Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
Hz anyagi érdekeltség eszköz a termelés fokozására Di. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb. Jgt ■ «SäSfSÄ elnökhelyettese a tsz-ek premizálásáról maga dolgozza ki. ' premizálás mértékét megállapítani, figyelembe véve a vegyszeres gyomirtás, a gépi munka és más korszerű eljárás hatását. Fontos, hogy a tsz-ekben külön gondot fordítsanak a szakmunkások, trágyakezelők — talajerőfenntartók — anyagi érdekeltségének a jó kimunkálására. Arra hívjuk fel a tsz-vezetők figyelmét, hogy majd a közgyűlés által törvényként jóváhagyott munkaegységnormákon, a premizáláson és cél- jutalmazáson — amelyeket meg is terveznek — év Közben semmi változtatást ne eszközöljenek. — A vezető szakemberek javadalmazására megjelent a Földművelésügyi Minisztérium javaslata. Miként oldható ez meg a szabolcsi közös gazdaságokban? — Amig a növénytermesztésben és az állattenyésztésben a fentiek figyelembe vételével továbbra is a tavalyi megyei javaslatot tartjuk alapvetőnek, s azt ajánljuK általánossá tenni, a szövetkezeti vezetők és szakemberek javadalmazását az FM. által kiadott elvek szerint kívánjuk megoldani. A vezetőket és szakembereket az alapjavadalmazáson felül eredményességi prémium illeti meg. Az elnök, a főmezőgazdász, a főkönyvelő és a gépészmérnök, az elmúlt 3—5 év bázisidőszak átlagmutatóit alapnak véve, a halmozott termelési érték, a bruttó jövedelem és az áruértékesítés egy- egy százalékos növekedése után egyenként az évi alapjavadalmazásuk egy, kettő, illetve egy százalékát kaphatják eredményességi prémiumként. Az így elérhető premizálási összeg 10—10 százalékkal csökkentendő: ha a bázisidőszakhoz képest a bruttó jövedelemből a felhalmozás csökken; ha a felhalmozás azonos szintű vagy magasabb is, de a kötelező tartalékolásnak nem tesznek eleget, ugyanakkor a tagok abszolút jövedelme növekedett; ha a balesetek száma azonos szintű vagy növekedett; ha a tűz- és balesetelhárítási feladatokat nem látják el; ha a járás által előirányzott szakmunkás — szakmunkás tanuló — létszámot nem biztosítják. A többi szakemberek, gyakornokok, beosztott könyvelők és ezen túlmenően az egyéb területeken dolgozó tagok A kidolgozott, majd jóváhagyott anyagi ösztönzőknél az legyen a legfontosabb, hogy minden tsz-dolgozót a több- termelésre, a minőségi munkára, családtagjainak a bevonására serkentsen: feleljen meg a szocialista elosztás elvének; buzdítson a korszerű eljárások alkalmazására, az egyéni kezdeményezés és a verseny széles körű kibontakozására, és végül; legyen a tagok számára könnyen érthető áttekintése, s tegye lehetővé á pontos nyilvántartást. Ne feledje egyetlen tsz vezetősége sem. hogy az ötéves terv utolsó esztendejében a mezőgazdaság előtt lévő feladatok nagyok; a tervek teljesítésének és túlteljesítésének igen-igen fontos eszköze a jó bérezés, az anyagi érdekeltség megoldása. Samu András Zöldell a burgonya, egye lőre még csak a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kisvárdai melegházában. A képen: Peíles Borbála ellenőrzi a tény .'»-cserepek alatt fejlődő gumók zöldjét és gyö körzetéi. Hammel felvétel Ügyek, emberek a TE. 15 elolt Riporterszemmel a tárgyalásokról Tárgyal a TEB. Luczai Menyhért, az elnök kérdezi a Szeszipari Országos Vállalat jogi képviselőjétől, dr. Puskás Endrétől: — Fenntartja-e a vállalat a fellebbezését? — Igen —válaszolja a jogász. Tanúznak a régi munkatársak Puskas Endre mellett egy idősebb hölgy* ül. Varga Jú- iia. a Demecseri Burgonyakeményítő Gyár munkásnője. Arcán meglepődöttség tükröződik. Peregnek a kérdések es a válaszok. Miről is van szó? Varga Júlia sérelmesnek érezte, hogy az üzem igazgatója elutasította a jubileumi jutalom kifizetés iránti kérelmét. Ezt a döntést azzal indokolta. hogy Varga Júliának a 25 éves munkaviszonya folyamatosan nincs igazolva. — Tessék, ezt bizonyítani is tudjuk — teszi az asztalra az iratokat a jogász. Megvizsgálják. — A vállalat egyeztető bizottsága — mondja Luczaj Menyhért, a TEB. elnöke — ennek ellenére is helyet adott a panasznak. Czinke Lajos gyári dolgozó és a VEB . két tagja, Baráz Péter és Szabó Aladár írásban is igazolják, Öregszik a ház hogy Varga Júlia 1939 október 30-tól a mai napig, megszakítás nélkül a gyár dolgozója. ■— A felszabadulás előtti időkből származó iratok azonban azt mutatják, hogy nem volt folyamatos Varga Júlia munkaviszonya — érve] a jogász. Elfogadható érv-e ez? Kinek higgyenek, a papírnak vagy az . embereknek? Ugyanis a gyár régi, 25—30 éves dolgozói egybehangzóan és írásban is igazolják, hogy Varga Júlia igen is állandó alkalmazóiban állt a demecseri üzemben. Bár igaz, hogy a tulajdonos akkor manipulált a munkások társadalombiztosítási be- és kijelentéseivel. Alaposan mérlegeli a helyzetet a TEB. A munkások tanúvallomásait figyelembe veszi. Luczai Menyhért, az elnök kihirdeti a határozatot, mely szerint igen is megilleti a 25 éves hűségjutalom Varga Júliát, s a fellebbezést elutasítja. A döntés jogerős és végérvényes. Az emberiesség segít Idős, nagyszót halló ember, Hegedűs Miklós a következő, aki arra vár, hogy igazságosan döntsenek ügyében. Ö a Betonútépítő Vállalat kisvárdai íőépítésvezetőségénél volt alkalmazva, mint éjjeliőr. Erre alkalmatlannak találták és felmondtak neki. — Mivel indokolják az alkalmatlanságot? — kérdezi a TEB elnöke a vállalat képviselőjétől. — Nem látta el megfelelően az éjjeliőri teendőket. Többször előfordult, hogy nem találták a munkahelyén, vagy aludt — magyarázza az. — Nem igaz kérem — szól közbe Hegedűs Miklós. — Ne mondjon ilyet, hisz jegyzőkönyven is elismerte, s ; még írásbeli fegyelmi bünte- . test is kapott — válaszolja rá . a vállalat képviselője. 1 Hegedűs Miklós egyszerű • ember. Meglehet, hogy nem ’ tudta, mi ennek a következ- ■ ménye, s mit kell cselekedni^. ; De a tényeken nem lehet változtatni. Igaz az is, hogy hibájából hiányt nem állapítottak meg a telepen, de ez is kevés. Mulasztott, s mint éjjeliőr nem dolgozhat. — Hajlandó lenne-e valamilyen más munkát vállalni? — kérdezi tőle a TEB elnöke. — Hogyne kérem, hisz a feleségem beteg, még hosszú ideig nem is dolgozhat, s három gyermekünk van. Hegedűs Miklós 1983 ápri- lis óta éjjeliőr. Nagy szót hallott már akkor is. Ez is kizárolyan termeléstechnikai tényező vonult be a gazdálkodásba és hódított tervet, amelyeknek hatását a megváltozott viszonyok között figyelembe kell venni. A tsz-ek erősödése, ezen túl a gépesítés, az öntözés, a kemizálás és egyéb új eljárások alkalmazása szükségessé teszi a munkaegységnormák és az anyagi ösztönzők csiszolgatását. A korábbi években, amikor a tsz-ek szervezeti és gazdálkodási feltételei nem voltak ilyen kedvezőek, a közös gazdaságok egy részében a munkaegységnormákat fellazítottuk. Például burgonyánál, kukoricánál és napraforgónál. Azóta a növénytermesztésben kialakult az össztermésből való 15—17 százalékos részesedés prémiumként, de a laza normák megmaradtak. Ennek következtében voltak tsz-ek, ahol e növényeknél a tagok munkabér és prémium címén a termelési érték 35—55 százalékát kapták meg. Súlyosbította a bér, illetve munkaegység gazdálkodást az is, hogy év elején megállapították az egységnyi területre fordítható munkaegységet, s azt jóváírták, függetlenül attól, hogy a tag jó minőségben elvégezte-e a szükséges termelési műveleteket. — Milyen főbb elvekre gondolnak a bérezés és a premizálás további javításánál? Más közös gazdaságokban viszont a túlzott szigorítások okoztak belső feszültséget, így egyrészt a lazítások — lazaságok —, másrészt, figyelembe nem véve a szervezeti feltételeket, a szoros normák növelték az • aránytalanságot az egyes termelési ágakban dolgozók keresete.!között.-~Elsősorban azt értjük csiszolgatás alatt, hogy jó összhang alakuljon ki a munkaegység jóváírása és prémium aránya között valamennyi termelési ágban. Éppen ezért fontos, hogy a járási vezetők minden tez-ben, a helyi adottságok alapos ismeretében segítsék a sajátosságoknak legjobban megfelelő bérezési rendszer kidolgozását úgy, hogy az találkozva a közös és áz egyén együttes érdekével, feltétlen segítse elő a terméseredmények fokozását. Igen fontosnak tartjuk, hogy a tagok többirányú — ne csak például növényápolási — közös tevékenységet vállaljanak. A végzett munka mennyiségének, minőségének, értékének megfelelően kell a bérezést kialakítani, ezenbelül m Az anyagi ösztönzők alkalmazása a termelés minden ágában eszköz az eredmények fokozására, a munka ésszerűsítésére, az adott lehetőségek jobb hasznosítására, a rejtett tartalékok feltárására. Munkatársunk arról beszélgetett dr. P. Szabó Gyulával, a megyei tanács vb. elnökhelyettesével, hogy a premizálás mennyire segítette és segíti a termelőszövetkezetek megerősödését. — Hogy értékeli elnökhelyettes elvtárs a múlt évben alkalmazott anyagi ösztönzők hatását a terméshozamok alakulására? — Megyénkben számottevő mértékben javult a termelő- szövetkezetek erősödéséhez az évek óta alkalmazott és folyamatosan tökéletesített premizálási rendszer, amelyet a megyei párt- és tanácsvezetők javaslatára vezettek be és alkalmaztak mind szélesebb körben eredményesen. A javaslatok a fejlődés adta körülmények figyelembe vételével módosultak annak az elvnek az alapján, hogy tovább fokozódjon a termelés, gyarapodjon a közös vagyon, és a tagok a lehető legigazságosabban részesüljenek az általuk előállított javakból. Az elmúlt év tapasztalatait értékelve megállapítottuk, hogy a munkaegységes vagy pénzben garantált alapjava. éamazást kiegészítő össztermésből való részesedés vált be legjobban, ezt alkalmazta a termelőszövetkezetek hetven százaléka úgy, hogy ©mellett, néhány kultúra esetében — dohány, zöldség, nyári gyümölcs, szálas takarmány .