Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
Samu András: Csikós Balázs: Az öreg Marozsán Pesti karácsonyfa Elnézem Erzsikét, a lányomat, ahogy izmosán a dagasztótcknő fölé hajlik. Amikor szemügyre veszem a fiatalokat, valami irigység markol belém. Lehet, hogy nem az. Inkább magamat sajnálom, hogy na, Marozsán Jóska, hosszú éveket megértél már a hetvenhármat taposod, mégsem éltél eleget, igazán. Erzsiké kenyeret süt nekünk. Az anyjának, meg nekem. Nagyokat cuppan a kenyértészta, ahogy dögönyöli az öklével. Krumplit főzött bele. Azt széretem, könnyíti a kenyeret. Mondta a lányom, édesahyátn, most süssünk, legyen friss az ünnepekre. Mariska, a feleségem, a szíré miatt járt a kórházban. Megvan szegénynek a maga keresztje. Sokat emlegeti mostanában, hogy a szomszéd többször elmondta: Mariska, maga többet gürcöl, mint egy cseléd. Igaza volt a szomszédnak. De, volt másik igazság is: gürcölj, gyújtsd a pénzt, ragassz magadnak földet. Hát mi gürcöltünk. Én az urasági malomban hagytam a szemem- világa javát, az asszony meg jószágot tartott, öt-hat marha állt az ólban. Kötetbe gyűjtöttük a pénzt, a földre. A háború után jó volt a gyerekeknek — játszani. A pulyák az enyéim, ■fiéginkább az unokák, csak nevetnek, amikor a régiről hallanak. Olyan gyorsan féléj- tenek. A kicsik nem is hiszik. Mesélem nekik, hogy ostoros- gyerek voltam, utána hónaposcseléd, meg csikósbojtár. Csak bámulnak és inkább az érdekli őket, hogy tényleg voltak itt is, a csegöldi határban csikósok. Mondom, kérdezzétek meg Jócsák Laci bátyátokat, a tsz elnökét. Mikor csikós lettem, ő volt a bojtárom, Utána a malomba kerültünk. ' Laci fűtőnek, engem meg kör- mölni vittek, mert hogy megvolt a hat iskolám. nem hagyott neki nyugtot. Ezért ment gyárba. Áldott jó fiú. Jön tőle a levél, Írják meg édesapá- mék, miben van szükségük. Néni kérünk mi tőle sem, a két lányom családjától sem. De jó, hogy megkérdik. írtam, beteg az anyja. Küldött pénzt Jóska, meg krumplicükrot. Az jó a szívre, írta. Tán a cukor volt a becsesebb a pénznél, mert hogy eszébe jutott. A nyáron jártam Pesten, a fiamnál. A város közepén laknak. Ügy, hogy azt hiszem, valami mágnás háza lehetett. Nála nézegettem ki magam kedvemre a televízió előtt. Láttam a budai telkét is. Nemrég vette. Micsoda őszibarack van Ott! Csák nem ér rá leszedni, eladni rendesek. Bolond vén fejjel azóta lottózok. Eggyel csák, két tojás ára. Ha nyernék egy autót, Jóskának adnám. Járna ki azzal Budára. Televíziója van az itteni, a csegöldi vömnek is. Erzsiké férjének. János brigádvezető a gyümölcsösben. Jól gyarapodnak. Üj házuk van. Űrirnód ellátva. De az ő televízióját még nem néztem meg. János nem dohányzik, az italt sem kedveli. Nekem meg mindenem a pipa. Nézés közben megkívánnám. Inkább nem zavarom őket, nem füstölök nekik. Tudom, nem szólnának érte, de jobb nekem így. Van egy rádióm. Ott a sarokban. Jóska fiam vette. Az anyja mondja, minek lökte ki ilyen bolondságért a pénzt. Nincs igaza az asszonynak, megmondanám a szemébe is. Mert mit csináljon az ember egész télen? Üljön a spór mellett, pöfékeljen, hallgasson? Mert az öregek közt kevés már a szó. Néha még Aprily Lajos: a veszekedés is jó léimé, mert Olyan némák a falak. Amikor az asszóny kórházban volt, nem leltem a helyem, pedig vagy Erzsiké jött, vagy a vöm napjában több- j Szőr is. Mondtam is, csak jönne mór haza Mariska, bán- i nám is én, ha zsörtölődik. Jó j a rádió a háznál. Nyáridőben I éppen csak az időjárást, meg , a híreket hallgatom. Hajtja | ilyenkor az embert a munka. I De télen, akkor nyitva, inig j meg nem unom a csiri-csáré muzsikát. A tsz-ben jó lenni. Sokan Vannak. Igaz, az én mesterségem nappali őrség a jószág körül, de ott is mindig megfordul valaki. El mozgok még. Kell nekem