Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-24 / 301. szám
Események sorokban Ej* Paz, (Reuter): Letartóztatták a Lámából haztérő Ciro Humbolt-ot, Bolívia volt belügyminiszterét. Humbolt november 4-én Paz Estenssoro volt elnökkel együtt hagyta el ez országot, amikor a kormányt megbuktatták. Lima, (Reuter): Alfredo Servidio argentin zongorista megszakítás nélkül 108 órát játszott, s ezzel 2 órával megjavította saját világrekordját. Caracas. (Reuter): Leoni, Venezuela köztársasági elnöke kedden este amnesztiát rendelt el. A rendelet élteimében 234 katonai és polgári elítéltet szabadon bocsátanak. Varsó, (MTI): Adam Rapacki, az ENSZ ülésén részt vett lengyel külügyminiszter kedden este visszaérkezett Varsóba. Hazafelé jövet, rövid időre megszakította útját Londonban, ahol Harold Wilson brit miniszterelnökkel és Gordon Walker külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseket, továbbá Berlinben, ahol Lothar Bolz-cal, az NDK külügyminiszterével találkozott. Belgrad, (MTI) Megjelenésének 20. évfordulóját ünnepli a Magyar Szó, „ jugoszláviai magyar nemzetiség lapja. J. Veszelinov, a JKSZ Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja és a Szerb Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának titkára kedden Belgrádban az évforduló alkalmából fogadta Min- da Tibort, „ Fórum vezérigazgatóját és Varga Lászlót, a Magyar Szó főszerkesztőjét. A szívélyes beszélgetés során a Magyar Szó képviselői tájékoztatták Vesaelinovot a jubiláló lap fejlődésérőL Szófia, (MTI): Bulgáriában „ napokban üzembe helyezték az Ivajlov- grad vízi erőművet, aa Arda folyón épült vízi lépcső harmadik fokozatát. Vízgyűjtőmedencéje 185 000 000 köbméter víz befogadására alkalmas, a 114 megawatt kapacitású három türbogenerátorral ellátott erőmű évi termelése pedig 271 000 000 kilowattóra elektromos energia. Róma, (MTI): A 13. szavazás is „szerencsétlenül” végződött. Pontosabban: a szerda délelőtti szavazáson sem sikerűit megválasztani az olasz köztársaság elnökét. Szovjet komán vnyílatkozai a hákerás bűntettek elévüléseik kérdéséről Moszkva (TASZSZ): A szovjet kormány nyilatkozatot adott ki a Német Szövetségi Köztársaság kormányának azzal az elhatározásával kapcsolatban, hogy 1965. májusától kezdődően „elévülés miatt” beszünteti a náci háborús bűnösök bírósági felelősségre vonását. A szovjet kormánynyilatkozat megállapítja, hogy azok az érvek, amelyekkel a bonni kormány fenti elhatározását alátámasztani próbálja, „nélkülöznek. mindennemű. politikai, jogi vagy erkölcsi alapot”. A nyugatnémet kormány döntése, amely tulajdonképpen azt jelenti, hogy mentesíti a büntetés alól a fasiszta gyilkosokat, mindenütt — Nyugat-Né- metországban is — mély felháborodást keltett a becsületes emberekben. A jóérzésű emberek a bonni kormány szóban forgó lépését teljes joggal úgy tekintik, hogy az megcsúfolja annak a sok millió em- \ bernek az emlékét, akik az elmúlt háború idején a hitleriz- mus véres gaztetteinek áldozataivá váltak. Ugyanakkor a nyugatnémet kormány döntése felbátorítja a revansvágyó elemeket, — húzza alá a szovjet kormánynyilatkozat, majd így folytatja: — A Németországra vonatkozó ismert egyezmé ivek nem. csak azt szögezték le, hogy milyen kötelezettségek hárulnak a négy nagyhatalomra a náci háborús bűnösök megbüntetését illetően, hanem meghatározott kötelezettségeket rónak a német hatóságokra is — Jeilemző_ tény, hogy Nyu- gat-Némeiországhoz viszonyítva a Német Demokratikus Köztársaság kétszer annyi háborús bűnös fölött mondott ítéletet, bár, mint ismeretes, a náci háborús bűnösök zöme annak idején Nyugat-Német- ország területén rejtőzött el. A szovjet kormány elvárja, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya olyan intézkedéseket tesz, amelyek biztosítják, hogy a nemzetközi jogszabályoknak megfelelően bíróilag felelősségre vonnak és megbüntetnek minden Nyu- gat-Németország területén tartózkodó náci háborús bűnöst. Azok az intézkedések, amelyeket az 1871. évi német büntetőtörvénykönyv tartalmaz az elévülésre vonatkozólag, nem alkalmazhatók a hitlerista háborús bűnösökre. Senki és semmi sem mentheti fel a Német Szövetségi Köztársaságot attól a kötelezettségtől, hogy meg kell büntetni minden háborús bűnöst — hangsúlyozza a szovjet kormánynyilatkozat. „Homály és kétértelműség nélkül" Á magyar külpolitika 1961-ben Újabb £@jl@ménf@h a LaaabraklsB-Sgyben Mint az athéni lapok jelentik, Vutirakisz tábornok, a görög rendőrség igazgatója tetten érte Kamucisz ezredest, amint az a Lambrakisz gyilkosság két koronatanúját fenyegetéssel és megvesztegetéssel arra akarta .rábírni, hogy vonja vissza korábbi vallomását. A két tanú — G. Szotíropulosz és E. Hadzianosztolu — annakidején élete kockáztatásával fogta el azokat a személyeket, akik végrehajtották a neves antifasiszta hazafi előre kitervezett meggyilkolását. Kamucisz ezredes nem tagadta, hogy a tanukkal már korábban is többször találkozott. Szotíropulosz és Hadzi- anosztoiu pedig elmondotta, hogy állandó nyomásnak voltak kitéve: vonják vissza eredeti tanúvallomásukat. Mint a tanúk közölték, az ezredes 1 500 000 drachmát ígért nekik, ha jól játsszák szerepüket, ellenkező esetben viszont áTTzal fenyegetőzött, hogy Oswald sorsára jutnak. A görög közvélemény a legnagyobb érdeklődéssel figyeli a Kamucisz körül kibontakozó ügyet. Az érdeklődést az is indokolja, hogy a közeljövőben várható a bírósági tárgyalás kitűzése Lambrakisz meggyilkolása ügyében. A SZOKÁSOS ÉVVÉGI politikai mérlegeket rendszerint „bearanyozza” az ünnepi hangulat és a visszaemlékezés. A magyar külpolitika ez évi mérlegéről készülő beszámoló azöhban nem szorul mesterséges „aranyszegélyre”. Az 1964-es esztendő a magyar külpolitika legtevékenyebb és legsikeresebb évei közié tartozék. Különösén azért értékes, mert a nemzetközi élet egyre összetettebbé, árnyaltabbá válik. Ez pedig nemcsak a kapcsolatok új lehetőségeit tárja fel — hanem a feladatokat is nehezebbé és bonyolultabbá teszi. Árnyaltabb politika« értékítéletekre, nagyobb kezdeményezőkészségre — és ugyanakkor ihég törhe- , tétlenebb elvj szilárdságra i van szükség- Ezeknek a tu- j lajdonságoknak szerencsés ötvözete tette 1964-ben korszerűvé és ugyanakkor elvivé a szocialista Magyarország külpolitikáját. Az alapok természetesen változatlanok maradtak, amennyiben a magyar külpolitika fő irányvonala továbbra is a nemzeti függetlenség biztosítását, a szocialista világrendszer országai között ,z egység és az együttműködés megszilárdítását és elmélyítését szolgálja. Az általános fő irányvonalon bélül különös hangsúlyt kap továbbra is a magyar—szovjet barátság mindenirányú ápolás,, és bővítése amely „ magyar nem- i zéti érdekeket híven szolgáló külpolitika elidegeníthetetlen, szerves része ERRŐL AZ ELVI BÁZISRÓL kiintíulva határozta meg , hazánk gyakorlati külpolití- j káját az alakuló, változó világ hatalmaival és nagy politikai áramlataival kapcsolatban. A MAGYAR KÜLPOLITIKA rendkívül lényegesnek tartja a gyarmati sorból kiemelkedett országok szerepét a nemzetközi életben, s ezért különös súllyal üdvözölte az el nem kötelezett országok kairói értekezletét. A magyar külpolitika a kairói konferencia nyilatkozatát a neoko- lonializmus ellen vívott harc mozgósító, széles együttműködési lehetőségeket nyitó kiáltványának tekinti. Arai a tőkés viszonylatot illeti, az egyik legjelentősebb és szinte fordulatot jelentő változás ebben az esztendőben Ausztriával kapcsolatban történt. A magyar külpolitika távolabbi célja ezen a területen az, hogy figyelembe véve bizonyos (kritikailag értékelt) történelmi hagyományokat, valamint a földrajzi és gazdasági helyzet valóságát — a magyar—osztrák viszonyt a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének „mintaképévé” tegye. Ez az év bebizonyította e törekvés realitását. Néhány igen fontos kérdésben sikerült megegyezésre jutnunk. Kreisky osztrák külügyminiszter budapesti látogatás,, eredményes volt. Ezt, a látogatást Péter János magyar külügyminiszter 1965 elején viszonozza, s már biztosítottnak látszik, hogy ezzel megindul a két ország között „ kormány- szintű találkozók sorozata. Ezeket az eredményekét azzal összefüggésben kell szemlélni, hogy hasonló irányban fejlődig Ausztria kapcsolata Csehszlovákiával és Jugoszláviával is. Á magyar—osztrák kapcsolatok javulása ilyenformán aktív alkotóeleme egy olyan irányzatnak, amely erősíti s békás egymás mellett élés politikáját Közép-Eurő«- pában. E KEDVEZŐ IR*NyEaT fordítottjának tekinthető természetesen a nyugatnémet kormány törekvése az atomfegyverek, illetve azok részleges kontrolljának megszerzésére. Ez magától értetődően súlyos fenyegetésként nehezedik egész Európára. A magyar külpolitika ezért erőteljesen elítéli a nyugatnémet aíomíe''fegvvefzés minden formáját _ akár a sokoldalú atomütőerő akár az utóbbi hetekben propagált .atlanti ütőerő” keretében történjék is. Ebben az esztendőben kétségtelenül megmozdult” némileg n magyar—amerikai viszony ügye is. amelyet mindeddig „tőkés” kapcsolata nie leenejratívabb elemének lehetett tekinteni. Természetesen viszonyunk az Egyesült Államokkal még ma is rendezetlenebb stádiumban van. mint akár az Atlanti Szövetség más országaival. Az év végén Budapesten megtartott tárgyalásokat a két ország közötti függő kérdések rendezéséről mindenesetre úgy lehet tekinteni, mint annak „ lehetőségét hogy az amerikai külpolitikában ebben a viszonylatban felülkerekedik a Térlátások józan tudomásul vételének irányzata. MINDEZ TERMÉSZETESEN csak néhány fő vonását jelenti a magyar külpolitika sokoldalúi tevékenységének — a belő'e adódó elvi következtetések azonban így is félreérthe- tetlenek. Talán a csehszlovák kormányküldöttség látogatása alkalmával mondott Kádárbeszédnek azzal p mondatával lehetne jellemezni ezt az elvi lényeget, hogy „a pobtüm nagy kérdéseiben ném szeretjük a bizonytalanságot és a homályt. Ezért álláspontunk világos és men+es minden kétértelműségtől.” Ez a világosság és szilárdság az. ami az elmúlt évben is tovább növelte Mammromzág nemzetközi tekintélyét és n szó legjobb értelmében lehetőséget adott nemzeti külpolitikánk aktivitásának fokozására. Fordította: Bába Mihály 37. — Hol van most? — A második emeleten, a négyes teremben, egy tárgyaláson a jegyzőkönyvet ve- asti — felelte Wilska kisasszony. A három ember közül, akik az őrnaggyal együtt léptek be az ügyész szobájába, az égjük azonnal lument. A bent lévők egyike azt javasolta: őrnagy úr, mi megszálljuk a folyosót és a lépcsőházat. — Rendben van, egyezett bele az őrnagy, — de ne nyúljanak a joggyakornokhoz. Jöjjön ide ő maga. Ebben a «zobában mindent elintézünk. Csendben, szenzáció nélkül. — Parancsára őrnagy úr. Az ügyész szótlanul ült az Íróasztala mellett. — Ne bánkódj, Jerzy. Ennél nagyobb csalódások is érhetik az embert. Nyolcmillió, és világkörüli utazás, ez nagyon is csábító egy fiatalember számára, akiknek csak Plockban van ügyészi állásra kilátása. — Még mindig nem tudom elhinni— mondta Wilska —, hogy Zygmunt ilyesmit tett. Nagyon jó barátságban voltunk. Persze, őrnagy úr, ne gondoljon semmi rosszra. Ez a fiú gyakran beszélt nekem a gondjairól és terveiről. Nem is régen, néhány nappal ezelőtt, említette, milyen rosz- szúl esik neki, hogy nem hisznek benne, és figyelik: — Tehát tudott róla? — Igen! Még nevetett is, | hogy nagy érdemei vannak, í mert a főkapitányság két em- I bérét úszni tanította. Állitó- ! lag az egyik nagy haladást 1 ért el, különösen a „delfin” stílusban. Hangosan nevettem, amikor Zygmunt elmesélte, hogy mindketten reszketnek, amikor a hideg vízbe ugranak. Ártatlanul tréfálkozott. — Ez a tréfa — mondta nyersen az őrnagy az íróasztalon lévő levélre mutatva — kevésbé ártatlan. — Azonnal a helyszínen akarod kihallgatni? — kérdezte az ügyész. — Igen. A legjobb lesz, ha rögtön feladok neki néhány kérdést. Tulajdonképpen ez formalitás, de a törvényi szigorúan be kell tartanunk. Feltételeztem, hogy neked kellemetlen lesz aláírni a letartóztatás! parancsot, ezért előre megszövegezteüem a kerületi ügyészségen. ( — Nagyon köszönöm. Valóban ostoba dolog, ha az embernek legközvetlenebb munkatársát letartóztatják. — Házkutatási parancsom is van. Innen rögtön a lakására megyünk, Ujazdówra. — Arra számitassz, hogy megtalálod a csekket? — Ez nagyon kérdéses. Ha tudta, hogy figyeljük, akkor nem otthon rejtette el a csekket, vagy pedig úgy elrejtette, hogy bottal üthetjük a nyomát. Faház, kert, köröskörül nagy park. Millió hely van egy kis papírdarab elrejtéséhez. Inlsább arra számitok, hogy a végén Ka- linkowski megtörik, és ő ma. ga mutatja meg nekünk a csekk rejtekhelyét. Vagy próbál velünk tovább alkudoztál, mint nemrégen az Express közvetítésével. Talán még meg is adnám neki ezt az utolsó lehetőséget. — Mire gondolsz voltaké- pen? — Még magam sem tudom. Előbb beszélnem kell a feletteseimmel, nekik pedig a kül- kerrel. Ebben az ügyben legfontosabb a csekk, és a „jó arcot vágni” látszatra kifelé. A házkutatás alkalmával, ha nem is találom meg a csekket, talán mái; érdekes anyagra bukkanok. Hiszen Kalinkowski nem volt egyedül, a bécsi barátján kívül, Varsóban is van cinkosa. A „sápadt Niko” nem költött alak, hanem élő, eleven ember. öt is meg kell keresnünk. Talán ez közelebb hoz bennünket a Donau-bank leveléhez. Ebben a pillanatban lépett a szobába Kalinkowski. Letette az asztalra aktával teli dossziéját, és röviden beszámolt az ügyésznek a tárgyalás menetéről, amelyről jegyzőkönyvet készített. — Bocsánat, őrnagy úr, hogy még nem is üdvözöltem, de első a szolgálat. — Megértem. Én is szolgálatban vagyok! Mégpedig a levélhordó szerepében! — Hogyhogy a levélhordó szerepében? — Egy levelet hoatam, amit önnek címeztek. Elnézést kérek, hogy nem az igaza levélhordó kézbesíti, hanem én, de a körülmények kényszerítenek erre a lépésre, s — itt az őrnagy átadta a joggyakornoknak a végzetes leveletZygmunt Kalinkowki gyorsan elolvasta a levelet, és megnézte a borítékot is. Arcán átfutott a csodálkozás, aztán a félelem, de igyekezett uralkodni magán. Amikor az őrnagyhoz fordult, csak a hanga remegett. — Van önnek letartóztatási parancsa, vagy én magam írjam meg? Az őrnagy megmutta a kerületi ügyészség letartóztatása parancsát. — Vártam ezt! — A joggyakornok már teljesen nyugodt volt. — Az őrnagy urat meggyőzni ártatlanságom felől, teljesen reménytelen. Az őrnagy úr, már kezdettől nem hitt nekem. A legjobb biaonyiték erre, hogy régóta figyelnek. Ezt a levelet csak a hangja remegett, cáfolni. Semmi közöm ehhez az egész ügyhöz. Az „Alfa- cotex” céget csali a „fehér gengszterek” aktáiból ismerem; a levelet pedig éppen azért küldték, hogy összekapcsoljanak ezzel az üggyel és elérjék letartóztatásomat. Ez sikerült nekik, s most be vagyok kerítve és nem tehetek semmit. — Zygmunt! Magyarázd meg! VédeloezzC — mondta Wilska sírva, Kalinkowski keserűen elmosolyodott — A hurkot túlságosan precízen és szelíden kötötték a nyakamra. — ön szervezte meg önmaga ellen a támadást? — kérdezte szárason az őrnagy, — Neon! ■— Elismeri, hogy az ügyészség aktáiból ellopta a Donau-bank nyolcvanezer dollár értékű csekkjét? — Nem! — Tudja, hol van elrejtve a csekk? — Nem!— felelte harmadszor is Kalinkowski. — Még egy utolí.ó lehetőséget adok önnek — mondta az őrnagy. — Kire várt a „Sejmowa” kávéházban a támadás előtti napon. 17,30-tól 20,30-ig? Kinek telefonált a ruhatár mellett lévő fülkéből? — Megtagadom a választ! — A törvény nevében letartóztatom. — Az őrnagy elmondta a szokásos szöveget. — Tessék, házkutatási parancsom is van. Rögtön megyünk Ujazdówra. Az őrnagy kinyitotta az ajtót. A szobába bejöttek a rendőrség nyomozói, és elvezették a joggyakomokot. Utánuk kilépett az őrnagy l*. (Folytatjuk) letetfkeztsfe a rendirséesn az EHSZ épüíele ellen elkövetett merényiét lettesei egy gépkocsi gyű j tószerkeze tével pótolták. Az egész be ruházás 35 dollárjukba ke rült. A rendőrség közölte, hoR a merénylők ellen robbanó anyag használata, emberélet é vagyontárgyak veszélyeztetése valamint összeesküvés címéi emelnek vádat. A New York-i rendőrség közölte, hogy küszöbön áll az ENSZ épülete ellen elkövetett merénylet tetteseinek letartóztatása. A szerdára virradó éjszak,, megkezdődött három kubai elleni orradalmár kihallgatása és egy negyedik személy kézrekerítése céljából folytatódik a nyomozás. A rendőrségi nyomozás mind ez ideig egyhelyben topogott. Ezért á rendőrség az El Tiempo spanyolnyelvű hetilaphoz fordult, hogy segítsen az ügyet felderíteni. Stenley Ross, az újság főszerkesztője elmondotta, hogy riporterei érintkezésbe léptek egy Cast- ro-ellenes kubai szervezet három tagjával a merénylet tet- ;eseivel és rábeszélték őket, jelentkezzenek „ rendőrségen. Ez kedden délután meg is történt: a merénylők az Él Tiempo szerkesztőségében „adták meg magukat”. A főszerkesztő elmondotta még, hogy a gránátvetőt „ habomból megmaradt felesleges cikkek üzletében vásárolták New Yorkban. Gyujtószerke- aete hiányzott ugyan, de ezt ítélet a iíiiílsigcni tomeggvitkosok perében lyainak tömeges meggyilkolásában. A vád képviselője életfogytiglani fegyházbüntetést kér Hauptra, kilenc évi börtönbüntetést Lüdtkére és háron év három hónapi börtön Knottra. A nyugatnémet bí roság azonban ennél jóvá enyhébb ítéletet hozott. Ha uptot 12 évi szabadságvesz tésre, Lüdtkét pedig hat év- börtönbüntetésre ítélték Knottort a bíróság felmentet te. Bonn, (TASZSZ?): Tübingen nyugatnémet városban több hetes bírósági tárgyalás után Ítéletet hoztak Otto Haupt, Bernhard Lüdt- ke és Karl Knott volt SS-ek bűnügyében. Mindhárman a lengyelországi Gdynia közelében létesített stutthoffi haláltábor parancsnokságához tartoztak. A tárgyalások során bebizonyosodott, hogy a vádlottak részt vettek a tábor lengyel és szovjet fog1961. december 24. 2
