Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-06 / 209. szám

Intézkedések és tervek a magyar—szovjet alumínium egyezmény végrehajtásának meggyorsítására Már az idén megkezdik a magyar timföld alumíniummá való feldolgozását a Szovjetunióban Mint ismeretes, a tavalyelőtt megkötött szovjet—magyar timföld-alumínium egyezmény álapján hazánk 1987-től kez­dődően 1980-ig fokozatosan évi 330 000 tonnára növekvő mennyiségű timföldet szállít a Szovjetunióba kohósítás cél­jából és az ebből előállított alumíniumot a szovjet ipar teljes egészében visszaszállítja Magyarországra. Az egyezmény megkötése óta eltelt majdnem két esz­tendő alatt a magyar timföldipar és a szovjet alumíniumkohá­szat helyzete olyan ked­vezően alakult, hogy a két fél szakemberei lehe­tőséget látnak a timföld- aluminium megállapodás gyorsított ütemű végre­hajtására. Ennek megfelelően a Magyar Alumíniumipari Tröszt, a Mine- ralimpex, valamint a Metal- limpex külkereskedelmi vál­lalat közréjöttével, a magyar -^szovjet egyezmény irányel­vei szerint éves kereskedelmi szerződést kötött a szovjet alumíniumiparral, hogy Magyarország az idén • mintegy 30 000 tonna tim­földet küld ki a szovjet kohóknak, amelyek az ab­ból gyártott alumínium / 60 százalékát már 1964- ben, fennmaradó részét pedig 1965-ben visszaszál­lítják 'Magyarországra. A terv az, hogy hasonló szer­ződést a következő évekbe is kötnek az egyezmény 1967. évi életbeléptetéséig. így tu­lajdonképpen az egyezmény végrehajtását előbbrehozzák. Az 1950 óta tartó rendsze­res kutatások megfelelő ala­pot nyújtanak a bauxitterme- lés fejlesztésére. A szakembe­rek szerint a bauxitkészletek a magyar—szovjet egyezmény figyelembevételével tervezett szükségletet mintegy ■ 4(1—50 évig fedezik. A bauxitbányá­szat tehát a kapacitások jobb kihasználása, az új bányák gyorsabb megnyitása révén képes rá, hogy. a bővülő tim­földgyártást. ellássa nyers- ->v még a gyorsított ütemű fejlesztés esetén is, A biliárdasztaltól az érettségi bizonyítványig Soha nem azért ment, hogy pallérozott beszédeket hall­gasson, amit ráadásul nem is ért meg. Meghogy könyvet kapjon olvasásra. Mindig bi- liárdozni ment, csak... — így foglalta össze azt a bizonyos miértet az egyik naményi tsz- paraszt. Biliárdasztal, „kugli”, — kár­tya ..; Sok faluban ezek ad­ják a szórakozást. És a kocs­ma, mivel mindig nyer va­laki és meg kell inni a nye­reményt, Van, aki nem jut tovább a biliárdozásnál, de a többség elindul, ha akadozva, néha véletlenül, esetleg bosz- szankodva, de elindul. Ezer szakmunkás A vásárosnaményi járás­ban csaknem minden faluban van klub". Ezekből a klubok­ból nőnek ki sokszor a tsz- akadémiák, szakkörök, olykor a dolgozók iskolái. Akik a kö­tetlen oktatást kedvelik, mert kiszámíthatatlan a szabad ide­jük, azok eljárnak a tsz, a nők és a sportakadéma elő­adásaira — kilenc van ezek­ből a járásban. Huszonhat szakkör dolgozik a művelődési otthonokban, köztük honisme­reti, szabó-varró, főző és egyéb körök. Az érdeklődés egyre in­kább az olyan tanfolyamoké, amelyek „papírt” is adnak. Szakmát, végzettséget. Épp ezért a járási tanács művelő­dési és mezőgazdasági osztálya nagy gondot fordított a szak­munkás iskolákra. Negyven­egy elsősorban állattenyész­tési és növénytermesztési szak" munkás-tanfolyam működött az elmúlt évadban. 1001 dol­gozó vizsgázott. Gelénesen, a Búzakalász Tsz külön kedvezményt adott a tanuló felnőtteknek. Aki 150 órát lehallgatott „előlegként” 15 munkaegységet kapott. Sor­ra elhárították az akadályo­kat, nem voltak fűtetlen ter­mek, készületlen, avagy egé­szen magas röptű előadást tartó tanfolyamvezetők. Köz­ségi agronómusok, állatorvo­sok, politechnikás tanárok, de leginkább a járási tanács mezőgazdasági osztályának szakemberei voltak az elő­Kattog a kötőgép, szapo­rodnak a kesztyűk, pulóverek az asztalon. Ügyes kezek Kö­tik, varrják a meleg téli ru- lákai, amelyek nemsokára hazai és külföldi üzletek ki- . i-akataiban büszkélkedhetnek készítőikkel, a tizenkét nyír­egyházi leánnyal, asszonnyal. A pulóverek és kesztyűk vi­selői nem ismerik őket. A nagyvilág elől egy-egy mű­szak idejére elzárja a brigádot a négy fal, a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet egyik műhelyében, 'találkozás as olaszkával — De mi megismerjük pu­lóvereinket — mondja Benke Istvánné. — Sokszor az utcán ráismerek egy-egy olaszkara, rül-e, erről a brigádvezető így- nyugtat meg: — Erzsi nemcsak jól köt, de a szereléshez is ért. Ha nincs törés, gépe minden hi­báját megjavítja. — Nem hiába kapta meg a kiváló oklevlet — dicsérik brigádtársai az ügyes lányt. Kántor Imréné a két éve alakult brigád vezetője. A sze­rény asszonyról keveset tud­tunk meg, a brigádról, ne­veltjeiről szívesebben beszél: — Most három fiatal kis­lányt tanítok. A kötőgépen dolgoznak. Két év múlva ők is , tagjai lehetnek brigái unk- nak. — Na és most jönnek a po­Ezer hallgatót mégis levizs­gáztattak, szép siker volt Ján- don, Vitkán és még több he­lyen. A helyi művelődési ott­honok szakfilmekkel, köny­vekkel, . gyakorlati bemutatók­kal segítették a szakmunkás­képző-tanfolyamokat. Ősiszel, az új tanévben 38 második év­folyamos tanfolyamuk lesz, újat Hetében, Gyürén és Ti­vadaron indítanak, ahol eddig nem volt. Elsősorban mód­szertani tanácsokat várnak a tanfolyamok, a járás az FM- től. . Meglepetések is adódtak. Sokan beiratkoztak a szak­munkás-tanfolyamokra, de a nyolc általános hiányában át kellett térni az általános is­kolai tanulásra. Az 1961—62-es tanévben megnégyszereződött a felnőtt tanulók száma, jelen­leg hatszázan végzik az álta­lános iskola felső osztályait. Nagyobb ugrásra nem . töre­kedtek, tartani akarták a szintet. Ez sikerült. Tavaly 29 százalékos volt az iskolából időközben kimaradt felnőttek száma, vagyis a beírtak egy- harmada nem vizsgázott le. Ebben az évben 12 százalékra szorították le ezt a számot, 554 tsz-tag vizsgázott az 1963 —64-es tanévben. Mindig az erőkhöz és az igényekhez iga­zodtak. Falun Is kivívja az elisme­rést a tudás, az emberek büszkék arra, hogy elvégezték a nyolc általánost. A funkciók betöltésénél erősen latbaesik az általános műveltség. Nem szülnék irigységet a kedvez­mények sem. Néhol, mint Tiszaadonyban három-négy nap tanulmányi szabadságot biztosítottak a tsz-tagoknak. Hozzávetőleg a naményi já­rásban a tsz-vezetőség kéthar­mada tanul a dolgozók esti és levelezői tagozatain. Hogy milyen méretű a ta­nulás, arra jellemző; a járási tanács művelődési osztálya külön felnőttoktatási szakfel­ügyelőt állított munkába, aki a tavalyi szervezési tennivaló­kon túl az idén a tartalmi munkát fogja segíteni a falusi iskolákban. Keresik a módját annak is, hogy az általános iskolában folyó tanulást össze­kössék a szakmunkás-képzés­sel. Kihelyezett osztályok Megdőlt a naményi járás­ban is a „kapanyél-elmélet”, hogy a paraszti munkához nem kell az iskola. Kihelye­zett technikumi osztály is van a járásban, Aranyosapátiban. A tapasztalatok arra ösztön­zik a járási művelődési és me­zőgazdasági szerveket, hogy ne az 1—2 ezer lakosú közsé­gekben, hanem a járási szék­helyen szervezzék meg a me­zőgazdaság technikum kihe-. lyezett osztályait. így lesz gazdaságos és eredményes; Nem. ilyen egyszerű a tsz- könyvelők közgazdasági tech­nikumi képzése, mióta meg­szűnt a Nyíregyházi Közgaz­dasági Technikum Mátészal­kára kihelyezett osztálya. Fe­hérgyarmaton van közgazda­sági tagozata a mezőgazdasági technikumnak, azonban az út oda-vissza költséges. A beregi rész közgazdasági technikusi képzése megoldást vár a me­gyei oktatási szervektől. Még elsődleges a nyolc ál­talánost elvégeztetni, szakmű­veltséget adni, aztán feljebb emelni a mércét. A naményi járásban a népművelésnek szerves része az általános és szakmai műveltség . terjeszté- KP* Páll CrP.r.m. litechnikás lányok — teszi hozzá Bogár Andrásné — már alig várjuk őket. Megszerettük őket — Tavaly két „Zrínyi” gim- názista végzett itt politechni­kai gyakorlatot — mondja Kántorné. — Nagyon megsze­rettük őket. Az egész brigád ott volt a ballagásukon... A világ nagyon sok táján hordják és dicsérik a nyír­egyházi lányok, asszonyok ké­szítette ruhákat. Ők, a fiata­lok is öregbítik hírünket a világban. Ma Angliának ter­melt a Vörös Csillag szocialis­ta brigád. Szilágyi Szabolcs Laptársunk az Észak-Magyarország írja: Halló Nyíregyháza! S. 0. S.! 4 tankönyv nem elég A különben kiváló szakem­berek egyúttal rendelkeznek-e pedagógiai ismeretekkel? — ez foglalkoztatta még a járási tanács művelődési osztályát. Megszervezték a tanfolyam­vezetők továbbképzését, eliga­zítását. Sajnos a Földművelés- ügyi Minisztérium nem látta el tanmenettel a tanfolyamo­kat, Ez újabb gondot hozott magával. Az „Eszak-Magyarország” — Borsod megye — lap­ja, 1964. szeptember 5.-i számában jelent meg az alábbi cikk. Sátoraljaújhely víz- és csa­tornázási gondokkal küzd. A vízhálózat rekonstrukciójára 11 millió forintot kaptak, amelyből ebben az ‘ évben 2 millió forint értékű munkát kellene elvégezni. 1964-ig a megyei vízműigazgatóság volt a felújítás gazdája. Az Építés­ügyi Minisztérium rendelke­zése folytán azonban a mun­kát átadták a Szabolcs me-, gyei Építőipari Vállalatnak. A vállalat megígérte, hogy ez év májusában átveszi és folytatja a megkezdett fel­újítást. Szeptember vari —- víz nincs! Sátoraljaújhely északi részén, itt áll a kór­ház is, a napnak csak bizonyos szakaszaiban szolgáltatnak vizet. A fő nyomócső 60 esz* tendős, nem bírja a nagyobb víznyomást; félő, hogy ha megterhelik, végleg megszű­nik a vízszolgáltatás! A vá­ros lakói idegesen számolják a múló napokat: itt az ősz^ közeleg a fagyos idő, amikor az építők csak lassan dolgoz­hatnak. Milyen reménykedés­sel nézhetnek a tél elé az új­helyiek? Erre kérnek választ a kijelölt vállalattól. Halló, Nyíregyháza! S. O. Sí (—U* Nincs mihez hasonlítani amit itt készítettünk. Benkéné varrógéppel, néhá- nyan kötőgéppel, a többiek pedig varrótűvel dolgoznak. Mindannyian ördögi ügyes­séggel és nagy türelemmel, mert ez szükséges ehhez a munkához. A pulóverköio gépnél Torma Margit kezenyo- mán szaporodnak a sorok. ' _ Egy műszakban hatot is elkészítek — büszkélkedik az öt éve itt dolgozó leány es míg beszélgetünk keze a gép­nél is pontosabban végzi az avatatlan szemnek megismer- hetetlenül bonyolultnak tuno munkát. . , . . _ Ha már ismeri valaki a gépet, nem nehéz ez — ma­gyarázza a kötőgép működe- gét. Margit mellett egy jóval ki­sebb, de éppoly bonyolult gépen Gelsei Erzsébet köti az úgynevezett ,,Fang”-kesztyűket naponta 15—20 párat. Aki 25 ezer pár kesztyűt kötött — Lassan tíz éve itt dolgo­zom — mondja, s gyors fej­számolás után hozzáteszi. Ennyi idő alatt már legalább 25 ezer pár kesztyűt megkö­töttem. Felét exportrak felét a hazai kereskedelemnek. Gelsei Erzsébet a‘ „Kiváló Szövetkezeti. Dolgozó” oklevél birtokosa, most szakmunkás- vizsgára készül. S hogy sike­A z ember olvas egy köny- vet, s a történettel ha­ladva egyszerre csak azon veszi magát észre, hogy ösz- szegezi a főhős tulajdonsá­gait, a sajátjával egyező vo­násokat keres ég fedez fel benne. Hasonló érzések kerí­tik hatalmába egy film, egy színpadi mű megtekintése­kor, vagy idegen városban, ahol szintén a hasonlóságot keresi. Mi az, ami ebben a városban olyan, mint odaha­za... Szokást, divatot, életmó­dot, múltat és jelent hason­lítunk egymáshoz, vagyis az ember állandóan xendszerez, értékel. Azt a feladatot kaptam: nézzek körül az egy hete át­adott sóstói tbc-gyógyintézet- ben, beszéljek orvossal, be­teggel, s írjam meg a látot­takat, hallottakat. Ami nincs, vagy nem volt, ahhoz hasonlítani sem lehet. Mégis ennek a gyógy­intézetnek a megtekintése év­tizedeket idézett fel bahnem. A cipősdobozt 23. eszten­deje őrzi az özvegyasszony. A doboz sarkai már régen szétváltak, 4de azért a leve­leket még megtartja. 1938- ban Pestújhelyről dátumoz- ták az elsőt, 1941-ben Kő­szegről az utolsót: anyám, tudom, hogy nehezen élnek, de ha tudna, küldjön egy csomagot, egy kis élelmet, mert az itt nagyon kevés... Ha megvolna még a barna pokróc, kérem azt is tegye a csomagba, mert itt rosszul fűtenek és éjjelente nagyon fásunk. Aztán a levelek al­ján, szélén, ki tudná meg- modani, mire célozva, mi­lyen gondolatoktól késztetve idézőjelbe téve ez állt: „Az igazság is megbotlik néha.” A levelek írója nyomdászta­nuló volt. Élt 19 évet. Halá­lának oka: tuberkolózis. Né­hány évvel később az öz­vegy eltemette a lányát is. Akkoriban filmesítették meg Dumas: Kamélis hölgyét. Az emberek szipogva jöttek ki a moziból. — Ez már a kellemes mun­ka — jegyzem Pálfy Roland igazgató főorvos szavait, mi­közben Joó Györgyre gondo­lok, Móricz: ' Boldog embe­rére, s arra, hogy ha élne, ma ezt az embert választaná főhőséül, róla mintázná meg a mj korunk boldog emberét. Már zavar, hogy ezt a gon­dolattá bizonyosodott érzést állandóan ki akarom monda­ni, aztán rájövök, hogy itt, ebben a szanatóriumban Pálfy Roland főorvoson kí­vül még sok ember boldog lehet. És nemcsak a szana­tóriumban, hanem általa is. 12 orvos, 28 nővér, két mű­tő, a kor egyik legjobb típu­sú röntgengépe, — írom az adatokat és a tervezők jut­nak eszembe, művészetük, tehetségük. Ök vajon nem boldogok? A falakat húzó kőművesek vajon nem büsz­kén mondják-e majd: a sós­tói szanatórium? hát azon én is dolgoztam... És nem bol­dog-e a szakács, hogy egy hipermodern birodalomban gyakorolhatja művészetét, s nem boldog-e valamennyi ide került orvos, mert olyan helyen gyógyíthat, ahol a gyógyítás valamennyi bázisát megteremtették. Hogy tetszik a szanató­rium? Magam is esetlennek tartom a kérdést, amellyel az egyik ebédre siető bete­get megállítom. Váratlanul érte, pillantásában mintha csak előbbi gondolataimat látnám tükröződni. Aztán el­neveti magát... Szeretném tőle' megkérdezni, mit szól az előcsarnokban lévő akvá­riumhoz, a négyágyas kór­termekhez, a könyvtárhoz, látta-e már, hogy minden emeleten televízió van, tet­szett-e a zuhanyozó fülkéket takaró pvc-függöny, bekuk­kantott-e már a fodrász helységbe, mi kapható a bü­fében és telefonált-e már a szanatórium kis postafiókjá­ból... Milyen félszeg az em­ber, amikor dicsekedni és dicsérni kell. Milyen ostobán fél a jelzőktől. Az átadási ünnepségen mintegy ötszázan lehettek jelen hivatalos személyisé­gek, szakemberek, vendégek. Hallottak, láttak, statisztikai és költségvetési adatokkal ismerkedtek, megtudtak mindent, amit' egy ilyen hi­vatalos aktuson meg lehet tudni. Egyöntetű elismerés volt válaszuk. De sokminden- röl sem ők, sem a betegek nem tudnak. Nem tudhatják, hogy ez a harmóniát és szépséget árasztó intézet mennyi odaadással készült. Igazgató, gondnok, nővér mennyi plusz munkát áldo­zott, az esztétika gyógyító hatására gondolva. Bútor, szőnyeg, képek, virágok és tartóik szinte darabonként válogatták össze őket. Pest­ről és Szabolcsból, megyén túlról és innen. Egy virág- állványt Pesten látott meg Pálfy Roland. Felkutatta a gyártó ktsz-t és megrendel­te. Az egyik pálma a vácrá- tóti kísérleti kertészetből va­ló, egy másik a bizományi áruházból, a kerámiák a kép­zőművészeti alaktól. S me­gint máshonnan van összevá­logatva a társalgókat díszítő függöny, másohannan a futó­szőnyeg. Ugyan kinek és miért mondták volna el, hogy az átadás előtti napokban orvos, nővér éjjel 11 óráig rakosgatta a falra a képe­ket, akaszgatta helyére1' a függönyöket és igazította el a párnákat. Ezt a szerető, odaadó gondoskodást sugá­rozza magából a belépőre ez az intézet oly annyira, hogy a beteg fellélegzik és érzi, hogy innen egészségesen fog távozni. Ennél többet nem is lehet adni. Jegyzetem elején azt mondtam, ezt a szanató­riumot nincs mihez hasonlí­tani. A múltra céloztam. A múltra, amelyben az igazság nagyon is gyakran megbot­lott. A sóstói gyógyintézeten kívül Zalaegerszegen, Tata­bányán és Pécsett épült ha­sonló. összehasonlítani csak úgy lehetne őket, hogy me­lyik a szebb, melyik épült nagyobb odaadással. Áruk azonos. Harminc millióba került egyenként. Ha létezne a földön ember aki még nem hallott volna a szocializmus­ról, megmutatnám neki eze­ket az intézményeket. Köz­tük a sóstóit is: parancsol­jon uram... erre asszonyom: ez is a szocializmus. Épült: 1964-ben, az emberek bol­dogságára. Arató Erzsébet 1964. szeptember 6. Ez adta az ösztönzést az iparág vezetőinek, hogy a timföldgyártás tervezett fej­lesztését meggyorsítsák, ezzel lényegesen siettessék a szov­jet—magyar egyezmény vég­rehajtását is. A fejlesztés gyorsítását a tervezett új aj­kai timföldgyár beruházásá­nak előbbrehozásával akarják elérni. Az eredeti beruházási terv az új timföldgyár első egységének üzembe lépését 1972 első negye­dére tűzi ki. Az eddigi vizsgálatok alapján úgy látják, hogy megfelelő elő­feltételek megteremtésével és a gyár építése már 1967-ben megkezdődhet. A kivitelezés gyorsításával pedig elérhető, hogy az első egységet — 1972 helyett — már 1971-ben termelésbe állít­sák. A Magyar Alumínium­ipari Tröszt ilyen :- 'e'mű ja­vaslatot készül felsőbb szervek elé terjeszteni. Ma Angliának termelt a brigád... Munka közben a háziipari szövetkezeinél 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents