Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-16 / 294. szám

Ha az igazgató politizál

— Se párttitkár nem vagyok. se ideológus. Vezetem a gyárat! — mondta kedvetlenül az üzem igazgatója, amikor egy értekezleten afelől érdeklődtek, nála milyen a munkások politikai hangulata. — Nekem — tette hozzá — egyelőre a szalag bevezetésével van bajom.

Nem igen láttam jelenlévő műszaki vezetőt, aki ne bólogatott volna- Hát bizony. a kolléga fején találta a szöget.

Tökéletesen fejezett ki egy — nem is szűk körben — elterjedt nézetet, amely szerint az üzem vezetése olyan bonyolult közgazdasági, gyakorlati, műszaki kérdések halmazát kínálja a maga illetékeseinek, hogy ahhoz még politikai tevékenységet is követelni agyonterhelés lenne.

Más kérdés, hogy igaza van-e?

Az adott esetben, a szalagszerű termelés bevezetésénél, például a következő politikai feladatokat lehetne felsorolni:

1. Megmagyarázni a munkásoknak, hogy a termelékenyebb munka milyen mértékben hat ki a gyár produktivitására és áttételeivel az élet- színvonal emelésére;

2. Megértetni, hogy hasonló intézkedések és elgondolások ezután is születnek és nem mindenáron való űjítgalást jelentenek, hanem természetes, népgazdaságilág és egyénileg egyaránt előnyös folyamatról van szó:

3. Előkészíteni az embereket a begyakorlatlanság lévén esetleg bekövetkező átmeneti keresetcsökkenésre;

4. Vidéken, félig paraszti környezetben épült gyárról lévén szó, a termelékenység ilyen ügyes növelési lehetőségeivel is példázni a modern nagyüzem fölényét és jelentőségét;

5. Megkeresni, kiválogatni azokat az embereket, .akik a szalag bevezetése során megfelelő érdeklődést tanúsítottak, kiszemelni őket továbbképzésre és magasabb, az újabb követelményeknek megfelelő beosztásra.

De talán ne soroljuk tovább. „Szalagot” bevezetni, ehhez persze tömérdek számítás és műszaki feltétel kell.

De a politikai feltételeket sem lehet elmellőzni. Kétségtelen: sokakat még kísért az ötvenes évek néhány balkezes gazdasági intézkedésének emléke és az akkori „agyonpolitizá- lás”, a gyakori röpgyűlésezé- sek és egyéb, gyenge agitációs módszerből fakadó bosszúság emléke. Világos, senki sem óhajtja annak a tapsokban jelentkező „politizálásnak” a visszatérését, már csak azért sem, mert apolitikus volta bebizonyosodott.

Amit viszont óhajtanunk és munkálnunk kell, az a gyorsabb ütemű fejlődés, a korszerűbb munka iparban, mező- gazdaságban, mindenütt. Megoldhatja ezt egyes egyedül a gazdasági vezetés, akármilyen színvonalas is különben? Megtalálhatja-e a megoldást, ha egy nagyon jelentős tényezőt, az emberek fejében megforduló gondolatokat, egyénileg jelentkező érzelmeket figyelmen kívül* hagyja? ,

Néhány napja megismerkedtem egy kisebb gyár kollektívájával. Asztalosipari üzemről volt szó. ahol néhány éve még ki se látszottak a tervelmaradás és a fegyelmezetlenség egymást erősítő és egymásba fonódó bozótjából. Jelenleg túlteljesítik a terveiket. az üzem jó ütemben fejlődik — igaz, kitűnő műszaki vezetője van. De ez a műszakilag képzett igazgató a pártcsoportok bizalmijaival is megbeszélte, mi a baj ebben vagy abban a műhelyben; és amikor egy korábban „túlszaladt” bérből vissza kellett vennie, a legszélesebb műhely- n> ilvánosság előtt jelentette be, együtt a pártszervezet és a szakszervezet embereivel. Ha valamit el akar érni, olyan magától értetődő módon keresi meg a politikai munkásokat, mint ahogyan más a főmérnököt kéreti.

Az a véleménye, nem várhat

eredményt anélkül, hogy a munkások hangulatát ne ismerné; és nincsenek illúziói afelől, hogy ezt csak jó, aktív, széles üzemi demokráciára támaszkodó pártszervezet ismerheti. Minden erejével segíti

Év vége előtt az üzemekben

Nyírbogciányban és Tiszavasváriban

hát az üzemi demokrácia szélesedését. Ha lehet így mondani: utasítani ő utasít, de szereti, ha ezt egyúttal mindenki a saját ötlete, véleménye megvalósításának tartjaÉs a „motor”, ahogyan az üzemeket nevezni szokták, — megy.

Itt történetesen kommunista igazgatóról van szó.

De nincs olyan pártonkívüli igazgató vagy főmérnök, akire nézve ne lenne érvényes az élet igazsága: az emberek, az üzemi közvélemény nélkül nem megy. Mert ezek az emberek szocialista országban élnek és — ha vitatkoznak is egyben, másban — szocialista gondolkodású vagy afelé közeledő emberek. Ez pedig éppen a politizálás hatásosságát húzza alá. Ha feltételezzük, hogy az emberek egy része még nem sokat törődik a távlati célkitűzésekkel, s egyszerűen keresni jött a gyárba? Ez vajon ok arra, hogy — mivel egyrészben apolitikusok — mi is azok legyünk velük szemben? Vagy inkább arra kötelez, hogy jobban politizáljunk, mint korábban?

A politizálás nem „zárható be” néhány szobába. A politikának kint a helye a gyárban. Ott van dolga, akár a villamos energiának. Próbálja csak meg egy napra áram nélkül, az „apolitikus” igazgató. Nem megy!

De vele _ jobban megy. Meg lehet-e oldani nélküle annak a félsikerű megoldásnak a teljessé tételét, amit az anyagi ösztönzés az erkölcsiek nélkül tehet? Nyilván nem. Meg lehet-e magyarázni nélküle egy- egy, a műszaki vezetés szá mára teljesen világos, de csak népgazdasági távlatban érthető intézkedés hasznát a munkás számára? Ezt sem lehet. Lehet-e nélküle újabb szocialista brigádokat bekapcsolni a termelés folyamatába? Nyilván nem, pedig sok jó üzem vezetői el tudják mondani, mit jelent munkakedvben, lelkesedésben, kezdeményezni tudásban az, hogy az elmúlt évben a brigádok és tagjaik száma is jelentősen nőtt!

Ezek az emberek se valami leszűrt közgazdasági és műszaki elemzés eredményeként csatlakoztak a jobban termelni akarók és azért jobban is dől gőzök bővülő seregéhez. Politizálni kellett velük és értük? Igen. „Sematikus” dolog ez? Nem. A jó politika megköveteli a maga korszerű, agitatív, emberekre valóban ható módszereit — akár a mai repülő- technika a radart és a hőálló ötvözeteket.

Ilyen politizálásra van szükség az üzemben. Hogy arról legyen szó, arról folyjék minden vita, ami előreviszi a termelést, a fejlesztést, a munkát. Mondjuk. a szalag bevezetését is.

Dehát lehet-e így politizálni a műszaki, gazdasági vezetők nélkül? Vajon nem ez az egyedül helyes, korszerű vezetési stílus?

B. F.

Még néhány hét és végére érünk az 1964-es évnek. Ipari üzemeinkben a még hátralévő napokat kettőzött szorgalommal használják ki a dolgozók, sőt néhány vállalatnál már a tervtúlteljesítésért dolgoznak. Az utóbbiról tudósította lapunkat Tolnai Zsuzsa, a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat és Kiss Sándor, a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár dolgozója.

A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat éves tervét december 7-ig 100,3 százalékra teljesítette. A korai tervteljesítés lehetővé teszi, hogy év végéig még húsz-huszonötezer tonna nyersolajat dolgozzanak fel terven felül. A termelési tervet megelőzően a forinttervet már december I-én 100,8 százalékra teljesítették a kőolajipari vállalat dolgozói. Igen kedvezően alakult a vállalatnál az egy főre jutó termelési érték. December elsején 16 850 forinttal volt több a tervezettnél, így egy hónappal az év vége előtt

1,1 százalékos túlteljesítés jelentkezett.

A tevszámok azt bizonyítják, hogy a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat dolgozói, becsületesen tevékenykedtek az év folyamán és a jól végzett munka örömével tekinthetnek a jövő évi feladatok elé.

Az Alkaloida Vegyészeti Gyárban folyamatban van a

morphinalkaloidok gyártásának rekonstrukciója és ennek eredményeként a nagy kapacitású, gazdaságos és korszerű üzem termékeinek mintegy 80 százalékát több mint negyven országba exportálja. A növénykémiai profil mellett a korszerű követelményeknek megfelelően igyekeznek a gyárban a szintetikus technológiákat meghonosítani. A vállalat vezetőinek és dolgozóinak munkája eredménnyel járt és ez megmutatkozott a termelési érték megsokszorozódásában is.

A vállalat 1964 éves tervét 1964 október 13-ra teljesítette. Az éves exporttervet október

21-ig 100 százalékra teljesítették és év végére mintegy 121 százalékos eredményt érnek el.

Az Alkaloida Vegyészeti Gyár sikeres tervteljesítésében döntő jelentősége volt az év elején megtartott termelési tanácskozásoknak, ahol a dolgozók az éves tervfeladat ismeretében — egyes üzemrészekre bontva — munkaverseny felajánlásokat tettek. Az anyagtakarékossági felajánlást gyári szinten november 30-i'a 190,9 százalékra teljesítették a dől gozók. A termeiéi terv túlteljesítésére tett felajánlást november 30-ig 89,4 százalékra teljesítették és a jelenlegi gyártási adottságokat figyelembe véve év végére a vállalást teljes egészében teljesíthetik.

Gyimesi József, a Nagy kállói Fém- és Faipari Ktsz

szakmunkása köszörüli a szeg verő gépek ékeit.

Foto: Elek Emil Nagy kalló

Privilégium a törvénysértőknek

,Ua ki tudja járni« akkor sem fizetek** ■— mondja a kemecsei tsz-főkönyvelő Meddig dönthetnek önkényesen a tsz-ben

dolgozó anyák ügyében?!

Változnak a szépségideálok. A reneszánsz telt idomú madonnái ma zokogva szednék a Preludint, a középkor aszkéta termetű szemforgató asszonyaira azt mondanák, hogy csúf csontváz, de még Mona Lisa kezéért sem törnék magukat korunk férfiai, pedig a nevezett hölgy korának szépségideálja volt. Na persze változik a férfiideál is. Hol vannak már a lovagkor páncélos vitézei, akik az életüket akarták áldozni imádott hölgyeik mosolyáért, amikor ma egy pár nylonharisnyáért akár nevetést is kaphatnak.

A dolgot fejlődésében szemlélve: a nemek, úgy látszik, megunták az évezredes harcot, mindjobban közelednek egymáshoz, és a békés koegzisztencia elvét e területre is kiterjesztik. (A békés egymás mellett élés általában a nemekre vonatkozik, és nem minden házaspárra.)

Hasonulni kezdünk egymáshoz. A nők férfiasodnak. Levágatják a hajukat, nadAT* •• mm • • m

vízió

rágot öltenek, motoroznak, rumot isznak és néhányan úgy káromkodnak, mint egy hajdani huszárőrmester. A férfiak, honorálva a látható közeledést, szintén lépést tesznek a női nem felé és távolodnak a régi férfiideál- tól. Megnövesztik a hajukat, néhányan már bodoritják is. Színes strandtáskában cipelik az egy csofnag Kossuth- jukat, mozdulataik, járásuk kecses, légies és szemérmes pironkodással fogadják, ha udvarolnak nekik.

Nem óhajtok elhamarkodottan pálcát törni e kezdeményezés felett. De félek, hogy itt nem állnak meg és kitalálják a férfiak részére a szoknya divatot, amit azért is ellenzek, mert kényelmetlen, és nagyon vékonyak a lábaim’ Rettegek attól, hogy

egy Váci utcai maszek dél- sziciliai halászblúz címén olyan ingeket hoz a férfidivatba, amelyből kilóg a vallani. Félek, hogy 20 év múlva a következő kis tudósításban kell beszámolnom lapomnak egy női és férfi szépségversenyről:

„Az év szépségverseny két győztese áll előttünk. A női mezőny legjobbjának Brunek Margit bizonyult 20 éves szépség. Pipázik, és kedvenc itala a törköly. Széles vállait kiemeli a válltömés, lábain kecses szögesbakancs. Divatos kefefrizurát visel, az üzemi labdarúgó-válogatott jobbszélsője. Hajadon, ugyanis- utolsó vőlegényét egy kisebb vitájuk következtében nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel jelenleg is ápolják.

A férfi győztes Hajnal Alfonz bájos, törékeny jelenség. Platina szőke haja remek keretbe foglalja nyájas mosolygós arcát. Chanel kölnit használ, kedves virága a rezeda. ívelt nyaka merészen emelkedik ki elől raf- folt, hátul dakoltált blúzából. Uj vonalú nadrágján három hal és falni emeli ki csodálatos alakját. Életmódja is abszolút férfias. Nem iszik, nem dohányzik, sportokkal nem rontja alakját. Kedvenc szórakozása a horgolás- így várja az igazit, akinek már összegyűjtötte a stafirungot.

A két győztest hosszú ideig ünnepelte a közönség...

Hasonló sikert arattak a további helyezettek, míg a lemaradottak lehajtott fővel kullogtak ki a teremből. Az utóbbiak között találtuk Knidoszi Aphroditét, Brigitte Bardot és Sophia Lorent- A férfi mezőny sereghajtói a Belvederi Apolló, Charlesj Boyer és Yves Montand vol takl”;

ősz Ferenc

örvényeivel ellentétes határozatokat szavaz meg, fogad el. Ez helytelen azért is, mert az alapszabályt is sérti. Sajnos.

, kétkezű munkásemberek nem ismerik megfelelően és mindenütt e törvényeket, s elfogadják a tsz-vezetők előterjesztését. Elképzelhetetlen azonban, hogy a vajai Béke Tsz elnöke, Iklódi László és a többi vezető ne tudták volna, hogy a közgyűlés nem fogadhat el olyan határozatot, amely ütközik az alapszabállyal és a rendelettel. Mégis úgy döntötték a közgyűlésen, hogy a szülőinőknek a szülési szabadság idejére munkaegységet nem adnak, önkényesen más törvényt hoztak: 400 forintot adnav a szülőanyáknak. De milyen jogon! Mert arra nehéz lenne ezek után hivatkozniok, hogy nem ismerték az ide vonatkozó rendeletét.

S járatják a kálváriát Pa- czári SándornévaL A szülési szabadság idejére is járó munkaegység jóváírás elmulasztása miatt Paczáriné férje még ez év augusz+usában panaszt tett „ Termelőszövetkezeti Tanács megyei irodáiénál. írtak a vajai tsz vezetőinek, hogy a sérelmet intézzék el. Levelükre nem válaszoltak. Ezután személyesen keresték fel a tsz vezetőit. Paczáriné december 2-án újabb panaszos levélben kért segítséget. Azasz- szony évek óta becsületesen dolgozik, még terhes állapotban, is helyt állt a munkában. Akkor vajon, miért ez a felelőtlenség?

Vonják felelősségre a vétkeseket!

Járási párt- és tanács szerveinknek nem volna szabad tűmiök, hogy egyes tsz-elnö- kök, könyvelők privilégiumot élvezzenek, hogy az államon belül a saját maguk kénye- kedve szerint alkalmazzák vagy megsértsék a törvényeket. hogy ezzel rontsák a közszellemet, lazítsák az állam- polgári fegyelmet. Megvan a mód arra, hogy a törvénysértőket felelősségre vonják. Éljenek ezzel a jogukkal a járási tanácsok végrehajtó bizottságai. Terjesszék közgyűlés elé azokat, akik az anyaságot védő törvényeinket nem tartják tiszteletben. Vonja felelősségre őket * szövetkezel közössége.

W. K.

mindaddig nem voltak hajlandói? megadni a szülési szabadság idejére is törvényesen járó munkaegységet, míg a Termelőszövetkezeti Tanács megyei irodájától személyesen el nem jártak ez ügyben. Furcsa dolog, hiszen a termelőszövetkezeteinkre vonatkozó rendeletek biztosítják, hogy azoknak a szülőnőknek a részére, akik a szülést megelőző két évben a szövetkezet közös munkájában tagként részt vettek, a 12 heti szülési szabadság idejére, beszámítva a vasárnapokat és ünnepnapokat is, szülési segély címén naponta legalább 0,75 munkaegységet keli jóváírni.

Ellentétben a törvényekkel

Ennek ellenére megtörténiK, hogy egyes tsz-vezetők, hanyagságból, a rendeletek nem vagy helytelen ismerete miatt — néha tudatosan is! — megsértik a szülőanyákat védő törvényeket. Megszegik azzal, hogy a közgyűlés az állam

tási csoportvezető közbejárására voltak hajlandók engedélyezni a szülő anya fizetés nélküli szabadságát. Az emberiesség azt sugallná, hogy ezek után már helyesen jártak el Asztalosaié ügyében. Sajnos nem. Megsértették a törvényességet. Elutasították Asztalosné szülési segély kérelmét. Pedig ezt rendelet biztosítja. Éppen ezért elgondolkoztató „ főkönyvelő véleménye: ha Asztalosné ki is tudja járni valamelyik felsőbb szervnél, hogy jár részére a szülési szabadság idejére is a munkaegység jóváírása, akkor sem járulok hozzá kifizetéséhez.

Ki érezheti magát törvényen kívülinek? Ki csorbíthatja meg, vagy veheti semnűbe azokat a rendeleteket, amelyeket népi államunk az anyák védelme érdekében alkotóit?

Sajnos nem egyedüli eset a kemecsei. Hasonló törvénysértést követtek el a nyírmadal Oj Élet Tsz-ben is, ahol Kedves József az elnök. Négy szülőanyának — tsz-tagok —

Vannak különböző vezető- beosztású férfiak, akik egyáltalán nem valami udvarias módon és hangnemben bánnak női beosztottjaikkal, de hova tovább önkényesen már abban is ők szeretnének dönteni; vajon joga van-e a szülő anyának a munkához, s jár-e részére a törvény által biztosított kedvezmény. A kemecsei Űj Barázda Tsz főkönyvelője, Lugosi Péter két hónapig nem adott munkát beosztottjának, Asztalos Istvánné segédkönyvednek, mert az gyermeket várt. Megtagadták tőle a tsz vezetői a fizetés nélküli szabadságot is. S még furcsább, hogy a főkönyvelő a gyermeket váró anyának kijelentette: kivél fogok én dolgoztatni, ha elmegy szülni?

Asztalosné kérelmét elutasítják

Asztalos Istvánné a járási tanácshoz fordult segítségért. A tsz vezetői csak az igazga-