Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-03 / 283. szám

1944 december 3. Húsz esztendeje közölte a Dél-Magyarország azt a hírt. amely a magyar poli­tikai fejlődés korszaknyitó eseményét foglalta össze né­hány sorban és azt a prog­ramot, amely a korszak in­dulásának tennivalóit sorol­ta fel. A hír az volt, hogy a demokratikus pártok és a szakszervezetek 1944 decem­ber 2-án elhatározták a Magyar Nemzeti Független­ségi Front megalakítását. A program, a háború sújtotta, még vérző, részben még nácimegszállta ország újjá­építésének és felemelkedé­sének terve volt. Húsz esztendeje léptünk a népi demokratikus fejlődés korszakába a decemberi Bzegedi nagygyűlésen a tö­megek olyan programra mondtak lelkes, határozott igent, amelynek leglényege­sebb pontjai a 'nácikkal va­ló szembefordulást hirdet­ték meg, a széles körű föld­reformot, az erőteljes ipar­és kereskedelemfejlesztő po­litikát, a villanytelepek, kőolajforrások és bányák azonnali államosítását, a munkásság évtizedes szo­ciálpolitikai követeléseinek azonnali megvalósításét, a demokratikus külpolitikát tűzték ki elérendő célként. A fasizmus elleni hábo­rú még magyar földön zaj­lott: a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front meg­alakulásának és a program­elfogadó szegedi nagygyű­lésnek két napján szabadí­totta fel a szovjet hadsereg Szekszárdot és Kaposvárt, Miskolcot és Dombóvárt; de­cember 2-án és 3-án har­minchét magyar város és község lakói lélegezhették be először az új élet ta­lán még lőporfüst illatú, de szabad levegőjét. A húsz esztendővel ez­előtti napokban a már fel­szabadult városokban és falvakban gyorsan valóság­gá lett, amit Szegeden úgy fogalmaztak meg, mint a demokratikus erők egyesí­tésének szükségességét, mint amit nagygyűlésen is kimondták a kommunisták: elindulunk a népi demok­rácia útján, ahol munká­sok, parasztok kezébe keiül a hatalom. Mezőé erépy ben egy cipész és egy földmun­kás hívott össze népgyű­lést, amelynek egyik első döntése az volt, hogy kezd­jenek munkába a mairnok és a falu népe lásson hozzá az elmaradt munkákhoz. Battonyán az egyik házra kitűzték a vörös zászlói, cdagyülekeztek az emberek és népgyűlésen választottak meg a község új vezetőit, egy nyomdászt, egy mol­nárt, kisparasztokat, föld­munkásokat. Mezőhegyesen meg éppen kilenctagú „mun­kás-paraszt bizottságot'’ vá­lasztottak, az indította meg újra a termelő munkát. A Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front program­ja még a sürgős tennivalók tömör felsorolása előtt mondta ki: „ha a nép veszi kezébe az ország vezetését, akkor Magyarország nem volt. hanem lesz'” Húsz esz­tendő után a néphatalom rendjében élő, n szocializ­mus teljes felépítésén dol­gozó ország úgy tekint vissza az 1944-es szegedi de­cember napjaira, mint a történelemmé vált tegnap­ra, olyan történelemre, amelynek alkotója a dolgo­zó ember volt. G. M. fi Termelfiszővethezetj Tanács a tsz-taeakráeia véfieiaékea Egy év alatt 1000 panaszos levél — Az öregek gondjai Jogképviselet 492 peres ügyben Szateá János fsz*1anác& vosoíö nyilatkozata hogy jogos-e vagy sem, holott ennek a megítélését külön e célra kijelölt orvos! munka- bizottság végzi. — Hasonlóan sok a sza­bálytalanság a tsz-ekben dol­gozó sz.üiőanyáknak iáró munkaegységek jóváírásával kapcsolatban. Egy tsz-tag ssülőanyánsk 12 heil szülési szabadság idejére a közgyű­lés által meghatározott mun­kaegység jár. (0.5 munkaegy­ségnél kevesebb nem lehet), nemcsak a hétköznapokon, hanem „ vasár- és üiihedra- pokon is. Ennek ellenére megsértik a törvényeket, s több helyen nem adják meg részükre. Ezekben az ügyek­ben mi eljárunk, segítünk a szövetkezet tagjainak. — A termelőszövetkeze­tül jegképviseleté h gyan végzi munkáját? M: __a feladata a Tcrmeős/5- vetkezeti Tanács megyei írod ijanak e jogkérivisc- letekkel _kapcsolatban? — Elértük, hogy ma már termelőszövetkezeteink 50 százalékának biztosítva van a jogképviselete. Ezt 48 jog­tanácsos látja el. Feladatuk, hogy a tsz-eket megfelelően képviseljék a jogvitás ügyek­ben a megfelelő szervek előtt, közreműködjenek „ termelési szerződések megkötésénél. • figyelemmel kísérjék e szer­ződésekben vállalt kötelezett­ségek teljesítését. Ebben az esztendőben a tsz-jogtanácso- sok 492 peres ügyben képvi­selték a szövetkezeteket, 87 esetben nyertek pert külön­böző vállalatokkal szemben, s így 7 millió 710 0C0 forin­tot mentettek meg a szövet­kezeti gazdaságoknak. EZek a jogtanácsosok szerződési vi­szonyban állnak a tsz-ekkel. Most az. a feladatunk, hogy év végéig minden termelőszö­vetkezetnek gondoskodjunk jogtanácsosról. Mi a jogt ná- csosokat rendszeresen tájé­koztatjuk a tsz-ekre vonatko­zó utasításokról, rendelkezé­sekről. Negyedévenként szak­mai konferencián vesznek részt, ahol megbeszélik , tennivalókat. Fontos felada­tuk, hogy most a zárszáma­dások előtt, de általában is többet tartózkodjanak a ter- meíőszövetkezeiekben. hogy minél több segítséget adja­nak munkájúkhoz. F. K. Húsz év létesítményeiből Hammel József felvétele Színház — és gyermek H armadszor csengettek. A színház előcsarnokában már csak ketten álltunk, Mik­lós meg én. A nézőtér telis-te­li gyerekekkel, itt-ott tán még ketten is ülnek egy széken. De hisz elférnek, olyan kicsik még. Sokuk alsó tagozatos. Miklós például csak második­ba jár. Ö is megelégedne egy fél székkel, sőt állva is szíve­sen végignézné az előadást, de­ltát nincs jegy. Pedig marká­ban ott szorongatja a három kétforintost. A kabátját már beadta a ruhatárba, most ott áll az egyik nagy tabló előtt kis kék munkaköpenyében, ta­nácstalanul. Először a csillá­rokat figyeli aztán a fényképe­ket, majd a színlapot kezdi böngészni: Zelk Zol-tán... Ezer- ne-vű lány... Gyere! — fogom kézen — s belógunk az utolsó pillanat­ban, A jegyszedőnő észrevesz, » átadja helyét. Miklós a le- geslegelső sorba kerül, én köz­vetlenül a háta mögé. Hogy cinkosok lettünk, jobban ért­jük egymást. A hat forinton takarékbélyeget veszek, súgja hátra. Majd egy pillanattal később: már voltam egyszer bábszínházban, meg olvastam a Vitéz szabó legényt... Ebben a pillanatban eltom­pulnak a nézőtér fényei. Áh! Ü ó... Csodálkozás, izgalom, öröm, várakozás, mi mindent el tud mondani néhány hang­zó. Az apró gyerekszívek heve­sebben dobognak. Most, most valami nagy dolog fog történ­ni. És történik is. Nem, nem szűnt meg a színház varázsa. Úgy él és úgy hat most ezen a gyerekelőadáson, mint az an­tik világ teátrumában. Miklós hátranéz. Most nem szól egy szót se, csak kíváncsi, hogy én is értem-e, miről van szó a színpadon, Mert ő tudja. De nyomban vissza is fordul, mert egy pillanatot nem akar mulasztani a játékból. S lám, jó hogy figyel, mert a néma lánykát a gonosz fondorlattal félre akarja vezetni Kopárszív. Ne menj, kiáltja Miklós az első sorban felugorva. Vigyázz, vigyázz, zúgja az ötszáz gye­rek. A színésznő nagy tiszta szemei megrebbennek egy pilla­natra, s néhány aprót nyel.„ A szünetben Kolos Andorné a Guszev-telepi iskola igazga­tóhelyettese végigvezeti száz gyerekét a színházon. Magya­ráz, mutogat, s nem győz a kérdésekre válaszolni. A gye­rekek jó része még soha nem volt színházban. Nyíregyházán most van az első gyermekelő­adás. Sokan jöttek minden is­kolából. A héten 2500 gyereket iát vendégül a színház. Tán csak hónapok kérdése, s alig lesz Nyíregyházán általános iskolás, aki nem ült még a né­zőtéren. Eél hatkor már sötét van. A szülők a színház előtt várják az apróságokat. Közöttük is van, aki először lép be az elő­csarnokba. Legközelebb talán már ő is vált jegyet. Nem is olyan könnyű eljutni eddig. Sok mindennek kellett történ­nie, hogy a színház a szép, igaz szó otthonává váljék. De azzá lett, s ezek a gyerekek már így ismerték meg. Elbúcsúzom Miklóstól, öt is várja az édesanyja, áki most fejezte be a takarítást az állo­máson. Gyarmati Béla Már nem szűk a határa Ajak múltbeli öröksége — Iskola, óvoda, orvosi lakás már van, művelődési otthon nincs — A tótvég és a magyarvég békéje ügy élte a maga elzárt és külön világát ez a régi telepü­lés, mint egy távoli sziget, melynek külön szokásai, törvé­nyei vannak. A régi népvise­let, az ősi hagyományok ápolá­sa megkövesedett maradi gon­dolkozást is termett. Nem en­gedni a huszonegyből, nem há­zasodni más falubelivel, nem engedni be idegent a faluba, nem törődni, mi történik a fa­lu határán tűi. , Felszedett sorompók Es a falu nemcsak a_ külvi­lágot osztotta tiltott zónákra, hanem önmagát is. Az indula­tok, de legfőbbképpen a mara- diság, a templomoknál jelölte a határt. A református és ró­mai katolikus templom körüliek a magyarvég, az 1848-baft a cári katonaság adományaiból épült görög katolikus templom körüliek a tótvég nevet kapták. Évtizedekig dúlt a viszály a magyarok és a tótok között. Különösen borforráskor há­gott magasra a kötekedő vir­tus. Bűnjelként lefoglalt já­romszegek tanúsították az al­kalmi táncmulatságok súlyát és néha kétszer is fordult a mentő. Volt úgy, hogy tizenkét évig nem kapott bálengedélyt Ajak. De nem mindig volt erősebb a faji előítélet, mint a nagyjából egyformán kicsi ke­nyér. Egy-egy múltbeli válasz­táson a Kovácsok a Hasulyók, a Grundák, a Pancsákok, a Virgák, a Dzsubákok, a Rozin­kák, a Csépék és az Eszenyiek félre tudták tenni a belviszályt, ha le kellett húzni a lóról a csendőröket és le kellett fegy­verezni őket. Ilyen múltbeli örökségekkel indult a mába Ajak. Ez az örökség múzeumba kerül mint a férfiak fehér rán­cos gatyája, zsinóros kabátja, subája, s a nők színes szok­nyái. Sokat változott a köz­ség. Az idő felszedte az el­zártságra ítélt falu önkéntes és rákényszerített sorompóit. Ajak utazó, látó faluvá vált, az emberek többségének in­gyen jegye van a vasúton, a legtávolabbi vidékeket is fel­keresik az asszonyok férjük után. A falu átalakulóban van, lakóit mint hirtelen a sötét­ségből a fényre érkezett em­bert először elvakította a vilá­gosság. Aztán lázasan hozzá­láttak építkezni. 145 egészséges családi ház készült el rövid idő alatt, villany gyűlt ki a há­zakban, másfél milliós költség­gel iskola, óvoda készült. Ez­után az orvosi lakás és rendelő következett... És mindig maradt a műve­lődési otthon építése. Nem arról van szó, hogy az ajakiak nem akartak művelőd­ni, csak házat építeni, utazni, vásárolni. De minden évben volt sürgősebb és az anyagi lehetőségek végesek. Az isko­la reggel nyolctól olykor este 10-ig, 11-ig elfoglalt termeiben tartották az ismeretterjesztő előadásokat, a kézimunka és főzőtanfolyamöt. S ez így van ma is. A kisvárdai járásban Dögé után itt van a legtöbb felnőtt tanuló: tavaly százhu- szan tettek vizsgát, az idén ki- lencvenhatan végzik a nyolca­dik általánost. Tóth László is­kolaigazgató és Takács Károly népművelési ügyvezető elége­dett, mert jövőre egyharmadá- ra csökken az ötven éven alu­li négyelemisek száma. Szomjúság Az ajaki gyerekek kéthar­mada továbbtanul, fele közép­iskolában. Az apák és a fiúk virtusát mindinkább a tudás utáni szomj jellemzi. Eddig nyolcezer az elolvasott köny­vek száma. Pedig könyvtári helyiség sincs, nem bírnak a könyvekkel, természetesen az olvasóterem is egyelőre illúzió. Igen sürgősen kellene művelő­dési otthon, ahol a klubszoba, a színházterem, a könyvtár is elférne. Szomjúság címmel dokumen­tumfilmet forgatnak a közel­jövőben a megyében. Témája: a tudás, a tanulás iránti szom­júság. Egyes emberek útja az analfabétizmustól, a négy ele­mitől, a technikámig... Ájakon is sok szereplője van, egy közülük az úton a gépJ kocsinkra felkérezkedő ötgyer- mekes apa, aki Székelyig gya­logolt, lekéste a vonatot. He­tente háromszor utazik bd Nyíregyházára a faipari tech­nikumba, ahol harmadéves. Páll Géz* Tíz évvel ezelőtt kezdte meg működését megyénkben a Termelőszövetkezeti Ta­nács irodája. Évek múltával, de különösen a mezőgazda­ság átszervezése után növe­kedtek feladatai, s ma már a Szabolcs-Szatmárban élő csaknem 100 000 termelőszö­vetkezeti gazdával, 278 tsz- szcl és 50 termelőszövetke­zeti csoporttal tart közvetlen vagy közvetett kapcsolatot. Sokan keresik fel az irodát levélben és személyesen pa­nasszal, különböző gazdasági és egyéb kérdésekkel, s ké­rik a segítséget. Sokakat érint és érdekel, mi a Terme­lőszövetkezeti Tanács megyei Irodájának „ feladata, hogyan végzi sokrétű munkáját. Er­ről beszélgettünk az iroda vezetőjével, Szabó Jánossal. — Ügy tudjuk, hegy a tsz-tanács egyik l«gfon- tosabb feladata, elősegí­tem _a__termelőszüvetkc­zetek_fejlődését._ Hogyan segíti ezt a munkát? * 1 — Elsősorban azt vizsgál­juk, hogy milyen a termelő- szövetkezetek és a tszcs-k ve­zetése, érvényesül-e a kol­lektív vezetés. Évenként többször ellenőrizzük és mér­jük; a vezetők alapszabály 1 szerint gazdálkodnak-e? Ha­táskörünkbe tartozik, hogy a közgyűléseken elfogadott ha­tározatok útját végig kísér­jük, s ahol rendellensséget látunk, felhívjuk a szövetke­zeti vezetők és a tagok fi­gyelmét. A Termelőszövetke­zeti Tanács megyei Irodá­jának csak javaslati joga van. Ez azonban nem jelen­ti azt, hogy a problémákat közömbösen vizsgáljuk. Ahol hibát észlelünk azonnal szó­lunk, s javasoljuk a szüksé­ges intézkedés foganatosítá­sát. Az a tapasztalatunk, hogy ebben az esztendőben to­vább javult termelőszövetke­zeteinkben a kollektív veze­tés. Különcsen elmondható ez a csengeri és a fehérgyarma­ti járás termelőszövetkezetei­re. — A hiba legtöbb helyen aztán abban jelentkezik, hogy a közgyűlés által jóváhagyott tervet nem úgy valósítják meg, mint ahogy azt el­fogadták. Ebből keletkeznek a károk. Egyes tsz-elnökök ön­kényesen megváltoztatják a vezetőség vagy a közgyűlés, határozatát. Vissza-visszatárc jelenség: a termeltető vállala­tokkal a tsz elnöke úgy köt szerződést, hogy arról a tag­ság nem vagy csak utólag tud, amikor bejelenti a közgyűlés­nek. Ennek pontosan fordítva kellene történnie. Az alap­szabály ilyen megsértésének az eredménye az, hogy mi­vel egyes növények nem sze­repeltek a tervben, így a ten megvalósulása nem biztos. í helytelen vezetési elvek é: módszerek miatt több száz­ezer forint kár érte terme­lőszövetkezeteinket. — A termelőszövetkezetei eredményes gazdálkodását az­zal is elősegítjük, hogy rend­szeresen ellenőrizzük: vájár szakszerűen és a rendeletek ben előírtak szerint használ- ják-e fel „ 3004-es kormány határozatokban biztosítót kedvezményeket. Általábar az adott célra használják fe az állami segítséget a szövet kezetek. Előfordul azonban hogy egyes tsz-ek a 3004-eí rendeletekbsn biztosított álla. mi támogatást nem az adót' célra fordítják. Ez súlyo: hiba. Megtörtént már, hogy t pénzösszeg egy részét munka­pövsőffrA kiosztották, vaév ; szőlőtelepítésre kapóit ezre­ket bérkifizetésre használtáK fel. Természetes, ilyen ese­tekben megfelelően eljárunk, s a hibát vétőket felelősségre vonjuk. — Milyen tapasztalatok vannak a szövetkezeti de­mokrúcL elvének betar­” ■ « tásában? Melyek a ’eg- yakrabban előfordul» libák? — A múlt évihez viszo­nyítva jobb a helyzet, de nem megnyugtató, hisz ezt aZ el­vet meg lehet sérteni úgy is, hogy elnézik a vezetők a la­zaságokat, de azzal is, ha ön- kényeskednek, elnyomják a bírálatot, túl szigorúak és így tovább. A tapasztalataink azt mutatják, hogy ebben az esztendőben már rendszere­sebben megtartották a szö­vetkezetek a közgyűléseket, s az elfogadott határozatok job­ban tükrözték a tagság véle­ményét. Baj van azonban a közvagyon ellen vétők fele­lősségre vonásával. A fegyel­mi bizottságok nem az alap­szabály szerint folytatják le a fegyelmi tárgyalásokat, vagy sugallatra nem is végzik. Ta­pasztalható az is, hogy maga az elnök folytat le fegyelmit, holott ehhez nincs joga. — A szövetkezeti demokrá­cia érvényesülésének egyik mércéje, hogyan foglalkoz­nak a vezetők a dolgozóik gondjaival, panaszaival. Ez sajnos nem a legjobb képet mutatja. Ebben az. esztendő­ben az irodánkhoz csaknem 1000 ügydarab érkezett, több mint a múlt évben és több­sége jogos panasz. Egy része a háztáji terület kiadásánál elkövetett hiba, n másik ré­sze az idősebbeket fájóan érintő földiáradék kifizetésé­nek az elhanyagolása. Súlyos hibákat követnek el azzal is tsz-elnökeink, a tsz-vezető- sógek, hogy vagy megtagad­ják, vagy figyelmen kívül hagyják az idős tsz-tagok munkaképtelenségi járadékra való felterjesztését az Orszá­gos Nyugdjj Intézethez. Ez leginkább abból adór^k, högv önkényesen, maguk a tsz-el­nökök akarják eldönteni, Űj iskola épült Nyíregyházi n a Vécsei közben

Next

/
Thumbnails
Contents