Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-24 / 224. szám

Események sorokban Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter levelet inté­zett U Than thoz, az ENSZ- tőtitkárhoz. A levelet szep­tember 22-én nyújtották át U 'hantnak. A szovjet kormány javasolja: különálló fontos pontként tűzzék az ENSZ-köz- gyűlés 19. ülésszakának napi­rendjére a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy az álla­mok ne folyamodjanak erő­szakhoz területi vitáik és ha- tárkédéseik megoldása végett. Lübke nyugatnémet állam­elnök az amerikai légierők egyik különrepülőgépén ked­den egyhetes látogatásra Nyu- gat-Beriir.be érkezett. Jóllehet Nyugat-Berlin nem tartozik a Német Szövetségi Köztár­saság területéhez, Lübke a városban tartózkodása alatt el kívánja látni nyugatnémet államfői teendőit A moszkvai televízió épüle­tében kedden az újságíróknak bemutatták a Lenin születé­sének 100. évfordulója alkal­mából készített tv-filmsoro- zat első alkotását, amely be­mutatja a francia főváros azon helyeit, ahol Lenin a századforduló idején élt. A film a francia televízió köz­reműködésével készült Az Armenia szovjet hajóval kedden Alexandráéból na­gyobb örmény csoport utazott el, hogy hazatelepüljön szülő­hazájába, Örményországba. Az Argentin Szövetségi Bí­róság elrendelte az argentin általános munkásszövetség 119 funkcionáriusának előzetes letartóztatásba helyezését. A bírói döntés szerint a szak- szervezeti vezető^ „megsértet­ték az alkotmányt”, amikor ez év májusában részt vettek a szövetség akcióterve értel­mében indított sztrájkok elő­készítésében. Franz Oláh, a napokban le­váltott szociáldemokrata bel­ügyminiszter neve szerdán ismét az osztrák sajtó cím­oldalára került. Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség szo­cialista frakciója emelt elle­ne vádat: eszerint Oláh, aki belügyminisztersége előtt évekig a szakszervezeti szö­vetség elnöké volt, „önkénye­sen, az előírásokkal ellentét­ben gazdálkodott a szakszer­vezetét pénzével”. Martin, kanadai külügymi­niszter a parlamentben mon­dott beszédében Dél-Vietnam kérdésével foglalkozott. Beje­lentette, hogy a kanadai kor­mány elhatározta, növeli a pél-Vietnamnak nyújtott gaz­dasági és technikai segítséget. Közölte, hogy Cabot Lodge, az Egyesült Államok volt dél-vietnami nagykövete Ot­tawába érkezik, hogy megvi­tassa a kanadai kormány döntésével összefüggő kérdé­seket. A berliniek végsi búcsút vettek Otto Grotewohltól Berlin, Pinczési Pál, az MTI tudósítója jelenti: A Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága székházának üléstermében szerdán délután pontban két órakor kezdődött az állami gyászaktus, amelyen a Német Demokratikus Köztársaság ál­lamtanácsa, minisztertanácsa, pártjai, a baráti országokból és a külföldi testvérpártoktól érkezett küldöttségek tagjai­val együtt végső búcsút vet­tek Otto Grotewohltól, a né­met és a nemzetközi munkás- osztály nagy halottjától. Az immár lezárt koporsó mellett a nemzeti néphadse­reg rohamsisakos tisztjei áll­tak díszőrséget. A koporsó mellett foglaltak helyet Jo­hanna Grotewolh, az elhúnyt miniszterelnök felesége, to­vábbá Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke, az NSZEP első titkára, a NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagjai és a külföldről ér­kezett küldöttségek vezetői, köztük Nemes Dezső, a ma­gyar küldöttség vezetője. Az NDK nemzeti himnuszá­nak eljátszása után Walter Ulbricht mondott gyászbeszé­det. „Walter Ulbricht méltatta az elhunytnak a német munkásosztály egységének megteremtésében és a né­met történelem első mun­kás—paraszt államának létrehozásában szerzett nagy érdemeit, majd így fejezte be beszé­dét: Drága halottunk neve az idők végtelenjéig ragyog­ni fog a német munkásosz­tály dicsőséges történetében”. Dmitrij Poljanszkij, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a szov­jet küldöttség vezetője hang­súlyozta, hogy ebben a fájdal­mas órában az egész szovjet nép együttérez a Német De­mokratikus Köztársaság mun­kásosztályával, parasztságával, dolgozó értelmiségével, egész lakosságával. Otto Grotewohl, a nagy tehetségű és bátor munkésve­zér és politikus mindhaláláig hűséges maradt Marx, Engels, és Lenin ügyéhez, s tántoríb- hatatlanul harcolt az NDK és a Szovjetunió barátságának elmélyítéséért. „Otto Grotewohl halott, de az ügy, amelynek életét szentelte, halhatatlan” — fejezte be beszédét Dmit­rij Poljanszkij. Ezután Max Keimann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy Otto Grotewohl életének ta­nulsága a nyugatnémet mun­kásosztály számára ma élőbb, mint valaha. Grotewolh pél­dája arra tanít, hogy a mun­kásosztály egysége révén di­adalmaskodni lehet a német militaristákon, imperialistákon és meg lehet teremteni az egész német nép békés, bol­dog, szocialista jövőjét. A Francia Kommunista Párt küldöttének búcsúbeszé­de után felcsendültek az In- ternacionálé dallamai, majd a nemzeti néphadsereg tiszt­jei a koszorúkkal és az el­húnyt miniszterelnök fekete bársonyra helyezett kitünteté­seivel megindultak a kijárat felé. Az NDK lobogójával és a munkásosztály vörös zász­lójáról letakart koporsót a néphadsereg tábornokai és tengernagyai vették vállukra, s az épület előtt ágyutalpra helyezték. A gyászmenet las­san megindult Berlin utcáin. A koporsó előtt 11 autó vitte a koszorúk megszám­lálhatatlan tömegét. A koporsót az elhúnyt leg­közvetlenebb rokonai és harcostársai követték, akik ünnepélyes lassúság­gal haladó személyautók­ban kísérték utolsó útjá­ra a nagy halottat. Végig a baumschulenwegi krematóriumig vezető mint­egy húsz kilométeres útvona­lon a gyászoló berliniek száz­ezrei álltak, s némán vettek búcsút Otto Grotewohltól. A krematóriumi gyászszertartá­son csak a legközvetlenebb rokonok és barátok vettek részt. A krematórium dísztermé­ben Friedrich Ebert, a NSZEP Politikai Bizottságának tagja, Ndgy-Berlin főpolgármestere mondott beszédet. A gyászbeszéd elhangzá­sa után az orgona az In- ternacionálét kezdte ját­szani és a nemzetközi munkásosztály himnuszá­nak hangjai mellett mély­be süllyedt az Otto Gro­tewohl földi maradványait őrző koporsó. Az Otto Grotewohl hamvait őrző urnát október 15-én he­lyezik el a német munkás- mozgalom nagy halottainak friedrichsfeldei temetőjében. Megemlékezés Párizsban és Berlinben az I. internacionálé 100. évfordulójáról Ali Szaltri elutazott Moszkvából Mosüíkva (MTI): Egyhetes hivatalos látogatása befejeztével szerdán reggel hazautazott a Szovjetunióból dr. Ali Szabri, az EAK mi­niszter-elnöke és kísérete. A Vnukovói repül őt éren az EAK kormányfőjét Nyikita Hruscsov meleg szavakkal bú­csúztatta. Dr. Ali Szabri vála­szában elismerően Szólt a Szov­jetunió eredményeiről és az arab nemzet irányában meg­nyilvánuló őszinte segítőkész­ségéről. Az EAK miniszterelnöke, mint ismeretes, Nssszer elnök üzenetét hozta el Hruscsov- nak. Ez az üzenet, és a moszk­vai tárgyalások eredményei is, a Szovjetunió és az EAK további közeledését tanúsítják az imperializmus és a neöko- lonializmus elleni harc elvi és gyakorlati kérdéseiben. A Szovjetunióban tett hiva­talos utazása után szerdán Jó­zef Lenárt miniszterelnök meghívására négynapos hiva­talos látogatásra Csehszlová­kiába érkezett Ali Szabri az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnöke és felesége, valamint az EAK 25 tagú kül­döttsége. Az Egyesült Arab Köztársa­ságból érkezett vendégeket a prágai repülőtéren ünnepélye­sen fogadták. Üdvözlő beszédét Jozef Lenárt és Ali Szabri mondott. Goldwater korteskedik Goldwater köztársaságpárti elnökjelölt kedden folytatta kortéskörútját, és bármerre járt, éles hangú rövid beszé­dekben fakadt ki a demokrata­párti kormány ellen; A texasi Amarillóban 6000 választópolgár előtt nyilatko­zott, bírálta a kormány dél­vietnami politikáját és e poli­tika megvalósítóját McNama­ra hadügyminisztert. A szélső­séges Goldwater ez alkalommal ismét megpróbált békeangyal szerepében tetszelegni és míg egyrészt tagadta, hogy 6 há­borús politikus lenne, másrészt azt állította, hogy az egész Egyesült Államokban legin­kább McNamara csörteti a kardot. Az új mexikói Albuquerque- ben mondott beszédében is­mét McNamarát vette célba, azt hibáztatva, hogy a hadügymi­niszter nem hallgat a hivatásos katonai vezetőkre, hanem in­kább a „szürke flanellnadrágos fiatalemberek”, vagy az elekt­ronikus számítógépek tanácsát fogadja meg. Goldwater a te­levízióban is nyilatkozott és békevágyát bizonygatta. Kedden Párizsban a Francia Kommunista Párt nagygyűlés­sel emlékezett meg az első In- temacionálé megalapításának 100. évfordulójáról. A nagygyűlést Waldeck Roc­het, a párt főtitkára nyitotta meg. Waldeck Rochét, a nemzetkö­zi munkásmozgalomban tá­madt nehézségekről szólva rá­mutatott, hogy azok nem vál­toztatják meg alapvetően a dolgok menetét. A kínai veze­tők elhajlása — anélkül, hogy lebecsülnénk jelentőségét — történelmi szemszögből nézve végső soron a mozgalom növe­kedésével járó súlyos beteg­ség. Annak a következménye fejtette ki a szónok, — hogy a szocialista forradalom ma­gába olvasztja a dolgozók több százmilliós nem proletár tö­megeit. A kommunista világ­mozgalom azonban változatla­nul óriási erőt képvisel, dön­tően befolyásolja az emberi társadalom fejlődését. Waldeck Rochet megnyitója után Jacques Duclos, a párt Politikai Bizottságának tagja tartott beszámolót az első In­te rnacionálé 100. évfordulójá­ról és a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységéről. Hangoztatta, hogy a kommu­nista mozgalom egysége ko­runk parancsszava. A világ kommunistáinak újra meg keli erősíteni a marxizmus—leni- nizmus valamennyi kommunis­ta és munkáspárt számára kö­zös elveit, mondotta Duclos. Jacques Duclos végül beje­lentette, hogy a Francia Kom­munista Párt Maurice Thorez végrendeletéhez híven részt fog venni a jövőre megtartan­dó nemzetközi kommunista ér­tekezleten és a decemberben összeülő előkészítő tanácsko­záson.-ár A német fővárosban pénte­ken tudományos ülésszak nyí­lik az I. Internacionálé 100. évfordulója alkalmából. A pénteken megnyíló ülésre már megérkeztek az első külföldi részt vevők. Äz Indiai Kommunista Párt határozata A Pravda szerdai számában ismerteti az Indiai Kommu­nista Párt Központi Végre­hajtó Bizottságának azt a ha­tározatát, amely elítéli Mao Ce-tungnak, a japán szocia­listák előtt kifejtett nézeteit. A Központi Végrehajtó Bi­zottság felhívja minden in­diai figyelmét Mao Ce-tung veszélyes nézeteire, köztük a Szovjetunió és a szocialista tábor ellen intézett dühödt kirohanásaira. A határozat hangoztatja, hogy a Szovjetunió fel- darabolására voló felhívás nemcsak áruló jellege miatt káros, hanem azért is, mert közvetlen és nyílt segítséget nyújt az imperializmusnak. Éppen úgy, ahogy Hitler annak idején az élettér hiá­nyára hivatkozva próbálta igazolni bűnös agresszióját: Mao Ce-tung szemérmetlenül a japán reakciósok érdekei­nek védelmében hadakozik. Mao Ce-tung nemcsak kiro­hanásokat intéz a Szovjet­unió ellen, hanem támogatja a nyu­gatnémet rovansistákat is, akik követelik az Odera- Neisse határ felszámolását és Kelet-Németország be­kebelezését. Másfelől Mao Ce-tung a ja­pán militaristák kezére is játszik, akik a Kurili-szigetex visszaszerzéséért kardoskod­nak. A továbbiakban * határozat megállapítja: az a módszer, amellyel Mao Ce-tung a Szovjetunóival támadt nézet­eltéréseket rendezni kívánja — mint kijelentette, 25 évig is folytatná a jelenlegi vi­szályt —- azt tanúsítja, hogy egy szemernyi egységtörek­vés sincs benne. A kínai vezetők minden marxi—lenini alapelvet semmibe vesznek és azokat legfeljebb spanyol­falnak használják fel agrezz- szív terveik és terjeszkedő törekvéseik leplezésére. fl dániai választások eredménye Koppenhága (MTI): A dán belügyminisztérium szerdán hajnalban közzétette a parlamenti választások vég­eredményét, amelyből kitűnik, hogy az erőviszonyok többé-ke- vésbé változatlanok maradtak. Ennek ellenére ingataggá válik a megalakítandó új kormány helyzete, mert az eddigi koalí­ció egy mandátumot elvesz­tett és éppen ez az egy mandá­tum hiányzik ahhoz, hogy a kormány a parlamentben a képviselők félét maga mellett tudhassa. A választásokon a szavazásra jogosultak 86,4 százaléka vett részt, összesen 2 630 169 vá­lasztó járult az urnákhoz és 175 mandátum sorsáról dön­tött. A szociáldemokrata párt I 103 216 szavazatot kapott (41,9 százalék) é3 ily módon a jövő­ben is 76 képviselője lesz a parlamentben. A koalícióban részt vevő szociál liberális párt 139 731 szavazathoz ju­tott (5,3 százalék) és a korábbi II mandátum helyett csak 10 mandátuma lesz. SZÜTS ISTVÁN: A VÖRÖS AGVAC Dokumentum regény (8.) Salás, aki nem tudott az üz­letkötésről, korábbi nagyobb adósságaitól szabadulandó Müller ajánlatára átadta ap­portjait, azaz a tíz százalékát, s lemondott a gánti jogosítvá­nyokról. Müller megígérte ne­ki, hogy további pénzt kap, ha kutat, és még feltár a hegyek­ben bauxitot. Balás újabb jo­gosítványokat váltott ki Iszka- szentgyörgy, Mórágy és a Hór- mashatórhegy környékén. Mül­ler ígéretében nem is kételke­dett, a bánya és a gyár már nem „úszhatott el”. Ami pedig a pénzügyi manőverezéseket illeti, azokról halvány fogalma 1964. szeptember 24. sem volt. Gondolva, ha pénz kell, majd szól és Müller fizet. Az apportokért kapott ösz- szegből újabb felszereléseket vásárolt, mert nem akart me­gint egy kalapáccsal és háti­zsákkal útnak indulni. Hóna­pokig tanulmányozta a térké­peket, leírásokat szedett össze és boldog tervezgetésekkel tel­tek napjai. Úgy becsülte, kö­rülbelül tízezer embert lehet majd foglalkoztatni. Gánton lesz munkájuk a bányászok­nak. Egyik este éppen teáját itta, amikor csengettek. Legna­gyobb meglepetésére Virágh József, a bányász-szerző öreg­ember állt a küszöbön. — Nem megyek be mérnök úr, mert esik az eső, és csu­rom egy víz vagyok.:. csak azt akartam mondani.. ■. Balás a konyhába vezette az öreg bányászt, aki a tömeges elbocsátások hírével érkezett. — Nincs már ott kérem munka és a bányán kívül semmi sem lesz — vetett éles pillantást a mérnökre. — Be­csapott engem az úr! A gyá­rat csak ígérték, de mit dol­goznak fel a gyárban, ha az anyagot elviszik? — Visszakapjuk ml azt, Vi­rágh bácsi, ne búsuljon. Csak nincs még elektromos ára­munk. Egyébként a timföld- gyár felépül. Saját szememmel láttam a terveit. Dr. Müller pedig Németországban ..; — Az az irhabundás