Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1964-09-24 / 224. szám
Események sorokban Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter levelet intézett U Than thoz, az ENSZ- tőtitkárhoz. A levelet szeptember 22-én nyújtották át U 'hantnak. A szovjet kormány javasolja: különálló fontos pontként tűzzék az ENSZ-köz- gyűlés 19. ülésszakának napirendjére a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy az államok ne folyamodjanak erőszakhoz területi vitáik és ha- tárkédéseik megoldása végett. Lübke nyugatnémet államelnök az amerikai légierők egyik különrepülőgépén kedden egyhetes látogatásra Nyu- gat-Beriir.be érkezett. Jóllehet Nyugat-Berlin nem tartozik a Német Szövetségi Köztársaság területéhez, Lübke a városban tartózkodása alatt el kívánja látni nyugatnémet államfői teendőit A moszkvai televízió épületében kedden az újságíróknak bemutatták a Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából készített tv-filmsoro- zat első alkotását, amely bemutatja a francia főváros azon helyeit, ahol Lenin a századforduló idején élt. A film a francia televízió közreműködésével készült Az Armenia szovjet hajóval kedden Alexandráéból nagyobb örmény csoport utazott el, hogy hazatelepüljön szülőhazájába, Örményországba. Az Argentin Szövetségi Bíróság elrendelte az argentin általános munkásszövetség 119 funkcionáriusának előzetes letartóztatásba helyezését. A bírói döntés szerint a szak- szervezeti vezető^ „megsértették az alkotmányt”, amikor ez év májusában részt vettek a szövetség akcióterve értelmében indított sztrájkok előkészítésében. Franz Oláh, a napokban leváltott szociáldemokrata belügyminiszter neve szerdán ismét az osztrák sajtó címoldalára került. Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség szocialista frakciója emelt ellene vádat: eszerint Oláh, aki belügyminisztersége előtt évekig a szakszervezeti szövetség elnöké volt, „önkényesen, az előírásokkal ellentétben gazdálkodott a szakszervezetét pénzével”. Martin, kanadai külügyminiszter a parlamentben mondott beszédében Dél-Vietnam kérdésével foglalkozott. Bejelentette, hogy a kanadai kormány elhatározta, növeli a pél-Vietnamnak nyújtott gazdasági és technikai segítséget. Közölte, hogy Cabot Lodge, az Egyesült Államok volt dél-vietnami nagykövete Ottawába érkezik, hogy megvitassa a kanadai kormány döntésével összefüggő kérdéseket. A berliniek végsi búcsút vettek Otto Grotewohltól Berlin, Pinczési Pál, az MTI tudósítója jelenti: A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága székházának üléstermében szerdán délután pontban két órakor kezdődött az állami gyászaktus, amelyen a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsa, minisztertanácsa, pártjai, a baráti országokból és a külföldi testvérpártoktól érkezett küldöttségek tagjaival együtt végső búcsút vettek Otto Grotewohltól, a német és a nemzetközi munkás- osztály nagy halottjától. Az immár lezárt koporsó mellett a nemzeti néphadsereg rohamsisakos tisztjei álltak díszőrséget. A koporsó mellett foglaltak helyet Johanna Grotewolh, az elhúnyt miniszterelnök felesége, továbbá Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke, az NSZEP első titkára, a NSZEP Politikai Bizottságának tagjai és a külföldről érkezett küldöttségek vezetői, köztük Nemes Dezső, a magyar küldöttség vezetője. Az NDK nemzeti himnuszának eljátszása után Walter Ulbricht mondott gyászbeszédet. „Walter Ulbricht méltatta az elhunytnak a német munkásosztály egységének megteremtésében és a német történelem