Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

Húsx szabad esztendő A magyar és a szovjeí nép barátsága i+- __ írta: Antal Pál, az MSZMP megyei vb. tagja, rendőralezredes ß* prills 4-én ünnepli népünk felsza­A badulásának 20. évfordulóját. Két évtizede, hogy a nagy Szovjetunió katonái elhozták népünknek a bé­két és a szabad életet. Nekik kö­szönhetjük nemzeti függetlensé­günket. Amikor legnagyobb nemzeti ünne­pünkön immár két évtized távlatából pillan­tunk vissza a megtett útra, elért eredmé­nyeink, sikereink láttán nemzeti büszkeség tölt el bennünket. Ugyanakkor egy pillanatra sem feledkezhetünk meg a szovjet népnek a II. világháborúban értünk is hozott áldoza­táról, a két évtizedre visszamenő baráti tá­mogatásról és segítségről. Népünk a Szovjetunióban felszabadítóját, idősebb testvérét, a jóban-rosszban kitartó barátját tiszteli és becsüli. A szovjet embe­rekhez fűződő tiszta barátságunkra mélysé­gesen büszkék vagyunk. Ez a barátság min­dennél drágább számunkra, ez a mi népünk biztos támasza, sikereink záloga. A magyar és a szovjet nép barátsága gazdag történelmi múltra tekint vissza. Alap­ja az 1917-es Nagy Októberi Szocialista For­radalom idején teremtődött meg, amikor a hadifogoly magyar munkások és parasztok fegyvert fogtak az orosz proletariátus olda­lán „ népek szabadságáért és boldogabb jö­vőjéért. Magyarok tízezrei állottak csatasor­ba a nehéz időkben az élet-halál harcát vívó, fiatal szovjet állam mellett. Magyar katonák is védték Omszk, Krasznojarszk földjét és a mai Szovjetunió annyi más pontját a £e- hérterror és az intervenció ellen. Magyar katonák vére is hullott a for­radalom, a szovjet szocialista hatalom vé­delmében. Fegyvert fogtak, mert érezték, hogy ez a harc olyan emberibb életért fo­lyik, amelyről a magyar munkás és paraszt régóta álmodik. Közös harcaink hagyományai között kü­lönös jelentőséggel bír az 1919-es magyar for­radalom. A Magyar Tanácsköztársaság a két nép barátságának betonszilárd bázisa, barát­ságunknak egyik legdúsabbau buzgó törté­nelmi forrása. Az oroszországi forradalom léte. lelkesí­tő ereje tette lehetővé a Tanácsköztársa­ság győzelmét A mi népünk hősi vállalkozá­sa pedig — ezt szovjet barátaink hangsú­lyozzák — hadműveleti szempontból pozití­van befolyásolta az orosz forradalom sikerét. A fiatal magyar vöröshadseregben ta- találjuk a hadifogoly orosz katonákat is, akik a magyar proletárhatalom sikeréért, küzdöt­tek. Mindkét nép igen nagyra értékeli 1919 jelem tőségét. A Szovjetunió a Tanácsköztársaság leve­lese utáni időszakban többször is baráti gesztussal adta tanújelét annak, hogy nem tekinti ellenségnek a Horthy-fasizmus el­nyomó uralma alatt élő magyar népet. Igye­kezett normális viszonyt fenntartani a ma­gyar állammal. 1941 tavaszán — amikor Eu­rópa nagy része már lángokban állt — & Szovjetunió baráti & békés szándékai jeléül, ünnepélyes formában visszaadta azokat a 48-as honvédzászlókat, amelyeket a cári se­regek zsákmányoltak annak idején Magyar- országtól. A magyar munkásoknak és egy­szerű embereknek a Szovjetunió iránt érzett őszinte szeretető és nagyrabecsülése nyilvá­nult meg 1940-ben a Budapesti Nemzetközi Ipari Vásár alkalmával. Ezt bizonyítja a szovjet pavilon vendégkönyvének több ezer lelkes, baráti és jókívánságokat kifejező be­jegyzése. amely a lakosság részéről történt. A szovjet részről több ízben elhangzott figyelmeztetés és baráti szándékok hangozta­tása ellenére, a fasiszta magyar kormány iCil nyarán hitszegő módon hátbatámadta a Szovjetuniót. Ez a háború azonban nem a dolgozó magyar nép, hanem a magyar tőkés- föudesúri rendszer háborúja volt. A szovjet nép mérhetetlen áldozatokat hozott, s végül fényes győzelmet aratott tá­madóin. Ennek eredményeképpen felszaba­dította hazánkat a külső és belső elnyomás alól Éltben a harcban — ha kis számban is — ott találtuk a felszabadítók oldalán di­cső for-adalmi hagyományaink örököseit, a magyar partizánokat. A legtöbb magyar par­tizán a Kárpátokon túli terület hegyeiben hr.rcolt népeink felszabadításáért. Ezek kö­zött a legjelentősebb volt Uszta Gyula cso­portja. akikre most is nagy megbecsüléssel és szeretettel gondolnak a Kárpátok lakói. Barátságunkat vérrel pecsételtük meg 1956 őszén is, az ellenforradalmi erők szétzúzá­sáért vívott harcban. 1945 & 1956 emléke még forrón él bennünk. Szovjet katonák vére hullott a magyar nép és forradalma védel­mében magyar földön, Húsz évvel ezelőtt az első bíztató szót, az első segítséget az élet vérkeringésének megindulásához a felszabadító hadsereg ka­tonái nyújtották. Ok adták az első kenyér­hez „ lisztet, a villanyszolgáltatások beindí­tásához az első teherautó szenet, az újságok­hoz a papírt, a betegek gyógyításához a gyógyszert, és mindenütt segítettek megszer­vezni a közigazgatást. Felsorolni is r.ehéz lenne mindazt a figyelmességet és gondos­kodást, amely a mi megyénkben is tanú­sítja az új életünk kibontakozásáért vál­lalt nemes munka eredményeit. Sok, nehéz harcot kellett tehát megvív­nia népeinknek, amíg létrejöttek azok a fel­tételek, amelyek megteremtették egy ilyen nagyszerű barátság alapjait. E feltételek a II. világháború felszabadító harcai nyomán, népi demokráciánk fejlődésének viszonyai között jöhettek létre, amikor népünk, pár­tunk vezetésével nálunk is végérvényesen a szocializmus építésének útjára lépett. A múltból sarjad ez a barátság, amelynek mi hű ápolói vagyunk. De ma már nemcsak a gazdag történelmi múlt emlékei kötnek ösz- sze bennünket. Hazánkban nem teltek el tétlenül a fel- szabadulás utáni esztendők. Népünk a kom­munisták vezetésével dicső utat tett meg. Az egykori hárommillió koldus országából a fia­tal munkás—paraszt hatalom fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező államot te­remtett. Ma hazánkban a néphatalom szilárd, népünk lelkesen követi a Párt politikáját. Ennek a politikának a középpontjában a magyar—szovjet barátság áll. Amikor ragaszr kódunk ehhez a kipróbált politikához, akkor ragaszkodunk a magyar—szovjet barátság- - hoz. orjszágaipk gyümölcsöző kapcsolataihoz, amelyek igen sokrétűek, kiterjednek a nem­zetközi életre, a politikai, a katonai, a gaz­dasági és kulturális építés minden területére. Hazánk gyors ütemű gazdasági fejlődésé­nek igen fontos tényezői a magyar—szovjet árucsere egyezmények, a műszaki, tudomá­nyos és technikai együttműködés. E kapcso­latok állandó bővítését Magyarország termé­szeti adottságai is szükségessé baszik. Vi­szonylag kis területű és magas népsűrűségű ország vagyunk. Ebből következik, hogy a la­kosság foglalkoztatása mind az ipar. mind a mezőgazdaság gyorsabb ütemű fejlesztését kívánja meg. Fűtő- és ipari nyersanyagban az európai kontinens legszegényebb országa hazánk. Adottságainknak megfelelően gazda­sági fejlődésünkhöz nyersanyagra és árufel­vevő piacokra van szükségünk. Szovjetunió­hoz fűződő sokoldalú gazdasági kapcsolataink ezeket az alapvető feltételeket biztosítják számunkra Gazdasági kapcsolataink a fentiek figye­lembe vételével alakul szem előtt tartva a kölcsönös előnyök és a proletár nemzetköziség alapelvét. Ez a két alapelv szabja meg áru­csereforgalmunk irányát. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egymástól olyan árukat vá­sárolunk, amelyekre leginkább szükségünk van, ugyanakkor önzetlenül segítjük , egymás gazdasági fejlődését. Erre, kapcsolataink gyakorlatából több példát lehet felsorolni. Ilyen volt, amikor a mezőgazdaság váratlanul felgyorsult átszer­vezése következtében, hirtelen megnöveke­dett az ország traktorszükséglete, a Szovjet­unió terven felül több ezret bocsátott rendel­kezésünkre. Hasonló segítséget kaptunk, ami­kor aszály következtében takarmányhiány- nyal küzdöttünk. A Szovjetunió ekkor is ter­ven felül több ezer tonna takarmánygabonát adott át részünkre. Az önzetlen segítőkészséget mutatja az a tény is, hogy a Szovjetunió saját belső igé­nyeit meghaladó mértékben fejleszti nyers­anyagbázisát annak érdekében, hogy folya­matosan biztosíthassa Magyarország és vala­mennyi testvéri szocialista ország gazdasági fejlődésének nélkülözhetetlen alapanyagait. Csak egy példa. Az utóbbi négy évben olyan két üzem kezdhette meg a termelést me­gyénkben, amely nagy szerepet játszik a munkaerő foglalkoztatásában. A tuzséri és a mátészalkai E RDÉRT-telepeken több mint kétezer ember jut megélhetéshez, s az álta­luk feldolgozott szovjet alapanyag számotte­vő hazánk, de különösen megyénk gazdasági életében. A nyersanyagszáliítások mellett azonban a szovjet gepszállítások is fontos sze­repet töltenek be a magyar ipar fejlődésében Iparunk legnagyobb éiesítményei elsősorban szovjet technológiai segítséggel épültek fel. Gazdasági kapcsolataink másik oldala hogy a Szovjetunió, mint vásárló, elősegítette a magyar gépipar fejlődését. Iparunk ter­melésének mintegy 30 százalékát ma már a gépipar termékei alkotják, s ennek nagyobb részét exportáljuk, A Szovjetunió vásárlásai­val jelentős piacot teremtett a magyar gép­iparnak, s ezenbelül számos új termelési ágazat fejlődése vált lehetővé. Ahogyan nekünk előnyős, hogy a szov­jet gazdaság állandóan bővülő piacot nyújt a magyar ipar számára, ugyanúgy hasznosak a Szovjetunió számára a részünkről szállí­tott komplett gyárberendezések, vegyipari berendezések, híradástechnikai cikkek, köz­lekedési eszközök és különböző közszükség­leti cikkek. A biztos szovjet piac elősegíti mezőgaz­daságunk fejlődését is. A közelmúltban meg­kötött magyar gyümölcs- es zöldség exportra vonatkozó egyezmény igen jelentős fejlődést tesz lehetővé az előző évi szállításokhoz ké­pest. Különös jelentősége van ennek mező­gazdaságunk, s még nagyobb mértékben me­gyénk számára. Lehetővé teszi, hogy tovább fejlesszük a nagyüzemi gyümölcsösöket, a telepítést, a járulékos beruházást, a zöld­ségtermelést. Ezzel az egyezménnyel foko­zottabban lehetővé válik a megbízhatóbb tervezés, a megalapozott, zökkenőmentes fej­lesztés a mezőgazdaságban és a konzervipar­ban, amelyeknek termékei előre biztosított piacot találnak. Hazánk és a Szovjetunió gazdasági együttműködése az elmúlt két évtizedben rendkívül jelentős mértékben fejlődött. Ez a folyamat együtt haladt a KGST tevékeny­ségének fejlődésével. E szerv az együttmű­ködés új farméiként jelölte meg a közös beruházások megvalósítását. Az eddig meg­valósítottak közül a legjelentősebbek a Ba­rátság olajvezeték, valamint az egyesített energetikai rendszer. Említést érdemel, hogy az olajvezeték és az energetikai rendszer or­szághatárokon belül nemzeti tulajdonban van, s azt mindegyik féft saját területén épí­tette meg. Minthogy azonban pl. az olajvezeték a Szovjetumób;vh ’'so&szorósan hosszabb, mint nálunk, nyilvánvaló, hogy a kiadások na­gyobb részét is a Szovjetunió viselte. A Kárpátok között ezüstösen kígyózó vezeték emberfeletti küzdelem árán, jutott át a he­gyeken. Modern gépóriások ásták a kőárkoí és emelték helyére az egyetlen több ezer kilométeressé forrasztott csöveket A szorosabb termelési együttműködést példázza a két ország között kötött alumí­niumegyezmény, amely lehetővé teszi a magyar bauxit nagyobb fokú hasznosítását. Saját erőnkből erre jelenleg nem lenne lehe­tőségünk, mivel az óriási beruházásokat igényel, s ezeket a népgazdaság más fontos ágából kellene elvonni. Kapcsolataink egy további területe és formája a műszaki-tudományos együttműkö­dés. A két ország között az 1949-ben aláírt megállapodás alapján egyre szélesedő tapasz­talatcsere alakult ki, melynek keretében lé­nyegében ingyen bocsátják egymás rendel­kezésére a népgazdaság különböző ágaiban elért műszaki és tudományos eredményeket Ennek a tapasztalatcserének gyakorlati je­lentősége rendkívül nagy. Napjainkban a leg­nagyobb országok nemzeti jövedelmük je­lentős részét fordítják tudományos kutató munkára. Korszakunk fejlettségére jellemző adat, hogy az összes tudósoknak — akik az ismert világtörténelem folyamán tevékeny­kedtek — kb. 95 százaléka ma él és dol­gozik. Ebben a hatalmas iramú tudomá­nyos kutatótevékenységben a kis országok — mint hazáink is — nem rendelkeznek olyan kapacitással, hogy saját erejükből megáll­hassák helyüket. A szocialista országok szer­vezett összefogása azonban ezt mégis lehető­dé teszi. Sokat segít a Szovjetunió a magyar szakember utánpótlásban is. Magyar diákok ezrei kaptak már eddig is kiképzést a Szov­jetunió különböző egyetemein. A testvéri barátság legjelentősebb kifeje­zője az azonos politikai irányvonalunk, amelynek középpontjában a béke megvédése álL Békepolitikánk biztos záloga az a tény, hogy a szocialista világrendszer országainak népeit, hadseregeit a proletár internacionaliz­mus elszakíthatatlan szálai forrasztják egybe. A szocialista országok katonai összefo­gásán belül is a Szovjetunió feimérhetetien ereje hatalmas és megnyugtató biztosítéka ^ mi békés építő munkánknak is. Barátságunk egyik legalapvetőbb és leg­erősebb tartóoszlopa, hogy mind a két nép szocializmust, a kommunizmust építi, mind a két nép a marxizmus és leninizmus esz­méit akarja megvalósítaná. Pártjaink azonos nézetét bizonyítja, hogy aláírói vagyunk az 1957-es és 1960-as moszkvai „Nyilatkozat­nak. Az SZKP XX. és XXII. kongresszusai­nak eszméi, célkitűzései jutnak kifejezésre az MSZMP VIII. kongresszusának határoza­taiban, melyet dolgozó társadalmunk helyesel és megvalósításáért becsülettel dolgozik. A közös cél közös utat, „ közös út közös érde­keket jelent. A két ország határánál fekvő területek lakossága között — a földrajzi közelség, vagy inkább népeink múlt és jelenbeli azonos életkörülményei következtében — a barátság még színesebb és bensőségesebb szálai szö­vődtek. A Szovjetunió Kárpáton túli területe — csak úgy mint Szaboics-Szatmár megye —, nagyon mélyről indult. Az eltelt 20 esztendő alatt azonban - mind a két területen felismer- hetetlenségig megváltozott az élet. Mind • két oldalon szorgos munka folyik a meg szebb holnapért. Munka közben azonban szakítunk időt arra. hogy- megnézzük egymás alkotá­sait, megismerkedjünk egymás eredményei­vel, kicseréljük az élet különböző területein szerzett tapasztalatainkat. Különösen 1957 óta épült ki a két terület vezető szervei é* lakossága közötti szoros baráti együttműkö­dés. Évente több delegációt cserélünk, akik a politikai, gazdasági és kulturális élet terü­leteiről gyűjtenek hasznos tapasztalatokat és felhasználják azokat saját munkájukban. Aa utóbbi időben kultúrcsoportok csere jé vei si­került megismerni egymás népi kultúráját, hagyományait. Erősödtek a két terület sport- kapcsolatai is. A hivatalos látogatásokon túl megyénk lakosai közül mind többen látogatnak el a Szovjetunióba, és elsősorban a szomszéda* Kárpáton túli területre. A baráti látogatások során több ezer szabolcsi dolgozó gyönyör­ködött már a Kárpátok természeti szépsé­gében, és nyugtázta elégedetten azokat az eredményeket amelyeket a • soknemzetiségű, de á közös célért egy akarattal dolgozó Kár­páton túli lakosság felmutatott.. A Kárpátontúli-terület vezetői es dol­gozói féltő szeretettel ápolják a népeink közti barátságot. Beregszászon Barátság-házat lé­tesítettek, ahol állandó jellegű kiállítás ke­retében mutatják be népeink közös történel­mi múltját és- harcait. Szemléltetik azokat az eredményeket is. amelyek a felszabadulás óta eltelt 20 esztendő folyamán születtek az ukránok, oroszok és magyaros közös erőfe­szítései nyomán. Népeink egységét és oarát- ságát fejezte ki az a találkozás is, amely a közelmúltban Beregszászon volt, a Népek Barátsága Fesztiválján. Szerte Kárpátokra jnában ismerik a ma­gyarországi, és még közelebbről a Szaboics- Szatmár megyei eredményeket. Különösen el­ismeréssel adóznak almáskertjeink iránt. A magyar gyümölcskertészek önzetlenül átad­ták tapasztalataikat, amelynek nyomán nagy­arányú gyümölcstelepítési akció bontakozik ki Kárpátukrajnában, Sok hasznos tapaszta­latot szereztek a mi mezőgazdászaink is az ottani kolhozok kukoricatermesztőitől, akik több éves kísérletezéseik eredményeit oo- csátották rendelkezés ünkre. A barátság spontán megnyilvánulásai egy- egy határmenti község, termelőszövetkezet, illetve kolhoz közötti kölcsönös, jó kapcsolat. Szép példa erre a tiszakóródi termelőszövet­kezet parasztjainak segítőkészsége, akik rizs- vetőmagot ajándékoztak a Tisza túisó olda­lán lévő péterfalvi Határőr kolhoznak. Ezzel az ajándék-vetőmaggal honosodott meg és kedvezően egészíti ki a jövedelmet a kol­hozban a rizstermelés. A péteríalviak küiön- bösp hibrid kukorica vetőmagokkal viszonoz­ták a tiszakóródiak szívességét. A magyar—szovjet határ mindinkább nem a választóvonal szerepét tölti be, hanem ö^szekötőkapocs országaink, népeink között. A két szomszéd nép barátságának mintegy szimbólumaként létesítették 1960-ban a k-?t baráti terület kertészei a határon, Beregsu- rány térségében a Barátság-kertet. Azóta most ősszel sor került az első közös aima- szüretre is. A közös kert, amellett, hogy a barátság szimbóluma, lehetőséget adott arra is, hogy a gyümölcstermesztés legújabb ta­pasztalatait kicseréljük egymás között. Ilyen szép államhatára nincs egyetlen egy or­szágnak sem. A magyar és a szovjet nép barátsága te­hát a mindennapi élet nagy és apró tettei­ben, népeink egymás iránti rokonszenvében és a közös célokban, a közösen vallott esz­mékben nyilvánul meg A Szovjetunió bará­tunk, kűzdőtársunk a békéért, a szocializ­musért vívott harcban. Számunkra szent ez a barátság és ezért tekinti szívügyének minden hazáját szerető magyar dolgozó a szovjet néppel való ba­rátság erősítését. A történelmi tapasztal átok­ból leszűrhettük, hogy e barátság ápolása, erősítése békénk és szocialista jövőnk leg* főbb biztosítéka.

Next

/
Thumbnails
Contents