Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-25 / 225. szám

Almaszüret a sóstóhegyi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben Foto: Hammel József Széles köri tevékeiységel az alkoholizmus ellen! A Politikai Bizottság 1960 október 20. határozatában meg­állapította, hogy az alkoholiz­mus elleni tevékenység nem elég széles körű, nem rendsze­res és különösen elégtelen az ifjúság körében. A határozat végrehajtása során különböző országos főhatóságok részéről egy sor határozat, utasítás szü­letett Ilyen volt a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának 1962 évi 18 számú törvényerejű ren­deleté, amely néhány gyakor­lati intézkedés mellett a meg­előzést és az utógondozást ie felvetette. A rendelet végre­hajtásáról, az eddig elért ered­ményekről és a nehézségekről tárgyalt csütörtök délelőtt a megyei kórház könyvtártermé­ben az alkoholizmus elleni tár­sadalmi bizottság, amelyen az egészségügy megyei és járási irányítói, társadalmi és tömeg- szervesetek képviselői vettek részt. Csak Nyíregyházán 1963-ban 1663, ez év első felében pedig már 1419 alkoholistával foglal­kozó ügydarabot kezeltek. A növekedés tehát kézzel fogha­tó, viszont az eredmény csak 30 százalékos. Ez a szám 10— 20 százalékkal növelhető lenne, ha tudatosabbá tennék a felvi­lágosító, megelőző munkát. A betegség gyógyítása az orvosok feladata, viszont a megelőzés, de különösen az utógondozás már a tömegszervezetekre há­rul. És amint az a járási fő­orvosok beszámolóiból kiderült, még Igen sok a tennivaló. A baktai járásban, — de a többiekben is, — nincs meg­nyugtatóan megoldva a meg­rögzött alkoholisták felkutatá­sa. Rendszerint a rendőrség bejelentései alapján szereznek róla tudomást, emellett a ta­nácstagok is nyújtanak némi segítséget. Ezzel szemben elő­fordult, hogy egyes üzemek, vállalatok, — talán a tervtel­jesítés érdekében, esetleg ro­koni kapcsolatok alapján, — pecsétes írással igazolják, hogy dolgozójuk józan életű, soha semmi baj nem volt vele. Viszont erről a „becsületes” dolgozóról munkatársai, kör­nyezete tudja, hogy részeges, fizetése nagy részét megissza, családját bántalmazza. Az ilyen pecsétes igazolások aligha szolgálják az alkoholizmus el­leni küzdelmet. A nyírbátori járásban nyilvántartottak Olyan gépkocsivezetőt, akiről tudott dolog volt, hogy rabja az italnak. Addig azonban nem volt hajlandó jelentkezni elvo­nókezelésre, amig a rendőrség itta« vezetés miatt be nem vonta a jogosítványát. Csak a véletlen szerencsének kö­szönhető, hogy nem okozott ko­molyabb balesetet. Felvetődött az a gondolat: nem lenne ha­szontalan, ha nemcsak a gép- járművezetőket, hanem a ke­rékpárosokat, lovaskocsik haj­tóját is szigorúbban fogná a rendőrség. Az alkoholizmus elleni küz­delmet megnehezíti, hogy az italboltoknak megvan a havi, vagy negyedévi tervük, és mi­vel a vezetők anyagilag érde­kelve vannak, azt minden esz­közei teljesíteni igyekeznek. Ebből adódik aztán az a szo­morú tény, hogy ittas egyéne­ket, sokszor még gyerekeket is kiszolgálnak. Ha másképpen nem megy, ajtón keresztül. A csengett járás igen sok közsé­gében folyik a legális pálinka- főzés. Vannak községek, ahol szinte minden családnak több liter pálinkája van. Penészle­ken még mindig divat, hogy az iskolába induló gyerekek­nek pálinkába mártott kenye­ret adnak. Hasonló jelenségről panaszkodtak a szakolyi, bö- könyi és a geszterédi általános iskolák nevelői is. A tanulók a téli hidegben forralt bort fogyasztottak, s gyakran része­gen érkeztek meg az iskolába. Az eddig végzett munka eredményeként ma már Fe­hérgyarmaton, Kisvárdán, Csengerben, Nagykállóban, Má­tészalkán és Nyíregyházán he­tente egy-két alkalommal elvo­nó kezelést végeznek. A statisz­tikai adatokból viszont kitűnik, hogy a kezelésre járóknak csak nagyon kis százaléka jelentke­zik önként. Többnyire a rend­őrség, munkahely, vagy a hoz­zátartozók javaslatára erő­szakkal kell elövezetni. Pedig az elvonóhelyek jobb kihasz­nálását éppen az önkéntes je­lentkezéssel lehetne biztosítani. És éppen ezen a téren lenne nagy szerepe a felvilágosító munkának. A kisvárdai járás­ban igen figyelemre méltó módon próbáltak jobb eredmé­nyeket elérni. Olyan embereket vontak be a felvilágosító mun­kába, akik korábban alkoholis­ták voltak, de közben kigyó­gyultak belőle. A tapasztalat szerint jobban hallgatnak rá­juk, és a saját életükkel pél­dázva jobb eredményeket tud­nak elérni. Bár jelentékeny számú fel­világosító előadás hangzott el a megyében, de rendkívül ke­vés a szemléltető filmanyag, amit Vetíteni lehetne. Ezen is lehetne segíteni új tekercsek beszerzésével. De a végzett munka csak úgy lehet teljes, ha megszervezik az utógondo­zást. Ugyanis a gyógykezeltek egy része, megfelelő ellenőrzés hiányában, visszaesik. Ezen a téren komoly feladat vár a nőtanácsokra, tanácstagokra és egyéb társadalmi tömegszerve­zetekre. Eredmények már vannak, de ezzel még nem lehet megelé­gedni. Amig megvannak az italboltok havi tervei, amig az országutak mellett ott dísze­legnek az alkoholfogyasztást propagáló plakátok, s egyes vállalatok vezetői igyekszenek eltussolni dolgozójuk káros szenvedélyét, nagyon nehéz lesz előre lépni. Az alkohol el­leni küzdelmet társadalmi üggyé kell tenni, s ezalól sen­ki sem vonhatja ki magát. Bogár Ferenc Az őszi betakarításról — a munka parancsnokaival Egyelőre nem valami ked­vező az időjárás az őszi mun­káknak. Pedig ilyenkor van a legtöbb tennivaló a határban. Sürgős a betakarítás, a szán­tás és a vetés. S valamennyit egyszerre, előrelátással és jó szervező munkával szükséges végezni, ha azt akarja az ember, hogy mindent idejé­ben elvégezzen. Fúj a szél, szemerkél az eső, de a gávai határ mégis népes. Az ebéd­szünetet használtuk ki a be­szélgetésre, melyben a mun­ka parancsnokai, a brigádve- zetők vettek részt. Itt van a betegségéből felépült és szív- ve!-lélekkel dolgozó Márton István, Csáki Sándor és Kát­rakó József, aki egyben a tsz ellenőrző bizottságának is el­nöke. Riporter: Ügy tudom, hogy a gávai Üj Élet Tsz két és fél millió forint deficittel kezdte az esztendőt, s emiatt eléggé elkeseredettek az em­berek. Betakarításra vár a 450 hold burgonyából még 290 hold, csaknem ennyi ku­korica, 30 hold cukorrépa, 40 hold napraforgó, 150 hold szé­na, 5 hold alma, 10—10 hold paradicsom és paprika és 5 hold uborka. Márton István: Igaz, hogy a múlt esztendőt mérleg­hiánnyal zártuk, s ez évben csak egyszer láttunk még pénzt, mégsem mondhatnám, hogy lazább lenne a fegye­lem, s ne dolgoznának becsü­letesen az emberek. Hozzám 76 ember tartozik, s elég jól haladunk a betakarítással. Leggyorsabban a burgonyát és a kertészetben termelt para­dicsomot, paprikát, uborkát kell betakarítanunk, mert ezek érzékenyek a fagyra. Nem beszélve arról, hogy a burgonya helyébe búzát ve­tünk, s a talajt elő kell ké­szítenünk. Riporter: Elmaradtak a burgonya szedésével. Márton István: Valóban előbbre lennénk, ha a nyári újburgonyából 70 holdat nem most kellene felszednünk. De ez azért maradt el, mert gyenge is volt, apró is volt. s így bizony eltart október végéig a szedés. Karakó József: A napokban jártam körül a határt. Ügy látom nem lesz hátrány, idő­ben végzünk. Csáki Sándor: Nekem is ez a véleményem. Annak dacára, hogy az egység nem sokat ér, de a prémium igen. Még ilyen fegyelmezetten nem folyt egy évben sem a beta­karítás nálunk. És szeren­csénk, hogy folyamatos a szál­lítás. Amit felszedünk, már viszik is. Karakó József: Jól hala­dunk a szántással és a veté­sekkel is. Több mint 200 hol­don földben van már a rozs, s ki is kelt. A szöszösbük- könyből van némi lemaradás, de még nem érkezett meg a vetőmag. Csáki Sándor: Legalább egy hetet igénybe vesz a ház­táji terület betakarítása is, ami­ben burgonya volt. S ezzel sietni kell, mert a helyébe búzát vetünk. S ezért időt kell adni a tagoknak. Karakó József: A kerté­szetben ellenben baj van. Itt alig 16-an dolgoznak, s em­berfeletti munkát végeznek, mégsem győzik, hisz még 300 mázsa paradicsomot, 200 má­zsa paprikát és 100 mázsa uborkát kell leszedni. Már az iskolások segítségét is igénybe vettük, de nagyon sok a munka. Márton István: Segítettek a KISZ-esek, én küldtem 8 asszonyt, de a krumpli sem várhat, s nem is nagyon akar­tak menni. Karakó József: Lehetne azért segíteni, ha jó akarat lenne az emberekben. Az a baj, hogy nem minden tsz- tag vonja be a családját eb­be a munkába. Szólhatnánk az idősebbeknek és a nyug­díjasoknak is, mint Vencsel- lőn teszik. Csáki Sándor: Csakhogy, ott garantált munkaegység van. Márton István: Én inkább vagyok híve a természetbeni­nek. És ha segítenének, meg­kapnák, mint a többiek. Karakó József: Erre gon­dolni kellene, mert most már a dérre is számíthatunk. És akkor baj lesz. Serkenti az embereket, hogy a betakarí­tott terménynek a 15 száza­lékát azonnal megkapják, de hiába, ha egyszer nem győ­zik. Még nehezebb a helyze­tünk a lucernamag gyűjtés­sel, a műtrágyaszórással, az istállók téliesítésével. Erre nem akad vállalkozó. Csáki Sándor: Igen, mert minden munkáskéz mással van lekötve. A növényápolók nem csinálhatják. Márton István: Pedig ne­künk kell segíteni, mert a 4 tagú ácsbrigád nem győzi a munkát, a jószágok pedig nem telelhetnek rossz istál­lókban. Nem lehet panasz a mun­kafegyelemre. A gávai Űj Élet Tsz tágjai becsülettel helytállnak a földeken. Azon­ban ez csak a premizált mun­káknál van így. Viszont — többek között — a műtrágya­szórás is elengedhetetlen ter­melési feladat: meg kell ke­resni a módját, hogy az ilyen munkákat is szívesen végez­zék a tagok. Farkas Kálmán Olvasóink levelei nyomán Több olvasónk fordult hos> zánk panaszával: az ötös szá- mú általános iskola feláő ta* gozatos tanulóinak nem bizto­sítják a tanulószobai étkezési az iskolában úgy, mint koráb­ban. Mi ennek az oka és mi» lyen megoldást talál az iskolai Válaszol: Szitát László igaa* gató. ■ -:.-1 — Az ötös számú általános iskolának nincs saját konyhája. Igen kis létszámra a 2. számú általános iskola napközijéből kapunk ebédet, de ebből csu­pán az alsó tagozatos gyerme­kek étkeztetését tudjuk meg­oldani. A felső tagozatos nap­köziseknek — ideiglenes meg­oldásként — az iskolával szem­ben lévő Tisza étterem bizto­sítja az étkezést. Naponta fél 2-kor egy asztalsort szabaddá tesznek a gyerekeknek és 6,50- ért kulturált kiszolgálás mel­lett fogyaszthatják el ebédjü­ket a felső tagozatos napközi­sek. De erre a megoldásra is csak addig lesz szükség, amig el nem készül a 12. számú is­kola konyhája, mert később iskolánk napközije is innen kapja az ebédet. (SzJ lVf időn az új magyar monst- re filmben a szerelmes- pár fogócskázni kezdett, le­hunytam a szemem és gondo­latban felköszönt öttem maga­mat: — Kedves néző! Kedves ba­rátom! Abból az ünnepélyes alka­lomból, hogy most ezredszer látsz szerelmeseket kergetőzni filmen, engedd meg, hogy há­lám jeléül és nem minden meghatottság nélkül megszorít­sam a kezedet, azt a kezet, amely annyiszor váltott már mozijegyet. Kedves néző! Kedves bará­tom! Emlékezetes dátum ez. Hosszú nézői pályafutásod alatt ezer szerelmes férfit láttál fo­gócskázni ezer pajkos, kacagó nővel. Nem kis szám ez. Egy kis hadsereg fogócskázott egy másik kis hadsereggel. És te mind az ezer manővert végig­nézted! Láttad őket kergetőzni réten, erdőben, virágzó fák alatt, he­gyi legelőkön, gabonában, esz­tergapadok között, utcán, pam­pán, propelleren, várudvaron, hóban, fagyban, térdig érő la­tyakban, sivatagban, reggel, este, alkonyatkor, pitymallat- kor, az őskommunizmusban, a rabszolgatársadalomban, a feu­dalizmusban, a kapitalizmus­ban és a szocializmusban is Mikes Györgyt Fogócska fogócskázni fognak a szerel­mesek a filmeken. Ha összeadjuk, mennyit ro­hangáltak össze a bohó szerel­mesek, kiderül, hogy ezzel az erővel kétszer körül lehetett volna futni az egyenlítőt. Ha a szerelmeseket egymás mellé fektetnénk, akkor a szerelme­sek hossza kitenné Makó—Je­ruzsálem távot. Ha mind az ezer nő egyszerre kacagna fu­tás közben, leomolnának Jerikó falai. Ezer nő kétezer szeme nézett vissza hivogatóan, so­kat ígérőén, az utánuk loholó, szuszogó férfiakra. Ezer nőből ezret értek utói a férfiak, ki rövidebb, ki hosszabb fogócs­ka után és ilyenkor ezer csók csattant. Két percet számolva egy csókra, ezer csók több mint harminchárom óra. Egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy a férfi ne érte volna utói a nőt. Egy férfi sem akadt, aki azt mondta volna: „Te csak futkározzál, szentem- bogaram, attól erősödik a láb­izmod... Ha ■meguntad a futká- rozást, gyere vissza hozzám, és addig elolvasom az Esti Hírlapot”... Egy nő sem akadt, aki azt mondta volna: „Mondja Bélu- ka, ragaszkodik hozzá, hogy elszaladjak maga elől, vagy megelégszik azzal is, ha itt helyben futok?" Nem. Mind az ezer nő el­szaladt a férfi elől és mind az ezer férfi a nő után vetette magát. Kedves néző! Kedves bará­tom! Az ezredik kergetőzés al­kalmiból kívánok neked jó egészséget, hogy továbbra is legyen türelmed végignézni ezeket a kergetőzést jelenete­ket. Éljenek a filmrendezők és a forgatókönyvírók! Éljen a sablon! Éljél te! így köszöntöttem fel maga­mat a moziban. Aztán tovább néztem, hogyan kergetőznek. 1964. szeptember 25.

Next

/
Thumbnails
Contents