Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

Meghalt Frei Kozlsv Moszkva. (TASZSZ): Moszkvában szombaton 57 eves korában elhunyt Frod Kozlov, a kommunista párt ki­váló személyisége, az SZKP Központi Bizottságának tag­ra, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, a Szocialista: Munjka Hőse. Frol Kozlov paraszt ‘család fiaiként született egy Oka- menti faluban. Izsevszk- ban 1940-ben a városi pártbizottság titkárává válasz­tották. A háború éveiben az SZKP Központi Bizottságához helyezték. A 40-es évek vé­gén Lenángrádban, a városi pártszervezetet vezette... . Az SZKP 19, kongresszusán (1952-ben) az SZKP Központi Bizottságának tagjává válasz­tották. Kozlov 1957. júniusától 1964. novemberéig az SZKP Köz­ponti Bizottságának elnökségi tagja, 1953. márciusától 1960. májusáig a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnök- helyettese, I960; májusától 1964. novemberéig az SZKP Központi Bizottságának titká­ra volt. Frol Közi óvnak a Legfelső Tanács küldöttének, a Legfel­ső Tanács. Elnöksége tagjá­nak, a Szocialista Munka Hő­se címet és más magas koi- mánykitüntetéseket adomá­nyoztak. Prágában folytatja tanácskozását a KGST Szombaton Prágában foly­tatta tanácskozását a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsának 19. ülésszaka. Ugyancsak a csehszlovák fővárosban folytatja munká­ját a KGST Végrehajtó Bi­zottságának 16. ülésszaka. A kormányküldöttségek és a külföldi delegációk tisztele­tére péntek este a Prágai Nemzeti Színház operatársu­lata díszelőadás keretében mutatta be Smetana: Dalibor című operáját. Esemém/ak sorokban Az Olasz Kommunista Párt kulturális delegációja Rossana Rossandával, a Központi Bi­zottság tagjával, az OKP mű­velődési osztályának a veze­tőjével az élen, február 1-én Budapestre utazik. Január 30-án este küldöttség tiszte­letére Száll József, hazánk római nagykövete fogadást adott. A török szenátusban most folyik az 1965-re szóló állami költségvetés vitája. Karaman szenátor követelte, hogy von­ják ki a NATO-ból a török fegyveres egységeket. Az ecuadori katonai junta péntek este hozott rendelete engedélyezi a kereskedelmi forgalmat Ecuador és a követ­kező kilenc ország között» Német Demokratikus Köztár-j' saság. Szovjetunió, LengyelorJ szag, Csehszlovákia, Magyarort szág. Bulgária, Románia, Jut goszlávia és Kína. Az argentin rendőrség egy náci terrorista csoportot lep­lezett le, amelynek fő célja volt merénjéetek megszervezé­se zsidó személyek ellen. Gbenye, ct kongói klbosttok ozásról Gbenye,' a kongói nemzeti felszabadító mozgalom Algír­ban tartózkodó egyik vezetője pénteken este sajtóértekezletet tartott, melyen ismertette a kongói kérdés megoldására vo­natkozó tervét. A terv értel­mében haladéktalanul szabadon kell bocsátani Gizen gát, valamint a leopoldvillei rendszer által letartózta­tott más politikusokat, azonnal ki kell vonni Kongó­ból „ külföldi zsoldosokat, va­lamint a belga és amerikai haderőket, az Afrikai Egység- szervezetnek ténymegállapító bizottságot kell küldenie Ka- tangába, hogy foglalkozzon azokkal a belga és arperikai mesterkedésekkel, amelyek cél­ja, újból elszakítani Kongótól Katangát. Gbenye szerint a kongói kérdés rendezéséhez tartozik a bizott­ság létrehozása, amely eljárna Lumumba és a többi kongói hazafi gyilkosa ellen. Végül a kongói kérdés meg­oldásának feltételei között je­lölte meg Gbenye a kongói forradalmi kormány kibővítését olyan politikusokkal, akik a még fel nem szabadított kongói területeken élnek és a nép bizalmát élvezik. Gbenye hangoztatta, hogy mozgalma a forradalmi kor­mány kibővítésétől számított hat hónapon belül, az ENSZ által kiküldött megfigyelőbi­zottság ellenőrzése mellett vá­lasztásokat kiván tartani. Churchill temetése Szombaton Londonban üür nepélyes gyászszertartáson bú­csúztak el Winston Churchill- től, a nagy angol államférfi­tól. Ilyen nagyszerű gyászszer­tartás még nem volt az angol fővárosban az elmúlt száz évben: 110 nemzet képviselői jöttek el, hogy búcsút ve­gyenek a halott Churchilltől. A Szent Pál székesegyházban a gyászszertartáson ott volt A csehszlovák népgazdaság irányításának új rendszere Prága, (MTI): A saombat reggeli csehszlo­vák lapok részletesen ismer­tetik a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának határozatát, amely jóváhagyja a népgaz­daság tervszerű irányításá­nak új rendszerét. Az új gazdasági rendszer­ben az üzemek figyelme nem­csak. a mennyiségi mutatókra összpontosul majd, hanem a valóságos gazdasági eredmé­nyekre. így az egyéni jőve-, delem nem csupán az egyes személyek munkájától függi majd, hanem a vállalatok, és aaonbelüü egységek gazdasági eredményeitől is. Az üzemek jogköre és 'fe­lelőssége jelentősen bővül. Két típusúk lesz: a saakága- zati vállalatok és az úgyne­vezett kombinátok, önállóan rendelkeznek majd a rájuk bízott gazdasági eszközökkel és gazdasági döntéseikért tel­jes felelősséggel tartoznak. Erzsébet királynő és családja, a többi között Eisenhower, De Gaulle, Erhard kancéllár, a norvég, a dán, a görög, a belga király, a holland király­nő. A Szovjetuniót Rudnyev miniszterelnök-helyettes, Ko- nyev marsall és Soldatov lon­doni nagykövet képviseli^ A Westminster Hallban fel­állított kátafalk előtt bárom napon át vonultak el a lon­doniak. hogy áldozzanak a nagy angol államférfi emlé­kének. Több mint 321 ezer ember rótta le kegyeletét. Megszólalt a Big Ben, „ par­lament tornyának híres ha­rangja. Megindult a koporsót kísérő gyászmenet a Szent Pál székesegyház felé.. Egy- egy perces szünettel 90 ágyu- lövés hangzott el, annyi, ahány évet Churchill élt. A Szent Pál Székesegyház­ban lefolyt gyászszertartás Után a koporsót ,, Towerhéz vitték, majd 3 Themsén ke­resztül a Waterloo pályaud­varra. Churchill holttestét a pályaudvarról különvonat vit­te Bladon-ba, ahol a családi sírboltban helyeztek él, szülei mellé. Manolisz Glezosz, a politikus Budapesti beszélgetés a görögországi helyzetről „Harmadszor is halálra ítél­tek. A börtönparacsnok látvá­nyos kivégzést akart és ezért nagy hanggal világgá kürtölle az ítélet végrehajtásának nap­ját. Még a hazai és a külföldi sajtó képviselőit is meghívta. A parancsnok mérhetetlen „becsvágya’’ volt arc én szeren­csém. A sajtó azonnal hírül adta, hogy halálra ítéltek, s a hír nyomán felmorajlott a vi­lág. A kormányhoz egymás után érkeztek a tiltakozó táv­iratok, az országban pedig til­takozó tüntetések kezdődtek. A kormánynak meg kellett hát­rálnia a világméretű tömeg- mozgalom előtt és 5 nap múl­va a siralomházból visszavittek a zárkámba. így maradtam életben.” E megrázó történetet Glezosz mesélte, összesen 11 évet töl­tött börtönben és háromszor ítélték halálra. Mindannyiszor a haladó emberiség szolidaritá­sa fogta le a hóhérok kezét. Egyetlen „bűne”, hogy szereti népét, a szabadságot, gyűlöli a fasizmust, s hazája szabad, de­mokratikus fejlődéséért, min­den áldozatra kész volt, s kész ma is. Ha erről beszél, kisi­mulnak a börtönélet vág'ta mély redők a homlokán.. Most éppen Magyarországon tartózkodik. Amerre csak jár, mindenütt mosolygó arcok, ke­mény kézszorítások fejezik ki a tiszteletet a múltért, elisme­rést a jelenért, s adnak bátorí­tást a jövő küzdelmeihez. Széles látókörű politikus. Képviselő, akit kiszorítottak a parlamentből. Elmondta, hogy a bíróság annak idején meg­fosztotta politikai jogaitól, te­hát nem lehet a parlament tagja, de az egyszerű emberek — sőt még a sarki rendőr is — képviselő úrnak szólítják. Ök tudják miért... — Görögországban az 1963 novemberi és az 1964 februári általános, valamint az 1964 jú­liusi községtanácsi választáso­kon a reakció súlyos vereséget szenvedett — mondotta Mano­lisz Glezosz. — Ennek magya­rázata. hogy a görög nép meg­elégelte azt a kormányt, amely a fasizmus szakadéka felé ta- jszítptta az országot. A nép vál­tozást akart , és elég ereje volt ,|ahhoz, hogy kikényszerítse a szélsőséges jobboldali rendszer bukását. Le kell tehát szögez- nük, hogy a Papandreu-kor- mányt a demokratikus erők előretörése segítette hatalomra, s ezeknek az erőknek köszön­hető, hogy a reakció három íz­ben szenvedett súlyos veresé­get. S az is nyilvánvaló, hogy a kormány a demokratikus erők szüntelen nyomása alatt kénytelen volt bizonyos lépé­seket tenni: néhány száz politi­kai foglyot szabadon engedett, bizonyos mértékig korlátozta a rendőrségi apparátus önkényét, feloszlatott egyes fasiszta szer­vezeteket és így tovább. A Papandreu-kormány egész tevékenységét tehát nem annak alapján kell megítélnünk, mennyiben tér el a Karaman- lisz-kormánv politikájától, mert e politika felett a nép egyszer már kimondta az ítéle­tet. Azt kell megvizsgálni, mit ígért, mit tett és mit tehetett volna a kormány az elmúlt egy esztendőben. A nép alapvető választási kö­vetelése a demokratizálás volt. Ezen a téren a kormány ingadozó vonalat vitt, kitért a megérett követelések kielégíté­se elől. A kormány politikájára jelentős hatással voltak a jobb­oldali erők és ennek következ­ményeként az állami és a tár­sadalmi élet sok tekintetben a haladó mozgalmaktól való el­zárkózás jellemezte. A válasz­tások óta pedig a jobboldal minden erőfeszítése a demok­ratizálás meghiúsítására irá­nyult és irányul. S a kormány meghátrált a jobboldali erők előtt. Csupán egy példa. A kor­mány tervbe vette az úgyneve­zett különleges intézkedésekről szóló törvény hatálytalanítását. Ha általánosságban akarjuk megítélni e törvényjavaslat tartalmát, azt mondhatjuk: a polgárháború idejéből fennma­radt olyan intézkedéseket he­lyez hatályon kívül, amelyeket az élet és a nép harca amúgy is félredobott. A demokratikus mozgalom által felvetett köve­telések sokkal szélesebbek és radikálisabbak azoknál az in­tézkedéseknél, mint amilyene­ket a kormány kemény harc után kénytelen meghozni. A haladó erők legfontosabb harci célja továbbra is közélet demokratizálása. Ehhez pedig a jobboldali elemek megféke­zésén, a rendkívüli törvények felfüggesztésén, a haladó szer­vezetek törvényes működésé­nek engedélyezésén és a fasisz­ta szervezetek feloszlatásán, az összes politikai foglyok szaba­don bocsátásán, az általános politikai amnesztia kihirdeté­sén keresztül vezet az út. A demokratizálással való késlekedés kedvező feltételeket teremt a reakció erőinek az olyan kísérletekhez. amelyek célja erőszakkal visszaszerezni a hatalmat. A reakciós erők továbbra is fontos pozíciókat tartanak kézben az államappa­rátus minden ágazatában és a kormányon belül is. S ezek az erők most észrevehetően meg­élénkültek. Velük szemben áll a goro nép, amely egyre nagyobb mé­retű és hevesebb harcot vív az ország életének valódi de mokratizálódásáért. A munká­sok sztrájkmozgalma egységei és sikeres. Erre is mondok eg:- példát. A sztrájkoló dokkmun­kások elhatározták, hogy kö­veteléseiket küldöttség viszi a miniszterelnöknek. Papandreu már előre megüzente, hiába jönnek, nem hajlandó a sztrájkolok küldötteit fogadni A munkások mégis elmentek Athénba, mégpedig tömegesen. Felvonultak a miniszterelnök­ség elé és ...Papandreu mégis kénytelen volt fogadni őket. Pozitív változások játszódnak le a szakszervezeti életben, a reakció elszigetelődik. A pa­rasztság is forradalmi öntudat­ra ébred, s kibontakozott az új jeiszó: „szervezkedjüni szövetkezetekbe”. Még a nem zeti burzsoázia is tiltakozik az idegen tőke behatolása ellen. Rendkívül kiéleződött az an- tiimperialista harc. Ezt is té­nyekkel tudom bizonyítani, de talán elég egy példa. A 6. ame­rikai flotta görögországi láto­gatását még a miniszterelnök sem tartotta „kívánatosnak” s amikor a legnagyobb titokban mégis befutott néhány hajó Pireuszba, a tömeg nagy tün­tetésbe kezdett. Frangulisz polgármester-helyettes pedig nem volt hajlandó fogadni a 6. amerikai flottát vezénylő tengernagyot. Görögországszerte több ezres gyűléseket tartanak, amelyek­nek részvevői tiltakoznak a Centrum Unió vezetőségének következetlensége, kompro­misszuma és ingadozása miatt és követelik a kormánytól, hogy tegyen hatékony intéz­kedéseket az ország életének demokratizálására. Magyar barátaim, akik az igazi szolidaritás érzésével fi­gyelik és segítik harcunkat biztosak lehetnek abban, hogy a demokratikus erők egységes fellépése hosszú és kemény politikai küzdelmek árán a de­mokrácia és a haladás útjára vezeti az országot” — fejezte be helyzetértékelését Manolisz Glezosz, Pálos Tamás Fellőtték a Kozmosz- 53-at Moszkva, (TASZSZ): Szombaton a Szovjetunióban Föld körüli pályára fellőtték a Kozmosz—53 jelzésű mestersé­ges holdat. A szputnyikon el­helyezett tudományos műsze­rek segítségével folytatják az 1962 március 16-án bejelentett űrkutatási programot. A szputnvik keringési ideje 98,7 perc. Pályájának a Földtől legtávolabb eső pontja (apo- geum) 1192 kilométer, a Föld­höz legközelebb eső pontja (perigeum) 227 kilométer. A pá­lya síkjának az Egyenlítő sík­jával bezárt hajlásszöge 48,f fok. A tudományos műszereker kívül a szputnyikon elhelyezte!, egy rádióadókészüléket, ameh a 20,005 és a 90,022 mega herb frekvencián dolgozik: rádióbe rendezést a pályaelemek pon tosságának mérésére, rádióte lemetrikus berendezést, ameh a Földre juttatja a műszerei által szerzett adatokat. A mesterséges holdon elhe lyezett berendezések normál! san működnek. A földi koord; nációs számítóközpontban fel dolgozzák a beérkező adatokat Gerencsér Miklóst TANÚK NÉLKÜL 19. Kluregénf — Micsoda hidegvér! Átvág­ni egy kislány torkát! Él még a gyerek? — Melyik? — kérdezi szóra­kozottan Zsupán. —• Amelyik babot nyelt! — Él, hogyne, maholnap menyasszony lesz... — Büszke vagyok rá, hogy a kollégám lehetsz! — biztosítja elismeréséről a részeg öreg, Neked ez semmiség? Azzal csaptalak, be,. hogy nem akar­tam enni a húsodból, mint az á kanibál? Szép vagy. De nem vagy préda, akit nyugodtan.ki­foszthatok, mert belém szeret­tél!... Mivel csaptalak be?... Valiban kiengedett a zord fásultság, erőt vett rajta a zo­kogás. Ráborult. Zsupánra, úgy panaszkodott. — Magát nem lehet elvisel­ni... Utálom, drága Sándor bá­csi, ne haragudjon... Annyira, iá ember, hogy csak utálni tu­dom.., Miért tett engem tönk­re?... Amíg gyógyított, úgy be­szélt az életről, mint a leg­szebb álomról. Tartotta ben­nem a lelket. Elhitette velem, hogy engem mindenki szeretni fog, mindenki jó lesz hozzám, 1965. január 31. mindenkinek drága leszek, aki csak rám mosolyog... Az orvos remegő keze a lány rázkódó vállát simogatta. _ Ne sírj... Őszintén mond­tam mindent. Én is elhittem... Fölemelte a lányt. Vali zo­kogva eltámolygott tőle. Zsupán gyötrődve nézett utá­na, őt is kétségbeejtette a lány kétségbeesése. Nem tudott se szólni, se lépni. Csak állt az üt szélén és egyszerre furcsa lett számára mindaz amiről eddig azt hitte, hogy teljesen világos. XXII. Az étteremben már tetőfo­kán van a szokásos esti jóhan­gulat. Tömött vendégkoszoruk az asztaloknál, Zsupán körül is teljesen benépesedett a ko­rábbi hon tér. Alaposan leitta magát az orvos. Alig ismerni rá a határozott, udvarias, jó benyomást keltő fiatalemberre. Révetegen nézelődik, szinte ar­ról sincs tudomása, hogy egy­általán itt van. Háromtagú kis társaság cserkészik végig az asztalok között. Két fiatalabb, s egy idősebb férfi. Az idősebb a ve­zér, egyszersmind a részegebb. Jópofa, örökifjú öregúr, a fe- rencjózseíi idők‘és a modern világ bohém keveréke. Mihelyt meglátja a magányos Zsupánt, rohamót vezényel. — Oda! Egy nagy ember fog­lalt nekünk asztalt, gyerekek! Mértékletesnek egyáltalán nem nevezhető, harsány öröm­nyilvánítással rezzentik fel a mélázó Zsupánt. Mindhárman egyszerre ragadják meg a ke­zét, már-már goromba szeretet­tel gyömöszölik. — A hős! Nahát, nahát!... — Olvastalak az újságban!... — Nem vagyok én vezércikk — védekezik összehúzódva Zsupán. — Üljetek le. A ferenejózsefi arszlán öreg vidéki ripacsként tárja szét a karját. miközben helyet foglal. — Nagy nap ez a mai. Be akarok rúgni! — Nem fog sikerülni — el­lenkezni az egyik ivócimbora. — Majd én leitatom — erős- ködik a másik. Zsupánnak terhére van ez a teljesen értelmetlen fecsegés. Mintha józanodott volna, amióta rárontottak. — Ha nem haragusztok, én .elmegyek. — Szó se lehet róla! — tilta­kozik az öreg. — Károly nap van, muszáj berúgni. — Majd legközelebb, Károly bátyám — ígéri Zsúpján. — Ad­digra még el kell döntenem egy vitát magammal. — Majd én eldöntőm, szép öcsém. Add elő a panaszod. — Sajnos, hosszú. Máig sem tudom, miért vagyok Sándor, amikor Károlvnak születtem. — Tele vagy apró humorral, fiam! — veri hátba Zsupánt szertelen nevetés közben az öreg. — Igyál, igyál az iste­nért, innen ki nem teszed a lábad! — Ezt az álláspontot meg tu­dom érteni! — helyesel az egyik asztaltárs. Zsupán egyre józanabb ul magyarázza: — Muszáj mennem. Ebédre ▼ár a feleségem. — Mondom én! Dől belőle az apró humor! — lelkendezik pompás jókedvében az öreg. — Még maradsz. Egy egészen ki­csit. Csak a déli harangszóig. Addigra szépen berúgunk, az­tán konflissal hazamegyünk!... Meglepődik az orvos, amikor az utcára lép: esik a hó. El sem akarja hinni, azt hiszi, agyrém az egész, amelyet a ré­szegségnek és zaklatott ideg­állapotának köszönhet. De mégis jó hatással van rá a lát­vány, feje tisztulni kezd, nem kínozza szédülés. Csaknem frissen lépdel a parkírozó hely felé, azonban érthetetlen mó­don, egészen váratlanul, újult rohammal támad rá a szomorú­ság. Amilyen hirtelen, olyan heves ez a roham, valósággal pánikba esik tőle. Mintha menekülni akarna, gyorsan a kocsiba bújik, a kormányra dől és értetlenül bámulja a vékony hóréteggel borított szélvédőt. — Micsoda hülyeség!... Hóe­sés, ilyen korán! Még sohase láttam havat a születésnapo­mon... Ködöse* motoszkálni kezd benne, hogy mitől ijedt meg annyira. Zavaros, be nem fe­jezett gondolattársítások go­molyognak benne korai őszülé­séről, a november eleji hava­zásról, és arról, hogy vége az ifjúságnak. Megtörténik vele, amit józa­nul nem merne bevallani: na­gyon sajnálja magát. Este tíz óra után rengeteg bicikli jön a gyárak felől. Sű­rű rajokban, ritka hószállin. zásban gurulnak Zsupán kocá ­jával szemben. Az orvos nem tud direktbe kapcsolni. Ügy gyel-bajjal éviekéi a nagy for­galomban. A város széle felé változik a helyzet: nem szem­be jönnek, hanem előtte hajú­nak a kerékpárosok. Gyérül az út zsúfoltsága, az orvos gyor­síthat. XXIII. Nyugodtabban, a vita utáni csitultságban ült egymás mel­lett a kocsiban Zsupán és Va­li. Robogtak a nyári estében hazafelé. — Jobb elfelejteni... — ta­nácsolta az orvos. Vali tágra nyílt sZémmei nézte a tájat, amelyet a ref­lektor hasított ki a sötétből. — Nehéz lesz... — Egy kicsit eltúloztam. Meglátod, hamarosan kigyó­gyulsz belőle. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents