Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

4 megváltozott iportorvényrSl Miért előnyös az új rendelkezés a lakosságnak és a kisiparosoknak ? Alig egy hónap tett el az új rendelkezés kibocsátása óta, a hatóságoknál még ismerkednek a módosított jogszabályokkal, de már megállapítható, hogy az Elnöki Tanács rendelkezése, amely módosítja az 1958. évi 9. számú törvényerejű rendeletet, nagy mértékben javítja a kis­ipari szolgáltatást. Mi tette szükségessé a módosítást, mit jelentenek a megváltozott sza­bályok a kisiparosok munká­jában. főleg pedig mennyivel javítják a lakosság ellátását? — ez iránt érdeklődtünk a ma­gánkisipar állami irányítóinál, a Könnyűipari Minisztérium kisipari osztályán. 123 ezer helyett 66 ezer mesterember Az 1986 óta éltéit hat esz­tendőben jelentősen megvál­toztak a szolgáltatások körül­ményei — mondta Homolai Lászlómé osztályvezető. Az élet- színvonal emelkedésével együtt nőtt a lakosság, elsősorban a falusi emberek igénye. Az anyagi gyarapodással több mo­torkerékpár, autó, a villamosí­tással több televízió, háztartá­si gép járt együtt, de nagyobb ma a* igény fodrászra, szabó­ra, fényképészre is falun. Azoknak a száma viszont, akik ezt a monkát elvégeznék, egy­re kevesebb. Hat évvel ezelőtt még 123 ezer mesterembert tartottak számon az országban, 1961-ben már csak 84 ezret, az idén pedig mindössze 66 ezren dolgoznak. A falusi kisiparo­sok száma ugyanezenvidő alatt felére, 6S ezerről 33 ezerre csökkent Ennek az aránytalanságnak egyik — s talán legfőbb — oka az elöregedés. „Maszeknak” lenni, ez lassan csak az öregek foglalkozása lesz. Mtmkaviezonyban álló is kaphat működési engedélyt A törvényerejű rendelet a gyengébben ellátott vidéki la­kosok, a kisebb települések kö­zönségéről gondoskodik legin­kább. Az egyik rendelkezés le­hetővé teszi, hogy (az eddigi háromezres felső-határ helyett) szükség esetén ötezer lakosú községekben és külterületi te­lepüléseken is adjon a járási, il­letve a megyei tanács műkö­dési engedélyt mesterképesítés­sel nem rendelkező, de szak­munkás vizsgát tett szakem­bernek. Indokolt esetben még munkaviszonyban levő sze­mély is megkaphatja ezt az en­gedélyt. (Az építőipar kivéte­lével.) Ez azt jelenti, hogy ha egy kis községben nincs pél­dául villanyszerelő iparos, de lakik villanyszerelő szakmun­kás, aki a szomszédos város gyárában dolgozik, a vállalat vezetője hozzájárulásával, és az iparhatóság (a járási tanács) engedélyével falujában is vé­gezhet munkát. Mindenfajta iparos természe­tesen nincs és nem is lehet minden községben. Az új ren­delet ezért lehetővé teszi, hogy a kisiparos az elsőfokú ipar­hatóság egész területén, tehát járása minden községében vál­laljon munkát, akkor is, ha já­rásszékhelyen, városban lakik. A járási tanács külön engedé­lyével. indokolt esetben a sa­ját szakmáján kívül, a rokon­mesterségek munkáját is elvé­gezheti a kisiparos. A bádogos tehát — ha engedélyt kér rá — elvállalhatja a kovács- laka­tos-, műszerész- és köszörűs- mesterségbeli megbízatásokat is, az asztalos pedig végezhet csónaképítő, faesztergályos, kárpitos és üveges munkát is. Megkönnyítették egyéb mó­don az ipar jogosítványok ki­adását. Eddig 91 olyan szakma volt, amelyet csak képesítés­sel, mestervizsga alapján lehe­tett művelni; most ezeknek a száma 65-re csökkent, a képe­sítéshez nem kötött működési engedélyeké viszont 6-ról 23-ra nőtt. Méltányosabb az iparjo­gosítványok kiadása is. Eddig büntetett előéletű szakember egyáltalán nem nyithatott mű­helyt, akkor sem, ha például közlekedési balesetért ítélték el néhány hónapra. Most a ren­delkezés külön felsorolja, me­lyek azok a valóban súlyos büntetések (állam- és vagyon elleni bűntettek stb.) amelyek miatt megtagadható az enge­dély kiadása. A lakosság érdekében A módosított törvényerejű rendelet leglényegesebb ered­ményeiről szóltunk csak. Eze­ken kívül még egy sereg vál­tozás könnyíti a kisipari mun­kát. Néhány olyan szigorítás is született emellett, amely a becsületes iparosok és a lakos­ság érdekeit védi. Ezek közül a legfontosabb az, amely a kontárokat sújtja; Mostantól fogva az engedély nélkül dol- gözó kontár munkaeszközét el lehét, ha ismételten tetten érik, el kell kobozni. A lakos­ság kifogásait is jobban figye­lembe veszik; ha a kisiparos szakszerűtlen, felelőtlen mun­kát végez a KIOSZ írásos fi­gyelmeztetése ellenére is, ipar- igazolványát visszavonják. A minisztériumban elmond­ták, hogy továbbra is minden segítséget megadnak a kisipa­rosoknak, mindig úgy, hogy az állami és a szövetkezeti ipar ne károsodjék, s természete­sen azzal a céllal, hogy a la­kosság, a fogyasztók ellátása mind jobb legyen. Hire fordít a város tizenegymilliót Rendbehozsák az új lakótelepek útjait — 110 közkút problémája Erdősáv Nyíregyháza körül ? oo Dr. Ordögh János, a nyíregyházi tanács vb. elnökhelyettesének nyilatkozata Aktuális várospolitikai kér­désekről beszélgettünk dr. ör- dögh János elvtárssal, a váro­si tanács vb elnökhelyettesé­vel. — Napjainkig hogyan si­került teljesíteni az ez évi közs tg fejlesztési tervet? — A munkákat, — az időjá­rási viszonyok és egyéb ténye­zők miatt, — csak későbben tudtuk megkezdeni, mint azt terveztük. így az első félévi teljesítés 51,1 százalékra sike­rült. Viszont azóta egész sor szerződést kötöttünk, többek között villanyhálózat bővítésre, kútfúrásra. Folyik az eddig végzett társadalmi munka ér­tékének a megállapítása Í6. Véleményem szerint közel 300 ezer forint értékűt végeztek a város lakói, s ez elsősorban az utcák parkosításánál szembe­tűnő. Nagyobb összeget aka­runk átcsoportosítani az Észa­ki kőrút földmunkáinak az el­végzéséhez. Megtörténtek a Sarkantyú utcai 60 személyes bölcsőde építésének geodéziai munkái, három héten belül el­kezdődhet a kivitelezés. A Hunyadi utcán zárt csatorna- rendszert építettünk ki mint­egy 1,5 millió forintos költség­gel. A járdaépítéseket a fede­zetnek megfelelően elvégeztük. A stadion körülkerítése meg­történt, s a maratoni kapuk nyitására 150 ezer forintot biz­tosítottunk. Hamarosan átad­ják rendeltetésének a Zrínyi gimnázium udvarán készült csillagvizsgálót. Nagyarányú munkák folynak a Sóstón, amit a. jövő évben még tovább fo­gunk folytatni. — A következő évben mi­lyen fontosabb feladatokat oldanak meg községfcjlesz­tési keretből? — 1965-ben mintegy 11 mil­lió forint lesz a községfejlesz­tési alapunk. Ebből 3 millió forintot fordítunk útépítésre. A végrehajtó bizottság úgy hatá­rozott. hogy elsősorban az új lakótelepekhez vezető utakat hozzuk rendbe, vagy ahol fon­tos ipari objektum' miatt az feltétlenül fontos. így szélesí­teni fogjuk a Vasgyár utcát, mivel a most megépült kon­zervgyár ott nagy forgalmat fog lebonyolítani. Új utat és járdát kap a Kölcsey utca, Tol­di utca, Arany János utca is, hogy csak a leglényegesebbe­ket említsem. Szeretnénk rendbehozni az állomás előtti teret. Ott azonban három házat kellene szanálni, viszont az Északi körút építése ennél sokkal fontosabb, ezért ez még egyelőre függő probléma ma­rad. Elkészült a tbc-szanató- rium, ezért feltétlen szükséges­sé vált, hogy a Sóstói út nyu­gati oldalán egy sétányt épít­sünk egészen a kitérőig. Az 1100 méteres szakasz kiépítése 400 ezer forintba fog kerülni. A villanyhálózat-bővítés kere­tén belül Sóstóhegy, Borbánya, Ságvári telep kap új vezeté­ket. Jelentős összeget fordítunk parkosításra, és az lenne a kérésem, hogy a lakosság job­ban becsülje meg a növényze­tet. Nem jelent nagy munkát, ha mindenki a saját háza előtt rendbehozza az utcát. A Ma­karenko utca lakói például igen szépen megoldották ezt a feladatot. Fontos feladat lesz a borbányai kultúrház építése is, amelyet szeretnénk még 1965-ben befejezni. — Az országos nőtanács kezdeményezésére hazánk­ban három helyen építe­nek tanyasi kollégiumot. ÍJgy tudjuk, ebből egy Nyíregyházán fog megépül­— Nyíregyháza iskoláiba je­lenleg közel 200 általános is­kolás tanuló jár be a környező tanyákról. A napi utazgatás miatt nincs biztosítva a tanu­láshoz szükséges idő. De igen sokan tanulnak még részben osztott, vagy osztatlan iskolá­ban, ahol nem érhetnek el mi­nőségi munkát. A fenti okok miatt született meg a tanyai kollégium építésének terve. 120 általános iskola felső osz­tályait végző tanulót tudnánk ott elhelyezni, természetesen teljes ellátással együtt. Heten­te, vagy kéthetente utaznának csak haza. így biztosítani tud­nánk, hogy a tanyai gyerekek a városiakkal egyenlő felké­szültséggel induljanak a kö­zépiskolákban. A 4,5 millió fo­rintos építési költséget a nőta­nács, Művelődésügyi Miniszté­rium és a városi tanács fedez­né. 1965-ben már egymillió forintot szeretnénk beépíteni. Bizottság alakult, amely a kol­légium helykijelölésére hiva­tott. Több elképzelésünk is van, de döntés még nem szü­letett. — Olvasóink többször pa­naszkodtak a közkutak ál­lapotára. Várható-e a kö­zeljövőben lényeges javu­lás? —■ A Nyíregyházán lévő 110 közkút állapota elég rossz. A vízréteg minősége sem megfe­lelő, de a KÖJÁL rendszere­sen ellenőrzi őket. A vízellá­tásban lényeges javulást hoz a kótaji vízmű bekapcsolása. Ak­kor a fővezetékek mentén fo­kozatosan megszüntetjük a ku­takat. De addig is a végrehaj­tó bizottság árra kérte a Viz- mű és Kútépítő Vállalatot, hogy a szakemberek állandóan •ellenőrizzék a közkutak álla­potát. Ez folyamatosan törté­nik is, de a lakossághoz az a kérésünk, hogy ha valahol hi­bát észlelnek, azonnal jelent­sék telefonon. Mi intézkedünk, hogy a kutat 48 órán belül megjavítsák. — Nyíregyháza nem tarto­zik a legtisztább városok közé. Hogyan próbálnak segíteni ezen? — A huzamosabb idő óta tartó csatornázás erősen meg­nehezítette az úttisztítók mun­káját. A gépek nem tudtak úgy mozogni, ahogy kellett volna, s az az 54 munkás nem győzi a tisztogatást. Bár rendelet van arra, hogy a lakók, de üz­letek is kötelesek a saját por­tájukat, tehát az előttük lévő járdát is tisztántartani. A rendőrség fokozottabban el­lenőrzi ezt, és ahol szükséges, ott szabálysértési eljárást in­dít. Városunkban, sajnoá, erős a szél járás. Van egy elképze­lésünk, miszerint az északke­leti részen erdősávval von­nánk körül Nyíregyházát fél­kör alakban, ami sok pénzbe kerülne. Csak a bujtosi rész kisajátítása több, mint 2,5 mil­lió forintot emésztene fel. De ha támogatást kapunk a felet­tes szerveinktől, akkor meg fogjuk valósítani. Bogár Ferenc Bízzátok Szalai „sógorra’ Aki elsők között húzta az „új barázdát” Jánkmajlison Szalai József, ez a nyűhetet- len szatmári paraszt maga sem tudja mivel érdemelte ki, hogy Jánkmajtison minden felnőtt, számottevő ember sógorának szólítja. De szokás ez falun, s olyan embert illetnek vele, akit tisztelnek, becsülnek. Só­gor lett hát a felnőtteknek, Szalai papó a gyerekeknek. Igen, mert amire kérték, még mindig teljesítette. Csak elnök nem volt Ha valahol hiba volt, csak azt mondták: bízzátok Szalai sógorra, majd ő helyrehozza, ö mindig vállalta a munka nehezét. Olyan posztokra állt, amitől mások fáztak. Erre pe­dig kerek tizennégy esztendő bőven adott módot az öregnek. Félszáz esztendős volt, amikor 1950 tavaszán elsők között húzta saját tehénfogatával ae „új barázdát” Jánkmajtison, az akkor alakult szövetkezet föld­jén. Nem tudta, milyen lesz az — Mondja meg nekem, de őszintén: tűmé, hogy a főnö­ke barackot nyomjon a maga fejére? — Elég szokatlan dolog. De ha egyszer, jókedvében ilyen gyermeteg csacsiságra ve­temedik... Hát istenem... Em­berek vagyunk. — Csakhogy as én főnö­köm ezt mindennap megte­szi. Ha elmegy az íróaszta­lom mellett, barackot nyom a fejemre. Szerintem ez le­alázó dolog. — Kétségtelenül. S mi kész­teti erre azt az embert? — Tudja az ördög. Alig­hanem a sikert élvezi. Mert a kollégáim, amikor látják, ‘ hogy nyakig vörös leszek a barack miatt, röhögnek. — Hány éves maga? — Negyvennyolc. És hét • gyermekem van. Maga tűr­né a helyemben? — Nem. Akár a főnöke, akár nem, ilyen tréfákat nem engedhet meg magának. — Mit tegyek hát? Adjon tanácsot. — Ne adja a mulyát. Kér­je ki magának az efféle ot- rombasagoL. Tabi László: 4 bíbicekről — Szükségem van az állá­somra. Hét gyermekem van. — Hát aztán? Álljon a sarkára. Nem a kapitaliz­musban élünk. Ha legköze­lebb megint barackot nyom a maga fejére, ugorjék fel a helyéről, és jelentse ki, hogy elege van ebből az idétlen heccből. — Megbosszulná. Hét gyer­mekem van. — Ugyan, ne legyen már ilyen tutyimutyi! De mondok valami mást. Ha, barackot nyomott a maga fejére, és odébb ment, maga lábujjhe­gyen menjen utána, és nyom­jon egy barackot az ő fejére. Ezzel finoman az értésére tudja adni. hogy mint embe­rek egyenlőek. — Tulajdonképpen csak­ugyan ez lenne a leghelye­sebb. Világos. Demokrácia van. Ha ő barackot nyom­hat az én fejemre, én is nyomhatok barackot az övé­re. Legfeljebb a kollégáim kevésbé fognak röhögni. — Na látja. Ez a beszéd. Én is így cselekednék. — Csakhogy nekem hét gyermekem van. — Hát aztán. Nekem ki­lenc van. — Ha barackot nyomok a fejére ki fog rúgni. — Ne vicceljen. El fog gon­dolkozni rajta, és okulni fog belőle. — Nem hiszem. Ki fog rúg­ni. — Nem tudja megérteni, hogy ehhez nincs neki jogcí­me? Ha ő barackot nyom a maga fejére, maga is nyom­hat az övére. Ez legalapve­tőbb emberi jogai közé tar­tozik. Én bizony nem haboz­nék. — Az öreganyámat is én tanom el. — Én két öreganyámat tartom el. Csakhogy nekem mégis van gerincem! Én a maga helyében akkora barac­kot nyomnék a fejére, hogy belesántulna. — Nos. mi történt? — Ügy tettem, ahogyan maga tanácsolta. Visszaad­tam a barackot. — Okosan tette. És? — Két hét múlva kirú­gott. — Ne beszéljen! És milyen címen? — Hogy túlságosan érdes a tenyerem, s emiatt a válla­lati kilincsek az előirányzott­nál jobban kopnak. — Érdekes. Nem is tud­tam, hogy magának ennyire érdes a tenyere. És máskü­lönben mi újság? új paraszti sors, csak azt, hogy kenyérre mindig szükség van. És dolgozott. Volt kondás, ju­hász, kocsis, mikor hol volt a sógorra szükség. Csak elnök nem, mert hiányos volt az is­kolája. • Juhász famíliából származik. S mikor arról volt szó, hogy ki legyen a juhász, mellette dön­töttek. Csinálta is becsületesen. Emlékszik még arra, amikor Füttyös Pista — amint ő me­vezte — bőgatyásan, kezében rézkampós bottal, cajta négy pergővel szamárháton, az ak­kori elnök kíséretében kiállí­tott a legelőre hozzá. „Adja át sógor... vegye át” — Adja át sógor a juhokat. Maga már öreg — mondta Ács Pál az elnök. Fájt a szive a juhnyájért, de ha már ez a döntés, nem el­lenkezett. Füttyös pünkösdi ki­rálysága azonban csak három hónapig tartott. Lesántultak a juhok. Ment az elnök Szálai­hoz. — Vegye át sógor a juho­kat. Gyógyítsa meg őket. És Szalai József újra juhász lett. Pista fiát küldte Pestre kenő- csért, s éjszaka, nappal kezel­te a több mint háromszázas falkát, míg meg tudta gyógyí­tani. így adta aztán át a má­sik juhásznak, Varga Gyulá­nak, aki akkor került hozzá­juk a gazdaságból, mert ott el­csapták. Utána az alig látó Angyal Gedus bácsit váltotta fel. Sen­ki sem vállalta a sertések gon­dozását, csak ő. Melléje adták segítségnek a kis cigányfiút, a Baranyai Ferkót. Ketten hordták háton a vizet kilo­méterekről, mert a tanyában nem volt kút. — Egy év múlva Apáti Pis­tán volt a sor. Ö lett a kon­dás. Összeszedte a sok kutyát, azt hitte azzal majd megőrzi a sok disznót — mosolyog az öreg Szalai. — Nem sokáig bír­ta. Rábízták a jószágot Samu Gyulára. Ez aztán alaposan el­bánt az állománnyal Olyan gyengék lettek a keze alatt a »iüdők. hogy némelyiket vál­lon hordta haza. De megtör­tént az is, hogy disznóbőrt ta­láltak utána a határban az emberek, kaszáláskor... Szalai József után igazi gaz­dát csak Váraljai József sze­mélyében kaptak a sertések. Ö pedig kocsis lett, hajtóko­csis. Nem volt új neki. Még a huszas években dr. Földes La­jos orvosnál kezdte. A doktor urat repítette faluról-falura a betegekhez tíz esztendeig. Az­tán Vay báró birtokán lett cseléd. —• A csoport legelső lovát, a Bitangot hajtottam. Ö is Sla­pító volt velünk együtt. Meg­tette a magáét. Eltört a lába, ügy kellett agyonlőni. Még a Csillag van meg a régiek kö­zül ugye — néz kérdőleg An­gyal Lászlóra, a fiatal tsz-fő- könyvelőre. — Az. — Ezt meg Bódi hajtja, ha jól tudom. Az én két lovam alapító volt, de egyiket már el kellett adni... Kiöregedett mel­lőlem. Szalai József azonban még bírja. Pedig már hatvannégy esztendős. Nem emlékeznek rá, hogy hiányzott volna egyetlen napot is. Még fejfájás ellen sem volt a szájában orvosság. Soha nem panaszkodott. Volt olyan esztendő, amikor fiával együtt 62 000 forintot keresett a tsz-ben. Most is helyt áll mindennap. Őszi verőfényben Vasárnap az Angyal Bódi lo­vát fogta be, mert az övéi pi­hentek. Fordult velük vagy kettőt a határban, míg a lo­vai ettek. Csak magáról feled­kezett meg, s délután fogyasz­totta el a früstököt. De ez ná­la már megszokott. És lovat akar hajtani, míg fel tudja emelni a két karját. Állunk az őszi verőfényben a kastély bejárata előtt. Szá­lai József a régi kúriára néz. — Itt kezdtem negyven esz­tendeje.... — Mikor nyugdíjazzák? A fiatal könyvelőre tekint. — Te ezt jobban tudod. '— Jövőre. — De utána is dolgozni aka­rok. Farkas Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents