Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

Tudomány * Technika * Tudomány A KEiÍMABERENBEZÉSEKTÖIj az idOjábáíoépeuicí A klímaberendezések egyre inkább terjednek, tökéletesed­nek. A nehéz, az emberi szer­vezetre káros klímaviszonyok ellen mind tömegesebben al­kalmazzák a modern technika vívmányait Télen fűt, nyáron hűt Az egyszerűbb berendezések, amelyeknél hiányzik a légned- vesítő kamara, a levegő moz­gásával ellentétes irányban porlasztónak vizet, hogy így a vízcseppekkel érintkező leve­gő nedvességet vegyen fel. Ezek a berendezések csak lég­hűtésre és légfűtésre szolgál­nak s ezért még nem is tekint­hetők a szó szoros értelmében vett klímaberendezéseknek. A klímaberendezés a helyi­ségekben automatikus beren­dezésével biztosítja az állandó légcserét. Hűti, melegíti, ned­vesíti, vagy szárítja szükség szerint a levegőt. Általában a klimatériumot, az úgynevezett klimaközpontot az épület föld alatti vagy földszintes helyisé­geiben helyezik el. Légcsator­na hálózat vezeti a levegőt a klimatizált térségbe s a hideg vagy meleg levegőt szivomyák, elszí tófejek juttatják el az el­szívóhálózatba s onnan a köz- pontbá, illetve egy része a sza­badba távozik. A klímaközpontban a külső friss és részben visszaszivott levegő szűrőkön, hűtőtesteken, majd nedvesítő kamrán halad át. Ezután a nedvességet a kí­vánt, rendszerint 50 százalékra csökkentik melegítési folya­mattal s befújják a klimatizá- landó helyiségbe. A kilamtechnikában egész sereg új, korszerű irányzat van kialakulóban. Ilyen a nagy légsebességű klímaberendezés •kialakítása. Ezekbei» a kezelt levegőt kis keresztmetszetű csa­tornahálózat osztja szét és az egyes helyiségekben külön légkeverőkkel oldják meg a helyiség levegőjének friss le­vegővel, illetve meleg levegő­vel való keverését, aszerint, hogy hűtés, vagy fűtés-e a cél. Á klímaberendezés szerepe a gyógyászatban Fontos szerepe van a klíma- berendezéseknek a gyógyászat­ban, amire országosan is kitűnő példa a debreceni gyermekkli­Rovarirtás — rovarokkal A vegyszeres növényvédelem segítségével az elmúlt évtized­ben jelentős eredményeket ér­tele el a mező és erdőgazdaság kártevő rovaraival szemben Sajnos, az irtásnál használt vegyszerek egy része mérgező hatású az emberre is, és hát­ránya mégis, hogy a hasznos rovarokat is elpusztítja. Keve­sebb lesz a hasznot hajtó ma­darak tápláléka is és a bioló­giai egyensúly időszakos felbo­rulásával végső soron a kárté­kony rovarok mégjobban elsza­porodhatnak. Phylloxera a filoxera ellen A biológiai védekezésnél a kártékony rovarokat hasznos rovarokkal pusztítják el. Ez a módszer nem újkeletű, a kí­naiak már három évezreddel ezelőtt ilyen eljárással igye­keztek megakadályozni az ér­tékes citromfákat pusztító ro­varok elterjedését. A biológiai védekezést al­kalmazták 1762-ben a Mauri­tius szigeteken, amikor meg­honosították az Acridotheres tristis nevű indiai madarat, s ilyen módon vették fel a küz­delmet egy szapora sáskafajta, a Momadacris septemfasciata elleni A madarak néhány év alatt kipusztították az említett sáskafajtát. Franciaországban 1873-ban Planchon és Rily tudósok az amerikai Rhizoglypus phyl­loxera nevű rablórovar segít­ségével egyes területeken si­keresen küzdötték le a szőlő­ket pusztító filoxérát. A második világháború után elsősorban a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és Olaszországban kezdtek nagy­szabású kutatómunkát a bio­lógiai növényvédelemmel kap­csolatban. A feladat rovarevő rovarok segítségével elérendő „célzott” rovarirtás volt. Ezek a „hasznos” rovarok, életük bi­zonyos szakaszában, kizárólag más rovarfajokkal táplálkoz­nak. Elméletben mindaz egysze­rű, a gyakorlati kivitelezés azonban sokszor egy évtizedig tartó előzetes kutatómunkát igényel. A második világhábo­rú után a biológiai növényvé­delemben az Egyesült Álla­mokban a rovar elleni mód­szer keretein belül az illetéke­sek 25 féle mező és erdőgazda­ságban pusztító rovarfaj ellen vették fel a harcot. Tíz év ta­pasztalatai alapján a küzdelem 11 kártékony rovarfaj ellen si­keresnek mutatkozott, 14 ősho­nos rovar ellen azonban nem érték el a kívánt eredményt. A biológiai védelem módsze­reit széles körben és kielégítő eredményekkel alkalmazták a Szovjetunióban az utóbbi évek­ben, dohónyföldek, gyapotültet, vények, burgonyaföldek, lucer­nások védelmében. ErdSvédő hangyák Olaszországban a páviai egyetem rovartani tanszéke 1950-ben kezdett nagyszabású kutatómunkát a vöröshagymák erdővédelmi felhasználásával kapcsolatban. Ezen a téren az volt a gyakorlati célkitűzés, hogy az ország északi hegyvi­dékén élő hangyákat a déli vi­dékek erdeibe telepítsék át, ahol ezek eddig még nem for­dultak elő. Az ötvenes évek elején a Formica lugubris vö­röshangya fajt az Alpok vörös és lucfenyveseiből milliószám­ra telepítették át az Appeni- nek erdei fenyveseibe. A han­gyák hamarosan alkalmazkod­tak az eltérő életkörülmények­hez és megkezdték szorgos er­dővédelmi munkájukat, amely abból állt, hogy nagymérték­ben kiirtották a fenyőerdőket károsító Thaumetopoea phytio- campa rovarokat. A biológiai rovarvédelem egyik érdekes fajtája az úgy­nevezett önpusztító módszer, amelyet feltűnő sikerrel alkal­maztak a Curacao szigeten. Itt mintegy 15—20 millió dollár kárt okozott az állatállomány­ban a Callitroga hominivorax nevű légy, amely tojásait elő­szeretettel rakta le az állatok sebeibe és lárvái olyan beteg­séget okoztak, amelynél élve el­rothadtak az állatok ezrei. Az említett akciónál mintegy 22 ezer hektár legelő terület felett repülőgépekről 3 millió, besu­gárzással meddővé tett hímle­gyet szórtak le. A nőstények párzása az ivartalanított hím- j legyekkel meddő tojások lera- j kását eredményezte. Ez az ön- I pusztító biológiai védelmi el- I járás ebben a zárt térségben ! teljes sikerrel járt. nika. A koraszülötteket mentő berendezések alkalmazásáról szakemberek a következőkben fejtették ki véleményüket: — Minthogy a koraszülött szerveinek érettsége nem éri el a normális újszülöttét, ezért a külvilág behatásaival szem­ben fokozottan érzékeny. Olyan légköri körülmények között kell tehát tartani, hogy hővesztesége a lehető legkisebb legyen. Számára a legkedve­zőbb levegő-hőmérséklet a 31— 34 fok s ennek állandónak, egyenletesnek kell lennie. E magas hőmérsékleten viszont — normális légköri viszonyok között — a levegő száraz lesz, a test párolog, nedvtartalmá­ból veszít. Ezért gondoskodni kell - a' levegő megfelelő pára- tartalmáról. A koraszülött cse­csemőknél a legmegfelelőbb­nek a 60—70 százalék relatív nedvességtartalom mutatkozott. A párásított meleg levegőt a kondicionáló-berendezés állítja elő, mely miután felvette az utófűtőben a végső hőfokot, az elosztó csőhálózaton keresztül a boxokba kerül, ahova a ko­raszülötteket helyezik. A kül­ső és belső hőfokot termoszta­tok, a páratartalmat hidrosztá- tok „érzékelik” és automata kapcsolók segítségével nyom­ban szabályozzák. A szabályo­zást termisztor-készülékkel oldják meg. A kondicionáló be­rendezés teljesen önműködő, a kapcsoló egyszeri beállítása után csupán ellenőrizni kell a működést és pótolni a porlasz­tás következtében ■ eltávozott vízmennyiséget. Az így kiala­kult párás, meleg levegőt a box felső részén vezetik be, az elhasznált levegőt viszont a padló szintje fölött szivatják el. Azonban nemcsak a koraszü­löttek esetében, hanem a gyó­gyítás számos folyamatában, főként szívbetegek, légzőcsövi betegek kezelésénél is nagy jelentősége van a kondiciona4 ló berendezések, klimakészülé- kek használatának. Időjárásgépek felé... Ezután már csak a fantá­ziánkat kell kissé szabadjára engedni, meghosszabbítani a valóság vonalait és elképzelhe­tő, hogy az atomkorban hatal­mas gépek segítségével fogják befolyásolni az időjárást, tisz­títani a levegőt, sugarakkal mentesíteni a baktériumoktól, oxigénnel dúsítani azt. A ma még kultúrhelyiségekben, kór­házakban, ipari üzemekben használt, viszonylag kis klíma­berendezések, mint óriási gé­pezetek egész városok levegő­jét, annak páratartalmát és hő­mérsékletét szabályozhatják. Mindez ma még fantasztikum­ként hangzik, de a tudomány nem ismer lehetetlent. Kiss István B écs — Schönbrunni kastély. Minden kül­földi turisták ide hoz­nak el legelőször az idegen- vezetők. 1965-ben épült Fisch­er von Erlach tervei alap­ján és mai formáját Mária Terézia uralkodása alatt nyerte el. 1414 szobája és terme közül negyvenötöt ren­deztek be múzeumnak és ezt mutogatják a külföldieknek. A kínai-szalon és az úgy­nevezett „milliós-szoba” be­rendezése és faburkolata va­lóban sok millió forintot ér, a gobelin-szalon egész falat betöltő gobelin képei nemkü­lönben. A Napóleon-szoba ágyában valamikor a hódító aludt, a nagy-galerije pedig nemcsak császárokat, kirá­lyokat és hercegeket látott vendégül falai között, hanem néhány évvel ezelőtt Hrus- csovot és Kennedyt is. Idegerivezetőnk — köpcös, ősz hajú osztrák — lelkesül­ten magyaráz Ferenc József császár dolgozószobájában: „Ez itt a nagy császár íróasz­tala. Nappal itt fogadta a je­lentést tevő tábornokokat és a kihallgatásra jelentkező udvari méltóságokat. A je­lentést tevő egy pillanatra sem fordíthatott hátat a csá­szárnak, távozáskor ki kel- ! lett hátrálnia a szobából és 1 szólnia csak akkor volt sza­A nyírhéltekidűvad Tavaly történt, január 19-én, sötétedés után. A nyírbélteki Vasút utcán eszméletlenül fe­küdt egy férfi a jeges úttesten. A férfit Nagy Pálnak hívják. Egy tanító talált rá. Bekiál­tott az Opre családnak, hogy segítsenek. Elvitték az orvosi rendelőbe. Ott hamarosan Ki­nyitotta. a szemét és ezt mond­ta: — Opre vert meg! A jelenlévők nem h'tték, mert érezték Nagy Pál lehele­tén a pálinkát. Opre Lajos pe­dig élénken tiltakozott a vád éllen, káromkodott, meg szit­kozódott. Néhány nap múlva Nagy Pált kórházba szállították, majd a klinikára került, Ma sem teljesen .egészséges. — Két napig dolgoztam — mondja, — utána egy hétig fekszem. Nincs bűnös! Nyomozás indult és a gyanú Opre Lajosra terelődött. Meg­állapították, hogy azon a na­pon Nagy Pál, Usztics Pál pe- nészleki és Németi István ön»- bölyi lakosok, valamint Opre Lajos és György nevű testvére együtt vitték szarvasmarhái­kat a nyírbátori átvevőhöz. Amikor a pénzt megkapták, mint a régi vásárok után, ál­domást ittak. Közben Opre La­jos alkudott a Németi lovára. Vágtatva robogott a két sze­kér Nyírbéltek felé. — Nekem kell győznöm! — kiáltott Opre a mellette ülők­nek. — Ha 5 ér előbb, drágán adja a szürkét Nyírbélteken a Vasút utcai Opre házban kötöttek ki, de néhány .perc múlva átmentek a kocsmába. A rendőrségen és a bírósági tárgyaláson a tanúk határo­zottan vallottak: Németi István: A kocsmából Opre Lajos háza elé mentem, mert ott maradt a szekerem. Láttam, hogy Nagy Pál az út mellett fekszik. Tudtam, hogy nagyon részeg. Opre Lajos nem verhette meg, mert végig együtt voltunk. Usztics Pál: A kocsmából Opre Lajosékhoz mentünk ő is velünk volt. Nagy Pál ko­rábban indult el, és láttam, hogy dülöngél az úton. Ké­sőbb azt is láttam, hogy a jé­gen fekszik, de azt gondoltam, a részegsége miatt esett el. Hasonlóan vallott Opre György is. Egyetlen tanú mon­dott mást, őt Olajos Péternek hívják, Opre Lajos régi hara­gosa. Azt állította, hogy a szomszédházból jól látta, ami­kor Opre Lajos az udvaron rugdosta Nagy Pált. Azt is el­mondta, hogy Opre üzengetett neki, hamis vallomásra akarta kérni. A bíróság Opre Lajost az emberölés kísérlete vád alól felmentette. Nagy Pál igazsága A felmentő ítélet azonban csak látszólag zárta le az ügyet. A folytatást Opre Lajos kezd­te meg. Október közepén Papp András nevű barátjával meg­leste az encsencsi útkeresztező­désnél Olajos Pétert, aki lo­vasfogatával hazafelé tartott. Opréék leráncigálták a szeren­csétlen embert szekeréről és agyba-főbe verték. Ezután fegyverrejtegetésért letartóztatták Opre Lajost és megbüntették. Bíróság elé ke­rült Olajos Péter megverése miatt is és jelenleg e két bün­tetését tölti. Amikor Nagy Pál valame­lyest felépült, keresni kezdte az igazságot. Májusban elin­dult panaszának orvoslása, a Legfőbb Ügyészség nyomozást rendelt el. A bizonyítékok súlya alatt Usztics és Németi bevallották, hogy nem mondtak igazat a bíróság előtt, hamisan tanús­kodtak. A hamis vallomás lé­nyege: egyikük sem ment ' \ :- sza a kocsmából Opre Lajosá­hoz, s azt sem láthatták, hogy Nagy Pál az úttesten fekszik. így bontakozik ki lassan, több mint másfél év után az igazság. Amikor Opre Lajos azon a téli napon hazafelé in­dult, már egyedül volt. Né­hány perccel Nagy Pál után ő is megérkezett a Vasút utcai házba. Egy rossz szó hangzott el csupán, s ezért Opre Lajos apósával és fiával megverte ré­gi. — több mint tízéves — ba­rátját. Számtalan ökölcsapás után az udvar jegére lökték, majd amikor annyira össze­rugdosták, hogy nem tudott magáról, pokoli gondolat fo- gamzott meg bennük. Kivon­szolták az úttestre, hátha ke­resztül megy rajta a falu sö­tétjében egy lovasszekér. A leggazdagabb ember így történt. Ennek tartották Opre Lajost Nyírbélteken. Téved, aki fia­tal suhancnak képzeli. 40 éves, vagy annál is több. Két háza, jól jövedelmező szőlője volt. A felesége örökségén és az apósa birtokán is ő gazdálkodott. * De a tanúk úgy is emleget­ték, hogy a falu legerősebb embere. Azt is mondták, hogy nemcsak Nagyot és Olajost, ha­nem sok mást is megvert mán Nyírbélteken nem alakult tsz. Látszólag semmi sem vál­tozott a régmúlthoz képest. Ezért próbált Opre Lajos, a fa­lu legnagyobb gazdája is úgy élni, ahogyan valamikor élhe­tett volna. Mit is tettek akkor az oprelajosok? Elkövették a bűnt, azután fizették a fájda­lomdíjat, és nem esett bántó- dásuk. Hosszú ideig azt hitték Opre Lajosról is, hogy min­dent el tud intézni, a hajaszála sem görbül, és éli világát. Né­meti és Usztics talán erre is gondoltak, amikor Opre hamis tanúzásra vette őket. Megfélemlítéssel, rábeszélés­sel és ki tudja még mivel ha­tott a tanúkra Opre Lajos. Ugyanúgy, mint ahogy régen tehette volna. De ma már ezt a legeldugottabb faluban sem lehet büntetlenül csinálni! , Adalékul egy bírósági tanú­vallomásból idézek: — Opre Lajost fennhéjázó, embernek ismertem. Nagy gazda, a gye­rekét mégis elvonta az iskolá­ból, hogy dolgoztassa. Emiatt megbírságolták, úgy tudom. A bírságolás után összeakadt a cukrászdában egy tanítóval, azt felelősségre vonta, és ruhá­jánál fogva rázta. — (S. J.) Opre Lajos a komoly gazda, a markáns férfi, a verekedő dűvad kétszer is sírt a tárgya­láson. Nem a gyerekei miatt bánkódott, akiket egy éve nem látott. A súlyos büntetéstől sem félt. A Vasút utcai házat .si­ratta, amelyet a felesége el­adott. Erős ember Opre Lajos. Két tenyér akkora általában, mint az övé egy. Vastag, eres ujjai vannak. Izmai majdnem szét­feszítik a ruháját. Azt a ruhát, amelyen hosszában piros' csi­kók virítanak. Egy asszony, aki felszabadult Alacsony, vékony, ősz hajú. Az arca csontos, a tekintete akár egy férfié. Már nem itt lakik, Ecserről jött a tárgya­lásra. Eladott mindent, ami az övé volt, azután messze költö­zött, amilyen messze csak tu­dott. Vitte az apját, a gyere­keit. — Dolgoztam, amennyit bír­tam, mégsem volt elég. Azután rendszerint megvert — mondja a tárgyaláson. A hangjájn nem érezhető a tartalom; kgzömös. Csak egyszer sírja el magát: — Az uram megígérte, ha kisza­badul, én a temetőben herva­dok eL A verések mellett vajon-mi­lyen érzések vitték ezt az-asz- szonyt a szakításig? Tizennyolc évig élt a férjével. S ifégy gyermekük született. És a szembesítés a tárgyalá­son! Mindegyikük mondja a magáét, kiabálnak, mert már nem tudnak egymással más­ként beszélni. — El akarok válni az uram­tól — mondja végül Oprené. — Már dolgoztam egy gyárban. A gyermekeimet fel szeretném nevelni. ★ Lassan befejeződik a nyír- bélteki dúvad bűnpere, jogerős lesz az ítélet. Azután kezdőd­het a perújítás a csaknem két év előtti ügyben, amikor meg akartak ölni egy embert. S a várható büntetés mást is jelent Opre Lajosnak, nemcsak né­hány évi börtönt. Azt, hogy a dúvadnák ideje két évtized óta véget ért. Bécsi utije bad, ha őfelsége erre enge­délyt adott.” A következő szobában hatalmas csillár, a falon a császárt és táborno­kait ábrázoló festmények, ké ­nyelmes fotelek és heverők és a sarokban egy nagymé­retű barna vaságy és egy márványlapos mosdó. Ide­genvezetőnk ismét magyaráz: „Ez itt a császár hálószobá­ja. Egyszerű vaságyban aludt, akárcsak a katonái, ez­zel is jelezve, hogy ő oszto­zik katonái sorsában. Vég­telen puritán, igazi katona volt ez a nagy uralkodó”. — Hm... itt egy pillanatra mind­nyájan elgondolkodtunk. 1414 szoba, 'jónéhány mázsa, vagy tonna arány, ezüst, gyé­mánt, hintók, lakájok, vár­kastélyok, birtokok, a Habs­burgok mesés kincsei, ame­lyek ma a Hofburgban látha­tók, — csak a fejünket csó­váltuk. Nekünk egészen más a véleményünk a Habsbur­gokról. Egy bécsi Útikalauzban nem kevesebb mint 77 mú­zeumot és kiállítási termet számoltam össze. Ezenkívül hét könyvtár, rengeteg mű­emlék, színház, az operaház és sok egyéb látnivaló csa­logatja az idegeneket. Az ál­lami Operaház előtt és az István-téren „eredeti” bácsi fiálterek várnak rád cilin- deres kocsissal a bakon és potom 120 chillingért (120 forint) óránként körbevisz té­ged a belváros egyes utcáin, ahol kisebb az autóforgalom. Ugyanennyibe kerül egy re­pülőséta Bécs fölött. Ott jár­tunkkor zuhant le éppen egy ilyen gép utasaival együtt a bécsi háztetőkre. Az állami színházakban a legolcsóbb helyár 12 forint, a legdrá­gább 170 forint. A feketeká­vé kilója üzletben 50—100 forint, viszont cukrászdában 10—12 forintot' fizetsz . egy dupláért, egy éjjeli lokálban pedig 20—25 forintot. Egy­szóval, drága a szórakozás és a látványosságok megtekin­tése. Itt mindent az idegen- forgalom irányít és szabá­lyoz, az árakat is. A kicsi Ausztriának 1962- ben a nemzetközi idegenfor­galomról származó bevétele nem kevesebb, mint 354 mil­lió dollárt jelentett, és ez az összeg az idei „erős idegen­forgalmi év” után valószínű­leg megduplázódik. Valahol olvastam egy gon­dolkodó különös okoskodá­sát: „Ha a francia szellem hódítaná meg a világot, min­den városban bárok és kár­tyabarlangok nyílnának, ha a spanyol kultúra diadalmas­kodna, minden városban bi­kaviadalokat rendeznének, ha a német, akkor kaszár­nyák épülnének szerte a vi­lágon, ha az amerikai, akkor filmszínházakkal lenne tele a föld”. Ha pedig az osztrák kultúra diadalmaskodna, nyilván minden városkában idegenforgalmi hivatal mű­ködne és szállodák épülnének minden tájon. Sokat beszélnek a bécsi hu­morról, a bécsi emberek jó­kedélyéről. Ennek eleven va­lódiságáról meggyőződhettem magam is a bécsiek „Óbudá­jában” a Grintzing hangula­tos vendéglőiben. És, hogy a derűs jókedv mennyire risz- szeforrott a bécsi emberrel, azt most apró példával sze­retném Igazolni. Az egyik la­kás falán a következő felira­tot olvastam: „Isten tartsa meg az én egészségemet és í feleségem munkakedvét”. Dr. Horváth Sándol 1964. október, 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents