Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-10 / 289. szám
fsßiwcn Ifák Harmadik napja áll a harc In Laonáli sorokban Dél-Vietnam háromnegyed része van a szabadságharcosok kezén Befeleződött a JoEieisok— Wilson tanácskozás Prágában szerdán délelőtt kezdte meg tanácskozását a csehszlovák nemzetgyűlés. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének és a nemzetgyűlés elnökségének javaslatára Antonin Novotny köztársasági elnöknek, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának 60. születésnapja alkalmából a „Szocialista munka hőse” arany csillaggal járó fokozatát adományozták. Ez alkalomból Dobi István és Kádár János táviratban köszöntötték a csehszlovák államfőt. Moszkvában bejelentettek, hogy Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hivatalos látogatást tesz Törökországban. Gromikót Erkin török külügyminiszter hívta meg legutóbbi moszkvai látogatása idején. A szovjet külügyminiszter törökországi útjának időpontját később teszik közzé. Laurent ezredest, a kongói Stanleyville térségében bevetett belga ejtőernyős alakulat parancsnokát Baudouin király számysegédjének nevezték ki. Angol és nyugatnémet hivatalos személyek befejezték Londonban folytatott megbeszéléseiket arról a sokat vitatott kérdésről, hogy Nyugat- Németország rendeljen katonai, vagy polgári felszereléseket Anglia rajnai hadserege évi 85 millió font deviza terheinek enyhítésére. A hivatalos közlemény szerint a tárgyaló felek „jelentést tesznek kormányaiknak.” Ebből általában a megbeszélések eredménytelenségére követkojfc:t- nek. Ezzel kapcsolatban kmét napvilágot láttak olyan vtesülések, hogy Anglia csökkenteni kívánja rajnai hadseregének létszámát. Szerdán Berlinben folytatta tanácskozását a Béke-vi- lágtanács elnökségének ülése. Ez a tanácskozás negyedik és egyben utolsó napja. Róma (MTI): Az olasz és a nyugatnémet külügyminiszter Rómában folytatott tárgyalásairól kedd este közös közleményt adtak ki, amely megállapítja, hogy a két kormány azonos álláspontot vall magáénak a kölcsönös érdekű nemzetközi problémákban. A közlemény szerint behatóan megvitatták az európai kérdéseket, az Atlanti Szövetség problémáit. A két tárgyaló fél szükségesnek tartja, hogy konkrét lépések történjenek Európa politikai egyesítéSaigon, (MTI): A dél-vietnami amerikai főparancsnokság szóvivője Saigonban szerdán kijelentette, az An Laoból érkező hézagos jelentések szerint harmadik napja dúl a csata a dél-vietnami kormónycsapatok és a szabadságharcosok között Saigontól mintegy ötszáz kilométerre. Mint ismeretes, a szabadságharcosok támadása An Lao körzeti központ ellen hétfőn hajnalban kezdődött. A szóvivő elismerte, hogy nem sikerült fenntartani a rádióösszeköttetést az An Laoban levő helyőrség és amerikai „tanácsadói'', valamint a saigo- ni főparancsnokság között. A legújabb jelentések szerint a szabadságharcosok rajtaütöttek az An Lao felé vezető völgyben a kormánycsapatok menetoszlopán, amely utánpótlást akart szállítani An Laoba. A szabadságharcosok támadásának következtében az oszlopban haladó páncélos csapat- szállító gépkocsik közül öt kigyulladt és elégett. A támadásnál két amerikai katona életét vesztette. Az amerikai főparancsnokság szóvivője közölte még, hogy a helyzet felderítésével megbízott repülőgépek — a szabadságharcosok hatásos légelhárítása miatt — nem tudták teljesíteni feladatukat. A légelhárító ütegek megrongálták az egyik helikoptert, amelynek amerikai pilótája megsebesült. A UPI_ értesülése szerint kedden 5 órán át tartó csata zajlott le Dat Do körzeti központ körül is. Saigonban Tran Van Huong dél-vietnami miniszterelnök szerdán másodszor is tárgyalt a Washingtonból állomáshelyésére, egy olyan Európa megteremtésére, amely nyitva áll az azonos célokat követő országok, elsősorban Nagy-Bri- tannia előtt. Schröder és Sara- gat az Európa-parlament hatáskörének bővítése mellett is állás foglalt. Az MLF-re vonatkozó részben a közvélemény azt a reményt fejezi ki, hogy a küszöbönálló párizsi tárgyalásokon egyetértés születik a NATO lehető legtöbb tagállama között. Schröder római látogatásának befejeztével szerdán Párizsba látogatott. re visszaérkezett Maxwell Taylor amerikai nagykövettel. Taylor kedden este lakásán fogadta a dél-vietnami kormánycsapatok több tábornokát. A dél-vietnami szabadságharNew York, (TASZSZ): Az ENSZ-közgyűlés ülésszakának általános politikai vitájában a szerda délelőtti ülésen Husszein Mazik líbiai külügyminiszter javasolta, hogy a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság a legrövidebb időn belül fogjon újra munkához és törekeidjék határozott intézkedések elfogadására az általános és teljes leszerelés érdekében. Hangsúlyozta azt is, hogy egyezményt kell kötni a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozáséról. Huekkerup dán külügyminiszter hasonló értelemben szólalt fel, majd hangsúlyozta, hogy Dániát nyugtalanítja a Dél-Afrikai Köztársaság kormányának faji elkülönítő politikája. Thanat Khoman thaiföldi külügyminiszter beszédében főként azt fejtegette, hogyan szipolyozzák ki a fejlett tőkés országok a fejlődésben lévő országokat. Abba Eban izraeli miniszterelnök-helyettes az arab országokra hárította a lelelőscosok korábban Hanoiba érkezett küldöttségének vezetője közölte, hogy ma már a szabadságharcosok ellenőrzése alatt áll Dél-Vietnam területének háromnegyed része, ahol Dél-Vietnam 14,5 millió főnyi lakosságának több mint fele, nyolcmillió ember él. séget a Közel-Keleten kialakult feszült helyzetért. Arra hivatkozott, hogy a területi kérdéseket kizárólag békés úton kell rendezni. Sürgette a nagyhatalmakat, hogy törekedjenek megegyezésre a leszerelés és a nukleáris fegyverek eltiltása kérdésében. Bécs (MTI): A Nyugat-Németországban élő Habsburg Ottó legutóbb az Osztrák Köztársaság elnökéhez írt levélben kérte „ügyének jogszerinti rendezését.” Azaz engedélyezzék ausztriai beutazását és szolgáltassák vissza a habsburgok „magánvagvonát”. Míg a túlnyomórészt köztársasági érzelmű osztrák közvélemény következetesen szembe helyezkedik Ottó ausztriai visszatérésének régóta ápolt tervével és anyagi igényeivel, addig a néppárt mértékadó körei ismételten „az osztrák Washington, (MTI): Kedden este befejeződtek Johnson elnök és Wilson miniszterelnök washingtoni tárgyalásai. A két napig tartó konferencián a két ország kül- ügy- és hadügyminiszterei is részt vettek. A megbeszélések fő témáját a NATO-szö vétség rendszer problémái — mindenekelőtt a sokoldalú atomütőerő megteremtésével kapcsolatos kérdések — alkották. A megbeszélésekről kiadott közös záróközlemény hangoztatja, hogy az Egyesült Államok elnöke és Anglia miniszterelnöke megvizsgálta a nemzetközi helyzet alakulását. Megállapodtak annak szükségességében, hogy meg kell szilárdítani az Atlanti Szövetség egységét „az atomstratégiai védelem” területén. Megvitatták az ezzel kapcsolatos javaslatokat, a többi között az angol kormány néhány új javaslatát is. Egyetértettek abban, hogy olyan megoldást kell találni, amely a legjobban megfelel a szövetség valamennyi tagja jogos érdekeinek. A közvélemény ki_ mondja, hogy a katonai kiMadrid, (AP, Reuter}: A madridi törvényszék — mint nyugati hírügynökségek jelentik — szerdán hirdetett ítéletet Jósé Sandoval Moris és tizenkét társa — közöttük Jósé Daniel Lacalle- nak, s spanyol légierők minisztere fiának — perében. A bíróság Sandovait, az illegalitásba kényszerített Spanyol Kommunista Párt Közjogállam elveinek megfelelő” megoldásáért, azaz Habsburg- kérelmek pozitív elintézéséért szálltak síkra. A Wochenpresse című jobboldali bécsi hetilap legújabb számában kétoldalas interjút közöl Habsburg Ottóval, amelyben az interjúalany ismételten megerősíti: „semmi esetre sem teszek olyan nyilatkozatot, hogy Ausztriába visz- szatérve, lemondok mindenfajta politikai tevékenységről. Semmiképpen nem adom fel újságírói és előadói tevékenységemet.” adások terheit . méltányosabban kell elosztani a nyugati szövetségi rendszer országai között. Anglia és az Egyesült Államok a jövőben szorosabban kíván együttműködni a katonai kutatások és a fegyvergyártás terén. A közlemény a továbbiakban állást foglal az atomfegyverek további elterjedése ellen és hangsúlyozza a leszerelés területén teendő kezdeményezések fontosságát. Az elnök és a miniszterelnök — a közlemény r -rmt — abban is egyetértett aogy országaiknak „továbbra is ^oz- zá kell járulniok a közép-keleti és távol-keleti béke é3 biztonság fenntartásához.” Különös fontosságot tulajdonítanak „a délkelet-ázsiai törvényes kormányok, különösen Malaysia és Dél-Vietnam kormányai további katonai támogatásának.” A nyugati hírügynökségek kommentárai egyetértenek abban, hogy a záróközlemény csak általános megállapításokat tartalmaz és lényegében nem árulja el, milyen álláspontot foglalt el a két kormányfő a nyugati atomstratégia jövőbeni megszervezésének formáival kapcsolatban. ponti Bizottságának tagját — az 1963 áprilisában kivégzett Julian Grimau barátját é« harcostársát — valamint Jus- to Lopezt és Luis Antonia Gilt egyenként 23 évi fegyházbüntetésre és 125 000 peseta pénzbírságra ítélte. Öt másik vádlottat 12 évi kettőt 18 évi, Fracisca Pinil- lát, az egyetlen női vádlottat hatévi, Daniel Lacallat pedig nyolcévi börtönre ítélték. Egy vádlottat felmentett a bíróság. Az ítéletek indoklásában a bíróság csak azt tudta felhozni ellenük, hogy tagjai voltak a betiltott kommunista pártnak „illegális propagandát” folytattak és áprilisban — letartóztatásukat megelőzően — Franco-ellenes tüntetést szerveztek. A miniszter fiát, aki a tárgyaláson büszkén vallotta magát kommunistának, a nyomozó szervek egy madridi lakásban vették őrizetbe, ahol éppen röpiratok sokszorosításán dolgozott. A jelentések szerint Jósé Lacalla Larraga, a légierők minisztere fia letartóztatásakor benyújtotta lemondását Francónak, az államfő azonban az apa „eddigi érdemeire” hivatkozva visszautasította a lemondást. ScltB’őcler befe jezte rónia a Imácskozásait Mintegy huszonháromezer amerikai és nyugatnémet katona és csaknem hétezer páncélkocsi vesz részt decemberben az amerikai—nyugatnémet hadgyakorlaton. Képünkön: egy amerikai nehéz tüzérségi alakulat. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Az ENSZ-közgyűlés szerda délelőtti ülése Habsburg Ottó: sem! esetre sm mondok le az au szirmai politikai fevéHenyséyrői Ítélet Jo§e Sandoval Mods ügyében Tehát azt mondod, hogy semmit nem tud az egészről. — Az ügyről nagyon sokat tud, de a csekkről fogalma sincs. Sőt, a csekk létezéséről sem tudott semmit. Azt állítja, hogy Lisewski senkit nem avatott be a külföldi elszámolásaiba. Félek, hogy ez igaz. Az egyik rendőr még tíz óra előtt az ügyész szobájába vezetett egy középtermetű, ráncokkal barázdált arcú, őszes hajú férfit. Az ügyész javaslatára az „előállított” az íróasztal előtti széken foglalt helyet. Halinka kisasszony egy „gyanúsított kihallgatásánál jegyzőkönyve” feliratú ívet helyezett a gépbe. Az őrnagy oldalt ült, semmibe nem avatkozott. Az ügyész feltette az első kérdést. — Adam Macioszek, — ötvennyolc esztendős. Iskolai végzettsége, — Felsőkereskedelmi iskola. Nős, három gyermeke van. Mint főkönyvelő dolgozott a cementgyárban. Ugyanott lakik. Három hónappal ezelőtt a hatóság köröző levelet adott ki ellene. Az „Upsala” svéd hajón tartóztatták le az illegális határ- átlépési kísérletért? — Minden egyezik, ügyész úr. Halinka kisasszony gyorsan lekopogta a kihallgatott személyi adatait, az ügyész pedig tovább kérdezett: — A Lisewski mérnök által szervezett bűncselekménynek az volt a célja, hogy az állam kárára hatalmas pénzösszeget tulajdonítsanak el, amelyet a 404-es gyorsankötő cement ausztriai eladásából szereztek. Figyelmeztetem, hogy mint gyanúsítottnak, joga van megtagadni a választ az egyes kérdésekre, sőt joga van megtagadni magát a tanúvallomást is. Ugyancsak felhívom a figyelmét arra, hogy az őszinte vallomás, amint ön is tudja, enyhítő körülménynek számítható be és figyelembe vehető a büntetés kiszabásánál. Bűnösnek érzi magát? — Igen — válaszolt röviden Macioszek. — Van valami mondanivalója ebben az ügyben? Akar vallomást tenni? — Igen. Elmondok mindent, úgy, ahogy volt. Az ügyész Halinkának jegyzőkönyvbe diktálta a kérdést és a választ, s cigarettával kínálta meg Macioszkát, A főkönyvelő rágyújtott, egy pillanatig hallgatott, mintha a történetet rendezgetné emlékezetében, végül beszélni kezdett: — Tíz esztendővel ezelőtt kerültem a cementgyárba. Jó állás volt. Szép szolgálati lakást kaptam. A földszinten Lisewski igazgató lakott, a közvetlen felettesem. Ezért is tudott Lisewski mindent rólam és gondjaimról. Bár főkönyvelői fizetésem viszonylag elég jó volt, mégis egyre szaporodtak anyagi gondjaim. Három gyermekem a lublini iskolában tanult. Öltöztetnünk, táplálnunk kellett őket, aztán a sok tankönyv és minden hónapban néhány zloty apró kiadásokra. Nagyon, nagyon szerényen kellett élnünk. Később az egyik kislány az érettségi után Lub- linban dolgozni kezdett, és gyorsan férjhezment. Megint komoly kiadások. Mindig kellett venni valamit. Kénytelen voltam adósságot csinálni. De mindent becsületesen visszafizettem az utolsó fillérig. Az ügyész félbeszakította, és ezt a részt azonnal lediktá’ta a gépírónőnek. Macioszek folytatta: — A szomszédomnak, Li- sewskinek sokkal jobban ment a sora. Magasabb fizetése is volt, és prémiumot is mindig sikerült szerezni magának, ha máshonnan nem, hát a központból — akkor még léteztek a központi hivatalok — vagy a minisztériumból. Később, amikor megkezdtük az exporttermelést, akkor export- prémiumot kaptunk. Lisewski osztotta el, mindig ő kapta a legtöbbet. Azt azonban el kell ismerni, hogy jó szervező volt és nagyszerű szakember. Neki köszönhető, hogy a termelés meggyorsult és megnövekedett. Egy szó, mint száz Lisewskinek állandóan volt pénze és gyakran kölcsönzött nekem. Macioszek mélyet lélegzett és tovább beszélt: — Négy esztendővel ezelőtt Lisewski Ausztriában járt. Nagyon elégedetten tért vissza, és beszéd közben nevetve mesélte el, hogy jó üzletet kötött. „Egyszer még mindnyájan gazdagok leszünk” — mondta. Röviddel ezután észrevettem, hogy a cementtermelés rohamosan csökken. De még semmit sem gyanítottam. Később valahogy nem egyezett a rakodásra beállított vagonok száma az Ausztriába kiküldött cementmennyiséggel. Az előbbiekből sokkal több volt, mint a megrakott és a kiküldött vagonokból. Bizalmasan közöltem Lisewsklvel. Kinevetett és azt mondta, hogy a vagonok nem párologhattak el a vakvágányon. Biztos a vasút tévedett. Többet állított a vakvágányra, mint amennyit kellett volna, és a többletet elfelejtették törölni a kimutatásból. A magyarázkodás logikus volt. Szó nélkül elfogadtam. Különben, őszintén szólva, eléggé főtt a fejem ahhoz, hogy mindezen elgondolkozzam. Éppen akkor jegyezte el magát a második lányom, egy nagyon szolid, helybeli fiúval. Már kijelöltük az esküvő időpontját is. Nem tudja elképzelni ügyész úr, mit jelent egy lakadalom falun, vagy kisvárosban. — Egyszóval Lisewski akkortájt egy nap felkeresett, és azt mondta: „Férjhez adod a lányod. Na ez a mulatság sokba fog kerülni. De ne csinálj magadnak gondot. Ki álljon melléd ebben a helyzetben, ha nem én, a barátod? Sokat nem tudok adni, de tizenötezerre számíthatsz. Ami pedig a visz- szafizetést illeti, majd akkor adod meg a pénzt ha lesz.” Szerencsétlenségemre elfogad tam ezt a pénzt. A lakodalmat megtartottuk én pedig Lisewskinek minden hónapban 300 zlotyt törlesztettem. Miután a vallomásnak ezt a részét is jegyzőkönyvbe vették, Macioszek tovább beszélt. — Két hónappal a lakodalom után megint kezembe került a vagonkimutatás. Ezúttal sem stimmelt, és ezúttal még nagyobb volt az eltérés. Megint szóltam Lisewskinek. Valahogy kimagyarázta a dolgot, de láttam rajta, hogy nyugtalankodik. „Ne szólj erről senkinek, — mondta — majd magam nézek utána az ügynek.” Ez hatvanban történt, a római olimpia idején. A fiam, aki akkor már a krakkói műegyetemen tanult, arról álmodozott, hogy eljusson Olaszországba. (Folytatjuk) 1964. december 10. 2 25.
