Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-11 / 290. szám

Események sorokban A francia szenátus szerda éjszakai ülésén 178 szavazat­tal, 45 ellenében elvetette a kormány hatéves atomfegy­verkezési programját. A sza­vazást megelőző vitában Petit tábornok (kommunista cso­porthoz tartozó pártonkívüli) hangsúlyozta, Franciaországot senki sem fenyegeti, nincs szüksége atombombára. Emlé­keztetett arra, hogy De Gaulle éppen 20 évvel ezelőtt írta alá a francia—szovjet egyez­ményt, amely kimondja, Franciaország nem vesz részt olyan szövetségben, amely a Szovjetunió ellen irányul. Tanzania fővárosában, Dar es Salaam-ban szerdán nagy­szabású ünnepségen emlékez­tek meg Tanganyika függet­lensége kikiáltásának harma­dik évfordulójáról és a volt Tanganyikai Köztársaság megalapításának második év­fordulójáról. Az ünnepségen Julius Nyerere elítélte a kon­gói amerikai—belga agresz- sziót és rámutatott, hogy a Csőmbe kormány csak látszó­lag törvényes, valójában azonban a külföldi hatalmak saját céljukra használják fel. Couve De Murville és Schröder szerda délutáni pá­rizsi eszmecseréje semmivel sem enyhítette Párizs és Bonn ellentéteit. A megbe­szélésnek — hangoztatják jól értesült párizsi körökben — csak tájékozódó jellege volt. Schröder azt igyekezett megtudni, milyen cseremeg­oldást ajánl Párizs a multi­laterális atomerő helyett. Couve De Murville válaszá­ban felvetette az európai atomerő lehetőségét. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riumának szóvivője nyilatko­zatban bélyegezte meg a viet­nami háború kiterjesztésére irányuló amerikai terveket. A nyilatkozat rámutat: a wa­shingtoni kormány politikájá­nak célja, hogy Dél-Vietna- mot az Egyesült Államok gyarmatává és katonai tá­maszpontjává tegye. A nyilat­kozat megállapítja, hogy az amerikai kormány agresszív, háborút kiterjesztő tervei veszé­lyes helyzetet teremtenek Viet­namban és egész Indokínában, sértik a Laoszra vonatkozó 1962. évi genfi egyezménye­ket. Gromiko és Johnson tanácskozása Szovjetunió—USA: a nagy verseny A két világrendszer, a kapi­talizmus és a szocializmus gaz­dasági versenye negyvenhét esztendeje kezdődött, amikor a Nagy Októberi Szocialista For­radalom eredményeként Orosz­országban megszületett a föld­kerekség első munkás—paraszt állama. A start Szovjet-Oroszország súlyos örökséget kapott a régi rend­szertől; szegény és elmaradott országot. A cári Oroszország ugyan a világ legnagyobb te­rületű és harmadik legnépesebb országa volt, de a fejlett kapi­talista államok sorában az utol­só helyek egyikére szorult. Az ország gazdasági életét még jobban aláásta az első világhá­ború, majd a polgárháború és a külföldi katonai intervenció. Fennállásának harmadik esz­tendejében, 1920-ban az Egye­sült Államok ipari termelésé­nek mindössze egyhatvanad ré­szét, villamosenergia-térmelé- sének egyszáztizedét, szénter­melésének egvhatvankilence- dét, kőolajtermelésének egytí- zenhatodát, acéltermelésének egykétszáztizedét produkálta csupán. Ám éppen ezekben a nehéz időkben jelentette ki Lenin, a szovjet állam alapítója és első miniszterelnöke: „Bizonyos va­gyok abban, hogy a szovjet ha­talom utoléri és maga mögött hagyja a kapitalistákat.” számolt gazdasági elmaradott­ságával, begyógyította a háború ütötte sebeket és döntő jelen­tőségű győzelmeket aratott a gazdasági versenyben. 1917-ben a szovjetország ré­szesedése a világ ipari terme­lésében alig három százalék volt: ma húsz százalék. A Szovjetunió a gazdasági fej­lődésben megelőzött több fej­lett kapitalista országot, s a világranglistán a második hely­re lépett elő. Napjainkban pedig sikeresen dolgozik a nagy fel­adat megoldásán: az ipari ter­melésben utolérje és túlszár­nyalja a kapitalista világ veze­tő hatalmát, az Egyesült Ál­lamokat. Megles* az első hely A szovjet ipari termelés vo­lumene —- még tíz évvel ez­előtt is — kevesebb, mint har­mada volt az amerikainak. Ám tíz esztendő alatt a lemaradás a felére csökkent. 1963-ban az Egyesült Államok már csak harmincöt százalékkal gyártott több ipari terméket. A Szovjetunió napjainkban sok termékből többet állít elő, mint az Egyesült Államok. Ilyenek: a vasérc, koksz, szén, a fémvágógépek, vasúti villa­mosmozdonyok és motorvona­tok, traktorok, gabonakombáj­nok, fűrészáruk, a cement, az előregyártott vasbetonelemek, a gyapjúszövet és vászon, az állati zsírok, a cukor, a hal. Nincs messze az idő, amikor az Egyesült Államok a többi termék tekintetében is a Szov­jetunió mögé kerül. Tempó! Tempó! Az utolérni és túlszárnyalni jelszó éppen nem propaganda­célokat szolgál, hanem reális, gyakorlati feladatot jelöl. A szovjet állam immár csaknem íélévszázados fenállása cáíol- hatatlanul bizonyítja: a szo­cialista társadalmi rend kere­tében a gazdaság sokkal gyor­sabban fejlődik, mint a kapi­talizmusban. Vessünk egy pillantást az alábbi táblázatra, amely kitű­nően szemlélteti, miként ala­kult a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban az ipari termelés átlagos évi növekedési üteme (százalékban): Szov jctunió USA 1918—1928 6,9 3,1 1930—1940 16,5 1,2 1954—1963 10,5 3,1 Egyenlőtlen feltételek A gazdasági verseny egyen­lőtlen feltételek közepette in­dult, s folytatódott. Ismeretes: a Szovjetunió a második világ­háborúban rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett. A né­met fasiszták leromboltak 31 850 ipari üzemet és 4100 va­sútállomást, feldúlták és kira­boltak sok tízezer mezőgazda- sági termelőszövetkezetet, fel­égettek 84 ezer iskolát, 40 ezer kórházat és klinikát, hajlékta­lanná tettek mintegy 25 millió embert. Az Egyesült Államok nem szenvedett ilyen roppant káro­kat, területén nem pusztult el egyetlen ház, üzem, gazdaság sem. Sőt, az Egyesült Államok gazdasága gyorsabban fejlődött a háborús években, mint annak előtte. Az amerikai monopolis­ták busás haszonra tettek szert a hadimegrendelések révén. Mire alapozta Lenin azt a véleményét, hogy a szovjet ha­talom végül maga mögött hagy­ja a kapitalistákat? Lenin felismerte a szocialis­ta társadalmi rendszer alapve­tő előnyeit a kapitalizmussal szemben- S éppen ezeknek kö­szönhető elsősorban, hogy a Szovjetunió rövid idő alatt le­Az utóbbi tíz évben a Szov­jetunióban az egy főre jutó ipari termékmennyisége a 3,1- szeresére nőtt, míg ugyanez a mutató az Egyesült Államok esetében mindössze 15 száza­lékkal emelkedett. A gazdasági fejlődés gyors üteme, — mégpedig állandóan és huzamos időszakon át, — a szocializmus fejlődésének törvényszerűsége. Egy hét — egy év A szovjet emberek megelé­gedéssel vonják meg a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 'óta eltelt 47 esztendő mér­legét. A szovjet ipari terme­lés volumene ötvenszer akkora, mint 1913-ban volt, amit pedig a cári Oroszország legkedve­zőbb esztendejének neveznek. Másszóval a Szovjetunió ma egy hét alatt termel annyit, amennyit a forradalom előtt egy év alatt állítottak elő. A villamosenergia-termelés ugyanezen időszak alatt a 202- szeresére nőtt, a gépgyártás és a fémfeldolgozó ipar termelésé­nek volumene a 400-szorosára, a könnyűiparé pedig a 15-szö- rösére­Az oi'osz parasztság a forra­dalom előtt tízmillió faekét mondhatott a magáénak: nagy­jából ez volt akkor az egész mezőgazdasági „gépesítés”. 1963-ban a szovjet kolhozok és szovhozok földjein 1 451 000 traktor, 916 000 teherautó, 533 ezer gabonakombájn dolgozott. S az idei, 1964-es esztendőnek csupán az első felében további 157 ezer traktort, 99 600 trak­torekét, 103 ezer vetőgépet ka­pott a szovjet mezőgazdaság. A Szovjetunióban réges-ré- gen megszűnt az írástudatlan­ság. A népgazdaságban dolgo­zók közül ma már minden má­sodiknak felső, vagy középfokú iskolai végzettsége van. Nincs még egy ország a világon, ahol annyi szakembert, mérnököt, tanárt, orvost képeznének, mint a Szovjetunió. Az ország­ban évente több mint egymil- liárd kötet könyv hagyja el a sajtót. Ez a világ könyvtermé- sének az egyötöde. A szovjet tudomány és tech­nika csúcsteljesítményei között tartják számon a világűr meg­hódításában elért eredménye­ket. Éppen a forradalom 47. évfordulóját megelőző napok­ban került sor a világon az első háromszemélyes űrhajó, a Voszhod sikeres útjára. 26. Különóra adással és más ke­resettel hatezer zlotyt gyűjtött össze. Néhány ezerrel nekem kellett kipótolnom. Mit tehet­tem? Gyenge votam. Ifjú ko­romban magam is nyomorog­tam, tehát arra gondoltam: „legalább a gyermekemnek le­gyen jobb”. Kölcsönkértem, de nem Lisewskitől, hanem más­tól, és odaadtam a fiúnak. Megbeszéltem vele, ha hazatér, részletekben visszafizeti. Ter­mészetesen ezt nem lehetett el­titkolni a barátok, és a szom­szédok előtt. Lisewski is min­denről tudott. Egy nappal. a Cam elutazása előtt eljött hoz­1964. december 11. zánk, és beszélgetés közben száz dollárt tett az asztalra a fiam elé. „Tessék, vedd el, hogy Rómában legyen néhány filléred, és igyál egy pohár Chiant-it az én egészségemre. Apáddal majd elszámolunk va­lahogy. Úgyis vannak különbö­ző elszámolásaink.” Megint gyenge voltam. Nem tiltakoz­tam, Lisewski még meg is ta­nította a fiamat, hogyan csem­péssze át a határon a száz dol­lárt. Egyszerűen gyűrje össze, tegye bele egy cukorkás pa­pírba és dobja le a padlóra, vagy a hamutartóba. Még ha meg is találják, akkor se vall­ja, hogy az övé. — Jó módszer — nevetett az őrnagy — ezt meg kell jegyez­nem. — Az olimpia után, amikor a fiam már hazatért, Lisewski egy este behívott a dolgozó- szobájába. Azt mondta, nya­kán a kés, és azonnal szüksége van arra a pénzösszegre, amit kölcsönzött. De mindenekelőtt a száz dollárra. Három napig rohantam egyik ismerőstől a másikig- Elutaztam Lublinba a rokonokhoz is. De csak alig néhány ezret tudtam össze­szedni. Még egy negyedét sem annak, amivel Lisewski- nek tartoztam. Dollárt meg egyáltalán nem kaptam. Li­sewski erre azt mondta, egyet­len megoldás van: az Auszt­riába induló kocsirakomány­hoz még hozzá kell tenni, ne­kem csak az a dolgom, hogy ne könyveljem el a plusz be­vételt, a szaldót a termelés csökkentésével kell kiegyenlí­teni. Biztosított, hogy teljes titokban marad. Megígérte: ilyesmihez csak most az egy­szer folyamodunk, hogy a száz dollár tartozásomat ren­dezhesse. így kezdődött. De mi­vel egyszer elbuktam, már a markában voltam. Az ügyész nem szakította félbe Macioszek elbeszélését. Csak jelt adott Halinka kisasz- szonynak, hogy lehetőleg min­dent, amennyire lehet, hűsé­gesen jegyezzen fel. Á fő­könyvelő tovább beszélt: — Tudom, hogy semmi sem ment fel a felelősség alól, fel­nőtt ember vagyok, és tudtam, mit csinálok. Ma már látom, hogy elrontottam az életemet. Nos, amikor beleegyeztem, hogy együtt működöm Li- sewskivel, természetesen min­dent elkövettem, hogy rá ne jöjjenek az ügyre. Mindenek­előtt elhatároztam, hogy a szállítólevelekért Ausztriában fizetünk. így a helyi állomások nem könyvelik el a bevételt, a cementgyár és a vasút szaldója mindig egyezni fog. Ugyanak­kor a vasút sem fogja elkül­deni nekünk a vagon számbeli kimutatását. A termelést vi­szont semmi szin alatt nem kell csökkenteni, ahogy eddig Lisewski csinálta, hanem el­lenkezőleg, fel kell emelni; csupán a felemelt termelés egy részét nem kell elkönyvel­ni, hogy a raktárban néhány nap alatt több vagon felesleg gyűljön össze. Ha a gyár tel­jesíti, sőt túlteljesíti a terme­lést, akkor mindenki elégedett lesz, és senki még csak nem is gondol visszaélésekre. Lisewski alkalmazkodott ezekhez a tanácsokhoz és ki­jelentette: nem szabad elve­szítenünk a fejünket, még csak néhány transzportot kell ki­küldeni, aztán külföldre szö­kik. Rám és segítő társainkra a gyanú leghalványabb ár­nyéka sem vetődhetik, mert ilyen esetekben mindenki a távollévőben látja a bűnöst- Különben határozottan állítot­ta: senki sem tudja, hogy az én kezem is benne van az ügyben. Én magam is csak sejtettem, hogy a gyárban és a vasúton tízegynéhány ember lehet beavatva a titokba. Azok az emberek, akik segítenek Li- sewskinek a szállításnál és a rakodásban. — Mennyi pénzt kapott az együttműködésért? — kérdezte az ügyész. — Lisewski a banda min­den tagjának más-más össze­get fizetett és csak bizonyos alkalmakkor. Én azon az ősz- szegen kívül, amit kölcsön­kaptam Lisewskitől, még hat­szor jutottam tízezer zlotyhoz. Lisewski megígérte, ha befe­jezik a szállítást, még kétmil­liót szétoszt közöttünk, szemé­lyenként néhány százezret, az­zal a feltétellel, hogy minden­ki, egymás után, Lengyelország különböző vidékére utazik. En­gem már be is ajánlott vala­melyik ismerősének, egy ce­mentgyár igazgatójának, Cipó­iéban. ősztől már ott kellett volna dolgoznom. — Hogy történt a tűzeset? — kérdezte az ügyész. —■ Az már az első letartóz­tatások után történt. Lisewski behivatott és azt kérdezte: ha részletesebben kezdik vizsgál- gatni a könyveket, kideríthet­nek-e valamit? Elmondottam, hogy attól kezdve, amikor már én is tudtam mindenről és amikor a szállítólevelekért külföldön fizettek, — attól kezdve semmit sem tudnak fel­fedezni. A külföldi közlekedés- ügyi minisztériumból kellene beszerezniük az adatokat, mert a mi kimutatásaink megegyez­nek az állomások kimutatásai­val, sőt a Lengyel Államvasu­tak varsói igazgatóságának kimutatásaival is. Ami azonban a korábbi vagonokat illeti, ezeknél már könnyen felfedez­hetik a különbséget, ahogy an­nak idején én magam is fel­fedeztem. Ekkor Lisewski azt mondta: Ezen a körülményen még gondolkodik. Két nappal később elküldött Varsóba az összeállításért. Elutaztam és a távollétem alatt tűz keletkezett az igazgatósági épületben és minden könyv elégett. Hogy ez gyújtogatás volt-e, azt nem tudom. Nekem már, higyje cl ügyész úr minden mindegy. Ha még valamit tudnék, nem hallgatnám el. (Folytatjuk/ nos voit es Daran légkörűén folyt le. A szovjet külügyminiszter — nyugati hírszolgálati irodák jelentései szerint — újság­írók kérdésére elmondotta, hogy a leszerelés kérdése is szóbakerült a megbeszélésen. Gromiko emlékeztet rá, hogj az ENSZ közgyűlésében el­hangzott beszédében több le­szerelési javaslatot is előter­jesztett. Ha valaki valóban részt akar venni a leszere­lésben, válogathat javasla­taink között — mondotta. Nyugati hírügynökségek azt is megjegyzik, hogy Gromiko legutóbb 1963. október 10-én tett látogatást a Fehér Ház­ban. Johnsonnal tehát mint az Egyesült Államok elnöké­vel most tanácskozott első íz­ben. Gromiko szovjet külügymi­niszter _ mint a TASZSZ- iroda jelenti — szerdán dél­után a Fehér Házban tanács­kozott Johnson elnökkel.. A találkozón szovjet részről Szemjonov külügyminiszter­helyettes, Dobrinyin washing­toni szovjet nagykövet és Szmirnovszkij, a szovjet kül­ügyminisztérium kollégiumá­nak tagja, amerikai részről Rusk külügyminiszter, Kohler, az Egyesült Államok moszk­vai nagykövete és Thompson, a külügyminisztérium tanács­adója is jelen volt. A másfél órás tanácskozás után Gromiko kijelentette, hogy a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat kölcsönö­sen érdeklő kérdésekről foly­tattak eszmecserét. A megbe­szélés — mondotta — hasz­Fellőttók ck Kozmosz—51-eft A Föld felszínétől való mi­nimális távolság (perigeum): 264 kilométer; Pályájának az Egyenlítő síkjával bezárt szöge: 48,8 fok. A tudományos berendezésen kívül a szputnyikon elhelyez­tek egy rádiórendszert a pá­lya elemeinek pontos mérésére, rádió távközlési rendszert, hogy adatokat sugározzon a Földre a műszerek és a tudo­mányos berendezés működésé­ről. A szputnyikon elhelyezett be­rendezés kifogástalanul műkö­dik. A koordinációs számító­központban feldolgozzák a be­érkező adatokat Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunióban végrehaj­tották a soron lévő műholdkí­sérletet: fellőtték a Kozmosz— 51-et. A szputnyik fedélzetén tudo­mányos berendezést helyeztek el, hogy az 1962 március 16-án bejelentett programnak meg­felelően folytassák a világűr ta­nulmányozását. A műhold pályájának főbb adatai: Kezdeti forgási idő 92,5 perc; A Föld felszínétől való ma­ximális távolság (apogeum): 554 kilométer; Csőmbe a pápánál zsúfolt autó haladt. A konvoj mögött egyenruhás római rend­őrök három tehergépkocsija gördült, s az egész menetet motorkerékpáros rendőrök biz­tosították. így kísérte Csombét az olasz rendőrség vatikáni területre. A pápai kihallgatás, mint később közölték, húsz percig tartott. Ez közember számára átlagos, kormányelnöknek azonban szokatlanul rövid idő­tartam- Az audiencia a lehető legdiszkrétebb módon zajlott le, fényképészek, újságírók nem léphettek a terembe. VI. Pál pápa az érdemren­dekkel dúsan megtűzdelt zsa­kettot viselő Csombénak át­adta a kongói népnek szánt üzenetét, amelyben az áldatlan tastvérharc megszüntetésére intézett felhívást. Miután Csőmbe gondosan őrzött autókaravánja elhagyta a Vatikán területét, a SzeiTl Péter téren megjelentek a röp­cédulák: „Csőmbe takarodj Olaszországból!” Minden jel arra vall, hogy a tömegfelháborodásnak engedve, az olasz kormány lemondta! Moro miniszterelnök és Csőm-1 be állítólag tervbe vett talál­kozóját. Róma, (MTI): Moise . Csőmbe kongói mi­niszterelnök csütörtökön haj­nalban Rómába érkezett. A ciampinói katonai repülőtéren csak a korán kelő újságírók maroknyi csoportja fogadta. VI. Pál pápa csütörtökön dél­előtt kihallgatáson fogadta Moise Csőmbe kongói minisz­terelnököt. Csőmbe hat gépko­csiból álló karavánja előtt há­rom, olasz titkosrendőrökkel Véget ért Wilson amerikai látagatása ! haderő megteremtésének kér­désében. Erről mindössze annyit szólott, hogy az an­gol álláspontot a jövő héten fejti majd ki a parlamentben. Sikraszállt azért is. hogy a Kínai Népköztársaság vala­milyen formában bekapcso- lódhassan a leszerelési tár­gyalásokba. Az angol kor­mány kitart azen politikája mellett, hogy állítsák helyre Kína törvényes jogait az ENSZ-ben. Hírügynökségi jelentések sze­rint Wilson angol miniszter- elnök csütörtökön befejezte az amerikai kontinensen tett látogatását. A miniszterelnök elutazása előtt rövid sajtóértekezletet tartott és röviden válaszolt számos hozzóintézett kérdés­re. Azt nem volt hajlandó kö­zölni, hogy Washingtonban milyen ellenjavaslátokat ter­jesztett Johnson elnök elé a NATO multilaiterális atom­2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents