Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

Mikes György: Ember a Marson — Hol dolgozol? — kérdez­tem Teplényit, akivel véletle­nül összetalálkoztam a kávé­házban. — Még mindig a, Bá- mexbumfértnál? — Ó, már rég nem dolgozom ott — legyintett Teplényi. — — Legutoljára a Marson dol­goztam... — A Marsnál? Fantasztikus rövidítés! Mit jelent az, hogy Mars? — A Mars azt jelenti, hogy Mars és nem rövidítés, és nem a Marsnál dolgoztam, hanem a Marson. Odajönni — bökött mutatóujjával a mennyezet fe­lé. — Épp most jöttem el a csillagokról, hozzájárulással... Ha nem hiszed, megmutatha­tom a munkakönyvemet... — Hogyan kerültél oda, és mit csináltál a Marson? — Mit csinál egy magamfajta ember? Dolgozik. Én is dolgoz­tam. Kimutatásokat csináltam a csillagok helyzetéről, fizikai tulajdonságaikról: fényességük­ről, a színkép-osztályukról és ehhez hasonlókról. Rengeteg munkám volt, mert tudod, a csillagok viszonylagos helyzete állandóan változik. S a válto­zásjelentést minden évben le kellett adnom a központnak. Szóval, volt munka elég. De én nem■ bántam: szeretek dol­gozni. Egy ideig meg is becsül­tek érte. Mindig kaptam pré­miumot, jutalmat. — De könyörgök, hogyan kerültél a Marsra? — kérdez­tem izgatottan, ceruzát, papírt véve elő a zsebemből. Elhatá­roztam: nagy cikket írok Teplé- nyiről. „Egy ember, aki a Marson dolgozott” címmel. — Hogyan kerültem a Mars­ra? Jogfolytonossággal. A Bá­butól ugyanis sikerült hozzájá­rulással eljönnöm. Ingerülten az asztalra csap­tam. — Ember! Azt mondd meg, hogyan kerültél a Marsra? — Éppen kerestek valakit, aki kimutatásokat tud készí­teni. Azonnal jelentkeztem. Ki­mutatásokban szakember va­gyok. — Még mindig nem tudom, hogyan... — Azt mesélem, csak te nem hallgatsz végig. Mindennek Lipták, a főnököm az oka. öt évig dolgoztam a Bámexbum- fértnál. Soha nem volt semmi baj. Egyszer azonban megbí­ráltam a főnökömet, s attól a perctől kezdve nem volt nyug­tom. — Már megint másról be­szélsz! — Nem beszélek másról. Lipták pokollá tette az élete­met. Végül is nem bírtam to­vább: hozzájárulással kiléptem a vállalattól. Azt hiszem, mondtam már, hogy kimutatá­sokban szakember vagyok. Azonnal elhelyezkedtem a Balecsapnál. De Lipták itt sem hagyott nyugton. Utánam nyúlt. Egy hónap múlva átszervezés miatt elbocsátottak. Szakember vagyok. Azonnal elhelyezked­tem. Lipták azonban utánam nyúlt. Elküldték. Ekkor vidék re mentem, mert vidéken is nagy szükség van kimutatások­hoz értő szakemberre. Lipták vidékre is utánam nyúlt. Ki­dobtak. Végül már nem ma­radt vállalat Magyarországon, ahol én már ne készítettem volna kimutatásokat. Ekkor mentem a Marsra. Kénytelen voltam: Lipták kiüldözött a vi­lágból. — Hogy kerültél a Marsra? — Mint helyettes alcsoport vezető, lényegesen kisebb fize téssel, mint a Földön, de én nem bántam, örültem, hogy békében dolgozhattam. Egy na­pon észrevettem: Marslakó kol­légáim már nem olyan kedve­sek, mint azelőtt. A főnököm nem állt meg az íróasztalomnál beszélgetni. A negyedév végén nem kaptam prémiumot. A ki­mutatásaimban hibákat fedez­tek fel. Akkor már tudtam: Lipták a Marsra is utánam nyúlt. Ügy is volt: nem sokkal később mint létszámfelettit el­bocsátottak. — Ha ez igaz, akkor neked Nobel-dijat kellene kapnod. Te vagy az első ember, aki a Marson kimutatásokat készí­tett. — Volt szó rólam, hogy meg­kapom a Nobel-díjat — mondta Teplényi szomorúan —, de Lip­ták oda is utánam nyúlt, és csak egy jutalomkönyvet kdp- tam: Hegedűs Géza legújabb regényét. — Ne keresd tovább* megtaláltam a hibát Elfelejtettük bekapcsolni. Art Buchwald: Amerikai törté matek — Hányszor mondjam még, hogy nem tetszik, ha a mun­kádat hazahozod. — Elmentek a vendégek... most már befűthetünk. torkait a második emeletre kutyájáért és biztonságba he­lyezte. A hírt közlő újságok azon­ban azt állították, hogy Hou­ser mentette meg a kisfiú éle­tét, nem pedig fordítva. Ami­kor Timothy "helyreigazítást követelt, a szerkesztők azt fe­lelték neki: a történetnek nincsen poénja úgy, hogy te mentetted meg Rouser életét. Mi azt akarjuk, hogy az olva­sók egy kicsit elgondolkodja­nak. ARTHUR RUBINSTEIN, a kiváló zongoraművész hang­versenyt adott Buifalóban. A koncert végén odajött hozzá egy nő s egy kilencéves kis­fiút vonszolt magával. — Kérem, Mr. Rubinstein, nagyon szeretném, ha meg­hallgatná a fiam zongorajáté­kát. — Asszonyom — felelte a művész — én nagyon elfoglalt ember vagyok. Nem érek rá arra, hogy minden kisfiú zon­gorázását meghallgassam. De az anya addig makaes- kodott. amíg Mr. Rubinstein belegyezett a másnap délelőt­ti találkozóba. A kisfiú lábai alig érték el a pedált, s egy Chopin számot játszott. Amikor a végére ért* Rubinstein kijelentette: — Kétségtelenül ez volt a legrosszabb zongorajáték, amit életemben hallottam. Az anya bólintott és azt mondta a fiának: — No látod! Most legalább abbahagyod a zoaigoraleeké- ket és elmész játszani a Little League-baseball csapatba. AZ UTOLSÓ TÖRTÉNET hőse egy Joseph Flack nevű festőművész. Flack eleinte házakat, fákat és csendélete­ket festett, s nagynehezen si­került kiállítást rendeznie. A, kritikusok gyilkos indulattal ledorongolták. Azt írták, hogy nem érti az idők szavát ecset­jét áruba bocsátja és nincsen semmi érzés abban, amit fest. Flack megdühödött, vissza­ment a műtermébe, és elkez­dett festéket fröcskölni a vásznaira, anélkül, hogy bár­mi elképzelése is lett volna. Négy nap alatt negyven vász­nat mázolt tele kékkel, zöld­del, pirossal és sárgával. Az­után megbeszélte a galériában* hogy újabb kiállítást rendes A kritikusok ismét eljöttek, és nem akarták elhinni, hogy a képeket egy és ugyanaz az ember festette. Azután rohantak az írógé­pükhöz és azt írták: Flack még mindig nem érti az idők szavát, ecsetjét árubabocsátja és nincsen semmi érzés abban, amit fest. Fordította: Zilahi Judit AZ ELSŐ TÖRTÉNET Ed­vard Crumley-ről szól, akiről ígyetemi évfolyamtársai egy szavazáson úgy „döntöttek”, rogy „ő a legesélytelenebb irra, hogy valaha is sikere le­gyen az életben.” Huszonöt év telt el, s egy osztálytalálkozón mindnyájan megállapították, hogy Crum­ley nincs jelen. — Kíváncsi vagyok, mi tör­ténhetett vele? — kérdezte egyikük. — Bizonyára belebukott mindenbe, amit csak megpró­bált. Hirtelen felpattant az ajtó és ott állt Edward Crumley, kezében egy 45-ös piszollyal. — Megvagytok csirkefogók. Fel a kezekkel! Mindenei te­gye ki a pénztárcáját. Ez­után majd kétszer is meggon­doljátok, hogy kit neveztek esélytelennek arra, hogy sike­re legyen az életben. Crumley összegyűjtötte a pénztárcákat, de miközben az ajtó felé tartott, az egyik volt évfolyamtársa, egy New Jer­sey-! rendőrfőnök kiütötte ke­zéből a fegyvert és néhány másodperc múlva már rákat- tintotta a kézibilincs^t. Miközben Crumley a rend­őrkocsira várt, körülpillantott évfolyamtársaira és azt mond­ta: — Oké, lehet, hogy most se arattam le életem legnagyobb sikerét, de ez még nem jelen­ti azt, hogy nem vagyok bol­dog. A TÍZÉVES TIMOTHY CKLeary-t egyedül hagyták otthon kedvenc kutyájával, Rouser-val. Este kilenc óra fe­lé tűz támadt a pincében, s a füst betört a ház összes szo­báiba. Rouser, a kutya nyugodtan aludt tovább, de Timothy-t felébresztette ,a füst és kö­högve, fulladozva, de felbo­nép. 36. Fösvény, zsugori. 37. Női név (—’). 42. Erdélyi köz­ség. 44. Varázslattal életre keltett, hatalmas agyag alak. 46. Hivatásos versenylovas. 48. Vissza: eső után van az úton. 49. Süteménybe teszik. 50. Vörös németül. 51. Az Új­pesti Dózsa SE elődje. 56. Ne­mes állati prém. 58. Mesztíe- len. 61. Létezik. 62. Vissza: nyakbavaló. 63. Kést élesít. 64 Visszahoz! 66. Kérdőnévmas. 67. Azonos mássalhangzók. 68. HL. 69. Asszonyok nevének végén van. A megfejtéseket legkésőbb február 8-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEGFEJTÉSE­KET FOGADUNK EL. BMassiK csalogatja a halaimat? (Stern karikatúrája) •- coir* í/iv V- -Vvi KERESZTREJTVÉRV Január 17.-1 rejtvénypáiyá- zatunk helyes MEGFEJTÉSE: Világtájakat mutató mértani ábra. Orvos. Kellet. Zamenhof Lazarus lengyel orvosi. Fadrusz Já­nos. NYERTESEK: Dr. Bónis Ferencné, Lengyel Árpádné, Lukácskó Andrásné nyíregy­házi. Szántó János balkányi, Juhász József né csengeri, Ju­hász Margit gávai, Nagy Sán­dor nagy kallói, Dr. Báthor Imre nyírbátori, Jenei Mária székelyi és Türk Gyula ven- csellői kedves rejtvényfejtőink. A nyereményeket postán elküldtük. Kii mondta? Két személy neve és két mondás szerepel mai rejtvényünkben. Ügy kell beküldeni ezeket, hogy a mondás elé kell írni annak a nevét, akitől ez származik. A döntést tehát Önökre bízzuk. Beküldendő sorok: Vízsz. 1. 30. 49. és függ. 12. VÍZSZINTES: 13. Az ilyen gyö«iölcs mar ehető. 14. Az első világhábo­rúból nevezetes olasz folyó. 15. Zene fele. 17. Építészeti stílus. 19. Az állóvíz. 20. Ha­tározott névelő. 21. Van ilyen őrs is. 23. ízelt lábú. 25. Lé­tezett. 26. Kanálfajta. 28. Fő ütőér. 29. Folyó Erdély­ben. 33. ZBE. 34. Német to­jás. 35. Szabolcs negyei köz­ségből való. 36. A vas. acél is ez. 38. Visszahí! 39. Borospin­cében használt eszköz. 40. Francia regényíró volt. 4L Szélein szorgalmaz. 43. Egy óra, egy nap, egy hét. 45. Ke­rület rövidítése. 46. ZT. 47. Csuk. 52. Hadonászik, beszé­dét heveg taglej tésekkel kí­séri. 53. Samottos kályhád-- pus. 54. Az anyag legkisebb része. 55. Fehérneműt tisz­tít. 57. Végtelen betű! 59. EKI. 60. Dátumrag. 61. Eszközhatá- rozórag. 63. Nyers ételt ehe­tővé tesz. 65. Egymást követő betűk az abc-ben. 66. Drága­kövek mérésénél használt súdyegység. 68. Alexandriai matematikus (i. e. 100 körül). FÜGGŐLEGES: 2. Mássalhangzó kiejtve. 3. A munka és az energia egy­sége. 4. Nemes gáz. 5. „Né­mán" matat. 6. És latinul. 7. IP. 8. Becézett női név.' 9. Az Észak-Atlanti Szövetség rövidí­tett angol neve. 10. Kocsma része. 11. CSE. 16. Primitív, egyszerű. 18. Forgalmas városi sétány. 20. Annak bizonyítása, hogy a terhelt a bűntény elkö­vetése alkalmával máshol tartózkodott. 22. Egy harma­dik személy fedd. 23. Kereset, mesterkélt testtartás. 34. KT*S. 25. Értelem. 27. Darálja. 28. Emberi szükségletet elégít ki névelővel. 31. Tisztviselő mun­kahelye. 32. Nyugat-európai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents