Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

Események sorokban Moszkvában hivatalosan be­jelentették, hogy az SZKP Központi Bizottságában Mihail Szuszlov és Borisz Ponomar- jov fogadta a Ciprusi Dől' gozó Nép Haladó Pártja, az AKEL Moszkvában tartózkodó küldöttségét. A küldöttség tag­jai kifejtették a ciprusi hely­zettel kapcsolatos álláspontju­kat. A közép-k.eleti hírügynökség jelentése szerint az arab kormányfők következő érte­kezletére májusban kerül sor, ugyancsak Kairóban. A Reuter jelentése szerint a nyilvános­ságra hozott záróközleményen kívül az értekezlet 16 titkos határozatot fogadott el a Jor­dán folyó Vizének eltérítéséről, Palesztina felszabadításáról, gazdasági és olajkérdésekről, továbbá az Arab-öböl emirá­tusaiban járt küldöttség je­lentéséről. Az Egyesült Államok Kuba ellen folytatott gazdasági boj­kottjának csúfos kudarcát bi­zonyítja a manchesteri ke­reskedelmi kamara latin-ame­rikai osztályának jelentése, amely szerint Anglia Kubába irányuló exportja tavaly kö­rülbelül megötszöröződött, az az érték, amely 1960-ban 1 200 000 font Sterling volt, 1963-ban 6 200 000 fontra emel­kedett Miko'an. a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke szervián fogadta Ali Bhutto pakisztáni külügymi­nisztert és megbeszélést foly­tatott vele. Hús® esztendővel ezelőtt sza­badította fel a szovjet had­sereg Losonc városát. Ebből az alkalomból szerdán Loson­con nagyszabású ünnepsége­ken emlékeztek meg az év­fordulóról. Az ünnepi rendez­vényeken magyar vendégek is részt vettek, Balassagyarmat képviselői. Az amerikai hadügyminisz­térium szóvivője közölte, hogy szerdán Közép-Laoszban lég­elhárító alakulatok lelőttek egy F—100 és egy F—105 mintájú amerikai légiökéses vadászrepülőgépet. Az egyik pilótát megtalálták, a másik felkutatására folytatódnak a hadműveletek. Jugoszláviában az ibari szénbányában vasárnap este történt szerencsétlenség kö­vetkeztében a tárnában re­kedt 14 bányász életét vesz­tette. A mentőosztagoknak szerdán délelőtt sikerült meg- találniok és kiemelniük hét, délután pedig négy bányász holttestét. Személyazonosságu­kat még nem állapították meg, ezért nem tudni, ki az a három bányász, akinek holt­testét még nem találták meg. • • Önkénteseket toboroznak Csőmbe ellen? Az ugandai miniszterelnök a kongói—amerikai agresszióról Kampala, (MTI): Milton Obote ugandai mi­niszterelnök nyilatkozatában szokatlan hevességgel támad­ta az Egyesült Államok kon­gói politikáját — jelenti az AP és a DP A. Kijelentette, hogy a „kon­gói háború amerikai háború, amely az urániumtermelés el­lenőrzésének megszerzésére irányul.” Bizonyítékaink vannak arra, hogy máig sem von­tak ki minden ejtőer­nyőst Kongóból, s a kül­földi zsoldosok jelenleg is tömegesen mészárolják az afrikaiakat, nem ejtenek foglyot, megkülönböztetés nélkül irtják a kormány- csapatok és a felkelők el­lenőrzése alatt lévő terü­leten élő afrikaiakat — hangoztatta Obote. Az ugandai miniszterelnök bejelentette, hogy haladék­talanul az Afrikai Egység­sZervezethez fordul egy Kon­góval foglalkozó értekezlet összehívása céljából. Dennis Neeld, az Associates Press hírügynökség tudósítója interjút készített James Ohva- ta Kopt pappal, aki önkénte­seket toboroz a kongói felke­lők támogatása céljából. Ohvata közölte, hogy Algéria, Egyiptom, Da­homey, Burundi, Szudán és Ghana vállalta az ön­kéntesek kiképzését, akik­nek létszámát százezerre akarják fejleszteni. A Pravda az indiai reakció mesterkedéseiről Ez a százezer katona fogja alkotni a magját egy tervbe vett közös afrikai hadsereg­nek. Leopoldville, (MTI): Csőmbe kongói miniszter­elnök lemondta szerdára ter­vezett brüsszeli látogatását. A miniszterelnök este indult volna útnak Belgiumba, hogy ott a kormány képviselőivel újabb tárgyalást folytasson két ügyről: A Kongónak fo­lyósított belga katonai segély fokozásáról és a Kongóban visszavont külföldi koncesz- sziók problémájáról. Néhány.órával az indulás előtt Leopoldvilleben nyilat­kozatot ismertettek: Csőmbe „furcsa véletlennek” mon­dotta, hogy elődje az Ameri- ka-barát Adoula éppen az­nap érkezett Brüsszelbe, ami­kor ő oda indult volna. Csőm­be ezzel összefüggésben ..két­értelmű magatartással” vá­dolta meg a belga kormányt. Hámnasfyarázónk ír fa: A politikai feledés állóvizé­ből felbukkant tehát Adoula voit kongói miniszterelnök, aki „véletlenül” éppen akkor érkezett Brüsszelbe, amikor a belga kormány megbízottjai Csőmbe fogadására készülőd­nek. Tekintettel arra, hogy annak idején a belga—angol bányatrösztök támogatását él­vező Csombeva] szentben Adoula az amerikaiak Hatá­rozott áldásával irányítgatta a kongói ügyet — bizonyos, ezúttal is amerikai utasításra „merült fel” a homályból. Az ex-miriiszterelnök. sie­tett is nyilatkozni, kijelent­vén: a hét végén valószínűleg tárgyal Csomóéval. Ebből az alkalomból különböző „ter­veket” is hangoztatott. Esze­rint össze kellene hívni a különböző kongói irányzatok tanácskozását, új választáso­kat tartani és elérni a külföl­di zsoldoscsapatok kivonását. Ez a terv a jelek szerint az amerikaiak legfrissebb „mesterfogása” lenne egy nekik megfelelő kongói kor­mány létrehozására. Miután a választások egy Adoula—Csőm­be tárgyalás légkörében jönné­nek létre, zavartalanul biztosí­tani lehetne, hogy a régi bort a „Csőmbe” felírású üvegből új­ra úttöltsék egy ..Adoula” cím­kéjű palackba. (Amelynek az alján ráadásul a „Made is USA" felírás olvasható.) A kongói felkelőket és az af­rikai közvéleményt természe­tesen vajmi kevéssé elégíti ki az a tény, hogy ez a frissen felbukkant terv az újabb Csom- be-kísérlet kudarcának beval­lását jelenti. A felkelőknek is megvan a maguk elgondolása a politikai megoldás kiharcolá­sára. Az általuk javasolt lépé­sek sorrendje azonban gyöke­resen más. Eszerint Csombe- nak a hatalomtól való meg­fosztása alapján kell megkez­deni a politikai rendezést. A Pravda szerdai számá­ban „saját tudósítás" megje­löléssel a következő anyag je­lent meg: Az utóbbi időben Indiában tömegesen tartóztatták le a „baloldali” elemek által nem­rég létrehozott párhuzamos kommunista párt tagjait. Az indiai közvélemény elítéli eze­ket a letartóztatásokat és fel­hívja a kormányt, vessen vé­get a megtorló intézkedések­nek. Az Indiai Kommunista Párt Központi Titkárságának külön nyilatkozata, amely a New Age-ben jelent meg, ki­jelenti, hogy az Indiai KP erélyesen tiltakozik az alap­talan letartóztatások ellem, a demokratikus normák és sza­badságjogok megsértése ellen. A központi titkárság felhívta az összes demokratikus szer­vezeteket, emeljék fel tiltako­zó szavukat a letartóztatások ellen. Szaío washingtoni tárgyalásairól Washington, (Reuter, AP, TASZSZ, DP A): A hivatalos látogatáson Wa­shingtonban tartózkodó Szato japán miniszterelnök kedden eszmecserét folytatott John­son elnökkel. Mont George Reed, a Fehér Ház sajtó­főnöke közölte, a megbeszé­lések középpontjában *,a Csendes-óceán térségének biz­tonsága állt” Később beje­lentették, hogy Johnson el­nök „rendkívül megelégedett” az első tanácskozással, az eredményt „gyümölcsözőnek” tartja. A DPA jelentése sze­rint Szato meghívta Jobnsont Japánba. A japán miniszterelnök kedden este az országos saj­tóklubban kifejtette nézeteit a japán—amerikai kapcsola­tokról. A TASZSZ tudósítása sze­rint kijelentette, hogy a két ország között nézeteltérések állnak fenn kereskedelmi, áruszállítási és halászati problémákat illetően. Felhív­ta a figyelmet arra, hogy ha­zája sokkal több árucikket importál az Egyesült Álla­mokból, mint amennyit az utóbbi Japánból. Politikai problémákról szól­va Szato kijelentette, hogy: „népe hőn vágyik arra, hogy ismét Japánhoz tartozónak mondhassa a jelenleg ameri­kai közigazgatás alatt álló Okinawa és Bonin szigeteket.” Szato tanácskozott McNa­mara hadügyminiszterrel is. Szato a megbeszélés után ki­jelentette újságíróknak: fi­gyelmeztette McNamarát, hogy az Egyesült Államoknak „több ázsiai türelmet” kelle­ne tanúsítania Dél-Vietnam- ban. A kínai kormány tiltakozik az amerikaiak dél-vietnami beavatkozása elten Peking, (TASZSZ): A Kínai Népköztársaság kor­mánya kedden kiadott nyilat­kozatában élesen elítélte azt, hogy dél-koreai bábkormány­csapatokat külci Dél-Vietnam- ba. Az amerikai imperializ­musnak ez a lépese — hangoz­tatja a nyilatkozat — a genfi megállapodások meghi ásításá­ra, az indokínai háború kiszé­lesítésére és az agresszív dél- vietnami háború nemzetközivé tételére irányul. — Amennyiben az amerikai imperializmus a VDK és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának fi­gyelmeztetése ellenére további lépéseket tesz a háború ki- terjesztésére és nemzetközivé tételére Dél-Vletnamban, ak­kor a kínai kormány és nép kénytelen lesz megfontolás tár­gyává tenni e térség békéjének védelmévé! kapcsolatos kötele­zettségeit, Saigon (MTI) Pénteken ismét megkezdőd­nek a. tárgyalások a dél-vietna­mi kormánynak nyújtott ame­rikai katonai segítség növelé­séről — közölték szerdán sai- goni illetékes körökben. A be­jelentés azután a fogadás után hangzott el, amelyet Phan Khac Suu államelnök rende­zett, hogy megpecsételje a múlt szombati megállapodással helyreállt „békét” az amerikai hatóságok, a puccsista táborno­kok és a dél-vietnami polgári politikusok között. A harctéri jelentések a sza­badságharcosok újabb sikerei­ről számolnak be. Kedden Sai­gontól 129 kilométerre északra lelőttek egy amerikai felderítő repülőgépet. A dél-vietnami főváros szo­rongatott helyzetéről tanúsko­dik az AFP .jelentése,, amely szerint szerdán hajnalban Sai­gontól mindössze 16 kilométer­re egv felkelő osztag villám- támadást hajtott, végre a Thu Duc-i rendőrség épülete ellen. Az őrsparancsnokot megölték, két rendőrt megsebesítettek és az épületet súlyosan megron­gálták. A közelben állomásozó kormánvesapetok a támadók üldözésére indultak, de nyomu­kat vesztették a sötétben. Fslyiaiésica'! a brit katlanai mozdulások Déikeiei-ázslékafl London (MTI): Kuala Lumpur-i angol lap­jelentések szerint sir James Cassels, a brit vezérkar fő­nökjelöltje, aki kedden érke­zett Malaysiába, megkezdte tanácskozássorozatát a helyi katonai vezetőkkel és a to­vábbiakban „a helyszínen ta­nulmányozza a katonai prob­lémákat.” Időközben folytatódik a brit katonai erők nagyszabású át­csoportosítása a „Szueztől ke­letre”: szerdán megkezdték Észak-Borneóban 500 újonnan érkezett brit ejtőernyős dzsun­gelharcászatra való kiképzé­sét, úton van Singapore felé a Chichester repülőgépirányító radarhajó és — értesülések szerint — V bombázó egysége­ket készülnek küldeni Auszt­ráliába „mozgékonysági gya­korlatra”. A 44 000 tonnás Eagle anyahajó 34 vadászbom­bázóval és 10 helikopterrel m fedélzeten már kedden megér­kezett Singapore-ba, Thomson dandártábornok, s Daily Telegraph katonai szak­értője szerdai jelentésében rá« mutat: „A munkáspárti kor­mány február 16-án nyilvános­ságra kerülő első védelmi fe- hérkonyve elsőbbséget fog biz­tosítani a Szueztől keletre eső térségben fennálló brit kötele­zettségeknek, valamint az adeni és a Singapore! bázis megtartásának a NATO-köte- lezettségeklcel szemben. Az angol sajtó szerdai je­lentései megerősítik azokat az értesüléseket, hogy Wilson „a malaysiai válságra” jog hivat­kozni, amikor rövidesen sorra kerülő bonni látogatása alkal­mával a Nyugat-Nómetország- ban állomásozó brit csapatok egy részének „feloldását” kéri távol-keleti feladatokra. kifütyülték w IVv ti iga £- Be i*l i ti ben Berlin, (MTI): Percekig nem jutott szóhoz a füttykoncerttől és a „buh-buh”, „pfuj-pfuj” kiáltá­soktól Erhard nyugatnémet kancellár azon a nagygyűlé­sen, amelyet a nyugat-berlini CDU rendezett a sport palotá­ban. A nyugat-berliniek szá­zai a beszéd közben hangos közbekiáltásokkal tiltakoztak az Erhard-kormány megér­tés-ellenes politikája, a ter­vezett atomaknazár és a fo­kozódó áremelkedések ellen. Amikor Erhard például arról beszélt, hogy Nyugat-Európát egyesíteni kell a fenyegető kommunista veszedelem el­len, a hallgatók ezt kiáltották közbe: „Tárgyaljon inkább az NDK-val!” Gerencsér Miklós: TANÚK NÉLKÜL 4. Kerékpárcsoport imbolyog a robogó autó előtt. Az egyik bi­cikli váratlanul balra kapja a kormányt, úgy látszik, Zsupán nem veszi észre. Az utolsó pil­lanatban erélyesen tapos a fék­be. Nagy csikorgás, utána né­ma csend. A kocsi is, a kerék­párok is állnak. Zsupán kiszáll, zavartan és megilletődötten néz az emberekre. Az a pa­raszt, aki miatt fékeznie kel­lett, döbbent tétovasággal da­dogja: — Jó napot, doktor úr... El­nézést. Az orvos komoran félrenéz. — Én voltam a hibás. Jóna- pot. Az emberek még mindig meredten állnak, ő pedig visz- 6zaül a kocsiba. Nagyon íino­1965. január 14. Kisregény man, szinte hangtalanul indít. Valósággal elúszik a kerékpá­rok közeléből. Lassan megnyugszik. Ahogy fokozatosan csillapul izgalma, úgy gyorsul fel a kocsi sebes­sége. — Majdnem embert gázol­tam... — gondolja álmélkodva. X Július végi kánikulában, ké­nyelembe merülve üldögélt a Zsupán házaspár a tihanyi Pa­noráma presszó teraszán. Elé­jük tárult a meredek hegyol­dal, s a hatalmas, ferde síkot mutató víztükör. Csupa nyila­idra, csupa lebegés volt a táj, s a két ember úgy festett, mintha a derűs elégedettség csúcsairól nézelődne szét a tájon. — Van olyan asszony a vi­lágon, akivel most cserélnél? — kérdezte jókedvű hunyorí- tással a férj. — Nehéz elképzelni. — Szóval boldog vágj'? — Nem vagyok boldogtalan. — Tehát nyugalmi állapot. Ez is nagy szó. Mégis, mi ten­ne boldoggá? — Ha itt lennének a gyere­kek — felelte nevetve az asz- szony. — Gyere közelebb... hadd csó­koljam meg a gyerekeket. Az asszony szelíd könnyed­séggel odahajolt, de csak egy pillanatra. Zsupán gyorsan megcsókolta felesége nyakát. Este a füredi mólóra mentek szórakozni. Igazi csúcsforgalom volt a hajóállomáson is, a sza­badtéri vendéglőben is. Szinte bálába préselődött a rengeteg pár a táncplaccon. Zsupán gyengéden becézte feleségét, _ Nem sokallod meg, hogy ilyen tolakodó vagyok? — tré­fálkozott az ötvös. Az asszonyt visszaringatta mostani hangulata a szerelem kezdetének titokzatos izgalmai­ba. Kellemes szomorúság le­gyintette meg. örült a múlt­ból előlépő örömének, de futó sóhajjal adózott az érzésnek, amely fájlalta, hogy odalett a kezdődő szerelem hamvassága. — Tudod, ha egyszer nyíl­tan beszélnék, nagyon elbíz­nád magad. — Mégis van abban valami, hogy ez a Balaton használ a szerelemnek. Akárhányszor idejövök, mindig kamasz va­gyok. — Jó, de azért ne füttyents föl hozzám a harmadik eme­letre. A házinéni megint meg- botránkozna. Zsupánnak jól esett, hogy az udvarlás ártatlan hetyke részegségére emlékeztették. — Irigy volt a vénasszony. — És óva inteti ettől a bu­gaci csikóstól. A zenészek pauzát tartottak. Zsupánék asztalukhoz ültek. Utasok rohantak a fényárban úszó, dúduló hajóhoz. Az or­vos már nem volt olyan játé­kos. Mintha rosszat jelentett volna számára az emberek ro­hanása, elkomolyodva nézte őket. S látszólag minden ösz- szefüggés nélkül magyarázta, amolyan morfondírozó stílus­ban: — A gallok hajdanában nem ismerték a tréfát. Amikor háborúba gyülekeztek a főve­zér parancsára, mindig meg­ölték a sereg szeme láttára az utolsónak érkező harcost. Ezek a jámbor nyaralók legfeljebb a hajót késik le, mégis milyen ijedten rohannak. A helyükben én egészen biztosan lekésném a hajót. És milyen szerencsém, hogy semmi köze hozzám a gall fővezérnek... Zsupánná kissé gyanakodva pillantott föl vermuthos po­haráról. — Mit akarsz ezzel monda­ni? — Semmi különöset, drá­gám. Csak éppen eszembe ju­tott, hogy milyen gyorsan sza­lad az idő. — Ugyan. Hisz még csak két nap telt el a szabadságból. — Gitta édesem. Elég tájé­kozott vagy te ahhoz, hogy érts a szóból. — De nem érdekel. Elegei vitatkozunk otthon. — Az más. Viszont a bibi ott van, hogy a kelleténél nya­kasabb vitapartnere vagyok önmagámnak. — Pihenned kell. — Majd ha otthonom lesz. Szeretném már végre otthon érezni magam valahol. A zenekar játszani kezdett. — Gyere táncolni, — hívta kedvesen a férjét az asszony. XI Verőfény vonta kaprázatába a délelőttöt. Teljesen sima volt a víztükör, csak a levegő rez­geti a kánikulában. A házas­pár mélyen bent, csónakról na­pozott. Az orvos lassan eve­zett befelé. Az asszony félén­ken meredt a magányos kör­nyezetre. — Ne evezz tovább. Kezdek félni. Zsupán sorsukra hagyta az evezőket. Szórakozottnak, gondtalannak látszott. — Az egészben az a mulat­ságos, hogy tulajdonképpen révbe jutottunk. Mitől félsz? — Miféle rév? Ha vihar jön­ne, meg se látnának bennünket a partról. — Már megint ez a tájéko­zatlanság. Az életünkről be­szélek. Gondolkozz tárgyilago­san: mi bajunk van nekünk? Szükségünk van erre a tépelő- désye? — Pihenj, könyörgöm... — Nincs semmi bajunk. Leg­alább is így látják az emberek. —Borzasztó csökönyös vagy* Sándor. Muszáj emészteni ma­gad? — Némi közöd neked is van hozzá. Vagy talán szívesen ma­radsz végleg falusi doktorné? — Hiszen tudod, hogy nincs így. De mindent a maga idejé­ben. —Hiába, nincsen nyugtom. A döntés elől nem tudok kiJ térni. Sietni kell. Tanakodunk, tanakodunk, aztán egy széfl napon észrevesszük, hogjj örökre lekéstük a hajót. Meg' bocsátanád? (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents