Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 269. szám

Amíg nem késő...! Beszélgetés dr. Dömény Istvánnal, az Országos Közúti Balesetelhárítási Tanács titkárával A Kígyóst ele p hetven éve Egy mai cigány vaj da, aki esti iskolába jár Miért halt meg Bódi Gusztáv csecsemő ? A kétszeres életmentő Segítség, felborult a csónak! — „Valami belülről irányított...” be fiatalember, Körtvélyessy János, a balsai tsz öntözőmo- tor kezelője. Hogy történt, s mint történt? — Akadozva bontakozik a kép a visszaem­lékezés nyomán. Nehéz erről beszélni még ma is: munkatár­sakat, bajtársakat veszítettek el. Kecskedi Ferenc a testvér- bátyját. — Az volt a szerencsém, hogy a nagy gumicsizmákat egyből le tudtam rúgni és a kabátot is letéptem magamról — mondja Kecskedi Ferenc. — így feldobtam magam. Hiába tudtak úszni a többiek is. a csizmák horgonyként húzták őket a mélybe. — Nekem a jobblábamon maradt a csizma, nem tudtam letépni — emlékezik az 52 esz­tendős Bajor János. — Nagyon kimerültem, ha János egy per­cet késik — mutat Körtvélyes- syre —, akkor... — Mit érzett, amikor el­hangzott a segély kiáltás? — kérdem a szó nélkül üldögélő fiatalembertől. — Semmit. Egyáltalán sem­mit. Mintha nem is gondolkod­tam volna. Valami belülről irányított: ember van veszély­ben! Rohanj! Aztán akkor scsúdtam, amikor fellármázták a falut, és édesanyám sírva szaladt le a partra... Sejtette, tudta, ha én a közelben va­gyok... Ismerte vakmerősége­met... — De azt már nem lát­ta, amikor lebuktam a víz alá, a hálót kibogozni — teszi hoz­zá gyerekes bűntudattal. Pillanatnyi csend. Halász Ottó, az Állami Biztosító igaz­gatója kezd beszélni. — ... fogadja el tőlünk a fel­mérhetetlen erkölcsi elismerés mellett ezt a táskarádiót Cse­kélység, de a megmentettek, a társadalom hálája... Ezüstlemezen a név: „Kört­vélyessy Jánosnak, a kétszeres életmentőnek”. — Vigye el magával — biz­tatják. — A katonasághoz... Körtvélyessy János, a kis ünnepséget követő napon vo­nult be sorkatonai szolgálatra. Ma már minden bizonnyal rajta feszül az egyenruha. — Bízom magamban — mondta az ünnepségről bú­csúzva —, hogy katonaként is megállóm majd a helyemet... Szüleim is ezt várják tőlem. S. A. Néhány ház falát vakító fe­hérre meszelték, s a nád meg a szalmatetők helyére pirosló cserepek kerülnek. De ezek csupán foltozgatások, nem so­kat változtatnak azon, hogy a lakások alapjában egészségte­lenek. — Nagyhalász csecsemő-ha­lálozásoknak hatvan százaléka a Kígyóstelepről került ki. És ez a szám lényegesen kisebb a néhány év előttinél — mondja az orvos. Az általános vélemény az, hogy ott, a Kígyóstelep jelen­legi helyén, a viszonyokat csak javítani lehetne, gyöke­resen megváltoztatni azonban lehetetlen, ezért teljes egészé­ben felszámolják. És most várnak a Kígyóste­lep lakói. A kormány rendezte a cigá­nyok részére kiadandó házhe­lyek ügyét. Nagyhalászban is megkapják ezt, a tanács már felparcellázta a kijelölt terü­letet. A telep mellett vezeti út túlsó oldalán építhetik ta­vasztól új házaikat Tóth Fe- rencék, Balogh Mihályék. Ha­marosan villanyt vezetnek er­re, és az örökké sáros közbe járdát építenek. így ér véget néhány év múl­va a hirhedett nagyhalászi Kí­gyóstelep hetven éves törté­nete. A nyomorgást a munka és a kereset váltotta fel a te­lep lakóinál, ezentúl szellemi fejlődésüknek sem lehet aka­dálya. Kun István pénzt keresni. Havonta ezer­nyolcszazat ad haza, a többi vonatra, szállásra, cigarettára marad. — Nem lenne itt semmi baj, ha nem volna olyan nagy a tudatlanság. Azt hiszi elvtárs, én nem érzem, hogy nem tu­dok írni? Még a fizetési jegy­zékre is csak két keresztet raj­zolok. Tóth Ferenc a többieket kérdezi, ki analfabéta? Vagy húszán feltartják a kezüket — Cigányosztályokat létesí­tettünk az iskolákban. Most járnak hatodikba és hetedik­be. Az új telep A telepről sokan elhatároz­ták, hogy tovább taníttatják a gyereküket, de ennek még nem látszik az eredménye. Nagyhalászban két cigánytelep is van: az egyik a Kígyós, a másik a tyuksori. A két tele­pen él a falu lakosságának ti- zedrésze. A faluból évente 100—150 gyerek középiskolába, 40—50 fiatal felsőiskolába jár. A két cigánytelepről ez évben került ki az első ipari tanuló. (Igaz, az is a tyuksoriról.) A viskók kétharmada ma is olyan, mint régen, csak a földbevájt putrik tűntek el. előtte megjelent a rendelőben Tóth Ferenc vajda, és kérte, halasszák az előadást máskor­ra, mert a telepen sok a ré­szeg s botrányba fulladhatna. — Nem olyan régen még azt mondták: száz év kell, míg a cigányokat munkára fogjuk — mondja a tanácselnök. — Hát kérem ma a Kigyóstelepen minden férfi dolgozik. Néhá- nyan a tsz-ben, állami gazda­ságban, a legtöbbjük azonban messze jár, kubikoL De dol­gozik és keres. — Keresnek — folytatja a vajda és a tántorgó szürkeru­hás felé mutat, — de még nem tanulták meg elkölteni a ke­resményt. T De a Bódiék lakásától' nem messze felépült a telep első vé­céje is. Beljebb néhány há­zon már cseréptető várja az őszi esőzéseket. Közülük egy a Balogh Mihályé. A szoba „padlója” döngölt homok. Két ágy, asztal, szé­kek. Bár kopottak, mégis ott­honosabbak a Bódi Gusztávé­nál. — Megvan a pénzem bútor­ra — mondja Balogh Mihály, — de majd csak akkor veszem meg, ha felépítettem az új há­zamat. Balogh Mihály azok közé tartozik, akik nem fölöslege- ean utaznak messze munkára, A Kígyóstelep Nagyhalász mellett van, a falu szélén. Az utcáról keskeny, sáros köz ve­zet oda, amelynek közepét mélyen kivágták a tsz erre já­ró zetorjai. Áll a víz, és nem vezeti le senki. — Kétszáznegyvennégy lélek lakik itt — mondja Tóth Fe­renc, a telep vajdája, Tóth Ferenc hat elemije Nagy József, a tanácselnök beszeli a vajdáról, hogy gye­rekkorában csak egy osztályra tellett az iskoláztatáskor. A ma negyvennégy éves Tóth Ferenc később esti iskolába járt — mégpedig szorgalmasan, — és ott végzett el még ötöt. Most tanácstag, az egészségügyi ál­landó bizottság aktivistája. — Szégyellem én elvtárs, amit itt lát — mondja a vaj­da. — De higgye meg, akik benne élnek, nem tehetnek a sorsukról. Bódi Gusztávnét keressük. Bódinénak júniusban megbe­tegedett háromhónapos kisfia. Az orvos kórházba utalta. — A férjem elissza a kere­setét, nincs pénzem kórházra — hajtogatta Bódiné, és az or­vos hiába magyarázta, hogy a kórház ingyenes, hajthatatlan maradt. A kisgyermek pedig néhány nap múlva meghalt. Bódinét és férjét nem talál­juk otthon, csak a férj any­ját. s — Elvette a jő isten — só­hajtja pipája mellől az idős cigányasszony. — Nem törődnek a gyere­kekkel — mondja Tarr Balázs doktor. Bódinénak az első gyermeke is meghalt, utána a második, és azóta ismét szült. Mindennap be kell hoznia a gyermeket, én aztán alaposan megvizsgálom. Csak így tudom megelőzni a bajt. Pedig jó se­gítségem van. A védőnő, Szem­ző Sarolta, névszerint ismeri a telep összes lakóját. Előfor­dul, hogy maga hozza be a be­teg gyereket a rendelőbe. Minden férfi dolgozik Később a csecsemő-tanács­adásról beszél, meg az elő­adássorozatukról. A tajnács- adás ingyenes, de a telepiek nem mennek be miatta a fa­luba. Tarr doktorék fordítot­tak a dolgon és kijöttek ők. Az elsőn szép számmal meg­jelentek az asszonyok, de nem az előadás érdekelte őket, ha­nem cukrot, lisztet, zsírt, szap­pant követeltek. — Pedig van pénzük — mondja a telepi Balogh Mihály és az út felé mutat. Tántorog­va közeledik egy szürkeruhás fiatalember. — Janiék pénte­ken kaptak fizetést. A második előadást elverte az eső. A harmadikat egy va­sárnap tartották volna, de' vezethető az a fkoholfogyasz. tásra. Sok gépkocsivezető azt hiszi, hogy feketekávéval, kü­lönféle élénkítő szerekkel csökkentheti a hatását. — Közútjainkon gyakori a balesetek áldozatainak cscrbenhagyása. Mi a vé­leménye erről? — Rendszerint az ilyesmi is az alkohollal függ össze. A közlekedés biztonsága szem­pontjából ezt a bűncselek­ményt tartjuk a legsúlyosabb­nak. Bár bíróságaink, élve a Legfelsőbb Bíróság ide vonat­kozó iránymutatásával, ma már maximális büntetést szab­nak ki a cserbenhagyókra, mégsem csökken, a segítség- nyújtás elmulasztásában vét­kesek tábora. 1963-ban 521 ilyen bűncselekmény történt hazánkban, az idén, az első fél év adatai szerirat 40%-os emelkedés tapasztalható. Több mint 120 sérüléses bal­esetnél a gázoló gépjárműve­zető szintén cserbenhagyta áldozatát. A szomszédos bará­ti országokban szinte ismeret­len az ilyen bűncselekmény. Mindenképpen indokolt, hogy a közvélemény nálunk is hatá­rozottan szembeforduljon az országutak „kalózaival”, a la­kosság segítsen a kézrekeríté- sükben. Igaz, a segítség ed­dig sem maradt el; nagyrészt ennek köszönhető, hogy az ál­dozatukat cserbenhagyó jár­művezetők néhány óra múlva — egy-két kivételtől eltekint­ve —rendőrkézre kerültek.-* Miben látja a legfonto­sabb tennivalókat? — Az Országos Közúti Bal­esetelhárítási Tanácsot az a felismerés hozta létre, hogy a baleseteket meg kell előzni. Erinek érdekében mindenek­előtt támaszkodni kell a köz­úti fegyelemben kitűnt autó­sok nagy táborára. Gépjármű- vezetőink zöme ugyanis figyel­mesen és körültekintően köz­lekedik. Sokatmondó adat: a balesetmentes közlekedésért kitüntetett hivatásos gépkocsi- vezetők száma jelenleg Ma­gyarországon megközelíti a húszezret. A kitüntetett gépko­csivezetők csaknem kétmilliárd kilométert vezettek baleset- mentesen. Sok példát idézhetnék, ami­kor a gépkocsivezetők figyel­messége, lelkiismeretessége mentett meg embereket, akik könnyelműen kihívták maguk ellen a sorsot. Nem, nem ró­luk van szó, amikor hangsú­lyozzuk a fegyelmezés, a szi­gor szükségét a mai közleke­dési rend megszilárdításában, hanem a felelőtlen, hetvenke- dő autósokról és motorosokról. Sokan, sokat okulhatnak egyik filmünkből, amelyet „Amíg nem késő” címmel vetítenek a mozikban. Az Egészségügyi Világszer­vezet adatai szerint az ország­úti belesetek több halálos ál­dozatot követelnek a világon, mint a fertőző betegségek. 1963-ban csaknem 200 ezer em­ber halt meg autóbaleset kö­vetkeztében, a sebesültek szá­ma pedig több mint 15 millió. Előzetes adatok tanúsítják: L964 első tíz hónapjában to­vábbi növekedést jelez a köz­úti balesetek grafikonja. S bár a járművek számarányát te­kintve nálunk kevesebb az or­szágúti baleset, mint a legtöbb nyugati országban, az utóbbi »vekben mind feljebb szökik a »leseti statisztika. Hazánk- nan elsősorban vidéken emel­kedett a közúti balesetek szá­ma; 1960-tól 1963-ig csaknem n duplájára. A halálos és sú­lyos sérülések 78 százaléka is l falvakban, községekben tőr- ént. Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk dr. Dömény Ist­vánnal, az Országos Közúti balesetelhárítási Tanács tit­kárával. — A legtöbb és legvégzete- :ebb szerencsétlenségben a mo- orosok játszanak közre — nondta dr. Dömény István. — Egy év alatt 210 halálos és :saknem 2000 olyan sérüléses »lesetet okoztak, amelynek izenvedő alanyai közül nagyon lokan egész életükre nyomo- •ékká váltak. Arra is utal a statisztika, hogy 1954 óta két­szeresére nőtt a motoros bal­hetek száma. Más adatok sze­nt a járművezetők hibájául élrótt balesetek egyharmadaa notorosok figyelmetlensége, 'ondatlansága miatt történik. — Mi rejlik a statisztika mögött? . — Mindenekelőtt abból kel! kiindulni, hogy a motorkerék­pár ma már tömegcikk. Je- enleg 350 ezer fut belőle or- izagütjainkon. Az orvos- és a ogtudomány világszerte be­hatóan foglalkozik a motoros »lesetek, a végzetes szeren- isétlenségek megelőzésének kérdéseivel; Nemrég kétnapos ogi konferenciát rendeztek Sí­kokon. Ezúttal a közlekedés- og képviselői ismételten han­got adtak annak a kívánság- iak, hogy a bukósisak viselő­ét a KRESZ kötelező szabály­ként írja elő minden motoros­ba, minden utasra, függetlenül i sebességtől. Jelenleg ugyanis :sak 60 kilométeres sebesség íelett kötelező a bukósisak vi­selése. Nálunk 1963-ban ter- ledt el a bukósisak, s kedvező eredményre vezetett: egyhar- nadával csökkent a motoros »leseteknél oly gyakori topo­lya- és agysérülések száma. Természetesen a bajok meg­előzésének legfontosabb re- ;eptje továbbra is az ittas ve­hetők szigorú ellenőrzése ma­ad. De nemcsak a motorosok­nál, más járművezetőknél is gyakori az ittasság. A jármű­vezetők közúti baleseteinek csaknem 20 százaléka vissza­„így élek én, Turricsén" Pályamunka és siker — A léma a Piaiatok — Fgyedül a faluban diplomával van szakemberre. Eljöttem, szétnéztem, ittragadtam gya­kornoknak és a diploma meg­szerzése után, közel egy éve Turricsén vagyok. — A turricsei ifjúságról írt a pályázatában? — Igen. Magam is fiatal va­gyok, nem okozott nehézséget megismerkedni velük, meg a gondjaikkal. Érettségi után egy évig mezőgazdasági munkás voltam. Magam is éreztem, mi­lyen a fiatalság sora falun, a földeken. — Mivel foglalkozott? — Azzal, hpgy lehet itthon megtartani a fiúkat, lányokat: javítani a munkalehetőségü­kön, keresetükön, megterem­tem a szórakozási alkalmakat, és a fcsz-vezetők, a tagok eh­hez jobban használják fei a kulturális alapot — És a saját szórakozása? — Nagy Pista bácsiék a szállásadóim. Gyerekükként gondoskodnak rólam. Három- négy heten ként elutazom Deb­recenbe. A többi vasárnap itt­hon. Van már szórakoztatóm; nemrég turistaúton voltam a Szovjetunióban, ezt a táskará­diót vettem — mutatja. — Sikerült megvalósítani a fiatalsággal kapcsolatos terve­ket? — Még gyakornok koromban szakmunkás tanfolyamot szer­veztünk. Persze ez nem ifjú­sági dolog: van köztük 20 éves­től hatvan-hetvenesig min­den korú ember. A harminc­két tanfolyamistá most kez­di a következő évet. Kezd jól alakulni — A fiatalok? Megalakítot­tunk egy ifjúsági öntözőbrigá­dot Három fiút elküldtünk tanfolyamra. Ök szakmunká­sak, 15 százalék többletkere­settel. — Nemrég megállít Ha­di Pista, az egyik brigádtag} — Hogy lehet az — kérdi —s amazok többet keresnek? _ Szakmunkások — feleltem. — Akkor ezen a télen én is me­gyek tanulni — válaszolta. — Ketten mennek, vagyis hár­man, köztük egy fiatal barom­figondozó is., — Csináltunk „Ki mát tud?** versenyt Húsvétra a tanács, a tsz vezetőségéből, a pedagógu­sok közül néhányan színdara­bot tanultak. Most már a fia­talokkal együtt készülünk egy újabb előadásra. Ez is megin­dult. Hallom, két-három fiatal készül vissza a faluba az el­vándoroltak közül... — Kezd úgy alakulni, ahogy elterveztük. A fiataloknál is, a termelésben is. A rossz esz­tendei ellenére megtartjuk a tavalyi gazdálkodási szintet Elmenni? Nem, nem akar — Egyedüli szakember a tsz-ben. Megbirkózik a felada­tokkal? — A gazdaság területe nem éri el a kétezer holdat. De emberi, szemléletbeli gond van annyi, mint egy nagy tsz-ben. A termelés alapvető fogásai­nak az alkalmazása már mind kevesebb ellenállásba ütközik. Mert ilyen volt jócskán. A gyeptörésnél például erősza­koskodnom kellett. Eredménye: harminc holdon 840 mázsa csö­ves tengeri. Máskor meg kéz­be vettem a kaszát, s megmu­tattam; lehet másTcént is csi­nálni. — Melós voltam — mint említettem —, érettségi után Nemcsak beszélni tudok vala­miről. És ez, látom, sokat se­gít abban, hogy az idősebb emberekkel is könnyebben megértjük egymást. — így élek én, Turricsén. Elmenni? Nem, nem akarok innen. Samu Andrá» A pesti rádió az idei tava­szon hirdette meg „A falusi ifjúság helyzete” című pályá­zatát. Messze a fővárostól, egy kis szatmári faluból, Turricsé- ről is érkezett pályamunka. Si­keres munka volt, mert szer­zőjét meghívták a nyilvános vetélkedőre, ahol a negyedik helyezéssel járó díjat, a két­hetes lengyelországi üdülést szerezte meg. Igen nagy jóindulattal ne­vezhetjük irodának az egyik végén másfél, a másikon há­rom méter széles helyiséget. Benne egy kisebb asztal, a na­gyobb sarokban könyvekkel telerakott szekrény, a falakon számoktól tarkálló kimutatá­sok. Az asztal mellett két szék. Amikor a harmadikat behoz­zák, szűkösen férünk el. Elment, szétnézett es • • • Bajkán Barna tavaly vég­zett, s egyedüli szakember a turricsei Béke Termelőszövet­kezetben. A Hajdúságba való, Debrecenben tanult. — Hogy került erre az el­dugott helyre? — Kis gazdaságot akartam, ahol HolIphpt c7iíl-cóa Egy kiúszott, három pedig... A partra özönlött a nép. Nagy halászháló került elő. Nem mentésre. Ahhoz már ké­ső volt... Keresésre. A háló gyökérbe akadt. A szőke fiú vizesen, csapzottan továbbra is ott maradt a keresésnél. Le­bukott a Tisza fenekére. Fél perc, egy perc. Végre kitépte a hálót. És még ehhez hasonló eset kétszer. Késő estig kutat­tak. Eredménytelenül, csak másnap, harmadnap sikerült megtalálni a vízbefultakat. Mindez három hónappal eze­lőtt történt. Az újság, a rádió rövid hírben ismertette a szo­morú esetet. Nyíregyházán, az Állami Biz­tosító székházában egy kis tár­saság gyűlt össze a minap: Bajor János rakamazi, Kecs­kedi Ferenc tiszanagyíalui ha­lászok, maid később az élet­mentő, a húsz esztendős szé­dült és annak a fenekén áll, nyakig vízben, két ember. Az egyik, az idősebb, meg-meg csúszott a síkos fenékdeszká­kon, alig bírta már megtartani egyensúlyát. Még' húsz..., tíz..., még öt méter. A férfi isiiét meginog, már-már elmerül. Az­tán izmos kezek markolják, s bependerül a csónakba. Amint a fiú evez ki a partra, a fia­talabb halász sír, mindegyre ki akar ugrani a csónakból. — A bátyám..., a bátyám... Láttam, amikor utoljára lebu- kot... És kiáltotta: „öcsém, nem birom tovább...” A csónakos fiú partra tette a két megmentett halászt. Ösz- szefüggéstelen szavaikból las­san kihámozta, hogy hatan ül­tek a motorosban, északra igyekeztek, amikor Balsa és Vencsellő között jött a hajó, a hullám felborította a csóna­kot. Hol vannak a többiek?! A révcsónak a megszokott kényelmes tempóban húzott át a Tisza innenső partjára. Még jócskán benn járt a sodrásban, amikor a csónakban ülők tere- feréjét egy kétségbeesett kiál­tás némította el. _ Segítség! Felborult a ha­lászcsónak! Fuldokolnak az emberek! A révladikban kitört a ria­dalom az asszonyok között. Kis libbenés a csónakon, majd csobbanás a vízben. Egy ala­csony, szőke fiú, ahogy volt; ruhástól belevetette magát a vízbe, és erőltetett tempóval úszott a part felé. Eloldotta a kikötött csónakot, s izomsza- kadásig forgatta az evezőket a gyűrűző hullámokban, amelye­ket a folyó közepén elhaladó hajó vert. Messziről csak azt látta, hogy a halászcsónak feltör-

Next

/
Thumbnails
Contents