Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
Események sorokban Párizsban nagygyűlés volt a francia—algériai barátság es együttműködés jegyében. A gyűlésen Waldeck Rochet es a Francia KP más vezetői ismertették az FLN meghívására tett algériai látogatásuk tapasztalatait. Az angol miniszterelnökség pénteken este kiadott közleménye szerint Harold Wilson miniszterelnök február 11-én New Yorkba látogat, ahol az ENSZ közgyűlése előtt beszédet mond. Ezt megelőzően február 10-én Wilson Wa- shintonban találkozik Johnson elnökkel. Több mint 300 utas- és teherszállító hajó vesztegel már az Egyesült Államok keleti partjain a 60 000 kikötőmunkás szombaton hetedik napjába lépett sztrájkja következtében. A munkabeszüntetés naponta mintegy 67 millió dollár kárt okoz az amerikai gazdasági életnek. Ignatyev, a Pravda szombati számában foglalkozik az amerikai katonai vezetőknek azzal a tervével, hogy a Karib- ténger vizeire küldik a vegyes NATO-legénységű Ricketts rombolót. A romboló útja á sokoldalú NATO-atomerő megteremtése ellen tiltakozó világközvélemény nyílt kihívása — állapítja meg a cikkíró. Ez az amerikai elhatározás ismét ráirányítja a) figyelmet azokra a célokra, amelyekét a sokoldalú atom- erő megteremtésével az Egyesült Államok el kíván érni — írja Ignatyev. Szombaton délben a varsói tudomány és kultúra palotájában megnyílt a Magyar Tudományos Akadémia kiállítása. A kiállítás bemutatja a többi között a magyar—lengyel kultúrkapcsola tok ezeréves történetét. Szovjet katonai küldöttség érkezett Varsóba, hogy részt vegyen a lengyel főváros fel- szabadulásának 20. évfordulója alkalmából vasárnap tartandó .ünnepségeken. A küldöttséget Rugyenko repülő- marsall vezeti. Konyev marsall, aki a Krakkó felszabadulásának huszadik évfordulójával kapcsolatos ünnepségeken vesz részt, szintén megérkezett Lengyelországba. Belgrádban a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányának képviselői. megállapodást írtak alá a közúti és személyszállító for- , gáiomró!. Az egyezmény ér-; telmében lehetővé válik, hogy a két ország között rendsze- j rés és turista autóbuszjáratok | induljanak. 1 Ötvenezer brit katona Malaysiában Angol hetilapok a katonai erők átcsopor tosításáről Varsó nagy ünnepe Londonban bejelentették, hogy a következő hat hét folyamán további 1000 katonát küldenek Észak-Borneóba az indonéz határ mentén állomásozó kommandó egységek j megerősítésére. A január elsejével mozgósított 1000 ejtőernyős légiúton történő átszállítása már befejezéshez közeledik, és a most bejelentett újabb csapaterősítésekkel a Malaysiában i állomásozó brit haderő létszáma meghaladja majd az 50 000-et. Az angol polgári sajtó, amely már harmadik hete vészt jósló főcímekben tudósít Indonézia állítólagos „támadó szándékairól” szombaton eldugott helyen néhány sorban jelenti, hogy Sukarno elnök tárgyalásokat kezdeményezett a malaysiai kérdés békés rendezésére. Az indonéz békekezdeményezés dacára is folytatják a brit katonai erők átcsoportosítását „Szueztől keletre”. Az Economist című befolyásos hetilap azonban minden kendőzés nélkül bevallja, hogy az angol katonai mozdulatok a decemberi Wilson— Johnson találkozón kialakított angol—amerikai globális stratégia szerves részét alkotják. Fenner Brockway, a munkáspárt balszámyának köz- tiszteletben álló szóvivője a Tribune hasábjain figyelmezteti Wilson-kormányt: — Egy angol—indonéz háború elválaszthatatlan lenne a vietnami háborútól, amelyben máris 20 000 amerikai katona vesz részt. Egy ilyen konfliktus jeladás lenne a laoszi harcok kiújulására és a háború lángja gyorsan elharapóznék Kína déli határai mentén. A háború kiéleződésének veszélye nagyon is valóságos. Nem szabad elutasítani egyetlen alkalmat sem az ésszerű és tisztességes békés megoldásra. Csőmbe elszigetelődik Moszkva* (MTI): A Pravda szombati számában Majevszkij, a lap szem- leírója megállapítja, hogy a belga—amerikai fegyveres { kongói beavatkozás ismét j megmutatta az egész világnak: | A Kongóban folyó harc az egész Afrika szabadságáért és függetlenségéért folyó j küzdelem elválaszthatatlan ré- j szévé vált. Ezek az események újból rákényszerítették az afrikaiakat, hogy elgondolkozzanak e világrész sorsa fölött, meglássák teljes mélységében az Afrikát fenyegető veszélyt. — Az utóbbi hetek eseményei n^ncsak azt igazolták — folytatja a szemleiró — hogy Csőmbe rendszere mindinkább elszigetelődik az afri- rikai államok körében, hanem azt is, hogy a kongói ag'resz- szió következtébe^ az Egyesült Államok és a többi imperialista hatalom éles konfliktusba került az afrikai országok túlnyomó többségével. Meggyilkolták Burundi miniszterelnökét Az amerikai külügyminisztérium péntek este táviratot kapott az Egyesült Államok Burundiban működő nagykövetétől, aki jelentette, hogy pénteken meggyilkolták Pierre Ngendandumwe miniszterelnököt. Ngendandumwe i meglátogatta a kórházban feleségét és újszülött gyermekét, s amikor a kórházból távozott, akkor követték el ellene a gyilkos merényletet. Az amerikai külügyminisztérium pontosabb értesülések megérkezéséig nem volt hajlandó kommentárt fűzni az eseményhez. ResszaSsiiodoii Churchill állapota London (MTI):’ Pénteken -a kora esti órákban érkezett híre annak, hogy a napok óta betegeskedő Winston Churchill volt angol miniszterelnök állapota váratlanul súlyosra fordult. A késő este kiadott orvosi jelentés szerint állapotát „rendkívül súlyosnak” kell tekinteni. A volt miniszterelnök mély álomba merült, fájdalmat rAm érez. Az idős angol államférfi agytrombózist kapott és vérkeringési zavarai is vannak. Orvosai aggódnak életéért és nem sok reménnyel bíztatták hozzátartozóit Talán nincs fiatalabb város a 700 éves Varsánál. 700 éves ]és fiatal? Nem ellentmondás ez? Varsó esetében nem. A lengyel főváros valóban 700 esztendős, s mégis, mind- ' össze 20 esztendős. Fiatal, mert az épületeik 75 százalékát az elmúlt 20 évben építették, 25 százaléka pedig a romokból épült- újjá. Fiatal, mert vala- ! menyi híd, a közlekedési útvonalak 80 százaléka, a víz- és a i csatorna vezeték 80 százaléka a felszabadulás után épült. Fiatal, mert n jelenlegi lakosság nagy része mindössze 15—20 éve él Varsóban. A nagy múl tű lengyel fővárosról egy-egy időszakban úgy beszéltek, mint ,,a politikai eszmék és forradalmi mozgalmak forrásáról", „Lengyelország szívéről, agyáról, kincsestáráról”, ,,„ világ egyik legnagyobb temetőjéről”, „a hős városról”, „romjaiból újjáéledt Főnix-madárról”. ,,a modem i nagyvárosról, a következő év- | tized egyik világvárosáról”. Ezekben a felemelő, drámai, i büszke meghatározásokban Varsó egy-egy korszaka eleve- J nedik meg. Tükröződik egye- ' bek között a XVII. század, amelyben Varsó vezette „ harcot a függetlenségért és a tár- I sadaüroi haladásért, ébren tar- ! tóttá a hazaszeretetei, a harci | elszántságot és a hősiességet. , Szót kér 1918. amikor Varsó a lengyel állam önálló létének első pillanatában visszanyerte fővárosi rangját és gyors fejlődésnek indult. Elszomorít 1945. amikor az egykor virágzó város kihalt, rombadőit, a világ egyik legnagyobb temetője lett. Talán, kevesen tudják, hogy 1939. és 1945. között Varsó háromszor pusztult eL Erre a városra hullottak először Európában a náci orvtá- madök bombái, s ez volt a pusztítás első felvonása. Itt ragadtak fegyvert a teljes megsemmisítésre Ítélt varsói gettó foglyai, amit a nácik irtózatos rombolással toroltak meg. s ez volt a második felvonás. Varsóban robbant ki s, 63 napos, hősi felkelés, amelynek leverése érdekében a hitleristák történelmi példát produkáltak; a történelemben először fordult elő, hogy egy nagy várost tudatosan, előre kitervelt és következetesen végrehajtott akciókkal teljesen elpusztítottak. Ez volt á harmadik felvonás, s 1945. január 17-én, amikor a szovjet és a lengyel csapatok bevonultak Varsóba, „ hős város felszabadításáról csak jelképesen lehetett szó. A | város helyén romhalmaz sötét- j lett. Varsó felszabadulás utáni | történelme optimizmust, de- ! rüt sugároz. A népi hatalom az első rendeletek között kimondta. hogy Lengyelország | fővárosa és a kormány szék- ' helye ismét Varsó. Ez sok embert meghökkentett, hiszen a városban egyetlen ép ház sem állt, nem volt villany, víz, telefon ,közlekedés. A határozat azonban szimbolisztikus és erkölcsi jelentőségű volt, a felszabadult ember derűlátását bizonyította. Ekkor született a jelszó, amelyet azóta márványba véstek n főváros legforgalmasabb pontján, a pesti Váci utcához hasonló Nowy Siwat és a Körutat idéző Aleje Jero- zolimskie sarkán, a Nemzetközi Sajtóklub homlokzatán: „Az egész nép építi fővárosát”. Ez a néhány szó a teljes igazságot mondja. Varsó építése társadalmi ügy lett és az állam óriási anyagi erőfeszítéseit nap mint nap megsokszorozta a nép áldozatvállalása. Még ma is gyakori látvány a fővárosban az építő, díszítő önkéntes munkáscsoport. Varsó él, mert lakói élni akarnak. Ma 200 000-rel több .munkahely és 150 000-rel több lakószoba szolgálja a lakosságot, mint a háború előtt! Tizennégy főiskoláján 50 százalékkal több fiatal tanul. Mindennél többet mond azonban egy rövid séta a városban. Induljunk el a város szivétől, az égbenyúló Kultúra e Tudomány Palotájától. Szem*., vele már állnak a 12 emelete lakóházak, s mellette a váró egyik új látványossága, a he-, ger alakú irodaépület Innen város legszínesebb és legvi: gosabb útvonalán, a fényit neon reklámokkal ékesített A1 je Jerozalimskien jutunk el . Nowi Swiatig, amelyen új üzletek tucatjai jelzik a szűrne len építést. Egyenesen haladt a elérkezünk Varsó „ékszeresem bozához”, az óvárosba, amelyet a korabeli rajzok és fényképek alapján eredeti stilus- ban, ugyanakkor modem belső berendezéssel, (távfűtés, beépített bútorok, stb.) építettek újjá. Ide látszik az egykori gettó területén épített Nowotk: lakótelep, ahová igyekezve elhaladunk a monumentális Opera és Nagyszínház épülete előtt. Az egykor földig rom bolt gettó területén ma színes, korszerű épületek magaslanak. amelyek közei 40 000 embernek adnak otthont A mai Varsó széles utcáival korszerű lakásaival modern város, amely hangulatosan o! vasztja egybe a féltve őrzött hagyományt és bátran akalma 7C*H Varsó Óvárosának Piactere ma. Gerencsér Miklós/ TANÚK NÉLKÜL 7* Kisregény Az orvos szórakozottan mosolyog. — Odaát kevés. Tibor többet keres, — Hát istenem, még azt se? Legalább forintja legyen az embernek ebben a Tanganyi- kában. Jaj, még nem is mutattam. — Boldogan odatartja gyűrűs kezét. Zsupán arca elé. —r Indiai gyűrű, egy maharadzsa kincstárából. Igaz. csak féldrágakő van betine, de kalandos múltja lehet. Szanszk- rii eredetű. Nagyon izgatja a fantáziámat. A hölgy, fecseg, fecseg, de Zsupán már egy szavát' sem hallja. Keserűen figyel a saját gondolataira.-a Ezt is megértéin. Szanksz- rit' gyűrűt láthatok Tanganyí- kában. Itt ragyog égy tibeti imamalom fonnyadt ujján és 1965. január 17. nekem fogalmam sincs, hogy mivégre hagyom rohanni a drága időt ezek között a szörnyű idegenek között... Csakugyan úgy érzi most, hogy valami jóvátehetetlen félreértés áldozata. Valóban nincs semmi létjogosultsága az ő idealizmusának? Valóban dr. Jász Tibornak lenne igaza, aki az élő emberben csak a biológiai halmazállapotot látja és minden tragédiát egyszerű kóresetnek tekint? Ül a fotel mélyén, s igyekszik, hogy barátságtalan gondolatai mögül udvarias képpel meredjen a vendégszerető háziasszonyra. ★ Egy csoport ünneplőbe öltözött fiatalember ragyogott az Orvostudományi Egyetem kapujában. Úgy tekintettek ki az utcára, mintha egy diadalmas liájó' fedélzetéről pillantották voina még az ígéret, földjét. Friss diplomájukat a hónuk alatt szorongatták. Kamaszos jókedvünk megilletődöttséggé lágyult, ahogy elválás előtt összenéztek. — Hát akkor., ki merre, srácok? — kérdezte az egyik. Megszokott kérdés volt ez, öt éven át naponta, gépiesen ismétlődött, de most egyszerre rájöttek: most hangzott el ■ utoljára. Zsupán tétován dobolt a karr tonhengeren. — Még nem tudom... — Én tudom! — kiáltott közbe a társaság egyetlen bajuszos tagja, aki legkevésbé mutatott hajlandóságot a meghatódásra. — Gyerünk egy konyakra ide a Deákba. El kell búcsúzni Miss Andaxintól. — Szegény presszósnő — morfondírozott az egyik szemüveges, satnya alakú cimbora. — Nem ejtem többé zavarba az' oroszlánpillantásommal. Nevetve tolongtak a presszó felé. Zsupánt váratlanul a nevén szólították. — Sándor! — megfordult, s a professzorával találta magát szemben. — Egy pillanat... — Jó napot kívánok! Tessék parancsolni, professzor úr — lepődött meg az újdonsült orvos. A professzor egészen szükségtelenül a zsebébe nyúlt, majd rövid tétovázás után a fiatalember szemébe nézett. — Én nem felejtettem el. Ezen az ünnepélyes napon is figyelmeztetem, hogy a tudósok között lesz a helye. Talán nem is olyan sokára.« Zsupán elszégyellte magát, lélekjelenlétéből alig futotta néhány értelmes szóra. — Köszönöm... De ez olyan szép lenne, hogy nehéz elképzelni.... — Átlagon felüli tehetség, átlagon felüli szorgalom. Csak ez kell hozzá — jelentette ki tanáros szabatossággal a professzor. Valahogy el kellett oszlatnia a maga és az újdonsült orvos megiUetődöttségét. — Akár az anatómiát választja, akár a hormonkutatást, véleményem szerint mindkettőben egyforma esélyei vannak. A közeli napokban keressen fel az intézetemben. — Köszönöm... — hálálkodott Zsupán és a kitűnő vélemény annyira meghatotta, hogy jóformán félélomban vette tudomásul a búcsúzkodó professzor nagyonis józan figyelmeztetését: — Magas jövedelmet persze nem Ígérhetek. Az az érzésem, hogy anyagi téren egy ideig hátrányában lesz osztálytársaival szemben. De megéri. IX. Este a sétahajón vacsorázott a feleségével. Pezsgőt bontottak örömükben. —'Álom! — lelkendezett a fiatal feleség. — Hogy menynyire vártam ezt a napot!... — Tudom — gyönyörködött asszonyában csendes rajongással az orvos. — Fél évig spóroltál, hogy ma pezsgőt ihassunk. — Megérdemeljük mindketten, hogy legalább egyetlen napra ne érezzük a szegénységet. . — Nagyon nehéz?... — Sokat el tudok viselni, ha kell. — Bebizonyítottad. — Most rajtad a sor. Szervusz. Igyunk. — Szervusz. Hát pénz.. az ezután sem lesz. Kezdő kutató, havi ezerháromért. — Mindenképpen ragaszkodsz hozzá? — Kötelességem. Dizőz énekelt, szórakozók serege táncolt a fedélzeten. A házastársak egymásra mosolyogtak, de érződött, hogy a titkolt gond már befelhőzte jókedvüket. Rettegve mindenféle ünneprontástól, inkább hallgattak, minthogy civakodásba boruljon ez a várvavárt este. Mutatták a vidámságot, de mindketten arról szerettek volna inkább beszélni, amitől féltek. Szívesen szálltak le a sétahajóról, az asszony mégis sóvárogva nézett vissza a színes lampionokra. Sokáig sétáltak még az éjszakában, a budai Dunapartou, a gesztenyefák alatt. A hosszú hallgatás ellenére úgy folytatta Zsupánné, mintha egy pillanattal korábban fejezte volna be előző érvét. —Csak egyelőre... — bizonygatta rábeszélőn. — Muszáj rendbejönni. Gyűlölöm az albérletet, az örökös alkalmazkodást. Gondolj bele, hogyan éltünk három évig. Evei pődobozban. Bűn, ha valami vel többet akarok?... — Dehogy... — Nem Is annyira magúi nák. Fütyülök magamra. D a gyerekek... És te. Végig az zal vigasztaltuk magunkat: ha majd lediplomázol. A fiatal orvosban alig ma radt valami az ünnep örömé bői. Fáradtan lépkedett, ruhája hozzásúrlódott a parti mei; véd kőpárkányához. — Utálok a hivatásról papolni, dehát jól tudod, hogy a kutatóintézetben a helyem. Kibírjuk. Kevesebb pénzzel is k> bírjuk. Ne haragudj nem rr. hetek mindent a házta arányaihoz. Ha csupán a lenne fontos, akkor sokkal vesebb fáradsággal kitanul volna a kárpitos mester-, , és üzletet nyitnánk az Ül;d úton. (Folytatja
