Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

Események sorokban Kenneth Kaunda Zambia elnöke New Yorkba érkezett, hogy megbeszéléseket foly­tasson Johnson elnökkel és az Egyesült Államok külügy­minisztériumának képviselői­vel. Kaunda részt vesz az ENSZ közgyűlésén. Hanoiban befejeződött a dél-vietnami nemzetközi szo­lidaritási értekezlet. A záró­ülésen határozatot hoztak Vietnamról, üzenetet fogad­tak el a dél-vietnami néphez, felhívást intéztek az amerikai néphez, valamint szolidaritási határozatot hoztak az ázsiai, afrikai és látm-amerikai né­pek harcával kapcsolatban. A Tadzsik SZSZK főváro­sában Dusanbé-ban jubileumi ülésen emlékeztek meg a köz­társaság megalakulásának 40. évfordulójáról. A jubileumi ülésen részt vett Anaszfcasz Mikojan a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke. A kongói (Brazzaville) kor­mány kiutasította az ország­ból azt a két francia papot és négy más francia állam­polgárt, akik ellenforradalmi tevékenységet folytattak az ország területén. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának a na­pokban megtartott 5. plénu­ma határozatot hozott a te­rületi szakszervezeti szerves egyesítéséről. fi kongói szabadságharcosok katonai sikerei Algéria fegyveresen kész segíteni a hazafiakat Leopoldville, (MTI): A Kongóból érkezett leg­újabb hírügynökségi jelenté­sek arról tájékoztatnak, hogy a szabadságharcosok szilárdan tartják magukat, sőt az utób­bi időben jelentősebb katonai sikerekre is szert tettek. Stanleyville térségében je­lenleg Csombének körülbelül ezer katonája tartózkodik, kö­zöttük 2—300 zsoldos. A szabadságharcosok szí­vósan küzdenek, hogy visszahódítsák az átmene­tileg elvesztett területe­ket és — mint a hírügy­nökségek elmondják — megszállva tartják Stan­leyville repülőterét. A város belsejében is harcok vannak. Az ország más vidé­kein a szétszórt felkelők is­mét gyülekeznek és mindin­kább kiszélesítik az ellenőr­zésük alatt álló területeket. A Reuter-hírügynökség becs­lése szerint a felkelők 400 000 négyzetkilométernyi területet tudhatnak magukénak és a jövőben is igen elkeseredett! harcokra lehet számítani. Ben Bella algériai elnök bejelentette, hogy hazája fegyvereket szándékozik a szabadságharcosok rendel­kezésére bocsátani, sőt ha kell az algériaiak rffa- guk is elmennek Kongóba, hogy harcoljanak az imperia­lista agresszorok ellen. ' 17. Amikor az ismeretlen el- tijnt a fedélzetről, a kapi­tány visszatért a kabinjába. Jókedve, amely reggel óta vi­dámmá tette, nyomtalanul szertefoszlott... Az ügy kelle­metlen volt, és nem tudta, mit tegyen. Talán az illető valóban „politikai”, aki mö­gött német, vagy amerikai kémszerveaet áll. Az ilyenek­kel jobb elkerülni az össze­ütközést. Megvan a maguk módszere. Nem is olyan ré­gen az egyik barátja kitett a partra egy matrózt, egy né­metet az NSZK-ból, aki fel­lopakodott ez egyik szovjet kikötőbe siető svéd hajóra. A kapitány a matróznál sok precíziós felvevőgépet talált. Nem akarta vállalni a kocká­zatot; a matrózt, csomagjá­val együtt kitette az egyik kanális zsilipjénél. Amikor visszatért Hamburgba, fé­nyes nappal, a népes utcán, egy „részeg” leszúrta. A ki­kötői hatóságok pedig rög­tön ezer márka pénzbüntetés­re ítélték mert patkányok voltak a halón. A rakomány­ra több, mint tíz napig várt és végül valósággal megszö­kött a barátságtalan kikötő­ből. Eltekintve attól, hogy ez .politikai, vagy közönséges tol­vaj, aki külföldre akar mene­külni; ha elviszi a szökevényt Svédországba, ez azt jelenti, hogy magára haragítja a len­gyel kikötői hatóságokat. At­terbon kapitány jól tudta azt is, hogy Svédországban sem szeretik az ilyen utasokat.. Jegyzőkönyv, nyomozás, kihall­gatás... — Kellett ez nekem — mondta önmagának. És szo­kásához híven, ha „lengyel” gondjai voltak, elhatározta, hogy a műszaki tiszttel. Ős- kar Borggal beszéli meg a potyautas ügyét. A hajótele­fon utasítást adott: Oskar Borg azonnal jöjjön a kabin­jába. — Tudod már, hogy potya­utas van a fedélzeten? — ezekkel a szavakkal üdvözöl­te a kapitány a kabinba belé­pő műszaki tisztjét. — Hogy az ördög vigye el!... — Vigye el... helyeselt Borg. — Most mit csináljunk? — Az a kérdés, hol va­gyunk? Félóra múlva Hell magas­ságában leszünk — tájékoz­tatta Borgot a kapitány. — Tehát még lengyel vize­ken — jegyezte meg nyugod­tan a műszaki tiszt — a nemzetközi előírás szerint kö­telesek vagyunk órtesiteni a lengyel hatóságokat, hogy po­tyautasunk van, és vigyék el. — De ez politikai mene­kült — a kapitány nem tud­ta, hogy mit tegyen, és elis­mételte Borgnak a lengyel elbeszélését. Oskar Borgból kirobbant a nevetés. — Hazudik ez a pasas, mint a vízfolyás. Az évi fi­zetésemet feldobom, hogy egyszerű tolvaj. Még, hogy birtokai voltak Lublin mel­lett... Ugyan! Bankpénztáros, vagy üzletvezető volt, és megszökött a kasszával. • Mit mondhatott volna a kapitány úrnak? Hogy kőrözőlevelet adtak ki ellene lopásért? Ha­zudnia kellett, hogy szökik, hogy politikai, hogy harcol a kommunisták ellen. Szerencsére nem mai gye­rekekre akadt. Hogy hívják? — Mindjárt megtudjuk — a kapitány csöngetett, és az egyik matróznak megparan­csolta, hogy hozza be a po­tyautas iratait. Az előkerült lengyel személyi igazolvány­ból kiderült, hogy a potya­utas Andrzej Myslinski, 58 éves lakatos szakmunkás, N- ben lakik, az ottani cement­gyárban dolgozik. Nős, két általános osztályt végzett. A kapitány nem töprengett tovább. Rövid táviratot írt az esetről, és megkérte a tisz­Prágából gépkocsival alig egy órát utazunk, s Lidicében vagyunk. Kor„ reggel van, de a parkolóhelyen már 15 autóbuszt találunk. Utasai velünk együtt indulnak el a terület megtekintésére. Ne­künk van idegenvezetőnk, nem tartunk a több száz főből álló csoporttal. Rövid gyaloglás után a fő­bejárathoz érünk. Ez egy félkör alakú, földszintes épü­let, középen nyolc magas osz­lopon nyugvó bejárati rész­szel. Az oszlopok magassága 14—15 méter lehet, kupola alakú tetőzet borítja. Alatta fémbetűkből kirakott cseh és latin nyelvű szöveg: BÉKE. A bejárat egyébként csak jel­képes, hiszen a volt község helyét nem kerítették el, bárhol be lehet jutni. Meghatódva lépünk a te­rületre, n hitleri fasizmus ál­tal elkövetett gaztettek egyi­kének színhelyére. Kővel ki­rakott, tető nélküli, katlan alakú erődítménybe érünk. Közepén betonmedence, nyá­ron vizet tárolnak benne. A bejárattal szemközt dombol­dalba épített emlékszoba. Aj­tajának homlokzatán egyet­len szó: Emlékükre. Az üve­gen sötétebb színű festmény riadt arcú nőt ábrázol. Az ajtó zárva. Meg kell eléged­nünk azzal, hogy a vastag üvegen keresztül betekin- tünt. Lépcsőkön most már két emeletnyi magasságot kell megtennünk, hogy felérjünk a rózsaligetbe. A területnek talán ez a legszebb része. A gondozott park bármelyik ré­szébe tekintünk, mindenütt rózsát látunk. Leveleit már megcsípte a korai fagy, a bokrokon akadálytalanul fúj keresztül a csípős novemberi szél. De a liget még így is nagyon szép. A rózsaágyak növényzetét színek szerint vá­logatták össze. Amilyen szín csak elképzelhető, külön-kü- lön mind megtalálható itt. A futórózsákat a park szélén helyezték el. Lassan bejárjuk n parkot. Sokat időzünk egy üveggel bekeretezett tabló előtt Kü­lönösen három kép ragadja meg figyelmünket. Az egyi­ken kis község látképe. A falucska lakóházaival, temp­lomával békésen húzódik meg a domboldalban. A má­sik kép az égő falut mutatja, amint füst- és lángoszlopok csapnak fel belőle a magas­ba. A harmadik egy tablókép: a legyilkoltakat ábrázolja. Lidice község lakói mene­déket és segítséget nyújtot­tak a cseh hazafiaknak. Ez váltotta ki a német fasizmus veszett dühét. Kegyetlen megtorlás következett. A fa­lut körülzárták, lakosságát elfogdosták, férfi népét ki­irtották, a nőket, gyermeke­ket elhurcolták, tnegkínoz- ták. A hitelesség kedvéért né­hány sort idézünk dr. Gesch- kének, a fasiszta különítmény vezetőjének 1942 június 24-i Prágába küldött jelentéséből, így hangzott: tét, aki az „Upsalán” a rádió­mechanikai funkciót is be­töltötte, hogy azonnal to­vábbítsa a kikötő révkapi­tányságához, Gdyniába. A rádiókabinban hárman vár­tak a válaszra. Tízegyné­hány perc múlva meg is ér­kezett. A kikötő révkapitány­sága kérte, hogy a hajó ne változtassa meg irányát, csak öt mérföldre csökkentse a sebességét. A helli kikötőből a határőrség járőrhajója oda­úszik, és az illegális utast leszállítja a fedélzetről. Hamarosan három katona. Sötét színű egyenruhában, az „Upsala” fedélzetén volt. — Kapitány úr — jelentke­zett az egyik — a 125-ös ha­tárőrpont parancsnoka jelent­kezem az illegális utas ügyé­ben. — Tessék, itt van az iga­zolványa — üdvözölte a ka­pitány a fedélzetmestert. — Vezessék elő a „vendégünket” — fordult embereihez. A potyautas megjelent a hajó belsejébe vezető lép­csőn. A csoportokban állókra tekintett, és amikor megpil­lantotta a határőrség egyen­ruháját viselő matrózokat, mindent megértett. (Folytatjuk) „A Führer parancsára a csehországi Lidice község el­len megtorló rendszabályok hajtattak végre... A község, amely 95 házból állt, földig leégett. 199 tizenöt éven fe­lüli férfi lakos a helyszínen agyonlövetett, 184 nő a ra- vensbrücki koncentrációs tá­borba, 7 nő a theresienstadti rendőrségi börtönbe, 4 ter­hes anya a prágai kórházba, 88 gyermek Litzmannstadtb i szállíttatott, míg 7 egy éven aluli gyermeket egy prágai otthonba vittek. Három gyér meket németesítés c ból c • ó-birodalom területére szál­lítottak”. És a néhány nap­pal későbbi, 1942 július else­jei jelentés már arról szá­mol be, hogy „Lidice község­nek robbantás útján a föld színével egyenlővé tétele 1942 július 1-én 16 órakor végrehajtatott. Nevezett hely­ségben már egyetlen ház sem áll.” Hitler banditái teljes mun­kát végeztek. A falut úgy el­pusztították, hogy nyomaira is csak abból lehet következ­tetni; a barna termőtalaj tégla és cserép töredékekkel keveredik. Ez mutatja, hogy valamikor itt lakóházak vol­tak, s azokban emberek éltek. A domboldalban van a nagy tömegsír. Egyik Vége­ben sűrű élősövény. A szé­pen gondozott sírt koszorúk százai borítják. Nap mint nap zarándokolnak ide az emberek, hogy leróják kegye­letüket a hősöknek. A síron mindig van friss virág. Előt­te lapos, hosszú emléktábla, felírással. A szöveg nem pon­tos fordítással körül belül azt tartalmazza, hogy „A, hősök meghaltak, de toVább harcol­nak.” Bekötő űtra érünk. Egyik oldalon a rózsaliget széle, a másikon tábla: Lidice.^ Ez már az új Lidice. Kísérőnk el­beszélése szerint a borzalma­kat 28 nő élte túl. Részükre építtette újjá a községet a Csehszlovák Népköztársaság kormánya. Az aszfaltos utcák két oldalán szép, egyforma kertes családi házak sora­koznak. Számolatlanul is látszik, hogy ma már jóval több van huszonnyolcnál. Az utcákon emberek, asszonyok sietnek dolguk után. Mellet­tünk gumikerekes vontató halad el. Káposztával megra­kott pótkocsit vontat. A ker­tek alatt tehenek legelész­nek. A Völgy másik oldalán traktor szánt. Az iskolában gyerekek tanulnak, készül­nek fel az életre. Lidice bé­kés hétköznapjait éli. Hódi László Helyes irániban a Mariner— 4 Pasadena, (MTI): A Mariner—4 amerikai űr­hajó, amelynek feladata az, hogy a Mars bolygó mellett mintegy 14 000 kilométer tá­volságban elhaladva televíziós felvételeket továbbítsan a tá­voli bolygó felszínéről a Földre, hétfőn „megtalálta ve­zérlő csillagát”. Az űrhajó irányát a koz­mikus térségben ugyanis úgy adják meg, hogy a fényérzé­keny „szemét” ráállítják egy nagy fényességű csillagra. Az elmúlt órákban két sikertelen kísérletet tettek a Mariner—. csillagának megkeresésére; a „szem” ugyanis kétszer más csillagot választott ki és csu­pán a harmadik parancsra ta­lálta meg a Canopust, amely helyes irányba vezérli az űr­hajót. A sikeres manőverre a Földtől 643 000 küométerre került sor, a Földről kapott parancsnak megfelelően. A Mariner—4 sebessége ékkor 11910 km volt óránként. Ha minden a terveknek megfele­lően alakul, az űrhajó hét és fél hónap múlva halad el több mint félmilliárd kilométeres út megtétele utá© a Mars mellett Vasárnap este a Stanleyvil- le-i repülőtér kifutópályáján lezuhant és kigyulladt egy négymotoros repülőgép, amely a UPI jelentése szerint lő­szert és egyéb utánpótlást szállított a Csombe-féle csapa­toknak. Az Inbel, a belga kor­mány tájékoztatási hivata­la Brüsszelben olyan je­lentést tett közzé, hogy a gépet a felkelők gép­puskával lelőtték, s hogy a belga légitársaság tulaj­donát képező Dakota gép 44 utasa halt meg. A UPI szerint életét vesztet­te a kongói fehér zsoldos kü­lönítmény parancsnoka is: Leigeois ezredes. A belga ejtőernyősök visz- szavonása óta a kongói felke­lők sorozatos ellentámadáso­kat intéznek Stanleyville el­len, hogy visszafoglalják a várost. CSEHSZLOVÁKIAI ÚTIJEGYZET November Lidicében Kudarc wár a kommunistaellenes próbálkozásokra Luigi Longó beszéde Genovában mia megvalósítása ugyanis azt jelentené, hogy több kö- zép-oloszországi tartomány­ban a kommunisták jutnának vezető szerephez. Longo hangoztatta: kudarc vár a kommunistaellenesség kísérletének feltámasztására irányuló minden próbálkozás­ra, minden olyan törekvésre, amely a kommunistaellenes megkülönböztetés jegyében „hűtőszekrénybe akarja ten­ni” nyolcmillió olasz szava­zatát. Ha ez a nyolcmillió olasz szavazat nem létezne, Olaszország olyan politikai körülmények között élne, mint Nyugat-Németország, vagy Törökország. Ám a nyolcmilliós olasz, aki kom­munistákra szavaz, mind fontosabb része az olasz po­litikai életnek. Nem lehet ki- rekeszteni őket az ország és a községek kormányzásából, — fejezte be beszédét Luigi Longo. Róma, (MTI): Luigi Longo az OKP főtitkára vasárnap beszédet mondott Genovában a kommuniitsa Párt választási győzelmének 1 alkalmából rendezett tömeg- gyűlésen. A párt az észak- olasz kikötővárosban az elő­ző községtanácsi választások­hoz képest 5,5 százalékkal, a tavalyi képviselőválasztások­hoz másfél százalékkal növel­te szavazatainak számát, míg a kereszténydemokraták és szövetségeseik súlyos veresé­get szenvedtek. A kommunista szavazat- nyerés az olasz politikai élet legfontosabb jelensége, mivel új helyzetet teremt — mon­dotta. Az OKP főtitkára ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy a kereszténydemokrata vezetők országos szinten az összes reformok, köztük a tartományi közigazgatás re­formjának elszabotálását ter­vezik. A tartományi autonó­Szervezett politikai gyilkosság Göpöffopszágban meg. A körülmények arra val­lanak, hogy az aknát nemrégen, talán az ünnepség közben he­lyezték el. Az Egységes Demokratikus Baloldali Párt (EDA) három parlamenti képviselője — Kir- kosz, Teodorakisz és Paraszke- vopulosz — felkereste a tragé­dia színhelyét. Hétfőn nyilat­kozatot adtak ki; ebben rámu­tatnak: a robbanás körülmé­nyeinek tanulmányozása után arra a kétségtelen meggyőző­désre jutottak, hogy szervezeti politikai gyilkosság történt. Követelik, hogy a kormány kutassa fel és büntesse meg a gyilkosokat. Athén, (MTI): Vasárnap Gorgopotamosz gö­rög városkában nagyerejű ak­na robbant, 13 ember meghall és több mint Ötvenen megsebe­sültek. Az akna egy nagygyű­lésen robbant fel: Görögország minden részéből körülbelül húszezernyi tömeg gyűlt össze asszonyokkal, gyermekekkel az 1943. november 26-i partizán­hőstett évfordulójának megün­neplésére. A lelkes tömeggyű- Lés perceiben történt a pusztí­tó robbanás. A TASZSZ athéni tudósítója szerint az egyik áldozat holt­teste alatt egy amerikai gyárt­mányú akna gyutacsát találták De Gaulle kedden fogadja CsnmhÁt francia nép ellen. — Francia- ország becsülete, a francia- afrikai kapcsolatok jövője azt követeli, hogy mindenki tudo­mására hozzuk, szégyenletesnek tartjuk Lumumba gyilkosának jelenlétét Franciaországban. Hasonló értelmű nyilatkozat­ban tiltakoztak Csőmbe láto­gatása ellen a francia ifjúság különböző szervezetei is. Párizs, (MTI): Csombét, aki hétfőn reggel Párizsba érkezett a francia köztársasági elnök kedden dél­után fogadja. A kongói haza­fiak hóhérának megjelenése Párizsban felháborodást vál­tott ki a francia közvélemény­ben. Csőmbe fogadása a fran­cia elnöki palotában — hangoz­tatja az Humanité — kihívás a Intonln Nevotny Moszkvába érkezett képviselői fogadták a küldött­séget Miután a repülőgép le­szállt, Leonyid Brezsnyev és Antonin Novotny ellépett a diszszázad előtt, a zenekar a csehszlovák és a szovjet him­nuszt játszotta, majd 21 dísz- sortűz dördült el. Utána a csehszlovák vendé­gek és a szovjet vezető szemé­lyiségek a repülőtér állomás- épületébe mentek, ahol a moszkvaiak százai üdvözölték őket. Ezt követően Brezsnyev és Novotny beszédet mondott. A csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség, röviddel meg­érkezése után látogatást tett Leonyid Brezsnyevnél. Ugyancsak hétfőn a küldöttség felkereste a Kremlben Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnö­köt Moszkva, (TASZSZ): Antonin Novotnynak, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának, köztársasági elnök­nek vezetésével elutazott Moszkvába a csehszlovák párt- és állami küldöttség, amely az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a szovjet kor­mánynak meghívására decem­ber 4-ig tartózkodik a Szovjet­unióban. A küldöttség, amely hivatalos baráti látogatást tesz a Szov­jetunióban, megérkezett Moszk­vába. Az ünnepélyesen feldíszített Vnukovói repülőtéren a szovjet állam- és párt vezetői, diplo­maták, a moszkvai lakosság 1964. december 1. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents