Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-04 / 259. szám
fl Petőfi brigád megváitozett Négy ér rövid krónikája — Az embereknek új volt Már kevés csak jói dolgozni O,ápolásra nyitják a kupo- lókemence kiömlő nyilását. Kígyózik a vörös láva, a folyékony vas. Gáz és gőzfelhő képződik, az égő homok, a gyanta és melasz kesernyés íze, szaga a test minden por- cikájába behatol. Kormosak a falak, a grafittól, homoktól feketék az emberek. Ilyen az pn- tőde és az ontok vallják; nehéz, de szép szakma. Az öntőkről, a naponta ismétlődő küzdelemről a vassal és homokkal ódákat lehetne írni. A kisvárdai „Vulkánban” több száz önfő és öntödei munkás dolgozik. Mind külön téma. Együtt csoportosan is azok, hiszen 13 brigád van, és munkájuk révén kollektív életet élnek, színesen, változatosan. íme a brigádok közül egy: Ha akkor készül az írás... Ha négy évvel ezelőtt készül írás a mai Petőfi szocialista brigád tagjairól, akkor nagyon rossz képet fest. Négy évvel ezelőtt ezt a brigádot ügy jellemezték, hogy a vállalat legrosszabban dolgozó együttese, fegyelmezetlenek, magas a selejtszázalékuk. És ezt nemcsak egymás között mondták az emberek, de nyíltan is hangoztatták termelési tanácskozásokon, gyűléseken. 1962-ben például az történt, hogy Fü- löp István művezető Miskolcra utazott technikumi vizsgára és a brigádból néhányan — mert nem volt aki rájuk nézzen, és mert a városban jó filmet játszottak — munkaidő alatt moziba mentek. Fegyelmi ügy lett belőle. A vállalat verseny felel őse most azt mondja: — Ha igazán jó szocialista brigádról akar írni, akkor keresse meg a magkészítőket, a Petőfi brigádot. A brigádvezető Huszti Miklós komoly tekintetű szikár férfi. A művezető szemében mindig ott bujkál a mosoly. Szavai nyomán kikerekedik egy új korszak, négy év küzdelme, 39 ember életének pál- fordulása. — Változtatni kellett a régi dolgokon. Ebben nagy segítségünkre volt a szocialista brigádmozgalom. „Engem nem érdeket“ Könnyű ezt így, ilyen tömören megfogalmazni. A művezető latolgatja, mondjon e többet, majd kis megfontolás után rászánja magát: — Itt van például a „Bőrös” esete. Mindenki így hívja a műhelyben, én sem tartom fontosnak a másik nevét. Nos, elmagyaráztam egyik alkalommal a Bőrösnek, milyen technológiával dolgozzon. Amikor elmentem mellűje, kijelentette: „Érdekel is engem, hogy mit mond a művezető.” Természetesen selajtet gyártott, és ezért felelősségre vontuk. Egy évig nem dolgozhatott a brigádban. A magkészítők megváltozása egybeesett egy új gyártmánynak, a Tisza-radiátornak a bevezetésével. Ennek a feladatnak a megoldására 39 ember szinte hetenként érkezett. — Az embereknek új volt — mondja a brigádvezető —, hogy ennyire, ilyen nagy mértékben bevontuk őket a technológiai kérdések megoldásába. Üj volt az is, hpgy behatóbban foglalkoztunk egymás ügyeivel, segítettünk egymás problémáinak megoldásában — történetesen, Szabó Miklósnak és Császi Tibornak a házépítésben. Együtt jártunk szórakozni, mpziba. Nem egyszer már annyian voltak nálam a ty-j nézni, hogy nem jutott mindenkinek ülőhely. Ma már nincs szükség arra, hogy egy helyen szorongjunk a televízió előtt, hiszen minden tagnak van rádiója, tizenötnek televíziója. P.usz négyszáz és még f ertő A televízió említése a brigádvezető részéről nem volt véletlen. Ez mutatja: ahogy rendeződött a munkahelyi probléma, úgy emelkedett a brigádtagok anyagi jobbléte is. — Négy évvel ezelőtt, amikor annyi kifogást, emeltek — jogosan — a munkánk ellen, az átlagkereset 1200—1300 forint volt. Ma viszont a brigádtagok havi 1600—1700 forintot keresnek. Ehhez plusz a selejtcsökkentési prémium, átlag 200 forint. A Petőfi szocialista brigád tavaly első lett a munkaversenyben, elnyerték a legjobb szocialista brigádnak járó váh- dorzászlót. Nagy volt az öröm, cje legjobban annak Örültpk, bogy a sok bírálat után most már megváltozott az emberek véleménye. — Éreztük, hogy már kevés lenne csak jól dolgozni, közösen szórakozni és tanulni. Ami jó volt, tovább: a is meghagytuk. Mind a Sóén járunk a Munkás kadémia II. évfolyamára, a minőségi munkavégzés ma is szí /', gyünk, de éreztük, valamit még tenni kell, többet ettől. Elható. ,uk, hogy patronáljuk a k;m ardai Rákóczi Termelés', ű 'őke .tét. Nemesek gazd g'.gi, de p: üti— kai segítséget i: nyújtunk a termelőszövetkezetnek. Pár hete a Petőfi s : ciulista brigád tagjai levelet Le t k a Rákóczi Tsz tagságától. A tagság megköszönte a trigúdnak, hogy több mint 3 ezer társadalmi munkaórával segítették a fűrészüzem felépítését. a sertásetető-placc készítését, és részt vettek a farenkök összerakásában. Huszti Miklós többet is mond erről: — Ma már úgy megyünk a termelőszövetkezetbe, mintha haza mennénk, szívesen és Jó kedvvel. Kapcsolatunkat erősítette, hogy a termelőszövetkezet tagjait meghívtuk a gyárba, nézzék meg hogyan dolgozzunk. aztáp egy kis banketten megvendégeltük őket. A mi vendéglátásunkat a tsz is viszonozta. A Petőfi brigád tagjai ugyanott, Ugyan olyan körülmények között végzik munkájukat- minf 4 évvel ezelőtt. Egy azonban gyökeresen megváltozott: az ember. Seres Ernó Így kellene dolgozni... Hetven nap alatt — új iskola Mindenki összefogott és megszületett az építési rekord Az első kapavágást hetven nappal ezelőtt végezték az MTH 110-es számú Intézetének új négytantermes iskolájánál, s máris elkészült. Felszerelték a táblákat, hordják a padokat, bekötötték a villanyt, s megkezdődött az oktatás. Esik az eső, de ez nem zavarja a munkásokat és a segédkező tanulókat. Készítik a betonjárdát, parkíroznak. El sem hinné az ember, ha Gál József, az ÉM. Szabolcs-Szat- már megyei Vállalat V/2-es építésvezetőség építésvezetője nem mutatná nagy örömmel az építési naplót. Nagy hajrá volt — Ez év augusztus 5-én kezdtük a munkát, s ma november 3-a van. s kész az új iskola — monejja és mutatja az átadás napját. Ez hetven munknapnak felel meg. — Nagy hajrá volt, az igaz — jegyzi meg Derecskéi István tanár, a terv készítője és műszaki ellenőr. — Egyik nap kiadták az utasítást a terv készítésére, de nem volt anyag. Újat kellett készítenem — magyarázza. Végre a nyolcadik terv sikerült, olyan volt, amelyhez biztosítani tudták az anyagot is, s azonnal hozzáláttak az építkezéshez. De miért is volt szükség ilyen gyorsan az új iskolára? — Iskolánkban az építőipari tanulók miatt 90 fővel szaporodott a létszám. Nem tudtuk a gyerekeket hol elhelyezni. Már irodákat alakítottunk át tanítás céljára, felhasználtuk a műhelyeket is. Ezekben azonban mostohák voltak a körülmények. A Munkaügyi Minisztériumtól kaptunk 500 000 forintot, a várostól pedig 100 000-ret erre a célra. Csak meg kellett építeni — magyarázza Derecskéi István, tanár. — Minek tulajdonítják, hogy rekord idő alatt sikerült befejezni? Magunk sem hittük Egymásra néznek, s egyszerre válaszolják: szinte Földes György: Főnök, viharban Fodros igazgató is csodálkozott Vermesné készségén. Meg is dicsérte a felszólalása után. Csak másnap délelőtt akadt el a lélegzete a meglepetéstől, amikor benyitott hozzá Vermesné s így kezdte a mondanivalóit: — Kérem, mentsen fel az áthelyezéstől ... — Mi történt? Hiszen tegnap egyetértett az áthelyezéssel... — Most is egyetértek, de menjenek a többiek. Én csak azért segítettem, mert gondoltam, mára már visszasegít nekem az igazgató elvtárs ... — Nem segítem vissza! — mondta dühösen, de kellő nyugalommal Fodros, aki gerinces ember hírében áll és mindenkor kiverekszi a vállalatának is, az embereknek is az igazát. — Akkor majd megmutatom, hogy engem nem lehet csak egyszerűen áthelyezni — felelte epésen Vermesné, majd jóNem adtam igazat elkeseredett igazgató barátomnak, pedig tudtam, hogy megállapításaiban spk az igazság. Növelni, sem akartam pesszimizmusát, elhallgattam tehát előtte Fodros igazgató esetét Vermesné- vel. Vállalati érdekből több üzemrészt át kellett szervezni Födroséknál. Természetesen csak emberek mozgatásával, szakmunkások átcsoportosításával lehetett a feladatot megoldani. Az átszervezés utolsó akkordjaként húsz szakmunkást kellett még megmozgatni. Fizetés ugyanannyi, a munka sem nehezebb. Mind a húsz ember, közöttük Vermesné is, megértette, hogy ez a megoldás elkerülhetetlen. Az értekezleten, ahol Fodros igazgató ismertette az áthelyezés szükségességét, senki nem ellenkezett. Vermesné sem. Sőt, ő szólalt fel elsőnek. — Megszoktam már a munkahelyemet — mondta, — de a vállalati érdek mindenek előtt. A magam részéről szívesen átmegyek a főműhelybe és azt hiszem, a szaktársaim is hasonló megértéssel fogadják az igazgató elvtárs intézkedését Mindenki megértéssel fogadta, de mindenki csodálkozott. Vermesnét „ellenzékinek”, t,nagyszájúnak”, „pletykásnak” tartották és ime, most ő egyengeti a megoldás útját. parazol el; a vizsgálat részletei, kikérdezés, gyanakvás szüntelenül őrlik az idegeit; lekötik az energiáját és elvonják a munkájától. Jól tudta ezt Fodros igazgató is. De ez esetben a felettes hatóság nagyvonalú volt. Nem indított vizsgálatot. Csupán egyoldalúan megállapította, hogy Vermesné ügyében tulajdonképpen nem valamiféle kissza- bású munkaügyi vitáról, hanem a közérdekű bejelentést és a bejelentőt védő törvény megsértéséről van szó: a szaktársnő áthelyezése nem vállalati érdekből történt, hanem azért került erre sor, mert megbírálta Fodros igazgatót. íme, nemhiába bírált a derék Vermesné: őt nem lehet áthelyezni! Törvényadta kötelesség megvédeni a bejelentőt — vallja Fodros vállalatának felettes hatósága, amivel teljes mértékben egyet lehet érteni. De erről mégis az juj; az eszembe: néh„ nem azt kell megvédeni, aki a bejelentést megteszi, hanem az szorul védelemre, aki ellen a bejelentés irányul. Erről az eshetőségről azonban mintha megfeledkezett volna a felettes illetékes. Mindenesetre: nem ügyetlen ember Vermesné! De Fodros igazgató is megérdemel minden elismerést, ha vállalatánál ezek után rendet és fegyelmet tud tartani.:. — Mindenki összefogott és dolgozott — mondja Gál József. — Magunk sem hittük* hisz mi december 31-re vállaltuk. Nem volt olyan, mint más építkezésnél, hogy nincs anyag. Mindent megkaptunk idejében. — A munkákat párhuzamosan végezték. Mikor megkezdték az alapozást, s a falazást, már a tetőszerkezetet is összeszerelték, csak rá kellett tenni. így még nem láttam dolgozni Bán Fajost, az ácsrészleg vezetőjét — jegyzi meg Derecskéi. A munkaerő nagy részét az iskola biztosítottá, de amikor szükség volt szakmunkásra, az építésvezetőség azonnal küldte. A munkaidő minden percét kihasználták. És Nagy Imre oktató mint megbízott művezető kiválóan látta el feladatát. Az Ő irányítása alá helyezte az építésvezetőség a szakmunkásokat is. — Tudomásunk szerint ilyen rekordidő alatt még nem készült el egy négytantermes iskola a megyében — szól közbe Eölyüs Lajos az építésvezetőség technikusa. — Ezek tények. Tessék — invitál Gál József. Nézzük meg. A tanulók beülhetnek hetven nap után a tanterembe. Készülhetnének, ha... Az iskola valóban elkészült. Szép, modern. — S Derecskéi István úgy tervezte, hogy idővel négy tantermet rá is lehet építeni — dicséri a tervezőt Gál. — De jó lenne, ha így készülnének Nyíregyházán a többi létesítmények, lakóházak is — jegyzem meg. Mosolyognak. — Készülhetnének. Ha pontos lenne a munkaszervezés, jó lenne az anyagellátás, s főleg, ha legalább úgy összefognának az érdekelt felek, mint ennek az iskolának az építésénél — mondja Gál József fiatal építésvezető. — Csak egy dolgot kellene szem előtt tartanunk. Jobban megszervezni és összehangolni a szak- és a szerelő munkákat, s akkor nem lennének áthúzódások. Hetven munkanap alatt új iskola épült. Szép példa. Az építőket dicséri. Csak az a kár, hogy ilyesmivel nagyon ritkán örvendeztetnek meg bennünket. Pedig szívesen vennénk máskor is, minél többször. F. K Becsüljük meg jobban a parasztasszonyok munkáját Irta: ERDEI LASZLONE, az Országos Nőtanács elnöke deményezések, a közös munkával elért sikerek, — a tagság összeforrottságát eredményezik. Ez a közösségi munka teremti meg a falusi nő egyenjogúságának reális alapját, azt, hogy az eddigieknél több helyet kapjanak — munkájuk és fejlődésük eredményeként — a vezetésben is. A falu szocialista fejlődésé-; vei a családok életében is jelentős változások történtek. A család átalakulása azonban nem zökkenőmentes. A nő helyzete érzékenyen mutatja a fejlődési folyamat nehézségeit. Hogy csak egyetlen vonatko-j zást érintsek: az új feladatokj a tanulás, a közös termeléshez alkalmazkodó munkaidőbeosztás mellett alig csökkentek a nőre háruló „hagyományos” terhek. Példák_ sokasága bizonyítja: a termelőszövetkezetekben végzett munkán kívül a gyermekek nevelését, a mosást, a főzést, a takarítást, a vásárlást, az állatok ellátását, a háztáji föld művelését is majdnem egyedül az asszonyok végzik. Számtalan módja van annak, hogy a falusi nők helyzetéri ebben a vonatkozásban is köny- nyítsünk. Egyes termelőszövetkezetekben a munkabeosztásnál — amennyire lehet — tekintetbe veszik az asszonyok anyai és háziasszonyi feladatait, lehetőséget biztosítanak ezek elvégzésére. Nagyra értékeljük azt a munkát, amelyet a földművesszövetkezetek a különböző falusi szolgáltatóegységek létrehozásával végeztek. Az igények azonban itt is gyorsabb ütemet sürgetnek; úgy gondoljuk, hogy a továbbiakban — az anyagi eszközök ésszerűbb felhasználásával — elsősorban a városoktól távoleső falvakban kellene különböző szolgáltató egységeket létesíteni. Rendkívül fontos és hatékony lenne olyan közhangulat megteremtése, amelyben természetessé válik: a család minden tagja részt vállal a családi mun’kamegosztásbah. A nőtanácsok és a termelőszövetkezeti nőbizottságok az eddiginél több kezdeményezéssel, szervező munkával segítsék a szakmunkásképző iskolákba beiratkozott nők tanulását, a dolgozók esti iskoláján való részvételükét. Az iskolák mellett működő szülői munka- közösségek hassanak oda, hogy minél több fiatal a mezőgazdasági szakmát válassza. A helyi erők bevonásával kezdeményezhetnék különböző gyermekintézmények létesítését. A parasztasszonyok többségükben szívesen vállalják a tanulással, művelődéssel járó nehézségeket. Tudjuk, ez sok fáradsággal, gonddal jár. De mindez bőségesen megtérül az idejében elvégzett munka eredményében, az asszonyok nagyobb munkakedvében, családjuk és maguk derűsebb, szebb életében. A falu életének fejlődésével nagy változások mentek végbe az elmúlt evekben a paraszt- asszonyok életében, gondolkodásában, valamint a nők társadalmi helyzetével kapcsolatos szemléletben is. A parasztasszonyok munkája, a termelésben elfoglalt helyük — már számarányuk miatt is — igen nagy jelentőségű. Ezt növelte az a körülmény, hogy az elmúlt években a férfi munkaerő egyrésze elvándorolt faluról, s így a termelőszövetkezetek munkaerőszükségletét nagyobb mértékben a nők biztosítják. A termelőszövetkezeti tagság 38,5 százaléka nő _ 420 ezer fő — s mintegy 200 ezer azoknak a száma, akik a tsz közös munkájában mint családtagok rendszeresen részt vesznek. A nők termelési munkájának szamokban kifejezhető eredményéről hadd idézzek a Földművelésügyi Minisztérium egyik jelentéséből: „1963-ban a termelőszövetkezetekben a nők által előállított termelési érték 4 milliárd 640 millió 440 ezer forint volt. Az egy főre eső átlag termelési érték 18 500 forintot tett ki.” Szám szerint legtöbben a növénytermelésben dolgoznak- a munka 60—70 százalékát ők látják el. Egyre több olyan termelőszövetkezet van, ahol asszonyok „élő lelkiismerel- kéntr szorgoskodnak a növényápolásban, a betakarítási munkákban. A tsz-elnökök maguk is elismerik: a kapásnövé- üyek ápolását, betakarítását a nők nélkül nem tudták volna biztosítani. Az állattenyésztésben is jelentős helyet töltenek be a nők, különösen a baromfitenyésztésben. Szakmai hozzáértésük, gyakorlatuk, az állatokkal való bánni tudásuk _ erre különösen alkalmassá teszi őket. Mindebből láthatjuk és őszinte őrömmel állapíthatjuk meg, hogy a parasztasszonyok a szövetkezetben megtalálták helyüket és egyéni boldogulásuk útját. Bíznak a szövetkezeti gazdálkodásban. Bátorsággal és felelősséggel lépnek fel azok ellen, akik a közőst megkárosítják, vagy akik megsértik a szocialista együttélés szabályait. Az egészséges fejlődést bizonyítja a mezőgazdasági munkaversenyben való tömeges részvételük is. Ügyszólván az elsők között voltak, akik verseny vállalásokat tettek egy-egy konkrét termelési cél elérésére. bekapcsolódtak a mezőgazdaságban kibontakozó szocialista brigádmozgalomba. De gyakran kedvét szegi az asszonyok lelkesedésének és lendületének, ha látják, hogy a versenyzésnek nincs gazdája a szövetkezetben, teljesítményeiket nem értékelik rendszeresen; ha a tsz vezetősége a versennyel való foglalkozást felesleges pyűgnek érzi. A közös tervezés, á közös munka, a termésért való együttes aggódás, a fejlődést szolgáló egyéni keznapotot sem kívánva, otthagyta az elképedt Fodrost. Ez januárban történt, amikor a vállalat vezetősége gondos előkészítés után úgy tervezte: az új üzemrész építése májusig befejeződik és akkor kerül sor majd az előzetesen megbeszélt áthelyezésekre is. időközben, március vége felé, egy üzemi értekezleten szót kért Vermesné: — Nem szeretek senkire sem rosszat mondani — kezdte felszólalását, — de Fodros igazgató elvtárs visszaél a dolgozók bizalmával. A vállalatnál sok a szabálytalanság, a normákat indokolatlanul megváltoztatják... — mondta, és más efféle dolgokról beszélt. Vermesné már ott helyben megkapta a választ az igazgatótól és közvetlen munkatársaitól. Vermesné felszólalása minden alapot nélkülöz, csak kellemetlenkedni akar. De akkor még senki sem gondolt arra, hogy tudatosan kitervelt támadásról van szó. Úgynevezett „céltámadásról.. Május elején, amikor a már erplíteft áthelyezés aktuálissá vált és az erre vonatkozó írásbeli intézkedést Vermesné kézhez kapta, nyomban bejelentést tett a vállalat felettes hatóságánál. „Tiltakozom a2 áthelyezés ellen” — írta többi között. — „Azért akarnak eddigi munkahelyemről elmozdítani, mert márciusban az üzemi értekezleten volt bátorságom áz igazgatót erőset megbírálni. Dehát úgy látszik egy beosztottnak még ma serr szabad kritizálni a főnökét.” Ä bejelentés nem marac következmények nélkül, szerencsére a dolgozók vélemény« ma már nem talál süket fülekre. Ebben bízott az igazgató is. Bizonyítani tudja az áthelyezés már előbb, januárban szóba került, és közös megegyezéssel el is határozta- tott, még mielőtt Vermesné bírálata márciusban elhangzóit. ö pontosan azért bírált hogy megakadályozza az áthelyezést. De amíg az igazgató i bizonyításáig eljut, a rengeteg utánjárással, rengeteg idői