első munkás—paraszt államának létrehozásában szerzett nagy érdemeit, majd így fejezte be beszédét: Drága halottunk neve az idők végtelenjéig ragyogni fog a német munkásosztály dicsőséges történetében”. Dmitrij Poljanszkij, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a szovjet küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy ebben a fájdalmas órában az egész szovjet nép együttérez a Német Demokratikus Köztársaság munkásosztályával, parasztságával, dolgozó értelmiségével, egész lakosságával. Otto Grotewohl, a nagy tehetségű és bátor munkésvezér és politikus mindhaláláig hűséges maradt Marx, Engels, és Lenin ügyéhez, s tántoríb- hatatlanul harcolt az NDK és a Szovjetunió barátságának elmélyítéséért. „Otto Grotewohl halott, de az ügy, amelynek életét szentelte, halhatatlan” — fejezte be beszédét Dmitrij Poljanszkij. Ezután Max Keimann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy Otto Grotewohl életének tanulsága a nyugatnémet munkásosztály számára ma élőbb, mint valaha. Grotewolh példája arra tanít, hogy a munkásosztály egysége révén diadalmaskodni lehet a német militaristákon, imperialistákon és meg lehet teremteni az egész német nép békés, boldog, szocialista jövőjét. A Francia Kommunista Párt küldöttének búcsúbeszéde után felcsendültek az In- ternacionálé dallamai, majd a nemzeti néphadsereg tisztjei a koszorúkkal és az elhúnyt miniszterelnök fekete bársonyra helyezett kitüntetéseivel megindultak a kijárat felé. Az NDK lobogójával és a munkásosztály vörös zászlójáról letakart koporsót a néphadsereg tábornokai és tengernagyai vették vállukra, s az épület előtt ágyutalpra helyezték. A gyászmenet lassan megindult Berlin utcáin. A koporsó előtt 11 autó vitte a koszorúk megszámlálhatatlan tömegét. A koporsót az elhúnyt legközvetlenebb rokonai és harcostársai követték, akik ünnepélyes lassúsággal haladó személyautókban kísérték utolsó útjára a nagy halottat. Végig a baumschulenwegi krematóriumig vezető mintegy húsz kilométeres útvonalon a gyászoló berliniek százezrei álltak, s némán vettek búcsút Otto Grotewohltól. A krematóriumi gyászszertartáson csak a legközvetlenebb rokonok és barátok vettek részt. A krematórium dísztermében Friedrich Ebert, a NSZEP Politikai Bizottságának tagja, Ndgy-Berlin főpolgármestere mondott beszédet. A gyászbeszéd elhangzása után az orgona az In- ternacionálét kezdte játszani és a nemzetközi munkásosztály himnuszának hangjai mellett mélybe süllyedt az Otto Grotewohl földi maradványait őrző koporsó. Az Otto Grotewohl hamvait őrző urnát október 15-én helyezik el a német munkás- mozgalom nagy halottainak friedrichsfeldei temetőjében. Megemlékezés Párizsban és Berlinben az I. internacionálé 100. évfordulójáról Ali Szaltri elutazott Moszkvából Mosüíkva (MTI): Egyhetes hivatalos látogatása befejeztével szerdán reggel hazautazott a Szovjetunióból dr. Ali Szabri, az EAK miniszter-elnöke és kísérete. A Vnukovói repül őt éren az EAK kormányfőjét Nyikita Hruscsov meleg szavakkal búcsúztatta. Dr. Ali Szabri válaszában elismerően Szólt a Szovjetunió eredményeiről és az arab nemzet irányában megnyilvánuló őszinte segítőkészségéről. Az EAK miniszterelnöke, mint ismeretes, Nssszer elnök üzenetét hozta el Hruscsov- nak. Ez az üzenet, és a moszkvai tárgyalások eredményei is, a Szovjetunió és az EAK további közeledését tanúsítják az imperializmus és a neöko- lonializmus elleni harc elvi és gyakorlati kérdéseiben. A Szovjetunióban tett hivatalos utazása után szerdán Józef Lenárt miniszterelnök meghívására négynapos hivatalos látogatásra Csehszlovákiába érkezett Ali Szabri az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnöke és felesége, valamint az EAK 25 tagú küldöttsége. Az Egyesült Arab Köztársaságból érkezett vendégeket a prágai repülőtéren ünnepélyesen fogadták. Üdvözlő beszédét Jozef Lenárt és Ali Szabri mondott. Goldwater korteskedik Goldwater köztársaságpárti elnökjelölt kedden folytatta kortéskörútját, és bármerre járt, éles hangú rövid beszédekben fakadt ki a demokratapárti kormány ellen; A texasi Amarillóban 6000 választópolgár előtt nyilatkozott, bírálta a kormány délvietnami politikáját és e politika megvalósítóját McNamara hadügyminisztert. A szélsőséges Goldwater ez alkalommal ismét megpróbált békeangyal szerepében tetszelegni és míg egyrészt tagadta, hogy 6 háborús politikus lenne, másrészt azt állította, hogy az egész Egyesült Államokban leginkább McNamara csörteti a kardot. Az új mexikói Albuquerque- ben mondott beszédében ismét McNamarát vette célba, azt hibáztatva, hogy a hadügyminiszter nem hallgat a hivatásos katonai vezetőkre, hanem inkább a „szürke flanellnadrágos fiatalemberek”, vagy az elektronikus számítógépek tanácsát fogadja meg. Goldwater a televízióban is nyilatkozott és békevágyát bizonygatta. Kedden Párizsban a Francia Kommunista Párt nagygyűléssel emlékezett meg az első In- temacionálé megalapításának 100. évfordulójáról. A nagygyűlést Waldeck Rochet, a párt főtitkára nyitotta meg. Waldeck Rochét, a nemzetközi munkásmozgalomban támadt nehézségekről szólva rámutatott, hogy azok nem változtatják meg alapvetően a dolgok menetét. A kínai vezetők elhajlása — anélkül, hogy lebecsülnénk jelentőségét — történelmi szemszögből nézve végső soron a mozgalom növekedésével járó súlyos betegség. Annak a következménye fejtette ki a szónok, — hogy a szocialista forradalom magába olvasztja a dolgozók több százmilliós nem proletár tömegeit. A kommunista világmozgalom azonban változatlanul óriási erőt képvisel, döntően befolyásolja az emberi társadalom fejlődését. Waldeck Rochet megnyitója után Jacques Duclos, a párt Politikai Bizottságának tagja tartott beszámolót az első Inte rnacionálé 100. évfordulójáról és a nemzetközi kommunista mozgalom egységéről. Hangoztatta, hogy a kommunista mozgalom egysége korunk parancsszava. A világ kommunistáinak újra meg keli erősíteni a marxizmus—leni- nizmus valamennyi kommunista és munkáspárt számára közös elveit, mondotta Duclos. Jacques Duclos végül bejelentette, hogy a Francia Kommunista Párt Maurice Thorez végrendeletéhez híven részt fog venni a jövőre megtartandó nemzetközi kommunista értekezleten és a decemberben összeülő előkészítő tanácskozáson.-ár A német fővárosban pénteken tudományos ülésszak nyílik az I. Internacionálé 100. évfordulója alkalmából. A pénteken megnyíló ülésre már megérkeztek az első külföldi részt vevők. Äz Indiai Kommunista Párt határozata A Pravda szerdai számában ismerteti az Indiai Kommunista Párt Központi Végrehajtó Bizottságának azt a határozatát, amely elítéli Mao Ce-tungnak, a japán szocialisták előtt kifejtett nézeteit. A Központi Végrehajtó Bizottság felhívja minden indiai figyelmét Mao Ce-tung veszélyes nézeteire, köztük a Szovjetunió és a szocialista tábor ellen intézett dühödt kirohanásaira. A határozat hangoztatja, hogy a Szovjetunió fel- darabolására voló felhívás nemcsak áruló jellege miatt káros, hanem azért is, mert közvetlen és nyílt segítséget nyújt az imperializmusnak. Éppen úgy, ahogy Hitler annak idején az élettér hiányára hivatkozva próbálta igazolni bűnös agresszióját: Mao Ce-tung szemérmetlenül a japán reakciósok érdekeinek védelmében hadakozik. Mao Ce-tung nemcsak kirohanásokat intéz a Szovjetunió ellen, hanem támogatja a nyugatnémet rovansistákat is, akik követelik az Odera- Neisse határ felszámolását és Kelet-Németország bekebelezését. Másfelől Mao Ce-tung a japán militaristák kezére is játszik, akik a Kurili-szigetex visszaszerzéséért kardoskodnak. A továbbiakban * határozat megállapítja: az a módszer, amellyel Mao Ce-tung a Szovjetunóival támadt nézeteltéréseket rendezni kívánja — mint kijelentette, 25 évig is folytatná a jelenlegi viszályt —- azt tanúsítja, hogy egy szemernyi egységtörekvés sincs benne. A kínai vezetők minden marxi—lenini alapelvet semmibe vesznek és azokat legfeljebb spanyolfalnak használják fel agrezz- szív terveik és terjeszkedő törekvéseik leplezésére. fl dániai választások eredménye Koppenhága (MTI): A dán belügyminisztérium szerdán hajnalban közzétette a parlamenti választások végeredményét, amelyből kitűnik, hogy az erőviszonyok többé-ke- vésbé változatlanok maradtak. Ennek ellenére ingataggá válik a megalakítandó új kormány helyzete, mert az eddigi koalíció egy mandátumot elvesztett és éppen ez az egy mandátum hiányzik ahhoz, hogy a kormány a parlamentben a képviselők félét maga mellett tudhassa. A választásokon a szavazásra jogosultak 86,4 százaléka vett részt, összesen 2 630 169 választó járult az urnákhoz és 175 mandátum sorsáról döntött. A szociáldemokrata párt I 103 216 szavazatot kapott (41,9 százalék) é3 ily módon a jövőben is 76 képviselője lesz a parlamentben. A koalícióban részt vevő szociál liberális párt 139 731 szavazathoz jutott (5,3 százalék) és a korábbi II mandátum helyett csak 10 mandátuma lesz. SZÜTS ISTVÁN: A VÖRÖS AGVAC Dokumentum regény (8.) Salás, aki nem tudott az üzletkötésről, korábbi nagyobb adósságaitól szabadulandó Müller ajánlatára átadta apportjait, azaz a tíz százalékát, s lemondott a gánti jogosítványokról. Müller megígérte neki, hogy további pénzt kap, ha kutat, és még feltár a hegyekben bauxitot. Balás újabb jogosítványokat váltott ki Iszka- szentgyörgy, Mórágy és a Hór- mashatórhegy környékén. Müller ígéretében nem is kételkedett, a bánya és a gyár már nem „úszhatott el”. Ami pedig a pénzügyi manőverezéseket illeti, azokról halvány fogalma 1964. szeptember 24. sem volt. Gondolva, ha pénz kell, majd szól és Müller fizet. Az apportokért kapott ösz- szegből újabb felszereléseket vásárolt, mert nem akart megint egy kalapáccsal és hátizsákkal útnak indulni. Hónapokig tanulmányozta a térképeket, leírásokat szedett össze és boldog tervezgetésekkel teltek napjai. Úgy becsülte, körülbelül tízezer embert lehet majd foglalkoztatni. Gánton lesz munkájuk a bányászoknak. Egyik este éppen teáját itta, amikor csengettek. Legnagyobb meglepetésére Virágh József, a bányász-szerző öregember állt a küszöbön. — Nem megyek be mérnök úr, mert esik az eső, és csurom egy víz vagyok.:. csak azt akartam mondani.. ■. Balás a konyhába vezette az öreg bányászt, aki a tömeges elbocsátások hírével érkezett. — Nincs már ott kérem munka és a bányán kívül semmi sem lesz — vetett éles pillantást a mérnökre. — Becsapott engem az úr! A gyárat csak ígérték, de mit dolgoznak fel a gyárban, ha az anyagot elviszik? — Visszakapjuk ml azt, Virágh bácsi, ne búsuljon. Csak nincs még elektromos áramunk. Egyébként a timföld- gyár felépül. Saját szememmel láttam a terveit. Dr. Müller pedig Németországban ..; — Az az irhabundás útf .;. Nos, éppen ő mondta, hogy nem kellünk. Nem lesz gyár. Csak felszedik az anyagot és viszik ki vagonokban. Nem látjuk mi már azt viszont. Biztosan tudja azt maga is, csak komédiázik. Hol van hát a kenyér, amit ígért? .. ■. X. A TŐZSDE Chorin Ferenc, a Salgótarjáni Kőszén RT vezérigazgatója ezen a reggelen különösen ideges volt. A kőszenet a szokásos árfolyamon jegyezték a tőzsdén, de újabban felkapták a nagyközönség előtt eddig ismeretlennek számító bauxit nevet. Szén persze mindig kell, de ... mi van ezzel a bauxittal?... Az igazi üzletben nem tétovázhat, ha jó lehetőségekre van kilátás!..; — Kegyelmes uram, a tőzsdén „hosszt” jelentenek a bauxitra — jelentette a titkár. Chorin egy percre a levegőbe bámult, majd beszólította a kereskedelmi osztály főnökét. — Holnap a következő személyek megjelenésére számítok: Vida Jenő, a MÁV vezérigazgatója, Krausz Simon, az Angol—Magyar Bank elnöke, dr. Müller József, az Alumínium RT igazgatója. Másnap délelőtt a barna posztóval borított tárgyalóasztal mellett sok hamutartó megtelt szivar- és cigarettavéggel. Krausz Simon elhozta teljes vezérkarát, és ott volt — a kormány megbízásából — Hunyady János gróf is, — Uraim — kezdte Chorin —, arról van szó, hogy fel kell vásárolnunk a Bauxit részvényeit. A tranzakcióhoz én adom a pént. Legyenek szívesek nekem holnapig az összes részvényt — amilyen áron csak lehet— beszolgáltatni. Ha megszerezzük az ötven százalékos többséget, miénk az új magyar kincs. Haszon lesz, arról kezeskedem. Müller dr. a segítségünkre lesz. Ha valami problémájuk akadna, hozzám forduljanak. A tőzsdén már intézkedtem, hogy a legalacsonyabb árra verjék le a bauxit- részvények árát. El kell hí- resztelni, hogy nincs Magyar- országon alumíniumérc, az emberek értéktelen papírokat vásároltak. Az üzlet — ezt Önöknek is látniuk kell — milliókkal kecsegtet... Balás Jenő mit sem tudott a titkos tárgyalásokról, a saját dolgát intézte. A hét végén Gántra utazott. Elhatározta: utána néz annak, amit Virágh panaszolt. Egyszerűen nem értette a dolgot, valójában nem is hitte el. Hiszen Tetétlenivél és Müllerrel kötött — és írásban is rögzített — megállapodása úgy szólt, hogy a bauxit- ércet kitermelik, itthon feldolgozzák, vagy ha ez nem megy, abból olyan szerződést kötnek valamelyik szomszédos országgal, Jugoszláviával vagy Romániával — esetleg Csehszlovákiával —, hogy áram birtokában feldolgozzák a bauxitot és visszaküldik félkészgyártmányként. Ez a munka is legalább százezer embernek teremtene munkát, kenyeret, megélhetést Magyar- országon. Párolgó, gőzölgő földek mellett vezetett útja Gánt felé. Amikor a bánya területére ért, egy ismeretlen ejpber megállította. — Uram, nincs meghatalmazásom, hogy önt a bánya területére beeresszem! Balás egyszerűen félretolta az okvetetlenkedőt, berohant az irodába. Amióta itt járt. egészen megváltozott a bánya környéke. Az irodaépületben modern bútorok, központi fűtés, cementlapokkal lekövezett folyosók fogadták. „Mint egy igazi üzem” — állapította meg jóleső érzéssel. A titkárságon Müller doktort kereste. A titkárnő kijött és közölte: a ve* zérigazgató úr foglalt, jöjjön holnap dél körül. Balás ránézett, beharapta száját, vett egy mély lélegzetet, aztán benyitott a vezéigazgató ajt ján. Bent német nyelven fo'“ a társalgás. Szemüveges, v" rösképű férfi magyarázott é pen ötvenhat jelenlévőnek Balás az íróasztala mögött ül Müllerhez fordult. — Miért bocsátották el sv embereimet? — kérdezte. (Folytatjuk!
