Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1964-09-27 / 227. szám
SIPKAY BARNA: Ismerőseim Befejeződéit az őszi árpa A »apókban megbízást . kaptam egy fővárosi laptól, hogy írjak portrét olyan kivaló megyénkben emberről, aki többet tesz, mint ameny- nyit hivatásköre előír, mint amiért a fizetését kapja. Első pillanatban úgy tűnt, hogy könnyű lesz a dolgom. Bizonyosan találok olyan valakit, hiszen újságíró vagyok és ezer számra akadnak ismerőseim. Ne legyen ez szabályos írás, legyen ez inkább vallomás és hadd ,,.lőjem le” a „poént” mindjárt az elején. Soha sem kaptam ilyen nehéz feladatot. Nem tudom mit írjak. Mert ahogy lapozgatni kezdtem emlékeimben és sorra vettem ismerőseimet, egymás után bukkantak elém azok a portrék, amelyeknek közös jellemvonása többet tesznek a fizetésüknél. Furcsa mód legelőször is ismerősöm, a kereskedő jutott eszembe. .— Tehát jó lenne, ha hevítenénk a felvágottak skáláját? Igen is asszonyom, a jövőben desszertünk is lesz? Uram igaza van, ezentúl zöldséget is árusítunk, hogy a vásárló itt egyben mindent megvehessen. — Az ő szavai jutnak eszembe és a mozdulat, ahogyan kis noteszével járkál az önkiszolgáló boltban és fáradha,tatlanul jegyezte tapasztalatait és a vevőid kívánságait. Érdekes akkor ez nem tűnt fel senkinek, miért is tűnt volna fel, hiszen minden a legnagyobb rendben ment a cse- mégeboltfoan. Talán már több mint egy évtizede, de lehet hogy va-. la mivel kevesebb, amikor először találkoztam egy szemüveges fiatalemberrel, aki arról beszélt, hogy múzeumot alapít. A múzeum ma már megvan, a híre túljutott az országhatáron. Pusztán szenvedélyből foglalkozott az anyagok gyűjtésével. —I . Az apámtól örököltem, vér nem válik vízzé — mentegetőzött akkoriban, szerényen, de éppenséggel nem szerényen, hanem nagyon is nagy akarással harcolt, vitázott, dolgozott és tanult, hogy a múzeum ma ezreket taníthasson; Legrégibb ismerőseim között mosolyog rám egy tanár képe. Soha sem hagyta ott az iskolát, hogy amellett úgy foglalkozzék az irodalommal, ahogyan azt irodalmi lapok hivatott szerkesztői sem teszik. Amikor a megyéből induló fiatal irónem- zedék tagjai elkeseredve hozzá fordultak időleges kudarcukkal, ugyanazzal a szenvedélyes mosollyal bíztatta őket 3 — Te csak ne hallgass senkire, írjál! Ki tudja hány mázsa kéziratot olvasott el csak egy évtized alatt, hány bírálatot gépelt, amelynek eredményeként mégis csak útjára indulhatott megyénk ma már országos nevű író- és költőnemzedéke. Ismerőseim .;. az építész, akit de sokszor mosolyogtak meg bosszankodva, vagy leintve, s aki állhatatos szenvedélyességgel ragaszkodott álmaihoz, amelyeket falakba álmodott rríeg... a festő, aki zsebpénzét is festőszerekre költve kínlódott a vidék magányával... brigádvezető, aki a nyolc órán túl nem kötelezhető lelkiismeretességgel tervezte a másnapi feladatokat, szervezte a munkát és az anyagot. .. az orvos, aki eredetil körzetéhez körzetváltozáq után is annyira ragaszko-l dott, hogy régi betegeit to-j vábbra is önfeláldozóan to-j vábbra is látogatta .:. a tszi elnök, aki bár jól tudta, hogy a nehéz esztendő alig hoz forintot, napi 16 órás munkával lelkesítette az embereket ... ismerőseim, de sokan is vannak! Hát én most miről írjak portrét? Kit emeljek ki közülük? Csak csodálkozom, hogy íme egymás mellett élünk mi emberek és lám nem is tudjuk, hogy ki a másik. És lám ismerőseim közé tartozik az a, pártmunkás is, akit szintén több mint egy évtizede ismerek és tudom, hogy rossz a lakása, hogy még kerékpárja sincs, s hogy egy évtizede már mindig csak másokért harcolt, hogy nagy megyei kérdésekben döntött, mikor arra került sor, hogy döntést sürgetett, hogy élete szürke, s feloldódik minden más ember gondjainak viselésében. nos ezeket tudom róla, és most látom, hogy csöndes szerénysége miatt nem látják mások, hogy ki ő tulajdonképpen. Nem mondok neveket, sokan vannak. Brigádvezetö és mások, nem is egy. Nem írom meg a kért portrét. Mindig újabb és újabb arcok tekintenek rám emlékezetemből, s mintha látnám, hogy tiltakoznának. Nem szeretik, ha róluk beszélnek. vetése Szocialista brigád — és mégsem az! Az idén hét brigád határozta el a tiszalöki járás termelőszövetkezeteiben, hogy beneveznek a szocialista brigád mozgalomban. Ezek közül öt úgy végezte munkáját, hogy már most valamivel túl a verseny első felén többé-kevésbé teljesítették a cím elnyeréséhez szükséges feltételedet. MÉGIS ENNEK ELLENÉRE nem valószínű, hogy lesz szocialista brigád a járás szövetkezeteiben. A brigádok megalakultak, a tiszavasvári Rákóczi és a dadái Vörös Csillag brigádjának eddig rendben is" lenne a szénája. Jegyzőkönyvek készültek, szerződést kötöttek a vezetőséggel, tehát megtették az első lépéseket. A dobi Táncsics három brigádja azonban eddig sem jutott el. Ök nem tudták ugyanis, hogy csak akkor lehetnek tulajdonosai a büszke címnek, ha elkészülnek a papírmunkák is. A közgyűA villamos nem jön, pedig nagyon kellene, mert zuhog az eső. Gyalog a Széchenyi utca végéig csurom vizesre ázom. De ázom a. megállónál is. Tető nincs. Micsoda város. Az üres taxiállomásával, meg ezzel a zötyögő, csörömpölő járművel, ami olyan sokáig vesztegel a kitérőben, hogy az utasok leszálltunk, mert gyalog hamarabb. Széchenyi utca 37. Ez ttz építők munkásszállásának házszáma. Csak a rend kedvéért írom fel. Kis város ez, itt nem a házszámokat, az épületeket jegyzi meg az ember, meg az épületek hangulatát. Munkásszállás. Rossz ízű szó... Ez itt szálló! Portás, kulcstábla, telefon, fotelek. A kókusz lábtörlőben többször is ledörzsölöm a cipőm. Jobban, mint otthon. ■ Nagy tartályok, csövek, csávók és meleg. Hőközpont, lem hőség, csak kellemes jó lő. Hadd zuhogjon kinn, itt ■lár egészen más az ember angulata. Hőközpont? Al- 'érletben, hogy örültem vol- :a egy kis vaskályhának is. ajon hány radiátor lehet A tervezők tudnák... ipusterv. Tehát sok ilyen oület van már. Ezek itt a obák, tessék választani. Hant ágy patyolat huzattal. •Upárna, matrac. PVC pad- ssőnyeg, asztal, kárpitozott székek, • kis előrészben a beépített szekrények és a mosdók. Ilyen mind a ISO szoba. De mégse! Egyet Lakbér és korzőkészlei könyvtárnak, egyet pedig olvasószobának rendeztek be. József Attila sorai éledeznek bennem. „Horkolva alszunk s törten egymás hátán, mint odvas farakás, s hazánk határát penész jelzi körben a máló falon, nedves a lakás.'’ A lakbér? 120—140 forint. Es mennyi volt ez a körzőkészlet? Ja igen, ott a hátulján az ára. 169 forint. Kell a technikumba. Kell körző és minden más vonalzó, könyvek, rajztábla. A fiatalember most szerzi be. Nylon ingei, jó ruhája, divatos ballonja és sportszatyorja már régen van. Kovács. A szakmát jól ismeri. A beregi falut is, ahova haza jár. Ért a lányok nyelvén, tudja, hogy a murában sok a metilalko- hol, de az ábrázoló geometriát még meg kell tanulni. Kíváncsi vagyok, hogy kérdezett Egon Erwin Kisch? Én most rosszul kérdeztem. — Mennyit fizetett albérletben? Az ősz bácsi tartózkodóan mosolyog. Kínos neki, hogy nem értem, mennyire nemcsak a pénzről van itt szó. A gyerekek? A harmadik emelet ötven ipari tanulója közrefog. Hálóingben, pizsamában jönnek. Mindjárt villanyoltás. Friss szappanillat. Zuhanyoztak. Ügy tudják, hogy akinek megírják a nevét, az hires ember. Híresek akarnak lenni. Valami régi olvasmány dereng bennem. Ha bemégy az inasokhoz — oktatott egy újoncot az öreg tanító — szó nélkül vágd közéjük a méterrudat. Elmeséljem a fiúknak? Nem, nem mondom. Csak illendőségből nevetnének. Aludjatok jól. Ezen nevetnek. Miért ne aludna jól egy 15 éves fiú? „Horkolva alszunk s törten egymás hátán, mint odvas farakás, s hazánk határát penész jelzi körben a máló falon, nedves a lakás.” Kívülről már jól ismerem az épületet, sokszor megbotránkoztatott az utcára néző nagy kéményével. Most nem. A szomszédban ott a Zrínyi gimnázium. Akkor is így esett az eső, mikor az épület helyén nagy sátor volt, s jöttünk cirkuszt nézni. De a cirkusz nem volt itt, csak e” hétig. A porondot, meg az egész teret benőtte a gaz, s mindig kecskék legeltek itt. Hány éve is? Négy, Ot. A villamos nem ér utói a szakaszhatárig. Beállók a Vízügyi Igazgatóság eresze alá. Mikor is építették? Nem több, mint •három éve. Itt voltam az alapkő lerakásánál. De mi volt az épület helyén? Nem, nem jut eszembe. Gyarmati Béla lés nem tárgyalta meg nevezésüket. Nincs szerződésük a termelőszövetkezettel és épp úgy nincs brigádnaplójuk sem, mint ahogy nincs a tiszavasvá- ri vagy dadai szövetkezetek hasonló brigádjainak. Az oka: nem tudták sem ők, sem a termelőszövetkezetek vezetői és sok esetben még a X'erseny- rői tájékoztató felettes szervek sem, á versenykiírás pontos szabályait. Utólag kiderült, hogy a kiírás sem történt körültekintően, hiszen már a brigádok megalakulásán is felbukkantak a járási vezetők között OLYAN VITÁK, hogy nem lesznek-e túl magasak az iparból átvett szintek, lésznek-e olyan lehetőségek, hogy a vállalások néhány pontját teljesíteni tudják majd a brigádok és egyáltalán ki illetékes a verseny bírálatára. A megyei vagy járási versenybizottság, esetleg a közgyűlés. A brigádok pedig erről semmit sem tudva, becsületesen végezték munkájukat. A tisza- vasvári Rákóczi gépészeti brigádja például minden munkavállalását határidő előtt teljesítette, jelentősen segítve ezzel a közös gazdaság munkáinak elvégzését. A brigád minden egyes tagja tanul, művelődik, szakkönyveket olvas, politikailag is tájékozott. Hárman a marxista iskola első, heten a második évfolyamára járnak.. A brigád mindig teljes létszámmal vesz részt az időszerű kérdésekről tartott tájékoztatón. Egymás munkáját segítik, nem egyszer előfordul, hogy a meghibásodott gépek fölött konzíliumot tartanak, együtt javítják ki azokat másnapra, hogy ismét üzemképesek legyenek. Mégsem nyerhetik el a szocialista brigád címet, mert nincs brigádnaplójuk, kevés a közös rendezvényük. A tiszadobi Táncsis három brigádjánál hasonló a helyzet. Nagyszerűen dolgoznak. Vágó István, a szövetkezet főagronómusa mindenféleképpen elégedett munkájukkal, nemcsak mint gazdász, hanem mint párttitkár is. Olyan brigád — mondja róluk, hogy a szövetkezet és a környék valamennyi brigádja példát vehetne róluk. Tanulnak, művelődnek. Sokan most iratkoznak majd be a kertészeti technikum kihelyezett osztályába, a meginduló szakmunkásképző iskolába, segítenek egymás bajainak orvoslásában, közös rendezvényeik is vannak, hiszen majdnem valamennyien KISZ-tagok; És ezek a 16—26 év közötti fiatalok MÉGSEM LEHETNEK A C?M tulajdonosai, nem nyerhetik el a zászlót, nem kaphatnak jelvényt, hiszen baj van az adminisztrációval. Nem ők ütötték el saját magukat e címtől. Az adminisztráció, az eléggé pontatlan versenykiírás, a néhány vonatkozásában túl magasra állított mérce adott nekik mattot. Mindezek tanulsága: a mezőgazdaságban folyó szocialista münkaverseny szervezésében és lebonyolításában nem szabad mechanikusan lemásolni az iparból átvett formulákat. Figyelembe kell venni azt, hogy más körülmények, más lehetőségek mutatkoznak faluhelyen a versenypontok teljesítésére, mint egy-egy ipari városban. Hogy a falusi ember nem akkor megy színházba, kultúrrendezvényre amikor akar, hanem akkor, ha erre lehetősége és ideje is van. Ez a két tényező pedig nem mindig találkozik. A színházbajá- rás, a művelődés csupán csak eszköz, hogy megvalósítsuk a szocialista módon való élést. Nem szerencsés a mezőgazdaságban folyó szocialista műn- kaversenyben a túlzott adminisztráció sem. Azt is egyszerűsíteni kellene. Mert nincs brigádaapló, vagy abban nincs feltüntetve minden közös rendezvény, nincs rendszeresen beírva a munka értékelése, azért még a brigád jól dolgozhat, teljesítheti a követelményeket. Köztudott, hogy A FALUSI EMBER általában ritkán fog tollat, még akkor is, ha történetesen a brigádnapló megírásáról van SZÓ; A mezőgazdaságban olyan új versenykiírásra van szükség, amely átveszi ugyan az iparban folyó szocialista munkaverseny alapfeltételeit, ugyanakkor tágabb, bővebb lehetőséget nyújt a termelési és a helyi szokások figyelembe vételére, az egyes brigádok speciális vállalásaira. A tiszalöki járás vezetői ma már világosan látják mindezt. Ott, ahol még csak ezután kezdik majd nagyobb arányban is szervezni ezt a versenymozgalmat, jó lenne ha figyelembe vennék az eddigi tapasztalatokat, és a versenykiírásokat már ennek megfelelően a falusi körülmények figyelembe vételérvel és szellemében készítenék el. Paiiai János Agrártörténeti konferencia Sóstón 1961. szeptember 27. szerint folyik az ásás, a szállítás. A napraforgó cséplését nem kezdték még meg mindig a baktalórántházi járásban. A fehérgyarmati járásban .. csak 330 holdon végezték el a rizs aratását. A vetések előkészítése érdekében, az elmúlt héten legtöbb vctoszáníást végeztek a nyírbátori, baktalórántházi járásban. Jó a kétműszakos munkára igénybe vehető gépállomás! gépek kihasználása a csengeri járásban. De többet tehetnek ebben a Fehérgyarmati Gépállomáson, ahol mindössze fél százalék, a mátészalkai járásban, ahol 75 gépből 16 üzemel kettős műszakban. a burgonyánál a gyenge, eredmény. A közel 80 ezer hold burgonyából még alig 30 ezer hold a betakarított terület. A megyében még csak a nyírbátori és a csengeri járásban haladták meg a 60 százalékot. Pedig a most már várható dér és esetleges éjszakai fagyok veszélyeztetik a termést. A kukorica törésit minden járásban megkezdték. Az eredményes még nem nagyok, de a több mint 130 ezer hold nagyon jó szervezést, lendületes munkát isrénve!. hős“»' mielőbb több terület szabaduljon fel a vetésre szánt helyeken. Cukorrépából általában az átvevő gyár szállítási ütemezése . Rozsból a múlt héten mint- i egy hatezer holdon került föld- , be a mag, búzából pedig közel ’ tízezer holdon. Nem megnyug- 1 tató azonban egyes járások jelentése. A nagykállói járásiján például legtöbb a rozsvetési terv a megye többi járásaihoz képest, de még csak 42 százaléknál tartanak a rozs vetésével. : Hasonló a helyzet Nyíregyháza város szövetkezeti gazdaságainál: rozsvetési eredményük 58, a búzáé viszont 6 százalék. Hogy meggyorsulhasson a ■ vetés, ahhoz elengedhetetlen feltétel a megtermett és beért , kapás növények betakarításá■ nak üteme meggyorsítása. Továbbra is fennáll, elsősorban Már csak néhány nap és októbert mutat a naptár. Az őszi betakarítási, szántás-vetési és szállítási munkák veszélyesen egymásra törlődtek. Az őszi takarmánykeverékek és az őszi árpa vetése lényegében befejeződött a megye közös gazdaságaiban. Utóbbiból egyes járások, mint a nagykállói, ' vásárosnaményi túl is teljesítették a vetési tervet, előbbiben 139, utóbbiban 110 százalékra. Adós maradt azonban mind az ősai árpa vetési terv valóraváltásával a baktalórántházi, nyíregyházi, mátészalkai járás és Nyíregyháza város. Az előadáshoz többek között hozzászólt Westsik Vilmos Kossuth-díjas tudós, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja is. A konferencia második napján dr. Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadé- mai alelnöke, a Hazafias Népfront főtitkára elnökletével könyvankétot rendeznek a Pö- löskei Ferenc és Szakács Kálmán szerkesztésében megjelent „Földmunkás és szegény parasztmozgalmak Magyarorszá- gbn” című kötetből. "Az előadásokat vita követi. A részt vevők a konferencia utolsó napirendi pontjaiként megtekintik a Nyírségi Mező- gazdasági Kísérleti Intézet gyula tanyai üzemegységét és az intézet újfehértói gyümölcsfa múzumát. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti. Bizottsága és a Magyar Történelmi Társulat kelet-magyarországi csoportja Nyíregyházán agrártörténeti konferenciát rendez szeptember 29-én és 30-án, amelyen több mint 70 hazai és 3 csehszlovák történész-kutató vesz részt. A konferencia ünnepélyes megnyitása dr. Szabó István nyugalmazott egyetemi tanár a történelem tudományok doktora a magyar agrár- és parasztság történet-kutatás úttörője elnökletével kedden 9 órakor lesz a Sóstó Szálló nagytermében. Utána Vellmann Imre agrártörténész, a Budapesti Mezőgazdasági Múzeum munkatársa tart előadást, „A paraszt eredetű források fel- használása a történetírásban” címmel. Ezt követően Balogh Istvánnak, a Nyíregyházi Állami Levéltár igazgatójának előadása hangzik el, melynek címe a „Különleges növénykultúrák kialakulása a magyar mezőgazdaságban a kapitalizmus korában” (1850—1945-ig.)
