Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

Események sorokban a Spanyol KP főtitkárának nyilatkozata Mintegy másfél ezer ember tüntett szombaton Bonnban a sokoldalú atomhaderő ter­vének megvalósítása ellen. A tüntetők — akik az NSZK különböző vidékekről érkeztek Borúiba — atomfegyverkezés elleni jelszavakat hangoztatva vonultak végig a belváros ut­cáin, majd gyűlésen vettek részit VI. Pál pápa szombaton délután indiai útjáról vissza­érkezett Rómába. A fiumicinói repülőtéren Aldo Moro olasz miniszterelnök üdvözölte a pápát, aki a rövid ünnepség után kíséretével együtt gép­kocsira ült, s az út mentén felsorakozott tömeg éljenzése között visszatért a Vatikánba. Vaelav David külügyminisz­ter szombaton elutazott New Yorkba, hogy ott . átvegye az ENSZ 19. ülésszakán részvevő csehszlovák küldöttség veze­tését. Brit-Guayanában hétfőn, de­cember 7-én választásokat tartanak. Mint a ZPI közli, Cheddi Jagan 'miniszterelnök , választási hadjárat kereté­ben beszédet mondott és eb­ben a beszédében hevesen bí­rálta az angolok által az or­szágra kényszerített választá­si rendszert és bírálta a szembenálló ellenzéki vezető­ket is. * A Fehér Ház pénteken beje­lentette, hogy Szato japán mi­niszterelnök január 12-én Wa­shingtonba látogat. . Negyedig napja sztrájkolnak Karachiban a diákok. Követe­lik annak a kormányrendelet­nek visszavonását, amely sze­rint a „felforgató tevékeny­séggel” vádolt diákokat meg­lehet fosztani eddigi tanulmá­nyi eredményeiktől, továbbá a tandíjak csökkentését kíván­ják. A rendőrség könnygázt használt tüntető diákokkal szentben és 44 hallgatót letar­tóztatott. A gorgopotamoszi robbanás­sal kapcsolatban a Görög Kommunista Párt Központi Bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben fokozott éberségre szólítja fel a hazafiakat és a demokratikus érzelmű ál­lampolgárokat a reakcióval szemben. Gustavo Diaz Ordaz, Mexi­kó új elnöke külön kihallga­táson fogadta Rapacki lengyel külügyminisztert. Az Egyesült Államok légi­haderői pénteken egy Atlas- agena rakétapárral titkos mes­terséges holdat lőttek fel a vandenbergi (Kalifornia) tá- maszpontról-, Á napokban véget ért moszkvai szovjet—osztrák ke­reskedelmi tárgyalások ered­ményeként- a .jövő évben — az ideihez viszonyítva — húsz százalékkal emelkedik a két ország árucsereforgalma. Belgrad, (MTIfc Santiago Carrillo, a Spanyol KP Központi Bizottságának fő­titkára nyilatkozott a belgrádi Politika párizsi tudósítójának a spanyolországi helyzetről. Ami a jelenlegi körülmények között folytatott harc formáit és módszereit illeti — mondot­ta —, a tömegek harcának fő formája a sztrájk, az utcai tüntetés és a rendszertől füg­getlen új típusú tömegszerveze­tek létrehozása. Távlati cél az általános politikai sztrájk, ami Washington, (TASZSZ): Drew Pearson, az ismert amerikai szemleíró megálla­pítja, hogy az Egyesült Államok az utóbbi 18 hónapban hét- milliárd dollárt fordított Dél-Vietnam „megsegíté­sére”, mégis az ottani helyzet „rosszabb, mint a .második világháború végén volt.” Ha Dél-Vietnamban szavazást tartanánk, akkor n nép több­sége amellett foglalna állást, hogy az Egyesült Államok vonuljon ki onnan és szüntes­se be segítségét. Pearson emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok már 1953 óta beavatko­zik a vietnami ügyekbe. London, (MTI); Harold Wilson, brit minisz­terelnök — Gordon Walker külügyminiszter és Denis Healey hadügyminiszter tár­saságában — vasárnap este érkezik Washingtonba. Jövő hétfőn, és kedden összesen öt és fél órás tárgyalási időt irányoz elő a biit kormányfő és Johnson elnök számára az angol és az amerikai.. válasz­tások utáni első angolszász csúcstalálkozó programja. Londonban nyugtalanság van, s nem várnak végleges döntéseket a december 7-i és 8-i Wilsön—Johnson találko­zótól. A nyugtalanságot fo­kozta Johnson elnök csütör­töki beszéde, amelyben '— félreérthetetlenül Londonnak címezve szavait — nyomatéko­san „megértést, bizalmat és bevezetné az úgynevezett nem­zeti sztrájkot, vagyis a diktatú­ra elleni népi-nemzeti felkelést. Ebben a helyzetben tekintet­be véve a polgárháború lélek­tani és politikai utóhatásait, pártunk elveti a fegyveres fel­kelést— folytatta Carrillo. — Szerintünk a írancóista dikta­túra széthullásának folyamata olyan fokra jutott, hogy ha a tömegmozgalmat és szervezeti formáit egy meghatározott szintre emeljük, 'akkor újabb vérontás nélkül meg tudjuk dönteni a diktatúrát. Akkoriban egy’harmad arány­ban vállalt részesedést Fran­ciaország indo-kínai háború­jának költségeiben, nagy mennyiségben küldött oda.ka­tonai repülőgépeket, hadiha­jókat, harci gépeket és egye­dül a repülőterek kifutó­pályáinak építésére KM) millió dollárt adott ki. — Azóta Dél-Vietnamban megsokszorozódott az ameri­kai katonai beavatkozás. Jelenleg több mint 22 (tót* amerikai katona és „ta­nácsadó” működik Dél- Victnamban — mutat rá Pearson, majd befejezésül közli, hogy az Egyesült Államok jelenleg naponta 1,5. millió dollárt fordít a Dél-Vietnamnak nyúj­tott gazdasági és katonai „segítségre”. egyenlő elbánás t”„ követelt Nyugat-Németország számára.. Wilson látogatásának előes­téjén Londonban a legnagyobb kételyeket táplálják, . miként érheti el az .ötvennapos mi­niszterelnök hármas célját: 1. a katonai kiadások csökkenté­se a válságos fizetési mérleg tehermentesítésére. 2. a NATO megerősítése; 3. a Kelet-nyu­gati közeledés előmozdítása. A Times szombati vezércik­kében rámutat, hogy a máso­dik cél — a NATO megerősí­tése — nyilvánvaló ellent­mondásban van az első és a harmadik céllal. A Times ar­ra a következtetésre jut, hogy Wilsonnak meg kell elé­gednie e célok óvatos meg­közelítésével, mert há túlsá­gosan messzire megy, kide­rül, hogy e célok valóban összeegyeztethetetlenek. Amerikai beavatkozás a dél-vietnami ügyekbe London nyugtalanul tekint a Wilson- Johnson találkozó elé Sajtókonferencia a Magyar Sajtó Házában (Folytatás az L oldalról) mögött. Amikor az ahmesztia- rendeletet olvastam, végképp megérlelődött bennem az el­határozás, hogy hazatérem. Itthon a belügyi szervek meg­értéssel fogadtak. Jelenleg pe­dagógusként dolgozom. El­mondhatom: megtaláltam ha­zámban a helyem. Ezután Seres Imre, a 78-as te el, hogyan került kapcso­latba a Sárvári-fele bandá­val. A nemzetközi postai szállítmányok vezető kísérő­iéként I960-—61-ben gyakran utazott Bécsbe és ha az oszt­rák fővárosban volt szabad ideje, gyakran megfordult a Fördös—Kiss-féle magyar vendéglőben. A szívélyes, bő beszédű Kiss hamarosan ösz- szebarátkozott Seressel, s új­sütetű ismerősétől ap. o szí­vességeket kért. Kiss bemu­tatta Serest egy barátjának — Sárvári Lászlónak. A sima modorú Sárvári eleinte csak személyes dolgokról érdeklő- • dött és szintén újságokat, ké­peslapokat, folyóiratokat kért Sexestől. Többszöri találkozás után azonban elérkezettnek látta az időt, hogy nyíltan közölje: Seresnek együtt kell működnie velük. A nagyobb nyomaték kedvéért hozzáfűz­te: Seres szolgálataival már elkötelezte magát a nyugatné­met hírszerző szerveknek, s a kapott pénz is tőlük szár­mazott. A legközelebbi halalkőzíra 1960 októberében Kiss laká­sán került sor. Sárvári most már köntörfalazás nélkül állt elő tervével: Seresnek be keli kapcso­lódnia a hírszerző mun­kába. Feladata az lesz, hogy megfigyelje, hol vannak katonai objektu­mok. szerezzen értesülése­ket esapatuiozduíatokról. ismerős párttagoktól pró­báljon információkat kap­ni a párt belső ügyeiről. Ha eredményesen „dolgozik” havonta 1600 schilling üti „ markai. A „családias” eszme­csere után* Sárvári megnyer­tem, nem lesz semmi bántó­dásom. Jelenleg is a postán dolgozom, s igyekszem ezeket a sötét emlékeket elfelejteni. Lantos Károly mozdony- és motorvónatvezető lépett ezután a mikrofonhoz. Ö 1959 májusá­tól járt vonatával Bécsbe. S£eg- ismerkedett Kiss Antallal," aki autózni, sörözni, vacsorázni vil­ié, sőt lakásán is vendégül lát­ta. Az összemelegedés után Lantosnak is bemutatta jó is­merősét, Sárvári Lászlót. Kö­vetkeztek a szokásos kérések: újságok, folyóiratok, bélyegek, levélborítékok, s’tb. Néhány hét múlva Sárvári az újságokon, bélyegeken kívül vasúti belső menetrendieket, térképet is kért. Lantos meglepett kérdé­sére kijelentette, a nyugatné­met hírszerző szervezetnek dol­gozik, Kiss Antal pedig segítő­társa, sőt Fördös Flórián, az említett vendéglő másik tulaj­donosa is az­Lantos, mihelyt visszaérke­zett az osztrák fővárosból, je­lentkezett a magyar belügyi hatóságoknál, amelyek megkö­szönték bejelentését és továb­bi segítőszándékát. A sajtókonferencián végül Horváth Endre tartalékos szá­zados, a MAHART tisztviselője számolt be arról, hogyan pró­bálták behálózni a nyugatné­met hírszerző szervek megbí­zottai. A sajtókonferencia Namé- nyi Géza zárszavával ért vé­get. — Kormányunk az idegen­forgalmat is azért kívánja fejleszteni, mert abban a né­pek közötti barátság ápolá­sának, egymás megismerésé­nek fontos eszközét látja — mondotta. — A kölcsönös uta­zási lehetőségeket továbbra is bővíteni kívánjuk. Helytelen­nek és károsnak tartjuk azonban, ha az utazás legális lehetőségei gazdasági és poli­tikai zugáruk szennyes csa­tornáivá változnak. Jó lenne, ha a szóban forgó országok hivatalos szervei maguk is szükségesnek tartanák, hogy megszűnjék ez a nem Kívána­tos torzulás. — A’ mai * konferencián el­hangzottak is arra hívjak fel a tőkés országokba utazó ma­gyar állampolgárok figyel­mét: saját érdekük, hogy tar­tózkodjanak a könnyelmű ismeretségektől és meg­gondolatlan kapcsolatok­tól, mert akaratukon kí­vül hírszerzőkké, kémek­ké válhatnak népünk el­lenségeinek szolgálatában. Rámutatott: Sárvári László es csoportja tevékenységének minden részletre kiterjedő felderítéséhez hozzájárult, hogy több magyar állampol­gár önként jelentkezett az il­letékes szerveknél, s bejelen­tette,’ milyen körülmények között került kapcsolatba a nyugatnémet híszerző szolgá­lat Ausztriában tevékenykedő ügynökeivel. Más önként je­lentkezők egyéb nyugati kém­ügynökségek hasonló eljárá­sáról tettek bejelentést. — Saját érdekükben tették ezt — folytatta ezután — hi­szen tevékenységük és kap­csolatuk már jelentkezésük előtt igmert volt az illetéke* szervek előtt. Helyesen jártak el azért is, mert büntetőtörvény­könyvünk az ilyen jellegű esetekben a megfelelő időpontban önként jelent­kező állampolgárok szá­mára teljes büntetlensé­get biztosít. Népköztársaságunknak, szoci­alista rendszerünknek mély­séges humanizmus?, nyilvánul' meg ebben. Lehetővé teszi, hogy ezek az emberek meg­szabaduljanak a bűntudat és a lelkiismeretfurdalás nyo­masztó érzésétől, megbáná­sukkal, segítő leleplezésükkel pedig hozzájáruljanak népünk békés alkotó munkájának vé- delmezéséhez. postauivatal dolgozója beszei­fiiott. egy gombot, a rejtett i magnetofon leállt. J — Tépeiödtem, nem tud­tam mit tegyek — folytatta Seres. A későbbiek során vámkihágás miatt bíróság elé állítottak. A bécsi utazások így véget érnek, s azl hittem, hogy ily módon megszakad majd a kapcsolat Sárváriék- kal. Tévedtem. Sárváritól le­velet kaptam és a borítékban egy fébeszakítoit bélyeg volt. Azt írta, hogy aki a bélyeg másik felével felkeres, azzal kell tartanom a kapcsolatot. A levél végetvetett a tépelci- desnek. Jelentkeztem á Bel­ügyminisztérium illetékes szerveinél. Őszinte megértés­sel fogadtak és megnyugtat­tak; mivel önként jelentkez­Nézd az MLF hajója —...Bárcsak süllyedne el. (Die Zeit karikatúrája)! 22. — Amikor Zygmuntró'l kér­deztem, Zosía úgy felugrott, mintha valaki tüzes vassal égette volna meg. „Hagyjatok engem békén” — kiáltotta — ezzel a Zygmunttal! Néhány­szor eljött hozzám, viccelőd­tünk, és rögtön megtudta az egész épület. A vőlegényem fél­tékeny, . * botrányt rendezett. Szakítással fenyegetett, ha még egyszer Kalinkowskiról hall. Még kértem is Zygmún- tot, hogy ide ne jöjjön többé. Ez még a baleset előtt történt. Utána meg mindenki hozzám jött, és kifejezte részvétét. — Találkozott Zygmunttal a merénylet előtti napon? — kér­dezte az őrnagy. — Azt mondta, hogy nem. Meg is. akart c:I:üdni, hogy ártatlan.. Engem pedig spiclit nek nevezett — Halinka szinte reszketett dühében. — Köszönöm, Halinka — az őrnagy nagyon elégedett volt a titkárnő jelentésével. — Nem is képzeli, hogy milyen nagy szolgálatot tett nekem. Ki kell hallgatnom Kabátujjat, azt, aki Kalinkowskira támadt. Ha va­lami érdekeset, hallok, akkor holnap megint beugróm. Most Walicówra megyek. •ér Abba a szobába, amelyet Rajski főhadnagy engedett át az őrnagynak, bevezették Jan Napiórkowskit, vagyis Kabát­ujjat. Udvariasan köszönt a rendőrtisztnek és rögtön meg­jegyezte: — Látom, hogy az őrnagy úr fog most velem beszélgetni. Hm, hm, Kabátujjnak nő az ázriójo. ’’"'tí' nagyobb ran- guakkaf van dolga. — Hagyjuk a pojácáskodást, Kabátujj. Azt akarom, hogy komolyan beszélgessünk. Segít­het nekünk, és ha nekünk se­gít, ezzel magának is használ. Kabátujj hallgatott. — őszinte ép nyílt leszek magához. fAztán már a maga dolga, hogyan alkalmazkodik majd hozzám. Első kérdésem: maga támadta meg és maga némította el a joggyakornokot, az ügyészség dolgozóját? Má­sodik kérdésem: Maga vette el a fontos iratokkal teli tás­káját? — Én nem tudok senkiről, és semmiről, őrnagy úr. _ De azt remélem tudja, elegendő bizonyítékom van ar­ra, hogy magát legkevesebb tízegynéhány esztendőre ítél­jék. Nem kell egyéb, minthogy az ügyész vádiratában a bün­tető törvénykönyv 225. parag­rafusára és a 23. első cikkelyé­re hivatkozzék, ez az, amelyik a szándékos emberölés kísérle­téről szól. Ehhez még nagyon jól illik a „banditákról” szóló cikkely is a 259-es. Mindez együttvéve nagyon egyszerű és magát a rögtönítélő bíróság elé lehet állítani. — Néhány órával előbb a főhadnagy úr is megfenyege­tett — válaszolt komoran Ka­bátujj. — De én nem fenyegetem; én segíteni akarok magán. A mérleg egyik serpenyőjében van a rögtönítélő bíróság és a súlyos ítélet, a másik serpenyő­ben én, azaz, hogy kész va­gyok segíteni magán. Ezt úgy is értelmezheti, hogy nem a 225. paragrafus szerint járunk el, amely gyilkosságról szól, ha­nem a 237. szerint, ebben az esetben pedig az ítélet legfel­jebb két esztendő lehet, ma­gánindítvány alapján. Sőt, talán sikerül rábírnom Kalin- kowski joggyakornokot, hogy ne is tegyen feljelentést. El­végre is csak hat napig feküdt kórházban, és már egészséges. — Ilyen jó ember maga, őr­nagy úr? Spiclit akar Kabátujj- ból csinálni? — Nem vagyok jó, csak egy­szerűen sajnálom magát. Bo­londdá tették. Maga ül, ők pe­dig a markukba röhögnek. Tudja, mi volt abban a sárga táskában? — Nem tudok semmiféle sár­ga táskáról. — Rendben van: ha nem akar, nem beszél. De én beszé­lek. Volt abban a táskában egy papírszelet, aminek az ér­téke 8 millió zloty. Most aki­nek ez a papír a birtokában van, tele van pénzzel, magá­nak viszont marad a rögtöníté­lő bíróság és a kilátás arra, amit majd a mokotowi cellájá­ból láthat. Tehát: fej, vagy írás? — Az őrnagy úr igazat mond arról a 8 millióról? — Tiszti becsület szavamat adom, hogy a beszélgetésünk alatt egyetlen egyszer sem ha­zudtam és valóban szeretném magát kihúzni a csávából. Kabátujj nem felelt. Látszott, remeg a keze. Az őrnagy ci­garettával kínálta. Mohón szip­pantott néhányszor, még egy pillanatig hallgatott, aztán el­szánta magát a beszédre. — Rendes gyerek maga, őr­nagy úr. Nem olyan, mint a főhadnagy, aki azt gondolja, hogy mindent kipréselhet az emberből. Kabátujjnak is meg­van a maga becsülete és be­csüli az intelligenciát az embe­reknél. Mindent elmondok, de azzal kezdene hogy nem so­kat tudok. És egy feltételem van: — velem volt az egyik barátom, ő nem csinált sem­mit, csak falazott, tehát ártat­lan. nem szabad belekeverni az ügybe. — Rendben van, — egyezett bele az őrnagy —, semmit nem tudok róla és nem is érdeklő­döm utána. • — Ez igen! Maga ember! Nem olyan, mint a főhadnagy. Pedig mióta együtt működünk! Még azt a csillagot is miattam kapta, mikor elcsípett az Elek- toralna utcai támadáskor. Neki köszönhetek öt évet a sitten. És így bánik velem, régi isme­rősével! Az őrnagy, bár szeretett vol­na nagyot nevetni a tolvaj fi­lozófiáján, nem szakította fel­be egyetlen szóval sem; Kabát­ujj folytatta: — Amikor elvittek; három és fél esztendeje ennek, a Moko- tow utcában egy nagyobb cel­lában ültem. Az ügyeletes, aki nem tudta, mi mindennel bos­szantson. egy frájer cellába ra­kott. Ülök ott és velem együtt csupa igazgató, pénztáros, ve­zető, egyetlen rendes tolvaj sem. Néhány nap után már meg akartam vesztegetni az ügyeletest, hogy vigyen másik cellába, hát egyszerre csak ki­nyílik az ajtó és egy fiatal­embert engednek be. A Slowianki cukrászdában fogták el, a Pulawska utcában. Bicskáztak és így az egész tár­saságot bevitték. Ez a fiatal­ember azonnal meg akarta mutatni, hogy ő olyan fickó, aki előtt a pacákok a nadrág­jukba eresztenek. A kanálból rögtön kést csinált a fűtőtest ten, és aki'nem hallgatott az megfenyegette, hogy leszűr-' ja. Én csak ülök nyugodtan 'és nem szólok bele semmibe. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents