Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-11 / 264. szám
BsszeSjtaák a Szovleftmiő Legfelső Tanácsának 5. üfésszaitá! Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége december 9-re összehívta a Legfelső Tanács 5. ülésszakát. Külföldi küldöttségek Kosziginnél Moszkva (TASZSZ): Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke kedden fogadta az algériai párt- és kormányküldöttséget, amely Hadzs Ben Álla vezetésével részt vett az októberi forradalom 47. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Később az Egyesült Arab Köztársaság kormányküldöttsége tett látogatást a szovjet kormányfőnél Abdel Hakim Amer marsall alelnök vezetésevei. Ünnepi ülés Moszkvában Kedden Moszkvában az Ifjúság szállóban több száz moszkvai és a szovjet fővárosban tanuló külföldi diák részvételével ünnepi ülést tartottak a Világifjúság Napja alkalmából. Az ülésen ünnepi beszédet mondott Abdurahman Bezirov, a Komszo- mol Központi Bizottságának titkára. Elvetették a toryk indítványát íkridon (MTI): Keddre virradó éjjel. az angol alsóhoz szavazott arról a bizalmatlansági indítványnak minősülő konzervatív javaslatról, hogy a parlament vesse el a Wil- son-kormánynak a trónbeszédben bejelentett acélipar- államosítási programját. A szavazás kimenetele az utolsó percig teljesen bizonytalan volt, mivel a munkáspártnak mindössze öt mam- dátumnyi többsége van, s képviselői közül kettő betegség miatt távol volt, többen pedig Skóciában tartózkodtak és a köd miatt nem indulhattak el időben repülőgépen Londonba. Végül is a köd felengedett és a szavazás pillanatában elegendő munkáspárti képviselő volt jelen ahhoz, hogy az alsóház 307:300 arányban elvesse a toryk indítványát. Feszült a helyzet Szudánban Tüntetések, Amerika-ellenes jelszavak, gépkoc&itoxlaszok a tőváros útjain Kairó, (MTI): Szudánban, ahol az október 21-i felkelés megdöntötte a katonai rendszert és polgári kormánykoalíciót állított az ország élére, ismét feszült a helyzet. A hétfői nap zavaros eseményeiről nehéz pontos képet nyerni, annál is inkább, mert az egyetlen hírforrás, az omdunnani rádió maga is több ízben egymásnak ellentmondó jelentéseket sugárzott az eseményekről. A délutáni órákban arról adott hírt, hogy „reakciós katonai államcsíny” készül, harckocsik vonulnak a rádió épülete és a középületek ellen, majd a kormány- hatalmat gyakorló „nemzeti front” nevében felszólította a lakosságot, vonuljon az utcákra, tüntessen és védelmezze meg a fenyegetett középületeket. Egyben általános sztrájkra hívta fel a dolgozókat. — Rádiófelhívás eredményeképpen, — nyugati hírszolgálati irodák értesülése szerint — mintegy GO 000 ember gyűlt össze Khartoum, a főváros utcáin a rádió épülete és p kormányhivatalok közelében. Röviddel később ugyancsak az omdurmani rádióban maga a tájékoztatásügyi miniszter cáfolta meg az előző bejelentést. Ar.nyi bizonyossággal megállapítható a jelentésekből, hogy a kormány a hétfői nap során — négyórás minisztertanács után — elhatározta Abdel Rahman hadseregfőparancsnok és más katonatisztek leváltását. Abdel Rahman október 27-én vette át a főparancsnokságot Hasszán Besir tábornoktól, a régi rendszer egyik támaszától, aki t vasárnap a megbuktatott katonai főtanács hat másik tagjával együtt letartóztattak. Ugyancsak letartóztatták a rendőrség két magas rangú vezetőjét. Közlemény az SZKP és a szovjet kormány vezetőinek az MIK párt- és kormányküldöttségének tárgyalásairól Moszkva (TASZSZ): A barátság és a szívélyesség cJ5.?dd?n’ november 10-én az légkörében és a nézetek teljes SS- “■»* sokat folytattak a Német De- tárgyalásokon megvitatták az mokratikus Köztársaság párt- SZKP és a NSZEP kapcsolatai-/ és kormányküldöttségével. nak, a Szovjetunió és az NDíJ A tárgyalásokon szoviet , , , ,, .... ^ részről Brezsnyev, az SZKP s°Eoldalu egyuttmukodesene}: Központi Bizottságának első további fejlesztését, valamint a titkára, Kcszigin, az SZKP két ország pártjai és kormá Központi Bizottsága Elnöksé- nyai szempontjából közös ér- genek tagja, a szovjet minisz- - , , , , ., . . . . tertanács elnöke, Mikojan, az dekkel birÓ nehany maS ker' SZKP Központi Bizottsága El- d®st* nökségének tagja, a Szovjet-1 unió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, Podgornij, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, Andropov, az SZKP Központi Bizottságának titkára és Gromiko, az SZKP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter vett részt. A Német Demokratikus Köztársaság részéről a tárgyaláson részt vettek Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke, és Willi Stoph, a NSZEP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök, a küldöttség vezetői, valamint a párt- és kormányküldöttség tagjai, köztük Lothar Bolz külügyminiszter. Az események előzményeiről szólva az AP elmondja, hogy a feloszlatott katonai főtanács hét tagja három nappal ezelőtt beadványt intézett a kormányhoz és ebben a kormányzatnak és a hadseregnek ,,a kommunistáktól való megtisztítását” követelte. Mint ismeretes, az október 31-én uralomra jutott polgári kormánynak négy kommunista tagja van. Az elrendelt letartóztatások tehát lényegében egy újabb készülő katonai államcsínyt folytottak cl csirájában. Mint a Reuter-iroda jelenti, Szudán fővárosában kedden folytatódtak a tüntetések. Nagy tömegek lepték el az utcákat, gépkocsikat törtek össze, felvonultak az amerikai nagykövetség épülete elé, Amerika-ellenes jelszavakat kiáltoztak és az épület falára felírták: „Le az Egyesült Államokkal!” Az új szudáni kormány tagjai napközben gépkocsin az utcákat járták és hangszórókon intették nyugalomra a lakosságot. A kormányhivata-j lókat bezárták. A tüntetők kövekkel, fa- törzsekkel és gépkocsikkal torlaszolták el a város főbb útvonalait és a hidakat. A helyzet áttekinthetetlen, és a Reuter szerint nem teljesen világos az sem, hogy a tüntetést kik szervezték. A szudáni rádió műsort nem közvetít, csupán azokat a felhívásokat ismerteti, amelyek a dolgozókat, elsősorban a repülőtéri alkalmazottakat arra sürgették, hogy folytassák a munkájukat. Külpolitikai széljegyzet: Magándlptonrácla Elutazott Moszkvából a csehszlovák, a jugoszláv és a lengyel küldöttség Moszkva, (TASZSZ): Kedden Moszkvából hazautazott az a csehszlovák párt és kormányküldöttség, amely Jiri Hendrichnek, a párt elnökségi tagjának, a párt Központi Bizottsága titkárának vezetésével tartózkodott a Szovjetunóiban. Ugyancsak kedden utazott haza Moszkvából a jugoszláv párt- és kormányküldöttség, amelyet Vjelko Vlahovics a A volt nyugatnémet kancellár vasárnap óta Párizsban tartózkodik, már két alkalommal is tanácskozott De Gaulle elnökkel, s a diplomáciai tudósítók értesülései szerint a tábornok korántsem csak az öreg barátnak. kijáró udvariasságból áldoz ennyi időt Ade- nauerre. Erhard bonni kancellár kijelentette, hogy elődje felhatalmazások nélkül kísérletezik Párizsban a francia—nyugatnémet kapcsolatok javításával. A jelek szerint azonban ez nem egészen így van, hiszen Adenauer társaságában van Krone miniszter, aki a kormánynak m,a is tagja. viszont politikai „főfoglalkozása” Adenauer egyik legmegbízhatóbb embere, politikájának nemcsak híve, hanem aktív formálója. A hírek szerint Adenauer arra szeretné rávenni De Gaul- let, hogy enyhítse nyomását a Közös Piac egységes gabonaáraiért vívott küzdelmében, cserébe ezért Bonntól a NATO sokoldalú atomerejének elodázását kapja. A kompromisszumos manőver célja, hogy oldódjék az a kínos feszültség, amely egy idő óla a francia—nyugatnémet kapcsolatokat jellemzi. A helyzet furcsasága eközben, hogy von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter Washingtonba utazott, éppenséggel nem a multilaterális atomfegyverkezés lemondására, hanem az utolsó simítások előkészítésére. Alig egy héttel tehát azután, hogy Adenauer egy nyugatnémet lapnak adott interjújában megtámadta Erhard politikáját, s ezt követően a bonni kormánypárt, a CDU, amolyan vezérkari értekezletet kényszerült tartani a párt belső egységének megmentésére, a nyugatnémet külpolitika gyakorlatilag is a nyílt ellentmondások fázisába került. Az adenaueri és az erhardi elképzelések küzdelme nem ú - keletű. A Párizsban tárgyaló volt kancellár azért akarja megerősíteni a Bonn—Párizs tengelyt, mert véleménye szerint De Gaulle „Európa legyen harmadik erő” elképzelése az egyetlen járható út a szövetségi köztársaság agresszív keleti politikájának fenntartásához. Vele szemben Erhard azért tart ki Washington mellett, mert a multilaterális atomterv révén gyorsan bejut a nukleáris hatalmak klubjába és az Egyesült Államokat továbbra is maga mögölt tudja tartani — legfőbb hatalmi garanciaként — ugyancsak a keleti, pontosabban a „birodalmi” törekvések fedezésére. Adenauer és Erhard tehát nem a nyugatnémet külpolitika célkitűzéseiben nem ért egyet, hanem e célok elérésének módjában. Adenauer magándiplomáciája mögött pedig nagyonis hatalmas és befolyásos körök állnak az NSZK-ban. és mint Krone miniszter párizsi jelenléte mutatja, nemcsak a kormányon kívül. A jelenlegi nemzetközi helyzetben a Bonn—Párizs tengely erősítése, Adenauer kísérletezése, azért különösen veszélyes, mert a tengely nyugatnémet oldalán a legagresszí- vabb erők csoportosulnak. Azok, amelyek élesen szemben állnak Erhardnak és Schröder külügyminiszternek még azokkal a minimális realitásérzékről tanúskodó lépéseivel is, mint pédául a berlini látogatási egyezmény tudomásul vétele, vagy a szövetségi köztársaság kereskedelmi képviseleteinek létrehozása a népi demokratikus országok egy részében. Jurij Tisza: Párbeszéd a paradicsomban A bostoni székes- egyházban mély a csend. A lelkész a testvériségről prédikált. Azt mondta, hogy a paradicsom egyforma a fehérbő- rüelc és a színesek számára egyaránt. Olyan ünnepélyes volt a hangulat, hogy Isten nevében majdnem összecsó- kolóztunk. Az istentisztelet után egy fiatal amerikai az egyik sarokba hívta a lelkipásztort és megkérdezte: — Az következik- e ezek után szent atyám, hogy ha meghalok és a mennybe kerülök, ott is találkoznom kell majd négerekkel? — Hát hogy képzeled másként drága gyermekem? — Én nem képzelek semmit. Én base-ball csapatkapitány vagyok. — Kedves gyermekem, mindnyájunkat a mennybéli Isten teremtett, még a base-ball csapatkapitányokat is. Csak az egyiket fehérnek teremtette, a másikat feketének. Az Ür tudta, hogy mit alkotott. Akarod e te, keresztény testvérem, hogy a paradicsomban is legyen autód? Vagy nem? — Természetesen akarom. _ A paradicsomban ám különleges paradicsomi tisztaságnak kell uralkodni. Valakinek kell mosnia a kocsikat, eltakarítani a szemetet, törölgetni az ablakokat, tisztogatni az angyalok szárnyait, kihordani a paradicsomlakók, éjjeli edényeit. Ha mindezt a fehéreknek kellene csinálni, hát miféle paradicsomi élet lenne az? Fordította Sigér Imre Varsóban, a Swierczewski utcai hatalmas bírósági épületben normális, mindennapi élet zajlott. Néhány perc híján tiz óra volt, így hát mindkét bejárati forgóajtóból igazi emberfolyam ömlött a tágas hallba. Az ügyvédek a ruhatárból megkapott tógájukat az emeletre vezető széles lépcsőn, sietve öltötték magukra. A pavilonokban újságokat, cigarettákat vásároltak, hiszen tudták: a bíróságon mindenkinek a maga ügyére sokszor órák hosszat kell várakoznia. Az ügyfeleket az altisztek tájékoztatták, hol, melyik emeleten találják meg az idézésen feltüntetett termet. Az ügyészek gyors léptekkel jártak- keltek a hosszú bírósági folyosókon; siettek a tárgyalásokra. Az ügyfelek ügyvédeiket keresték; az ügyvédek meg nyugtalankodtak, hogy a tanúk pontosan érkezzenek. A mozgalmasságot még csak növelték az újságírók és a tárgyalótermek állandó látogatói. Á tágas udvarra megérkeztek a „szukák” — a rabszállító kocsik, melyek a büntetőbírósági tárgyalásokra hozták a rabokat. A negyedik emeleten, a Varsói Vajdaság Ügyészségén, sokkal nyugodtabb volt a légkör, mint az alanti emeleteken. Ezen a napon az ügyészségen nem volt ügyfélfogadás, a tisztviselők zavartalanul dolgoztak szobáikban. Az egyik szobából éppen kijött egy tisztviselőnő és megállította a folyosón menő társnőjét. — Halina, megyek a főnöködhöz. Szeretném, ha aláírná a megbízást a túlórái másolásra, — Ma ne menj be hozzá. Kur ma olyan csípős, mint a torma. Semmit sem intéznél el vele, csak magadra haragítanád. — Mi történt vele? — Dühöng, mert a joggyakornok még nincs itt. Megparancsolta, hogy minden szobában keressem, de a fiatal úr este biztosan szórakozott valahol, és elaludt. — Miért olyan fontos neki Kalinkowski? — Danka, hát nem tudod, hogy Kur vezeti a „fehér gengszterek” ügyét, és Kalin- kowskit mellé osztották be segítségül? Együtt írják a vádiratot. Már csaknem készen volt; Kalinkowskinak csak ki kellett egészítenie és kijavítania a vallomások lapszámozását. Reggel telefonált az ügyészség elnöke: Kur tizenkét órára vigye el hozzá a vádiratot végső megbeszélésre és jóváhagyásra, de a vádirat nincs sehol. Kalinkowski biztosan bezárta a fiókjába, Kur persze dühöng. Na. rohanok is hozzá! Kedvesem, gyere holnap, talán több szerencséd lesz. A 483-as szobában Jerzy Kur helyettes ügyész, aki a titkárnőjére és a joggyakornokára várt, valóban nagyon rossz hangulatban volt. Fáradt és agyonhajszolt. A „fehér gengszterek” ügye már néhány hónapja megakadályozta abban, hogy késő este előtt hagyja el az irodáját. Minden szabadságterve felborult. Hónapok óta nem volt moziban; már azt is elfelejtette, milyen egy színház, vagy egy kávéház. Szüntelenül csak rendőrtisztekkel tanácskozik, aztán a „gyanúsítottak” véget nem érő kihallgatása, tanúk felderítése és egy sereg más „ügyészi nyomozási” tevékenység. Igaz, hogy Kalinkowski joggyakornok — ezt Kur még haragos pillanataiban is elismerte — sokat segített a komplikált ügy kibogozásában, de azért most mégis dühös rá! Tudta, hogy neki ma végleges formába kell öntenie a vádiratot, és ezt meg kell beszélnie a vajdasági ügyésszel, a vizsgálat befejezése érdekében. Még sok munka várt rá, Kalinkowski pedig bezárt mindent a fiókjába, és késik, egyre késik. Kurt azt is tudta, hogy a főnök nem szereti, ha beosztottjai a kapott feladatok határidejét nem tartják be, be nem fejezett, vagy kapkodva elkészített munkát tesznek elébe. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy az ügyészhelyettes hangulata a percek múlásával egyre rosszabbodott. Az ajtó kinyílt, és a dolgozószobába Halina Wilska, a titkárnő lépett be. — Nos? — kérdezte türelmetlenül az ügyész. — Nincs sehol, senki sem látta. Átmentem a fővárosi bíróságra is, mert azt gondoltam, hogy útközben talán beugrott Zcsiához, az 511-esbe. Mindig keres valami ürügyet, hogy odamehessen. De Zosia már néhány napja nem látta. — És a vádirat? — A szobájában senkinek sem mondott semmit. Talán estig dolgozott, és ő volt az utolsó, aki elment. Biztosan hamarosan megjön. — A titkárnő próbálta megvigasztalni főnökét. — „nagy szerelmét”, ahogy a rosszmájúak mondták, márpedig az ilyenek egy ügyészségen sem hiányoznak. — Még egyszer nézd meg a szekrényben, a „fehér gengszterek” aktáit. Talán valamelyik dossziéba tette a vádiratot. A titkárnő engedelmesen kinyitotta a sarokban álló nagy, vasalt szekrényt, a felső polcról kivett hét vastag világos rózsaszínű dossziét és mindegyiket gondosan átnézte. — Nincs sehol. Sőt, az ügy utolsó kötete sincs itt. Biztosan azt is elzárta a vádirattal együtt az íróasztalába. Hiába, várni kell. Jerzy Kur valamilyen más munkával próbálta magát elfoglalni, de állandóan idegesen tekintgetett az órájára. Amikor tíz óra elmúlt, megint a titkárnőjéhez fordult: — Két óra múlva a főnöknél kell lennem. Nekem szükségem van a vádiratra. Nem várhatunk tovább. Ebben a pillanatban megcsörrent az ügyész asztalán lévő telefon. Kur gyorsan felkapta a kagylót. — Igen, én vagyok. Tessék... Tessék... Köszönöm. Lassan a villára akas t a a telefonkagylót. — A főnök titkárságáról telefonáltak. A mentőktől értesítést kaptak, hogy Kalinkowski! baleset érte. összeesett az ub cán. A Hoza utcai kórházbl vitték. (Folytatjntf Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Végrehajtó Bizottságának tagja vezetett. A lengyel párt- és kormányküldöttség hazautazására is kedden, került sor. A vnukovói repülőtéren Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Pjotr Gyemicsev, az SZKP Központi Bizottságának titkára és több más hivatalos személy búcsúztatta a küldöttséget. 2. 1964. november 11. *1 tn*
