Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-15 / 293. szám

Szabad légkörben Az utóbbi néhány héten nem kevesekben fordult meg a gondolat: hogyan tovább? Lesz-e változás a párt poli­tikájában, s ha igen, vajon mi is lesz az, hiszen az em­berek, kommunisták és pár- tonkívüliek, vezetők és veze­tettek úgy érezték, hogy az MSZMP nyolcesztendős po­litikáját igazolta az élet, a gyakorlat. A választ Kádár elvtárs a KISZ VI. kongresszusán mondta meg: „Továbbra is megőrizzük a szabad lég­kört”. Ez mély megnyugvást okozott az emberekben. Ká­dár elvtárs kifejtette azt is, hogy a párt, a kommunisták ezen a szabad légkörön a szocialista demokrácia tör­vényszerű fejlesztését értik. Szükséges és időszerű erről a kérdésről szólni. Szólni kell azért, mert az utóbbi időben ezt a szabad légkört, a Szo­cialista demokráciának az elveit sokan helytelenül ér­telmezik. Azt ma már min­denki érti és tudja, hogy a becsületesen dolgozó állam­polgároknak szabadság jár, s jogait államunk, törvényeink védik. Ezzel nincs is baj. A nagyobb gondunk ott kezdődik, amikor erre a sza­bad légkörre hivatkozva, a szódalista demokrácia elvét hangoztatva az emberek mégfeledkeznek a kötelessé­gükről, az állami fegyelem­ről. Beszélnék eri'ől üzemek­ben, hivatalokban, termelő- szövetkezetekben. És egyre- türelmetlenebbül. Gondol­koznak sokat azon a vezetők és munkások, hogyan és hol is kellene kezdeni a munka- fegyelem megszilárdítását. Vannak, akik az üzemek, vállalatok laza vezetésében keresik az okokat, mások a munkások fegyelmezetlensé­gére hivatkoznak. Úgy érezzük, mindkét ol­dalon bőségesen van javíta­nivaló. Vannak üzemeink, ahöl a vezetők következet­lensége a fegyelem megsérté­sének az okozója, s vannak olyanok is, ahol a munkások felületessége. De a kettő ösz- Szefügg, nem választható el egymástól. És éppen ezért egyszerre kell cselekedni: elvszerübbé, következeteseb­bé tenth a vezetést, s meg­követelni mindenkitől, hogy munkáját becsületesen el­végezze. Lesznek olyanok, akik ázt mondják: mi köze van a fegyelem szilárdításá­nak a szabad légkörhöz? Vajon ezek miféle szabad légkört akarnak? Miféle szo­cialista demokráciáról be­szél az, aki selsjtet ter­mel, nem dolgozza le becsü­letesen a munkaidőt, nem teljesíti a tervét? De vonat­kozik ez azokra a vezetőkre is, akik csak beszélnek a munkásellátásról és védelem­ről, akik durván és gorom­bán bánnak a dolgozókkal, akik nem törődnek az üzem gondjaival, s előbbre való nekik az egyéni érdekük, mint a népgazdaságé. . Kádár elvtárs beszédében a jövőre vonatkozóan a kö­vetkezőt mondta: „Nem vál­tozik az a törekvésünk sem, hogy a termelő erőket, a ter­melést szakadatlanul fej­lesztjük, hogy emelkedjék a nép jóléte.” Ez szorosan összefügg a párt, állami és gazdasági fe­gyelem, ha úgy teszik a ve­zetés színvonalának további javításával. Ezt is jelenti a szabad légkör megőrzése- De jelenti azt is, hogy ne nézze el senki a lazaságot, fegyel­mezetlenséget, fejlesszük to­vább a bírálatot, a vezetők és vezetettek érintkezése le­gyen elvhű és egyben em­berséges. Ezt követelik elveink, a párt helyes politikájának a végrehajtása, s azok a célok, amelyek most a következő évben kerülnek előtérbe. Mi­ről van szó? Arról, amelyről Kádár elvtárs így szólt: „Ezért van szükség arra, hogy a következő évben a termelés fejlesztésének üte­méi bizonyos mértékig mér­sékeljük, hogy d minőséget javíthassuk” Ennek a fel­adatnak a sikeres végrehajtá­sa pafancsolóan követeli meg a gazdasági szervező munka javítását, a munka termelékenységének a növe­lését, s ezekkel együtt a szo­cialista tudat fejlesztését. El­sősorban ezektői függ, ho­gyan haladunk előre. A szabad légkör, a szocia­lista demokrácia elvének kö­vetkezetes érvényesítése együtt jáf az emberek tuda­tának fejlődésével, s amikor erre építünk, akkor azt is mondjuk: fegyelmet a mun­kában, az élét minden terü­letén. Mert csak így emel­kedhet tovább népünk élet- színvonala, őrizhetjük, s értelmezzük helyesen a sza­bad légkört. Farkas Kálmán Megválasztották a megye első építőipari pártbizottságát Az MSZMP Politikai Bi­zottságának határozata értel­mében az ÉM. Szabolcs-Szat- már megyei Építőipari Válla­lat. pártalapsaervezeteinek küldöttei 12-én szombaton, megválasztották a megye el­ső építőipari pártbizottságát. A pártbizottság megválasztá­sát szükségessé tetté az ÉM sajálos széttagoltsága, vala­mint a jelenlegi és az elkö­vetkezendő nagy gazdasági feladatok. Az építőipari párt­bizottság nemcsak Szabolcs megye építőipari alapszerve­zeteit, de a sátoraljaújhelyi alapszervezetet is irányítja. A pártbizottságot választó küldöttek 25 tagú pártbizott­ságot, 5 póttagot, 3 tagú reví­ziós bizottságot és 3 iagú fe­gyelmi bizottságot választot­tak. Az építőipari pártbizott­ság titkárának Szabó Gyula elvtársat, a megyei pártb'zott- ság ipari osztályának munka­társát választották. Hetven mázsa íoszlóskaláes karácsonyra * Friss kenyér, péksütemény — Felkészült a Sütőipari Vállalat Elkészült a nyírbátori növényolajipari üzem 40 méteres magtávolója. Az építményt csúszózsaluzással emelték. Foto: Hammel J. Hogyan készül a sütőipar a háromnapos ünnep várha­tó nagy forgalmára? A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat illetékesei elmondták, hogy figyelembe vették az elmúlt évek tapasztalatait. Már a jövő héttől kenyérből előtermelést végeznek. Erre azért van szükség, mert a sü­tőipart vállalat kapacitása másképpen nem tudna bizto­sítani a megnövekedett for­galmat. — Hétköznap barna és fe­hér 1 tenyérből átlagosan 700 máasa a szükséglet, szomba­ton 1100 mázsa. Ehhez a forgalomhoz kell kalkulál­nunk a háromnapos ühnep igényeit. November 7-én 4500 mázsa volt a kenyértermelé­sünk. Úgy gondoljuk, hogy erre a mennyiségre a kará­csonyi ünnepi forgalomban is szükség lesz. Foszlós ünne­pi kalácsból 60—70 mázsa ké­szül. Két új üzemmel bővül­tünk, tehát a zsemle és kif­li igényeket is minden meny- nyiségben ki tudjuk elégíteni. Egy kérést tolmácsolnak a fogyasztókhoz: a lehetőség szerint ne hagyják az utolsó napra a kenyérféleségek meg­vásárlását. Farkas Pál Kettős vágány Budapest ~ Debrecen között December végén megin­dul a forgalom a Buda­pest—Debrecen között meg­épült teljes második vá­gánypáron. A vasútra háruló szállí­tási feladatok évről évre növekednek különösen a Bu­dapest—Záhony vonalon. A nagy forgalmat hosszú éve­ken át jórészt egyvágányú pályán kellett lebonyolítani és ez óriási nehézségeket jelentett. Budapest és Deb­recen között az elmúlt években azután mintegy 75 km hosszúságban megépült a második vágány egy ré­sze, majd az idén — utol­só szakaszként — Kaba és Hajdúszoboszló között is el­készült a pálya, A második vágány üzem­be helyezése jelentős mér­tékben megkönnyíti a vasút jövő évi szállítási feladatai­nak teljesítését. Élmények, pillanatképek Szabolcsiak a kongresszuson KÖSTOLÓ. Még sötét uoí: amikor a vonat kigördült a nyíregyházi pályaudvarról me­gyénk küldötteivel. Rajtuk azonban nem látszott az ál­mosság: Valamennyien nagy kíváncsisággal és izgalommal gondoltak a következő három napra. Különösen Debreceni Olga, a tarpai Győzelem Tsz viunkacsapatvezetöjén lehetett észrevenni a nagy várakozást: életében most utazott először a fővárosba és mindjárt a KISZ- kongrcsszusra. „Nekem így kettős élmény lesz a kongresz- szus...” Jóval Debrecen előtt már megreggeliztek a küldöt­tek „szabolcsi módra.” A nyír­egyházi járás fiataljainak kép­viselője invitálta „tarisznyá­hoz” a fiúkat, lányókat. Nem­rég volt náluk disznótor s neki edy hétre váló hurka-kolbászt csomagoltak az útra. MEGÉRKEZÉS. Budapest, Nyugati pályaudvar. A vonat­ról leszálló szabolcsiakat a fő­városi „rokonok” fogadják: a megyénket patronáló ötödik kor ott áll majd az emelvé­nyen. Levelekről jutott fel a kongresszusra, hogy elmondja az ifjúsági brigádok örömeit, gondjait, s hogy sürgesse a gazdasági vezetők nagyobb tá­mogatását. Szólították, s mintha kicse­rélték volna: Baglé Mária nyu­godtan, magabiztosán lépett a. szónoki emelvényhez, nem za­varta a nagy tömeg, a fényké­pezőgépek villanó fénye: oly­kor „egyenesből”, papír nélkül sorjázta érzéseit, gondolatait, őszintén. Nagy taps volt a ju­talma. BAL. Szombaton este kong­resszusi bál volt a. Központi Tiszti Házban. Bár itt már jobban elvegyültek a küldöt­tek, ismerkedtek, barátkoztak, a szabolcsiak azért együttma­radtak. Váratlanul kedves ven­dég köszönt rájuk: BiSzku Béla elvtárs, a Központi Bizottság titkára. Ismerősként üdvözölte a „hazaiakat”, hiszen ő is részt vett a megyei küldöttértekez­leten Nyíregyházán. Érdeklő­dött, beszélgetett a fiúkkal és a lányokkal, hlajd felkérte egy táncra Deák Juditot. VÁLASZTÁS. Vincze Béla, a záhonyi fiatalok képviselője a kongresszuson sem maradt munka nélkül: a jelölő bizott­ság tagjává választották. Va­sárnap aztán újabb öröm érte a kis szabolcsi tábort: Diczkó Józsefét, a megyei KíSZ-bizott- ság első titkárát és Hamvai Margitot, a nagyhalászi Petőfi Tsz tagját a KISZ Központi Bizottságának tágjává, Brém Emmát, a hyírlugosi Szabad­ság Tsz dolgozóját pedig pót­taggá választották. ÜTRAVALÖ. Vtban hazafele hosszú kilométereken át Kádár elvtárs felszólalása volt a té­ma. A szamosujlaki Szabó Gyula s a többi küldött több­ször idézte h.z emlékezetes megfogalmazást: „Úgy látom, hogy fiataljaink műveltebbek, mint mi voltunk á magúnk idejében. Nagyobbra is nőttek, mint mi annak idején. He ahogy nézem őket, azt mon­dom, ha okosabbak is vagy­tok, nagyobbra is nőttetek, le­gyetek szívósabbak és állhala- tosabbak is, mint mi vol­tunk...” — Ez a legszebb útravaló ■*- Vallották valamennyien. Angyal Sándói kerület KISZ-bizottságának munkatársai. Szép virágcsok­rokat kapnak a szabolcsiak s együtt mennek a várakozó autóbuszhoz, hogy szálláshe­lyükre, a Padagógus-szállóba induljanak- Az egyik megyénk­ben fiatal megjegyzi: „Már út­ban van a mi ajándékunk is. A hodászi termelőszövetkezeti fiatalok jonatánnal megrakott kosarának, az úttörők, a KlSZ- esek hímzett térítőinek bizto­san örülnek majd a kongresz- szlis küldöttéi, vendégei.” AZ ELNÖKSÉGBEN. Brém Emma, a nyírlugósi Szabad­ság Tsz tagja már a kohgresz- SZUs első perceiben egész élet­re szóló élménnyel gazdago­dott. Kádár elvtárs, a minisz­terek, a külföldi vendégek mö­gött ö képviselte a százezernyi szabolcsi fiatalt a kongresszus elnökségében. Odahaza, láthat­ták a televízióban is. FELSZÓLALÁS. Este kisebb láza volt, éjjel nem tudott aludni: minduntalan az a né­hány perc járt a fejében, ami­AJÁNDÉK A történet. amelyet közre­adok, olyan mintha mese len­ne. Pedig valóság. Két és fél évvel ezelőtt egy röplabdacsapattal Nyíregyhá­zura érkezett Zonganer Ferenc- né. Akkor még nem volt férj­nél, Jolikának hívták. Villa­mosra szállt, hogy kijusson a sportpályára. A zsúfolásig tett villamoson utazott GUjdi Pisti, Buti Laci, a két kis állami gondozott gye­rek nevelőszülőjével, Szebenyi Súnüórnéval. A kis Gujdi Pisti szeme megakadt egy hegedűn. Oda­ment a hangszer gazdájához. — Mi ez, bácsi kérem? — Hegedű. A zenész barátságosan néze­gette a kíváncsiskodó gyereket, majd kinyitotta a hegedűtokot. — Nézd meg. A gyérek szeme felcsillant. Sóvárgó vágyakozással nyújtot- :a kezét, megérintette o húro- l:i t, a zengő hangokra felcsit- t nt a gyerek szeme. A gyerek el akártá venni a hegedűt, ér­dekes játéknak gondolta. A férfi gyöngéden elvette d gyerek kezét a hangszertől. — Nagy ez neked fiacskám■ Mondd meg anyunak, hogy ve­gyen neked kis hegedűt. Az való neked. Játékhegedű. A gyerek zavarban volt, for­gatta a kezében a 10 forintost, a felfedezés az újszerűség iz­galma látszott rajta■ Még so­ha tiem volt neki ennyi pén­ze. Egyáltalán nem volt pén­ze, honnan is lett volna, szülei, nem törődtek vele, az állam vette gondjaiba, s az intézet­től mindent megkapott amire szüksége volt, fehérneműt, ru­hát, lábbelit. Még játékokat is. Szebenyiék meg a legtöbbet adták amit egy gyerek a fel­nőttektől elvár: a szeretetett Így aztán a gyerek megnyu­godott, nem hiányzott neki, hogy szülei nem látogatták. A nevelőszülők mindig szoktak hozni cukorkát, csokoládét. A különös idegen barátságo­san eljátszogatott a két gyerek­kel. Hamar összebarátkoztak, mintha régi ismerősök lenné­nek. — Mit fogsz belőle venni. — Játékhegedűt. — Jól van Pisti. Aztán elbúcsúztak. Jolika a két fiúcskától egy puszival bú­csúzott. A két fiú sokáig inte­A kisfiú Odaszaladt a neve- löiüainához. — Anyu, vegyél nekem kis hegedűt. Az asszony megsimogatta e gyerek fejét, és így szóit: — Kisfiam, én nem tudok neked venni ilyen hegedűt, nincs anyunak annyi pénze. Sokba kerül. A beszélgetésre lett figyel­mes Jolika. — Aranyos két gyerek. Édes­anyja? — Nem, én csak nevelőany­juk vagyok. Állami gondozott gyerekek, hozzám vannak ki­helyezve gondozásra. — Szegénykék. ÉS az any­juk? — Szülei nem látogatják. Jolika megsimogatta a kii bogárszemű fiúcska fejét, az­tán táskájába nyúlt. Kivette c pénztárcáját és egy tízforintos nyújtott a gyereknek. A kisfiú nevelőanyjára né­zett, hogy eiveheti-e. A nevelő mama bíztatta t kisfiút. — Vedd csak el kisfiam. A néni neked adja. labda, narancs, és sok minden jó. A gyerekeknek nem mutatta meg, hadd legyen meglepetés a karácsonyfa alatt. Gondosan visszacsomagolta és a kará­csonyfa alá helyezte. A két gyereknek még soha nem volt ilyen szép karácso­nya. Nem tudtak betelni a sok szép ajándékkal. A játékokat azonmód kipróbálták. Volt nagy viháncolás. Játékaikkal aludtak el, s Jolika nénire gon­doltak, akinek szeretetéból lám még a kis állami gondo­zott gyerekeknek is jutott, pe­dig már akkor asszony volt. Azóta is gondol rájuk. Nem telik el egy ünnep, hogy ne küldene a két fiúnak valami kedves ajándékot. Most is kül­dött mikulásra egy kis csoma­got. Volt abban csokoládé, cu­korka, golyóstoll, ceruza, toll­szár, játék, egy sereg iskolás- holmi, hogyha majd a két fiú iskolába jár, ne érezzenek hiányt semmiben. Eddig a történet. Zonganer Ferenc né üveggyá­ri dolgozó megható gyöngédsé­ge és szeretete nem egyedül­álló. De mégsem mindennapi do­log­, Szedlák András getett, s kicsit fájt a szívük, hogy elment. Olyan jó volt ve­le. Tettek múltak a hetek a két fiú nap mint nap emleget­te a villamosbeli élményt. Szebenyiné már megvette a fenyőfát, hozzá a szaloncukrot, aranyhajat és még hozzá sok csillogó játékot, hadd lengyen meg a gyerekek öröme. Kará­csony előtti napon bekopogta­tott a postás Szebcnyiékhez. — Gujdi Istvánt és Lászlót keresem, — Itt vannak■ Bent játsza­nak a szobában. — Mit hozott, postás bácsi? — Csomagot hoztam. Szebenyiné átvette a cso­magot, kereste a feladót. „Fel­adó: Zonganer Ferencné, Zagy vapálfalva.” Felbontotta a csomagot, A csomagban rövid levélke, né­hány kedves sor: „Szeretettel Pistikének és Lacikának kará­csonyra Jolika nénitől.” Szebenyiné maga is elimult a csomag láttán. Volt abban minden, mi szem szájnak ked­ves lehet: szaloncukor, kisautó,

Next

/
Thumbnails
Contents