Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1964-09-06 / 209. szám
Au fő if Motor ★ Aufó if Motor ★ Autó Be Hintát! sík a Warszawa 203-as A lengyel autóipar FSO üzemeiben már korábban áttértek az S—21 típusú felülszele- pelt motorok gyártására, és akkor az ismert formájú, de ezzel a nagyobb teljesítményű motorral épített kocsikat már Warszawa 202 jelzéssel mutatták be. Most, a karosszéria módosig tásával mint Warszawa 203 jelent meg a korszerűsített modell, elől osztatlan, hajlított üvegű szélvédővel, hátul teljesen új vonalú kialakítással. Mint ismeretes, a kezdetben Pobjeda mintára gyártott Warszawa típuson az évek során szerkezeti változást eszközöltek, de a mostani legújabb kivitel nagy lépésnek számít a modellfejlesztés törvényszerű szakaszaiban. A 203-as kocsi négyhengeres, vízhűtéses, soros, függőszelepes motorjának lökettérfogata ugyan továbbra is 2120 gépkocsit köbcentiméter, vagyis pontosan olyan űrtartalmú, mint elődeié, teljesítménye azonban már 70 DIN, illetve 77 SAE lóerő. A furat mérete 100 milliméter, a löket 82 milliméter — tehát itt sincs változás, — a kompresszióviszony azonban, amely az első széria 201-es típusnál 6,8:1 arányú volt, ennél a motornál 7,5:l-re nőve» kedett. Az új OHV konstrukció a jelzett legnagyobb lőerőteljesítményt 4000 fordulatnál biztosítja. Ez a viszonylag kis fordulatszám azt ígéri, hogv továbbra is egy rendkívül strapabíró, nyugodt üzemű erőforrás került a Warszawa típusba. Az új motor a korábbihoz képest a vezérlési rendszer és a hengerfejkialakítás módosításán kívül nem mutat jelentősebb eltérést. A kocsi alapvető szerkezeti elemei szintén hűen követik a jól bevált, hagyományos megoldásokat. Az erőátviteli berendezéseknél sem eszközöltek lényeges módosítást, maradt a három fokozatú, részben szinkronizált sebességváltó, a három előremeneti és, egy hátrameneti fokozat, megszokott áttételeivel. A változatlanul 2700 milliméter tengelytávú kocsi nyomtávmérete azonban elől és hátul módosult, így most 1395 milliméter, illetve 1402 milliméter — vagyis a korábbinál szélesebb lett a nyomtáv. Nyilvánosságra hozták azt is, hogy a jövőben 6,40—15-ös gumiabroncsokkal szállítják az 5 üléses limousine modellt, amelynek végsebessége a nagyobb teljesítményű motorral és ennek megfelelően a hátsó- híd áttételének módosításával előreláthatólag 135 kilométer, lesz. Ki hová üljön a gépkocsiban? Részben saját tapasztalataink, részben olvasóink ide vonatkozó észrevételei alapján írunk néhány sort arról, ki hová üljön a gépkocsiban. Nem vitás, hogy akinek a kormánykerék mögött van a helye, az nem sokat gondolkozhat, .az útitársak azonban már nehezebben tudnak meg- c íyezni. Nem akarjuk senkinek sem elvenni a kedvét attól, hogy elől a vezető, mellett utazzék, hiszen jól tudjuk, az az egy igen népszerű ülés. Még a baleseti statisztikával sem kívánunk ijesztgetni, bár bizonyítható, hogy á kocsi utasai közül azok vállalják a legnagyobb kockázatot, akik a négy közül ezt a sarkot választják Ezzel nem árt tisztában lenni, bár inkább arra kell ügyelni, hogy hirtelen fékezésnél, esetleges ütközésnél, igyekezzünk kezünk-lábunk segítségével megtámasztani törzsünket. Ugyanis a legtöbb baj abból származik, hogy a szóban forgó első ülés utasa gondtalanul nézelődik, és amikor baj van, mindjárt előrelendül, és vagy a szélvédőüveg, illetve oszlop, más esetben a műszerfal okozza sérülését. Erre az első ülésre különös szeretettel pályáznak a gyerekek, akik úgy hiszik, hogy innen látnak legjobban, és különben is örülnek, ha a kocsi vezetője mellett kaphatnak helyet. És ha a vezetőn kívül más felnőtt nem ül a kocsiban, nem is rossz, ha itt utazik a gyerek. így útközben könnyebben szemmel tarthatjuk, sőt válságosabb helyzetben egy kézzel még azt is meg lehet gátolni, hogy előre bukjék. A gyakorlottabb autóst a gyerek szüntelen kérdései sem zavarhatják. Akit viszont idegesít az, hogy vezetés közben a kocsira is ügyelni kell, lehetőleg ne vállalja ezt a feladatot. Ha pedig az autóban ülő kisfiú vagy kislány hátul utazik, méghozzá egy vagy két felnőtt társaságában, akkor azok ügyeljenek arra, hogy ne nyúlkáljon az ajtó kilincséhez, mert kíváncsiskodása nagy bajokat okozhat. Beszéljünk egy kicsit a megállásokról is. Hosszabb túrán többnyire előre megtervezett időben és helyen szakítja meg útját a vezető. Lehetőleg úgy egyeztessék programjaikat az útitársak, hogy ne keresztezzék a kocsi irányítójának elképzeléseit. Használják viszont ki a tankolási állomásokat, ahol majd mindig van-néhány perces kényszerpihenő, és ha fárasztó a sok ülés, szánjanak ki egy kis sétára olyankor is, ha mondjuk sorompó, vagy más váratlan forgalmi akadály gátolja a haladást. Az autórádiót legjobb csak Olyankor bekapcsolni, amikor 'azt a kormány mögött ülő Szentély is szívesen hallgatja. Van akit sem a szöveg, sem a zene, sőt még egy izgalmas futballmeccs-közvetítés sem Szabolcs-Szatmárban történt című pályázatunkra érkezett írás Levél Komoróról Szabolcs vármegyében van egy kis falucska, nem is éppen falu — majdnemhogy városka! Szépen kiépült a demokráciába’ — csodálkozna raja, aki régen látta. Nem azért említem, hogy talán dicsérjem, vagy talán az időt ezzel fecséreljem, de nagyhírű falu, már épp elég régen: „XJgy ül, mint Aguta lenn a faluvégen!” % Ugyanis a falu végén volt egy csárda, ahol nem csak ittak, de a csók is járta. Ezért nevezték el csókosi csárdának — helye volt ám ottan legénynek s dámának! Mert a szegénynek is volt néha jókedve, néha bánatába, néha örömébe, örült, ha sikerült zsák tengerit lopni — vitte is mindjárt a csókosba mulatni! Ebbe a csárdába járt Aguta János — már ahogy belépett, örült a csapiáros, mert hát ez fizetett mindenegy szegénynek. 0 maga is ivott, aztán tovább lépett, Ha pénze kifogyott, uraknál zörgetett, rájuk rivalt egyet: Jó pénzt vagy életet! Betyár volt ő, kérem, no de becsületes! Soha nem bántotta az a szegényeket. Hanem az úrfélét, hacsak megtehette, úton vagy kastélyban mindig kizsebelte. Es aki ővele szembe akart szállni,' annak már nehéz volt hamar lábraállni. Mert úgy fejbevágta, hogy le ne sántuljon, de azért túl hamar ki se gyógyulhasson. Monda szerint sok embert fejbe üthetett így aztán a híre egészen elterjedt. De öregségére elfogyott ereje, így került csordásnak a falu végére. Ott üldögélt mindig pulijával, s innen vitték temetőbe — nyugtassa az Isten! S azóta gúnyolják Komorót gutával, pedig a szegénység jól járt Agutával. Bátor ember volt, az urakat rabolta — büszkék vagyunk rá, hogy itt élt a falunkba’... Soknak fordította örömre a gondját, s mégis a falunkra gúnyolódva mondják; Vigyázz Komoróban mert megüt a guta! — Pedig nem az ütött, csak a névrokona. Gcnd ölte a szegényt — ezt hívták gutának, aki gazdagot vert, azt meg Águtának. Gond ölte a szegényt — a könnye is csörgött, hogy hajnaltól estig mihaszna dolgozott, De régen történt ez — van már kétszáz éve! És mégis megmaradt Aguta emléke. A másik guta csak húsz éve múlott ki, mert azt meg a szovjet hadsereg űzte ki. Azóta nem üt meg senkit már a guta — ugyan minek ütne! — senkinek nincs gondja. A köznapi gonddalL könnyen lehet bírni: mostmár az embernek van mit enni inni. Ruha és lábbeli van minden szegénynél. Nem néznek le senkit utolsó cselédnek. S híre sincs — csak szóban — nálunk a gutának, földes úrnak, grófnak, rosszféle ispánnak, s Águtának is már hült helye van régen.„ (Folytatom a mesét ighzul, serényen) Épült a helyére gyönyörű óvoda, takaros leánykák, fiúk járnak oda. Azóta a község jóval kijjebb épült, s vele az ipar is egészen fellendült, már a falu végén oly üzemek lettek, hol sok ezer ember kenyeret kereshet. Jó nagy olajtartály tornyosul az égre — ez a mi kis falunk legfőbb büszkesége, mert az olajból itt sok zsír kicsepergett, mivelhogy sok ember jó pénzt kereshetett. Most pedig újabb nagyüzem létesült Ahová úgyszintén sok ember bekerült Olyan nagy ÉRDÉRT telep van minálunk, Annyi fát mi soha még csak nem is láttunk. Dolgoznak is ottan naponta ezreken, Én a pontos számot nem tudom kereken. De dől is a pénz bőven minden házhoz. Nem kell már kölcsönért menni a kulákhoz. Akinek még nem volt, az lakást épített, Kinek lakása volt, az pedig bővített. A kőművesek is vidám nótát zengtek, Hogy még ők ennyi pénzt soha nem kerestek. Ügy ócskát, mint újat, szépen kifestettek, Minden szalmatetös házat cserepeitek. De a parasztok sem maradtak hátra, Szépen összefogtak, élnek egy családba. Igaz, hogy nem régen, még csupán négy 黫* És mégis mindenki dicsekedik véle. Mert van szép major is, milliókat megér. Boldog is az elnök, senkivel sem cserél. Meg is állja helyét, büszkék vagyunk rája. Még egy ilyen elnök nincs több a járásba’! S a guta sem bánt már, lassan elfelejtjük, ha valaki mondja, fülünkbe se vesszük! Ezzel levelemet mostmár be is zárom, kigúnyolhat bárki, mostmár nem is bánom. De tudja mindenki, hogy immár húsz éve a guta megszökött, disszidált külföldre! S azóta, húsz éve, nincs ti bajunk semmi, mindenkinek van mit költeni, keresni... Aguta János meg éppen kétszáz éve, mint ahogy leírtam, bekerült a földbe. Kelt az én levelem május húszadikán íróasztalomon: puhacsizmám szárán. Unalmamba írtam ezt a Tisza partján, Virágillat közt a világ legszebb táján. A levél írója egyszerű kondás. Becsületes nevem Kocsis Ferenc, nem más. Kis iorféwef&k Persely A férfi először utazott a gumigyári vonalon. Fellépett a -buszra s látta, itt nincs kalauz. Itt persely van, abba kell bedobni a forintot, becsületesen. Nyúlt tárcája Után, aztán a zsebeiben kotorászott, de tízforintosnál kisebbje nem volt. — Esetleg nem tudná felváltani — szólt kérőén a kalauzhoz. Amaz megvetően mosolygott, mintha csak azt mondaná: „Ismerős trükk, kisapám”. — Nem vagyok én pénzverde — így a kalauz s indított.. A férfi megszégyenülve huppant le az egyik ülésre, de a tízest a kezében tartotta lássák: neki van pénze, csak apró nincs, esze ágában sincs lógni. A végállomásnál utolsónak maradt s mégegyszer kérte a kalauzt, mitévő legyen, ő fizetni szeretne. — Másszon le és tűnjön el! A férfi dühösen kiszállt, sietve tűnt el a kíváncsi tekintetek gyűrűjéből. Később látták, hogy a busziroda pénztárosnője egy forintot dob be a kocsi perselyébe. A „potyautas” küldte... Deszka Éles kanyarral fordult be a teherautó Nyíregyházán az Iskola utcára, augusztus utolsó napján, délután.. Néhány méter megtétele után döccent az úttesten s leesett egy darab deszka. A férfi, aki éppen arra tartott, észrevette. Kiállt a járda szélére, integetett a tovahaladó kocsi után. Hasztalan. Ekkor gyorsan a deszka után kapott, feje fölé emelte s úgy mutatta a platón ülőknek. Lassított a kocsi, de nem állt meg. A sofőr kihajolt az ajtón, hátranézett és legyintett. Rátaposott a gázra és a teherautó pillanatok alatt eltűnt. — Még ilyet! — mondta a deszkát tartó férfi. — Legalább a rendszámát jegyeztem volna meg .... Hóna alá vette a deszkát és ő is indult útjára. Kicsi deszkadarab, filléres dolog. Valószínű erre gondolt a sofőr s emiatt nem jött vissza ötven métert. De ha meggondolom, hogy ez a kocsi százezer kilométert Is futhat.. Abban pedig kétmillió ilyen ötven méter lesz.* Zene A jókedvű asztaltársaság már órája húzalja a prímással. Az asztalfőn ülő házaspár külföldi, rokoni látogatásra érkezett s a vendéglátó házigazda elhozta őket egy kis valódi magyar muzsikára... Emelkedik a hangulat s mér együtt éneklik a szegedi boszorkányokat, a nékem olyan asszonyt, a rezgő nyárfát, az akácos utat, meg az édesanyám kössön kendőt, A külföldi hölgy int a kezével, csendet kér. — Moszt... á Szándororn enekeli nekünk az övéjé leg- szép nótája. Hangos éljenzés közben ünnepük Sándort, a házigazda szerepét betöltő ötvenes férfit. — Hát jó. Jenő, a nótámat! Rázendít a zenekar és Sándor, a házigazda nekikezd: „Ez itt a Popokatepetl twist, Zenéjét más szerezi« és nem Liszt...” Angyal Sándor zavar vezetés közben, de akad olyan autós, aki inkább a csendet kívánja. Feltétlenül tartsuk tiszteletben óhaját! Nem egy olyan gépkocsivezetőről tudunk, akit bizonyos Utazási körülmények között még az is zavar, ha útitársa beszélgetni akar vele. Mások viszont el is várják, hogy ne .üljön némán a partner. Annak viszont az autók vezetői szinte kivétel nélkül örülnek, ha olyan útitársuk álcád aki érdekességeket tud mesélni annak a vidéknek történetéről, kultúrájáról, amelyen akár hazai földön, akár idegen országban áthaladnak. Az ilyen jellegű elbeszélésekét bizonyára szívesebben hallgatja minden autós, mint azokat, amelyek kizárólag borzalmas balesetekről szólnak. Amikor a kocsi utasa karambolokra tereli a szót, az többnyire annak a jele, hogy nem érzi magát biztonságban. Ily módon szeretné a vezetőt figyelmeztetni arra, hogy az ő kedvéért, legyén óvatosabb. Nos, itt nehéz igazságot tenni. Mert van olyan utas, aki akkor is rémképeket lát, amikor józan fejű, biztos kezű ember forgatja a kormányt, és mindig csak annyi gázt a<á, amennyi megengedhető. Nem ritka persze az sem, amikor a kocsi vendége jobban ítéli meg a helyzeteket, mint az, akinek ez elsősorban lenne kötelessége. Ezzel kapcsolatban azt tanácsoljuk az autóvezetőknek, hogy lehetőleg ne bravúros- kodjanak. Ne akarják minden helyzetben megmutatni, mire képes a kecsi, illetve mit tudnak ők kiügyeskedni még a legzavarosabb forgalomban is Vezessék inkább úgy a jármüvet, hogy ne feszengjen egyik utas sem, ne markolássza pillanatonként a műszerfalat, vagy az ülést. Végül pedig szóljunk néhány szót a csomagokról is. Olykor vita is van e körül. Mert amikor még csak beszédtéma a közös túra, akkor mindenki azt állítja, .hogy a? ő holmija, egy aktatáskába is belefér. És a pakolásnál már úgy tűnik, hogy a legkisebb koffer is nagyobb, mint az egész autó. És ha már ilyen előzékeny, reméljük azt is szem előtt tartja, hogy a túlterhelt kocsi stabilitása lényegesen megváltozik. Ha erre csak későn jön rá, súlyos következményei lehetnek. Ha a motor nehezen húz nem a porlasztó a hibás méteren alul van, az elekíró dók az előbb említett hatások következtében túlhevülnek éi elégnek. Ha a gyertya elektródjai fehér színűek, ez túlhevü- lésre mutat. A motor mindkél esetben szabálytalanul dolgozik, akkor is, ha az elektródok túl közel, akkor is, ha túl távol vannak egymástól. Ha a keverékben a kelleténél több az olaj, az elektródok elkormosodnak, s ez gátolja i normális gyújtást. A kormoso- dást, és az esetleges olaja ronggyal távolítsuk ej a gyertyáról, az elektródot pedig finom üvegpapírral tisztítsuk meg. Ha a gyertyát megtisztítottuk, visszacsavajuk a helyére ráhúzzuk a sapkát, és indul hatunk tovább. De vigyáz zunk! A gyertya, amíg tisztogattuk, lehűlt. Nézzük meg, te hült-e vajon ez idő alat a motor is, — A hides gyertyát semmi esetre se csa varjuk helyére, amíg a moto le nem hűlt, mert megsértjül a menetét és beágazását, eb bői pedig az következik, hog; később még több bajunk les a motorral. Ügyeljünk arr; is, hogy a hideg gyertyát m csavarjuk be erősen a melei motorba, mert beszorul, és ké sőbb nehezen tudjuk kicsa várni. Végül még csak annyit, hog; nagyon jól tesszük, ha távo labbi útra mindig viszünk ma gunkkal egy tartalék gyújtó gyertyát. Mindenkivel megtörténhet, de kezdőkkel különösen, hogy ha mopedjukkal útra kelnek, már az első kilométerek után észreveszik, hogy valami baj van vele. Á motor nehezen húz, szokatlanul zúg, és rázkódik, sőt olykor meg is áll. A tapasztalatlan motoros persze megijed és mindjárt valami nagyobb hibára gondol. Némelyik a porlasztó körül keresi a bajt, és hozzá is lát szétszereléséhez, tisztításához. Pedig tévednek. Ha a motor nem húz eléggé, egyenetlenül jár, zúg és rázkódik, legvalószínűbb, hogy a gyertyában van a hiba. Ezért mindenekelőtt nézzük - meg a gyertyát. Ne felejtsük el, hogy a gyújtógyertyának nagy követelményekkel kell megbirkóznia. A robbanótérben nagy nyomás és hőmérséklet Ingadozások vannak; Az egyik pillanatban a beáramló húsz százalékos keverék hűti, a másikban a robbanás kétezer fokos hőmérsékleten égeti a gyertyát. Az egyik pillanatban szívóhatásnak van kitéve, majd 30 atmoszféra nyomásnak. Eközben percenként mintegy 1500-szor tízezer votlos áram fut rajta keresztül.. Nem csoda tehát, ha az Elektródok elégnek, vagy eltávolodnak egymástól. Leggyakrabban az elktródok távolságából eped a hiba, ugyanis legalább 0,4—0,5 milliméter távolságnak kell lennie közöttük. Ha a távolság 4 milli-