— a részesművelést vezették be. — Az idén ad-e a megyei párt- és tanács végrehajtó bizottsága a termelőszövetkezeteknek üj__premiMlási>javasla- tnt? — A megyei pártbizottság es a megyei tanács végrehajtó bizottsága értékelte a tavalyi javaslattá! alapján alkalmazott anyagi ösztönzők ta pasztalatait, s megállapította, hogy a munkaegységet kiegészítő, össztermésből való részesedés a legcélravezetőbb: ennek alapján javasolja az idei javadalmazás kidolgozását. Azonban, amíg az anyagi ösztönzésnek ez az eddig legáltalánosabban alkalmazható formája kialakult, néhány ja, hogy e minőségben dolgozzon. Akkor mégis mint éjjeliőrt foglalkoztatták. Ez már viszont a vállalat vezetőinek a hibája. Most már csak az emberiesség segíthet. Az. hogy tudják-e, akarják-e más munkakörben foglalkoztatni. Tekintettel lesznek a vezetők családi körülményére. Csak a jogi oldala? Egész csoport van jelen a következő ügy tárgyalásán: a panaszos, Koncz Sándor asz. talos szakmunkás, Kun István, a Szatmárvidéki Faipari Vállalat igazgatója, Nehéz Imre főmérnök, Képiró Sándor szb. munkavédelmi felügyelő, dr. Bartha Sándor a vállalat jogásza és Varga Endre, az SZMT munkavédelmi főfelügyelője. Az idős asztalos munka közben a gépműhelyben lábát törte. Mivel munka közben történt a baleset — ami miatt 4 hónapig volt táppénzen! — írásban arra kérte a vállalati egyeztető bizottságot, hogy a táppénz és az átlagos munkabére közötti fizetést megkapja. Ezt a vállalat elmulasztotta. Az igazgató kijelentette- önhibából eredt a baleset, s így a követelés nem jogos. — Hogyan történt a baleset? — kérdezi az elnök Koncz Sándortól. Az sorolja. Varga Endre, az SZMT munkavédelmi főfelügyelője megállapítja, nogv igen is a vállalatot terhelj ezért a felelősség, mert a rendszabályokat nem tartotta és nem tartatta be. Hibák voltak a munkaszervezésben. — Tudtak erről a vezetők is? — kérdezi az elnök. — Tudtak. — Megtiltotta magának a főmérnök, hogy a gépműhelyben ezt a munkát végezze? — Nem. Hisz látták, s tudtak arról, hogy a kombinált szekrény fiókjainak a teljes elkészítéséhez át kellett mennünk a gépműhelybe, s ilt estem el a hulladékkupacban, a gép mellett. A TEB igazat adott Koncz Sándornak. Megkapja a i észére járó pénzt. De vajon ez-e a lényeg? Aligha. Egy ember, egy kiváló szakmunkás — akit az igazgató és a főmérnök it tisztel — különböző óvó rendszabályok, fegyelmezetlenségek, a technológiai előírások pontos be nem tartása miatt törte el a lábát, s feküdt. A pénzt kifizeti részére a vállalat. így döntött a TEB. De vajon, mindig csak a jogi Oldalát kell látni a dolognak? t. fc eve költöztem be a házba, és köztudomású tény, hogy azóta semmit sem változtam. Ezt mondják barátaim, ismerőseim és azok barátai és ismerősei. De ezt mondom én magam is, aki naponta többször is belenézek a tükörbe, hogy ellenőrizzem arcom jól ismert, 1 kedves vonásait. Naponta meg■ állapítom, hogy nincs semmi baj, éppen olyan fiatal vagyok mint az előtte való napon. 1 Akár húszévesnek is mondhat■ nám magam, ha a ház lakói nem emlékeznének rá, hogy már akkor is hosszúnadrágot > hordtam, amikor beköltöztem. i Tehát, hogy úgy mondjam, az ■ idő nyomtalanul röppent el a , fejem fölött. El tudják képzel- f ni. milyen kellemetlen ez?- Örök fiatalságban élni egy ház- 1 ben. amely körülöttem állan■ dóan öregszik?! Hová vezet l ez? Mi lesz ennek a vége? ■ Nincs más megoldás, el kell i költöznöm ebből a házból,- amelyet ingerlő fiatalságom 7 egyre jobban fog idegesíteni. i Olyan házba fogok költözni, r ahol senki sem ismer, és ahol i nyugodtan kiadhatom magam s húszévesnek, amennyi túlaj- z donképpen vagyok. És ott, a ;• hároméves kislányoknak is ’ kezét csókolomot fogok kőit szönni. Nem akarok zavarba tj jönni, ha megnőnek. és karfák, ablakramak es falak öregszenek, amit még könnyen el tudunk viselni én is és a HKI is, hanem az emberek is, akik benne laknak. A szép Harsamé, akinek formás lábikráját annyiszor megcsodáltam, amikor elöltem szaladt fel a lépcsőn, ma minden lépcsőfordulóban pihenőt tart, ét kezét szívére szorítva szidja a teli szatyrot, amelyet a kezében visz. A daliás Pongracz aki nemrég még három litert szedett be naponta és kizárólag tizenhat éves kislányokról beszélt, ma nyugdíjba van. tejet iszik, és reumáján kivü, semmi sem. érdekli ezen a földön. És Krucsikné, Úristen, c kacér Krucsikné, akinek viharos férfiügyei nemrég méi alapjaiban rendítették meg i házat, ma száz kiló, és alig bt, totyog- i az Unokája után, ak hegyes orrú cipőben jár, é; minden valamirevaló nőrt megjegyzéseket tesz az utcán.. Igen, a ház öregszik, sajnos és nem is ez a legkínosabb A legkínosabb az, hogy éi nem öregszem vele. Tizennégy lem és visszatettem ráncos kis kezébe. Meg is simogattam dundi arcocskáját, nagyon aranyos csöppség volt. Éviké, most, amikor megláttam, éppen a kapu előtt' búcsúzkodott egy főhadnagytól, akinek tömött, fekete bajusza volt. — Viszlát, Feri... — mondta neki kedvesen és elfogulatlanul csókra nyújtotta kesztyűs kezét. Majd kipirult arccal elrobogott mellettem és dallamosan odavetette: — Jó napot... — és kacéran vágott a szemevei. Mit lehet itt csinálni? Most jutott hirtelen eszembe, miért volt olyan ismerős az a szép ■ szál rendőr, aki a múltkor, • amikor szabálytalanul mentem át az úttesten, kedélyesen rám■ intett, mondván: „Ej, ej, Béla, ■ hát szabad eztAz a Hor- . váthék Jóskája volt, akit a ■ házban mindenki Kákának hi■ vott, mert még haiéves korá- : ban sem, tudta tisztán kimon- i dani a nevét. i Egyszóval, szembe kell néz- > nem a rideg tényekkel: a ház - öregszik. Nemcsak a lépcsők A ggasztö és különös tüne- n teket észlelek a házon, amelyben lakom és amelyet szocialista megőrzésre évekkel ezelőtt átvettem. Megjegyzem, figyelmetlen és szórakozott ember vagyok, a dolgok csak nehezen jutnak el a tudatomig, de akkor aztán belevágnak, mint a bicska. Ez történt: Mentem lefelé a ház lépcsőjén, és az első emeleti fordulóbán találkoztam egy csinos, fiatal hölggyel. A hölgy ismerősen rámmosolygott, majd kedvesen biccentett és így szolt: — Kezét csókolom... Rövid habozás után, kissé tartózkodóan így válaszoltam.: _ Jó napot! — majd továbl haladtam elgondolkozva, é: csak a földszintre érve, vágott belém a bicska: — Szent Isten! Hiszen ez e Faragóék Zsuzsája, aki a múl héten nekemszaladt a roller rel... Vagy ez nem is a múlt hé ten volt, hanem tíz éve? Azóta, hogy Faragóék Zsuzsi kajával találkoztam, élesen fi gyelem a házat és lakóit Mondhatom, kétségbeejtő dől < okát tapasztalok. Néhány nap a rá találkoztam a Kutaséi zvikéjével. Amikor legutolján tártam, ha jól emlékszem. i mamája kocsiban tolta. Évik leejtette csörgőjét, én felemel Gádor Bélo:
