Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-25 / 225. szám

A szerdán valamivel éjfél előtt megnyitott és csütörtö­kön reggel berekesztett ple­náris üléssel zárult a Moszk vai Világifjúsági Fórum amelynek nyolcnapos mun­kájában a világ több mini 120 országából 350 ifjúsági szervezet képviselői vettek részt. Tíz tagú küldöttséggel képviseltették magukat a ma­gyar ifjúsági szervezetek. A magyar küldöttséget Méhes Lajos, » KISZ Központi Bi­zottságának -első titkára ve­zette. Csütörtökön Varsóban a tudomány és kultúra palotá­jának kongresszusi termében, megnyílt a szabadságért és demokráciáért harcolók szö­vetségének III. kongresszusa. A megnyitóbeszédet Józef Cyrankiewicz, a lengyel mi­nisztertanács elnöke mondot­ta. Jelen volt a kongresszu­son a LEMP KB több tagja élükön Wladyslaw Gomulká- vaT. As angel liberális párt vá­lasztási bizottságának elnöke levélben szólította fel Douglas- Home miniszterelnököt és Harold Wilson munkáspárti vezért a televízió- és rádióál­lomások pártpolitikai műsor­idejének felosztásáról köTött paktum felülvizsgálására^ De Gaulle francia elnök szerdán, kolumbiai látogatásá­nak második napján beszé­det mondott a kongresszus ülésén. Miközben a francia elnök a kolumbiai törvén y­Aláírták az új berlini megállapodást SZÖTS ISTVÁN: A VÖRÖS Dokumentum regény (9.) Müller nyelvével szája szög­letét nyomogatta. _ Azt hiszem Balás úr, hogy önt semmi sem jogosít­ja fel, hogy nekem kérdése­ket tegyen fel. Az igazgatóság rendelkezése értelmében a bauxit kitermelése a jövőben csak a felszíni kitermelés és szállítás munkáját foglalja magában. A német Lauke- Werke cég megvásárolta tő­lünk a bauxitot és mi ponto­san eleget teszünk szállítási kötelezettségünknek. Itt van egyébként Schönecker úr, a német cég megbízottja, aki megerősítheti, amit elmond­tam. Feldolgozásra nincs mód, örülnünk kell, hogy egyáltalán megveszik a nyersanyagot. 1964. szeptember 25. De, kérem szépen, mi indí­totta önt arra, hogy bá­nyánkat felkeresse? Tudtom­mal önt kifizettük, s igényei a Bauxittal kapcsolatban ide­jét múlták«. — Micsodáztak az én igé­nyeim? — Balásban a düh forrpont felé közeledett, ökölbe szorított kézzel, lassú léptekkel közelített a beszélő felé. — Ügy értettem, hogy ön­nek nincs keresnivalója ná­lunk. Anyagi ügyeinket el­rendeztük. Amennyiben újabb mezőt talál, újra köthetünk megállapodást — hadarta Mül­ler. — Látom, rosszul érzi magát Ha akarja, kikísérte­tem. Csengetett. Altiszt jött be, elvezette a mérnököt Otthon, Pesten levél várta az üres lakásban. Ilonka írta. „.. .Sajnos, nem tudok mel­letted maradni. Te mindig többre értékelted a kutatáso­kat saját magadat, mint en­gem és „ gyerekeket. Ne Ha­ragudj, de el kell válnunk-,. Talán még sikerül helyrehoz­nom az elrontott életet. Sze­retlek, de nem bírom mellet­ted ezt az életet. A gyereke­ket leviszem szüléimhez. Saj­nos én nem bírom már a nélkülözést, a pénztelenséget. Ha volt is pénzed, szertelenül bántál vele... Téged mindig elszólít valami messzire, ál­mokat kergetsz... A válópert majd én beadom. Ne gördíts akadályokat egy olyan viszony félbeszakítása elé, aminek úgy sincs értelme.” Balás háromszor elolvasta a levelet. Aztán fogta kabátját, lement egy vendéglőbe. Bort kért. A pincér udvariasan le­tette eléje a palackot, de mindjárt kérte a pénzt. Balás akkor nézett végig magán. Gyűrött a kabátja, piszkos az inge. Két napja nem borotválkozott. Senkije és semmije nincs. Éjfélkor felkelt, ólmos fá­radtság nyomta. Taxiba ült és Abzinger címét adta meg a sofőrnek. X. PAKETTÖBBSÉG CHORINÉK KÉZÉBEN A Bauxit Tröszt hatalmas szürke épülete, első emelet. A mahagóni bútorokkal berende­zett, piros bársony fotelokkal zsúfolt tárgyalóteremben dr. Müller vezérigazgató idegesen járt fel és alá. Weingonbertől megrendelték az italt, Gun- deltől a szendvicset. A ve­zérigazgató mindent személye­sen ellenőrzött, a tálakat, a poharakat, de semmivel sem volt megelégedve. Néha az ablakhoz, lépett, le-lenézett a hóborította utcára. — Nem jönnek — ismételte el már huszadszor Borkainak, titkárának. — Hol késhetnek? — Uram, Chorin őkegyel- mességétől nehéz megkövetel­ni 3 pontosságot... — Ide figyeljen, Borkai... Itt ma összejön Magyarország tíz leggazdagabb embere. Ha...! E pillanatban megszólalt a tárgyalóterembe kapcsolt te­lefon. A vezérigazgató urat kérték a kereskedelmi osz­tályról. — Halló, itt Müller... Bá­rány, maga az? Mit akar? Újságírók... Jelen akarnak lenni a Bauxit Tröszt meg­alakulásánál?... Honnan szi­matolták ezt meg, Bárány?,.. Ha valakinek eljár a szája, kirúgom!... Ki keres?... Rajniss Ferenc?... Az meg kicsoda?... Újságíró! Menjen a pokolba! Hát még ki?... Tetétlepi?... Mit mond? Ha tudja, kinek a kezébe kerülnek a pakett­jei, nem adja oda? Meg kell őrülni! Hát már az 3 vén svihák is szentimentális lett? Ki van fizetve, vagy nincs kifizetve?! Küldje csak el nyugodtan az ügyvéd urat. De tudja mit? Adjon neki valamit.'. Ezret?... Hogyne! Megőrült, Bárány? Van ne­künk ennyi kidobni való pénzünk?... Hogy a bauxit már 10 milliót jövedelmezett? Mindenki ezzel jön, én meg koldusbotra jutok. Na, intéz- zi el, Bárány, sietek, minden pillanatban jöhetnek... Délután négy óra körül az­tán beeresztették a kereske­delmi osztályon türelmesen várakozó újságírókat a vezér- igazgató szobájába. — Uraim! Röviden tájékoz­tatom Önöket arról a tárgya­lásról, ami ma itt lefolyt. Mint tudják, kezdetben az Alumínium Érc és Ipar RT. termelte ki a bauxitot ha­zánkban. Nos, közben a rész­vények többsége bizonyos át­rendeződés következtében..; — Felvásárolták, ugye? — csapott közbe Radnóti Jóska bácsi — egy közgazdasági róka — hangja. — Kérem, én nem kaptam felhatalmazást, hogy bármi­lyen belső dolgokról felvilá­gosítást adjak. Az ország ér­deke, hogy a svájci tőke is érdekelt legyen... Uraim! A svájci Blancart Bankház a legnagyobb megértést tanúsí­totta problémánk iránt. A Lauke-Werke céggel felbont­juk a szerződést. Mint tud­jál?, a svájci Holdingban a trieszti, romániai és egyéb érdekeltségek is benne Vali­nak. A vállalat újjáalakult, svájci érdekeltség lett. E te­vékenységet a Kormányzó Ür Űfőméltósága is... a legna­gyobb elismeréssel... a kabi­netirodán keresztül... — Kik lettek az igazgatóta­nács tagjai? — furakodott előre a „Népszava” munka­társa. (Folytatjuk) Felbocsátották a Kozmosz 46-ot amely a 19,995 megaherc frek­vencián működik; rádiórend­szert a pálya elemeinek pon­tos mérésére; rádiótávközlési rendszert, hogy adatokat to­vábbítson a földre a műszerek és a tudományos berendezés munkájáról. A mesterséges holdon elhe­lyezett berendezések kifogásta­lanul működnek. A beérkező adatokat a koordinációs számí­tóközpontban dolgozzák fel. A Szovjetunióban csütörtö­kön végrehajtották a soron lévő műhold kísérletet: pá­lyájára bocsátották a Kozmosz 46-ot A szputnyik fedélzetén kozmikus tudományos berende­zést helyeztek el, hogy foly­tassák a kozmikus térség ta­nulmányozását a TASZSZ ál­tal 1962. március 16-án beje­lentett programnak megfele­lően. A tudományos berendezésen kívül a szputnyikon elhelyeztek egy rádióadó berendezést, Események sorokban hozók előtt beszédét mondta, a bogotai hadsereg és rend­őrség egységei további bizton­sági intézkedéseket foganato­sítottak, s tovább folytatták a kutatást az állítólag a ko­lumbiai fővárosban tartóz­kodó Chateau-Jobert volt ej­tőernyős ezredes, az OAS egyik vezetője ellen. A ko­lumbiai kormány szóvivője közölte, hogy De Gaulle lá­togatásának idejére 210 sze­mélyt vettek őrizetbe „biz­tonsági okokból”; De Gaulle kolumbiai láto­gatásának befeieztével a francia államelnök és Guil­lermo Leon Valencia kolum­biai elnök szerdán közös köz­leményt írt alá. amelynek ér­telmében Franciaország kész kulturális és technikai terüle­ten a szorosabb eevüttműkö- cfésre Kolumbiával. Novotny Ljublfanába utazott nők, Petar Sztambolics, a szö­vetségi végrehajtó tanács el­nöke és több más hivatalos személyiség. Részt vettek a fogadáson a Belgrádban ak- reditált diplomáciai testület tagjai is. Joszip Broz Tito és An­tonin Novotny szerdán este a Metropolban tartott fogadás után különvonaton Belgrád- 3ól Ljubljanába utazott. A Jugoszláviában hivatalos látogatáson tartózkodó Anto­nin Novotny, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnö­ke szerdán este a Metropol- szállóban fogadást adott Jo­szip Broz Titónak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ság elnökének tiszteletére. A fo­gadáson jelen volt Edvard Kard élj, a szövetségi nemzet- gyűlés elnöke, Alekgzandar Rankovics, köztársasági aiel­Az egyezményt egy évre kö­tötték, s egy esztendőn belül a látogatás a következő alkal­makkor lehetséges: idén októ­berben és novemberben 14 na­pon át (október 26-tól novem­ber 8-ig), karácsonykor és új­évkor 16 napon át (december 19-től január 3-ig), jövő hús- vétkor és pünkösdkor pedig egyaránt 14—-14 napig, minden szakaszon belül két-két látoga­tás lehetséges. Sürgős családi események (születés, halál, esküvő, sú­lyos betegség stb.) esetén az év folyamán bármikor további al­kalommal is lehetséges utazá­si engedélyt kapni. E célra Nyugat-Berlinben külön utazási irodákat állítanak fel, ame­lyek egész éven át nyitva tar­tanak. Azoknak a nyugat-berliniek­nek, akik fel akarják keresni a demokratikus Berlinben élő rokonaikat, a látogatás előtt legalább 14 nappal a Nyugat- Berlinben létesítendő 16 utazá­si iroda valamelyikében kérel­met kell benyújtaniok utazási engedély elnyerése céljából. Nyugat-Berlinnek mind a ti­zenkét kerületében nyitnak utazási irodákat. Az irodákban a Német Demokratikus Köz­társaság és Nyugat-Berlin 600 postása dolgozik majd. Berlin, (MTI): Az NDK kormányának és a nyugat-berlini szenátusnak képviselői — Erich Wendt ál­lamtitkár és Horst Körben: szenátusi tanácsos — a demok­ratikus Berlinben, a miniszté­riumok házában csütörtökön délután aláírták az újabb ber­lini egyezmény jegyzőkönyvét Az egyezmény értelmében utazási engedélyt kaphatnak a demokratikus Berlinben élő rokonaik meglátogatására Nyu­gat-Berlin lakosai. II szov'ef kormánv emlékirata az NSZK kormányához mann nagykövetségi harmad­titkár ellen a Moszkva mel­letti Zagorszkban. A vizsgálat során megálla­pították, hogy szeptember 6- án, az NSZK nagykövetsége munkatársainak zagorszki tartózkodása idején semmifé­le incidens, sem ilyesmiről szóló bejelentés nem történt Ami a Schwirkmann haza- szállításával kapcsolatos ál­lítólagos nehézségeket illeti, az erre vonatkozó állítások sem felelnek meg a valóság­nak. A diplomáciai testület ellátásával foglalkozó hiva­talnak egyáltalán nem volt tudomása Schwirkmann kü­szöbön álló elutazásáról. A szovjet kiormány vissza­utasítja a tiltakozást és úgy véli, hogy a „Schwirkmann- üggyel” kapcsolatos koholmá­nyokra bizonyos nyugatnémet köröknek van szükségük, hogy megakadályozzák a szovjet—nyugatnémet kapcso- atok javulását. Megbízható forrásból szer­zett értesülés szerint Andrej Szmirnov, a Szovjetunió bon­ni nagykövete átnyújtotta a szovjet kormány emlékiratát Gerhard Schrődernek, a Né­met Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének. Az emlékiratban mint „ha­zugságot és provokációt” uta­sítják vissza az NSZK kormá­nyának azt az állítását, mely szerint „előre kitervelt és megszervezett merényletet” követtek el Horst Schwirk­Vilii Stoph az NDK új miniszterelnöke Köztársaság és a Szovjetunió által június 12-én Moszkvában aláírt barátsági, kölcsönös se­gélynyújtási és együttműködési szerződés megvitatására. ,.A Szovjetunióval kötött ba­rátsági, kölcsönös segélynyújtá­si és együttműködési szerződés újabb segítség számunkra a szocializmus átfogó építésének előmozdításában, valamint ab­ban, hogy békés, boldog életet teremtsünk köztársaságunk va­lamennyi polgárának”. —mon­dotta a miniszterelnök. A szó­nok hangsúlyozta, hogy ez a szerződés nem pótolja a béke- szerződést. Megkönnyíti azon­ban az olyan békeszerződés megkötését, amely megnyug­tató módon felszámolná a két világháború, s különösen a második világháború marad-' ványait Európában. Csütörtökön az NDK népi kamarájának ülésén az elnök bejelentette, hogy az NDK ál­lamtanácsa csütörtökön reggel ülést tartott és azon olyan ha­tározatot hozott, hogy javasol­ja a népi kamarának Willi Stophnak, a minisztertanács eddigi első elnökhelyettesének a minisztertanács elnökévé való megválasztását. A népi kamara e javaslat alapján Wil­li Stophot egyhangúlag az NDK új miniszterelnökévé vá­lasztotta. Ugyancsak az állam­tanács javaslata alapján Willi Stophot megválasztották az államtanács elnökhelyettesévé is. A népi kamara az új minisz­terelnök megválasztása után áttért a következő napirendi pontra, a Német Demokratikus Prágai emléktáblák Az „Arany Prága" központje ban, a Vencel-téren a legjobl ‘ utilMlauz maga a szobor. Csal 1 arra kell menni, amerre kard j ja mutat, végig a lábas-házai között, a Mala Sztranára é - minden lépésnél új élmény ' várja az utast, minden kapi ’ barokk műremek, minden to : rony maga a történelem. A múlt regél. De a történe■ '■ tek nemcsak a művészet, a: , irodalom nyelvén szólnak. A: ősi város minden zuga har ! colcról, hősi áldozatokról, csa pásokról és győzelmekről i. beszél. A híres Vinohrad\ hegy szomszédságában egy má­sik orom, a Vitkov emelkedik Páratlan emlékmű. Megemlé­kezés a hősök ezreiről, akik századokon át az igazságért él szabadságért harcoltak. Nagi csata folyt itt 1420 nyarán. • Húsz János zászlói alatt o cseh—morva parasztok és Prá­ga városának polgárai küzdöt­tek a császár hadai ellen. Ró­luk is szól az emlékezés. Majd jönnek később a köztársaság hősei, a csehszlovák munkások, akikre 47 ízben adtak sortüzet á csendőrök. Aztán a náci megszállás emlékei. Lidice. Le- zsaky. Két eltemetett falu. Majd Buchenwald, Auschwitz és a szörnyűségek közűi is ta­lán a legmegdöbbentőbb The­resienstadt, ahol a foglyok gyermekek voltak. A fasiszták éveken át tartották őket ebben a táborrá alakított városban. A kis áldozatok rajzai még azt is megrendítenék, akinek köböl van a szíve. A külvilágról szól- nak az ákom-bákomok, ahogy azt a nyolc, tízéves rabok el­képzelték és közülük legtöbben meg sem láthatták. Azután ott van a győzelem névsora. Az ifjú csehszlovák brigád emléke: harcosok név­sora, akiknek a vére 1944 őszén patakokban ömlött a Duklai szorosban. Ok küzdöt­tek Harkovnál, majd Kievnél; ez a brigád nyerte el a Szu- vorov rendet. A hegyeken ke­resztül törtek utat Eperjes fe­lé. S a szovjet hadsereg olda­lán 1944 októberében lépték át a csehszlovák határt. í- Nem messze a csehszlovák !j brigád emlékművétől felvésték . Banska Bistrica nevét. Emlé­keztetőül a szlovák felkelés- S végül itt van a főváros, P. i Qa neve is. A prágai forrad - s lom emlékeként, amellyel 19-15 májusában a fővárosból is ki- ’ űzték a náci hordákat, 1 Tekintsünk az Övárosra. A- téren évszázadokon át folyt a vér a vesztőhelyen. A járóke­lők lába apró kockából rakott fehér kereszteken tapos. 1621­z ben a vörös csuklyás hóhér hu- i szonhét cseh hazafi fejét ütötte- le a csázsár parancsára. 1848­- ban pedig ugyanitt verték le s Windischgraetz katonái a prá- I gai diákok forradalmát, 1945- májusában pedig SS tankok . lőtték a teret, de míg az óvá­- rosháza lobogva lángolt, Prá- : Qa népe végleg kitűzte a sza- ! badság zászlóit. I Azokban a napokban, május : 5-től 9-ig patakokban folyt a 1 vér Prága kövein. Tán nincs is ■ olyan utcája a városnak, ■ amelyben ne állna — legalább ■ egyetlen házon — emléktábla. '■ Az öt napnak háromezer ha- i lottja van. Köztük a küzdelem . élén járók, a kommunisták. A ; táblák előtt, az évforduló nap- • jain, mindenütt virág nyílik. ■ A hála és az emlékezés virá­gai. A szomszédban, a Moldva partján, a Károly egyetem jo­gi karának épületében székelt a prágai SS csapatok parancs­- noksága. Onnan küldték a tan­kokat a városháza ellen. És a fasiszták nőket és gyermekeket kötöztek a tankokra. Ennek a pajzsnak a védelme alatt akarták visszafordítani m tör­ténelmet. A felkelők kezében azonban keményen forgott a fegyver, s • a meghódolt Berlin felől köze­ledtek a szovjet csapatok. Má­jus 9-én megnyíltak a bariká­dok a szovjet csapatok előtt. Prága lakói diadalmenetben járták be a várost, a szabad­ságtól megédesedett életet ün­nepelték. A győzelem eljött, de a fájó emlékek örökké meg­maradnak. A hősök emléktáb­lái előtt az egész haladó vilác- lerója kegyeletét. Szovjet küldöttség utazik Pekingbe a KM megalakulásának évfordulójára re a következő összetételű szovjet küldöttség utazik: V. V. Grisin, a Szovjet Szakszerve­zetek Központi Tanácsának elnöke (a küldöttség vezetője), V. P. Jeljutyin felső- és közép­fokú szakoktatási miniszter, T. Klatov, a Kirgiz SZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, N. Zaripova, a Legfelső Tanács nemzetiségi tanácsa törvényelőkészítő bi­zottságának elnöke, N. N; Meszjacev, a Szovjet—Kínai Baráti Társaság vezetőségének tagja és Sz. V. Cservonyenko, a Szovjetunió pekingi nagykö­vete. A szovjet küldöttség a kö­zeljövőben elutazik Pekingbe. küldhet párt- és kormánykül­döttséget, vagy kormánykül­döttséget, vagy társadalmi szervezetek képviselőiből álló küldöttséget, vagy megteheti azt is, hogy nem küld delegá­ciót.” Pártunk, a szovjet kormány, az egész szovjet nép a testvéri bartáság őszinte érzésével for­dul a nagy kínai nép felé, nagyra értékeli a kínai forra­dalom győzelméért és fejlődé­séért vívott harcát. A proletár internacionaliz­mus, valamint a népeink kö­zötti egység megerősítésének érdekei által vezéreltetve olyan döntés született, hogy a KNK 15. évfordulójának ünnepségé­Moszkva, (TASZSZ): Moszkvában a következő tá­jékoztató közleményt hozták nyilvánosságra: „Szeptember 16-án diplomá­ciai csatornákon Kína párt- és állami szervezeteinek vezetői­től levél érkezett, amely szov­jet küldöttséget hív meg a Kí­nai Népköztársaság megalaku­lásának 15. évfordulójára. A levél átnyújtása alkalmá­ból Vang Ping-nan, a KNK külügyminiszter-helyettese és Csang Tö-csün, a KNK moszk­vai ügyvivője azonos tartalmú felvilágosítást adott. Ebben ki­jelentették, hogy a Szovjetunió

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents