Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-29 / 254. szám
illést tartott a Szabolcs megyei gyermek- és ifjúságvédelmi operatív bizottság A Szabolcs-Szatmár megyei gyermek- és ifjúságvédelmi operatív bizottság szerdán délelőtt ülést tartott Nyíregyházán. Dr. Hegedűs Béla, nyíregyházi járási gyámügyi előadó tájékoztatója alapján megvitatták a gyermek- és ifjúságvédelem érdekében hozott védő- és óvó intézkedések eredményeit és Rliédi József, gyermekvédelmi szakfelügyelő előterjesztése alapján megbeszélték az 1964/65. évi munkaprogramot. A vitában felszólalók hangoztatták, hogy a gyermek- és ifjúságvédelmi munkához az eddigieknél fokozottabban kell kérni a különböző társadalmi szervek se gítségét. Ehhez azonban az szükséges, hogy konkrét feladatokkal bízzák meg őket. A javaslatok figyelembe vételével a végleges munkatervet úgy készítik el, hogy abban külön-külön meghatározzák az egyes szervek tennivalóit. Hogyan kaphat a dolgozó üzemi baleset miatt kártérítést ? Aki üzemi balesetet szenved, annak táppénzt folyósítanak, esetleg baleseti járadékot kap, ez az összeg azonban kevesebb, mint amennyit a dolgozó egészségesen kereshetett volna. Kérdés, hogy az így előálló keresetveszteséget, s az esetleges egyéb károkat megkaphatja-e a dolgozó. Egy konkrét esetben az építőipari vállalati rakodó munkást érte üzemi baleset, miközben rakodótársa a vontatót, melyen ült belevezette az Ér-patakba. A pótkocsi feldőlt F. J. alá került és súlyos sérüléseket szenvedett. 69 napig volt táppénzes állományban, s emiatt keresetvesztesége, — a táppénz és átlagkeresete közötti különbözet, — kb. 2100 forintot tett ki. A vállalatnak tudomására jutott a baleset, jegyzőkönyvet is vettek fel, a kártérítés felől azonban nem intézkedtek. Mivel F. J. nem tudta, hogyan kaphatna kártérítést, a járásbírósághoz fordult, s munkatársát V. P-t kérte 2100 forint megfizetésére kötelezni, mert ő vezette a vontatót, így felelős a kárért, annál inkább, mert a bíróság emiatt az eset miatt el is ítélte. Az üzemi baleset folytán a dolgozókat ért károk megtérítésével kapcsolatban a közelmúltban megjelent jogszabályokat a dolgozók még nem ismerik kellően — a vállalatok sem alkalmazzák —, ezért történt, hogy F. J. sem ezek szerint járt el. Az Elnöki Tanács 1963. évi 34. sz. törvényerejű rendelete, és a munkaügyi miniszter 4/1964. számú rendelete szerint az üzemi balesetből származó kárt a vállalat köteles megtéríteni. A kártérítési felelősség alól csak akkor mentesül, ha a vállalaton kívüli elháríthatatlan okból történt a baleset, vagy kizárólag a károsult dolgozó okozta. Ha tehát maga a károsult dolgozó okozta a balesetet, s azt a vállalat nem tudta elhárítani, kártérítés nem jár. Csökkenteni kell a kártérítést akkor, ha a dolgozó is mulasztást követett el: a kárnak az ő hibájából származó részéért kártérítésre nem tarthat számot. F. J. esetében üzemi balesetről van szó, mert munkája közben szenvedte el, ő maga a baleset bekövetkeztében nem hibáztatható, így teljes kárának megtérítésére tarthat számot, — de nem V. P-től, hanem a vállalattól. Neki tehát a vállalathoz kellett volna fordulnia, s kérni kárának megtérítését. Erre egyébként 39 napon belül a vállalat köteles lett volna őt figyelmeztetni. A bejelentés alapján további 30 napon belül a kártérítést ki kell fizetni, vagy ha a követeléssel a vállalat nem ért egyet valamilyen okból, ezt a dolgozóval közölni kell. Ha a választ a dolgozó nem tartja kielégítőnek, s kártérítési igényét továbbra is fenntartja, vagy az előírt 30 napon belül a vállalat nem intézkedik, s nem is válaszol a dolgozó bejelentésére, két hónapon belül a vállalati egyeztető bizottsághoz kell panasszal élni. Ha valamilyen okból a dolgozó ezt a kéthónapos határidőt nem tartja be, az egyeztető bizottság a panaszt emiatt nem utasíthatja el. Az egyeztető bizottság határozata ellen a járásbírósághoz lehet fordulni. dr. Böbönyi András ügyész Magyar gyógyszer hetven országban Nem rendez jubileumot, csupán egy albummal hozza üzletfeleinek tudomására a MEDIMPEX, hogy 15 éves. Működésének másfél évtizede a régi hagyományokkal rendelkező magyar gyógyszeripar fellendülésének, fejlődésének nagy szakasza. Erről számol be a fényképekkel illusztrált album bevezetőjében Hamburger László, a vállalat vezér- igazgatója. A gyógyszeripar a népgazdaságnak az az ága, mely termékeinek legnagyobb hányadát, több mint 60 százalékát exportra készíti. Hetven országba jutnak el a magyar gyógyszerek, s a legnagyobb vásárlók között éppen a fejlett gyógyszeriparral rendelkező országok találhatók. A MEDIMPEX a világ gyógyszer külkereskedelmében hazánknak az igen „előkelő” 7—8. helyet szerezte meg. A magyar gyógyszerexport a vállalat megalakulása óta tizenhétszeresére emelkedett, az import pedig az 1955. évinek csupán a három és félszeresére, Hu moros tárcák J. Vojnov: Mii eszlek a rozmárok ? E gy kérdés szerepel ma napirenden, — kezdte a szakszervezeti bizottság elnöke. — Mi történt Kozebozskin elvtárssal?... Munkáját mindig rendesen végezte. Az utóbbi időben azonban furcsán viselkedik. Munka közben is szórakozott, figyelmetlen. A negyedévi munkajelentésben is két hibái csinált. Az Ellenőrzési Jegyzőkönyvbe pedig ezt írta: „Vajon mit ehetnek a rozmárok?...” Az első sorban ülő Marabou könyvelő megjegyezte: — Tudomásom van arról, hogy újabban nem adja haza a fizetését. A legutóbbi fizetéskor például, hat anatómiai lexikont vitt haza a feleségének pénz helyett. Benocska Csipcsilcov így csicsergett az asztal mellől: — Juj, valami szörnyű dolog történhetett vele! Odajött tegnap hozzám és csendesen megkérdezte: „Nem tudja véletlenül, hogy mi különbség van a 'motorbicikli és a biciklimotor között?” Szerintem Kozebozskin súlyos beteg. A hosszantartó szócsata után a következő megállapodás született: Marabov elmegy Kozebozskinhoz. Tájékozódni. Marabov el is ment, csak azt nem tudta még, hogyan magyarázza meg váratlan látogatásának okát. Csengetésére maga a házigazda nyitott ajtót. — Iván Petrovics! — kiáltott fel örömmel Kozebozskin. — De jó, hogy jön! Nem tudja véletlenül, hogy az európaiak közül ki fulladt először a NHúsba? — Mi van magával? — kérdezte félénken a könyvelő. — Mi lenne? Semmi. Csak a „Mit tudsz a Földről, amelyen élsz” című rádióvetélkedőben veszek részt. Az első díj: egy húsvét-szigeti út... Apropó! Nem tudja véletlenül, hogy az indiánok miért az orrukban hordják a gyűrűt?... (Fordította: Baralé Rozália) Új könyv: A néptribun a Kossuth Könyvkiadónál megjelent könyvében. Ez a mű Bokányi Dezső életútjának fontosabb fejezeteit mutatja be meggyőző erővel a gyermekkortól nagy igazságok felismerésén és nagy tévedéseken, győzelmeken és kudarcokon át a tragikus befejezésig. Kelen Jolán —• maga is ..nagy idők tanúja” — már számos könyvben ismertette meg az olvasókat a munkásmozgalom múltjának egy-egy izgalmas fejezetével. Barabás Gyula is jól ismert a Népszava régi olvasói körében. Új könyvük hősét Kelen Jolán személyesen is jól ismerte. A szerzők a történész alaposságával kutatták fel Bokányi életének részleteit, igényesen értékelik politikai pályáját, s kitűnő emberábrázoló képességgel vetítik elénk az eleven, ellentmondásosságban is nagy történelmi figurát. Nem akarnak szépíteni semmit Nem próbálnak félistent faragni hősükből, nem titkolják el emberi gyöngéit, politikai ingadozásait sem. A könyv példája az olvasmányosan megírt, nemes időtöltést és egyúttal sokoldalú ismereteket nyújtó munkának. Első lépés ahhoz, hogy méltó helyére kerüljön végre a történelemben egy sokat emlegetett, majd méltatlanul háttérbe szorított egyéniség. A veterán ráismer hősére, a fiatalabbak előtt pedig kibontakozik a legendák ködéből egy érdemes vezető, a forradalmárrá nőtt mozgalmi harcos markánsan megrajzolt alakja. Kabos Ernő Olvasónk írja: író-olvasó találkozó Leveleken Az őszi könyvhetek keretében a járási és községi könyvakció-bizottság író-olvasó találkozót rendezett Leveleken. A mezőgazdasági szakmai találkozón dr. Lacza Béla, a Kisállattenyésztő Kutató Intézet tudományos kutatója tartott előadást a korszerű baromfitenyésztésről, s ismertette a termelőszövetkezeti baromfihús- és tojástermelő társulások jelentőségét. Emellett hasznos tanácsokat adott a háztáji baromfitartóknak is. A találkozón közel százan vettek részt — többségében asszonyok és lányok. Ott voltak a környező községek szakemberei és baromfitenyésztői is. Kricsfalussy Béla Ha öreg munkások üldögélnek a klub asztalainál, az emlékek, az elmúlt idők csendes idézgetése közben egyszer csak elhangzik egy név: Bokányi Dezső neve. A szemek felcsillannak. Régi harcok, sztrájkod, forró hangulatú gyűlések, felvonulások, összecsapások izgalma, a múlt levegője árad a teremben, ahogy egymás szavába vágva emlékeznek és emlékeztetnek: — Amikor a Tattersallban beszélt... — Amikor odamondott Tisza Pistának.,. Ki ez a történelmi alak, akinek nevét fél évszázaddal ezelőtt munkások, kisemberek rajongása, a burzsoázia s a hatalmasok gyűlölete övezte? Mi a titka varázserejű szavának, mivel vitte tűzbe hallgatóit, s mivel csendesítette le a tömegindulatok háborgását? A halálra ítélt népbiztos nevének puszta kiejtése Is elegendő volt, hogy az ember súlyos gyanúba keverje magát a szimatoló Horthy-hatóságok előtt. Hivatott szerzők hivatott tolla válaszol ezekre a kérdésekre. Kelen Jolán és Barabás Gyula:' A néptribun című nemrég A tantestület „örökös tagja" Kiss Elememé 55 éve lakom, de soha nem érzem magam egyedül — küzd az elfogultsággal, amely az emlékezéskor erősebb a hosszú utat megjárt idős asszonynál. Kezével magyaráz, a fürge ujjakkal, melyek mostani dédnagyapákat és mostani unokákat tanítottak meg az írásra, kézimunkára. És ezek a soha nem fáradó kezek formálták a vályogot, amikor hozzálátott felépíteni a napkori családi otthont. — De azok nem ilyen vályogok voltak, mint a mostaniak. Egy-egy nyolc kiló is megvolt. 28 ezer darabot vetettünk akkor. — Néhány percre talán újra erősnek, fiatalnak érzi magát, mint akkor évtizedekkel ezelőtt. Olyan nagy ablakot csináltak, hogy csodájára járt a falu, mert a falusi ablakok parányiak voltak. — Mire emlékszem leginkább? — kérdez vissza. — Hát arra a borzalmas napra, amikor kigyulladt a mennyezet és szakadozva hullott a padokra. Negyvennégy gyerekem volt. Alig bírtam a kis görcsösen kapaszkodó kezeket lefejteni az ablakpárkányról. És a legnagyobb baj az volti hogy tele volt az ablak virágokkal. Az égő tanteremből kimentette a 44 gyereket, mire a falu észrevette a tűzvészt. Az ógyík- tanítványa, Andrási Tibor is köztük volt, aki most nevelő Napkoron. És még sokan, akik itt élnek „ faluban, vagy elkerültek messze földre és egy-egy levélben, távKi gondolná, hogy a kis törékeny asszony 55 év sok ;zer óráján ezer és ezer gyereket tanított meg a betűve- ésre, olvasásra. Egy egész falut. 72 éves özvegy Kiss Elemérré napkori nyugdíjas tanítónő. Nyugdíjas? — Nem hagytam abba — néz fel a kimosott ruhaneműeket terengetve. — Most s tanítok, helyettesítem a fiatalokat, akik a szülési szabadságukat töltik. Negyven éve telepedett k Vapkoron. Egerben végzett, ott éltek a szülei és a népes :salád, tizennégyen voltak testvérek. Dobó Katica unokájának vallja magát, bár gazában Napkort érzi már otthonának és rég járt a szülővárosban. — Mindenkit szeretek, nekem mindenki segít. Egyedü iratban emlékezlek a tanító nénire. Margit néni egy életen át nem ért rá unatkozni, soha nem bántott egyetlen gyereket sem és soha nem volt ideges — mondják róla a falubeliek. A nehezebb fejüeket otthon tanítgatta éjfélekig. „Az a kívánságom — mondta egy alkalommal, amikor őt ünnepelték, — hogy tekintsetek a napkori tantestület örökös tagjának.” Kívánsága teljesült, a jövő héttől újra ott lesz a katedrán, a felsősöket fogja tanítani. Ezért mosott előző este nyolcig. Készülni kell az órákra, csak ügy, mint ötvenöt éve mindennap™ Páll Géza Megemlékezések Herman Oltó életéről és munkásságáról Borsod megyében méltó módon emlékeznek meg Herman Ottó, a nagy magyar polihisztor halálának 50. évfordulójáról. A jubileum alkalmából rendbehozták a tudós lillafüredi lakóházát és abban emlékmúzeumot rendeztek be. A Herman Ottó nevét viselő miskolci múzeum dolgozói és a falvakban tanító pedagógusok 60 helyen tartanak emlékesteket, amelyeken ismertetik a nagy tudós munkásságát * 1964. október 29. Herman Ottó életéről, politikai tevékenységéről, kutatásainak eredményeiről H. Szabó Béla, a Hazafias Népfront munkatársa írt tanulmányt, amely 3 megyei népművelési tanácfc kiadásában jelent meg. Kis befektetéssel jó jövedelem Néhány tanács a nyúltenyésstőknek elhelyezésére 80—80 centiméter, a növendékek számára pedig 1,5—2 négyzetméter alapterületű rekeszek a megfelelőek. A padozat tégla, vagy meleg salakbeton, amely a rekeszek előtt kiképzett kis csatorna felé lejt. A tapasztalatok szerint az ilyen elhelyezés mellett jó tenyésztési eredményeket lehet elérni. A házinyulak takarmányozása elsősorban a zöld és hulladék takarmányokon alapulhat. Legértékesebb takarmány a lucerna, lóhere és más pillangósok, a nemes pázsitfű félék, de jól megfelelnek a nem mérgező gyomnövények is. Igen jó eredménynyel hasznosíthatók a kerti hulladékok, káposzta, cékla, tök. dinnye, saláta, spenót, hullott gyümölcs — és talán kevesen tudják — az akáclevél és a fenyőlomb. Meghálálja a nyúl a csicsókát és a répaféléket, a burgonyát azonban inkább főzve etessék. Az abraktakarmányok közül legjobb a zab, de jó az árpa és a kukorica is. Szívesen fogyasztják a nyulak a tölgy és bükk makkot, sőt a vadgesztenyét is, de ezeket csak módjával szabad etetni. A nyúltenyesztés minden bizonnyal fellendülés előtt áll. mert a tenyésztők nincsenek kitéve értékesítési bizonytalanságnak. A soha nem látott mérvű és egyre fokozódó nyugati kereslet is biztos lehetőséget nyújt külkereskedelmünknek az értékesítésre. A tenyésztés jó mellékjövedelmet jelent a tenyésztőknek. Érdekes jelenségre figyeltek < fel külkereskedőink a nyugat- ; európai piacokon: nagy a kereslet a házinyúl iránti A ; keresletet az is jelzi, hogy míg 1 a vágott házinyúl kilójáért 1 78—82 dollárcentet fizetnek, t addig a kitűnő magyar csirkéért csak 52 centet. Baromfiból egyre növekszik a Közös : Piac országainak belső tér- < melése, s egyre csökken az import. Ugyanakkor házinyúl- ból belső termelésük nincs, 1 így behozatala elé semmiféle akadályt nem gördítenek. Az ' is megtörtént, hogy egyes : nyugati cégek csak akkor vol- : tak hajlandók tőlünk csirkét : venni, ha nyulat is szállítunk. E helyzetet figyelembe véve J érdemes kihasználnunk a piackínálta lehetőségeket. A háztáji gazdaságok üresen maradt istállói, óljai egytől- egyig alkalmasak arra, hogy átalakítsák nyúltenyésztésre. A szakemberek véleménye szerint a jelenlegi, mintegy 1 80 vagon évi vágottnyúl helyett 1500—2000 vagonnal is el lehetne adni a nyugati piacokon. A nyúltenyésztésbe köny- nyen bekapcsolódhatnak a háztáji gazdaságok, a kisegítő : gazdaságok, a nyugdíjasok, a bányászok és az állattenyésztést kedvelő ipari munkások • is. Ily módon rövid idő alatt megsokszorozható a nyúlállo- mány. Kifizetődő nyúltenyésztéssel foglalkozni. A nyulak felvásárlásával foglalkozó földművesszövetkezetek — ha szakcsoportba tömörülnek a tenyésztők, — élősúlyban a nyűiért kilogrammonként 17 forintot is fizetnek. Takarmánykedvezményt is kapnak a tenyésztők. A szerződésre lekötött nyúl után darabonként — állami áron — 1 kilogramm szemes takarmány iár. A 2,60 kg-nál nagyobb súly’ nyulak után darabonként további 1 kilogramm szemes takarmány illeti meg a szerződőt. Ugyanakkor a szerződés alapján nyulanként 10 forint előleget is folyósítanak. Néhány tanács hasznos lehet azok részére, akik nyúltenyésztéssel kívánnak foglalkozni. A már említett helyiségeket 1 méter magas, 3--3,5 centiméter lyukbőségű drótfonattal szükséges rekeszekre osztani. A törzsállatok egyedi
