Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-17 / 295. szám

XXI. ÉVFOLYAM, 295. SZÁM ÁRA: 50 fillér 1964. DECEMBER 17, CSÜTÖRTÖK Szocialista példamutatás Sok szó esik mostanában ar­ról, hogy az anyagi érdekelt­ség elvét jobban, ösztönzőbben kell felhasználni az élet min­den területén az előrehaladás érdekében, a szocialista építés fellendítésére. Bizonyítani sem kell nagyon, annyira közis­mert, sőt magától értetődő, hogy a munkások, parasztok, értelmiségiek, városi és falusi dolgozók akkor értik meg leg­inkább egy országos feladat jelentőségét, ha közvetlenül — úgymond a pénztárcán keresz­tül — is tapasztalják annak kihatását sorsukra, életkörül­ményeik kedvező változására. A közösség számára tett szol­gálatnak. a teljesítmények összevetésének, a verseny ér­tékelésének is elengedhetetlen mérőeszköze az azokért járó anyagi juttatás. De bármilyen nagy szerepe is van az anyagi ösztönzés­nek, bármennyire is kutatnunk kell, hogyan alkalmazhatnánk még jobban ezt az emelőt, ho­gyan finomíthatnánk ezt a mérőeszközt, mindenható cso­daszernek nem tekinthetjük az anyagi érdekeltséget. Még a szólásmondás is azt tartja: ..Nemcsak kenyérrel él az em­ber.«” A dolgozó, alkotó em­bernek más igénye is van, amely lelkesíti, célokat, távla­tokat nyit meg előtte. Még nincs három hete, hogy felavatták és átadták a forga­lomnak az újjáépített buda­pesti Erzsébet-hidat. A híd azóta is afféle zarándokhely: budaiak és pestiek, zalaiak és szabolcsiak, fájós lábú öreg­emberek és virgoncán szökellő ifjak keresik fel, szemlélik hosszan, szeretettel tapogatják meg a tulajdonosok birtokba vevő mozdulatával pilléreit, korlátáit. Legtöbbjüknek csak nagyon közvetve van szemé­lyes haszna abból, hogy ke­cses íve összeköti a két par­tot. S mégis nagy örömmel, a legjobb értelemben vett nem­zeti büszkeséggel állapítják meg: „milyen szép a mi új Erzsébet-hí dunk!” De nemcsak ilyen mutatós, nagy létesítmény, hanem sok­kal kisebb és hírében sokkal szerényebb alkotás is válhat nemzeti üggyé, a nemzeti büszkeség tárgyává. Egy szép lakótelep, egy újonnan avatott iskola, egy szellemes találmány, az Ikaruszbuszok külországokban, a sikeresen szereplő olimpiai csapatunk csakúgy kiváltja nemzeti büszkeségünket, mint valame­lyik művészünk elismert te­hetsége. A nemzeti büszkeség igen jelentős ösztönzője szocialista építőmunkánknak- Joggal érezzük úgy, hogy a szocialis­ta nemzetek nagy családjában, de ezen túlmenően. a világ népeinek nagy rengetegében számon tartják teljesítménye­inket; sikereinket és kudarca­inkat egyaránt értékelik. Ha előrejutunk, nemcsak az egyes embernek van haszna belőle, hanem a nevünk is fényeseb- ben ragyog. Ha elmaradunk, nemcsak népünk gondja soka­sodik, hanem a hazára is ár­nyék esik. Mindehhez a mi körülmé­nyeink között még egy ténye­ző is kapcsolódik. Ma nagy, az emberiség jövője szempontjá­ból döntő jelentőségű verseny folyik az új, az emberibb vi­lág, a szocializmus és a régi, az embert elnyomó erők, a ka­pitalizmus világa között. A mi nemzeti példánk egyben szocialista példamutatás is. Eredményeink erőt, meggyő­ződést és gyakorlati tapaszta­latokat sugároznak azoknak a százmillióknak, akik — külö­nösen a nemzeti szabadságu­kat nemrég elnyert országok­ban — az új élet építésének helyes útját és példáját kere­sik. A szocialista nemzeti büsz­keség nem azonos az öntelt, fennhéjázó büszkéi kedéssel. Helyzetünket, eredményeinket és gyengeségeinket nagyon reálisan kell értékelnünk, s miközben a jót kiemeljük, megmutatjuk a hibákat, bajo­kat — éppen, mint nemzeti öntudatunkat sértő jelensége­ket — szenvedélyesen kell bí­rálnunk, ostoroznunk. S itt távolról sem elegendő, ha csu­pán—a dolgok könnyebb olda­lát véve — országos szinten maradunk. A nemzeti büszke­ség nem tűrheti el a kisebb munkakollektívák, az egyes személyek hanyagságát, fe­gyelmezetlenségét, pontatlan­ságát sem, hiszen összered- ményében ez i$ hírnevünknek árt. Hamis az olyan nemzeti büszkeség, amely lángol, ami­kor az olimpia magyar győ­zelmeiről értesül, de közömbös például az exportszállítások sorsát illetően. Hírünket a vi­lágba mindenekelőtt termé­keink szállítják; rajtuk mérik mit érünk, de továbbmenve: külkereskedelmi mérlegünk alakulása a lehető legközvet­lenebbül hat az egyes dolgo­zó életszínvonalnak formálá­sára is. Két évtized alatt nemzeti történelmünk legnagyobb fej­lődését vittük végbe, amikor nagy erőfeszítésekkel lerak­tuk a szocializmus alapjait ha­zánkban és hatalmas utat tet­tünk meg a szocialista nemzet­té válásban is. A szocialista nemzeti öntudat érzése mind­ebben nagyszerű hajtóerőnk volt. Ma, amikor a szocializ­mus építésének betetőzése van napirenden, nemzeti büszkesé­günk még inkább kötelez és sarkall bennünket, hogy a né­pek nagy családjában tetteink­kel kivívjuk milliók és milliók elismerését, becsülését. Ülést tartott aar Egész*í‘giigyi Felvilágosítás Társadalmi Tanácsa Az Egészségügyi Felvilágo- ítás Társadalmi Tanácsa szerdán dr. Vilmon Gyula egészségügyi miniszterhelyet­tes elnöklésével megvitatta az f jóság egészségügyi oktatása» uak és nevelésének kérdését. A következő egyik legfőbb feladat a korosztály ónkén ti egészségügyi nevelés folyama­tosságának és egységének biz­tosítása _állapította meg a ta­nács. Ez komplex oktatási-ne­velési és mozgalmi feladat, amelynek megoldásához az il­letékes tárcák és társadalmi szervek közös munkája, együttműködése szükséges. Hárman az anarcsi Űj Élet Tsz dohányos brigádjából: Sipos Miklós (jobbszélen), Mo inár János és Molnár Jánosáé Hammel felvétel A baloldal előretörése Olaszországban Megkezdődött a köztársaság elnökének megválasztása Szerdán délelőtt az olasz parlament, és a szenátus együttes ülésen 963 elektor részvételével megkezdődtek a szavazások az Olasz Köztársa­ság elnökének — a betegsége miatt lemondott Segni utódá­nak — megválasztására. Amint az előrelátható veit, az első szavazások — amelyek kétharmados többséget igényelnek az új elnök megválasztása­92 090 főiskolai haiigafó Sajtótájékoztató a Művelődésügyi Minisztériumban Az új tantervek megte­remtik a feltételeket ah­hoz, hogy az oktatás tar­talmilag is korszerűbb, és a társadalomszabta kö­vetelményeknek megfelelő legyen. Helyesen alakult ki a reform egyik fontos alapelvének, a gyakorlat és az oktatás kap­csolatának erősítését szolgáló szakmai gyakorlatok rendszere. Felsőoktatásunk ma már a korábbinál tervszerűbben és jobban képes kielégíteni a népgazdaság szakemberigé­nyeit. A miniszterhelyettes fontos feladatként jelölte meg az új tantervek, programoknak megfelelő jegyzetek és tan­könyvek kidolgozását, amely hosszabb időt vesz igénybe. Álláspontunk az — hangsúlyozta Molnár Já­nos —, hogy minden hall­gatónak minden alapvető tantárgyból legyen jegyze­te és tankönyve, az önállóságot az előadások színvonalának és az oktatás módszereinek javításával sze­retnénk fokozni. A miniszterhelyettes végül az esti, levelező oktatásról be­szélt- Rámutatott arra, hogy a számszerű fejlődés az utóbbi esztendőkben igen jelentős volt, a színvonal azonban még elmarad a kívánatostól. Molnáir János muvelodesugyi miniszterhelyettes szerdán a minisztériumban sajtótájékoz­tatót tartott. Többek közt elmondotta, hogy ma már hazánkban 91 felsőoktatási intézmény mű­ködik, amelyekben nappali, esti és levelező tagozaton 91 925 hallgató tanul. Az össz- létszámon belül a fizikai dol­gozó szülők gyermekeinek aránya 42,4 százalék. Figyelemre méltó a fel­sőfokú Intézményekben ta­nuló nők aránya, amely 1953—54-ben még csak 26,5 százalék volt. most pedig 42,5 százalék. Állami juttatás valamely for­májában az összes hallgatók 93,3 százaléka részesül. Külföl­dön az idei oktatási évben 1279 magyar fiatal végzi ösz­töndíjasként felsőfokú tanul­mányait, a hazánkban tanuló külföldi hallgatók száma pe­dig 523. Amint a statisztikai adatok­ból is kitűnik, felsőoktatásun­kat az utóbbi években nagy­arányú fejlődés jellemzi. Csu­pán a hallgatók száma öt esz­tendő alatt háromszorosára emelkedett. Jelentős eredmény, hogy — kevés kivétellel — el­készültek az egyetemek új tantervei, programjai és azo­kat ez év őszétől be is vezet­ték. hoz — nem bizonyultak eredményesnek. Sőt: a római parlamenti meg­figyelők szerint a szerdai sza­vazások részleges eredményei sem iránymutatók. Az, hogy a kereszténydemokrata párt je­löltje — pontosabban a leg­befolyásosabb jobboldali cso­port, az úgynevezett „doroty- tyások” favorítja — Giovanni Leone kapta a legtöbb (az el­ső szavazás során 319) szava­zatot, nem jelenti azt, hogy a megválasztásához szükséges kétharmados, illetve a negye­dik szavazást követően az ab­szolút többséget is elnyeri. E feltételezés jogosultságá­ra utalt már a keresztényde­mokrata törvényhozói cso­portban lezajlott előzetes, úgynevezett belső szavazás is. Ennek során ugyanis Leone (aki évekig a par­lament elnöke volt, illet­ve Fanfani első középbal kabinetjének bukása után az úgynevezett „hivatal- nok' -kormány élén állott) esak nagynehezen tudta megszerezni a jelöléséhez szükséges 190 szavazatot a 387 közül. Jól tájékozott római körök hangsúlyozzák annak jelentő­ségét, hogy ezen a belső sza­vazáson Fanfani jelölésére több mint száz keresztényde­mokrata képviselő és szenátor szavazott, jóllehet csoportja csupán 45 törvényhozót képvi­sel a párton belül. Ami a középbal kormány nem katolikus pártjainak hi­vatalos jelöltjét, a szociálde­mokrata külügyminiszter Sa- ragatot illeti, rá szerdán az első alkalommal pártjának, illetve a szocialista és a köz­társasági pártnak összesen 140 törvényhozója adta sza­vazatát. Terracini kommunista sze­nátor ugyancsak az első szavazás során 250 szava­zatot kapott. Az Unitá, az Olasz Kom­munista Párt lapja, miután hangsúlyozza a „dorottyás” je­lölt (Leone) gyenge pozíció­ját, megállapítja: — A demokratikus erők a parlament kétharmadát képviselik és döntő alkoto elemük a szélsőbaloldal. (az Olasz Kommunista Párt, a Proletár Egység Olasz Szoci­alista Pártja, a PSIUP — a szerk.) 300 szavazata. A világi és a katolikus baloldal egy­sége elősegíthet egy olyan választást, amely pozitív be­folyással lehet a politikai helyzet előbbrevitelére. Kállai Gyula J fogadta a kanadai magyar ügyvivőt Kállai Gyula, a forradalmi munkás—paraszt kormány el­nökhelyettese szerdán fogadta Bartha Jánost, aki a közel­múltban felállított kanadai nagykövetségünk első ideig­lenes ügyvivőjeként rövidesen állomáshelyére, Ottawába utazik. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI Pártmunkás találkozó a Nyíregyházi Városi Pártbizottságon között foglalt helyet Máté Ig­nác, a felsőbaduri Igazság Tszcs párttitkára, aki már 71. évét tapossa. Jutalmat kaptak: Hernádi Ferencné és Kovács Balázsné elvtársnők is, akik eddig mint párttitkárok segí­tették érvényre jutni váro­sunkban a párt politikáját. A jutalom átadása után a végrehajtó bizottság megven­dégelte a résztvevőket, és hosszan tartó baráti beszélge­téssel folytatódott az összejö­vetel. Szerdán délután a városi pártbizottság vb termében bensőséges ünnepségre került 5or. Olyan elvtársak jöttek el, több mint húszán, akik 5—10 éve, vagy ennél is régebben voltak párttitkárai egy-egy alapszervezetnek. Többen kö­zülük nyugdíjba mentek, vagy munkahelyük változott, ezért nem tudják tovább ezt a tiszt­séget betölteni. A volt párttitkárokat, az MSZMP városi bizottsága ne­vében Murczkó Károly elv­társ, pártbizottság titkára kö­szöntötte. Méltatta munkássá­gukat, ami a szocializmus épí­tésének arra a szakaszára esett amikor az MSZMP helyes po­litikájával bebizonyítottuk, hogy dolgozó népünk akarja és képes lerakni a szocializ­mus alapjait- Kérte a volt párttitkárokat, hogy új mun­kahelyükön, vagy ha nyugdíj­ba mentek a kerületi alap­szervezetben, a tőlük eddig megszokott odaadással segítsék az új pártvezetőségeket. A rövid ünnepi beszéd után a végrehajtó bizottság szerény ajándékát és oklevelét nyújtot­ta át Murczkó elvtárs a meg­jelenteknek. A vendégek kö­zött láthattuk a nyugdíjba vo­nuló Kovacsics Gyula elvtár­sat, ott volt Jenes Imre, aki már a földosztásban, de előtte az illegális munkában együtt tevékenykedett a többi kom­munistával. Ott voltak olyan párttítkárok, mint Horváth Géza, aki 1950 óta viselte ezt a tisztséget a Magtermeltető Vállalatnál, vagy Jeszenszky András, aki 1952 óta volt ve­zetője az első kerületi párt- szervezetnek. Az ünnepeltek Nagykövetségi szintre emelték a magyar—osztrák diplomáciai kapcsolatokat Sebes István, hazánk bécsi követe szerdán átnyújtod: nagyköveti megbízólevelét d, Adolf Schärf köztársasági el nőknek. A megbízólevél ál adásánál jelen volt dr. Bruru Pittermann alkancellár A Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság kormánya kölcsönösen megál­lapodtak, hogy bécsi, illetve budapesti követségeiket nagy­követségi szintre emelik.

Next

/
Thumbnails
Contents