a munka, az elfoglaltság. Ha az ember nem érzi, hogy hasznos, hálfiai- töhkre megy, hetven esztendő után. Meg a kereset is fehér. Nem sok az a kétszázhatvan forint nyugdíj. Igaz, öregségi segélyt még nem kértem. Az j ilyesmit későbbre hagyom.! Mondják a vezetőségben, hogy j az öregeknek, ahogy hallom, ! négyszázra egészítik ki a ! nyugdíját, a közösből. Ez jó j lenne. Hát mit mondjak még ked- j vés uram, vagy hogy tiszteljem? A gyermekeim egészségesek, szépen gyarapodnak. Tisztelnek, becsülnek minket, öregeket. Ez a legfontosabb, öt szép unokánk van. Van kenyerünk, hozzávalónk. Az ünnepekén ital iá kerül az asztalra, ünnepi ital. Várjuk á gyerekeket, az unokákat. Csak egy nincs kérem A fiatalság! Az elszállt. Rossz : időben. Akkor is kincs volt, j de most nagyobb kincs. Ezért sajnálkozom én, ezért mondogatom magamnak, hogy Marozsán József, hosszú éveset megértél, mégsem éltél eleget, ! igazán. Az unokák, aki odanőtt, tanulnak. Tanuljanak, tehetik. Csak azt nem értem, ki fog dolgozni, mert aki eliskolázza magát, nemigen törekszik vissza a faluba. De mit szóljak én ilyesmibe? öreg vagyok, tán nem is értem ezekét a mostaniakat. Téli rabló Fehér virág a fákon: zúzmara. S gyermekkorom azúrkék madara a fehérségből sűrűn látogat: viszi a száradt szilva-rOncsokat. Hát annyira öreg mégserrt Vagyok! Még a nyáron is kaszát fogtam. De inkább a könnyebb munkával gyűjtögettem néhány egységet, .Azt hiszem, van vagy százhúsz. Lehet több is. Az irodán jobban tudják. Előleget csak egyszer, a múltkorában vettem ki. Kenyér van, az a kis pénz mindig megkerül a tehén után. A hízó úgy két móZSá- j nyi. Várom haza a fialhat, Jóskát Pestről, a gyárból. Ak- ; kor ölünk. Jóska mozdonyvezető volt, de a homloküreg | Nesztelenül száll, Alattomosan, s ha csent, visszavitorláz okosan. Most szajkó úrral nincsen is vitám — hadd tisztogassa alvó kerti fám —, de ősszel volt. Mert vitte a diót s fumigált minden kérő szót s szidót. Azután lopni kezdte gesztenyém, s hiába érveltem: „Hohó: enyém!” Ha nappal űztem, hajnalban rabolt és mindennap mohóbb étvágya volt. „Ez mégis sok!” — gondoltam — meglesem, mikor az éber fényű nap hanyatló. Jött, meglapult. Es én erélyesen így fedettem meg: „Te gyönyörű rabló!" behozatalával a keresztes hadak védőitalnak, az mind a 15 liter vízbe mártja magát. És ezután jönnek a csecsemős anyák, levetkeztetik gyermekeiket, s tulajdon avval a fertőzött vjzzel mossák meg tetőtől talpig, „hogy ne fogjon rajta a nyavalya”! Nincsen szavam, amellyel lefesthetném az iszonyt, mely elfogott, a borzadályt, mely e dolgok láttára egész lényemet megrázkódtatta. Elbeszéltem orvosnak; a fejéhez kapott: most tudta meg, hogyan van az, hogy a legborzasztóbb betegségek „rejtélyes módon*’ oly boldogtalan gyermekeket, ifjú embereket, leányokat szállnak meg, akiknek életében semmi sincsen, amiből a keletkezést kimagyarázhi lehetne! Hiszen az álföldi magyar népnek már szava is van e „csodára”, azt mondja: „olyannak helyére talált ülni!” És ez még csak egyik alapja a mérges csóknak s hozzátartozóinak. Van még más is! Akiknek módjában állott az alsó vidékek rác falvait bejárni, s aki nyitott szemmel járt, annak bizonyosan feltűnt a „csipás szeműek” sokasága: sőt, aki élesebb szénámét és tapasztalással bír, az a csipás szemnél többet is lát, Az összeaszott, görnyedt test, reszketeg járás, viaszos arcszín és sok egyéb: borzasztókat mond a szemlélőnek. Ez a nép kendőzi magát, az arcfestés szerte divik: de mihelyt a száj felnyílik, mintha a pestis fújna felénk. Mondhatni, hogy a rácság országosan hírhedt ezekről. És hogyan szerzi e gyászos hírt? Egy iszonytató általános népszokás révén! Nem létezik talán nép, amelynél a csók oly nagy szerepet játszanék, mint éppen a rácnál. Ismerősök találkozása már öt csókkal jár: egyet a homlokra, egyet az állra, egy- cgyet az orcákra, s az utói sőt a szájra alkalmazzák, a min- denikben megvan az a bizonyos lascicitás, mely az égalj melegével növekedik. A menyasszony a vendégek részéről egy egés2 csókzápornak van kitéve, s ezt viszonozni köteles. Minden alkalomra van csók. És hány itt a mérges csók! Csak ez magyarázza meg nekem, miként jön az, hogy egész helységek a legirtózatosabb testi állapotban sínylődnek, hogy a nemzedékek hosz- szú sora menthetetlenül mérgezve van! És a test gyötrelme búcsújárásra viszi az embereket. A mérges csók a szent helyekről szerteterjed, magyarra, mindenkire, akit csak szívének áhítatottsága, hitének ereje hozott oda — aid bízik abban, hogy a szent szobor kövére reá illesztett, fertőzött ajk nyoma nem mérges többé: ki nem látja az istenkísértést. mely ha van kísérthető isten, ha valahol, úgy itt e csókkal történik. Jókai római útjáról azt írja, hogy Szent Péter szobrának lábujjhegye fényes, mert a megcsókolás előtt ki-ki tenyerével letörli. Mint költőhöz illik, Jókai azt találja, hogy „nem az apostol Iránti tisztelettől lett az az érc olyan fényes, hanem a felebarát iránti utálattól”. — Nem kutatom az értelmét, amelyben Jókai a felebarátot és utálatot kimondja: de a leghatározottabban merem állítani, hogy az a letörlés nagyon is helyén van, s lesz, amíg a kőben és ércben nemcsak emléket, haneih gyógyítást is keresnek az emberek: hogy a felebaráti szeretet, mely ön- feláldozást is jelent, nem jelenthet „fertőzést” is: sőt, hogy éppen a felebaráti szeretet az, amelynek szent nevében ez iszonyatos baj kiirtását követelnük kell. Kimondtam, mert üldözött mint egy gonosz álom. Harminckettő telén feketének Ígérkezett karácsony. A december elején lehullott hó már Luea-napkor elment. Végre az ünnep előtti napon mégis fordulni látszott az időjárás. A reggel érkezett szürke fellegek délre már hullatták a nagy kövér peiy- heket. — Hull a hó! Hull a hó! — kiabáltuk az egész utcát felverve. Ugrándoztunk, mint a karámból szabadult csikók. A kútkáváfól, a keritésdesz- káról gyűjtögettük markunkba az első fehér peiyhéket, s kóstolgattuk, mint á legfinomabb cukrot, Talán estig sem megyünk be, ha vendég nem érkezik hozzánk. Jóska bóesi, édesanyánk testvére — aki ezen a délutánon hozzánk jött — nekünk különösen kedves vefidég volt. A Vasútnál dolgozott. Mindig egyedül utazott a fékező fülkében- Télen bundába járt Mindig megengedte, hogy a finom báránybélést megtapogassuk. Amikor levétette, a meleg, selymes gyapjúhoz még az arcunkat is hozzá- nyómogottuk. ilyen melég kabátja senkinek nem volt a rokonok között. Azért Is szerettük Jóska bécsit, mert azt ígérte, amikor nem hordja már a bundáját, mind a hármuiiknák klsködmönt csináltat majd belőle. Most is szerettük volna, ha leveti, és ahogy máskor szokta, kifordítva a szalmából font nyo- szolyára dobjá. Le sem ült, nagyon sietett. Az ajtónál állt, félkézzel a kilincset fogta és apánkat biztatta. — Gyere, sógor, ha mondom. Látod, esik a hó. — Mondtam már. Nincs pénzem a vonatra. — Értsd meg, elviszlek egy fékezőfülkében. Karácsonykor a kutya sem eilenőriz. Száz kilónlétfer Pest. Hajnalra ottleszünk. — Jó. Megpróbálom — mondta apám beleegyezve. _ Fél tizenkettőkor legyél a rámpa külső végénél szólt vissza Jóska bécsi a nyitott ajtóból. Este az utca tele volt emberekkel. Tódultak az éjféli misére, A kivilágított templomból szállt az éj csendjébe az ének: „Békesség a földön a jóakaraté embernek.-.'’ Mi is az utca felé vettük útinkat, apánk pedig a kertek alatt egy falapátot szorongatva áz állomásra tartott. Sietett a fél tizenkettes teher- vonathoz. Édesanyánk egész úton a szemét törölgette. Szeretett, és tudott is énekelni, de ezen az estén egy hangot nem ejtett. Megálltunk az utolsó padok mögött, hátrább már csak a koldusok lócája volt. A mise végén még a betlehemi jászlát sem jött Velünk megnézni. A máskor bezsalugátero- zott főutcai ablakokról ezen az estén a függönyt is elhúzták. Hivalkodóan mutogatták a díszes karácsonyfákat. ■ — Lesz a miénk is ilyen amit Testről hoz édesapánk? — tízszer is megkérdeztük, amíg végigmentünk a főutcán. — Pesten még szebb is van — biztatott anyánk. Amit csak láttunk este; a kántor, a főbíró, a jegyző, a malmosék és a többi gazdag ablakába, azt éjjel mind odaálmodtak a mi gyalulatlan kis asztalunkra. Álmunkban dúskáltunk a sok jóban. Volt. igazi szaloncukor, aranypapírba csomagolva, angyalhaj, ezüstdió, hlntaló és betlehemi csillag csokoládéból, amit meg is lehet enni. Másnap délelőtt újabb örömünk volt. Meglátogatott nagyapánk és hallottuk, arról beszélgettek, hogyan lapátolja édesapánk Pesten a havat. Ilyenkor jól fizetnek, karácsonykor csak a nagyon rászorultak mennek el dolgozni. A kettős ünnepen tárt még tíz pengőt is meg lehet keresni. Az másfél mázsa búza ára. —- Hány karácsonyfát adnak érte? —• kérdeztük nagyapámat. Bolondokat beszéltek. Kaptok egy nagyot, szépet, elég az hármatoknak —- csitított anyánkA főjegyzőéknél is egy van — tódította nagyapám. — Jaj istenkém, ha itt nem esik, csak Pestre adjál sok havat — fohászkodott édesanyánk. — Tán még nekem is érdemes lett volna elmenni — nézett kérdően ránk nagyapa, — Nem való már az magának. Az uram azt mondta éjjel is dolgoznak. —- Jól van flo, hadd legyen nekem karácsony. Megyek haza, jól befutok. El ne felejtsem, hoztam nektek egy- egy almát. Meg né egyétek, hagyjátok meg a karácsonyfára. A világért nem haraptunk volna bele, csak megtöröl- gettük, megszaglásztuk minden félórában. Estére az utcabeli gyerekek nemcsak azt tudták, hogy pesti karácsonyfánk lesz, hanem azt is, hogy nagyapa milyen tündöklő almát hozott. Nagyon hosszú volt a két nap. Másnap este már lé sem akartunk feküdni. Csak azzal tudott nyoszol yánkra parancsolni anyánk. Imgv kiégetjük a petróleumot aztán nem lesz mivel rrtegn "fni a szép pesti karác-’ort iák Legközelebb az én tv kanalja volt az ablakhoz. Kft'öcsém a lábamnál feküdt. FM is ébredtem a sürgetésre.-— Én vagyok! N. Isd ki a* ajtót — szóit éde. apám, alig hallhatóan. — Hol van a karácsonyfa? Kinthagyta édesapám? — kérdeztem tovább, amikor láttám, hogy anyám is Üres képzel jön. Majd reggel meglátod. Most aludjál szépen, kis- fiarh! Visszabújtam a pokróc alá és füleltem, hogy a suttogásból egy szót el no tévesszek. — Tényleg nem esett? — Mondom, egy szem sem. —- Akkor mért nem jöttél haza tegnap? — Nagyon sokán vártuk a havat, ttláíok se jötték. Ott ácsofögtak velühk a pesti szegények is. Mindenki az első órában munkába akart állni. — Melegítsek valamit? — Nem, előbb megkeresem a baltát. — Ne menj el, az uraság erdőjében ilyenkor őrzik a fát. — Csak az ünnep előtt. Másodnap már nem. — Nagyon vigyázz! Mir« megjössz, főzök jó meleg teát. —1 Te meg csináljál szaloncukrot. mert azt sem hoztam. Egy féldecit itmm meg, amikor hazafelé indultam, a többi pénz itt vön, Három pengő ötven. Még arra emlékszem — mielőtt, elaludtam •— anyám vagy húsz szerti kockacukrot kitett az asztalra és egyenként seiyempamrba csavargatta. A papír két végét ollóval kiroitozta és átkötötte cérnával. Reggel, amikor felébredtünk, friss fenyőillat töltötte be a szobát. Nem az asztalon, hanem a szoba közepén egy földdel t.elitö- mött vödörben állt a karácsonyfa. Nyílegyenes suda- ra a gerendát súfoita. A . szaloncukrok és nasyaDám almái között az ágak végén jégtísapok csillogtak. Szebben, mint a színes gyertyáit a főutcai karácsonyfákonÁ kirakat előtt „Nekem er kel!" — mutatja Lacika a Játékelefántot. Foto: Haauul
