Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-08 / 6. szám

Események sótokban A Francia Kommunista Part és a Francia Szocialista Párt Szajna megyei szervezete kö­zött egyezség jött létre, amely szerint a két párt Párizsban és környékén közös listával indul a községi választásokon. Az Egyesült Szocialista Párt bejelentette, csatlakozik a vá­lasztási szövetséghez. Bagdadban megnyílt az arab országok munkaügyi miniszte­reinek tanácskozása, amely a munkaügyi törvényhozás egy­ségesítését, valamint az arab és afrikai országok közös munkaügyi szervezetének meg­teremtését tárgyalja meg. Durgapur városban csütör­tökön megnyílt az Indiai Nem­zeti Kongresszus Párt 69. kongresszusa, amely az indiai belső helyzetet és „ külpoliti­ka kérdéseit vitatja meg. Az amerikai sajtó közlése szerint Texas állam fellebb- viteli bírósága áprilisban kez­di meg Jade Ruby védői sem­misségi panaszának megtár­gyalását. Az üggyel kapcsola­tos 21 kötetnyi tanúvallomást és egyéb anyagot már el is küldtek Austin városába. Hatodik Pál római pápa ja­nuár 7-én, csütörtökön fo­gadta a Vatikánban akkredi- kált diplomaták újévi jókí­vánságait. A diplomatákhoz intézett beszédében a pápa elítélte az erőszak alkalma­zását az emberi kapcsolatok területén. Msx Reimann a kommunisták és szociáldemokraták akeiáegységérél Düsseldorf (MTI): Max Reimann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Nyugat-Németországban ille­galitásban harcoló párt köz­ponti bizottságának negyedik ülésszakán hangoztatta, hogy a közelgő választásokon a kereszténydemokratákra vere­séget kell mérni és ki kell szorítani őket a kormányból. Ehhez azonban szükség van a kommunisták és a szociál­demokraták akcióegységére. A karisruhei szociáldemokrata pártkongresszuson a jelentős, ipari központok pártszerveze­teinek nevében előterjesztett javaslatok megmutatták, hogy megvan a lehetőség a nyugat­német ' szociáldemokraták és kommunisták együttműködé­sére, aminek továbbfejlesztése minden kommunista fő poli­tikai feladata. Max Reimann hangoztatta, hogy a Német Kommunista Párt a két német állam közti feszültség megszüntetéséért, a németországi leszereléssel kap­csolatban kialakítandó kölcsö­nös megértésért és a német újraegyesülés előkészítéséért harcol. „Az újraegyesülés csupán a két német állam közeledése útján érhető el. Minden reális németországi politika kiinduló­pontja a Német Demokratikus Köztársaság állami léiének el­ismerése kell, hogy legyen” — jelentette ki a Német Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának ülésén Max Rei- mann. Béremelés helyett katonai behívó A belga kormány Lefevre miniszterelnök elnökletével szerda este rendkívüli mi­nisztertanácson tárgyalta meg az antwerpeni kikötői sztrájk ügyét. Hatszáz antwerpeni dokkmunkás szilveszterkor lé­pett béremelési sztrájkba, s a kikötőben azóta 120 leherha- jó vesztegel tétlenül, a nyílt vizeken pedig további 90 ha­jó vár befutási engedélyre. A belga kormány draszti­kus intézkedésre szánta ei magát. A minisztertanács ülé­se után kiadott közlemény szerint a sztrájkoló dolgozók­nak katonai behívót kézbesí­tenek ki, s ezzel kényszerítik őket a munka felvételére. En­nek megtagadása esetén nyolc naptól három hónapig terje­dő börtönbüntetésre ítélhetik őket. liiemafizáSás — miért és mennyiért? Bonnban különös jelentőséget tulajdonítanak Erhard párizsi útjának Erhard kancellár — mint jelentettük — január 19-én kétnapos látogatásra Párizsba utazik. Diplomciai körökben rámutatnak, hogy különös je­lentősége van a látogatás idő­pontjának, mivel megelőzi Wilson brit miniszterelnök Dusán Bla^ojevics sajtóértekezlete Belgrád, (MTI): I Dusán Blagojevics, a ju­goszláv külügyminisztérium szóvivője csütörtöki sajtóér­tekezletén ismertette Jugosz­lávia álláspontját több nem­zetközi kérdéssel kapcsolat­ban. A szóvivő egyebek kö­zött kitért a kormánynak ar­ra a döntésére, hogy vissza­rendeli a Leopold viliében te­vékenykedő jugoszláv nagy- követség személyzetét. Hozzá­fűzte, hogy a nagykövetség személyzetének visszahívása nem jelenti a diplomáciai kapcsolatok megszakítását. Indonéziának arról az el­határozásáról szólva, hogy ki­lép az Egyesült Nemzetek Szervezetéből, a szóvivő ki­jelentette, hogy ez a hír a világ nagy részében és így Jugoszláviában is nyugtalan­ságot keltett- Jugoszlávia ugyanis úgy véli, hogy az ENSZ minden komoly fogya­tékossága és hibája ellenére is a béke brttosításának egyik legfőbb szerve. Bonnban teendő látogatását. Erhard eredetileg azt tervez­te, hogy csak a V/ilsonnal folytatott megbeszélés után utazik Párizsba, De Gaulle azonban azt az óhaját juttat­ta kifejezésre, hogy még a Wilsonnal való találkozó előtt szeretne tárgyalni a nyugat­német kancellárral. A tárgyalási sorrend fel­cserélésének az a jelentősége — mutatnak rá politikai kö­rökben —, hogy ez a Párizs és Bonn közötti újabb köze­ledés lehetőségére utal, ami azzal az eredménnyel járhat, hogy Wilsont, amikor január 22-én a nyugatnémet fővá­rosba érkezik majd, a De Gaulle-lal kötött előzetes megállapodások alapján Bonn­ban már kész tények fogad­ják. Angol—szovjet egyezmény London, (MTI): T. F. Peart, Nagy Britan­nia mezőgazdasági minisztere és A. A. Szoldatov londoni szovjet nagykövet csütörtö­kön aláírta az öt évre szóló angol—szovjet mezőgazdasági, tudományos és műszaki együttműködési egyezményt. A megállapodás — amely az első ilyen természetű egyez­mény az angol—szovjet kap­csolatok történetében — kö­rülbelül 40, a két ország me­zőgazdaságának fejlesztése szempontjából igen fontos tudományos téma kidolgozá­sát és tanulmányozását irá­nyozza elő. AZ AMERIKAI KONGRESZ- SZUS HIVATALOSAN ELNÖKKÉ NYILVÁ­NÍTOTTA JOHNSON!’ Az amerikai szenátus és képviselőház szerdai együttes ülésén hivatalosan is meg­számlálták az elnökválasztás elektort szavazatait. A de- mokrátapárti Johrisonra 486, köztársaságpárti ellenfelére, Goldwater volt szenátorra pedig 52 elektort szavazat jutott. Ezt követően a kongresszus négy évi időtartamra ünne­pélyesen elnökké nyilvánítot­ta Lyndon Johnsont. Hiva­talba lépésének ideje január 20. déli 12 óra. Moszkva (MTI): A jelenlegi szovjet hétéves tervben százmiliiárd rubelnél nagyobb összeget fordítottak, illetve fordítanak automatizá­lásra és teljes gépesítésre. Érthető, ha e kolosszális ösz- szeg gazdaságos felhasználásá­nak kérdése élénken foglalkoz­tatja a szovjet közgazdászokat. A. A. ZVofikih, a közgazda- sági tudományok doktora „A termelés automatizálásának gazdasági hatékonysága” című tanulmányában felvetette, hogy az „automatizálás min­den áron-* tudománytalan technikai divat, amelyet nem lehet büntetlenül gyakorolni. A tanulmány rávilágít arra, hogy: 1. Az egyes műveletek és folyamatok automatizálása ak­kor hatékony, ha a teljes ka­pacitást kihasználják; 2. hatékony a komplex automatizálás, ha csupán azo­kat a munkafolyamatokat nem érinti, amelyek nem kor­látozzák a kapacitás teljes ki­használását; 8. a gazdasági hatékonyság más kémiai technológiánál és más mechanikus megmunká­lásnál. Magasabb a kémiai és hőkémiai megmunkálásnál, alacsonyabb a mechanikus megmunkálásnál, különösen, ha bonyolult, nehéz és terje­delmes munkadarabokról van szó; 4. hatékony az automatizá­lás, ha együtt jár a gyártás technológiai tökéletesítésével. Saumj an professzor az Iz­vesztyijában elmondotta, hogy a satisztikák rendre feltünte­tik, hány munkás szabadult fel az automatizálás eredmé­nyeképpen, de majdnem sehol nincsenek adatok arról, hogy milyen áron érték el ezt. Számos adat felhívja a fi­gyelmet arra, hogy le kell számolni az élő munkával mindenáron való takafékosko- dásnak és a holtmunka köz- gazdasági lebecsülésének gya­korlatával, s a technikai fej­lesztés problémáit, egyebek között az automatizálás kér­déseit a munkatermelékeny­ség tudományosan kidolgozott elmélete alapján kell megolda­ni. Az öncélú automatizálásra senkinek sincs szüksége — ál­lapítják meg a szovjet köz­gazdászok. Wilson és Szoldatov tárgyalása London. (MTI): Harold Wilson brit minisz­terelnök csütörtökön fogadta Szoldatov londoni szovjet nagykövetet, az utóbbi kéré­sére. Hivatalos források sze­rint további megbeszéléseket folytattak Koszigin szovjet miniszterelnök tervezett ang­liai látogatásának időpontjá­ról és Wilson moszkvai láto­gatásának lehetőségéről. A radar sem mínd% megbízható Súlyos haj »szerencsét i enség a i\cw York-i kikötő közelében A New York-i kikötőtől alig harminc mérföldnyi tá­volságban, az Ambrose vilá­gítótorony közelében, nem­régiben összeütközött egy izraeli és egy norvég óceán­járó. A norvég tartályhajó kettévált, s hátsó része pilla­natok alatt elsüllyedt. A le­génység közül 19-en életüket vesztették. A szerencsétlen­ség hajnali fél háromkor tör­tént, sűrű ködben, a legrosz- szabb látási körülmények kö­zött. A Shalom izraeli személy- szállító hajó New Yarkból in­dult 616 utassal és 460 ta­gú legénységgel. A 25 000 ton­nás hajó Izrael legnagyobb óceánjárója. A múlt év ta­vaszán bocsátották vízre- Nem közlekedik meghatáro­zott vonalon, hanem turiszti­kai céloknak megfelelően vál­toztatja útirányát. Ezúttal a Karib-tenger szigetei felé in­dult egy nagyobb kiránduló- csoporttal. A 12 700 tonnás Stoic Da- gali norvég tartályhajó New Yorkba tartott nagy meny- nyiségű kenőanyag- és zsírji- dékrakományával. Az össze­ütközés után a kapitány SOS jeleket adott le, s a követke­zők et j elentette: — „Sűrű ködben összeüt­köztünk. Hajónkat a Shalom kettémetszette, a hátsó ré­sze elsüllyedt- Az elülső ré­Ä világ nagy „telekkönyve"j Kié a Föld? Hazánk déli és keleti ré­szeinek országútjain húsz esz­tendővel ezelőtt már megin­dult az a mozgás, amely a földkataszter nagy megboly- dulásának előhírnöke volt. „Fut az úri kaszinó, most járja bolondját: pihének nincs gyö­kere, hát a szelek hordják” — búcsúztatta a költő a történel­münk színpadáról lelépő ezer­holdasokat. A világ más tájairól is el­futottak ők, hol jóval előbb, hol később. A Föld hatalmas szántóterületéből, amelynek a múlt században még szinte egyedüli ural voltak, már csak töredékeket mondhatnak a magukénak. A nemzetközi „te­lekkönyvbe” nagy változásokat írt be az emberi haladás. Ezek között a legnagyobb: az új, szocialista gazdálkodási forma elterjedése. A világ mintegy 3—3 és fél milliárd holdnyi szántóterületének egy­negyedén, 750—800 millió holdon szocialista termelés folyik. Elsősorban szövetkezeti gazdálkodás. A legtöbb szo­cialista országban — az állami gazdaságok mellett — ez a 1965. január 8. forma öleli fel a földterület több mint 75 százalékát. A fa­lusi lakosság nagy része, 160— 170 millió család járja a szö­vetkezeti utat. Egyedül Len­gyelországban kisebb a me­zőgazdaság szocialista ága, s azon belül is az állami gazda­ságok játsszák a fő szerepet. Jugoszláviában pedig más kö­rülmények között, a kooperá­ció különféle formái segítségé­vel került túlsúlyba a szocia­lista gazdálkodás az ország legfontosabb agrárterületein. Az új gazdálkodási forma — a kezdettel, a változással járó nehézségek ellenére — eredményesen fejlődik. Ma a szocialista országok a világ egész gabonatermelésének jó­val több mint egyharmadát, a sertéshús- és burgonyaterme­lésének kétharmadát adják. A világon összesen termelt mar­hahúsból 18 százalék, tehén­tejből 27 százalék, tyúktojás­ból 23 százalék, gyapotból pe­dig 40 százalék a szocialista országokból származik. A szocialista mezőgazdaság előtt még ott állnak a nagy lehetőségek: tovább növelni a termelékenységet, erősíteni az üzemszervezetet, korszerűsíte­ni a termelési folyamatokat, hogy a nagy, összefüggő táb­lák és a szocialista munkafel­tételek előnyei teljességükben érvényesüljenek. Akkor a me­zőgazdaság minden ágában a világtermelés javarészét ad­hatják majd. Nézzük, hogyan alakult a földtulajdon helyzete a világ többi részén? A kisbirtokosok még mindig tekintélyes hánya­dot képviselnek. Legalábbis, ami a számarányukat illeti. Sok százmillió 20 holdon aluli gazdaság található a világon, különösen Európa nyugati fe­lén. De ha számbelileg sok is van belőlük, az összterület, amin gazdálkodnak, koránt­sem olyan jelentős. Nincs pontos statisztika, de megkö­zelítően még 10 százalékot sem birtokolnak a világ szán­tóterületéből. Termelésük is hasonló méretű. Nyugat-Euró- pában viszonylag fejletten gazdálkodnak, elég sok gépet, vegyszert és más korszerű eszközt használnak fel. Mégis, a nyugati sajtó szin­te egybehangzóan hirdeti, hogy a parcellás gazdálkodás felett eljárt az idő. Ennek az oka nagyon egyszerű. A mo­dern termeléshez szükséges eszközök igen drágák és a kisbirtok szűk keretei között nem hasznosulhatnak megfele­lően. Emiatt a kisbirtokon a jövedelmezőség rohamosan csökken. Még az állami támo­gatás sem tudja egyensúlyban tartani. A jövedelmezőség hiánya aztán arra kényszeríti a kisbirtokosokat, hogy hagy­janak fel a gazdálkodással. Mind többen és többen jutnak erre a sorsra. Az ötvenes évek eleje óta Nyugaton minden esztendőben átlagosan 300— 400 ezerrel csökken a 20 hol­don aluli birtokok száma. Helyüket a második világ­háború után fokozatosan gya­rapodó tőkés közép- és nagy- gazdaságok foglalják el. Ezek alkotják ma a nyugati világ mezőgazdaságának gerincét. Az Egyesült Államokban pél­dául az átlagos farmnagyság már 200 hold körül mozog. Leginkább az ennél még na­gyobb területtel rendelkező birtokosok száma növekedett. Az ötvenes évek közepétől, a hatvanas évek elejéig egy­millió 80 holdon aluli üzem szűnt meg és húszezerrel több gazdaság lépett a 350 holddal nagyobb farmok sorába. A tőkés nagyüzemek kor­szerűek és gazdaságosan ter­melnek. Amerikában ezek szolgáltatják az agrártermé­kek javarészét. Még fokozot­tabban vonatkozik ez Auszt­ráliára és Uj-Zélandra, ahoi 100 holdon aluli farm már szinte nem létezik, sőt a száz és ötszáz hold közötti birto­kok sem jelentősek. A föld­terület 90 százalékát az ezer holdon felüli óriásfarmok tartják kezükben. Nyugat-Európában a föld összevonásának folyamata las­súbb, de ott is hasonló tenden­ciák mutatkoznak. A termelés­ben máris a nagyobb tőkés gazdaságoké a vezető szerep és a nyugat-európai kormány­zatok most arra törekszenek, hogy a közeljövőben sokkal gyorsabb ütemben haladjon a mezőgazdaság szerkezetének megváltoztatása, mert enélkül az agrártermelés nem verseny- képes a világpiacon. A tőkés világban kialakult nagygazdaságok természetesen alig hasonlítanak a régi ér­telemben vett úri birtokok­hoz. De azért az utóbbiakból még mindig találni jó néhányat a földkerekségen. Elsősorban Latin-Amerikában, ahol a föld nagyobb része, néhol több mint 75 százaléka a tízezer, sőt százezer holdasok tulajdo­nában van. A nagy latifundiu­mok urai szinte korlátlan ha­talommal rendelkeznek, csak­nem rabszolgasorsban tartják munkásaikat, a peonokat. Sokszor még a bíró szerepét is betöltik: korbácsolásra, vagy hasonló kínzásra ítélik peonjaikat. A törvény keze nehezen jut be a latifundiu­mokba, amelyeket sok helyen szöges drótok és őrtornyok zárnak el a külvilágtól. De az ilyen állapotok már csak maradványnak tekinthe tők a világ mezőgazdaságá­ban. Még Latin-Amerikában is, hiszen a földreform moz­galmak számos országban si­kereket arattak. így Mexikó­ban, Argentínában, Uruguay- ban és másutt- Kubában pedig teljesen bealkonyodott a régi uraknak, a föld a népé lett. A világ nagy „telekkönyve' alaposan megváltozott száza­dunkban. Az az elavult rend­szer, amely nálunk 1945-ben vesztette el talaját, már csak nagyon kevés helyen tartja magát és rövidesen eltűnik. Felváltják az új formák. És ezek között a legizmosabb a szocialista nagyüzemi gazdál­kodás, amely ma a szántóterü­let egynegyedét öleli fel. Eek Gyüla szén tízen maradtunk, 33-an eltűntek- Sürgősen segítséget kérünk.” Hamarosan több hajó ér­kezett a szerencsétlenség színhelyére, a sűrű köd és a sötétség azonban nagyon meg­nehezítette a mentési mun­kálatokat. Szerencsére a ten­ger vize csendes volt, így az izraeli hajót, amelynek elején tíz méter nagyságú sé­rülés tátongott, nem fenye­gette az elsüllyedés veszélye. A szerencsétlenül járt le­génység öt tagját maga az izraeli hajó mentette ki a Vízből, a többit pedig egy másik helyszínre érkező ha­jó. A hajótöröttek igen siral­mas állapotban voltak, a jég­hideg víz. miatt, s azonnal kórházba kellett szállítani őket- Egy tengerész, amint kimentették, kiszenvedett. A vízbe fulladtak holttestét, hat kivételével, megtalálták. A tartályhajó eleje a ten­gerárral sodródott a New York-i kikötő felé, és Fire Island közelében partot ért. A hátsó részét, a parancs­noki híddal együtt elnyelte a tenger. Felvetődik a kérdés, kit terhel a felelősség a szeren­csétlenségért. Az összeütkö­zés pillanatában mind a két kapitány a parancsnoki hí­don volt és azt állítják, hogy a radarberendezésben nem volt semmilyen hiba. Chris­tian Bendörsen, a norvég ha­jó kapitánya szerint a sze­rencsétlenségért a Shalom parancsnoka felelős, mert hajója túl gyorsan haladt a sűrű ködben. Szerinte az iz­raeli hajó pótolni akarta a késést, amellyel indult. A be­hajózás alkalmával ugyanis egy utas meghalt és pár rá kellett tenni, továbbá ren­dezni kellett az ezzel kap­csolatos adminisztratív for­maságot is. Ezért csak né­hány órás késéssel indult el, s a sűrű ködben, sötétségben legalább 20 csomós sebesség­gel haladt- A norvégek csak az utolsó pillanatban vettík észre, s az összeütközést már nem kerülhették el. Hogy mi az igazság, egyelőre nehéz megállapítani. Az csak a to­vábbi vizsgálat folyamán de­rül majd ki. Bárhogyan fii] is a dolog, meglepő, hogy ezek a legkorszerűbb hajó­zási eszközökkel ellátott ha­jók sem tudták elkerülni a kafeisztrófátj

Next

/
Thumbnails
Contents