Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-03 / 283. szám

Események sorokban Heinrich Knappstein wa­shingtoni nyugtán érne t nagy­követ letétbe helyezte az ame­rikai külügyminisztériumban a nukleáris fegyverkísérletek részleges betiltásról szóló egyezmény ratifikációs okmá­nyát Izraeli és Szíriái fegyveres erők kedden reggel tízperces tűzharcot vívtak egymással, mert egy izraeli páncélos autó több mint egy 70 méterre be­hatolt Szíriába. Husszein Jordániái király hivatalos látogatásra Nyugat- Berlinibe érkezett. A repülő­téren Willy Brandt, a város polgármestere fogadta. Az ér­kezés előtt az őrséget megerő­sítették, mert egy ismeretlen személy telefonon felhívta a rendőrséget és bejelentette, bogy a királyt a repülőtéren meg fogják ölni. Görög szakértők hivatalos jelentést készítettek arról a botnbarobbanásról, amely va­sárnap egy gorgopotamoszi gyűlésen 13 személy halálát okozta, és több mint ötven személyt megsebesített. A je­lentés szerint a robbanást egy évekkel ezelőtt ottmaradt ak­na idézte elő, s ezért „nem tekinthető politikai merény­letnek”. Papandreu miniszter­elnök a parlamentben szintén bejelentette a szakértők hiva­talos vizsgálatának eredmé­nyét. A Paraguayi KP Központi Bizottsága felhívta az ország dolgozóit, hogy indítsanak ál­talános tiltakozó sztrájkot Alfredo Stroessner diktátor terrorja ellen. Mint a Prensa Latina tudósítója jelenti, a párt arra szólítja fel Paraguay haladó embereit, hogy a dik­tatúra megdöntése és a nem­zeti felszabadulás érdekében készüljenek fel a fegyveres harcra. ft dél-viafnami kormánycsapatok Éiabb súlyos vesztesége Amerikai provokáció békés falvak és települések ellen A dél-vietnami partizánok sikeres rajtaütést hajtottak végre a Dél-Vietnam északi részében fekvő Thien Giao megyeszékhely és vasúti cso­mópont ellen — ismerte el p dél-vietnami kormánycsapa­tok főparancsnokságának sai- goni szóvivője. A Saigonba érkezett je­lentések szerint a Th en Giao környékén levő er­dős hegységek felől érke­zett partizánok meglep­ték a város helyőrségét. A mindössze félórás tá­madás ala t a helyőrség parancsnoka és 13 kato­nája elesett, többen meg­sebesültek. A katonák egy része „eltűnt”, azaz a partizánokhoz csatla­kozott. A partizánok, akik mind­össze két harcost vesztettek, lerombolták Thien Giao ka­tonai berendezéseit, jelentős mennyiségű fegyvert és lő­szert, valamint két rádióadó­berendezést zsákmányoltak, Ifi. Pál pápa Bombay ben Bombay (Reuter): VI. Pál pápa szerdán Bom- bay-ba érkezett, hogy részt ve­gyen a 38. nemzetközi eucha­risztikus kongresszuson. A re­pülőtéren a pápát Zakir Husz- szein indiai alelnök és Saszt- ri miniszterelnök fogadta. In­dira Gandhi asszony, az el­hunyt Nehru miniszterelnök lá­nya szintén megjelent a pápa fogadására. Repülőgépéről a pápa üdvöz­lő rádiógnamat küldött azon országok államfőihez, amelyek felett gépe elhalf idt. Indiai te­rület fölé érkezve a pápa táv­iratban köszöntötte Radhakris- nan indiai elnököt. A Krumey—Hutischc per tkiabb pészielei Bonn (MTI): A Frankfurtban folyó Kru- mey—Hunsche per a befejezés felé közeledik. Az ítélet meg­hozatalára azonban — mint azt az esküdtszék elnöke beje­lentette — csak a jövő év ele­jén kerül sor, mivel Steinbac- her államügyész súlyosan meg­betegedett és új ügyészt kellett kijelölni a vád képviseletére, így a vádbeszéd elhangzására csak december 15-én kerül majd sor, a védőbeszédekre pedig december végén, illetve január elején. A magánvádló indítványára még egy tanút hallgatott ki a perben a bíróság: dr. Rudolf Vrba Angliában élő biokémi­kust. Vrba 1944 tavaszán egy fogolytársával együtt megszö­kött Auschwitzból és Pozsony­ban értesítette az ottani zsidó­tanácsot arról, hogy Ausch­witzban nagyszabású előkészü­letek történtek a Magyaror­szágról deportálandó zsidók el- gázosítására. Miközben ő még Pozsonyban tartózkodott, újabb két menekült érkezett oda Auschwitzból, akik elmondot­ták, hogy „a halálgépezet már teljes gőzzel működik.” Mivel a gázkamrák nem bizonyultak elegendőnek a Magyarország­ról naponta ezrével érkező de­portáltak megsemmisítéséhez, a deportáltak egy részét tarkó­lövéssel végezték ki és holt­testüket a krematóriumok előtt ásott hatalmas árkokban égették el. majd megsemmisítették a hátramaradt készleteket. A UPI saig.ni jelentése megjegyzi, hogy a nyár dereka óta a kormány- csapatok még nem szen­vedtek ilyen súlyos vesz­teseget. Hanoiban a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminisztériuma szerdán nyilatkozatot adott ki. A nyi­latkozat közli, hogy december I-én félórás bomb/.támadás érte Csa­li, Tang, Sza és Kői;aj falvak lakctt területét. Ezek a községek a demi- I tarlzált övezetnek a Vietnami Demokratikus Köztársasághoz tartozó részén fekszenek. A külügyminisztérium nyi­latkozata élesen elítéli az amerikaiak és a dél-vietnami bábjaik újabb provokációját és határozottan követeli, az Egyesült Államok tarts., be a demilitarizáit övezetre vo­natkozó rendelkezéseket. Ventianeíól, Laosz fővá­rosától északi irányban mintegy 160 kilométerre fekvő Tha Th;m íömyé- lcén hétfőn harcok vol­tak a laoszi hazafias erők és a kormánycsapatok között. A laoszi hazafias erők súlyos veszteséget okoztak a kor­mánycsapatoknak, amelyek­nek 38 katonája elesett. A jelentések szerint az el­múlt napokban amerikai bombázók a Laosz felszaba­dított területei ellen intézett támadások során robbanó- és gyújtóbombákat használtak. Szoviet — csehszlovák tárgyalások Moszkva, (TASZSZ): Az SZKP és a szovjet kor­mány vezetői szerdán Moszkvá­ban folytatták megbeszélései­ket az Antonin Novotny ve­zette csehszlovák párt- és ál­lami küldöttség tagjaival. A szívélyes testvéri barátság és a teljes nézetazonosság lég­körében folyó tárgyalások so­rán megvitatták a további szovjet—csehszlovák együttmű­ködés számos kérdését. Levél Dél’Afrikából Mihail Arkagyif SzsMev Moszkva, (TASZSZ): Arkagyij Szobolev szovjet külügyminiszter-helyettes 62 éves korában súlyos betegség uitán elhunyt. A nekrológ, amelyet Andrej Gromiko, Nyikolaj Patolicsev és más szovjet vezetők írtak alá, megállapítja, hogy a szovjet diplomáciát súlyos veszteség érte. Szobolev' 1939. óta vég­zett diplomáciai munkát. Részt vett az ENSZ alapokmá­nyának kidolgozásában és 1945-től 49-ig az ENSZ főtit­kárának helyettese, a Bizton­sági Tanács ügyeivel foglalko­zó részlegnek volt a vezetője. Később a Szovjetunió len­gyelországi nagykövete, majd a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője és külügyminisz­ter-helyettese volt. »rankfurt^r Allgemein» Uncle Sam: Mindenki a fedélzetre! —...De csak a német Miska szaladt. A Kínok Háza A gyötrelem krétaszöge — Rács: öngyilkosság ellen — Az ítélet: korbácsűtés és 5713 év börtön A Greys a dél-afrikai titkos­rendőrség johannesburgi főha­diszállása. A Kínok Házának hatodik emeletén hallgatják ki a politikai foglyokat. Nemrég egy 32 éves férfi a kínvallatás közben kitépte magát rabtartói kezéből és levetette magát az ablakból. A férfit Salonginak hívták, indiai származású volt, s az úgynevezett kilencven na­pos törvény alapján akkor már minden bírói ítélet nélkül 65 napot töltött magánzárkában. Az öngyilkosság másnapján a hatóságok intézkedtek. A ha­todik emeleti kínvallató helyi­ségek ablakait berácsoztatták. Salongi volt egyébként a negyedik, aki az úgynevezett kilencven naposok közül ön- gyilkosságot követett el. Az ok: a Verwoerd-rezsim hóhérai a legválogatottabb fizikai és lel­ki kínzásokat alkalmazták a foglyokon. A börtönből titokban ki­csempészett levél egy új kínzá­st módszerről számol be, ame­lyet most sok afrikai, indiai és fehér szabadságharcoson alkal­maznak, férfiakon és nőkön egyaránt. A módszer neve: szo­bor, ugyanis az áldozatot arra kényszerítik, hogy éjjel-nappal moccanás nélkül álljon, mi­közben folytonos vallatásnak vetik alá. A módszer egyéb­ként a portugál titkosrendőr­ségtől származik. Nemrégiben a pretoriai legfelsőbb bíróság előtt kilenc politikai fogoly és a tizedik felesége leleplezte a Verwoerd-féle hatóságok em­bertelen vallatási módszereit Elmondották például: Norman Levy iskolaigazgatót csupán rabságának 54. napján (54 nap magánzárka után) vitték elő­ször kihallgatásra. Amikor megtagadta, hogy válaszoljon a kérdésre, vallatói krétával kis négyszöget rajzoltak a padlóra és kényszeritették Levyt, hogy ebben a krétaszög­ben álljon órák hosszat, moz­dulatlanul. A kínvallatás 42 óra hosszat tartott egyhuzam­ban. Paul Truchelu újságíró el­mondta, őt magát 69 óra hosz- szat vallatták. Dr. Costa Chasidisnek szin­tén azt mondták rabtartói, hogy a 18 hüvelykes krétanégyszög lesz az otthona mindaddig, amig nem hajlandó a vallo­másra. Kihallgatása, amelyet természetesen vad ütlegek kí­sértek, kora reggeltől késő éj­szakáig tartott. A szerencsét­len ember később kijelentette: Verwoerdék embereinek szem­mel láthatólag nem annyira a kihallgatás a célja, mint in­kább maga a vallatással járó kínzás. „Ezek az emberek — mondotta — csupán afféle idomított kutyákként arra vi­gyáztak, hogy végig állva ma­radjak és el ne aludjak”. A börtönviszonyok és a kín­zások elleni tiltakozásul sok fogoly éhségsztrájkot kezd. Pixy Benjamin 48 napon ót koplalt, amíg elérte, hogy vég­re a bíróság elé állhn; í. így kényszerítette ki a rendőrség­ből, hogy valamilyen tormába:: legalább vádat emeljen ellene és ügyét — bármilyen kétes is — nyilvános “bíróság elé utal­ja. Amikor Pixy Benjamin a bíróság elé került, testsúlya mindössze negyven kiló volt. Azok, akiket a kilencven na­pos törvény alapján tartóztat­ták le, a bíróság előtt nem hoz­hatnak fel bizonyítékokat arra, hogy a börtönben rossz bánás­módban részesült. Ha mégis megkísérelnék, a paragrafusok értelmében ezeket a bíróság nem veheti figyelembe és val­lomásuknál! ez a része nem szolgálhat érvül a védelem ke­zében. „Ez a törvény — mon­dotta egy magas rangú rend­őrtiszt a kilencven napos letar- tóztatósi lehetőségről intézkedő paragrafusról — fegyver a ke­zünkben. Most aztán igazán köphetünk a bíróságra.” 1963-ban a Dél-Afrikai Köz­társaságban a különböző, úgy­nevezett biztonsági törvények alapján 3355 embert börtönöz- tek be. Idén március óta az országban 11 politikai perre került sor, 1315 vádlottal, akik közül 44-et halálra ítéltek, 12-t életfogytiglani börtönre, 994-et összesen 5713 évi börtönre, egyet pedig 25 korbácsütésre... Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete is elítélte a Dél-Afrikai Köztársaság fajüldöző politiká­ját, és ezzel kapcsolatos bűn- cselekményeit, ám a dél-afri­kai kormány továbbra is a leg- kegyetlenebbül számol le poli­tikai ellenfeleivel. Kérjük a világ közvéleményét, a tiltako­zás legkülönbözőbb formáival igyekezzék oda hatni, hogy a dél-afrikai kormány felhagyjon a gyilkosságokkal, s kénytelen legyen véget vetni annak az embertelen bánásmódnak, amelyben a politikai foglyokat és általában a letartóztatotta­kat részesítik. G. Gardner Johannesburg Az EFE spanyol hírügynök­ség megbízható forrásra hi­vatkozva jelentette szerdán, hogy Peron volt argentin el­nök kora hajnalban egy me­netrendszerű dél-amerikai re­pülőjárattal elutazott Madrid­ból. Argentin kormánykörök­ben az utazás hírét nem kom­mentálták, de az ország biz­tonsági erőit riadóJíészüitségbe helyezték. Éjfél már elmúlt. Krzyzew- ski őrnagy lakásán már min­denki aludt, amikor hirtelen megcsörrent a telefon. Az őrnagy lassan ocsúdva mély álmából, csak a harmadik csengetéskor vette fel a kagylót. Almos hallójára egy idegen hang válaszolt. — Krzyzewski őrnagy a rendőrfőkapitányságról? — Igen én vagyok. Itt az ügyeletes őrmester a Waliców negyed rendőrőrs­ről. Rajski főhadnagy utasí­tására jelentem, hogy Jan Napiórkowski polgárt letar­tóztattuk a Wrona utcában, mert verekedést provokált Antoni Palussal és Marian Chmielewskivel... — Egy pillanat, őrmester! — szakította félbe az őrnagy —, hagyja a részleteket és röviden mondja el miről van szó. Miféle Jan Napdorw- skiról beszél? — Hát Kabátujjról, akiről az őrnagy úr érdeklődött ná­lunk. — Á, Kabátujj! Nagyszerű, hogy a kezükben van. Hol­nap reggel kilenckor ott va­gyok. Azonnal értesítse Rajski főhadnagyot is. — Megvan a jómadár — ezekkel a szavakkal üdvözöl­te Rajski főhadnagy az őr­nagyot, amikor belépett a walicówi negyed kerületi őrszobájába. — Ha akarja azonnal felvezetik. — Főhadnagy úr, jobb, ha előbb kiengedik az őrizetese­ket, hogy Kabátujj a végére maradjon. Akkor ő is, meg a bandája is joggal azt hi­heti, hogy szabadon bacsát- juk a főkolompost is. — Úgy bánunk ezzel a Kábátujjal, mint a hímes to­jással! De rendben van, úgy csináljuk, ahogy kívánja. Félóra múlva bevezettek a szobába egy negyven év kö­rüli, zömök, erős testalkatú férfit. Bal füle vastag volt, teljesen lapos, * fülkagyió rajza nélkül, és fönt kissé be­szakítva. A belépő gyors te­kintettel végigpásztázta a szobát Futó csodálkozás lát­szott az arcán, amikor meg­pillantotta az ismeretlen, őr­nagyi rangban lévő rendőr­tisztet. Alázatosan meghajolt. — Mély tiszteletem, főhad­nagy úr. Hogy érzi magát? Rég nem láttuk egymást. Az őrnagy urat még nincs sze­rencsém ismerni... — Idehallgasson, Kabátujj! — a Rajski főhadnagy hang­ja fenyegető volt, — nem ötórai teán vagyunk, felesle­ges minden udvariaskodás, arra feleljen, mit csinált már megint? — Nem csináltam én sem­mit, főhadnagy úr, forduljak fel, ha... — Gondoskodtam magáról, munkához juttattam és ez a köszönet. Megígérte, hogy nem lesz több bajunk magá­val. — Főhadnagy úr, én úgy éljek, ártatlan vagyok! Két részeg fickó csinálta a zűrt, az egyik szájon vágta a má­sikat és rögtön annyi rendőr termett ott, mint a pelyva... A rendőrség mindenkit aki a kocsmában volt, azonnal a sitibe vitt. Hát igazság ez? Ez, kérem, a törvényesség megsértése! — Idehallgasson, Kabátujj, utoljára figyelmeztetem ma­gát, ne járassa velem a bo­londját. — Mit képzel főhadnagy úr! Annyi esztendei jó együttműködés után, hogyan mernék én a kedves rendőr­séggel kukoricázni? Verjen meg engem akkor a magas- ságos isten... — Elég a fecsegésből — a főhadnagy az öklével az asz­talra csapott. — Beszélj, az ördög vigyen el, hogyan gyil­koltátok meg az ügyészt az Agry kólán. — Nem tudok semmiféle gyilkosságról és semmiféle ügyészről. — Kabátujj arca meg sem rezdült. — főhad­nagy úr ismer engem. Kabát­ujj néha „leterit” valakit, de sohasem ment „véres” mun­kára. — Kedden megtámadták és meggyilkolták az Agrykolán az egyik ügyészt. Bizonyíté­kaim vannak, hogy maga részt vett a merényletben. Nem volt a munkahelyén. A tanúk látták a gyilkosság színhelyén, megtalálták a homokkal kitömött kabátuj- jat is. — Én nem tudok semmi­ről. Azt hiszi főhadnagy úr, kevés gazfickó garázdálkodik mostanában? Az ilyenek egy kis homokot tömnek a kabát­ujjba és becsületes „szakem­bereknek” álcázzák magukat. — Mit csinált azon a reg­gelen? — Melyik reggelen? Kabát­ujj nem hagyta magát „be­rántani”. — Tíz nappal ezelőtt, ked­den. Három órai késéssel ért a munkahelyére. — Á, most már emlékszem. Este egy kicsit beszívtam, és átaludtam a reggelt. Hol le­hettem volna? Hazulról egye­nesen munkába mentem. — Akkor miért látták az Agrykolán? — Én nem tudom, hogy ki látott ott engem. Hazul­ról egyenesen munkába men­tem. — Ki volt a másik, a társa? — Nincs semmiféle tár­sam. — Idehallgasson, Kabátujj! Hányszor csinált már „le- terítést” mi? Tíz jogerős íté­lete van, mégis úgy magya­rázkodik, mint egy ostoba fic­kó. Világosan beszéltem: bi­zonyítékaink vannak. Megis­merte magát az oktatásügyi minisztérium portása és a szemtanúk a megállónál. Megtaláltuk a kabátujjat is a homokkal, maga pedig itt dajkamesékkel traktál engem. Maga is tisztába van azzal, ha bevall mindent, itt a sitben könnyít „ helyzetén, és az ítélet is enyhébb lesz. Mi ütött magába, hogy fé­nyes nappal megtámadott egy ügyészt? — Főhadnagy úr, én még mindig nem tudom, miről beszél! — Mondja, azt akarja, hogy elítéljék a 225-ös parag­rafus szerint? Eddig elég sok minden sikerült magának. Csak egyszer kapott öt évet. Nemsokára arra fog gondol­ni, hogy milyen jó is volt, amikor öt esztendőre ítélték. Nézzen ki az utcára, tekint­sen körül, nézze meg, ho­gyan járnak-kelnek odakint az emberek, mert az a gya­núm, utoljára láthat ilyesmit az életben. — Miért ijesztget engem a főhadnagy úr. Nem vagyok én olyan ijedős fickó. Állan­dóan gyilkosságról beszél, meg a 225-ös paragrafust em­legeti. Már rám is csukta a koporsó fedelét, mint egy halottra. De még hátra van a bíróság, és lesz még tár­gyalás Is. Még semmit sem bizonyítottak rám. Hol van az a halott, akit meggyilkol­tam? Mutassa meg nekem. — Kabátujj hangján érezni le­hetett a gúnyolódást. így érezte Rajski főhad­nagy is, rpert hangot változ­tatott, áttért a „puhításra”. (Foly tátijuk) 19.

Next

/
Thumbnails
Contents