Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-08 / 6. szám
Események sótokban A Francia Kommunista Part és a Francia Szocialista Párt Szajna megyei szervezete között egyezség jött létre, amely szerint a két párt Párizsban és környékén közös listával indul a községi választásokon. Az Egyesült Szocialista Párt bejelentette, csatlakozik a választási szövetséghez. Bagdadban megnyílt az arab országok munkaügyi minisztereinek tanácskozása, amely a munkaügyi törvényhozás egységesítését, valamint az arab és afrikai országok közös munkaügyi szervezetének megteremtését tárgyalja meg. Durgapur városban csütörtökön megnyílt az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt 69. kongresszusa, amely az indiai belső helyzetet és „ külpolitika kérdéseit vitatja meg. Az amerikai sajtó közlése szerint Texas állam fellebb- viteli bírósága áprilisban kezdi meg Jade Ruby védői semmisségi panaszának megtárgyalását. Az üggyel kapcsolatos 21 kötetnyi tanúvallomást és egyéb anyagot már el is küldtek Austin városába. Hatodik Pál római pápa január 7-én, csütörtökön fogadta a Vatikánban akkredi- kált diplomaták újévi jókívánságait. A diplomatákhoz intézett beszédében a pápa elítélte az erőszak alkalmazását az emberi kapcsolatok területén. Msx Reimann a kommunisták és szociáldemokraták akeiáegységérél Düsseldorf (MTI): Max Reimann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Nyugat-Németországban illegalitásban harcoló párt központi bizottságának negyedik ülésszakán hangoztatta, hogy a közelgő választásokon a kereszténydemokratákra vereséget kell mérni és ki kell szorítani őket a kormányból. Ehhez azonban szükség van a kommunisták és a szociáldemokraták akcióegységére. A karisruhei szociáldemokrata pártkongresszuson a jelentős, ipari központok pártszervezeteinek nevében előterjesztett javaslatok megmutatták, hogy megvan a lehetőség a nyugatnémet ' szociáldemokraták és kommunisták együttműködésére, aminek továbbfejlesztése minden kommunista fő politikai feladata. Max Reimann hangoztatta, hogy a Német Kommunista Párt a két német állam közti feszültség megszüntetéséért, a németországi leszereléssel kapcsolatban kialakítandó kölcsönös megértésért és a német újraegyesülés előkészítéséért harcol. „Az újraegyesülés csupán a két német állam közeledése útján érhető el. Minden reális németországi politika kiindulópontja a Német Demokratikus Köztársaság állami léiének elismerése kell, hogy legyen” — jelentette ki a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén Max Rei- mann. Béremelés helyett katonai behívó A belga kormány Lefevre miniszterelnök elnökletével szerda este rendkívüli minisztertanácson tárgyalta meg az antwerpeni kikötői sztrájk ügyét. Hatszáz antwerpeni dokkmunkás szilveszterkor lépett béremelési sztrájkba, s a kikötőben azóta 120 leherha- jó vesztegel tétlenül, a nyílt vizeken pedig további 90 hajó vár befutási engedélyre. A belga kormány drasztikus intézkedésre szánta ei magát. A minisztertanács ülése után kiadott közlemény szerint a sztrájkoló dolgozóknak katonai behívót kézbesítenek ki, s ezzel kényszerítik őket a munka felvételére. Ennek megtagadása esetén nyolc naptól három hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélhetik őket. liiemafizáSás — miért és mennyiért? Bonnban különös jelentőséget tulajdonítanak Erhard párizsi útjának Erhard kancellár — mint jelentettük — január 19-én kétnapos látogatásra Párizsba utazik. Diplomciai körökben rámutatnak, hogy különös jelentősége van a látogatás időpontjának, mivel megelőzi Wilson brit miniszterelnök Dusán Bla^ojevics sajtóértekezlete Belgrád, (MTI): I Dusán Blagojevics, a jugoszláv külügyminisztérium szóvivője csütörtöki sajtóértekezletén ismertette Jugoszlávia álláspontját több nemzetközi kérdéssel kapcsolatban. A szóvivő egyebek között kitért a kormánynak arra a döntésére, hogy visszarendeli a Leopold viliében tevékenykedő jugoszláv nagy- követség személyzetét. Hozzáfűzte, hogy a nagykövetség személyzetének visszahívása nem jelenti a diplomáciai kapcsolatok megszakítását. Indonéziának arról az elhatározásáról szólva, hogy kilép az Egyesült Nemzetek Szervezetéből, a szóvivő kijelentette, hogy ez a hír a világ nagy részében és így Jugoszláviában is nyugtalanságot keltett- Jugoszlávia ugyanis úgy véli, hogy az ENSZ minden komoly fogyatékossága és hibája ellenére is a béke brttosításának egyik legfőbb szerve. Bonnban teendő látogatását. Erhard eredetileg azt tervezte, hogy csak a V/ilsonnal folytatott megbeszélés után utazik Párizsba, De Gaulle azonban azt az óhaját juttatta kifejezésre, hogy még a Wilsonnal való találkozó előtt szeretne tárgyalni a nyugatnémet kancellárral. A tárgyalási sorrend felcserélésének az a jelentősége — mutatnak rá politikai körökben —, hogy ez a Párizs és Bonn közötti újabb közeledés lehetőségére utal, ami azzal az eredménnyel járhat, hogy Wilsont, amikor január 22-én a nyugatnémet fővárosba érkezik majd, a De Gaulle-lal kötött előzetes megállapodások alapján Bonnban már kész tények fogadják. Angol—szovjet egyezmény London, (MTI): T. F. Peart, Nagy Britannia mezőgazdasági minisztere és A. A. Szoldatov londoni szovjet nagykövet csütörtökön aláírta az öt évre szóló angol—szovjet mezőgazdasági, tudományos és műszaki együttműködési egyezményt. A megállapodás — amely az első ilyen természetű egyezmény az angol—szovjet kapcsolatok történetében — körülbelül 40, a két ország mezőgazdaságának fejlesztése szempontjából igen fontos tudományos téma kidolgozását és tanulmányozását irányozza elő. AZ AMERIKAI KONGRESZ- SZUS HIVATALOSAN ELNÖKKÉ NYILVÁNÍTOTTA JOHNSON!’ Az amerikai szenátus és képviselőház szerdai együttes ülésén hivatalosan is megszámlálták az elnökválasztás elektort szavazatait. A de- mokrátapárti Johrisonra 486, köztársaságpárti ellenfelére, Goldwater volt szenátorra pedig 52 elektort szavazat jutott. Ezt követően a kongresszus négy évi időtartamra ünnepélyesen elnökké nyilvánította Lyndon Johnsont. Hivatalba lépésének ideje január 20. déli 12 óra. Moszkva (MTI): A jelenlegi szovjet hétéves tervben százmiliiárd rubelnél nagyobb összeget fordítottak, illetve fordítanak automatizálásra és teljes gépesítésre. Érthető, ha e kolosszális ösz- szeg gazdaságos felhasználásának kérdése élénken foglalkoztatja a szovjet közgazdászokat. A. A. ZVofikih, a közgazda- sági tudományok doktora „A termelés automatizálásának gazdasági hatékonysága” című tanulmányában felvetette, hogy az „automatizálás minden áron-* tudománytalan technikai divat, amelyet nem lehet büntetlenül gyakorolni. A tanulmány rávilágít arra, hogy: 1. Az egyes műveletek és folyamatok automatizálása akkor hatékony, ha a teljes kapacitást kihasználják; 2. hatékony a komplex automatizálás, ha csupán azokat a munkafolyamatokat nem érinti, amelyek nem korlátozzák a kapacitás teljes kihasználását; 8. a gazdasági hatékonyság más kémiai technológiánál és más mechanikus megmunkálásnál. Magasabb a kémiai és hőkémiai megmunkálásnál, alacsonyabb a mechanikus megmunkálásnál, különösen, ha bonyolult, nehéz és terjedelmes munkadarabokról van szó; 4. hatékony az automatizálás, ha együtt jár a gyártás technológiai tökéletesítésével. Saumj an professzor az Izvesztyijában elmondotta, hogy a satisztikák rendre feltüntetik, hány munkás szabadult fel az automatizálás eredményeképpen, de majdnem sehol nincsenek adatok arról, hogy milyen áron érték el ezt. Számos adat felhívja a figyelmet arra, hogy le kell számolni az élő munkával mindenáron való takafékosko- dásnak és a holtmunka köz- gazdasági lebecsülésének gyakorlatával, s a technikai fejlesztés problémáit, egyebek között az automatizálás kérdéseit a munkatermelékenység tudományosan kidolgozott elmélete alapján kell megoldani. Az öncélú automatizálásra senkinek sincs szüksége — állapítják meg a szovjet közgazdászok. Wilson és Szoldatov tárgyalása London. (MTI): Harold Wilson brit miniszterelnök csütörtökön fogadta Szoldatov londoni szovjet nagykövetet, az utóbbi kérésére. Hivatalos források szerint további megbeszéléseket folytattak Koszigin szovjet miniszterelnök tervezett angliai látogatásának időpontjáról és Wilson moszkvai látogatásának lehetőségéről. A radar sem mínd% megbízható Súlyos haj »szerencsét i enség a i\cw York-i kikötő közelében A New York-i kikötőtől alig harminc mérföldnyi távolságban, az Ambrose világítótorony közelében, nemrégiben összeütközött egy izraeli és egy norvég óceánjáró. A norvég tartályhajó kettévált, s hátsó része pillanatok alatt elsüllyedt. A legénység közül 19-en életüket vesztették. A szerencsétlenség hajnali fél háromkor történt, sűrű ködben, a legrosz- szabb látási körülmények között. A Shalom izraeli személy- szállító hajó New Yarkból indult 616 utassal és 460 tagú legénységgel. A 25 000 tonnás hajó Izrael legnagyobb óceánjárója. A múlt év tavaszán bocsátották vízre- Nem közlekedik meghatározott vonalon, hanem turisztikai céloknak megfelelően változtatja útirányát. Ezúttal a Karib-tenger szigetei felé indult egy nagyobb kiránduló- csoporttal. A 12 700 tonnás Stoic Da- gali norvég tartályhajó New Yorkba tartott nagy meny- nyiségű kenőanyag- és zsírji- dékrakományával. Az összeütközés után a kapitány SOS jeleket adott le, s a következők et j elentette: — „Sűrű ködben összeütköztünk. Hajónkat a Shalom kettémetszette, a hátsó része elsüllyedt- Az elülső réÄ világ nagy „telekkönyve"j Kié a Föld? Hazánk déli és keleti részeinek országútjain húsz esztendővel ezelőtt már megindult az a mozgás, amely a földkataszter nagy megboly- dulásának előhírnöke volt. „Fut az úri kaszinó, most járja bolondját: pihének nincs gyökere, hát a szelek hordják” — búcsúztatta a költő a történelmünk színpadáról lelépő ezerholdasokat. A világ más tájairól is elfutottak ők, hol jóval előbb, hol később. A Föld hatalmas szántóterületéből, amelynek a múlt században még szinte egyedüli ural voltak, már csak töredékeket mondhatnak a magukénak. A nemzetközi „telekkönyvbe” nagy változásokat írt be az emberi haladás. Ezek között a legnagyobb: az új, szocialista gazdálkodási forma elterjedése. A világ mintegy 3—3 és fél milliárd holdnyi szántóterületének egynegyedén, 750—800 millió holdon szocialista termelés folyik. Elsősorban szövetkezeti gazdálkodás. A legtöbb szocialista országban — az állami gazdaságok mellett — ez a 1965. január 8. forma öleli fel a földterület több mint 75 százalékát. A falusi lakosság nagy része, 160— 170 millió család járja a szövetkezeti utat. Egyedül Lengyelországban kisebb a mezőgazdaság szocialista ága, s azon belül is az állami gazdaságok játsszák a fő szerepet. Jugoszláviában pedig más körülmények között, a kooperáció különféle formái segítségével került túlsúlyba a szocialista gazdálkodás az ország legfontosabb agrárterületein. Az új gazdálkodási forma — a kezdettel, a változással járó nehézségek ellenére — eredményesen fejlődik. Ma a szocialista országok a világ egész gabonatermelésének jóval több mint egyharmadát, a sertéshús- és burgonyatermelésének kétharmadát adják. A világon összesen termelt marhahúsból 18 százalék, tehéntejből 27 százalék, tyúktojásból 23 százalék, gyapotból pedig 40 százalék a szocialista országokból származik. A szocialista mezőgazdaság előtt még ott állnak a nagy lehetőségek: tovább növelni a termelékenységet, erősíteni az üzemszervezetet, korszerűsíteni a termelési folyamatokat, hogy a nagy, összefüggő táblák és a szocialista munkafeltételek előnyei teljességükben érvényesüljenek. Akkor a mezőgazdaság minden ágában a világtermelés javarészét adhatják majd. Nézzük, hogyan alakult a földtulajdon helyzete a világ többi részén? A kisbirtokosok még mindig tekintélyes hányadot képviselnek. Legalábbis, ami a számarányukat illeti. Sok százmillió 20 holdon aluli gazdaság található a világon, különösen Európa nyugati felén. De ha számbelileg sok is van belőlük, az összterület, amin gazdálkodnak, korántsem olyan jelentős. Nincs pontos statisztika, de megközelítően még 10 százalékot sem birtokolnak a világ szántóterületéből. Termelésük is hasonló méretű. Nyugat-Euró- pában viszonylag fejletten gazdálkodnak, elég sok gépet, vegyszert és más korszerű eszközt használnak fel. Mégis, a nyugati sajtó szinte egybehangzóan hirdeti, hogy a parcellás gazdálkodás felett eljárt az idő. Ennek az oka nagyon egyszerű. A modern termeléshez szükséges eszközök igen drágák és a kisbirtok szűk keretei között nem hasznosulhatnak megfelelően. Emiatt a kisbirtokon a jövedelmezőség rohamosan csökken. Még az állami támogatás sem tudja egyensúlyban tartani. A jövedelmezőség hiánya aztán arra kényszeríti a kisbirtokosokat, hogy hagyjanak fel a gazdálkodással. Mind többen és többen jutnak erre a sorsra. Az ötvenes évek eleje óta Nyugaton minden esztendőben átlagosan 300— 400 ezerrel csökken a 20 holdon aluli birtokok száma. Helyüket a második világháború után fokozatosan gyarapodó tőkés közép- és nagy- gazdaságok foglalják el. Ezek alkotják ma a nyugati világ mezőgazdaságának gerincét. Az Egyesült Államokban például az átlagos farmnagyság már 200 hold körül mozog. Leginkább az ennél még nagyobb területtel rendelkező birtokosok száma növekedett. Az ötvenes évek közepétől, a hatvanas évek elejéig egymillió 80 holdon aluli üzem szűnt meg és húszezerrel több gazdaság lépett a 350 holddal nagyobb farmok sorába. A tőkés nagyüzemek korszerűek és gazdaságosan termelnek. Amerikában ezek szolgáltatják az agrártermékek javarészét. Még fokozottabban vonatkozik ez Ausztráliára és Uj-Zélandra, ahoi 100 holdon aluli farm már szinte nem létezik, sőt a száz és ötszáz hold közötti birtokok sem jelentősek. A földterület 90 százalékát az ezer holdon felüli óriásfarmok tartják kezükben. Nyugat-Európában a föld összevonásának folyamata lassúbb, de ott is hasonló tendenciák mutatkoznak. A termelésben máris a nagyobb tőkés gazdaságoké a vezető szerep és a nyugat-európai kormányzatok most arra törekszenek, hogy a közeljövőben sokkal gyorsabb ütemben haladjon a mezőgazdaság szerkezetének megváltoztatása, mert enélkül az agrártermelés nem verseny- képes a világpiacon. A tőkés világban kialakult nagygazdaságok természetesen alig hasonlítanak a régi értelemben vett úri birtokokhoz. De azért az utóbbiakból még mindig találni jó néhányat a földkerekségen. Elsősorban Latin-Amerikában, ahol a föld nagyobb része, néhol több mint 75 százaléka a tízezer, sőt százezer holdasok tulajdonában van. A nagy latifundiumok urai szinte korlátlan hatalommal rendelkeznek, csaknem rabszolgasorsban tartják munkásaikat, a peonokat. Sokszor még a bíró szerepét is betöltik: korbácsolásra, vagy hasonló kínzásra ítélik peonjaikat. A törvény keze nehezen jut be a latifundiumokba, amelyeket sok helyen szöges drótok és őrtornyok zárnak el a külvilágtól. De az ilyen állapotok már csak maradványnak tekinthe tők a világ mezőgazdaságában. Még Latin-Amerikában is, hiszen a földreform mozgalmak számos országban sikereket arattak. így Mexikóban, Argentínában, Uruguay- ban és másutt- Kubában pedig teljesen bealkonyodott a régi uraknak, a föld a népé lett. A világ nagy „telekkönyve' alaposan megváltozott századunkban. Az az elavult rendszer, amely nálunk 1945-ben vesztette el talaját, már csak nagyon kevés helyen tartja magát és rövidesen eltűnik. Felváltják az új formák. És ezek között a legizmosabb a szocialista nagyüzemi gazdálkodás, amely ma a szántóterület egynegyedét öleli fel. Eek Gyüla szén tízen maradtunk, 33-an eltűntek- Sürgősen segítséget kérünk.” Hamarosan több hajó érkezett a szerencsétlenség színhelyére, a sűrű köd és a sötétség azonban nagyon megnehezítette a mentési munkálatokat. Szerencsére a tenger vize csendes volt, így az izraeli hajót, amelynek elején tíz méter nagyságú sérülés tátongott, nem fenyegette az elsüllyedés veszélye. A szerencsétlenül járt legénység öt tagját maga az izraeli hajó mentette ki a Vízből, a többit pedig egy másik helyszínre érkező hajó. A hajótöröttek igen siralmas állapotban voltak, a jéghideg víz. miatt, s azonnal kórházba kellett szállítani őket- Egy tengerész, amint kimentették, kiszenvedett. A vízbe fulladtak holttestét, hat kivételével, megtalálták. A tartályhajó eleje a tengerárral sodródott a New York-i kikötő felé, és Fire Island közelében partot ért. A hátsó részét, a parancsnoki híddal együtt elnyelte a tenger. Felvetődik a kérdés, kit terhel a felelősség a szerencsétlenségért. Az összeütközés pillanatában mind a két kapitány a parancsnoki hídon volt és azt állítják, hogy a radarberendezésben nem volt semmilyen hiba. Christian Bendörsen, a norvég hajó kapitánya szerint a szerencsétlenségért a Shalom parancsnoka felelős, mert hajója túl gyorsan haladt a sűrű ködben. Szerinte az izraeli hajó pótolni akarta a késést, amellyel indult. A behajózás alkalmával ugyanis egy utas meghalt és pár rá kellett tenni, továbbá rendezni kellett az ezzel kapcsolatos adminisztratív formaságot is. Ezért csak néhány órás késéssel indult el, s a sűrű ködben, sötétségben legalább 20 csomós sebességgel haladt- A norvégek csak az utolsó pillanatban vettík észre, s az összeütközést már nem kerülhették el. Hogy mi az igazság, egyelőre nehéz megállapítani. Az csak a további vizsgálat folyamán derül majd ki. Bárhogyan fii] is a dolog, meglepő, hogy ezek a legkorszerűbb hajózási eszközökkel ellátott hajók sem tudták elkerülni a kafeisztrófátj
