Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
Az OK1SZ figyelmébe Felelőtlen munkaszervezés miatt veszélyben a nvíregvházi KISZ-lakételep építkezés A nyár folyamán indult meg Nyíregyházán a hatszor négy lakásos KISZ lakótelep építése. Az ilyen jellegű munka új kezdeményezésnek számít megyénkben. Érthető tehát, hogy mindenki kíváncsian várta, hogyan alakul, mi lesz belőle. Különösen azok a fiatalok, akiknek a jövendő otthonáról volt szó. Nem sajnálták a fáradságot, a társadalmi munkát, csak hogy minél jobban haladjon. A Nagykállói Épület- szerelő Ktsz is nagyvonalú volt, — legalább is az Ígéreteket illetően, — s vállalták, hogy még ez év decemberében beköltözhetnek a boldog tulajdonosok. Az építkezés megindult, ám néhány hónap után még a laikusok is megállapíthatták, hogy nincs minden rendben De idézünk Scholtz Bélának, a Tervező Iroda főmérnökének és Hogyan Mihálynak, a műszaki osztály vezetőjének szakvéleményéből: „Az anyagok 40 százaléka helytelen szállítás, tárolás miatt csorba és törött... A minőség és a szakszerűtlen bedolgozás következtében a földszinti falazat minősége III. osztálynak felel meg... A bedolgozásnál tapasztalt hibák főleg a szakértelem hiányából adódnak, mert a sorok összedolgozása vízszintes és függőleges hézagképzés a műszaki előírásoknak nem felel meg.” A KISZÖV illetékeseinek épület kivitelezését vállalta, hiszen volt hozzá emberük, kapacitásuk. Később hasonló ajánlatot tett a demecseri ktsz is. A nagykállói ktsz vezetősége azonban mereven elzárkózott mondván: vállaltuk, teljesítjük. A szavak azonban csak szavak maradtak, még akkor is, ha papírra fektették őket. Az átadásig, durván számítva, másfél hónap van hátra. Jelenleg három épületen rajta a tető, háromnál csak a felmenő falak állnak, helyenként részben. A szakemberek véleménye szerint ha a mostani 35-ös létszámot százra emelnék, akkor is erősen vitatható lenne a december 31-i átadás. Papp János, az építkezés vezetője jogosan bosszankodik. Kaptak létszámemelést, de néhány nap múlva majdnem ugyanannyit elvittek a régi dolgozók közül más munkahelyekre. Megérkezett a tégla, ám hamarosan elszállítottak belőle. Ugyanígy jártak az oltott mésszel is. A munkások munkakörülményei sincsenek biztosítva. A vakoláshoz létrákat kérnek kölcsön, mert a ktsz nem adott. Többségük nagy távolságról jár be dolgozni, s talán furcsán hangzik, de nincs tisztázva a kereseti lehetőség sem. Az építtető fiatalok eleinte hittek az Ígéretnek. Most- már azonban világos: decemberben nem lesz beköltözés. Legfeljebb a tavasszal. A fiatalok nagyrésze feleségükkel, gyermekükkel albérletben lakik havi 4—600 forintért. Számosán a környező községekből járnak be vonattal, autóbusszal naponta. Január elsejétől az OTP-hez fizetni kell az áthúzódó hitelekért a kamatot. Mindent összevetve családonként közel ezer forint plusz kiadást jelent a határidő elcsúszása. Lelkes fiatalokról és családjukról van szó. Talán még nem késő, hogy az OKISZ segítsen. Bogár Ferenc Még az idén 1750 tonna étolaj Nyírbátorban nyilatkozata szerint teljes létszámmal dolgoztak az építkezéseken, de a tapasztalat egészen mást mutatott és mutat. Túlságosan kevesen vannak ahhoz, hogy a lakásokat időben átadhassák. Ezt szinte mindenki tudta és segítség után néztek. A gávai ktsz két A Nyírbátori Növényolajipari Vállalatnál az elmúlt hónapban megkezdődött a szezonmunka. Jelentős munkát végeztek a vállalat dolgozói azzal, hogy a meleg és hideg- sajtolóban a gépek teljes generáljavításával készültek fel a termelésre. A vállalatnak ez évben igen jelentős exporjtervet kell teljesíteni. Az előirányzat: 1750 tonna étolaj legyártása és elszállítása. Eddig Í65 tonna étolajat gyártottak, illetve szállítottak le a megrendelő cégeknek. A vállalat igazgatója úgy nyilatkozott, hogy év végéig a tervezett étolajmennyiséget legyártják, illetve elszállítják. Ha nem most, jövőre ! Traktorossal a vámosoroszi határban Varjucsapat károg a magasban, agtán hirtelen nagy ricsajjal ereszkednek le a frissen szántott földre. Nyomába szegődnek és kísérik az> egyenletesen pufogó traktort, ahogy szeli a barázdákat. Pótí Sándor nagyot teker a kivénhedt, de még jól szolgáló G—35-ös kormos kormánykerekén, s szembe fordul a messziről kéklő hegyekkel. Festő ecsetjére kívánkozik e táj, a vámosoroszi határ. Távolban rozsdabarna erdősáv, idébb legelő, tehenekkel, friss őszi szántások, takarításra váró kukoricasaárföld A traktoroson kívül sehol senki a közelben. „Csak győzzük majd“ mert az a föld vizesebb, mint ez a tarló. Pedig rengeteg a szántani való. Két gépre száz hold is jut. Csak győzzük majd. És ki tudja milyen időjárásra számíthatunk? „Egyszer eljutok odáig" — Kinek a traktorosa? — A vámosoroszi Üj Életé. Két esztendeje. Azelőtt katona voltam. A Csahold Gépállomáson végeztem egy alapfokút, azzal szántok. Tavaly még elég volt. Második műszakos voltam egy öreg traktoros, Petrikán Lajos mellett. Az Idén már mind a nyolc traktorosnak van gép, s nagyobb a felelősség is. Ha középfokú indul, beiratkozok. A télen lesz elég idő rá, hogy tanuljon az ember. — Szereti a szakmáját? — Párását gyerek vagyok én. Míg ezt nem csináltam, fogattal szántottam az apám földjén. — Mennyi földjük volt? — Tizenhét hold. — Nem sajnálja? — Mit sajnáljak rajta?... A számításom megtaláltam. Belépett az apám, mentem én is feleségestől. <3 vezetőségi tag, bár igaz, hogy gyalogmunkás, én meg traktoros... Tavalyelőtt jól fizettek. Egy Pannóniát is vettem. S talán egyszer eljutok odáig, hogy autóm is lesz... Ha nem sikerült most, sikerül jövőre. Most nem tizenhét holdban gazdálkodunk mint régen — mosolyog, aztán felül a traktorra. F. K. Special izá 1 ód 11 a k ti gépállomások Fehérgyár műtőn az Öntözőberendezéseket javítják A traktorosok szívesen mennek termelőszövetkezetekbe Nagy változások előtt állnak a megye gépállomásai: 1965 elejétől folyamatosan átalakulnak gépjavító üzemekké. Néhány közülük már előtré- ninget vett a bekövetkező változásra. Van köztük olyan, amely a mezőgazdasági gépek villamos berendezéseinek a javítására specializálódik, másik kizárólag a növényvédő gépeket fogja javítani. A Fehérgyarmati Gépállomás profiljába az öntözőgépek tartoznak. A Fehérgyarmati Gépállomás, miközben több mint száz traktorral, a hozzávaló munkagépekkel dolgozik körzete termelőszövetkezeteiben, már tavaly megkezdte az átállást* az öntözőberendezések garanciális és azon túli javítására: műhelyeket alakítanak át, új szerelőcsarnokot építenek, folyamatosan beszerzik a szerszámgépeket. Az állomásnak már több mint ötven termelőszövetkezettel van munkakapcsolata az öntözőberendezések javítására. Emellett, a továbbiakban a traktorok és más gépek szokásos javítását is Végzik a körzetben. Az 1964 évi tsz- traktor javítási tervüket már eddig teljesítették, s december közepe táján szeretnék megkezdeni a szokásos téli műhelymunkákat. Aggod Mihály, a gépállomás igazgatója kedvezően ítéli meg az eddigi változásokat, s véleménye szerint a tavaszi gépeladások körül sem lesz probléma. Az idei tavaszon már volt egy kisebbmérvű gépértékesítés: 36 traktort adtak át a tsz-eknek, gépvezetőkkel együtt. Több jel arra mutat, hogy a gépállomás traktorosai, megismerve a tsz-eket, szívesen mennek át a közös gazdaságokba, mert ott is megtalálják számításukat. Jónéhányan gondot is okoznak: nem akarják megvárni a tényleges átszervezést, azonnal kérik magukat szövetkezetekbe. A termelőszövetkezetek már megkezdték igénybejelentésüket az egyes gépekre és közös megállapodás után a traktorosokra. Ez ideig egyetlen traktoros volt a gépállomáson, aki úgy fogta fel, hogy „eldobják” őket. Ez az ember viszont ahhoz az öt-hat társához tartozott, akiket a tsz-ek- ben sem várnak szívesen... Előzetes felmérés szerint 11 lánctalpas gépet tartanak visz- sza az állomáson, és 12 egyéb traktort, számítva néhány gyengébb tsz további segítésére a kedvezményes munkával. A megmaradó traktorokhoz, kombájnokhoz mintegy ötven traktorosra van szüksége az állomásnak, olyanokra, akik egyben a javító munkánál is otthonosan mozognak. A szerelőmunkások, szakemberek maradnak — amennyiben valaki nem akar átmenni termelőszövetkezethez. Nagy ütemben végzik a gépjavító állomás szakembereinek a képzését. Tizenhárom fiatal érkezeit az ipari tanintézettől, nyolcán most tanulnak a traktorosok közül a szerelő-átképzőn, 15-en pedig ugyancsak a tanintézetnél tanulnak: szakmunkás, szerelősegédmunkás lessz belőlük. A télen az üzemen be.ül negyven dolgozót részesítenek szerelő előképzésben, köztük sok olyat, akik a termelőszövetkezetekben dolgoznak majd. Tehát a javító üzemmé való szervezés jó ütemben halad. A specializálás számos előnynyel jár: csökken a tárolt alkatrész mennyisége; a műhely- munkások igazi mestereivé válnak az öntözőberendezések javításának. Jó a tsz-elmek is, mert öntö- zőberendezéseik garanciális időn belül történt meghibásodását azonnal megszüntetik; s gyorsabb, szakszerűbb lesz a többi javítás is. A megyében már most közel másfélszáz nagy kapacitású öntözőberendezés van, számuk tovább nő. s meghibásodások esetén a javítást a megyén belül oldhatják meg. S. A. Sok lány Kellemes almaillat tölti be az udvart s a hatalmas épületet. A motorostargoncák fürgén mozognak a mennyezetig érő lúdahegyek között. A vagonokhoz szállítják az Angliának, Finnországnak, Csehszlovákiának és a Német Szövetségi Köztársaságnak exportált zamatos jonatánt. Az osztályozó helyiségben „gépember” végzi a nagyság szerinti válogatást. Vele szemben a csomagolóasztaloknál húsz fiatal lány dolgozik, ügyesen, ragyogóra törlik a piros almákat. — Ok az ifjúsági brigád tagjai — mondja Enyedi Mihály KISZ-titkár. Igényes külföldiek Az a szóbeszéd, hogy ahol sok nő dolgozik együtt, ott nehéz egyetértést teremteni. Hogy mennyire nem igaz ez, azt az almatárolóban dolgozó ifjúsági brigád példája is bizonyítja. Megtelt a rekesz, Kiss Sándorné brigádvezetőhöz ketten is odaugranak. Segítenek levenni az asztalról. — Nem lehet panasz a lányokra. Igaz nemrég alakult a brigád, de máris úgy dolgoznak, mintha évek óta együtt lennének. Munkaversenyt szerveztünk a KISZ VI. kongresz- szusa tiszteletére. A jobb minőségű és gyorsabb munkára törekszünk. Garamvölgyi Éva és Ilona a két testvér megszaporázza ujjaik mozgását és gyorsan telnek a ládák a tükörfényes gyümölccsel. Igényesek a külföldi megrendelők, vigyázni kell a minőségre. Éva nemrégen dolgozik itt, amikor a brigád megalakult, akkor jött ide. — Ez az első munkahelyem, és itt kaptam életem első fizetését. Tegyük hozzá, nem is keveset: két és fél hétre közel nyolcszáz forintot. „Hét lakat“ alatt Őrzött titkok Nagy a munkatempó, rengeteg almát kell még elszállítani, mire beáll a hideg idő. Más iramot el sem tudnának képzelni. Garamvölgyi Ilona, aki egy éve dolgozik itt, erről így vélekedik. — Ilyenkor van a munka dandárja. Azért jöttünk ide, hogy dolgozzunk. — Ha délutános a brigád, kettőtől tízig dolgoznak, ezután már nem Igen mennek szórakozni és mégsem zúgolódnak, méltatlankodnak. A brigádvezető is így cselekszik. Mindig ott van, ahol a munka neheze megköveteli. Szeretik a brigádtagok, ügyes-bajos dolgaikkal bátran fordulnak hozzá, megérti őket, hiszen ő is fiatal. Ha szabad idejük van, letelepszenek melléje, elmesélik még a „hét lakat” alatt őrzött titkaikat is és tanácsot kérnek tőle. De nemcsak a munkában vannak együtt hanem a szórakozásban is. Nemrég rendezték az első közös összejövetelt, egy táncos klubdélutánt. Tanulnak, művelődnek. Benda Ilona, Deli Katalin, Laczkovsz- ki Éva a gimnázium, illetve a közgazdasági technikum esti tagozatán tanulnak. A csomagolóasztal túlsó végén két barátnő, Bodó Ilona és Gá- thi Anna dolgozik egymás mellett. ök is tanulnak. Ilona, aki négy éve dolgozik az almatárolóban, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum esti tagozatának első éves tanulója. A munka és a tanulás mellett azért jut idő másra is. Gitározni tanul, szereti a zenét, az irodalmat. Anna technikus less A szőke hajú Anna a köz- gazdasági technikumba jár. Ha végez, akkor sem hagyja itt a brigádot. Az átképző tanfolyam után továbbra is dolgozik majd, csak akkor már mint technikus. Annak ellenére, hogy» most alakult és egyelőre csak idényjellegű a brigád, komoly munkát végeznek. Fiatalok, az átlag életkor, mindössze 17 év. Erdclics Imre Fiatalember. Alig 25 esztendős. A forduló után megállítja a gépet, leszáll. Szép szál ember. Arcát szél és napszítta. Fején ócska svájci, lábán gumicsizma. — Fel kell öltözni alaposan — mondja — mert itt kinn a határban sok mindenre számítani kell. A traktor köhög. __ öreg már, de jó szolga — dicséri. A traktor henger alakú levegőszűrőjére akasztva felsaijazott aktatáskát pillantok meg. _ Az ebédlőm — jegyzi meg. _ Még van benne egy kis szalonna, alma. Pedig reggel hat óra óta pusztítom. — Itt lesz a vacsora is? _ Az már otthon. Vár a feleségem. A munkára terelődik a szó. _ Nagyon keserves volt a répaföldön a mélyszántás. Szedés előtt esett az eső, összegányolták a földet a fogatok, szuperok, s tessék, szántsál traktoros... De elvégeztük. És nem is rosszul. Csak lassan haladunk. A tengeritáblán rajta még a szár — mutat távolba. — Most hordják. S még utána is várni kell néhány napot, Húsz év alkotásaiból Csúcsforgalom a Nyíregyház! Aimatárolőban. Foto: Hammel Mtset
