Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-24 / 301. szám
XXL Évfolyam, st», szám ÁRA: 50 fillér Gondolkodás - magunkról A karácsony egy kicsit a ■** magunkról való gondolkodás ünnepe, ilyenkor emberi létünk bennsőbb értelmét is keressük, azt,- hogy mit valósítottunk mag a bennünk rejlő hajlamból, képességből és tehetségből- Voltaképpen tehát azt kutatjuk, ami bennünket a társadalommal összefűz. Hiszen amit hétköznapian boldogságnak nevezünk, az helyünk, lehetőségeink megtalálását jelenti. Sőt, a gondolatok felidézésére nem is szükséges az ünnep rendkívülisége: ezek amúgy is bennünk élnek. Társadalmunkat — tanúsítja ezt közéleti témáink erősen morális töltésé — valami lázas, kereső buzgalom tartja hatalmába, hogy felismerje és feloldja a közösségben élő egyén esetleges konfliktusait, megszüntesse azt a századokra visszanyúló bizalmatlanságot és görcsös állapotot, amely az egyént a társadalomtól eltávolította, s megvalósítsa a szocialista összhangot. A világ könyvpiacán nemrégen jelent meg új kiadásban Gäeton Pizonnak, ismert francia filozófusnak egy könyve: Korunk szellemi körképe, amely szemelvények sorozatán keresztül mutatja be, hogy Nyugat gondolkozói miként vélekednek az emberről, az egyént a társadalommal összefűző viszonyról, az ember jövőjéről. A humanizmusról, az emberről szólnak André Bretentól Albert Camusig, Saint-Exupery-től Malralux- ig különböző módon, különböző értelemben, s mégis mindegyikben van valami csüggesztöen közös: „az ember tökéletesíthető ugyan, de átalakíthatatlan, a jövője kétség és bizakodás között vergődik, ellentéte a társadalommal feloldhatatlan. Ahhoz, hogy saját világunk dinamikáját és távolodását a pesszimista világképtől felfogjuk, talán erről a pontról kell visszatekintenünk saját valóságunkra. Arra tudniillik, hogy olyan társadalomban élünk, ahol e kérdések voltaképpen leszálltak a filozófia katedrájáról, s az emberi együttélés elrendezésének gyakorlati kérdéseivé váltak. Nálunk már nem ideák alakjában, hanem az elet mindennapi gyakorlatában foglalkozunk az embernek emberhez való viszonyával, a kollektívával való kapcsolatával, a társadalom és benne a társadalmi tulajdon irányában kifejlődő új felfogásával. Azok a kérdések, amelyek sokak számára nemrég még elvont moralizál ásnak tűntek, s akörül forogtak — s Nyugaton ma is akörül forognak —, hogy megváltoztatható-e az emberi természet, alkalmas-e egy tökéletesebb társadalom kereteibe való beilleszkedésre, lényegéhez tartozik-e az önzés, az uralkodni vágyás, az erőszak —, ma már kissé mesterkélten hangzanak. Az a lehetőség, hogy milliók tanuljanak, dolgozzanak és boldoguljanak, vagyis önmaguk tehetségét, képességét és hajlamát megvalósítva éljenek — az elvontság állapotából a realitás talajára lépett. Az egyén azonosulása a társadalommal, akárhogy is nézzük: folyamat, a társadalmat megosztó régebbi ellentétek teljes feloldódása úgyszintén. A kezdetné! tartunk aa igaz, amennyiben e folyamatot történelmi mértékkel mérjük, s a szocializmust magát is egy hosszú korszak „emberi háborújának” fogjuk fel. Jól mondta Schiller, a nagy német drámaköltő, hogy „A kor jellegének előbb fel kell emelkednie mély megalázottságából, amott ki kell vonnia magát a természet vak hatalma alól, s emitt vissza kell térnie egyszerűségéhez, igazságához és bőségéhez; több mint egy századra szóló feladat” Mi- azonban ebben a században élünk, habár a végszó kimondása még messze van: ezt a harcot vívjuk, és soksok csatát kell nyernünk, amíg az egyén és társadalom közötti harmónia korlátozás nélkül érvényesül. A z is igaz: ebben a hare- ban nem a morál-prédikációk segítségével, hanem mindenekelőtt az emberek életviszonyainak állandó javításával lehet eredményt elérni. Éppen ennek érdekében kutatják manapság oly buzgalommal például az anyagi, szellemi, erkölcsi érdekeltség érvényesítésének legegyszerűbb és leghatásosabb módjait Azon fáradozunk, hogy az egyéni szorgalom, találékonyság még- inkább beilleszkedjék a közös érdekek, rendszerébe az emberek az egyszerű, mindennapi tapasztalatok útján is rátaláljanak helyükre a kollektívában. Nagyon jól tudjuk, a közös gazdasági alap, amely milliók sorsát és érdekeit egyesíti, még nem zárja ki azt, hogy egyes kollektívák és egyének ne hallgatnának látszólagos és pillanatnyi érdekeik szavára. Egyik-másik gyár vagy szövetkezet erőkifejtése, boldogulási igyekezete nem mindig fedi a társadalmi érdekeket: esetleg nem azt termeli, vagy nem olyan minőségben állítja elő termékeit, amilyenre szükség van a munkamegosztás rendszerében. Hát még a gyáron, vagy szövetkezeten belül hány féle ellentmondó egyéni érdekeltség működik. Azt is tudjuk, ma még nem mindenki képes közvetlenül is átgondolni, érzékelni munkájának társadalmi kihatásait és cselekedeteinek visszahatását a saját sorsának alakulására- Hosszú ideig kell még próbálkoznunk, és keresnünk azokat az utakat, amelyeken járva az emberek könnyebben rátalálnak igazi érdekeik tudatos felismerésére. Sőt, léteznek ma még a társadalom érdekeit semmibe vevő csoportok, amelyek kárt okoznak. Mégis, az új társadalmi viszonyok mindennél erősebben hatnak, a feloldódás terjed, az újfajta emberi magatartás hódít, az emberek együtt kezdik keresni azt ami, boldoggá teheti őket.. A felismerést segíti a tapasztalat is, amelyet méltán tarthatunk egyik legerősebb szövetségesünknek ebben a folyamatban. „Ha te rosszul dolgozol, akkor én látom kárát, ha én silány munkát végzek te is szenveded” — ez erős és kérlelhetetlen törvény. A köztulajdonnal szembeni érzéketlenség, az érték herdálása, a korrupt magatartás ma azt is felháborítja, akit közvetlenül ugyan nem rövidítettek meg, de látja, hogy az tőle is elvesz valamit, aki a társadalomtól elvesz. E tapasztalati megközelítés hatását kellően becsülve egyáltalán nem gondoljuk, hogy csak erre építsünk, csak ezt a spontán lehetőséget ragadjuk meg. Az egyénnek tudatosan is meg kell értenie, hogy milyen kötelességei vannak, s jóléte kiteljesedésének az ő hozzájárulása is feltétele. Értelmével is tisztáznia kell a társadalommal való kapcsolatát, akaratával is ki kell bontakoztatni a harmóniát közte és világa között. S ha nem is idealizálhatjuk például azt a több mint félmillió embert, aki részt vesz a szocialista brigádmozgalomban, tudatosságuk, törekvésük, elhatározásuk iránya kétségtelen, cselekvésük értelmét nem lehet tagadni. A maguk részéről megtették az első tudatos lépéseket a társadalmukkal való mélyebb azonosulás útján miközben saját boldogságuk, igazi “emberi énjük megvalósulását is keresik. S ilyen példa, ilyen törekvés ma számtalan van — ezt a hibák szenvedélyes ostorozása közben sem szabad elfelednünk. H oggal vagyunk optimls%J ták a mi valóságunk, az ember jövőjét illetően Optimizmusunkat már az is igazolta, ami eddig végbement. a jövő még inkább igazolni fogja. Társadalmunk, amelyet annyiszor rágalmaztak egyén ellenességgel, ma azt szabadítja fel, ami legnemesebb az emberben, s azt sorvasztja el benne. ami nem tartozik bel'1 lényegéhez, ami csupán elidegenedésének kifejeződése volt korábbi korszakaiban. S amit mi most a közösség diadalának tartunk, egyúttal az égvén diadala is önmaga felett i Rózsa László Az amerikai fegyverek nem hozhatnak megoldást Ganao felszólalása a Biztonsági Tanács kongói ítmjábcm Ismét zsoldosokat toboroznak Kongóban zsoldosok toborzását. Az APP jelentése szerint az egyik johannesburgi lapban rejtélyes hirdetés jelent meg: azok a „nőtlen, 21 éven felüt: cselgáncs-bajnokok” akik a hirdetésre jelentkeznek, pont .san azt a telefonszámot hívhatják: fel, amelyet az augusztusi kongói zsoldostoborzó hirdetés feltüntetett. Brüsszelből jelentik: Gaston Ngambani. a I .eo- poldville-i Kongó volt moszkvai ügyvivője kedden Briisz- szelbe érkezett. Mint ismeretes. a diplomatát a Szovjetunió kormánya nem kívánatos személynek nyilvánította, mert „ Szovjetunióval szemben ellenséges tevékenységet fejtett ki. Haza érkezett a Szovjetunióból kulturális küldöttségünk Szerdán délelőtt visszaérkezett Budapestre az Ilku Pál művelődésügyi miniszter vezetésével Moszkvában járt magyar kulturális delegáció. A küldöttség ott tartózkodása során megtárgyalták és aláírták a szovjet—magyar kulturális és tudományos együttműködés 1965. évi munkatervét. A delegációt a Keleti pályaudvaron a Művelődésügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa fogadta. Ugyancsak, jelen volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Mikojan hazautazott Finnországból Kekkonen nyilatkozata az Izvesztyijának Helsinki, (TASZSZ): A. J. Miloojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke néhánynapos nemhivatalos finnországi látogatás után szerdán hazautazott; Moszkvába Kekkonen köztársasági elnök, Viró- lainen miniszterelnök, a kormány tagjai és más hivatalos személyiségek kísérték ki a vendégeket a helsinki repülőtérre. Örömmel állapíthatjuk meg — mondotta Kekkonen Mi- kojanhoz fordulva —, hogy az ön látogatása igen sikeres volt. A finn köztársasági elnök kérte Mikojarlt, hogy tolmácsolja üdvözletét a szovjet népnek. Vasárnap (ették le katonai esküjüket a határőrség újoncai. Mikojan válaszúban koszt»« netet mondott a meleg vendégszerető fogadtatásért. A szerdai Izvesztyija közölte a Lenin-renddel kitüntetett Urho Kekkonen finn köztársasági . elnök nyilatkozatát . - • . . Kekkonen többek között kijelentette: a finn—szovjet határ ma megbízhatóan szavatolja a békét. Hozzáfűzte: nem kételkedik benne, hogy mindig is szavatolni fogja. Nekünk, finneknek. — folytatta a köztársasági elnök — renkívül nagy jelentőségű a Lenin-díj adományozása, mert tudjuk, hogy Leninnek döntő szerepe volt a finn függetlenség kivívásában. Kekkonen a továbbiakban elmondotta: a kitüntetés • jövőben arra ösztönzi őt, hogy tovább munkálkodjon a jószomszédi. valóban baráti finn—szovjet kapcsolatok erősítésén. Foto: Hammel József Nagyszabású fenyőtaünnenséjf Nyíregyházán A nyíregyházi városi KISZ- bizottság és úttörőelnökség szerdán nagyszabású fenyőfaünnepséget rendezett az úttörőházban. Délelőtt a váró« legjobb kisdobosai, délután az úttörők, este az úttörővezetők találkoztak egymással az úttörőház szépen feldíszített nagytermében. Műsoron zene, tánc, jelmezverseny és expe- díciós vetélkedő szerepelt. Ezzel egyidőben az egyik teremben bábelőadásokat, a másikban játékfilmeket vetítettek* így a meghívottak többféle szú* rakozás között választhattak! Az ünnepségen összesen töbt^ > mint hatszáz kisdobos és úttörő vett részt Az elnök a Biztonsági Tanács kongói vitáját ezután csütörtökre napolta el. Minthogy az ország északkeleti részén megfordult a íadiszerencse, a Leopcidville-i tormány drasztikus megtorló akciókat rendelt eL Amint ezt 3razzaville-ben „ kongói nem- ;eti felszabadítási bizottság lejelentette, kedden amerikai gyártmányú repülőgépek, amelyeket amerikai, belga és disz- szidens kubai pilóták vezetlek, barbár bombatámadást •íajtottak végre számos kongói város ellen. E terrortámadásoknak a közlemény szerint gén sok halálos áldozata volt. Közben pedig a kongói hatóságok ismét elkezdték a New York {TASZSZ, DP A, AP): Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán délután folytatta * kongói kérdés vitáját. Az elsőnek felszólaló Murum- i bi kenyai külügyminiszter he- i vés támadást intézett az Egyesült Államok és Belgium kongói politikája ellen. Meg- ■ állapította, hogy ez a politika Kongóban véres polgárhábo- j rúhoz vezetett. Charles Ganao a brazzavillei Kongó külügyminisztere szintén élesen támadta az amerikaiak és a belgák kongói politikáját. Ganao beszéde végén megállapította, , hogy a kongói kérdést kizárólag politikai úton lehet rendezni, s az amerikai fegyverek niem hozhatnak megoldást. 1964. DECEMBER >4. CSÜTÖRTÖK VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKt
