Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-24 / 301. szám

Események sorokban Ej* Paz, (Reuter): Letartóz­tatták a Lámából haztérő Ciro Humbolt-ot, Bolívia volt bel­ügyminiszterét. Humbolt no­vember 4-én Paz Estenssoro volt elnökkel együtt hagyta el ez országot, amikor a kor­mányt megbuktatták. Lima, (Reuter): Alfredo Servidio argentin zongorista megszakítás nélkül 108 órát játszott, s ezzel 2 órával megjavította saját világre­kordját. Caracas. (Reuter): Leoni, Ve­nezuela köztársasági elnöke kedden este amnesztiát ren­delt el. A rendelet élteimé­ben 234 katonai és polgári el­ítéltet szabadon bocsátanak. Varsó, (MTI): Adam Rapac­ki, az ENSZ ülésén részt vett lengyel külügyminiszter ked­den este visszaérkezett Varsó­ba. Hazafelé jövet, rövid időre megszakította útját London­ban, ahol Harold Wilson brit miniszterelnökkel és Gordon Walker külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseket, to­vábbá Berlinben, ahol Lothar Bolz-cal, az NDK külügymi­niszterével találkozott. Belgrad, (MTI) Megjelenésé­nek 20. évfordulóját ünnepli a Magyar Szó, „ jugoszláviai magyar nemzetiség lapja. J. Veszelinov, a JKSZ Központi Bizottsága Végrehajtó Bizott­ságának tagja és a Szerb Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottságának titkára kedden Belgrádban az évfor­duló alkalmából fogadta Min- da Tibort, „ Fórum vezérigaz­gatóját és Varga Lászlót, a Magyar Szó főszerkesztőjét. A szívélyes beszélgetés során a Magyar Szó képviselői tájé­koztatták Vesaelinovot a ju­biláló lap fejlődésérőL Szófia, (MTI): Bulgáriában „ napokban üzembe helyezték az Ivajlov- grad vízi erőművet, aa Arda folyón épült vízi lépcső har­madik fokozatát. Vízgyűjtő­medencéje 185 000 000 köbmé­ter víz befogadására alkalmas, a 114 megawatt kapacitású három türbogenerátorral ellá­tott erőmű évi termelése pe­dig 271 000 000 kilowattóra elektromos energia. Róma, (MTI): A 13. szava­zás is „szerencsétlenül” vég­ződött. Pontosabban: a szer­da délelőtti szavazáson sem sikerűit megválasztani az olasz köztársaság elnökét. Szovjet komán vnyílatkozai a hákerás bűntettek elévüléseik kérdéséről Moszkva (TASZSZ): A szovjet kormány nyilat­kozatot adott ki a Német Szö­vetségi Köztársaság kormá­nyának azzal az elhatározásá­val kapcsolatban, hogy 1965. májusától kezdődően „elévü­lés miatt” beszünteti a náci háborús bűnösök bírósági fe­lelősségre vonását. A szovjet kormánynyilatko­zat megállapítja, hogy azok az érvek, amelyekkel a bonni kormány fenti elhatározását alátámasztani próbálja, „nél­külöznek. mindennemű. politi­kai, jogi vagy erkölcsi alapot”. A nyugatnémet kormány dön­tése, amely tulajdonképpen azt jelenti, hogy mentesíti a bün­tetés alól a fasiszta gyilkoso­kat, mindenütt — Nyugat-Né- metországban is — mély fel­háborodást keltett a becsüle­tes emberekben. A jóérzésű emberek a bonni kormány szó­ban forgó lépését teljes joggal úgy tekintik, hogy az megcsú­folja annak a sok millió em- \ bernek az emlékét, akik az el­múlt háború idején a hitleriz- mus véres gaztetteinek áldo­zataivá váltak. Ugyanakkor a nyugatnémet kormány dönté­se felbátorítja a revansvágyó elemeket, — húzza alá a szov­jet kormánynyilatkozat, majd így folytatja: — A Németországra vonat­kozó ismert egyezmé ivek nem. csak azt szögezték le, hogy milyen kötelezettségek hárul­nak a négy nagyhatalomra a náci háborús bűnösök megbün­tetését illetően, hanem meg­határozott kötelezettségeket rónak a német hatóságokra is — Jeilemző_ tény, hogy Nyu- gat-Némeiországhoz viszonyít­va a Német Demokratikus Köztársaság kétszer annyi há­borús bűnös fölött mondott ítéletet, bár, mint ismeretes, a náci háborús bűnösök zöme annak idején Nyugat-Német- ország területén rejtőzött el. A szovjet kormány elvárja, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Francia­ország kormánya olyan intéz­kedéseket tesz, amelyek biz­tosítják, hogy a nemzetközi jogszabályoknak megfelelően bíróilag felelősségre vonnak és megbüntetnek minden Nyu- gat-Németország területén tar­tózkodó náci háborús bűnöst. Azok az intézkedések, amelye­ket az 1871. évi német bünte­tőtörvénykönyv tartalmaz az elévülésre vonatkozólag, nem alkalmazhatók a hitlerista há­borús bűnösökre. Senki és semmi sem mentheti fel a Német Szövetségi Köztársasá­got attól a kötelezettségtől, hogy meg kell büntetni min­den háborús bűnöst — hang­súlyozza a szovjet kormány­nyilatkozat. „Homály és kétértelműség nélkül" Á magyar külpolitika 1961-ben Újabb £@jl@ménf@h a LaaabraklsB-Sgyben Mint az athéni lapok je­lentik, Vutirakisz tábornok, a görög rendőrség igazgatója tetten érte Kamucisz ezredest, amint az a Lambrakisz gyil­kosság két koronatanúját fe­nyegetéssel és megvesztege­téssel arra akarta .rá­bírni, hogy vonja vissza ko­rábbi vallomását. A két ta­nú — G. Szotíropulosz és E. Hadzianosztolu — annak­idején élete kockáztatásával fogta el azokat a személye­ket, akik végrehajtották a neves antifasiszta hazafi elő­re kitervezett meggyilkolását. Kamucisz ezredes nem ta­gadta, hogy a tanukkal már korábban is többször találko­zott. Szotíropulosz és Hadzi- anosztoiu pedig elmondotta, hogy állandó nyomásnak vol­tak kitéve: vonják vissza ere­deti tanúvallomásukat. Mint a tanúk közölték, az ezredes 1 500 000 drachmát ígért ne­kik, ha jól játsszák szerepü­ket, ellenkező esetben viszont áTTzal fenyegetőzött, hogy Oswald sorsára jutnak. A görög közvélemény a legnagyobb érdeklődéssel fi­gyeli a Kamucisz körül ki­bontakozó ügyet. Az érdeklő­dést az is indokolja, hogy a közeljövőben várható a bí­rósági tárgyalás kitűzése Lambrakisz meggyilkolása ügyében. A SZOKÁSOS ÉVVÉGI politikai mérlegeket rendsze­rint „bearanyozza” az ünnepi hangulat és a visszaemléke­zés. A magyar külpolitika ez évi mérlegéről készülő beszá­moló azöhban nem szorul mesterséges „aranyszegélyre”. Az 1964-es esztendő a magyar külpolitika legtevékenyebb és legsikeresebb évei közié tarto­zék. Különösén azért értékes, mert a nemzetközi élet egyre összetettebbé, árnyaltabbá válik. Ez pedig nemcsak a kapcsolatok új lehetőségeit tárja fel — hanem a felada­tokat is nehezebbé és bonyo­lultabbá teszi. Árnyaltabb politika« értékítéletekre, na­gyobb kezdeményezőkészségre — és ugyanakkor ihég törhe- , tétlenebb elvj szilárdságra i van szükség- Ezeknek a tu- j lajdonságoknak szerencsés öt­vözete tette 1964-ben korsze­rűvé és ugyanakkor elvivé a szocialista Magyarország kül­politikáját. Az alapok természetesen változatlanok maradtak, amennyiben a magyar külpo­litika fő irányvonala továbbra is a nemzeti függetlenség biztosítását, a szocialista vi­lágrendszer országai között ,z egység és az együttműködés megszilárdítását és elmélyíté­sét szolgálja. Az általános fő irányvonalon bélül különös hangsúlyt kap továbbra is a magyar—szovjet barátság mindenirányú ápolás,, és bő­vítése amely „ magyar nem- i zéti érdekeket híven szolgáló külpolitika elidegeníthetetlen, szerves része ERRŐL AZ ELVI BÁZIS­RÓL kiintíulva határozta meg , hazánk gyakorlati külpolití- j káját az alakuló, változó vi­lág hatalmaival és nagy po­litikai áramlataival kapcso­latban. A MAGYAR KÜLPOLITI­KA rendkívül lényegesnek tartja a gyarmati sorból ki­emelkedett országok szerepét a nemzetközi életben, s ezért különös súllyal üdvözölte az el nem kötelezett országok kairói értekezletét. A magyar külpolitika a kairói konfe­rencia nyilatkozatát a neoko- lonializmus ellen vívott harc mozgósító, széles együttműkö­dési lehetőségeket nyitó kiált­ványának tekinti. Arai a tőkés viszonylatot illeti, az egyik legjelentősebb és szinte fordulatot jelentő változás ebben az esztendőben Ausztriával kapcsolatban tör­tént. A magyar külpolitika távolabbi célja ezen a terüle­ten az, hogy figyelembe véve bizonyos (kritikailag értékelt) történelmi hagyományokat, va­lamint a földrajzi és gazda­sági helyzet valóságát — a magyar—osztrák viszonyt a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésének „mintaképé­vé” tegye. Ez az év bebizo­nyította e törekvés realitását. Néhány igen fontos kérdésben sikerült megegyezésre jutnunk. Kreisky osztrák külügyminisz­ter budapesti látogatás,, ered­ményes volt. Ezt, a látogatást Péter János magyar külügy­miniszter 1965 elején viszonoz­za, s már biztosítottnak lát­szik, hogy ezzel megindul a két ország között „ kormány- szintű találkozók sorozata. Ezeket az eredményekét az­zal összefüggésben kell szem­lélni, hogy hasonló irányban fejlődig Ausztria kapcsolata Csehszlovákiával és Jugoszlá­viával is. Á magyar—osztrák kapcsolatok javulása ilyenfor­mán aktív alkotóeleme egy olyan irányzatnak, amely erő­síti s békás egymás mellett élés politikáját Közép-Eurő«- pában. E KEDVEZŐ IR*NyEaT fordítottjának tekinthető ter­mészetesen a nyugatnémet kormány törekvése az atom­fegyverek, illetve azok részle­ges kontrolljának megszerzésé­re. Ez magától értetődően sú­lyos fenyegetésként nehezedik egész Európára. A magyar kül­politika ezért erőteljesen elítéli a nyugatnémet aíomíe''fegvvef­zés minden formáját _ akár a sokoldalú atomütőerő akár az utóbbi hetekben propagált .atlanti ütőerő” keretében történjék is. Ebben az esztendőben két­ségtelenül megmozdult” né­mileg n magyar—amerikai vi­szony ügye is. amelyet mind­eddig „tőkés” kapcsolata nie leenejratívabb elemének lehe­tett tekinteni. Természetesen viszonyunk az Egyesült Ál­lamokkal még ma is rendezet­lenebb stádiumban van. mint akár az Atlanti Szövetség más országaival. Az év végén Bu­dapesten megtartott tárgyalá­sokat a két ország közötti függő kérdések rendezéséről mindenesetre úgy lehet te­kinteni, mint annak „ lehető­ségét hogy az amerikai külpo­litikában ebben a viszonylat­ban felülkerekedik a Térlátá­sok józan tudomásul vételének irányzata. MINDEZ TERMÉSZETESEN csak néhány fő vonását jelenti a magyar külpolitika sokol­dalúi tevékenységének — a belő'e adódó elvi következteté­sek azonban így is félreérthe- tetlenek. Talán a csehszlovák kormányküldöttség látogatása alkalmával mondott Kádár­beszédnek azzal p mondatával lehetne jellemezni ezt az elvi lényeget, hogy „a pobtüm nagy kérdéseiben ném szeretjük a bizonytalanságot és a ho­mályt. Ezért álláspontunk vi­lágos és men+es minden két­értelműségtől.” Ez a világos­ság és szilárdság az. ami az elmúlt évben is tovább növel­te Mammromzág nemzetközi tekintélyét és n szó legjobb ér­telmében lehetőséget adott nemzeti külpolitikánk aktivi­tásának fokozására. Fordította: Bába Mihály 37. — Hol van most? — A második emeleten, a négyes teremben, egy tár­gyaláson a jegyzőkönyvet ve- asti — felelte Wilska kis­asszony. A három ember közül, akik az őrnaggyal együtt léptek be az ügyész szobájába, az égjük azonnal lument. A bent lévők egyike azt javasolta: őrnagy úr, mi megszálljuk a folyosót és a lépcsőházat. — Rendben van, egyezett bele az őrnagy, — de ne nyúljanak a joggyakornokhoz. Jöjjön ide ő maga. Ebben a «zobában mindent elintézünk. Csendben, szenzáció nélkül. — Parancsára őrnagy úr. Az ügyész szótlanul ült az Íróasztala mellett. — Ne bánkódj, Jerzy. En­nél nagyobb csalódások is érhetik az embert. Nyolcmil­lió, és világkörüli utazás, ez nagyon is csábító egy fiatal­ember számára, akiknek csak Plockban van ügyészi állás­ra kilátása. — Még mindig nem tudom elhinni— mondta Wilska —, hogy Zygmunt ilyesmit tett. Nagyon jó barátságban vol­tunk. Persze, őrnagy úr, ne gondoljon semmi rosszra. Ez a fiú gyakran beszélt nekem a gondjairól és terveiről. Nem is régen, néhány nappal ez­előtt, említette, milyen rosz- szúl esik neki, hogy nem hisz­nek benne, és figyelik: — Tehát tudott róla? — Igen! Még nevetett is, | hogy nagy érdemei vannak, í mert a főkapitányság két em- I bérét úszni tanította. Állitó- ! lag az egyik nagy haladást 1 ért el, különösen a „delfin” stílusban. Hangosan nevettem, amikor Zygmunt elmesélte, hogy mindketten reszketnek, amikor a hideg vízbe ugra­nak. Ártatlanul tréfálkozott. — Ez a tréfa — mondta nyersen az őrnagy az író­asztalon lévő levélre mutatva — kevésbé ártatlan. — Azonnal a helyszínen akarod kihallgatni? — kér­dezte az ügyész. — Igen. A legjobb lesz, ha rögtön feladok neki néhány kérdést. Tulajdonképpen ez formalitás, de a törvényi szi­gorúan be kell tartanunk. Feltételeztem, hogy neked kel­lemetlen lesz aláírni a letar­tóztatás! parancsot, ezért elő­re megszövegezteüem a kerü­leti ügyészségen. ( — Nagyon köszönöm. Való­ban ostoba dolog, ha az em­bernek legközvetlenebb mun­katársát letartóztatják. — Házkutatási parancsom is van. Innen rögtön a laká­sára megyünk, Ujazdówra. — Arra számitassz, hogy megtalálod a csekket? — Ez nagyon kérdéses. Ha tudta, hogy figyeljük, akkor nem otthon rejtette el a csek­ket, vagy pedig úgy elrej­tette, hogy bottal üthetjük a nyomát. Faház, kert, körös­körül nagy park. Millió hely van egy kis papírdarab elrejtéséhez. Inlsább ar­ra számitok, hogy a végén Ka- linkowski megtörik, és ő ma­. ga mutatja meg nekünk a csekk rejtekhelyét. Vagy pró­bál velünk tovább alkudozt­ál, mint nemrégen az Ex­press közvetítésével. Talán még meg is adnám neki ezt az utolsó lehetőséget. — Mire gondolsz voltaké- pen? — Még magam sem tudom. Előbb beszélnem kell a felet­teseimmel, nekik pedig a kül- kerrel. Ebben az ügyben leg­fontosabb a csekk, és a „jó arcot vágni” látszatra kife­lé. A házkutatás alkalmával, ha nem is találom meg a csekket, talán mái; érdekes anyagra bukkanok. Hiszen Kalinkowski nem volt egye­dül, a bécsi barátján kívül, Varsóban is van cinkosa. A „sápadt Niko” nem költött alak, hanem élő, eleven em­ber. öt is meg kell keresnünk. Talán ez közelebb hoz ben­nünket a Donau-bank leve­léhez. Ebben a pillanatban lépett a szobába Kalinkowski. Le­tette az asztalra aktával teli dossziéját, és röviden be­számolt az ügyésznek a tár­gyalás menetéről, amelyről jegyzőkönyvet készített. — Bocsánat, őrnagy úr, hogy még nem is üdvözöltem, de első a szolgálat. — Megértem. Én is szol­gálatban vagyok! Mégpedig a levélhordó szerepében! — Hogyhogy a levélhordó szerepében? — Egy levelet hoatam, amit önnek címeztek. Elné­zést kérek, hogy nem az iga­za levélhordó kézbesíti, ha­nem én, de a körülmények kényszerítenek erre a lépésre, s — itt az őrnagy átadta a joggyakornoknak a végzetes levelet­Zygmunt Kalinkowki gyor­san elolvasta a levelet, és megnézte a borítékot is. Ar­cán átfutott a csodálkozás, aztán a félelem, de igyeke­zett uralkodni magán. Ami­kor az őrnagyhoz fordult, csak a hanga remegett. — Van önnek letartóztatási parancsa, vagy én magam írjam meg? Az őrnagy megmutta a ke­rületi ügyészség letartóztatá­sa parancsát. — Vártam ezt! — A jog­gyakornok már teljesen nyu­godt volt. — Az őrnagy urat meggyőzni ártatlanságom fe­lől, teljesen reménytelen. Az őrnagy úr, már kezdettől nem hitt nekem. A legjobb biaonyiték erre, hogy rég­óta figyelnek. Ezt a levelet csak a hangja remegett, cáfolni. Semmi közöm ehhez az egész ügyhöz. Az „Alfa- cotex” céget csali a „fehér gengszterek” aktáiból isme­rem; a levelet pedig éppen azért küldték, hogy összekap­csoljanak ezzel az üggyel és elérjék letartóztatásomat. Ez sikerült nekik, s most be vagyok kerítve és nem tehe­tek semmit. — Zygmunt! Magyarázd meg! VédeloezzC — mondta Wilska sírva, Kalinkowski keserűen el­mosolyodott — A hurkot túlságosan precízen és szelíden kötötték a nyakamra. — ön szervezte meg ön­maga ellen a támadást? — kérdezte szárason az őrnagy, — Neon! ■— Elismeri, hogy az ügyészség aktáiból ellopta a Donau-bank nyolcvanezer dol­lár értékű csekkjét? — Nem! — Tudja, hol van elrejtve a csekk? — Nem!— felelte harmad­szor is Kalinkowski. — Még egy utolí.ó lehető­séget adok önnek — mondta az őrnagy. — Kire várt a „Sejmowa” kávéházban a tá­madás előtti napon. 17,30-tól 20,30-ig? Kinek telefonált a ruhatár mellett lévő fülké­ből? — Megtagadom a választ! — A törvény nevében le­tartóztatom. — Az őrnagy el­mondta a szokásos szöveget. — Tessék, házkutatási paran­csom is van. Rögtön me­gyünk Ujazdówra. Az őrnagy kinyitotta az ajtót. A szobába bejöttek a rendőrség nyomozói, és elve­zették a joggyakomokot. Utánuk kilépett az őrnagy l*. (Folytatjuk) letetfkeztsfe a rendirséesn az EHSZ épüíele ellen elkövetett merényiét lettesei egy gépkocsi gyű j tószerkeze tével pótolták. Az egész be ruházás 35 dollárjukba ke rült. A rendőrség közölte, hoR a merénylők ellen robbanó anyag használata, emberélet é vagyontárgyak veszélyeztetése valamint összeesküvés címéi emelnek vádat. A New York-i rendőrség közölte, hogy küszöbön áll az ENSZ épülete ellen elkövetett merénylet tetteseinek letartóz­tatása. A szerdára virradó éj­szak,, megkezdődött három kubai elleni orradalmár kihall­gatása és egy negyedik sze­mély kézrekerítése céljából folytatódik a nyomozás. A rendőrségi nyomozás mind ez ideig egyhelyben topo­gott. Ezért á rendőrség az El Tiempo spanyolnyelvű he­tilaphoz fordult, hogy segítsen az ügyet felderíteni. Stenley Ross, az újság főszerkesztője elmondotta, hogy riporterei érintkezésbe léptek egy Cast- ro-ellenes kubai szervezet há­rom tagjával a merénylet tet- ;eseivel és rábeszélték őket, jelentkezzenek „ rendőrségen. Ez kedden délután meg is tör­tént: a merénylők az Él Tiem­po szerkesztőségében „adták meg magukat”. A főszerkesztő elmondotta még, hogy a gránátvetőt „ ha­bomból megmaradt felesleges cikkek üzletében vásárolták New Yorkban. Gyujtószerke- aete hiányzott ugyan, de ezt ítélet a iíiiílsigcni tomeggvitkosok perében lyainak tömeges meggyilkolá­sában. A vád képviselője életfogy­tiglani fegyházbüntetést kér Hauptra, kilenc évi börtön­büntetést Lüdtkére és háron év három hónapi börtön Knottra. A nyugatnémet bí roság azonban ennél jóvá enyhébb ítéletet hozott. Ha uptot 12 évi szabadságvesz tésre, Lüdtkét pedig hat év- börtönbüntetésre ítélték Knottort a bíróság felmentet te. Bonn, (TASZSZ?): Tübingen nyugatnémet vá­rosban több hetes bírósági tárgyalás után Ítéletet hoztak Otto Haupt, Bernhard Lüdt- ke és Karl Knott volt SS-ek bűnügyében. Mindhárman a lengyelországi Gdynia közelé­ben létesített stutthoffi ha­láltábor parancsnokságához tartoztak. A tárgyalások so­rán bebizonyosodott, hogy a vádlottak részt vettek a tábor lengyel és szovjet fog­1961. december 24. 2

Next

/
Thumbnails
Contents