Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

Események sorokban A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 47. évfordulója alkalmából megrendezett New York-i béke és barátság nagy­gyűlésen hosszas betegség és külföldi tartózkodás után csü­törtökön először lépett a nagy nyilvánosság elé Paul Robe­son a világhírű amerikai éne­kes és békeharcos. Az Izraeli Egyesült Mun­káspárt (MAPAM) Központi Bizottsága csütörtök este fel­szólította az izraeli kormányt, emeljen kifogást a bonni kor­mány határozata ellen, amely szerint idén elévülnek a nád háborús bűntettek. A venezuelai sajtó jelenti, hogy újabb fegyveres össze­tűzésekre került sor Portugue- sa szövetségi állam hegyeiben a kormánycsapatok és a par­tizánok között. A partizánok több katonát és tisztet meg­sebesítettek, a kormánycsapa- tók pedig bombázták a parti­zánok állásait. A kormány nagy összegeket tűzött ki a partizánvezetők fejére. Mint a dél-arábiai nemzeti felszabadítási front kairói képviselete jelenti, a dél- arábiai szövetség mind a nyolc frontján folyik a harc az an­gol gyarmatosítók ellen. A felkelők megölték, illetve megsebesítették az ellenség számos katonáját és tisztjét. Bulgária lakossága hivata­los adatok szerint 1964. októ­ber 1-én 8163 554 ember volt. Ebből 3 382 998 a városi l'vos. a falvakban pedig -80 556-an élnek. Húsz esz­tendővel ezelőtt 6 913 300 la­kosa volt az országnak, amely­ből mindössze 1 665 500 lakott városban; Csütörtökön egy polgári bí­róság négy embert 18 hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélt, felforgató tevékenység és kommunista párttagság vád­jai vaL Algéria. a Brazzaville-i Kongó, Guinea és Mali ál­landó ENSZ-képviseletei csü­törtökön felkérték U Thant ENSZ-íőtitkárt, hogy az ENSZ-közgyűlés 19. ülésszaká­nak napirendjére vegyék fél a Kínai Népköztársaság tör­vényes ENSZ-jogai helyreál­lításának kérdését. Korábban hasonló kérés érkezett a kam­bodzsai kormánytól is. Kengóiszabadságharcosok hősiesen küzdenek a többszörös túlerővel szemben Leopoldville, (MTI): A kongói felszabadítási moz­galom katonái elkeseredett harcot vívnak a kitűnő ame­rikai és belga fegyverekkel el­látott Leopoldville-i kormány­csapatok és a fehér zsoldosok ellen — jelenti a TASZSZ Párizsból. A felkelők, akiket B—26 és T—28-as típusú ame­rikai bombavető repülőgépek szakadatlanul rakétalövedékek­kel támadnak, az utóbbi na­pokban kénytelenek voltak fel­adni több stratégiai fontosságú helységet. A felkelők nehéz helyzet­ben vannak: súlyos élel­miszer- és gyógyszerhiány- nyai küszködnek, nincs elég fegyverük és lősze­rük. Matadi kikötőjébe viszont egyre újabb és újabb amerikai és belga fegyverszállítmányok érkeztek Csőmbe hadserege számára. A Katangában lévő kaminai támaszpontról amerikai repülőgépeken folyamatosan szállítják a belga, dél-afrikai és dél- rhadesiai zsoldosokat a frontvonalba. Az arcvo­nal minden szakaszán ők vezetik Csőmbe seregeit. Nyugati távirati irodák leg­újabb jelentéseikben arról szá­molnak be, hogy a kormány­csapatok egyik délről előrenyo­muló oszlopa egészen megköze­lítette Stanleyville-t. Az AFP arról tudósít Elisabethville-ből, hogy a kormánycsapatok előőr­sei a Kongó folyó bal­partján tíz kilométernyire vannak a várostól. Moise Csőmbe miniszterel­nök — ugyancsak az AFP köz­lése szerint _ bejelentette, hogy a Kindu városáért vívott harcokban elesett Nicolas Olenga, a felkelők egyik tábor­noka. Jegyzetek az NDK~ból Rostock és környéke környéke Rostock. Kétarcú város, mint általában minden né­met város. E kétarcúság a második világháború ered­ménye: egyrészt a régi ha­gyományos csúcsíves épüle­tek. másrészt az új, modern lakóházak, sőt egész várqs- negyedek láthatók. Kísérőnk mozgékony asz- szony, Rostockot így mutat­ta be: régi tengeri kikötő, már a XIV., XV. században is élénk volt a kereskedelmi forgalma. A XV. századból mi maradt? A városkapu golyójárta, vöröstéglás, tömör falaival magasan a házak fölé emelkedik. Ezt néztük és csodáltuk, hegy csupán ennek nem ártott a háború. Es hol a tenger? A vá­ros északi oldalánál kes­keny öböl, benne egyetlen hajó, a német úttörők fel­lobogózott tengerjárója. Az ország minden részéből jön­nek Ide úttörők és komoly­kodva játsszák tengerész szerepüket. Felnőttek, fölei turisták csak a parttól cso­dálhatják ezt. Mi is tengerre kívánkoz­tunk, elindultunk hát a ki­kötőbe. A Breiting-öböl partvonulatát követve jó ne­gyedórát futott a busz, és elhagyva a hajógyárakat egy egészen új városban, Warnemündében találtuk magunkat. Ez az öböl és tenger kapuja, itt szálltunk hajóra. vány, ahogy az óriás testű hajók fölé a daruk hajoltak és emelték ki a különböző rakományokat. A posta épülete. A két és fél órás hajóká- zás a Breiting-öböl Vízén fe­lejthetetlen élmény volt. A kiöregedett bárkát, amelyre felszálltunk, sirályok ezrei követték. És a turisták nem tudták mjt fényképezzenek. Hajó, tíztől harminezer tonnásig, szovjet, dán angol, francia, jugoszláv és egyéb nemzetiségű száznál is több horgonyzott a dokkok men­tén. Lenyűgöző volt a lát­Ilagyományos építési stílus Rostock belvárosában. Az öbölbe velünk egyidö- ben szovjet hajó érkezett, a 19 ezer tonnás Alexander Puskin. A hajó mellett mi törpének éreztük magunkat és úgy tűnt, torony magas­ságból integettek a matró­zok. Üjra feltűnt Rostock. Most már a tengerről láthattuk, és így szebb, méltóságtelje- sebb volt. Kísérőnk azt mondta: Rostock csak ezután lesz szép és nagy. A várost és a kikötőt 1945-ben földig rombolták. Most több mil­liárd márkáért újjáépítik, fejlesztik a hajógyárakat, új dokkokat építenek. Rostocki látogatásunk nem múlhatott el eső nélkül; Alig, hogy újra szárazföldre léptünk, hirtelen jött zápor szakadt a nyakunkba és mintha kísérőnk bocsánatot kérne úgy magyarázta: az otsee (tenger) mellett na­gyon sok a csapadék. Éves átlagban 60—80 milliméter. Az eső nem zavart bennün­ket, hogy szét ne nézzünk Rostock környékén is. .lár­tunk Kühlunsbornban, Bad- doberánban, Heiligendám- ban. Ezek a városok Kelet- Németország ismert üdülő­helyei, és nem a városok szépsége, inkább a környék mezőgazdasága nyújtotta a legmaradandóbb élményt. Láttuk a nagyfokú gépesí­tést, azt hogy villanypásztor felügyeletével száz számra legelnek mindenütt a fekete tarka tehenek. Ezek után megértettük, miért olcsó Né­metországban a mezőgazdasá­gi termék és azt is, hogy miért kaptunk annyi vajat, tej­termékeket reggelire, ebéd­re, vacsorára. Seres Ernő sérolta az aluminiumedénye- ket és belőlük „házi módszer­rel” öt zlotyisokat csinált, s ily módon „könnyített” az álla­mi pénzverdén. — Nagyszerű üzlet volt ez! — nevetett az őrnagy — egy lá­basból, amely alig ötven-hat- van zlotyba került, ez a ravasz fickó több mint kétszáz öt­zlotyst gyártott. A hamis pénzt minden csütörtökön a zam- browai vásárban hozta forga­lomba. Amikor a házigazda lecsilla­pította éhségét, és a két férfi egy-egy csésze feketét kapott; az őrnagy kérdő tekintetet ve­tett vendégére. Jól tudta, nem elsősorban a barátság vezette a Wolowska utcába. Az ügyész röviden elmondta a mai nap eseményeit és nem titkolta a várható következmé­nyeket, amelyek az ügyre és személy szerint reá várnak a titokzatosan eltűnt iratok miatt. — Ki kell húznod engem a csávából — folytatta. — Nem én vagyok az oka mindannak, ami történt, de ugye megér­ted, ez nemcsak az említett ügyön csattanhat, hanem az én pozíciómon, sőt magán az ügyészségen is. Különösen azért, mert én magam kértem, hogy bizzák rám a „fehér gengszterek” ügyének kivizsgá­lását és Kaltnkowski az én pártfogoltam volt. Szerettem ezt a fiút, és azért akartam, hogy őt osszák be mellém se­gítőtársnak. Az őrnagy elmosolyodott, miközben barátját hallgatta, aki láthatóan csak a saját gondjával, bajával volt elfog­lalva. — Lehet, hogy a táskát egyszerűen csak a benne lévő érték miatt lopták el, és a do­kumentumokat a tolvaj vala­hol eldobta, mert számára azok az iratok nem jelentenek semmit. — közölte feltevését az őrnagy. — A letartóztatot­taknak nincs ebből semmi hasznuk, legfeljebb annyi, hogy a vizsgálat néhány hó­nappal tovább tart. — Ez mind igaz — helyeselt az ügyész — de félek, hogy ez egész másképpen van. Az, aki elvitte a táskát, jól tudta, miért viszi el. Hiszen abban volt a „Donau bank” írása. Ennek a dokumentumnak a „fehér gengszterek” számára nyolcvanezer dollár értéke van, amit külföldön, Bécsben bármikor kifizetnek. Attól tar­tok, hogy a tolvajnak éppen ez a levél volt a legfontosabb. — Nos, mit tegyünk? — tű­nődött az őrnagy. — Mától kezdve „beosztás nélkül” va­gyok és ha nekem adják ezt az ügyet, szívesen segítek ne­ked. Csak arra kérlek mielőtt erről Wlochowicz ezredessel beszélek, mondj nekem valamit a íe „fehér gengsztereidről”. Állandóan használod ezt az ál­nevet és nekem fogalmam sincs róla, hogy mi az. Néhány hónappal ezelőtt olvastam er­ről valamit a lapokban, de később egyetlen sort sem. Mi­ről is van szó tulajdonképp pen? — A lapok semmit sem ír* nak, mert a vádirat elkészítése előtt semmiféle információi nem adtunk ki. (Folytatjuk) Diák tüntetés Saigonban ponti piactérhez vonulták. Útközben négyszer állították meg őket a rendőrkordonok, ezeket azonban a mintegy 1500 főre duzzadt tömeg va­lósággal elsöpörte. A felvonu­lók harsányan követelték a kormány átalakítását, tüntet­tek a diktatúra ellen. Hírügynökségi jelentések szerint a kormányfő hamaro­san. tárgyalásokat kezd az úgynevezett országos főtanács­csal, a kormány összetételére vonatkozó politikai nézetelté­rések rendezéséről. Saigon, (MTI): A dél-vietnami fővárosban fennálló gyülekezési és tünte­tési tilalommal dacolva pén­teken kormányellenes jelsza­vakkal utcára vonultak a diákok. Előző nap, mint isme­retes, a diákság képviselői újabb tüntetéseket helyeztek kilátásba, ha követelésüknek nem engednek, nem alakítják át Tran Van Huong kabinet­jét. A diákok az egyetem épüle­ténél gyülekeztek és a köz­ü Wilson-liormány meeitsztlte laftbéruzsora-eilenes hadiáraiéi bérlő vagy a legközelebbi ro­kona és az albérlők javára. Ugyancsak bünteti a javas­lat a vízellátás, a villanyáram és gázszolgáltatás megvoná­sát, valamint bútorok eltávo­lítását a bérleményből. Ez a háziurak egyik kedvenc fegy­vere, amivel a lakókat a bér­lemény „békés” kiürítésére kényszerítik. A javaslat nehéz választás elé állítja a tory ellenzéket, mivel az új jogszabályok ko­rántsem válnak a konzervati­vizmus leghívebb támaszai­nak, a háziuraknak az Ínyére, viszont a javaslat nyílt ellen­zése a parlamentben a legszé­lesebb körű felháborodást kel­tené, ami ártana a toryk vá­lasztási érdekeinek, miután a választók között több a lakó, mint a háziúr. London, (MTI): A Wilson-kormány megkezd­te hadjáratát a lakbéruzsora ellen, amely a tory kormány­zás idején példátlan arányokat öltött. Crossman lakásügyi mi­niszter benyújtotta törvényja­vaslatát a kilakoltatásokról. A jelenlegi állapot az 1957. évi tory-lakbértörvény szerint az, hogy a háztulajdonos a fel­mondás lejártával, vagy a bér­leti szerződés bármely más megszüntetése után bírói vég-, zés nélkül eltávolíthatja a bér­leményből a lakót. A törvény- javaslat 100 fontig terjedő pénzbírsággal és hathavi fog­házbüntetés terhével tiltja a kilakoltatást külön bírói eljá­rás nélkül és korlátlan jogot ad a bíróságnak, hogy saját belátása szerint egy évre fel­függeszthesse a kilakoltatást a 5 engedte magat kiütni a nye­regből. — Állítólag valami gondjuk van Kalinkowski esete miatt. Úgy tudom, valamilyen iratok vesztek el. — Ugyan, pletyka az egész — legyintett az ügyész, mintha jelentéktelen dologról lenne szó. — Valamelyik ostoba ki­gondolt valamit és mások to­vább szajkózzák. Szerkesztő úr, nincs mi után érdeklődnie. Nincs semmi az „Expressnek”. De megígérem, ha befejezzük a „fehér gengszterek” ügyét, maga lesz az első, aki meg­kapja aus anyagot. A „Zycie” előtt... Bocianski egy pillanatig mintha gondolkozott volna, az­tán az ügyész felé nyújtotta kezét. — Nos, akkor áll az alkú! Tehát elsőnek kapom meg a „gengszter” anyagot. Még a távirati irodát is megelőzve? — Rendben van — válaszolt az ügyész, elbúcsúzva a szer­kesztőtől. Ugyanazon a napon, néhány perccel este nyolc óra után, Jerzy Kur ügyész belépett a Wolowska utca egyik házának lakásába. —Jó estét Jerzy — üdvözöl­te az ügyészt Maria Krzy- zewska asszony. — Már elfe­lejtettem hogyan is néz ki. Hónapok óta életjelt sem adott magáról. Néhányszor kérdez­tem a férjemtől, mi van ma­gával, de ő sem tudott sem­mit... A munka Mária asszony, a sok munka, — magyarázkodott az ügyész, üdvözölve a házi­asszonyt. — Őszintén bevallom ma sem jöttem volna el, hs nincs sürgős ügyem a férjével. Néhányszor telefonáltam, de senki sem vette fel a kagylót. — Pedig jó a telefon, vi­szont Stach szolgálati ügyben elutazott Zombrowába. Azt mondta, hat óra tájban haza­jön, tehát kilenc előtt biztosan megérkezik. Mostanában ál­landóan utazik. Krzyzewskiék két esztendő óta laktak Varsóban. Azelőtt Stanislaw Krzyzewski, aki a jogi fakultás elvégzése után a rendőrség kötelékébe lépett, előbb mint főhadnagy, később mint rendőr kapitány Wroclaw- ban dolgozott a városi rendőr­ségen, aztán a vajdasági rend­őrparancsnokságon. Néhány sikerült akció, többek között egy titokzatos gyilkosság fel­derítése, aminek során az egyetlen nyom egy csontváz volt, amelyen a balkéz két uj­ja hiányzott. Majd a wroclawl múzeumból elrabolt képek hi­res esete, Vladislaw Baczyns- ki, a többszörös gyilkos, a hír­hedt „ördög” elfogása, — mindez felhívta a fejesek fi­gyelmét a tehetséges és érde­kes módszerekkel, koncepció­val dolgozó nyomozó tisztre. Ennek a figyelemnek az ered­ménye két sáv és csillag lett. az egyenruhás vállpántján. S Krzyzewskit áthelyezték a fővárosba, a rendőrfőparancs­nokságra. Az őrnagy csaknem egy fél­órával később érkezett haza. Közölte feleségével: olyan éhes, mint egy farkas, és kikérdezte barátját az ügyészség új hírei felől. Remek hangulatban volt. A zambrowai utazás nagysze­rűen sikerült. Tetten érték a helybeli kovácsot, aki összevá­— Még ma meglátogatom Krzyzewsky őrnagyot és meg­kérem: vállalja el az ügyet. Régi barátom és bizonyos mér­tékig lekötelezettem. ö az egyik legtehetségesebb nyomo­zótiszt. Ha ő nem találja meg azt a táskát, akkor senki. De én biztos vagyok benne, hogy még a föld alól is előkeríti. De a 483-as szoba ezen a na­pon még egy „inváziót” élt át. Tizenöt óra előtt az ügyész szobájába lihegve robbant be az „Express Wieczorny” mun­katársa, Stefan Bocianszki szerkesztő, a bíróság egész épületében közismert és nép­szerű. Szívélyesen üdvözölte az ügyészt, udvariasan kezet csókolt Wilskának, elmesélt néhány pletykát és viccet, az­tán ártatlanul megkérdezte: _ Mi van Kalinkowskival? Szeretnék vele beszélni. _Beteg szegény — válaszolt Wilska — maga pedig kényte­len lesz máskor jönni. Holnap, vagy holnapután.. — Mit tippelünk vasárnapra, szerkesztő úr? — Az ügyész igyekezett témát változtatni. Tudta, hogy az újságírónak a bíróságon kívül van egy má­sik szenvedélye is: a „lovak” A barátai röviden „Ló”-nak is nevezték. De Stefan Bocianski nem 1964. november 14. 2 Kalmkowszki szép fiú és szeretem. De magát is szere­tem és magát is sajnálnám, ha valami baja történne. Na de vissza kell mennem. Kérem, alkalom adtán adjátok át az üdvözletemet Zygmuntnak — mondta, és kisietett a szobá­ból. — Nem tudtam, hogy ennyi­re beleesett Zygmuntba — mondta Wilska. — De hiszen Zygmuntnak menyasszonya van Plockban és gyakran mondta nekem, hogy azonnal megnősül, ha az ottani ügyész­ségen kap állást. A menyasz- szony állítólag nagyon szép és gazdag kislány, egy orvos lá­nya. Radziwban saját villájuk van. Ebben a pillanatban megszó­lalt a telefon. A vajdasági ügyész telefonált; beszélt Wloc- howicz-csal, aki beleegyezett, hogy a rendőrfőkapitányság vegye a kezébe a nyomozást. A helyettes ügyész nagyon megörült ennek a hírnek.

Next

/
Thumbnails
Contents