Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

Sokat jelent a jó leltár Az ellenőrző bizottságok szerepe Több idő ez érdemi dolgokra Készülődés a zárszámadásra Felszabadulási szabadegyetem! előadássorozat Nyíregyházán A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Szabolcs- Szatrnár megyei Szer kezete történelmi szakosztályának rendezésében — hazánk fel- szabadulásának 20. évfordu­lója alkalmából rendezett ünnepségek keretében — szabadegyetemi előadásso­rozat kezdődik Nyíregyházán „Felszabadulásunk és új éle­tünk története” címmel. Az érdekesnek és tanulságosnak ígérkező szabadegyetemi so­rozat egyes előadásait olyan országos hírű történészek tartják, akik a témával külön is behatóan foglalkoztak az elmúlt években. Az 1944. március, 19, 1944. október 15 közötti időről dr. Karsai Elek tudományos kutató, ha­zánk felszabadulásáról Tóth Sándor kandidátus, a füg­getlenségi népfrontról és ez­zel összefüggésben Bajcsy- Zsilinszky Endre, tarpai vá­lasztó kerülete volt képvise­lő munkásságáról Tilkov'szky Loránd kandidátus, a pártok és osztályok küzdelméről a proletárdiktatúra megalaku­lásáig Mód Aladár egyetemi tanár, megyénk felszabadulá­sáról és az élet megindulá­sáról Hársfalvi Péter, főis­kolai adjunktus, a szabolcsi földreformról Horváth Sán­dor tanár, eredményeinkről és további feladatainkról Szi­lágyi Imre, a KSH megyei igazgatója tart előadást Az első előadást december másodikán rendezik a Besse­nyei klubban. Kónya Sándor egyetemi adjunktus „A fasiz­mus megerősödése Magyaror­szágon, a háborús készülődés kezdete” címmel tart tájé­koztatót — Milyen elgondolással vonják be az ellenőrző bizottságok elnökeit az oktatásba? WS5: Előtérben a tanyák villamosítása Mintegy két és fél milliót fordítanak hálózatbővítésre — Az évvégi előkészületek­nél, a zárszámadások készíté­sénél minden esztendőben ta­pasztalunk fejlődést. De a leltározást, mint a gazdasági mérleg alapját, több helyen még nem végzik kellő ko­molysággal. A leltározásért a tsz elnöke, megszervezéséért a főkönyvelő felelős. Az el­lenőrző bizottságnak törvé­nyes hatáskörébe tartozik ügyelni arra, hogy a leltáro­zás szigorúan a tényeknek megfelelően történjen, mivel e bizottságnak a feladata, hogy j a közgyűlésnek jelentést te­gyen a zárszámadásról, a gazdasági mérlegről. Most azt szeretnénk aláhúzni, hogy az ellenőrző bizottság — mond­hatnám —• kötelezően éljen a jogával — Kézzel fogható feladatok­kal akarjuk megbízni az el­lenőrző bizottságokat. Segít­senek már az előkészületek­ben is; olyan tagok kerül je­pek a leltározó bizottságok­ba, akjk ismerve e munka fontosságát, önmaguknak nem engednek meg lazaságot. El­lenőrizzék a leltározás üte­mének betartását, a munka pontosságát. Amennyiben hiá­nyosságot észlelnek, a felelős- ségrevonás ne maradjon el. — Miért tulajdonítanak nagy jelentőséget a pon­tos leltározásnak? — A leltározás igen fontos gazdasági mozzanat: az egész Katonákból traktorosok Évtizedekig dolgozott m gyárban lalcatosként. Mikor elbúcsúztatták, az igazgató megígérte neki, hogy majd gondoskodik róla, ne legyen egyedül öreg napjaira. János bácsi, a régi lakatos, a mun­kához szokott ember nem is bírta sokáig az otthon ülést. Csupán egy esztendeig élvez­te a semmittevéssel járó nyugdíjas napokat, néha be­bejárt a klubba, találkozni a cimborákkal, sörözni, ultizni, meg legalább beszélni a munkáról. Itt hallotta egyik alkalom­mal, hogy a gyár portást ke­res. Felkereste az igazgatót. — Tetszik még rám, emlé­kezni ? _ Hogyne,'maga a Tóth Jani bácsi a 2-es műhelyből. Jól esett az öregnek, hogy még nem felejtették el. — Mi járatban Jani bácsi? — Hallottam, hogy az igazgató elvtársék portást keresnek. Gondoltam szólok, hogy itt vagyok még én is... Meg annak idején az igazga­Kis történet: cft pőtíálialui tó elvtárs is említette, hogy nem tetszik rólam megfeled­kezni. Az igazgató végigmérte a kis öregembert. János bácsi észrevette. Kihúzta inasát. — El tudná látni? — kér­dezte az igazgató. — Már miért ne. Van ne­kem még erőm, hangom is, meg ismer mindenki a gyár­ban. Másnap munkára jelentke­zett az egykori lakatos. De csgk civilben. Valahonnan kerítettek részére egy nyütt tányérsakpát, melyen ott aranylott kopottan a felirat: portás. Szokatlan volt kezdet­ben, de nem törődött vele. Gondolta fő az, hogy újra itt van a gyárban és dolgozik. Bár ezt ő eleinte csak idő­töltésnek tartotta. Múltak az évek, ruhája megkopott, a tányérsapkát a mama rend­szeresen kipucolta, megvar- rogatta, mert újat nem ka­pott Jani bácsi. Ötödik esztendeje szolgált már portásként, de ruhája nem volt. Pedig, hogy szeret­te volna, hp neki is olyan barna posztóból készült, me­leg gúnyája, s új sapkája van, mint a kollégáknak. Bántotta az öreget, de nem szglt. Egyik alkalommal meghallotta, hogy magas vendégek érkeznek a gyár­ba. Hivatta az igazgató. — János bácsi! Holnap úgy kell fénylenie, mint a su- viszk. Magas vendégek ér­keznek a minisztériumból. — mondta az igazgató. ä— Majd megmondom ott­hon a mamának, hogy vasal­ja le a ruhámat, s tisztítsa ki a sapkát. — Hová gondol? Ebben a ruhában? Nem lehet. Majd kap egy igazi, szép sújtásos portásruhát. Felcsillant a szeme. Dél­után már fel is próbálta, s másnap szépen pödrött fér hér bajuszával, feszes vi­gyázzállásban köszöntötte o portásfülke ajtajában az ér- ■ kező magas vendégeket. Na-! gyón boldog volt. Ez a bol- j dogság azonban amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is szállt. El, mert amikor a miniszteriális vendégek el­mentek, újra hivatták az öreget. Elvették tőle a szép portásruhát, mert csupán er­re az egy alkalomra kérte j kqlcsön a? igazgató, hogy szégyent ne valljon. János bácsi pedig remény- j kcdik. Hátha hamarosan újabb magas vendégek ér­keznek a gyárba, hogy újra igazi portásruhát ölthet ma­gára. Farkas Kálmán Egyik nap délutánján a gépállomás igazgatója, a me­gyei és a járási népfrontbi- zottság képviselője, jóval munkaidő után, a traktoros­képzés helyzetéről beszélge­tett. A körzetből valamennyi érdekelt tsz elküldte a je­lentkezett fiatalokat a tan­folyamra, de az igazgató mégis elégedetlen. Egyrészt a tapasztalatok alapján je­lentkezett a gondja; képez­zük a traktorosokat — mond­ta — és mégsincs soha elég belőlük. Valamit, valami nagyot kellene tenni ahhoz, hogy végre telítettséget ér­jünk el: ha lesz is vándorlás, az elmenők helyébe azonnal más álljon. No, meg országos elgondolás, hogy minden tsz-fiatal értsen a gépekhez. — Ha a Honvédelmi Mi­nisztérium... A fiúk tizen­nyolc éves korukban, több­ségük szakma nélkül vonul­nak be katonának. Utána kezdenek valami szakmát ta­nulni... A jelenlévők hasznosnak tartották a hangosan kimon­dott gondolatokat. Csakhát... És másnap, szinte az igaz­gató gondolatainak bátorítá­sára olvassuk a Népszabad­ságban: „Egyetemre készül­nek katonaidőben.” A gépállomás igazgatója azt fejtegette, hogy a bevo­nult fiatalok katonai idejük alatt a fejlett technikával is­merkednek meg. — El tu­dom képzelni — mondta, — hogy megoldhatnák: a két esztendő alatt, szoros össz­hangba a honvédelemhez szükséges technikai ismere­tek megszerzésével, lehetősé­get teremthetnének arra. hogy a kedvét érző fiatalok elsajátítsák a traktorvezetés tudományát, s jogosítványt js szereznének erre. Évente így sok ezer fiatal lépne vissza a polgári életbei, kezében egy hasznos szakmával. — Még azt is el tudnám képzelni — tette hozzá _, hogy a tsz-ek bevonult és a honvédségnél traktoros szakmát szerző fiaikkal szerződést kötnének. Például olyat, hogy a sikeres traktorvezetői vizsga, illetve a leszerelés idejére annyi ja­vadalmazást adnának a fia­talembernek, amennyit azok kapnak, akik otthon öt vagy hat hónap alatt szerezték meg a jogosítványt. Jó lem ne ez az anyagi indulás í fiatalnak a katonaság után s ezért vállalná, hogy leg' alább egy esztendeig a tszí ben dolgozik traktoroskén1 vagy más gépkezelőként. Ezeket a gondolatokat va tette fel a gépállomás igaz gatója­Talán nem is minden ha szón nélkül. Felnőtt komolysággal Százezer szabolcsi fiatal ügye bizonyítékaként annak, hogy megyénk fiataljai — helyesen — nem a múltra, a végzett munkára, hanem a sürgős ten­nivalókkal szolgáló jövőre for­dítják figyelmüket. Tornyos­pálcától Tiszavasváriig és Zá­honytól Csengerig lehetett ta­pasztalni azt is, hogy a mi if­júságunk túlnyomó többsége nem illúziókat kíván kergetni, hanem a jobb, gazdagabb élet­re célzó igényét nyomban alá­támasztja megalapozott ígéret­tel, munkavállalással. Fiatalsá­gunk nagyobb része tudja, hogy a szebb ruháért, a kultú- ráltabb életért az eddiginél sokkal jobban kell dolgoznia és kész is erre a munkára. Feltétlenül nagy eredmény­nek kell tekintenünk, hogy a vezetőségek újjáválasztása köz­ben szinte az egész társadalom szívügyévé vált az ifjúság ne­velésének nehéz és fárasztó munkája. Termelőszövetkezeti és üzemi gazdasági vezetők ad­ták meg nagy nyilvánosság előtt az ifjúsági brigádoknak kijáró erkölcsi elismerést s Ígérték: a jövőben elgördite- nek minden akadályt az ilyen munkakollektívák megszerve­zése, segítése elől. A legkisebb faluban is újra napirendre ke­rült a művelődés, a szórakozás, a fiatalok anyagi ösztönzésének ügye, konkrét terveket dolgoz­tak ki a meglévő hiányosságok felszámolására. Ipari "vállala­tainknál az éves tervek mara­déktalan teljesítésére, termelő- szövetkezeteinkben, gépállomá­sainkon és állami gazdasága­inkban a betakarítás, az őszi mélyszántás és a téli gépjaví­tás gyors és jó minőségű el­végzésére tettek fogadalmat a legifjabb szakmunkások. Sok helyütt sürgették a szakmun­kásképzés kiterjesztését, a me­rev rendelkezések felülvizsgá­lását. Éppen a számvetés köz­beni eredmények szolgálnak biztosítékul arra, hogy ezek a vállalások nem pillanatnyi fel­lángolások, hanem megyénk szervezett ifjúsága felnőtt ko­molysággal kér részt a fejlődés ütemének meggyorsításából. A. S. Két hét múlva , összeül a KISZ VI. kongresszusa, hogy összegezze a szervezett magyar ifjúság eddigi tevékenységét és* irányt mutasson a szocializ­mus teljes felépítésében reá háruló kötelességek végzéséhez. Ismert és éppen ezért szük­ségtelen most újólag számba venni azokat a termelési nevelé­si eredményeket, amelyeket a KISZ ért el a legutóbbi kong­resszus óta. Alapszervezetek­nél, járási küldöttértekezleten százak és ezrek vázolták meg­látásaikat, elgondolásaikat a holnapi kötelesség maradékta­lan teljesítésében. Megerősö­dött és újult erővel munkához látott KISZ-vezetőségeink még csak most rendszerezik a szer­teágazó feladatokat, miközben fokozott figyelmet szentelnek a soron következő mindenapi munka végzésére. Érdemes azonban már most is áttekin­ted a fiatalok tanácskozásso­rozatának néhány lényeges vo­nását. Első helyre kívánkozik az őszinteség, a problémák bátor felvétele. S szinte valamennyi tanácskozáson kitűnt, hogy a fiatalok szépítés, lakkozás nél­kül tárták fel a gondokat, amelyek akadályozzák az elő­rehaladást így volt ez még a megyei tanácskozáson is ahol például az Apagyl Állami Gazdaság, vagy a Mezőgazda­sági Gépjavító Vállalat fiatal­jainak képviselője bírálta a -negyei bizottság munkáját a visszatérő negatív jelenségek miatt Egyikük elmondta: va- amilyen formában sürgősen meg kellene oldani a falusi, tanyasi fiatalok téli foglalkoz­tatását, mert enélkül hiába orvezünk téii oktatást szerveze- \ élet felendülést. Másikuk azt kifogásolta, hogy nem eléggé laposan készítik elő a nyári !' ISZ-vezetőképző táborok ogramját: van olyan fiatal, a'íi három-négy hetet is elnya- fol, először mint vezetőségi l g, aztán mint propagandista, : ujd mint sportos és végül n int líiyezető. De a járási és k zségi küldöttértekezletek ngulatára is inkább a kriti- kii, mint az öntömjénező lég­kör volt a jellemző: meggyőző Hamarosan véget érnek a mezei munkák, s a szövetke­zetek vezetői megkezdik a zárszámadási, ezzel együtt az 1965. évi tervkészítési munká­kat. Jánosdeák Bélától, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya főkönyvelőjétől ér­deklődtünk az évzárással kap­csolatos munkákról. — Hol tartanak a kö­zős gazdaságok zárszám­adásainak előkészíté­sében? — A járási tanácsok mező­gazdasági os-.cályainak dolgo­zói négynapos előkészítő ta­nácskozásom vettek részt A korábbi években legkevesebb egy hétre volt ehhez szükség, mert az időnknek felé: elemi dolgokra, például a munkasé­ma kidolgozására kellett for­dítani. Az idén változtattunk ezen. Elkészített zárszámadá­si és költségvetési sémát kap­tak már korábban, azokat megismerték, így a megbeszé­léseken több idő volt az ér­demi doifol; megvitatására. , — Ennek az elgondolásunk­nak az alapján történik ezek­ben a napokban a járási ta­nácsokon a tsz-főkönyvelök tájékoztatása, az ellenőrző bi­zottságom elnökeinek eligazí­tása is. Uj, hogy a termelő­szövetkezeti csoportok főköny­velőit szintén bevontuk az oktatásba. Ezután december 15-ig lesz idejük a főkönyve- lóknak „ könyvvitel rendezé­sére, a leltározó bizottságok megalakítására, hogy a leltá­rozást január 5-ig befejezhes­sék. évi tevékenység összegezése. A lelkiismeretes leltározáson múlik a zárszámadás reálissá- ga. A valóságnak nem megfe­lelő az a leltár, amelyiknél az egyes értékeket csak úgy saccra-szemre állapítják meg. Akár „szépítik”, akár lefelé számolják a tényleges értéke­ket — mindkét esetben kel­lemetlen helyzetbe kerülnek a tsz vezetői. Ha többet „hoz­nak” ki a leltárban, mint a valóság, nincs mögötte az ér­ték, az anyagi eszköz; azt ami nincs, nem tudják elosz­tani. Ennek pedig igen káros az erkölcsi, közösségi kiha­tása. A túlzott óvatosság, amely alapjában véve szintén könnyelműség, a következő termelési évre hat ki káro­san. A negatív^ eredményekkel meg kell terhelni az 1965-ös évet. Szinte iskolapéldája volt ennek tavaly a nyírbogán Rá­kóczi Tsz zárszámadása. A leltár alapján mérleghiány je­lentkezett, s ez megbénította az idei pénzügyi tervet, ve­szélybe került az előlegek kifi­zetése is. Későbbi ellenőrzésnél derült ki, hogy a hanyag mun­kával kimutatott mérleg­hiánnyal szemben több mint egymillió forint volt az ered­ményjavulás. — Hogy egyik eset se for­dulhasson elő, azért határoz­tuk el az ellenőrző bizottsá­gok nagyobbmérvü aktivizálá­sát a leltározásnál. A valósá­got kell tükröznie a mérleg­nek még akkor is, ha ez a valóság rideg: nem tükrözi a korábbi terveket, vágyakat A leltár, a zárszámadás az alapja a következő évi terv­nek, és annak, hogy a célki­tűzéseket valóra tudják vál­tani. A hamis leltár hanrssá teszi a következő év tervét. — Mit jelent az ellem őrzi bizottság bevoná­sa? —- Az ellenőrző bizottságok fokozott bevonásával a tsz- vezetőknek akarunk több se­gítséget adni. Például az ed­digiektől sokkal nagyobb pon­tosságot igényel a mezei lel­tár felvétele. A jövőben a teljes termelési értékbe a mezei leltár értéke is beszá­mít. A korábbi években ez még nem volt. Az ellenőrző tevékenység zöme a számvi­tel területén csúcsosodik ki. Ehhez legalább a szakmai is­meretek minimuma szükséges. Előrelátóan tették több he­lyen, például p vásárcsnamé- nyi járásban, hogy az ellen­őrző bizottságok tagjait köny­velői iskolára küldték. Hasz­nos lenne máshol is követni ezt a kezdeményezést. — Hadd említsem még meg befejezésként, hogy a tel­té rozás jó előkészítéséhez nél­külözhetetlenek valamennyi gazdaságban az állat- és a terménymérlegek. Arra is igen nagy szükség van, hogy a közös gazdaság számviteli szakemberei idejében mérjék fel a 3004 /6-os kormányhatá­rozatból származó kedvezmé­nyeket, és a banknál számol­ják el ezeket. Tapasztalataink szerint ugyanis sokmillió fo­rintos kedvezménytől csufá-. figyelmetlenség, gondatlanság miatt esnek el a tsz-ek. S. A. Minden évben jelentőser bővül megyénk villamosháló­zata. A jövő évi tervjavaslat kidolgozásánál különös figyel­met fordítanak a külterületi lakott helyek villamosítására Erre a célra kétmillió forint áll rendelkezésre, ami a tanácsok helyi erőfor­rásaiból 2,4 millióra növelhe­tő. A pénzből többek között villamosítják a Kékesétől 30C méterre fekvő Csemjéntele- pet. Kékesét 1956-ban villa­mosították. Már akkor tervez­ték, hogy a vezetéket a tele­pülésre is bekötik, ez azonbar mindig elmaradt. A terüld országgyűlési képviselője töbfc esetben szóvá tette a panaszt, amely jövőre végre elintézési nyer. 41 fogyasztó bekapcsolá­sa válik lehetővé. Ugyancsak villamosítják a Nyíregy­háza közelében fekvő 348 lakosú Világostanyát, 123 családnál gyullad ki a Vil- lány. Lényegesen nagyobb te­lepülés a Tiszalök—Kisfásta- nya. Itt 637 fő él. A tanyán lévő termelőszövetkezeti ma­jor villamosítása már koráb­ban megtörtént, így a kivite­lezés folyamán nem szükséges a transzformátor építése. A 630 e?er forintos állami támo­gatásból és a HO ezer forintos helyi hozzájárulásból 150 fo­gyasztót tudnák bekapcsolni A Manda II. és a Lóczá-bo- kor villamosításával továbt folyik Nyíregyháza külterület: lakott helyeinek a bekötése. A most megépülő primer ge­rincvezeték lehelévé teszi, h°gy a következő években gazdaságosabban viUamcsit- hassanak. Legindokoltabb talán a Vit- ka-Pétőfi tanya villamosítása. A településen például egyál­talán nincs rádió. A kulturá­lis élet fellendítéséhez jelen-, tősen hozzá fog járulni az a tény, hogy 76 családnál kötik be a villanyt. Belterületi hálózatbővíté­sekre az Országos Tervhi­vatal 20 kilométernyi há-> lózatot biztosított me­gyénk részére. A községenkénti elosztásnál figyelembe vették a legfonto­sabb igényeket. A TITÁSZ szakembereivel együtt hely­színi felméréseket végeztek, mérlegelték, hogy honnan ér­kezett be a tanácstagokon ke­resztül legtöbb ilyen irányú közérdekű bejelentés. Ennek alapján Nyíregyházán 3 kilométer hálózatbővítésre kerül sor, a fennmaradó 17 kilomé­tert pedig 17 község között osztották fel. Megyénkben jelenleg 300— 350 kilométer belterületi vil­lanyhálózat hiányzik. Ezért a megyei tanács tervosztálya ja­vasolta, hogy még 10 kilomé­ternyi bővítésre, valamint a Benkőbokor és a Balkány- Perkedpuszta villamosítására adják meg a keretet. (bt)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents