Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-07 / 235. szám
Események sorokban Fellőtték a Kozmosz 47 et Moszkva, (TASZSZ): Moszkva, 1964. október 6. (TASZSZ): A Szovjetunióban Föld körüli pályára fellőtték a Kozmosz 47 jelzésű mesterséges holdat. A szputnyikon elhelyezett tudományos műszerek segítségével folytatni kívánják a TASZSZ által 1962 március 16-án bejelentett űrkutatási programot. A szputnyik keringési ideje 90 perc. Pályájának a Föld felületétől számított legnagyobb távolsága (apogeum) 413 kilométer, legkisebb távolsága (pe- rigeum) 177 kilométer. A pálya síkjának az Egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 64 fok 46 perc. A tudományos műszereken kívül a szputnyikon elhelyeztek egy rádióadó készüléket, amely a 19,994 megahertz frekvencián dolgozik, rádióberendezést a pályaelemek pontos mérésére, rádiótelemetrikus berendezést a műszerek és a tudományos berendezés által szerzett adatok továbbítására a Föld felé. A szputnyikon elhelyezett készülékek normálisan működnek. A földi koordinációs számítóközpontban folyik a beérkező adatok feldolgozása. Kárpáíontúl leiszabadulásának 20. évfordulójára Harc a szabadságért cia politikájának mind nagyobb jelentőségére és befolyására. Javasolta, hogy a kairói konferencia határozottan szálljon síkra az általános és telj« leszerelés mielőbbi megvalósításáért, a föld alatti nukleáris kísérletek megszüntetéséért, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáért, a külföldi katonai támaszpontok felszámolásáért. Indítványozta, hogy az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésszakon vagy külön leszerelési világkonferencián vitassa meg ezeket a problémákat. Heves peronista íanletés De Gaulle látogatása alkalinából Cordobában A rendőrség tüzet nyitott a tömegre Október utolsó napjaiban lesz húsz éve, hogy a Sr.a- bolcs-Szatmár megyével szomszédos kárpátontűli terület a dicső szovjet hadsereg segítségével felszabadult a fasiszta megszállás alól és egyben lehetőséget kapott, hogy a lakosság évezredes vágya — Saovjet-Ukrajná- val való újraegyesülése — beteljesedjék. Kárpátontúl sok nemzetiségű lakosságának a szovjetek országa iránti szeretete és vonzalma különösen akkor vált mélyebbé, mikor a Nagy Honvédő Háború idején az SZKP és a szovjet kormány felhívással fordult a szovjet néphez^ hogy harcoljon az ideiglenesen megszállott területek felszabadulásáért. Ez a felhívás visszhangra talált nemcsak a Szovjetunió népei körében, hanem Európa-szer- te mindenütt, ahol a német fasiszta megszállók voltak uralmon. Területünk sok nemzetiségű lakossága, ukránok, oroszok, magyarok, szlovákok, románok testvéri családba tömörülve keresték az utat* azt a formát, amelynek segítségével hatásosabbá tehették az idegen megszállók és egyben saját elnyomóik elleni harcot. Az irányításra nem kellett sokáig várni. A dolgozók körében már a háború kitörése utáni első hetekben kezdtek felvilágosító munkát végezni, és ahol megfelelő talajra találtak, rokonszenvet láttak és támogatást várhattak, az illegalitásban működő kommunisták megkezdték agitációs-szervező munkájukat. Az eddig megfélemlített és sötétségben tartott munkások és parasztok megérezték a párt' irányítását és támogatását, mind bátrabban emelték fel szavukat elnyomóikkal szemben, mind kevésbé titkolták véleményüket a háború megbukásáról és az igazságos honvédő háború győzelméről, a hazafiság s bátorság bámulatos példáit mutatták. Mikor minden ipar- ri és mezőgazdasági termelés kizárólag hadicélokra lett átállítva, a munkások és parasztok bátran kiálltak követeléseikkel, sztrájkokat szerveztek, megtagadták a termelést, megakadályozták a szállítást. A legendáshírű Borkanyuk Oleksza Verhovina hű fia is megjelent a Kárpátokban és ez újabb harci lelkesedést váltott ki a munkások és parasztok, valamint a dolgozó értelmiség, különösen az ifjúság körében. „Le a háborúval! Le a fasizmussal! Éljen a Kommunista Párt! Éljen a Szovjetunió! — ezek a harci jelszavak lelkesítették a széles néptömegeket. A kárpátontúli területről tömegesen mentek át a hazafiak a szovjet földre, hogy onnan Kovpak, Fedorov s más partízánosztagok kötelékében most már fegyveresen, újból visszatérjenek hazájukba és harcoljanak a megszállók és elnyomók ellen. Oroszok, ukránok, csehek, magyarok, románok és más nemzetiségű hazafiak testvérként, egy csalódként harcoltak a közös célért, a mielőbbi felszabadulásukért. Jelentős párt és harci megbízatást teljesítettek a megszállt kárpátontúli területen. Tkanko O., Ruszin V., Pris- csepa I., Úszta Gyula, Horváth Sándor és más más kiváló hazafiak, akik a proletár internacionalizmus eszméjének zászlaja alatt harcoltak céljuk megvalósításáért. Az ellenállás aktív formája a Kárpátontúlon nőttön nőtt. Nem volt már passzív szemlélő, mert mindenki belátta, hogy a fasizmus napjai meg vannak számlálva és a háborúnak minél előbb véget kell vetni, hogy megvalósítsák mindazt, amit 1919-ben nem sikerült megvédeniük — a néphatálmat. A munkások és parasztok már nemcsak sztrájkolnak, követelnek, hanem megtagadják a parancsot is, nem tesznek eleget a katonai behívóknak, átállnak a partizánokhoz, újabb harci jelszók lelkesítenek: „Le a kormánnyal! Ki a németekkel! Békét a Szovjetunióval'’. A reakció újabb rendeletet tesz közzé, melyeknek célja elfojtani minden megmozdulást: internélótáborokba, börtönökbe zárnak, németországi kényszermunkára visznek mindenkit, aki csak gyanút kelt. Ennek ellenére Kárpátontúl elkínzott népe még elkeseredettebb harcba kezd. Szorosabbá válik az illegális csoportok kapcsolata a szovjet partizánokkal, akik között sok volt a kárpátontúli hazafi. A népi bosszúállók széles körű felderítő összekötő hálózatot létesítenek, melynek szálai Moszkvából Budapestig húzódnak. Zsupán Va- szil Mukacsevo környéki tanító, Szirko Hanna huszti postahivatalnok, Vakarov Dmitro, Orosz Viktor, Vei- kony Iván budapesti egyetemista — mind egy szervezetnek tagjai. A legnagyobb számú csoport Huszton tevékenykedett, a Szirko és Lo- gojda család minden tagja aktívan részt vett benne, de a fasiszta kopók kiszimatolták a szervezet létezését és 1944 elején közel 300 embert letartóztattak. 1944 április 18-án Máramarosszigeten kihirdették az ítéletet a letartóztatott hazafiak ügyében és április 25-én Huszton és Má- ramarosszigeten végrehajtották azt. Zsupánt Vaszil, Szo- kacsot Mikola, Csizmást Vaszil, Szickot A., s a Logojda testvéreket agyonlőtték vagy felakasztották, többet közülük életfogytiglani börtönre ítéltek. Hasonlóképpen számoltak le a többi hazafiakkal is, tömeges kivégzésekre került sor. 1944. június 17-én Huszton és Tekovón 21 ha- zafit lőttek av'on, köztük: Kalinics Mihajló, Handera Olena, Hecsko Mihajlo, Léz- man Jenő, Veisz Sámuel, Űjfa- lusi Gyula, Paraszka Anton és mások vesztették életüket. De a fasiszta rémuralom végnapjai is eljöttek. A szovjet hadsereg seregei már a Kárpátok gerincén is áthatoltak, feltartóztathatatlanul nyomultak előre. 1944 októberében, megtörve az ellenség elkeseredett ellenállását, felszabadították Kárpát-Ukraj- na területét, ahonnan tovább haladtak a Duna-Tisza közé, hogy segítséget nyújtsanak Magyarország népének is a fasiszta iga alól való felszar badításáért vívott harcban. Visszaidéztük a 20 évvel ezelőtti eseményeket, hogy abból a távlatból még jobban értékelhessük szabadságunkat, függetlenségünket* mai békés életünket. Vladimír Mihály Ushorod A Szovjetunió külügyminisztériuma határozott tiltakozását jelentette be az Egyesült Államok nagykövetségének három, és Nagy-Britannia nagykövetsége egy munkatársának tűrhetetlen tevékenysége miatt. A szovjet külügyminisztériumnak az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nagykövetségéhez küldött jegyzéke bejelenti, hogy ezek a személyek diplomáciai státuszukkal ösz- szeférhetetlen felderítő tevékenységet végeztek, dúrván megsértve a külföldi diplomaták magatartására vonatkozó általánosan elfogadott normákat Fegyveres banditák támadást intéztek a Venezuelai Nemzeti Népi Élcsapat Párt székháza ellen. A támadók kirabolták az archívumokat és összetörték a berendezést. A párt öt tagját magukkal hurcolták. Több demokratikus szervezet nyilatkozatban tiltakozott a székház elleni támadás miatt* A csehszlovák fővárosban kedden megnyílt a KGST Nemzetközi Mezőgazdasági Tájékoztatási Központjának második ülése, amely az 1965. évi közös munkaterv kidolgozásával foglalkozik. A munkaterv az oktatás, a könyvtári munka és a munkamegosztás terén kifejtendő nemzetközi együttműködéssel kapcsolatban előirányozza a KGST-álla- mok mezőgazdasági tájékoztatási központja hivatalos közleményének kiadását Erhard nyugatnémet kancellár kedden délután sajtó- értekezleten tartott Nyugat- Berlinben. Bejelentette, hogy még ebben az évben találkozni óhajt Johnson elnökkel. Hasonlóképpen tervbe vette, hogy még Hruscsov szovjet miniszterelnök bonni látogatása előtt „a német— francia szerződés keretében” Párizsban eszmecserét folytat De Gaulle elnökkeL Kedden Moszkvában befejeződött az a nemzetközi tudományos értekezlet, amelyet a Szovjet Tudományos Akadémia Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézete hívott össze az I. Inter- nacáonálé megalapításának 100. évfordulója alkalmából. Az értekezlet munkájában 62 ország tudósai vettek részt* Cordoba, (AFP, AP): De Gaulle elnök és kísérete kedden délután Buenos Airesből a fővárostól mintegy 600 kilométernyire északnyugatra lévő Cordoba városba repült, ahol a repülőtéren a korábban odaérkezett Illia argentin elnök és a kormány több tagja fogadta. A vendégeket, akik az egyik gyárbein tett látogatás után az igazságügyi palotába tartottak, a város középponjában hatalmas peronista tüntető tömeg várta. A rendőrségnek csak nagy nehézségek árán sikerült utat nyitni az elnöki gépkocsikaravánnak a bíróság épületéhez. De Gaulle elnök és a többi vendég már belépett a palotába, amikor a rendőrség tüzet nyitott a teret elözönlő tömegre. A tüntetők a földre vetették magukat, majd a karhatalmi erők könnygáz bombákkal árasztották el a környéket. A füstfelhő eloszlása után 16 sebesültet — köztük egy rendőrt — találtak a kövezeten. A sebesülteket kórházba szállították. ívet. Az utca zaja behallatszott. Balás elővette lakáskulcsát, bedugta a zárba. Lenyomta a kilincset. Szívdobbanás- nyit még várt, aztán belépett. — Rozika! — kiáltott a sötétben, a villany kapcsolóját keresve. — Rozika! Nem jött válasz. Keze a kapcsolón volt, amikor sötét alakok ugrottak melléje, — Ne moccanjon! Oldalában érezte a revolver csövének nyomását. Lassan felfelé emelte karját. A következő pillanatban hátulról meleg kéz ragadta meg tarkóját. Éles szúrást érzett a nyakán. Mintha hirtelen lámpát oltottak volna el. Még zuhanásának sem volt tudatában. Abzinger Gyula a „8 órai újság” első oldaláról értesült barátja haláláról. A Szent István körút egy újságos bódéjából meredtek rá az óriási betűk: „Balás Jenő rejtélyes halála ...” „Holtan találták a bauxit felfedezőjét!...” Másik lapra nézett, onnan is ordítottak a sorok: „Öngyilkos lett-e a neves kutató?” Abzinger azt hitte, mindjárt megfullad. Térdei megroggyantak, támaszték után kellett néznie, s csak később tudta részletesen elolvasni a hírlapi magyarázatot: „Rejtélyes haláleset történt a vár egyik utcájában. A hatszobás lakás főbérlője néhány hónappal ezelőtt kiadta Balás Jenőnek albérletbe egyik szobáját. Dr. Kiár Andrásék otthon sem voltak. A cselédlány délelőtt benyitott a mérnök szobájába, de azt üresen találta. Az alkalmazott azt hitte, a mérnök már elment hazulról és ezért bement a fürdőszobába. Amikor benyitotta az ajtót, megdöbbent. A vízzel teli kádban ott ült Balás Jenő mozdulatlanul, feje oldalra billent. Hiába szólította, nem felelt. A Cseléd a házmesterné- hez szaladt, aki rendőrt hívott a lakásba. Valószínű, hogy a mérnök öngyilkos lett.” „... Balás Jenő érdekes ember volt... A magyarországi bauxittelepek felfedezője __A bauxit felfedezése körül perbe is került az államkincstárral ...” Abzinger csak forgatta a lapokat. Egy másik újság vizsgálatot követelt és a halálesetet többnek, mint rejtélyesnek tartotta. „Kiknek állt érdekében a felfedezőtől megszabadulni?” — tette fel a kérdést. Ezt azonban már nem olvasta végig, a Kaszinó utcába rohant. Klárákat mar ott találta a lakásban, semmit sem tudtak, hirtelen hívták vissza őket a nyaralásukból. A rendőrségen minden felvilágosítást megtagadtak. — A koronaügyész foglalkozik az üggyel — mondták. A mérnöki kamarában dr. Árvay József vállalkozott arra, hogy delegáció élén felkeresi a Bauxit Trösztöt és pénzt kér a koporsóra, mivel hogy a család még úgy sem tudja előteremteni. A trösztnél dr. Müller fogadta a küldötteket. — Sajnos nem tehetünk semmit — tárta szét karjait. — Ha most pénzt adnánk koporsóra, akkor ugy-e? — olyan látszata lenne a dolognak, mintha mi még anyagi függőségben lennénk a megboldogulttal, vagy a családjával. Ez azonban nagy tévedés. Nekünk már régen semmi közünk sincs Balás Jenőhöz. — De uram — mondta felháborodottan Abzinger — Önök mégis milliókat kerestek a felfedezésen, Balás Jenő pedig koldusszegényen halt meg. Talán nem érdektelen közölnöm, hogy öt pengő negyven fillért találtak a rendőrök a zsebében. Úgy érzem... —• Kérem, bennünket nem kell kioktatni arra, mi a kötelességünk. Egyszerűen nincs pénzünk erre a célra! Nem volt mit tenni; a mérnök-kollégák hosszú tárgyalás után visszamentek a kamarába és gyűjtést rendeztek. Huszonnégy mérnök adta össze a pénzt, amiből megvehették a koporsót. A tetemet a törvény- széki orvosszakértő megvizsgálta, de Abzinger hiába kérte a leletokmányt, nem adták ki. „A vizsgálat még nem fejeződött be, nincs módunkban bárminő felvilágosítással is szolgálni a halálesetre vonatkozólag” volt a rideg elutasító válasz. Alice sokáig nem akarta elhinni a szörnyű hírt. Amikor eléberakták az újságot, olyan rosszul lett, hogy orvost kellett hivatni hozzá. Balást a Farkasréti temetőbe kísérték utolsó útjára Kisanya és Abzinger támogatta feleségét. A gyerekek kaptak ebből az alkalomból kölcsön- kabátot, abban mentek a koporsó után. Zsuzsa már értelmes nagy lány volt, sírt. Éva még csak annyit tudott, hogy „édesapa nincs itt, édesapa nincs itt.” A temetésre többszáz ember gyűlt össze. Geológus- és mérnöktársai mind eljöttek leróni a kegyeletet, de sokan, akik ismerték, még Gántról is felutaztak. Alice a búcsúbeszédből csak annyit értett meg, hogy azt mondják: „Utolsó jó szerencsét!” Mémöktársai a bányászköszöntéssel búcsúztak el tőle. Az újságok még egy ideig cikkeztek, de aztán elhallgatott mindenki. Lassan az esetről is elfeledkeztek. Balás felesége — megélhetésének biztosításáért segélyt kért az iparügyi minisztertől. A kérelmet azonban „költségvetési fedezet és kellő jogalap” hiányában elutasították. Ugyancsak minden kérelmet elutasított a kormányzó úr őfőméltósága kabinetirodája is. Balás Jenőné 1939-ben, férje halála után egy évvel elhunyt, öt is a Farkasréten hántolták el. A két árva gondozását „Kisanya” vette magára. Az öregasszony, minthogy a kis vagyona régen elfogyott már, varrásból tartotta fenn magát. Balás Jenő sírján megsárgult, aztán megbámult, összeszáradt a fejfa. Addigra már kitört a második világháború és Hitler katonái végigmasf roztak Európán. És a csillogó dúralumínium' ból készült Stukák és Junker sek bombákat hullattak a váró sokra... (Vége) SZÜTS ISTVÁN: A VÖRÖS ACVAŰ Dokumentum regény (17.) Kellemes meleg volt a szobában, az otthon kicsit bá- gyasztó, de kedves, derűs melege. Zsuzsa apja mellé guggolt és nagyra nyílt szemmel figyelte. Balás lehajolt hozzá, megslmogatta haját. — Ml akarsz lenni, ha megnősz?... Geológus?... — Én az akarok lenni — szólt közbe Éva, mire mindketten jót nevettek. — Alig nőttél ki a földből, kislányom — cirógatta meg arcoskáját Balás. — De ha megnősz, az lehetsz. — Én sok pénzt fogok keresni — szólalt meg Zsuzsa . is —, hogy édesanya ne legyen mindig szomorú. Balás arcán felhő vonult végig. A gyerek mindig megmondja az igazat. Szegény Alice... Milyen nagy áldozatot hoz és mégsem panaszkodik. Este a gyerekek már lefeküdtek, sötétbe burkolódzott a ház. ök azonban még sokáig fent maradtak. Balás az ágyon végigdőlve cigarettázott, s né1964. október 7. ha ki-kinézett az ablakon. A csillagok magasan jártak, csend volt, csak a kutyák ugatása hallatszott a távolból. — Régen éreztem magam ilyen boldognak — mondta Balás, kezét felesége feje alá csúsztatva. — Tudod, sokat nélkülöztem, sokat kínlódtam, de úgy érzem, érdemes volt. Én nagyon bizakodom... Másnap levelet kapott dr. Kiártól, hogy térjen vissza sürgősen Budapestre. Nem tudakolta, hogy miért. Talán Aschner hagyot üzenetet, vagy Abzinger tud valamit a zártkutat- mányok ügyében?... Este a nyolcórás vonattal utazott vissza. A Déliben szállt ki, nem ült villamosra, gyalog tette meg az utat a Kaszinó utcáig. A lépcsőházban felkattintotta a villanyt, s kettesével vette a lépcsőfokokat. Csengetett. XVII. A LÁMPA KIALSZIK Balás ismét csengetett. A lépcsőház üvegablakán keresztül a szemben levő házra lehetett látni, a kapubejáratra, amelynek két oldalán kő her- kulesek tartották a cifra boltA kairéi értekezlet elsi munkaiilése Kairó (MTI): Az el nem kötelezett országok kairói állam- és kormányfői értekezletén felszólalt Sukarno indonéz, Tito jugoszláv, Burgiba tunéziai köztársasági elnök és Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök. Sukarno felszólalása éles vádbeszéd volt az imperializmus, a régi és az új gyarmatosítás ellen. Az utána felszólaló Tito elnök rövid visszapillantást vetett a belgrádi értekezletre, majd rámutatott, az el nem kötelezett országok mozgalmának, a béke és az aktív koegziszten2
