Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
Húsz szabad esztendő Megyénk. mezőgazdasága Írta: Kállai Sándor, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának titkára 1 944. őszén, amikor a szovjet hadsereg felszabadító csapatai megyénk területéről kiűzték a fasiszta német hadsereg utolsó maradványait és csatlósait, Szabolcs-Szatmár népe előtt új lehetőségek nyíltak. A politikai, társadalmi felszabadulás egyben széttépte a a gazdasági fejlődést akadályozó béklyót is. Húsz esztendő a történelemben igen rövid idő ahhoz, hogy évszázados elmaradottságból egy nép felemelkedhessen. Hazánk, ezenbelül megyénk esetében különös példával szolgál a történelem: egy háború veszteségeit sínylő nép szinte meg sem álmodott magaslatra jutott el 20 esztendő alatt. A fejlődés nagyságát akkor mérhetjük fe# igazán, ha megvizsgáljuk honnan indult eä Szabolcs-Szatmár népe. hol tartott 20 évvel ezelőtt megyénk mezőgazdasága. A felszabadulás előtt megyénk lakosságának nagy többsége mezőgazdasági foglalkozású volt Az akkori két megyében, Szabolcsban és Szat- márban mindössze négy olyan üzem volt, ahol a foglalkoztatott munkások száma a száz főt meghaladta, de egyikben sem érte el a kétszázat. Az uradalmakban lévő, időszakosan működő mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemeik, mint például a szeszfőzdék, olajsaj- tolók, malmok, egyenként néhány főt foglalkoztattak, amelyek ipari üzemnek a legjobb akarattal sem mondhatók. Ez a megye volt az, ahol a feudalizmus bástyái legerősebbek voltak. Itt élt a legtöbb földbirtokos. 1935-ben „ földterület 47,2 százaléka, szám szerint a földtulajdonosok 1,1 százalékának a kezén volt. Az ő kezükben volt a földterület színe-java, de nemcsak anyagi haszonélvezői voltak e roppant földterületnek. hanem szó szerint is ők voltak a megye teljhatalmú urai. A földtulajdonnal rendelkezők számsze- rint óriási táborának (a földtulajdonosok 76.1 százalékának) ugyanakkor az összföldterület- nek csak a 12,3 "Va jutott. Ök voltak az öt holdnál kisebb földterülettel rendelkező kis és szegényparasztok. Ez a 76 százalék volt az, akinek annyi föld volt a talpa alatt, ami olcsó munkaerőként oda kötötte a nagybirtok mellé. Különben sem volt hová mennie, jobb munkaalkalmat keresni. A legsúlyosabb helyzete a földtulajdonnal nem rendelkező cselédeknek, napszámosoknak volt. A jelenlegi közigazgatási területen az 1939. évi népszámlálás adatai szerint 17 ezer mezőgazdasági cseléd és 47 ezer mező- gazdasági napszámos család tengette életét. A birtokmegoszlás a második világháború idejére tovább differenciálódott a nagybirtokok javára. 1943-ra az ezer holdnál nagyobb földtulajdonnal rendelkező birtokosok száma 20 százalékkal, „ tulajdonukban lévő föld pedig 70 százalékkal növekedett. Az elárverezett kis és törpebirtokok így olvadtak be a nagybérlők és földbirtokosok vagyonába. A felszabadulás előtt nemcsak n birtokviszonyok voltak ilyen siralmasak, hanem a gazdálkodási módszerekben is a múlt századbeli állapotok uralkodtak. Az egész megye mezőgazdaságát a külterjes művelés jellemezte. A nagybirtokon dolgozó traktorok száma nem érte el „ 400 darabot sem. A talajerő visszapótlás egyik leggyakoribb módja ,,z úgynevezett ugaroltatás volt. Ez azt jelentette, hogy a szántóterület jelentős részét minden évben parlagon tartották. 1935-ben a szántóterületnek mindössze egy százalékán alkalmaztak műtrágyát, kis mennyiségben. További súlyosbító körülmény volt a mű- -riési ágak rossz aránya, az egyes növény- néleségek ’ nagy területen való termesztése. °éldául j, szántóföldi növénytermelésen belül ■’6 2 százalékot tett ki a kenyérgabona vetés- "-ülete és mindössze 4.2 százalékkal szereitek az ipari növények. Ez a szám még tobet mond akkor, ha figyelembe vesszük, 'ogy 1935-ben a szántóterület mintegy 170 -zer katosztrális holddal több volt a jelenleginél. Kertészetet és gyümölcstermelést a megművelt területnek mindössze 1,1 százalékán folytattok. Ilyen gazdálkodás mellett „ fényűző élethez szükséges javakat a földbirtokok urai csak akkor tudták előteremteni, ha a mező- gazdasági cselédek és napszámosok bérét a létminimumé n vagy sokszor az alatt tartották. Hogy ez mennyire igaz. ezt hűen igazolja a nagy csecsemőhalandóság, (minden ötödik élve született gyermek egyéves kora előtt elhunyt), továbbá ebben a megyében pusztított a legnagyobb arányban az akkori magyar betegség, a tuberkulózis. Itt az életkörülmények még a kedvezőtlen országos színvonalnál! is sokkal rosszabbak voltak. A mezőgazdasági munkások fő kereseti forrása p nyári részes aratás és eséplés volt. Az akkori életkörülményeket. P nyomort mutatja az a month’s: ..Ha a szegényparaszt baromfit eszik, altkor vagy a paraszt beteg vagy p majorság.” liven körülmények voltak itt 1944. nővén Perében, amikor a szovjet hadsereg felszabadította megyénket. Sőt még rosszabb, meri a munkabíró férfiakat elvitte a háború, a nők, a gyermekek és az öregek megfeszített embertelen munkájával kellett biztosítani a mindennapi betevő falatot. Súlyosbította a helyzetet, hogy a hadigazdálkodás és a német csapatok országfosztogató tevékenysége nyomán a mozgatható termények és állatok nagyrészét nyugatra hurcolták. Ebből a helyzetből kellett megyénk dolgozó parasztságának pártunk vezetésével elindulni. Nem volt könnyű ez, de itt voltak barátaink a szovjet hadsereg katonái, akik segítették az első lépéseket, — vetőmagot adtak, fogaterővel segítették parasztságunk munkáját. Az élet beindult, szorgalmas népünk munkához fogott. Pártunk vezetésével, barátaink segítségével az elmúlt húsz esztendő alatt történelmi tettet hajtottunk végre. Pártunk VIII. kongresszusa ezt így foglalja össze: „Leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait; gazdasági életünkben uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, megszűnt minden kizsákmányolás, az egyéni és közösségi érdekek egybeesnek; minden a dolgozó nép javát szolgálja.” A húsz év előtti munkánk első nagy gazdaságpolitikai tette az 1945. évi földreform végrehajtása volt. Megyénkben 58 715 parasztcsalád számára 466 ezer katasztrális hold földterületet osztottunk ki. Ezzel teljesült a parasztság évezredes vágya. Maga a földosztás — különösen a szegényparasztok számára — csak átmenetileg jelentett javulást. A nagy családok foglalkoztatásához és megfelelő életszínvonal biztosításához legtöbb helyen elegendő földterületet nem sikerült biztosítani. Az új földhöz- juttatottak nagyrésze nem rendelkezett a föld megműveléséhez szükséges igavonó állattal, gazdasági eszközzel, felszereléssel. A korábbi rablógazdálkodással kizsarolt, szétaprózott földterület a háború utáni nagymérvű családmegoszlások (nősülés, férjhez- menetel) következtében rohamosan tovább aprózódott. Megyénkben 1951-ben a nyolc holdnál kisebb szántóterülettel rendelkező egyéni gazdaságok az összes területnek 35,3 százalékán gazdálkodtak, mely arány 1956-ra 39,4 százalékra emelkedett. Az 1956-os ellen- forradalom következtében 3 termelőszövetkezetek feloszlása nyomán az elaprózódás még tovább fokozódott. 1957-re az 1—5 katasztrális holdig terjedő birtokok az összterületnek 45.2 százalékát tették ki. Egyetlen év alatt 1956-hoz viszonyítva, ebben a kategóriában hétezerrel növekedett a birtokosok száma. A kommunista párt a helyzet súlyosságát már a felszabadulás első éveiben felismerte. Ezért javasolta pártunk 1948. nyarán, hogy a dolgozó parasztok a többtermelés, a saját és az egész ország népe boldogulásának érdekében a kisparcellás gazdálkodásról térjenek át a szövetkezeti földművelésre. A párt javaslatára így indult él a felszabadulás utáni harmadik évben a termelőszövetkezeti mozgalom. A parasztság legforradalmibb része már 1948. őszén önként vállalta a szövetkezeti gazdálkodást. Több ekkor alakult termelőszövetkezet azóta is eredményesen gazdálkodik. Ilyenek például „ szamostatár- falvi Ady. a gacsályi Dózsa, a tiszadobi Táncsics, p nyíregyházi Ságvárí és még egy sor virágzó termelőszövetkezet. Kezdettől a lenini elvek alapján alakultak az első termelőszövetkezetek. Alkalmaztuk az önkéntesség, a fokozatosság és az állami támogatás lenini szövetkezeti elvek főbb pontjait. Az újonnan alakult termelő- szövetkezeteket gépesítésének segítésére létrehoztuk az állami gépállomásokat. A fiatal szövetkezeteket a gépi munkán túl vetőmaggal. tenyészállattal és nagyüzemi épületekkel is segítettük. 1950-ben már 184 termelőszövetkezet működött 9760 taggal. Ettől az időtől kezdve azonban a kellően meg nem alapozott gazdasági politika nagy feszültséget idézett elő a mezőgazdaságban, túlságosan gyorsítani akarta a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Az ilyen mérvű szövetkezeti szervezésnek sem az anyagi, sem a személyi feltételei nem vo'tak meg. Ez a szervezési mód óhatatlanul több esetben az önkéntesség megsértéséhez is vezetett. Rontotta a helyzetet, hogy nemcsak az önkéntesség elvét, hanem a fokozatosságot sem vették figyelembe. E hibák miatt a termelőszövetkezeti mozgalom nem vált olyan vonzóvá a dolgozó parasztok előtt, mint kellett volna. Nehézségek támadtak „ mezőgazdaságban, más vonatkozásban is. A túlzó gazdaságpolitikai meggondolások következtében; a begyűjtés túlhajtása, az alacsony begyűjtési árak, a beszolgáltatást és az adózási progresz- szió túlhajtása, sok esetben a szerződéses termeltetés erőszakolása a termelési érdekeltség gyengüléséhez vezet. Ezek az intézkedések nemcsak a még egyénileg gazdálkodó középparasztokra, hanem 3 termelőszövetkezetekre is rosszul hatottak. Végső soron az 1950-es évek első telében a mezőgazdasági termelés megtorpanását eredményezte, A szektás hibák mellett 1953-tól egyre nagyobb károkat okoztak a mezőgazdaságnak, különösen a teimelöszövetkezetí mozgalomnak a jobboldali jelenségek, n különféle módon jelentkező revizionista nézetek, amelyek következtében súlyos bizonytalanság jelentkezett a termelőszövetkezeti tagság körében. A revizionisták a meglévő hibákat eltúlozták, a bírálatot nem a hibák kijavítására, hanem a szövetkezeti rendszer elleni támadásra használták fél. A termelőszövetkezeti rendszerroj nyújtott, eltorzított katasztrófakép már a termelőszövetkezeti mozgalom felszámolásának nyílt propagandája volt, közvetlen eszmei előkészítése a röviddel később kirobbanó ellen- forradalomnak. E nézetek az ellenforradalom alatt alapul szolgáltak nagyon 90k. egyébként megfelelő alappal bíró mezőgazdasági termelőszövetkezet erőszakos szétveréséhez. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957- ben következetes harcot kezdett a helytelen antimarxista nézetek ellen. A part védte a fel nem oszlott termelőszövetkezeteket és minden segítséget megadott ahhoz, hogy az önkéntesség alapján úira alakuljanak az 1956. őszén szétrombolt szövetkezetek. Ugyanakkor elhatárolta magát azoktól a torzításoktól és hibáktól, amelyek korábban gátolták az eredményes gazdaságpolitika kialakulását. A párt falusi politikáját a munkás-paraszt szövetség erősítésének jegyében szigorúan a lenini elvek szerint igyekezett folytatni. A helyes agrárpolitikának rövidesen meg is lett az eredménye. Nőtt a mezőgazdasági termelés biztonsága, fokozódott s termelési kedv, fellendült az árutermelés. Ezzel egyidejűleg a helyes politika eredményeként a szövetkezeti mozgalom ismét gyors fejlődésnek indult. 1961-re lényegében megyénkben is befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A paraszti gazdaságok túlnyomó része a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. A szocialista szektor aránya 95 százalékra emelkedett p mezőgazdaságban, így itt is uralkodóvá váltak p szocialista termelési viszonyok. Jelenleg megyénkben 278 termelőszövetkezet és 51 termelőszövetkezeti csoport 103.932 taggal 771 139 hold összterületen gazdálkodik. A termelőszövetkezeti mozgalom győzelmével létrejöttek „ legfontosabb feltételei annak, hogy megyénk mezőgazdaságát viszonylagos elmaradottságából korszerű színvonalra emeljük. 1956 óta több mint 2,2 milliárd forint értékű beruházást kapott megyénk mezőgazdasága. Jelentősen növekedett a traktorok és fontosabb munkagépek száma. Mintegy 4 ezer traktor segíti * gazdálkodást, melynek 65 százaléka modern, univerzális gép. A mezőgazdasági gépék ilyen arányú növekedése lehetővé tette, hogy a legalapvetőbb növénytermesztési munkákat gépesíthessük. Az aratást — mint az egyik legnehezebb mezőgazdasági munkát — ez évben az állami gazdaságok 99 százalékban, a termelőszövetkezetek pedig 64 százalékban géppel végezték. A nagyarányú gépesítés mellett a belterjesség irányába hatott az P hatalmas gyü- möiesteiepítés. ami az ellenforradalom után megindult megyénkben. A zártrendszerű árugyümölcsösök területe ez évben meghaladta az 50 ezer holdat. Az ország téli alma exportjának közel 90 százalékát megyénk biztosítja. Egyre belterjesebbé válik növénytermesztésünk is. Jelenleg a szántóterület 10.3 százalékán termelünk ipari növényeket, és csak 23,6 százalékán kenyérgabonát, A nagy hozamú búzafajták vetésaránya megközelíti a 80 százalékot, kukoricánkat csaknem teljesen hibrid vetőmagból vetjük. Az utóbbi két évben jelentősen növeltük a dohány termő- területét. A dohánytermeléshez népgazdasági érdek fűződik de a termelőknek munkalehetőséget és nagyobb jövedelmet is biztosít. Tizenegyezer hőidről tizenkilencezer holdra növekedett a dohánnyal beültetett terület. A mezőgazdasági nagyüzemek kialakulásával lehetővé vált a korszerű vegyipari termékek felhasználása a mezőgazdaságban. 1963-ban közel 10 ezer vagon műtrágyát kapott megyénk. A gyümölcsösök kémiai növényvédelme mellett egyre nagyobb teret hódít a szántóföldi vegyszeres gyomirtás. Az utóbbi években rendszeressé vált s burgonyabogán az amerikai szövőlepke és a do- hánypevonoszpóra elleni általános védekezés. Ebben az évben csak a termelőszövetkezetekben mintegy 11 ezer hold kukorica és 44 ezer hold kalászos terület részesült vegyszeres gyomirtásban. Az öntözés növelése lehetővé tette a zöldségtermesztés kiszélesítését. E beite;-]es kultúra elterjedéséhez na<rv lehetősér nyílt a Nyíregyházi Konzervgyár megépítésével. A termelőszövetkezetek közel 10 ezer holdon folytatnak nagyüzemi zöldségtermesztést. A kertészet, szántóföld, valamint a rét és legelő öntözött területe megközelíti a 20 ezer holdat. * Állattenyésztésünk a háború idején történt nagy csökkenés ellenére — a ló kivételével — elérte, illetve meghaladta az 1935- ben meglévő állat létszámot. Szarvasmarha- tenyésztésben. a létszámot tekintve, országosan első helyen áll megyénk, a sertéstenyésztésben pedig az ötödik helyet foglalja el. A szövetkezeti gazdaságok állattenyésztésének fejlődését, mennyiségi és minőségi gyarapodását jelenleg a takarmány és férőhely hiány akadályozza. A szövetkezeti gazdaságaink néhány éves múltja meggyőzően bizonyítja a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Az utóbbi éveli kedvezőtlen időjárása ellenére is növekedeti a termelés. gyarapodott a közös vagyon, évről évre több azoknak a szövetkezeteknek a száma, ahol munkája után megfelelő jövede em~ hez jut a tagság. Tudjuk és világosan látjuk, hogy szocialista szektor túlsúlyának megteremtésével, az egész parasztság szövetkezeti útra való tévésévei sem tekinthetjük befejezettnek á mezőgazdaság szociálisig nagyüzemi rendszerének felépítését. Ez nem vége, hanem e-:ak a kezdete annak a sokkal bonyolultabb feladatnak, megoldásának, amit mezőgazdaság nagyobb ütemű belterjes fejlesztése jelent. A termelőszövetkezetek zöme ma még csupán kiépülőben lévő nagyüzem, s a szövetkezeti útra tért parasztság szocialista tudat,, még most formálódik. A belterjes nagyüzemek megteremtése az egységes, szocialista paraszt osztály kialakulása még előttünk álló hosz- szabb időt. sok esztendő munkáját igénybe vevő megoldásra váró nagy és nehéz, de egyben szép feladat. Néhány gondolatot fel kell vetni napjaink feladatairól is. Jó alkalom ez, hiszen éppen ezekben a napokban készítenek termel őszövetkezetemk számvetést múlt év gazdasági eredményeiről és készítik el az 1965-ös év termelési tervét. Fontos kérdés, hogy p tsz-vezetőség alaposan elemezze az elmúlt év munkáját. Mutassa me? az eredmények forrását, de tárja fel 3 gátló tényezőket is. Nemrég került jóváhagyásra népgazdaság 1965. éri terve Ebben is kifejezésre jut: a mezőgazdasági termelés növelése további előrehaladásunk fontos kérdése. A terv a mezőgazdasági termelésben 1964-hez viszonyítva 1,5—2 százalékos növekedést irányoz elő. Hazai termésből kell megoldanunk az ország kenyérgabona szükségletét. Ez ránk szabolcsiakra is komoly feladatokat ró. gondoskodnunk kell az elvetett kenyérgabona területek megóvásáról, ápolásáról, fejtrágyázásá- ról, hogy jó termést takaríthassunk be. Nagy gondot kell fordítani most a vetéstervek készítésénél az állatállománv takarmányszükségletének biztosítására. NJlvelni a kukorica termésátlagát, tovább javítani a rétes legelőgazdálkodást. A gyümölcstermesztésben fő tennivaló most elsősorban nem a telepítés ütemének növelése, hanem a hiányos telepítések pótlása. Burgonyánál fontos kérdés a jó vetőmag- biztosítás. és ezen keresztül is a terméshozamok növelése. Szabolcs megye fontos helye: foglal el az ország burgonyaszükségletének biztosításában. Állattenyésztésben is a hozamok növelés az elsődleges feladat és nem az állomány számszerű növelése. Itt fontos tennivalóként vetődik fel a rendelkezésre álló takarmányok lehető legjobb kihasználása. A mezőgazdaságban is, mint az iparban, szükség van arra. hogy minden eddigjnél nagyobb figyelmet fordítsunk a meglévő esz-, közök gondos, céltudatos felhasználására. Beruházásoknál az eddiginél körültekintőbb munkára van szükség. A gazdaságosság követelményeit jobban szem előtt kell tara: A termelőszövetkezetekben az anyag: érdekeltség helyes alkalmazása újabb eredmények forrása lesz. Megkülönböztetett módon keli foglalkoznunk n még meglévő gyenge termelőszövetkezetekkel. Ki kell has-mái- nunk a háztáji gazdasagok termelési lehetőségeit. Fegyelmezettebb munkára, az eszközök gondos kihasználására van szükség, úgy a termelőszövetkezetekben. mint az állami gazdaságokban. Hrj így dolgozunk, az eredi: é- nyek nem maradnak el. Szaboics-Szatma megye teljesíti azt a feladatot, amelyet dolgozó népünk elvár tőle. Húsz esztendő egy véres háború áttri lerombolt, kifosztott országban rövid, idő ahhoz, hogy gazdasági és kulturális téren minden igényt maximálisan ki lehessen elégíteni Nem volt sima az elmúlt húsz esztendő útj A múlt maradványait kellett a gazdálkodásban felszámolni, közben az emberek tudatit formálni, saját hibáink ellen, küzdeni c mindezek ellenére Szabolcs-Szatmá- me?1” dolgozói — mint ahogy az ország többi megyéjében is történt — olyan tettet hajtott:-': végre, amilyenre történelmünkben még rém volt példa. Húsz éwel ezelőtt ki hitte volna, hogy lehet búzát, kukoricát egv kanaváe"* nélkül, csak gépek segítségével termelni. Ki merte volna mondani, hogy az óriásnak hitt húsz—harminc holdas uradalmi gyümölcsös',’\ apró szigetek lesznek majd a többszáz ho.’dss szövetkezeti és állami gazdasági gyümölc-:ö- sök tengerében. Ki gondolta voina. hogy a volt uradalmi cselédek gyermekeiből gimn í- ziumot. egyetemet végzett, tanult emberek lesznek és visszakerülve a falujukba, mint agronómusok irányítják ., gazdálkodást es a falusi iskolákban, gimnáziumokban a legmodernebb tudományokkal ismertetik meg a gyermekeket, felnőtteket egyaránt. Sorolhatnánk az eredményeket tovább, de esek ismertek és jog tudjuk mindnyájam hogy Mindezt felszabadulásunknak hácabwhetjuk.
