Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-20 / 16. szám

Közlemény a latin-amerikai kommunista pártok képviselőinek tanácskozásáról

Moszkva, (TASZSZ):

A szovjet tővárosban ismeretessé vált a latin-amerikai

kommunista pártok képviselőinek 3964. végén megtartott tanácskozásáról kiadott közlemény.

A közlemény szerint a tanácskozás, amelyen valameny- nyi latin-amerikai kommunista párt képviseltette magát, a testvéri együttműködés szellemében, a nyílt eszmecsere és a közös problémák megértése jegyében folyt le. A részvevők kicserélték tapasztalataikat, amelyek a latin- amerikai népeknek az imperializmus ellen, a nemzeti felszabadulásért, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harca során gyülemlettek fel.

A megjelentek nagy figyelemmel foglalkoztak . a kubai nép és a kubai kormány iránti szolidaritás kérdésével. Erre vonatkozó határozataikban leszögezik, hogy még szélesebb arcvonalon kell kibontakoztatni Latin-Amerikában a Kubával való szolidaritási mozgalmat. Ennek keretében nagy súlyt kell helyezni a Kubával való diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok helyreállításával. A Kubával szemben alkalmazott gazdasági blokád áttörésére, a szigetország ellen irányuló ag- ressziós tervek leleplezésére, az amerikai imperializmus által irányított rágalom-hadjárat megcáfolására, a kubai forradalom gazdasági, szociális és kulturális vívmányainak széles körű ismertetésére.

A latin-amerikai népek részéről az imperializmus ellen folytatott harc támogatására az értekezlet szükségesnek tartja a szolidaritási mozgalmak kifejlesztését, a súlyos üldözéseknek kitett venezuelai, kolumbiai, stb. szabadságharcosok tevékeny támogatását, j, gyarmotosítás elleni mozgalom széles körű kibontakoztatását, kampány indítását a börtönben sínylődő kommunista vezetők és más hazafiak szabadlábra helyezéséért, s végül a latin-amerikai proletariátus szolidaritási szellemének kifejlesztését.

A tanácskozás részt vevői leszögezték, hogy elő kell moZ* dítani a különböző pártok közeledését, tapasztalatcseréjét és egymás közelebbi megismerését.

A tanácskozáson megvitatták a nemzetközi kommunista mozgalomban támadt nézeteltérések kérdését is. Az ezzel kapcsolatos határozat leszögezi, hogy a latin-amerikai kom- ' munista pártok tevékenyen síkraszállnak a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért, amelynek a maxizmus— leninizmus elvein, valamint az 1957—1960 évi moszkvai tanácskozások dokumentumain kell alapulnia. A latin-amerikai kommunista pártok úgy vélekednek, hogy ez az egység az alapvető biztosíték az imperializmus ellen, valamennyi nép nemzeti és szociális fel- szabadulásáért, a világ békéjéért, a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért folytatott harc sikerének. A nemzetközi kommunista mozgalomban jelenleg fenálló éles nézeteltérések szakadással veszélyeztetnek és csak az ellenség malmára hajtják a vizet.

A latin-amerikai kommunista pártok szükségesnek tartják, hogy minden erőfeszítés megtörténjék annak érdekében, hogy megnyíljék az út az egységhez, biztosítva legyen a kölcsönös megértés a szocialista táborban. Evégből el kell kerülni mindent, ami fokozhatja a szakadás veszélyét, gátolhatja a testvéri, építő szellemű vitát, megnehezíti a testvérpártok egységes akcióit. Azokra az egyező nézetekre kell támaszkodni, amelyek a közös marxista—leninista ideológiából fakadnak és minden lehetőt meg kell tenni, hogy a megbonthatatlan elvi egység kerekedjék felül.

Ezzel kapcsolatban — mondja a közlemény — figyelembe véve, hogy a nézeteltérések megvitatásának eddigi formája káros a nemzetközi kommunista mozgalomra nézve, at értekezlet követeli a nyilvános polémia haladéktalan beszüntetését és olyan megfelelő módozatok megkeresését, amelyek lehetővé teszik a felmerült kérdések testvéri szellemben való megoldását. Az értekezlet véleménye szerint határozott lépéseket kell tenni a nemzetközi kommunista mozgalom egységének biztosítására, e célból két- és sokoldalú találkozókat kell tartani és meg kell rendezni az összes marxista—leninista pártok tanácskozását vagy tanácskozásait.

Kubai elleziSarradalmárois újabb merénylete

Havanna, (TASZSZ):

A kubai ellenforradalmárok újabb kalóztámadást hajtottak végre Kuba ellen. A forradalmi fegyveres erők minisztériumának közleménye szerint január 17-én reggel, helyi idő szerint 6,15 órakor egy amerikai gyártmányú B- 26 típusú repülőgép észak felől behatolt Kuba légiterébe és egy körülbelül 250 font , súlyú bombát dobott le. A í bomba Pinar Del Rio tartományban egy paraszt házának udvarára esett és ott felrobbant. A gép a merénylet végrehajtása után észak felé elrepült.

Üjból kijelentjük — hangsúlyozza a kubai forradalmi fegyveres erők minisztériuma, — hogy ezeket a bűnös merényleteket az Egyesült Államok kormányának egyetértésével hajtják végre. A washingtoni kormány továbbra is semmibe veszi a nemzetközi jogszabályokat. (MTI)

Csőmbe ígér...

...és ez a valóság.

francia és olasz katonákat azonnal az ország északkeleti vidékére, valamint a katangai Kamina légitámaszpontra szállították.

Adoula volt kongói miniszterelnök, aki jelenleg önkéntes száműzetésben Olaszországban tartózkodik, interjút adott az AFP hírügynökség tudósítójának.

Elmondotta, hogy Csőmbe közvetítőket kért fel, akik megpróbálták rábeszélni, hogy lépjen be ismét a kongói kormányba. Erre azonban Adoula nem volt hajlandó, mert nem vették figyelembe feltételeit.

A volt miniszterelnök néhány nappal ezelőtt négypontos tervet vázolt fel „a kongói

helyzet rendezésére’*. Ennek értelmében Csombét ki kell rekeszteni a kongói kormányból és meg kell kezdeni a tárgyalásokat a felkelőkkel, képviselőiket be kell vonni a kabinetbe.

Nemhiába nevezik immár Csombet Kongó „leprás'1 emberének, aki abban az igyekezetében, hogy kiárusítsa ezt a gazdag országot — hajlandó kiirtani az utolsó szálig minden egyes kongóit, aki másként képzeli el országa függetlenségét és szabadságát. Amióta a kolonialisták kezdik előszedni új bábjaikat, Csőmbe érzi már a vesztét — és még dühödtebben folytatja a vérengzést.

Csőmbe

„békéje44

' A nyugatnémet STERN riportere eredeti felvételekben mutatta be, miféle „nemzeti

egység’’ és „megbékélés” ve- vezérli Csőmbe miniszterelnököt, a Leopoldville-i kormány fejét. Ma már az egész világ közvéleménye tudja. hogy Csőmbe — a kolonialisták szolgálatában — éppen olyan fajirtó, mint Verwoerd. A különbség az, hogy az apartheid dél-afrikai „prófétája’* fehér létére irtja a feketét, Csőmbe pedig fekete létére teszi ugyanezt.

A kongói kormány a del-af- rikai zsoldosait európaiakkal váltja fel. Megbízható hírforrások szerint az elmúlt két hét folyamán 200 európai zsoldos érkezett Kongóba. A belga,

Gerencsér Miklós:

TANÚK NÉLKÜL

9' Kisregény

Az öreg szülésznő elgyötörtén sóhajtott Zsupánra, ezzel jelezte, hogy tehetetlen. Két fiúgyermek siránkozott a kohyhában, az apjuk csitította őket.

— Farfekvés? — kérdezte halkan az orvos.

— Az. És ráadásul nagyon jól érzi magát az anyja hasában — panaszkodott a vastag karú, zsálcderekú szülésznő.

Zsupán fontoskodás nélkül, nagyon hétköznapian matatott táskájában. Ugyanilyen Szürkén jegyezte meg:

— Hát valami igaza van neki. Na, lássunk hozzá. Vizet.

Az apa Lavórt hozott be a konyhából, gyermekei utána szaladtak. A bábaasszony tuszkolta ki őket.

— Né bántsátok a mamát! — tiltakozott az egyik.

— Csak hallgass. Már akkor is nagy volt a szád, amikor megszülettél, csitította a bábaasszony.

Az apa fekhelyet hevenyészett a konyha saroklócájára. Takaró alá bújtatta a gyerekeket. Közben minden idegszálával a szoba felé figyelt. Egy ideig kérdésekkel nyaggatták a gyerekek.

— A mamához akarok menni — panaszkodott a kisebbik.

— Majd holnap. Addigra meggyógyul a mama.

— Azzal csúfolnak a faluban, hogy kisjézus van a mama hasában — újságolta a nagyobbik.

— Buták. Az csak olyan kitalálás.

— Hát akkor mitől beteg?

— Testvéretek születik.

— Kislány? — élénkült meg a kisebbik.

— Lehet — bólintott fáradtan az apa.

A gyerekek már egymás között vitatkoztak.

— Neked kell rá vigyázni — döntötte el a nagyobb. — Én már iskolás vagyok.

— Jövőre én is megyek. |i Akkor kd vigyáz rá?

— Nem tudom. Majd a Bodri.

— Aludjatok! — szólt rájuk az apa.

Komor hangulat ülte meg az egész házat, csak a gyerekek maradtak élénkek.

— Be akarok menni a mamához! — makacskodott a kisebbik,

— Papa — szólt a nagyobb. — írj egy cédulát a tanító bácsinak, hogy nem tudtam megcsinálni a leckét.

Az apa elcsigázottan bólintott.

Hajnalodott. A gyerekek összegabalyodva aludtak a lócán. Az apa megnyúlt arccal, merev tekintettel ült a tűzhely mellett. Fejét a szobaajtó félfájához támasztotta. Kínlódva figyelt a szobából jövő minden neszre. Ekkor hasított bele a hajnali csendbe a csecsemő kétségbeesett sírása. A két gyerek háborítatlanul aludt tovább. Az apa felugrott, berontott a szobába. Ott látta ficánkolni a bábaasszony kezében a törölközőbe csavart újszülöttet. Az orvos továbbra is a szülőanyával foglalatoskodott.

— Kapaszkodjék meg — szólt az apához a bábaasz- szon. — A másik is útban van.

Fáradtan, de jókedvűen gyalogolt az orvos a reggelben. Annak ellenére, hogy borús volt az idő, derű sugárzott a tájról. Szétszórva a földeken, itt is, ott is traktorok dolgoztak. Zsupán meglepetten látta, hogy kocsiját kivontatták a kátyúból és orral a falu felé állították. Kémlelődött a határban, mire távolból egy traktoros lengette feléje a karját. Egészségeset nevetett, viszonozta a karlengetést és beszállt a kocsiba.

Útba esett egyik betege, a tizenhat éves Szabados Vali. Beugrott hozzá vizitre.

XI.

A lány nyugodtan, kipihenten feküdt az ágyban. Mihelyt meglátta az orvost majdnem kiugrott az ágyból őriemében.

— Csókolom, Sándor bácsi!

— Szervusz Valika. Ma senki nem kergetett álmodban?

— Nem álmodtam semmit.

— Az jó jel. — Zsupán leült az ágy szélére. — Dugd el szépen a hőmérőt. Mutasd a pulzusod.

Amig az orvos nézte az óra másodpercmutatóját, addig a lány rajongva rámeresztette a szemét.

— Hát ez főnyeremény — állapította meg vidáman az

orvos. — Ha Ilyen szorgalmasan gyógyulsz, még futóbajnok is lehet belőled. De nem álmodban. Este nem fájt a veséd?

— Már el is felejtettem,

hogy van.

— Azért még mindig sokat kell feküdnöd. Nem csaphatsz be. Tegnapelőtt is rád- néztern és megmondtam, hogy a fél délutánt lábon töltötted.

Az a rajongó csodálkozás sehogy nem akart elmúlni Vali szeméről. Túlontúl őszinte volt, és minden bizonnyal megrémült volna ha kívülről látja magát.

— Ha maga nem lenne, már meghaltam volna, Sándor bácsi.

Zsupánt nagyon zavarta a csodálat, majdnem zordan kerülte a lány tekintetét és szándékosan kimért hangon beszélt hozzá.

— Butaságokat nem szerelek hallani. A gyógyulás mindig a beteg érdeme. Betartod a diétát?

— Be. De úgy kívánom az édességet.

— A cukortól sajnos óvakodni kell. Egész életedben. Száz évig élhetsz, csak cukrot ne egyél. De hozok neked csokoládét, lehet kapni, ami kimondottan cukorbetegeknek való.

— Nem elég a vesegyulladás, hanem még ez is... —

csüggedt el a lány.

önkéntelenül hangolódott át Zsupán arra a különös, tisztázatlan gyengédségre,

amely mindig elfogta, ha a lány közelében volt, vagy ha ■csak gondolt rá. Másként szerette Valit, mint ahogy nőt, szülőt, gyereket, barátot szokás. Ügy érezte, benne szereti az összes rábízott embert, noha szerencsére nagyon pontatlan volt benne ez az érzés, mert óhatatlanul hazugsággá vált volna, ha szavakká fogalmazódik.

— Csak fel a fejjel. Hát hiába lennék rád annyira büszke? Kerem a hőmérőt. — Elvette, megnézte. — Ez aztán az örömhír! Semmi híjnnel- kedés! Bravó. Ezért a teljesítményért egy gyönyörű könyvet kapsz. Milyet szeretnél?

A lánynak felcsillant a saeme.

— Amelyikben nagy városok vannak, meg sok-sok ember! Meg utazás. Úgy szeretnék messzire utazni!....

Megint kimérten, de jó kedvüen szólt az orvos.

— Annak is eljön az ideje. Most viszont egyfolytában feküdni kell, és csak akkor mozdulj, ha nagyon muszáj. Holnap reggel jövök. Szervusz.

— Kezitesókolom. Sándor bácsi... búcsúzott Vall a magukra maradó betegek félénkségével.

Az udvaron hálálkodva kísérte végig Zsupánt á lány anyja.

— Drága ember... A sírból hozta vissza... Imádkozok magért, az isten áldja meg ...

(Folytatjuk)