útf .;. Nos, éppen ő mondta, hogy nem kellünk. Nem lesz gyár. Csak felszedik az anyagot és viszik ki vagonokban. Nem látjuk mi már azt viszont. Biztosan tudja azt maga is, csak komédiázik. Hol van hát a kenyér, amit ígért? .. ■. X. A TŐZSDE Chorin Ferenc, a Salgótar­jáni Kőszén RT vezérigazgató­ja ezen a reggelen különösen ideges volt. A kőszenet a szo­kásos árfolyamon jegyezték a tőzsdén, de újabban felkapták a nagyközönség előtt eddig is­meretlennek számító bauxit nevet. Szén persze mindig kell, de ... mi van ezzel a bauxittal?... Az igazi üzlet­ben nem tétovázhat, ha jó le­hetőségekre van kilátás!..; — Kegyelmes uram, a tőzs­dén „hosszt” jelentenek a bauxitra — jelentette a titkár. Chorin egy percre a levegő­be bámult, majd beszólította a kereskedelmi osztály főnökét. — Holnap a következő sze­mélyek megjelenésére számí­tok: Vida Jenő, a MÁV ve­zérigazgatója, Krausz Simon, az Angol—Magyar Bank elnö­ke, dr. Müller József, az Alu­mínium RT igazgatója. Másnap délelőtt a barna posztóval borított tárgyalóasz­tal mellett sok hamutartó megtelt szivar- és cigaretta­véggel. Krausz Simon elhozta teljes vezérkarát, és ott volt — a kormány megbízásából — Hunyady János gróf is, — Uraim — kezdte Chorin —, arról van szó, hogy fel kell vásárolnunk a Bauxit részvé­nyeit. A tranzakcióhoz én adom a pént. Legyenek szívesek ne­kem holnapig az összes rész­vényt — amilyen áron csak le­het— beszolgáltatni. Ha meg­szerezzük az ötven százalékos többséget, miénk az új ma­gyar kincs. Haszon lesz, arról kezeskedem. Müller dr. a se­gítségünkre lesz. Ha valami problémájuk akadna, hozzám forduljanak. A tőzsdén már intézkedtem, hogy a legalacso­nyabb árra verjék le a bauxit- részvények árát. El kell hí- resztelni, hogy nincs Magyar- országon alumíniumérc, az emberek értéktelen papírokat vásároltak. Az üzlet — ezt Önöknek is látniuk kell — mil­liókkal kecsegtet... Balás Jenő mit sem tudott a titkos tárgyalásokról, a saját dolgát intézte. A hét végén Gántra utazott. Elhatározta: utána néz annak, amit Virágh panaszolt. Egyszerűen nem ér­tette a dolgot, valójában nem is hitte el. Hiszen Tetétlenivél és Müllerrel kötött — és írás­ban is rögzített — megállapo­dása úgy szólt, hogy a bauxit- ércet kitermelik, itthon fel­dolgozzák, vagy ha ez nem megy, abból olyan szerződést kötnek valamelyik szomszédos országgal, Jugoszláviával vagy Romániával — esetleg Cseh­szlovákiával —, hogy áram birtokában feldolgozzák a bauxitot és visszaküldik fél­készgyártmányként. Ez a mun­ka is legalább százezer em­bernek teremtene munkát, kenyeret, megélhetést Magyar- országon. Párolgó, gőzölgő földek mel­lett vezetett útja Gánt felé. Amikor a bánya területére ért, egy ismeretlen ejpber megállította. — Uram, nincs meghatal­mazásom, hogy önt a bánya területére beeresszem! Balás egyszerűen félretolta az okvetetlenkedőt, berohant az irodába. Amióta itt járt. egészen megváltozott a bánya környéke. Az irodaépületben modern bútorok, központi fű­tés, cementlapokkal lekövezett folyosók fogadták. „Mint egy igazi üzem” — állapította meg jóleső érzéssel. A titkárságon Müller doktort kereste. A tit­kárnő kijött és közölte: a ve* zérigazgató úr foglalt, jöjjön holnap dél körül. Balás ráné­zett, beharapta száját, vett egy mély lélegzetet, aztán be­nyitott a vezéigazgató ajt ján. Bent német nyelven fo'“ a társalgás. Szemüveges, v" rösképű férfi magyarázott é pen ötvenhat jelenlévőnek Balás az íróasztala mögött ül Müllerhez fordult. — Miért bocsátották el sv embereimet? — kérdezte. (Folytatjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents