunk kell a bürokrácia ellen. Nem lehetünk kicsinyesek! A boldogság nem azon múlik, hogy iktatták-e vagy sem! — Értem. Tibor. Tudja, mit mondok? Azt, hogy ma­ga egy víziló, higgye el. ha nem bízik bennem, r-. hatom írásban is. 1965. január 17.

Next

/
Thumbnails
Contents