Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

Város a Mecsekalján ti Mecsek aljai panoráma, V ezetők és beosztott vezetők A nyíregyházi járás egyik tsz-ben nemrég tanácstala­nul álltak a fogatosok. Nem volt otthon az elnök, a fő- agramónus, s nem í'kadt egy másik vezető, aki megmond­ja nekik; hol folytassák a te­rület trágyázását. Nem ismeretlen ez a jelen­ség, nagyon sok termelőszö­vetkezetben. Megyeszelte elő­fordul, hogy fontos tennivalók végzése késik amiatt, hogy as elnök nincs otthon, s nem mondja ki a végső szót. Az­tán az apró—cseprő dolgok százai fordulnak elő, ame­lyekkel az elnököt keresik fel, pedig ezeket minden ne­hézség nélkül megoldhiénák a brigádvezeíők is. Több forrásból táplálkozó gondok ezek, amelyek minden esetben a vezetési módszer­ben gyökereznek. Vannak el­nökök, akik azzal — a kü­lönben helyes elgondolással —, hogy nekik mindenről tudniok kell, kisebb és nagyobb ügyekben is egy; tránt fenn­tartják maguknak azt a jogot, hogy azt a bizonyos végső szót ők mondhassák ki. Má­sokban a bizalmMlanság él a beosztottakkal szemben, s még akkor is a személyes döntés mellett maradnak, ha előzőleg a vezetői testület meghatározta a tennivalókat. Az ilyan vezetési módszer­ből következik aztán az, hogy még egy mr-rék szalmáért is az elnökhöz kopogtatnak be a tagok, s az elnökre kell várnia a traktorosnak, ha munkába akar állni, mert ebben nem dönthetnek azok a vezetők, akiknek éppen munkakörébe tartozik. Legtöbb helyen az a tapasz­talat, hogy nem nevelték önállósági';- a kisebb beosz­tású vezetőket. Gyakori eset, hogy a tsz vezetőségi ülésén, munkaértekezletein — bár kisebb és nagyobb jelentősé­gű kérdésekben meghozzák a határozatokat— nem jelölik meg az egyes vezetők felada­tát a végrehajtásban. így kö­vetkezhet be aztán az, hogy a brigád vezető azt mondja; a testületi határozathozatalban Lg; z, hogy részt vettem, de miért éppen én vállaljam a felelősséget? — És ezt mond­ja a második, a harmadik Is. S így érthetően, ha kéznél van az elnök, ő dönt. ha nincs, akkor a dolog intézése — bármilyen fontos Is — nap mint nap tovább halasztódik. Az ilyen bizonytalankodó kisebb beosztású vezetőkhöz aztán a tagok sem mennek szívesen, mondv;: úgysem tudja elintézni. Megint csali az elnöknél kopogtatnak, akinek már ki sem látszik a feje a sok—sok elintéznivaló­ból. ugyanakkor £ z egész közösség érdekében szüksé­ges tennivalóinak a megoldá­sa csorbát szenved. Minden vezető maga ala­kítja lri munkarendjét, irá­nyítási módszerét. Az a he­lyes, ha nem veszi ki a kisebb beosztású vezetők kezéből az irányítást, a kezdeményezést, hanem a helyes munkameg­osztássí-1 fokozza azok fele­lősségérzetét, segíti önállósá­guk kialakítását. Ne féljen attól egy tsz-elnök sem, hogy az agronómusa, brigádvezetői esetenként kisebb hibát el­követnek önállló munkájuk­ban. Mindig megvan a mód ; rra, hogy kijavítsák azokat, és így mind riikábban for­dulnak majd elő az : lyem gondok. Ha esetleg soroza­tos melléfogásokat csinálnak, azokért felelősségre lehet és kell vonni őket. Egy biztos: ha minden fölött állandóan az elnök gyámkodik, a beosz­tottak éveken keresztül nem fejlődnek. Előbb bántja a beosztott vezető önérzetét, ha helyette intézkednek, de ké­sőbb közömbössé váln; & szá­mára a dolgok, s még a ter­mészetes felelősségérzete ia eltompul. A tapasztalat ázt mutatja, hogy csakis úgy megv jól a munka. ha szervezésében, irányításában. a vezetők meg­osztják egymás között a ten­nivalókat, s azokat önálló in, felelősséggel hajtják 'égre. A közös döntéseken elhatá­rozást feladatok végrehajtá­sát igenis ellenőrizze az el­nök is: cs;P.cis így tarthatja kezében a két—három vagy többezer holdas gazdaság irányítását, és így lesz ideje arra is, hogy a tagoknak olyan személyes problémáival mély­rehatóan foglalkozzon, ame­lyek fek/daSkörébe tartoznak. (s. a) Az új pécsi erőmű. Baranya híres borvidékén V51 lénybon szüretelik az Opportút. Erb János felvételei. Bemutatójára készül a Pécsi Balettcgyüttes. Országos fesztiválokkal zárul a fiatalok kulturális szemléje Országos fesztiválokkal és találkozókkal zárul az idén az ifjú műkedvelők ötéves kul­turális szemléje. Az esemény- sorozat, amelyet 1960-ban a KISZ, valamint a különböző társadalmi és tömegszerveze­tek, illetve állami szervek együtt hirdettek meg 1965- ben a felszabadulás 20. év­fordulóját és a vjlág ifjúságá­nak IX. találkozóját köszönti. A következő hónapokban Pécsett az ország legjobb népi táncosai. Békéscsabán a falusi, Székesfehérvárott pe­dig az üzemi színjátszók ad­nak számot tehetségükről, fel- készültségükről. A szimfoni­kus zenekarok seregszemlé­jét Budapesten, a kamaraze­nekarokét Veszprémben tart­ják. Az országos társastánc­verseny részvevőit Miskolc látja vendégül. Az amatőr tánc- és dzsessz-zenekarok Szombathelyen lépnek pó­diumra. Az irodalmi színpa­dok hetének eseménysorozata a költészet napjához kapcso­lódik majd és Győrött körül sorra. Az országos eseményeket széles körű bemutatósorozat előzi meg. Az együttesek és szólisták előbb szűkebb hazá­juk közönsége előtt lépnek fel, majd — teljesítményük arányában — fokról fokra to­vábbjutnak; járási, városi, ke­rületi versenyeken vesznek részt. Végül a megyei sereg­szemléken szereznek jogot arra, hogy egy-egy művészeti ág országos fesztiválján is el­induljanak. A legjobbakat a kulturális szemle arany-, ezüst- és bronzjelvényével, illetve oklevelekkel és em­léklapokkal jutalmazzák. Tudósítónk jelenti: 7 Üj kenyérgyár Baktalórántházán Az új év első napjaiban újabb létesítménnyel gyarapo­dott Baktalóróntháza. Meg­kezdte próbaüzemelését az új, korszerű kenyérgyár, amely a járási székhelyen kívül 11 köz­séget Iát el naponta friss ke­nyérrel, péksüteménnyel. A munkát csaknem teljesen gé­pesítették. A dagasatóüstök- bői emelőszerkezet borítja be a nyers tésztát az adagoló­gépekbe, ahonnan a feldolgozó gépsorra kerül osztásra, göm- bölyítésrc, formázásra, majd vetőszalagon a két olajtüze­lésű 4 sütőteres kemencébe. A rövidesen két műszakban üzemelő kenyérgyár jelentősen javítja a járás kenyér- és pék­sütemény-ellátását. Az új üzemben nemcsak a termelés korszerűsödött, hanem a dol­gozók munkakörülményei is. Mosdó, öltöző áll a dolgozók rendelkezésére, és minden he­lyiségben központi fűtés biz­tosítja a megfelelő hőmérsék­letet. Koncz Imre üzemvezető el­mondta, hogy rövidesen zárt tehergépkocsi váltja fel a je­lenlegi lovaskocsit, így gyor­sabban, higiénikusabban kerül a kenyér, a sütemény a bol­tokba. Kricsfalussy Béla tudósító KIS TÖRTÉNET A bajusz * Estébe hajló délután volt. A gyér .világításé csgrdábarj alig lézengett néhány ven­dég. A íehérkabálos pin­cérek ott melegedtek a fű­tött .cserépkályha mellett. Csak néha szólították egyi­ket másikat fvöccsért, egy korsó sörért. így aztán nem sok dolga akadt a kármen­tős, köpcös asszonyságnak sem. Leült maga is az egyik asztal mellé, s onnan fi­gyelte a vendégeket. Az egyik asztalnál, a mennyezettartó oszlop mel­lett két gyűrött arcú, szesz­gőzös alak ült. Lerítt róluk, hogy elmennének a munka temetésére, ha arról volna szó. Unatkoztak. Egyikük, a nyurga kidüllett szemű a pincért szólította: — Laci úr! Két kisíröcs- csöt a kocsisból — fordult a kályha felé. Laci úr, az alacsony, elhízott pincér elő­ször úgy tett, mintha nem hallotta volna. Csak a több­szöri szólításra volt hajlan­dó odasétálni a jól ismert törzsvendégekhez. Nem kér­dezte, hogy mit óhajtanak, csák ennyit mondott: — Mára éppen elég volt. Nem szolgállak ki bennete­ket. Menjetek haza, — s fa­képnél hagyta őket. A két szesztestvér azon­ban nem mozdult. Könyör- adományra vártak. Talán valamelyik vendég mégis­csak megszánja őket, s kér valamit részükre, ha már nekik nem lehet. A pincérek felgyújtották a villanyokat; Kinn besötéte­dett. A nyurga és a társa azonban még mindig ott ül­tek, vártak. Hogy mit, kire, miért, maguk sem tudták. Egyszer nyílik az ajtó. Szép szál, jegenyetartású, igazi nagy fekete bajuszé parasztember lépett be a csárdába. Rajta fél vihar- kabát, lábán fényes csizma, kézében a levetett kucsma. Feltűnő egyéniség. Néhány pillanatra még a kármen- tősné szeme is megpihent az alakján. Az ötven felé tartó pa­rasztember nagy lépésekkel elindult az oszlop irányéba. A két szesztestvér szom­szédságában foglalt helyet. Ezek rögvest észrevették. A nyurgát megbökte barátja. — Nézd csak? A másiknak felcsillant a szeme. Mintha egyszerre ki­szállt volna mindkettőjük fejéből a kocsisbor marad­ványa, amit már korábban ittak. A paraszt felé for­dultak. A nyúrga elismerően nógatta a fejét. — Ez igen, ez egy igazi, szép magyar bajusz. Ilyent még soha nem láttam — fordult társához, s dicsérte a paraszt bajuszát, hogy az is hallja. A szesztestvér meg­toldotta: — Nem mindenki dicse­kedhet ilyen bajusszal. De hát, magyar emberhez, ilyen igazi magyar bajusz illik. — Magyar bajuszt visel az igazi magyar — mondta a nyúrga. Egy ideig a csizmás ma­gyar közömbösen hallgatta. De az egymást túllicitáló dicséret hallatán egyszer csak odanyúlt a bajuszá­hoz, s szépén sodort rajta egyet. Mikor megitla a naéjyfrüccsöt, akkurátusán, annak rendje és módja sze­rint meg is törölte kél oldala ra. — Gyönyörű bajusz —• áradozott a nyúrga. Dicsérték az öreg bajuszát. De már célozgatlak a saját szándékukra is. — Az igazi magyarnak ilyen bajusza van mint a bátyámnak-e, s igazi, valódi magyar' bort iszik. Ez du­kál a bajuszhoz. — elmél­kedett a nyúrga barátja. S addig-meddig beszéltek a bajuszról, míg az öreggel szóba nem elegyedtek, mely­nek az lett a vége, hogy egy asztalhoz üllek. A szesztest vérek úgy érezték, védőszentre akadtak, mert nemcsak a szemük csillant tel de nagyobb lett a hang­juk is. Potya piára lestek, vártak. Szédítették az öreg fejét, dicsérték magyarságai, s annyira a szívére hatottak, hogy már intett is Laci úrért a pincérért, alti viszont nem volt hajlandó kiszolgálni a jól ismert, de az öreget annyira dicsérő két alakot. Kitessékelte őket a csárdá­ból, s a nagy bajuszé egye­dül maradt az asztalnál. Farkas Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents