Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-06 / 209. szám

KESERŰ ALMA

Az asszonyok ahelyett, hogy kezüket nyújtanák a kínálásért, a szeletnyi almáért, összenéznek. Néznek egymásra anya és asszonylánya. S ebben a nézésben annyi, de annyi mindén van.

• •

I 1 reg Lőcs Gergelyné ve- je, az Irmus férje azonban mit sem törődik velük. Toyább kínál.

— Na, itt van. El kell venni Aki szered, elég annak egyszerre ennyi. Magam is megkívánom néha. Most nem óhajtom.

— Vegyed csak, Irmusom vegyed. Neked jobban kell — bíztatja asszonylányát sóhajjal vegyes, vékonyka nevetéssel öreg Lőcsné. — Még megkívánod...

— Magának kell inkább. Odaadom az én részemet is. Itt vari, fogja, anyám. Vagy tán... vigye haza az egyiket apámnak. Majd én eszek... kő SŐbb.;.

így, ezeket mondja az anya legkisebb lánya, amíg erőnek erejével érzi, alig várja már, hogy fogait belevághassa az alma fehér húsága, légyen az akármilyen kicsi szeletke is. Méreg lenne? Szégyenletes megalázkodás a helyzet előtt? Mindegy! Fékezhetetlen vágy- gyal, olthatatlan szomjúsággal áhítja. Minden eréjére szüksége van, hogy uralkodni tudjon magán. Hogy szét ne cibálja a tarisznyát, ki' ne öntse belőle az almát mind a konyha földjére,

— Nem. Elég ez nekem, lányom. Edd még csak te a magad szeletét Ezt az enyémet meg..: majd elszopogatom, míg hazaérek. Mit kell tudni erről édesapádnak? Mondják, kapunk mi, öregek is egy keveset. De megyek is már. Nicsak, hogy elidőztem. Isten áldjon benneteket, gyermekeim — mondja az anya, és megfordul, és indul az ő pici lépteivel ki az udvarról:

A mikor a fiatalasszony kisiet a konyhából az udvarra, anyja után, az anyja észreveszi, hogy könnyes a szeme. Annak az Irmuskának, akit kicsi korában kedveskedve kis pöfe- tegnek hívtak testvérei; akinek olyan volt a Haja, mint a frissen ért búzakalász : A-— Olyan erős az a nyavalyás hagyma. Látja, belecsa- pott a zsíros gőze a szemembe — töröli a' szemét a menyecske.

— Vigyázhattál volna — csóválja a fejét az anya. A szeletnyi almát mint hideg, értéktelen követ tartja csontos ujjai közt. Halála megváltásáért sem enné meg. Nagyon keserűvé vált az, ahogy hozzá került. Akár az iszonytató epe. Szive összeszorul a gondolatra. Vonalnyi keskeny ajka sírással küszködik.

TIA ikór apró lépteivel az ártézi kút elé ér, bele is löki a szelet almát a vizes árokba. Rothadjon el ott:

Csepeli Szabó Béla:

EMBERKÉNT ÉLNI

Élni szeretnék, élni, kis csárdákba betérni,

tiszta asztalnál ülni, párommal üdvözölni,

menni, dalolva egyre, nap-aranyozta hegyre,

rónán, erdőkön által, néhány hű jubaráttal,

élni: felemelt fejjel, vívni fergetegekkel,

pásztortüzeknél állni, kovácsként kalapálni,

leülni hidak alján, makadám-kövek halmán,

élni; félelem nélkül, esőt várni az égbül,

pirult kenyeret szegni, folyóknál tekeregni,

eldőlni nagyszerűen, s hemperegni a fűben«

megbámulni a várost, a párától homályost,

őszi avarban járni* s békés egekbe szállni,

óvni kisfiam, lányom, s anyámat: meg ne fázzon! —

Élni szeretnék, élni, fészkembe hazatérni,

lesni a naplementét, vetkőző párom keblét,

s úgy ölelni, hogy benne ö is örömét lelje.

Élni, vágyban lobogva, vénen is mosolyogva:

Élni! Emberként, szépen, s meghalni: hóesésben...

Elkészült az Állami Déryné Színház műsorterve

Az Állami Déryné Színház művészeinek az ország különböző részeiben nyolc társulata szerepel, s a Déryné Színház épületében megkezdődtek az évad első bemutatóinak próbái is. Az évadot Ba- róti—Dallos—Eisemann: „Bástyasétány 77”, Király—Várady —Vécsey: „Az igazi” és Mikszáth—Bondy: „Tavaszi rügyek” című darabjával kezdik. Az utóbbit a legifjabb színházlátogatóknak mutatják be. Tervezik Horváth László: „Viaszrózsák” című első színpadi művének bemutatását. Illyés Gyula is darabot ír a

Déryné Színháznak, s felújítják Tamási Áron: „Énekesmadár” című vidám játékát.

Az idén első ízben mutat be a színház Arthur Miller darabot, az „Édes fiam” című színművet. Műsorra tűzik Jókai „A szerelem bolondjai” című regényének színpadi változatát, s a tervek szerint Pándy Lajos fordításában Pá- vel Kohoüt „Ilyen nagy szerelem” című színművét is előadják. Vígopera bemutatóval Donizetti ,,Az ezred lánya” című művével is közönség elé lép a társulat, az ifjúsági előadások keretében pedig bemutatják Mark Twain—László Anna: „Koldus és királyfi” c. színjátékát.

Földes György:

Megfejtem a titkot

NYUGODT LÉLEKKEL

mérem korszakalkotónak minősíteni azt a Nobel-díjra is érdemes fölfedezésemet,

amellyel hírül adhatom a világnak, '• hogy megtaláltam, fölfedeztem a jó házasság titkát. Korszakolkotó és csak a nagynál is nagyobbnak nevezhető esemény ez, ha arra gondolok, hogy mennyi rosz- szul sikerült házasság rontja el az emberek életét és veszi el feleségnek, férjnek — nőnek, férfinak — az életkedvét, sőt a munkakedvét is. Ha felfedezésemmel sikerülne a házasságokat széltében- hosszában jóvá tenni, megjavítani, a házaatársak kapcsolatát őszintévé és meghitté varázsolni, akkor szebb lenne az élet az otthonokban, a gyárakban, a vállalatoknál, intézményeknél, városban és falun egyaránt.

A jó házasság titka pedig nagyon egyszerű! Nem kell hozzá sem Philemon és Baucis

1964. szeptember 6.

kora, sem a jósága, sem a bölcsessége. Csak egy ólyan feleség kell hozzá, mint amilyen Erika és egy olyan férj, mint amilyen Józsi. Asztaltársaim voltak ők az egyik balatoni üdülőben, ahol két hetet töltöttem velük.

Erika hamvas fehérbőrű volt, a manapság annyira divatos vörös hajjal. Gyors felfogású és mozgékony. Balatoni fürdőzésre, csónakázásra. táncolásra mindenkor kész, de nem lehet mondani, hogy bármiben is könnyelmű. Az üdülés két hete kedden járt volna le, de Erika már vasárnap reggel becsomagolt.

— Csak nem utaznak? — kérdeztem meglepetten, mert előző este is szó volt inár erről, de nem vettem komolyan. — Két napról lemondani napsütésben a Balatonnál, nem kis dolog.

— Sajnos, kénytelenek vagyunk előbb hazamenni, mert az anyagiéi tárt el kell időre készítenem — felelte Erika.

UGYANIS ERIKA anyag- könyvelő volt az egyik pesti textilvállalatnál,

— Persze, maga nélkül nem tud működni a vállalat — jegyeztem meg érezhető gúnynyal.

— Ugyan, kis ember vagyok én ahhoz! Dehát a többiek is szabadságra mennek, és csak úgy jön ki a lépés, ha két nappal előbb otthon leszek.

ILYEN VOLT ERIKA. Kedves, vidám és kötelességtudó. Olyan, aki nem hoz feleslegesen á’dozatot, de amikor úgy érzi, hogy az áldozatvállalásra szükség van, egy pillanatig sem habozik.

NA ÉS MILYEN VOLT JÓZSI, A EÉRJ? Udvarias a feleségéhez és másokhoz is. Kreol bőre — éles ellentéte Erika fehérségének —, még feketébbre sült a balatoni fürdőzés és napozás közben. Amikor előző este Erika a fülem hallatára közölte vele, hogy két nappal előbb kell megszakítani a nyaralásukat, Józsi határozottan így felelt

— Szó sem lehet róla! Maradunk!

Rc*>pant csodálkoztam tehát, hogy e beszélgetés után, reggelre Erika becsomagolva,

útra készen állt. Amikor most mar&sztaltam őkét, Józsi csendben megszólalt:

— Sajnos, holnap már nekem is Csepelen kell lennem, mert nem leszek készen a szerkesztéssel.

Nagy különbség ez, óriási helyzetváltozás estétől reggelre virradóan — gondoltam. De gondoltam arra is, hogy az efféle férji beletörődést valamikor a papucs jelzővel illették és azt mondogatták az ilyen férjről, hogy „otthon cilinderben szaladgál az ágy alatt.” Vagyis haptákban áll a felesége előtt, magyarán szólva a feleség viseli a nadrágot.

ÉS MILYEN VOLT MÉG ERIKA? Értelmes, világosfejű, szívesen elmondott, vagy meg is hallgatott egy-egy finoman pikáns viccet, időnként elpirult. De úgy elpirult, hogy hamvasfehér, itt-ott a balatoni naptól elővarázsolt szeplői is lángban égtek és nem a füle tövéig pirult el, hanem a nyakatövétől a feje- búbjáig.

— Hogy tud maga, Erika, pirulni — mondtam, amikor még csak nem is pikáns, hanem teljesen ártatlan viccelődésbe Jrezdtünk Józsival.

— Igen — felelte. — Nagyon pirulás vagyok, de sajnos, csak éppen akkor nem pirulok, amik<y tudom, hogy pirulnom kellene.

ILYEN VOLT ERIKA.

És milyen volt még Józsi? Józsinak a szerkesztőtechnikusi fizetés lehetővé tette, hogy ne garasoskodjon, bár fölöslegesen nem költött semmit. Az ebédhez rendszerint két üveg sört rendelt, s este a „Keringő”-bén, ahová táncolni jártak — egy-két pohár konyakot. Végtelenül figyelmes volt Erika iránt. Egyszer- másszor beszélgettem vele a parton — napozás közben — Erikáról Is, az életéről is. és mindenről, ami eszembe jutott.

— Szerencsés ember maga, Józsi —- mondtam —, milyen helyes feleséget kapott!

— Erika kitűnő asszony. Kiváló dolgozó a munkahelyén és remek háziasszony otthon,

— Ki kezeli a pénzt?

— Erika a főpénztáros a háznál, és otthon ő a tervosztály vezetője is. Nekiadom a fizetésemet, Ő hozzáteszi a sajátját és gazdálkodik.

— De azért, úgy látom, maga külön keretet kap.

— Ez természetes. Zsebpénzt kapok, s abból fizetem a színházat, mozit, szórakozást. Könyvet közösen vásárolunk.

— És ha többet költenek?

— Ki van zárva. Erika nem költ többet, mint ami van és mint amit lehet.

— És maga?

— Hogy képzeli? Erika nem is engedné.

— Szóval gondtalanul és kiegyensúlyozottan élnek.

— Nagyon boldogan.

— S nem veszekedtek még sohasem?

— Ez nálunk teljesen kizárt dolog. Erikával nem lehet veszekedni.

— Olyan békés?

— Még azt sem mondanám. Inkább olyan okos.

— És maga is Okos?

— Én? Én azt hiszem, la* kább békés vagyok.

— Eszerinit maga a legjobb véleménnyel van a házasságáról?

— A lehető legjobbal. Aligha tudnék ennél jobbat egy férfi és egy nő boldog, közös életére ajánlani.

Ügy gondolom, sikerült meggyőznöm a nyájas olvasói arról, hogy valóban feltaláltam és itt most közreadtam a jó házasság titkát. Egyszerű az egész: kölcsönös megértés és mindig a feleségnek legyen igaza.

DE MAJDNEM elfelejtettem megmondani: Erika húszéves, Jqzsi huszonnégy. Éppen a nászútjukat töltötték a Balatonon..,

Asztalos Bálint:

A fiatal menyecskénél

annyi a dolga, azit s< tudja, melyikhez fogjon. Szombat délután lévén, már felsúrolta a pitvart, a konyhát a hosszú tornácot és leszórtí a súrolást szép sárga homokkal. Bemeszelte a tornác kövét pirosfestékes vízzel, elseperte az udvart. Főtt krumplit tördelt a rosszabbik ve- dérbe, korpáért szaladt a kamrába, és vitte a moslékol az éktelen lármával visító süldőknek. A hízóknak csak úgy, csövesen hányt be tengerit, ha tíz felé szakadna, akkor se tudna most nekik hán- tani, szemül adni. A kiürült kosárral mászik be a verembe krumplit hoz fel, s azon- nyomban lekucorodik hámozni a konyha küszöbére. Hellyel kínálja imént érkezett anyját

b.

— Üljön le, anyám. Van itt szék ni, az asztalnál.

— Nemigen ülök én le, lányom --- szabadkozik az anya, puha gyengédséggel támasztva tovább a konya ajtófélfáját.

— Ó, maga mindig siet tőlünk. Á többi lányainál, fiainál többet Időzik.

— Egyformán szeretünk mi benneteket édesapáddal^

IT zzel elakad a beszéd, J mint a hirtelen zápor Csobogása a szomjas homokba vájt folyócskában. De az anya egyelőre amúgy sem nagyon erőlteti a beszélgetést. Arra vágyik napok óta: látni a legkisebb lányt, az Irmust. Ez kell az ő anyai szívének, az 6 mindenének.

ÍT s öreg Lőcs Gergelyné, ahogy nézi a legkisebb lányát, anyai vigyázással, képek tolakodnak eléje. Egészen onnan kezdve, amikor Irmust kicsi korában még kedveskedve csúfolták testvérei: pö- feteg. S ahogy nőtt, úgy su- iárosodott, karcsúsodott. Szőke arcán rózsák bimbóztak, gyönyörű, halványpiros színnel. Amikor arattak tizennégy keresztekért, többi lány testvéreivel kalászokat dugtak a bajukba, s az Irmuska haja szakasztott olyan színű volt, mint a beléje tűzött búzakalász.:. Szép lány lett, igazi szép — milyen sokan mondták! Dalolni csak magának szeretett és... legkedvesebbje j volt: az édesanyja. Akinek aggodalma az Irmus szépségével terebélyesedett, hogy jaj, tsp-e a gyönyörű lányért va- aha egy áldott szót? Egy gazi jó szót, ami sokra becsült értékektől is többet ér.:. Akart a kedvese lenni tucat- iyi legény. Irmuskának egy sem kellett. Aztán jött az a szüreti bál, amelyikben Barna Elek forgolódni kezdett mellette. Táncolni ugyan nem táncolt vele, mert Elek inkább csak döcögni tudott ab- oan. Irmuska viszont könnyű táncos volt, úgy forgott vidáman és villámlóan, mint sgy gyorsröptű pillangó..-. Elek nem kísérhette haza abból a bálból, pedig nagyon akarta. Nagyon szíveskedett miatta.

!- öt is, hogy kérte, az anyát, _ hogy rimánkodott, de ő nem _ engedte. „Legény nélkül jöt- _ tünk, legény nélkül megyünk” a 1—' így utasította vissza. Ak- t kor ugyan még lehetett, ké- 5 sőbb már nem. Irmus vá- s gyódott a „gazdasszomy”-rang _ után... Barna Eleknél tizenöt . holdhoz két jussoló volt, ná- _ luk meg hat gyermek, és t mindössze a demokrácia-adta . négy hold föld koros házzal, . pici udvarral. A szép leány- I zót csábította a hét és fél j hold, a lovas szekér. a kő t alapú, cserepes új ház, a tág udvar... Majd mikor meg- ! mozdult a falu, az összefogás nekibuzdulásából kimaka- csolták magukat Irmusék. s Azóta is külön dolgoznak, . egyenként hajtják magukat . látni is alig lehet őket. Többi testvéreiknek meg csaknem . kétezerholdas közös gazda- . ságuk, seregnyi állatuk, hatalmas épületeik, nagyszerű gé- j peik, sokat tanult agronómu- saik...

I? lfutottak a képek. Mi- - lyen hamar, milyen

l hirtelen! Pedig olyan jó elné- , zegetni, elidőzgetni mellettük i néhanapján. Ma az Irmusén, i holnap a másik két lányén, azután a fiúén.

j — No nézd, itthon az embered!

A fiatalasszony kinéz a konyhából, és maga is láthat- ’ ja, valóban megérkezett az ő férje. Vajon mi van a hóna alatt?

! — Jónapot! — torpan meg

' Barna Elek az ereszcsorgóban.

[ A tornácra már nem lép fel.

Egy duzzadt, fehér vészonta- | risznyát fog, szorít rendületlenül a hóna alatt. — Magát ’ is lehet nálunk látni? — néz ] anyósára sötétzöld, rogyadozó ' szélű kalapja alól,

| — Gondoltam, megnézlek

benneteket, fiam.

— Te Elek, hát mozdulj ’ már el legalább arról a helyről. Tán odanőttél! — Aztán kedvesebben, melegebben: —

’ Mutasd, mit hoztál?

' — Áá — rebeg Elek szeme.

! — Egy kis ize.., újság. Nyári alma.

— Alma? Huj! Milyen jó az?! A föld egyébnek kell, -az

' udvaron meg annyi a lom. Pedig annyira szeretem! —

csicsereg a fiatal menyecske.

>■

A mbár szép az asszonyi csicsergés, nevetés, ellenben Barna Elek nem mozdul az ereszcsorgóból. Csak beszél, hogy a sógoréknak ilyen könnyű, olyan könnyű. K| pnak a téeszből, adhatnak egy kevés kóstolót. Csak jár, jár a szája, de azonkívül semmi egyéb mozdulásra nem : mutat hajlandóságot.

— Iajos sógor Is ott volt i a borbélynál. Mikor kijöttünk • azt mondta, lépjek el hozzá- . juk. Elmentem. Megrakták ezt

á tarisznyát. Imre sőgorék i: rakni akartak egy másikkal De nekik már azt feleltem nem kacagtatom ki magam a: utcán. Egyébként, ami azt illeti — s most még magasabb ra nyurgul —, egyáltalán nerr vagyok rájuk szorulva.

•— Adjad hát” na, Gyere hadd nézzem. Ügy kívánói egy kis jó almát — lép Irmu: a férje mellé, egyszerre ké kézzel nyúlva a dagadó tarisznyáért,

— Várjál! Majd én.;. — feleli nagy nekiszánással a: ember,

Elmozdul végre az ereszcsorgóból. Megy be egyenesen s konyhába. De olyan lassan, olyan cammogva, mintha törve volna a háta gerince.

— Anyámat is kínáld — lelkendezik a menyecske. — Mindig kedvelte az -almát Igaz, anyám?

öreg Lőcs Gergelyné a kötője szélét morzsolgatja. Akaratlan is arra gondol: milyer furcsán állt az előbb a vej< az ereszcsorgóban. Meg ahogj álltak mind a hárman. Hárman három helyen. Látszólag közel, mégis olyan nagynál tűnt a távolság! Ezt érezve igen csendesre sikerült s hangja.

— Jó a. Az alma...

A vő kibogozza a tarisz- Jrx nyát. Egyelőre mégsem vesz ki abból semmit. Hatalmasat szív az orrán, és kapkodó tekintettel kutat, keres valamit.

Hopp! Megtalálta. Az előbt inég krumplit vágó kést veszi fel. Csak ezután ereszti bele egyik kezét a tarisznyába. Kéjes vigyorral babrál benne, de úgy, olyan lassan, amitől a fa árnyéka is gyorsabban fordul.

Végre óriási markából előkandikál egy közepes, se kicsi, se nagy alma. Viszont igen szép, nyálat gyűjtető tűzpiros színe van annak.

De ejnye ni!

Ájjal. Barna Elek kezében megmozdul a kés és kettészeli az egy álmát.

Ó. Hahó! Az egyszeri szelás néki még nem elég. A kési újra vágásra -indítja,, -és az egyik fél álma szintén ketté hasad.

Az asztalra visszakoppan a kés. A félben maradt alma becsúszik ismét a tarisznyába A tarisznya húrkábán megfeszül a madzag, s a hurok megint ráncba szalad.

S mikor az ember megfordul, egyik kezében is egy negyedrész alma, a másikban is.

— Nem kell mindjárt nagyon neki esni. Hamar elfogyna. Pedig úgy jó... az ilyesminek, ha soká tart. Szépen megpuhul, kásásodik. Na, fogja csak. Ne, kóstold te is, Irmus.

6