Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-15 / 293. szám

Események \ sorokban Az izraeli kormány megbu­kott. Hétfőn ülést tartott az Izraeli Munkáspárt (Mapai) Központi Bizottsága, s az ülé­sen rendkívül heves szópár­baj bontakozott ki Ben Gu- rion volt miniszterelnök és az eddigi kormányfő, Eskol hívei között, ami azzal végződött, hogy Eskol felkereste Sazar államelnököt és benyújtotta kormányának lemondását. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa hétfőn délután — magyar idő szerint 21,30 órákor ismét összeült, hogy folytassa a vi­tát Belgium és az Egyesült Államok kongói agressziójá­ról. Moszkvában hivatalosan közöltek, hogy december 19-én viszontlátogatásra az Egye­sült Arab Köztársaságba uta­zik a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége. A delegációt Alekszandr. Sele- pin,\ Legfelső Tanács képvi­selője, a minisztertanács, el­nökhelyettese, az SZKP Köz­ponti Bizottságának elnökségi tagja vezeti. Az indonéz kormány az agrárprogram keretében 87 ezer hektárnyi volt földesúri földet osztott szét Közép-Já- va nincstelen parasztjai kö­zött. Jomo Kenyatta köztársasági elnök hétfőn megnyitotta a kenyai köztársasági parla­ment első ülésén. Megnyitó- beszédében vázolta a fiatal köztársaság előtt álló felada­tokat. McNamara, az Egyesült Ál­lamok hadügyminisztere saj­tóértekezleten bejelentette, hogy feloszlatják az amerikai hadsereg tartalékos állomá­nyú egységeit. Néhány tarta­lékos egységet beolvasztanak a nemzeti gárdába. A had­ügyminiszter hangsúlyozta, hogy ezt az intézkedést taka­rékossági okokból hajtják végre. Fajgyűlölő elemek gáztar­tályokat robbantottak az Ala­bama állambeli Montgomery egyik baptista templomának közelében, miközben a temp­ómban istentiszteletet tartot­ok. A rendőrség három fé­kért letartóztatott. ítezo Szunobe' miniszter ve­zetésével japán, kereskedelmi kormányküldöttség érkezett Moszkvába, hogy az 1965. évre szóló szovjet-—japán kereske­delmi egyezmény megkötésé­ről tárgyaljon. A thaiföldi kormány hétfőn, újabb letartóztatásokat ho­zott nyilvánosságra. A letar­tóztatott katonatiszteket az­zal vádolják, hogy összeesküd­tek Thanom Kittikacsom miniszterelnök kormányának a megdöntésére. A nyugat-németországi Rajna—Pfalz tartományban '.ezuhamt egy amerikai lökhaj- t á60s repülőgép. A gép két pilótája ejtőernyővel megme­nekült­Párizsban tiltakozó nagygyűlésre készülnek az atemfegyverkezés ellen Rusk előzetes tárgyalássorozata — Ma kezdődik a NATO miniszteri tanácsának ülése Washington—Párizs, (MTI): Ma kezdődik meg a francia fővárosban a NATO miniszteri tanácsának ülése. Ezzel -kapcsolatban Washing­tonban Bundy, Johnson el­nök külpolitikai tanácsadója televíziós nyilatkozatában ar­ról beszélt, hogy az Egyeiilt Államok a NATO atomfelfegyverzé­sében a jövőben is meg akarja őrizni vétójogát, tehát fenntartja magának azt a kiváltságot, hogy a nukleáris fegyverek beve­téséről egymaga rendel­kezhessen. A döntés az Egyesült Államok elnökét illeti meg. Bundy hangoztatta. hogy Wilson washingtoni látogatá­sakor az amerikaiak félreért­hetetlenül kifejtették állás­pontjukat. Ezután Bundy megismétel­te azt a hivatalos amerikai álláspontot, hogy Johnson el­nök pillanatnyilag nem készül találkozni a szovjet vezetők­kel, viszont — hangoztatta — igen hasznosnak ítélték meg Washingtonban azo­kat a megbeszéléseket, amelyeket Johnson cs kül­ügyminisztere, Rusk, Gro- miko szovjet külügymi­niszterrel tartott. Az Egyesült Államok — mon­dotta — fontosnak tartja, hogy minél szorosabb kapcso­latban legyen a Szovjetunió­val. Párizsi NATO-körökben az a vélemény, hogy Rusk és Schröder Nagy-Britannia tá­mogatásával meg akarja ha­tározni a közös atlanti atom­erő létrehozásának ütemter­vét. Egyelőre semmi jelét sem látni, hogy a francia kor­mány meghátrálna a társha­talmak nyomása elől, és mó­dosítaná határozott elutasító álláspontját. A közeli jövő­ben — hangoztatja a degaul- leista Nation — semmi köze­ledés sem várható a NATO atomstratégiai kérdésében. Franciaország katonailag ha­tástalannak, politikailag pe­dig destruktívnak tartja az MLF tervét nemcsak a kelet­tel való békés együttélés, Megnyílt az Indiai Kommunista Párt VII. kongresszusa Ponomarjov felszólalása hanem az európai egység szempontjából is. Az angolszáz—nyugatnémet terv, és különösen Bonn atomfegyverkezésének- veszé­lye erősen nyugtalanítja sok nyugati ország közvélemé­nyét. A NATO tanácsülés alkal­mával a Német Szövetsé­gi Köztársaságból, Nagy- Britanniából, Belgiumból, Olaszországból, Hollandiá­ból. sőt Kanadából is küldöttségek érkeznek Párizsba, hogy az atom­fegyverkezés elleni fran­cia mozgalom képviselői­vel együtt tiltakozzanak a multilaterális atomerő ellen. Kedden és szerdán békekül­döttségek keresik fel a NATO palotájában ülésező miniszte­reket, kedden este pedig az atomfegyverkezés ellen tilta­kozó nagygyűlés lesz a pári­zsi Mutualité csarnokban. Rusk amerikai külügymi­niszter, aki vasárnap érke­zett a francia fővárosba, hét­főn először Lemnitzert, a NATO európai haderőinek fő- parancsnokát kereste fel. Ez­után Luns holland külügymi­nisztert látta vendégül, majd a francia külügyminisztérium­ba sietett, hogy Couve De Murville külügyminiszternél tegyen látogatást. Később Pompidou francia kormányfő* vei találkozott. Délután az Elyesé-palotába hajtatott, ahol De Gaulle francia köztársasá­gi elnök fogadta őt, Bombayben ünnepélyes kül­sőségek között megnyílt az In­diai Kommunista Párt VII. kongresszusa. A kongresszu­son több mint ötszáz küldött, több száz megfigyelő, vala­mint a testvérpártok képviselői — közöttük az MSZMP és az SZKP küldöttsége vesznek részt. Az SZKP küldöttségét Borisz Ponomarjov, a Központi Bizottság titkára, a magyar pártküldöttséget Korom Mi­hály, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára vezeti. Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, az SZKP küldöttségének veze­tője beszédet mondott az In­diai Kommunista Párt VII- kongresszusának vasárnapi ülésén. amerikai népek iránt, izzó ha­raggal bélyegzik meg az im­perialista agresszorokat, akik vérbe akarják , fojtani Kongó és Dél-Vietnam hazaíiainak felszabadító harcát. A továbbiakban Ponomarjov aláhúzta: az Indiai Kommu­nista Párt harcol az egységért és az összeforrottságért a mar­xizmus—leninizmus alapján, egyaránt fellép a reformizmus és a jobboldali opportunizmus, a dogmatizmus és a „baloldali” szektásság éllen. Befejezésül Ponomarjov fel­olvasta az SZKP Központi Bi­zottságának az Indiai Kommu­nista Párt VII. kongresszusá­hoz és az indiai kommunis­tákhoz intézett üdvözletét. A UPI értesülése szerint a tisztelgő látogatáson Rusk biztosította az ál­lamfőt, hogy Washington­nak nem áll szándékában Franciaország elszigetelé­se az önálló NATO atom- haderő kérdésében. Rusk a kihallgatás után Schröder nyugatnémet kül­ügyminiszterrel találkozott, este pedig együtt vacsorázott Schrőderrel, valamint Gordon Walker angol külügyminisz­terrel, aki nemsokkal az est­ebéd előtt érkezett meg Pá­rizsba. Megérkezett már Párizsba McNamara amerikai hadügy­miniszter is. Cuevara televíziényilalltozata Kifejtette, hogy a világ ar-p culata mindinkább a munkás- osztály, a néptömegek javára változik. Majd az SZKP tevé­kenységéről, a szovjet nép eredményeiről beszélt. Rámuta­tott: A Szovjetunió külpolitikájá­nak következetes és elvi irány­vonala a lankadatlan küzdelem az imperializmus megfékezé­séért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttéléséért, a békés viszo­nyok biztosításáért, ami szük­séges a szocializmus és a kommunizmus felépítéséhez. A szovjet embereket forró rokon- szenv hatja át a szabadságu­kért és függetlenségükért har­coló afrikai, ázsiai és latin­New York, (MTI): Ernesto Guevara kubai ipar­ügyi miniszter, aki az ENSZ- közgyűlésen részt vevő kubai küldöttség élén tartózkodik New Yorkban, vasárnap nyi­latkozott a CBS amerikai tele­vízió társaságnak. Guevara hangsúlyozta, hogy Kuba üdvözölné az Egyesült Államokkal való viszony meg­javítását, de csupán akkor, ha azt nem kötnék feltételekhez. „Mi magunk semmiféle felté­telt nem kívánunk az Egyesült Államokra kényszeríteni és nem fogunk elfogadni semmi­féle feltételt” — fűzte hozzá. „Ha térdre akarnak kényszerí­teni, akkor előbb meg kell öl­niük valamennyiünket” —* je­lentette ki a kubai miniszter. Míg Guevara a CBS épületé­ben tartózkodott, mintegy 150 kubai ellenforradalmár tünte­tést rendezett. A rendőrség le­zárta az épület bejáratát és rendkívüli biztonsági intézke­déseket tett. Külpolitikai széljegyzet: Fekete front Ha a világszervezet központi épületére, az üvegpalotára, ak­navetővel rálőnek — az még­sem olyan esemény, amelyet valamelyes csikágói szabvány gengszterség mérlegén lehetne mérni. Igaz az ENSZ-most- rumra irányított négykilós akna csupán az East River nem éppen tiszta hullámait találta el. De vannak olyan aknák, amelyek dördülései akkor is emlékezetesek maradnak, ha maga a lövedék — nem talál célba­New York rendőrsége — a világsajtó értesülése szerint — a „kezét-lábát” töri, hogy fel­kutassa a merénylőket. A New York-i nyomozó apparátus már kiszimatolta: a gaztett a kubai terroristákból és bér­gyilkosokból alakult , „fekete front” műve. Ugyancsak ez a „fekete front” bérelt fel egy egzaltált nőt Kuba ENSZ-kül- döttének megkéselésére. Egy­idejűleg ez a „fekete front” vállalkozott az ENSZ-épületre tűzött szovjet zászló letépésére is. E tények kiabáló tanúsága alapján: az USA területén mű­ködik egy idegen állampolgá­rokból verbuvált bérgyilkos terrorszervezet, amelynek „fe­kete front” a neve. Ez a tár­saság pedig akkora „szabadsá­got” élvez a „Szabadság” váro­sában, ami a szabadság igazi híveit egyszerűen elképeszti. Ki engedélyezi az aknavetős felvonulásig terjedő „szabad­ságot”, ennek a „fekete front­nak”? Ki pénzeli? Ki bátorít­ja? És miféle célok érdekében? Maga a Szövetségi Nyomozó Iroda — az FBI — teketória nélkül felelhetne ezekre a kér­désekre, de érdektelennek nyil­vánította az ügyben önmagát. Vezetői kijelentették, hogy az „adott pillanatban nincs sem­mi olyan jel, hogy megsértet­ték volna a szövetségi törvé­nyeket.” Ez eredeti vélekedés, az bizonyos. Különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy időközben egy dinamitos újabb merénylet „motívumai” Is fel­bukkantak. Azok a dinamitru- dak, amelyeket az aknavető­akciót követően találtak meg — ugyancsak az ENSZ-palota körzetében — „gazdagítják” az immár hírhedtté vált „fekete front” csokrát. Nos, a világ közvéleménye azt várja, hogy e „fekete front” bűzös „csokrai” — ne illatoz­hassanak tovább. Ehhez azon­ban az szükséges, hogy az il­letékes nyomozó szervek ne csupán egy 17 éves diákot ta­láljanak gyanús személynek a merényletek ügyében... Kikiáltották a Kenyai Közt ársaságot. Képünkön: Jomo Kenyatta köztársasági elnök leteszi a hivatali esküt. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat.) Fordította: Bába Mihály 29. Kabátujj zavartalanul foly­atta. —* Az őrnagy úr valóban srany ember. Nem ismerte íöbátujjat és azonnal megbí­zott benne. Tehát én azt a cupicát az őrnagy úr egész­ségére ittam. Most lakatos zagyok Kasprzaknál! Engem többé nem fognak látni a bí­róságon, ez fix. Mindezt pé­tiig az őrnagy úrnak köszön­hetem, mert az őrnagy úr azorjnal megbízott bennem. Kabátujj tiszteli az értelmi­séget. — Rendben van, Kabátujj. De most mi szél hozta hoz­zám? — Ahogy engem kienged­tek... Az ördög vigye el azt a főhadnagyot, éjszakáig bent tartott, bár az őrnagy úr megparancsolta neki. hogy két óra múlva engedjen ki. Látja, így bánt velem, annyi évi is­meretség után. Ez a köszönet azért a csillagért, amit miat­tam kapott. Sajnos, ilyen az emberi bála! Az őrnagy, látva, hogyha közbevág, csak meghosszab­bítja Kabátujj kedélyeskedé­sét, szótlanul várt. Kabátujj tehát folytatta; — Amikor végre kienged­tek, azt gondoltam magam­ban: az az őrnagy rendes fic­kó, segíteni kell rajta. Azt a sápadtat viszont egyáltalában nem érdemes sajnálni. Be akarta csapni a becsületes em­bert, a gézengúz, ő maga meg nyolc milliót vágott zsebre. Az ostoba Kabátujjnak pedig, aki a bőrét vitte a vásárra, ki­szúrta a szemét tíz darab ez­ressel. — No, no. a bőrét Kalin­kowski kockáztatta, és a sa­padt nem tíz, hanem tizenkét ezret adott magának, — he­lyesbített az őrnagy. — Cöcö! Azt a kettőt ne számítsuk. Azt azért a boksz­leckéért kaptam, amit Moko- tówon adtam neki. És a Ká­lin,kowski fiatalúr fejét, mint már mondottam, csak szert találtam a kelleténél erőseb­ben megütni, mert megcsú­szott a kezem. Én mindent sorba akarok elmondani, de az őrnagy úr nem engedi. — Már nem szólok közbe — sóhajtott az őrnagy, —már hallgatok, mint a sír. — Tehát érdeklődtem a mieink között a sápadt után, de senki sem ismeri, még Wolán sem, sem Powazkin. csak egy volt villamoskalauz emlékezett rá, hogy ez a sá­padt biztosan „diós”. — „Diós” Ezt nem értem! — Hát „diós” — magyaráz­ta türelmesen Kabátujj. — így hívják azokat, akik ban­kok előtt sétálgatnak ö vidé­ki surmóktól vásárolnak fel dollárokat. — Szóval, ez a feketepiac? — kérdezte az őrnagy. — Na hiszen, ha ez lenne az igazi feketepiac! Az ilyen tökmagot a rendes „diósok” még lélegzeni se hagynák. Egyszerű felhajtó ez. A bank előtt áll, és állandóan azt hajtogatja: „dollárt, valutát veszek. Jobban fizetek, mint bent.” És ha valamit felcsí- peget azonnal viszi a banká­rához. Mondom, piti felhajtó, semmi több. Tehát ma nem mentem dol­gozni, hanem ott kerengtem a bank előtt. De az őrnagy úr telefonáljon ám „Kasprzak- hoz”, mert a mester már meg­ígérte, hogy kivág, mint a hu­szonegyet, amiért állandóan hiányzóm. De én most az őr­nagy úrért csinálok mindent. — Rendben' van, majd tele­fonálok m munkahelyére — ígérte meg az Őrnagy. — Az Őrnagy úr arany em­ber. Mindig ezt fogom mon­dani. Tehát megyek a bank­hoz és keresem az én fi csó­rómat — ezt az utolsó szót Kabátujj teljes megvetéssel mondta, — de nem találtam. Beszéltem néhány felhajtóval, mert az embernek mindenütt vannak ismerősei. Ha egyszer az őmagyné asszonynak dol­lárra lenne szüksége, utazás­hoz, vagy bármihez, csak szól­ni kell, Kabátujjnak. Mit meg nem tennék én az őrnagy úr kedvéért — Köszönöm Kabátujj a nagylelkűségét de nincs sem­mire szükségem. Nos, mi volt a felhajtókkal?---Ismerik ezt a sápadt fickót, valahogy úgy nevezik egymás között — ekkor Ka­bátujj kissé elgondolkozott. — Megvan! A „sápadt Niko” ez a neve n felhajtok között. De elmondták róla: néhány hete senki nem látta „ bank előtt. Vagy a hekusok kapták el, vagy elutazott valahová. Ál­lítólag A Powisle negyedben lakik, az Elektromos Művek mellett, Zajecza, vagy Lipo- wa, vagy talán a Drewniana utcában. Tehát valahol a kö­zelben. Korábban ez a Niko nagyon kereste a valutát. Mindig azt mondta: harminc százasra van szüksége egy nagy „ugrás”-hoz. Még köl­csön is akart kérni, de hát ki ad kölcsönt egy ilyen nyam­vadtnak? — Mi a neve tulajdonkép­pen? — A név után a mi körünk­ben, hogy úgy mondjam, sen­ki nem érdeklődik- A börtön­ben tudtam az ipse nevét, de annak már csaknem négy esz­tendeje. Azóta kiröppent fe­jemből. Olyan nem minden­napi neve van. Olyan furcsa végződésű, há, vagy ká van a végén. Nehéz volt megjegyez­ni. Nem olyan, mint „ Plór- kowski név. — Tehát azt mondja, hogy „h” vagy „k” betűre végző­dik a neve? — Valami Ilyesmi, őrnagy úr, de lehet, hogy tévedek. — Az őrnagy hiába iparko­dott, hogy még kiszedjen va­lamit Kabátujjból; az öreg tolvaj legjobb akarata mellett sem tudott többre visszaemlé­kezni. Sőt, még a sápadt sze- mélyleírás-, is nagyon pontat­lan volt. Az őrnagy megkö­szönte Kabátujjnak a híreket majd ünnepélyesen megígérte hogy kora reggel telefonál i gyárba, és igazolja új szövet ségesének távollétét. (Folytatjuk 1964. december la. v 40

Next

/
Thumbnails
Contents