Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-27 / 227. szám

Száz éré alakult meg az I. internacionálé 1864. szeptember 28-án angol és francaa munkásvezetők, va­lamint lengyel, német és olasz londoni politikai emigránsok, szocialisták — felismervén n°gy eredményt csak akkor ér­hetnek el, ha a különböző or­szágokban küzdő munkások se- gitseget nyújtanak egymásnak - elhatározták egy állandóan tevéken ykedő összehan goló szerv felállítását. így alakult meg a Nemzetközi Munkásszö- Űeí«Sí?’ vagy ahogy a későb­biekben neve inkább elterjedt: a* I; Imternac'omálé. Ily merész lépésre a felvilá- Sosodott munkások nem egyik pillanatról a másikra határoz­ták e| magukat. Hasonló ki­serietek már az 1840—1850-es években is megszülettek. Ak­kor azonban ezek a nemzetközi szövetségek részint gyengébbek voltaik, rövidebb ideig álltak fenn, s eszmeileg sem gyakorol­tak oly nagy befolyást, mint az I, Internacionálé. Az I. In- temacionálé ugyanis magával ragadta a gondolkodó angol, francia, belga, svájci munkás­ságot, majd az 1860-as évek vé­ge felé befolyása kiterjedt az olasz, német, spanyol, s .las­sanként az osztrák—magyar— cseh területekre is. Sőt a Bal­kánon és a cári Oroszországban is feltűntek azok az úttörők, alá'k a szocializmus gondolatait ezekén az idáig elérhetetlen te­rületeken is terjesztették. Az I. Internacionálé elméleti- politikai programját Marx Ká­roly alkotta meg híres alapító üzenetében, amelyben egyfelől a termelési eszközök köztulaj­donba vételét, másfelől a politi­kai demol-rácia és szabadság megvalósítása érdekében a po­litikai hatalom meghódítását hirdette meg. Marx az elvi té­tetek megfogalmazása mellett arra törekedett, hogy minden mu.nkésszervezetet csatlako­zásra bírjon. Ennék érdekében nem túlozta el a követeléseket, a tényleges, mindennapi prog­ram elsősorban a munkásság gazdásági követeléseit összegez­te. kedvezőbb munkaidőt, bér­viszonyokat sürgetett, szakszer­vezetek és szövetkezétek felál­lítását követelte. 'Noha a kapi­talista viszonyok fennmaradása esetén átütő eredményeket nem is tartott elérhetőnek, a rész­leges vívmányok biztosítását is igen fontosaknak ítélte. Később, az 1868-os évek de­rekán '— részben a kirobbanó gazdasági válság hatására — nagyméretű sztrájkküzdelem bontakozott ki. A harcok kö­zepette a munkások maguk is öntudatosodtak, nagyobb ér­dek’ődést mutattak a politikai és elvi kérdések iránt. A moz­galom fellendülését és radika- lizálódását bizonyítja, hogy a következő 2—3 év kongresszu­sain a küldöttek nagy többsége jóváhagyta az immár erőtelje­sebb szocialista igényű követe­léseket: így a gyárak, vasútak és földek államosításának kö­vetelését is. Ennek az eszmei pezsgésnek volt már tényleges eredménye a Párizsi Kommün, a maga nagyszerű szociálpoli­tikai intézkedés-sorozatával. A kommün rendeletéi kiterjedtek egyes üzemek államosítására és az üzemeiken belül demokra­tikus szerveket, jóléti bizottsá­gokat szerveztek. Az elvi és gyakorlati ered­ményekkel szemben áz Inter- nacionálénaik nem ritkán sú­lyos akadályokat is le kellett küzdenie. A munkások között például elterjedt volt mind a politikai eszköz felhasználha­tatlanságának tétele, mind a parlamentarizmus ’ túlbecsülése. Marx maga szívósan küzdött az Internacionálé legfőbb, ál­landó szervében, a Londonban székelő főtanácsban, a kettős hibáik elkövetése ellen. Az apo- litdzmus egyfajta iskoláját rö­videsen sikerült az Intemacio- náléból kiszorítani. 1868—1869- től azonban új ellenfél jelent­kezett Bakunin és követői sze­mélyében. A bakuninista „.bal­oldali”, voluntarista érvelés mit sem akart hallani megfon­tolt,. előre átgondolt politikáról, állami segítségről, munkásvé­delemről, ők egy-kettőre álta­lános forradalmat szerettek volna elindítani. Az T n témádon áléban ezeket a vitákat ugyan a kongresszu­sokon gyakran igen heves ösz- szecsapások után — végül is megoldották, de az elvi nézet­eltérések mégis gyengítették a szervezetet. A tőkés kormányok fokozott terrorja, az üldözések, a vérveszteségek és a belső viták az 1870-es évek elején mindinkább bebizonyították, hogy az Internacionálé nem tarthatja fenn magát tovább. 1876-ban, 4 évi utó-Vegetáció után, az Internacionálé ' az Egyesült Államokban felosz­lott. Rövid 12 évi tevékenysé­ge mégis korszakos jelentőségű. A munkások tíz- és százezreibe sikerült belepalántálnia a szo­cializmus gondolatát, az osz­tályharc és a proletár interna­cionalizmus eszméjét. Ezt az eszmei magvetését a-reakció évei .spm számolhatták fel: . a szocializmus eszméje immár a proletariátus .-nagy tömegeinek ügyévé lett, amely, fél évszá­zaddal az alakulás után egy országban vezetett diadalhoz, egy évszázad múltán pedig a világ egyharmad részében vá­lik és vált valósággá a szocia­lizmus. S ha a beérés nem is oly problémátlan, mint ahogy azt a nagy úttörők gondolták, a történelemben az új eszme szinte példátlan gyorsasággal tört magának utat, s alakította át az emberiség életét. Kísérleti íy-kSubok Szabolcsban Az reléi ősszel kísérlet­ként 5 megyében, köztük Szabolcs-Szatmárban szer­vezik meg a mezőgazdasá­gi tv-klubokat. Ezzel lé­nyegében az eddig meg­nyilvánuló spontanitást kí­vánják rendszeressé tenni. A televízió szakelőadásait ugyanis sokan nézik, a hasznos vita azonban gyak- • ran elmarad. A televízió mezőgazdasági szakfilm-so- rozatának .megtekintéséve MUNKA és megvitatására Szabolcs- Szatmár megye tíz közsé­gében hozzák létre a tv- klubot. A vitákat jó szak­mai felkészültséggel rendel­kező vezetők irányítják majd, akik előzőén mér országos ankéton ismerked­nek meg a filmek tartal­mával. A kísérleti mező- gazdasági tv-klubok meg­szervezését már megkezd­ték. KÖZBEN ÚJÍTÓK A SZERKESZrű$áú*£& Ne tegyelek akadályok a javaslattól, a megvalósításig — Nálunk, az 5-ös AKÖV- nél is van bőven újítás, a kivi­telezéshez azonban nem mindig van munkaerő, kapacitás, ezért gyakorta elhúzódik azok meg­valósítása. Ez úgy vélem má­sutt is gondot okoz. Újítókkal beszélgettünk szer­kesztőségünkben. hogy szemé­lyes tapasztalataik alapján vi­lágítsuk meg azokat a nehéz­ségeket, amelyek e jelentős népgazdasági haszonnal járó mozgalmat napjainkban gátol­ják. Sallai Lajos mellett — akinek szavait fent idéztük — jelen volt a kisvárdai vulkán­ból Csizmadia István, a do­hányfermentálóból Szalai Já­nos, a nyíregyházi cipőgyár képviseletében Varga Ferenc. AJÁNLATOK A FALON Üzemeinkben év elején újí­tási feladatterveket készítenek. Ez fontos azért, lTogy az újítók ne spontán, hanem célirányo­san tevékenykedjenek. Más kérdés viszont, hogy ezek a fel­adattervek hogyan készülnek és mit tartalmaznak. Erről Csiz­madia István ezt mondta: — Az idei év első felében a vulkánban 34 javaslatból 29-et fogadtak el és vezettek be, több minit 130 ezer forintos ha­szonnal. Vállalatunknak 120 újítója van. Eredményeinkben közrejátszik az is, hogy az éves szintű feladatterv hónap­ról hónapra kiegészül az üzemi szemlék tapasztalataival. A biztonsági szemle részvevői fel­figyelnek a termelés hiányossá­gaira is, javaslatot készítenek a hibák megszüntetésére, kifüg­gesztik az üzemrészekben: így hívják fel az újítók figyelmét, hogy milyen probléma megol­dása a legsürgősebb. Varga Ferenc közbeszólt: — Ezt máris feljegyeztem magamnak, mert nálunk csak globális feladatterv készül, s miután gyakorta át kell áll­nunk egy-egy új fazonra év ele­jén nem lehet részleteiben meghatározni az újítási lehető­ségeket. Ellenben év közben mi is kiegészíthetjük a feladat­tervet. zásban is. sok tisztázni való van még, s ez a felsőbb szer­vekre vár — mondotta Szalai János. NE EGY EMBER DÖNTSÖN! Helytelennek tartják az újí­tók a javaslatok egyszemélyi elbírálását. Igaz ugyan, hogy a vállalatoknál általában a főmérnök a legképzettebb, de ő sem láthat mindent. Csizmadia: Ha bizottság mondana véleményt a javasla­tok felett, kevesebb, lenne a tévedés és nem lenne elfogult a döntés. Saljai: Helyes lenne, hogy mielőtt elutasítanak egy újítá­si javaslatot, beszélnének ma­gával az újítóval, aki nem min­den esetben tudja írásban rög­zíteni elgondolását. Szalai: Én inkább ott látom a hibát, hogy kisebb újítások­nál 30 nap alatt megadják ugyan az érdembeli választ, de a bonyolultabb javaslatoknál elhúzódik a kivitelezés s ezért olykor elévül az újítás is. Ezért jó lenne, ha műszaki bizottság döntene az újítások felett, s szorgalmazná azok megvalósí­tását. JELIGE X, Y Beszélgettünk az újítók meg­becsüléséről is, amelynek sok összetevője van. Kitűnt, hogy az újítás nem mindig népszerű dolog, mert az újítónak sok­szor verekednie kell újítása bevezetéséért, nem égy esetben még bírósági ügy is lesz belő­le. Egyik vendégünk elmondta: bár a bíróság végső fokon neki adott igazat, a vádbeszédből az tűnt ki, mintha ő,. az újító csupán nyerészkedési . vágyból foglalkozna újítással. Az újí­tók megbecsüléséhez tartozik az is, hogy mindenki javaslatá­val egyformán foglalkozzanak, ne tegyenek kivételt a vezető és a. beosztott dolgozók között. — Ezért lenne jó, ha az el­bírálásnál csak számmal, jeli­gével szerepelnének az újítá­sok, s csak a döntés után tűnne ki, melyik dolgozó javaslatáról volt sző — vetette közbe Csiz­madia István. — Megérdemelnék az újítok, főleg a nagyobb vállalatoknál, hogy az elfogadott újítások ki­vitelezésére egy-két jó szak­emberrel műhelyt, vagy mű­helyrészt biztosítanának. Meg­érné, vissza térülne a befektetett összeg — mondta Sallai Lajos. KIHALÓBAN AZ ÖTLETNAP A vállalatoknál rendszeresen megtartják az újítási hónapo­kat. Az újítási hónapnak van­nak előnyei: ilyenkor nagyobb az érdeklődés, gyorsabb az ügy­intézés, pontos a díjak kifizeté­se. Mégis igaz, amit az AKÖV és a fermentáló képviselői mondtak: jó volna, ha az újí­tási hónapok lendületét ót le­hetne menteni a hétköznapok­ra, az egész esztendőre. így nem porosodnának a javasla­tok az íróasztal í tokok ban. As újítómozgalmat miríden napra időzíteni kellene, nemcsak az újítási hónapra korlátozni. Szóba jött sok más között, hogy kihalóban van az üze­mekben az .ötletnapok rendezé­se, mely valamikor ugyancsak nagy népszerűségnek örvendett s hasznos is volt. Varga Ferenc így vélekedett: — Sok olyan egyszerű ember dolgozik az üzemekben, akinek nincs elég képzettsége, bátorsá­ga és türelme nagyobb, jelen-, tősebb újítás megvalósítására. De egy közvetlen hangú ötlet­napon (Hi is tudnának ésszerű javaslatot adni a munkafolya­mat. a technológia kprszerűsí- téséhez. Ezeket az ötleteket is díjazni kellene, akár pénzzel, akár tárgyjutalommal. Kétségtelen, hogy megyénk­ben is állandóan fejlődik, szé­lesedik 5z u]itómozgalom. Szer­kesztőségi beszélgetésünk —• amely nem lépett fel a teljes­ség igényével — inkább a meg­lévő nehézségek okait vizsgál­ta. Úgy véljük, az újítómozga­lom további fellendülését azzal segíthetik a gazdasági veze­tők, a felettes szervek, «ha az említett hibákat s a hasonló gondokat mielőbb meg­szüntetik. Ezáltal fokozzák az újítók kedvét, akik milliókat érő javaslatok kidolgozására áldozzák szabad Idejüket. Angyal S.—Seres B ÚJÍTÓK — EGYEDÜL? A Demecseri Keményítőgv árban. Tamás István a sze­parátornál. Többen hangoztatták: a leg­jobb feladatterv is meghiúsul­hat, ha az újítók nem élvezik a gazdasági vezetők segítségét, bátorítását. Csizmadia István elmondta: jól esett neki, ami­kor az igazgató így bíztatta „ne beszélj, csak csináld meg, kapsz hozzá jó szakembereket.” — Húszezer négyzetméter radiátort kellett legyártani, de nem voltunk rá felkészülve. A légfontosabb egy fúró—maró célgép volt. A gépet elkészítet­tük, a tervet „hoztuk”, s akik közreműködtek újításomban, 500—500 forint jutalmai kap­tak. — Vajon mindenütt így van ez? Sajnos, nem. Ezt bizonyítot­ták példáikkal az AKÖV és a fermentáló újítói. Bár- az újítási rendelet előírja a köz­reműködők díjazását, sok he­lyütt "nem hajtják ezt végre. Ezért sok helyen az újító ma­gára marad, pedig — mint ahogy Sallai Lajos elmondta: ő nem tud kiválóan rajzolni, megkérte egyik munkatársát, segítsen. Sajnos, a munkatársa több mint egy éve nem kapott ezért semmit, jóllehet, az újítást elfogadták s még más vállala­toknál is alkalmazták, ahová a rajzokat szintén megkérték. A fermentálóban megkapták ugyan a közreműködők a hono­ráriumot, de egy-két embernek kihúzták a nevét, mondván: nekik feladatkörük volt a köz­reműködés. — A feladatköri meghataro­Megszületett 1964-ben n Évek múltán a tábiánházi kényes ügy után — " Nincs különösebi) prob-’5 léniánk. Pénzügyileg jól állunk.. A tervezett munkaegység érté-', két .— a súlyos nyári aszály ellenére is — túlszárnyaljuk. A munkábán semmi fennakadás. Jakab Gyula mondja ezt, an­nak a fábiánházi Kossuth Tsz-nek az elnöke, amelyről megalakulása óta semmi jót nem tudtak a mátészalkai já­rásban, s lapunk is „kényes ügyként” foglalkozott az akko­ri állapotokkal; ott ahol az elnökök egymást váltották, de az agronómusok is gyorsan cserélődtek. (A jelenlegi, Pes­ti László, 1960 óta az ötödik!) Az ismétlődő mérleghiányok súlyos összegek kiesését mu­tatták. Dehát mi történt? volt gyenge ez a tsz. A tagok óhaja pontról pontra egybe­vág azzal a követelménnyel, amit a jó szövetkezeti gazdál­kodás, vezetés igényel. A tagság feladta a leckét — Ez év januárjában kerül­tem ide, a távoli Szolnokról — veszi át a szót Pesti László főagronómus. — Huszonnyolc évi nagyüzemi ' gyakorlatom van. és nem mind termett ró­zsát. Javasoltam az elnök elv­társnak: tisztázzuk részletesen mit akarunk, mit tehetünk, s főleg hogyan? Elgondolásunk­hoz kérjük a tagság szavát, jó­váhagyását. — A tagság aztán megokosí­tott bennünket, helyesebben: olyan leckét adott fel, ami­ben vagy nem lehet mellé be­szélni, vagy marad minden egy helyben. A beszélgetéseket, hogy minél szélesebb alapja legyen, brigádonként folytat­tuk. Kérték a tagok: szűnjön meg a sógorság-komaság, tud­jon mindenki mindenről, ami történik. A vezetőség ne en­gedjen meg kiváltságos előnyö- .ket, igazságosan kérje számon a közöst, ért kárt, de ne kenje el saját hibáit sem. Ezen az alapon rend lesz, fogadta a tagság, s a veztőség nyugod­tan keresheti a több hasznot adó termelési lehetőségeket, megvalósításukban nem marad magára — magyarázza az el­nök. Nem kell különösebb kuta­tás annak megértéséhez, miért It yen munka még nem volt a faluban A tagok, amikor látták, hogy a vezetőség -igyekszik egyene­sen és jó feleletet adni a fel­adott leckére, tartották szavu­kat. A művelésre kiosztott te­rületből mindenki becsülete­sen megmunkálta a maga ré­szét.-— Ilyen munka nem volt a faluban, mint az idén. mióta szövetkezetivé lett. Általában minden növényünk háromszo­ri kapálást kapott. Sőt, a cu­korrépa négyet, a dohány pe­dig ötöt. De meg is van az eredménye. Dohányból egymil- iioegyszázezer forint bevételt terveztünk, közel lesz a más­fél millióhoz. Csibéből tizen­ötezer helyett negyvenezret neveltünk; a bevétel megnégy­szereződött. Az egységenkénti nyolc forint előlegezés feltéte­le biztosítva volt — magyaráz­za Jakab elvtárs. Megtakarítás — harmincezer egység — Olyan simán kezdett menni minden, hogy nem is történt közben semmi döccenő? — így nem lehet mondani. Egyesek azt hitték, lehet to­vábbra is munkaegységet Ke­resni — csak úgy is. Például a burgonya kifogástalan művelé­sére célprémiumot irányoz­tunk elő, holdanként ötven fo­rintot. Maguk a tagok szóltak, hogy három tag, tessék-lássék módra kapált. Nem helyeslik, ha a vezetőség elnézi a rossz munkát. A fegyelmi bizottság javaslatára a három tagtól megvontuk a célprémiumot és a munkaegység jóváírását. De nem csak úgy, papíron, hanem elmentünk a három taghoz a határba, és az ott dolgozók előtt magyaráztuk, miért kel­lett velük szemben eljárnia Restellték a dolgot, fogadták, jól dolgoznak. Nincs velük az­óta semmi baj. — Hát a hordás? — veti köz­be a főagronómus. — Hallot­tam, hogy a korábbi években a huszonöt-huszonhatezer kereszt negyvenezer is lett — papí­ron — mire behordták. Idén, aratás után bizottsági tagokat jelöltünk ki, akik megszámlál­ták a kereszteket. Majd az egyik brigádtól tizennégyezer ke­reszt behordásáért akartak munkaegység jóváírást igazol­tatni, de előre tudtuk, kilenc­ezer néhány száz volt az csak. Az igazolást a valóságnak meg­felelően adtuk. A tagok ezt az esetet is megtudták — helye­selték. A munkaegység értéke ezelőtt .mindig erősen felhí­gult, elértéktelenedett. Ebben az évben százt.ízenn égy ezer munkaegység felhasználását terveztük, s eddig .ötvennégy-- . ezer került igazolásra. A meg­takarítás mintegy harmincezer egység lesz. „Az Ordern roincJ­annviunké" Valami különös jó érzés fog el, amikor hallom a tagok­tól: ez a nap is tiszta kézzel, eredménnyel telt. Mert- így is beszélnek már nálunk — mond­ja nagyon komoly arccal az elnök. — És nincs benne sem­mi csoda. Ha nem az, hogy mindannyian ezt akarjuk. „Megszületett” Fábiánházán a bűvös harminc forint. Sót több is valamicskével. A . ter­vezett huszonkilenc . ellenében. Egy munkaegységre ennyi nem megvetendő.. Ez valóban a. kö­zös akarat eredménye. És ha a szárazság nincs? Negyven forint is meg lett vol­na. Asztalos Bálinf 1964. szeptember VI.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents