Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1964-09-24 / 224. szám
Ha jó a kezdet Gárdonyi Géza írása jutott eszembe a minap —, de lehet, hogy Móráé az a szívszorító írás, már pontosan nem emlékszem — amikor egy üzem főmérnökével beszélgettem. Az az írás, amelyben a szegényember csak úgy akarja elengedni gyermekét a középiskolába, ha helyébe kiscselédet kap. Gárdonyi Géza egyszerű hőse nem tudott elszakadni hétköznapjainak problémáitól, ahogyan mondani szokás nem látta a fától az erdőt. Ez jutott eszembe, amikor a főmérnök kijelentette: „Kezdődik az oktatási év, lesz ismét cirkusz a műszakokkal. Csak ezzel a felnőttoktatással hagynának már békén/’ Ez a szubjektív vélemény hogy mennyire nem állja meg a helyét, azt senki előtt sem kell bizonygatni; Mint ahogy azt sem, hogy ennek az üzemnek is sokat segített az, hogy dolgozóinak általános és szakmai műveltsége évről évre gyarapodott. Kezdődik az oktatási év, s vele együtt nyílván azok a hibák is, amelyek évről évre fogynak, de véglegesen kiirtani igen nehéz őket. Amint az előbb említett vélemény is mutatja. Főmérnökünk esetében — az üzemben több műszakban dolgoznak —, valóban nehéz az esti iskolát összehangolni a műszakváltással. Valószínű, hogy ebből kisebb-nagyobb nézeteltérések származnak. De az esetek többsége egyúttal arra is utal, hogy jószándékkal, belátással mindent meg lehet oldani. És nemcsak lehet, hanem kell! Tudvalevő, hogy megyénkben az ipar most teremtődik, s egyúttal azzal a szükség- szerű problémával kell szembenéznie, hogy nincs elég szakmunkás. Mezőgazdaságunk nagyüzemi szervezettsége lényegében ugyancsak a mind nagyobb fokú gépesítést kívánja, az értőbb és ■zakszerűbb munkát* Ezért terebélyesedik az üzemi és falusi akadémiák újszerű családja. Az elmúlt évben 25 munkásakadémia működött, az idén már magán Nyíregyházán húsz akadémia indul. Ezeknek tematikája nagyobb részt az adott üzem olyan kérdéseivel foglalkozik, amelyek a termelést segítik, amelyek a munka tudatosabb, szakszerűbb végzését szolgálják. Az egy, illetve kétéves akadémiák zömében valóban a munkások képzését végzik, kisebb százalékban hallgatják az akadémiák előadásait az üzem tisztviselői és más beosztású dolgozói. Igaz, hogy a munkásakadémiák foglalkozásai nem jelentenek megterhelést, hiszen havonta egy-két előadást kell csak meghallgatniuk a munkásoknak, viszont nem nyújtanak semmilyen képesítést. A dolgozók esti iskolája szoros és kötött tanulmányi idővel, a levelező tagozatok az önállóbb, s ezért nehezebb egyéni felkészülésével nyílván nagyobb elszánást, akaratot igényelnek a munkásakadémiáknál. Az esti iskolák látogatói között viszonylag kevés a munkás, és a paraszt. Többségükben tisztviselők, műszakiak és olyanok végzik az iskolát, akiknek beosztásuknál fogva ez kívánatos, vagy mert előbbre akarnak haladni; A valóság az, hogy az olyan helyeken, ahol az üzemek, vagy állami szektorok, termelőszövetkezetek gondot fordítanak a munkások, termelőszövetkezeti tagok szakmai és általános műveltségének fejlesztésére, ezeken a helyeken évről évre jobb eredményeket érnek el. Nyílván, hogy másutt ahol a munkahelyek nem hogy segítik, de a pillanatnyi helyzet kicsinyes érdekében még talán gátolják is — ha mással nem, közönnyel — a dolgozók tanulását, a kötöt- tebb iskolai forma sok embert visszariaszt a tanulástól. Milyen jó lenne, ha a munkahelyek olyan fokú szervezést végeznének az esti iskolák propagálásával, mint a munkásakadémiáknál! Mert mint sok minden más, a továbbtanulás is szervezést, felvilágosítást igényel. Az olyan üzemben, mint ahol az említett főmérnök dolgozik, ahol a műszakok átszervezése okozta kényelmetlenség elkerülése fontosabbnak tűnik, mint az, hogy a műszakokban dolgozó munkások értőbben és tudatosabban dolgozzanak, az ilyen üzemben nem is lehet várni komolyabb sikert a tanulásban. Tanulni az egyik legnehezebb dolog, s hozzá még úgy, hogy dolgozni kell. A tanulást vállalónak elismerés jár és segítség. Hiszen nem lehet elválasztani itt az egyén törekvését a társadalom érdekeitől, mert bár a tanuló, művelődő ember saját magának könnyíti a munkát és nyitja rá szemét munkáján túl az egész világra, munkája azután méginkább a közösségnek kamatozik. Hiba lenne, — mint ahogyan az is néhány munkahelyen —a továbbtanulást olyképpen elkönyvelni, hogy ez csak egyesek haszna, s hogy ez többletmunkát, megterhelést jelent az üzemnek, vállalatnak, termelőegységnek. Ez a szemlélet az, amelyet Gárdonyi Géza szegénysorsú hőse képvisel, aki a mától nem látja a holnapot. Kezdődik az oktatási év, s ha úgy kezdődne, hogy mind kevesebb helyen érvényesülne az említett főmérnök szubjektivitása, akkor a kezdet igen jó, bizonyos, hogy nemcsak számokban, hanem tartalomban is gazdagabb évet zárhatnak mindazon fórumok, amelyek az emberi gondolat, értelem gazdagításán fáradoznak. Sipkay Barna Kibővített járási pártbízottsági ülés Mátészalkán Két fontos kérdést tárgyalt kedden a mátészalkai járási pártbizottság kibővített ülése: az új pártoktatási év kérdését és a Politikai Bizottság 1964. május 13-i határozatából fakadó feladatot, amely szerint november 1 és december 15-e között újjá kell választani a pártalapszervezetek vezetőségeit. Az értekezletet — amelyen a pártbizottság tagjain kívül pártaktívák, tanácselnökök és iskolaigazgatók is részt vettek —, Kovács Sándor elvtárs, a pártbizottság titkára nyitotta meg. Az első pont referátumát Bartha István, a pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője ismertette. Többek között saólt arról, hogy a párt által szervezett, legutóbbi politikai oktatáson 1258 pártonkívüli dolgozó és vezető funkcionárius vett részt. Várhatóan, a következő oktatási idényben ez a szám tovább növekszik. Az új KJSg-oktatási évre 6 oktatási formán 47 tanfolyamot szerveztek a járásban, amelyen 3500 fiatal gyarapítja politikai és társadalmi ismereteit. Az alapszervezetek vezetőségeinek újjávái tisztásával kapcsolatos, sajátos járási feladatokat Tinái Gyula, párt-, és tömegszervezeü osztályvezető ismertette. Á pártvezetőségek újjává- lasztása a párt életében rendszeresen megismétlődő, de mindig nagy jelentőségű esemény. A párt vezetőszerepe a fejlődés közepette törvényszerűen növekszik; a mind bonyolultabbá váló politikai, gazdasági és kulturális építő munka egyre nagyobb terv- szerűséget és magasabb színvonalú szervezettséget igényel — mondotta, maód figyelmeztetett arra, hogy biztosítani kell az újjáválasztással kapcsolatos feladatok helyes tudatosítását, politikai jelentőségét. El kell érni: a Politikai Bizottság határozata szellemében tovább erősödjön a kedvező politikai légkör, a dolgozó tömogek bizalma a párt iránt, szilárduljon a tekintélye. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások pártszervezetei a választást megelőző politikai munka során a termelési tervek teljesítését, illetve túlteljesítését, az őszi betakarítási és vetési munkákra való mozgósítást állítsák munkájuk középpontjába. A siker sokban függ a jó szervezéstől, előkészítéstől. A beszámolókat számos hozzászólás követte. Kép a Nyíregyházi Gumigyár fonalhurkoló üzeméből. Balról jobbra Fekete Bélánál Koczka Gyuláné és BrösztI Gáspárné munkásnők. Foto: Hammel József Filmen és a valóságban Két lány és két asszony egy udvarban — Fazekas Gyuláné harmincéves hagyatéka — A tantestület átlagos életkora: 23 év Vízművek, kutak —» 19 millióért Eddig 50 átadás — Újabb fúrás Kótajban (Munkatársunktól) A Nyíregyházi Vizműépítő és Kútkarbanlartó Vállalat évi kivitelezési terve meghaladja a 19 miljiq fprintot. Munkájukban a megye területén új kutak létesítése, a régiek teljes felújítása, törpe vízművek és a tsz-ek részére vízellátás} berendezések építése szerepel. Az 1964-es terv 85 új kút létesítését, illetve teljes felújítását határozza meg. Augusz tus közepéig 50 jó és bő víz hozamú kutat adtak át ren deltetésének. A tsz-ek részér« tervezett nyolc kutat már szép tember közepén befejezték é: átadták. Az év hátralévő idejében még 45 új kút elkészítését tervezik, mivel szabad kapacitásuk jelentkezett. Folyamatosan építik a törpe vízműveket is, bár néhány helyen az eternitcső hiánya hátráltatja a munkát. Gáván például eddig az előírt ütemben haladt a munka, most a csövek hiánya lassítja az építkezést. Igaz, még szeptemberre ígéretet kaptak a csőgyártó vállalatoktól, hogy az igényelt csőmennyiséget leszállítják, de sajnos ez a mai napig sem érkezett meg. Ennek ellenére Hermánszegen és Nyírbátorban megkezdték a törpe vízművek építését. Nyírbátorban már a második kút fúrásánál tartanak. Űj mélykút-fúrási igény is jelentkezett a vállalatnál t— 150—200 méter mély! — amit eddig nem végeztek. Ennek érdekében most van folyamatban a felszerelések, a műszaki berendezések beszerzése és a mélyfúrású kutak műszaki előkészítése. Elképzelésük alapján még ez évben, a kótaji vízmű telep bővítése szerepel. Előre láthatólag két új kút fúrása végzik el, ami jelentősen se gíti majd a város vízigényé nek kielégítését. unterem „funkciója”. (Iroda, íttörőszoba, könyvtári helyiség.) Szóba kerül a film, a Négy lány egy udvarban, a falusi pedagógusok, s főképpen a aők jelene, jövője. A filmet nég nem látták, hónapok núlva jutnak el az új filmek 5 hetenként vetető kis mozisa. ígyhát véleményt sem tudnak mondani róla. — Nem láttam a filmet, — gondolkodik el Szűcs Ilona. — De annyi bizonyos, a tanításon kívül nem sok minden rár itt a pedagógusra, különösen a nőkre. Szórakozni? Nincs fin a faluban. Egy szál aSToöómusról tudunk... — Hogy ő is marad-e vagy sem — a jövő zenéje. Baráth Elemérné a legidősebb a fiatal tantestületben, nyolc éve tanít Tókoson. Tá- kosinak érzj magát, }tt van lakásuk, ide köti sokminden. \ férje Naményban művezető a ládagyárban. 6 sem mondja ki, akár „ többiek, rtogy „nem innen akar nyugdíjba menni”. Csak annyit sejtet: — Nem jó ez így, kétfelé!.-. De ha már megyünk majd, egy nagyobb helyre szeretnénk, nem Naményba... Jobb folytatás lenne... Elvágyódás? Ábránd? Jogos töprengés? Erre a későbbi évek adják meg a feleletet. A tákosi tantestület a maga 23 éves átlag életkorával sok reményre feljogosítja a falut. Vannak megoldandó gondok. A fiatal együttes ha nem is mindent, sok tartalmat, izgalmat találgat Tákcsson. Ez rajtuk és a falun múlik. Élt a községben egy tanítónő, Fazekas Gyuláné. Fiatalon jött 'de és ősz hajjal távozott. Harminc évig tanította a falu apraját, nagyiát. Nemcsak a betűvetésre, olvasásra; A beregi szőttes gyöngyszemeinek varrására is. És közben feldolgozta H beregi kopogós táncot. Szép örökséget hagyott a falunak, az utókornak. Az útkeresés, a kételyek ellenére is fel kell tenni a kérdést: a mostani, még kovácsolódó fiatal nevelőtestület nem írhatná be hasonlóan a nevét a falu történetébe, nem hagyhat maradandó értéket? Talán ez jobb befejezése, vagy inkább folytatása lenne annak a bizonyos filmnek, amelyre kinek kinek válaszolni kell előbb vagy utóbb Pill GÍzt Ezt kérdezték a falu vezetői a bemutatkozás után. — Ez a fglu kicsi, de nagyon szereti a sportot... — folytatja a 24 éves igazgató. Egy évvel több a nevelőtestület átlag- életkoránál, amely 23 óv. A legidősebb 29 éves, a legfiatalabb 18. Évszámok rakódnak ki előttünk és nevek. Az okok már nem ennyire rajzolódnak ki. Mármint azok miért nem tudnak egy-két évnél tovább maradni Tákoson a tanítók, általános iskolai tanárok. — Nem 6okat tudunk róluk, szinte valamennyien újak vagyunk. Talán néni fogadták őket úgy, ahogy kellett volna. Vagy az ő elhatározásukkal volt baj. Az is igaz, hogy a házasságkötés legtöbbször megmozgatja a helyéről a nevelőket... Hárman is igyekeznek kitalálni az okokat, s az igazgató, Szűcs Ilona képesítés nélküli, aki Nagyvar- sányból jár Tákosra kerékpárral és Vajda Sándorné, aki gyógytorna-tanári diplomával kötött ki a kis községben, férje a naményi járási tanácson dolgozik. — Lakást kaptunk. Nincs különösebb <jkunk elmenni — magyarázza a fiatalasszony, Vajdáné. Gyors fejszámolással kimutatja, sok a kiadás, a gyereket, mivel helyben nincs bölcsőde Csarodára viszi a férje mindennap, szerencsére Trabanttal. Egy nénj főz, havonta 250 forintért. Nehéz így háromfelé, a férj Naményban, a feleség Tákoson, a gyerek Csarodán. — Van otthonunk és még- sincs. — Nem mondja ki a szavakat a fiatal pedagógusnő, de az előbbieknek ez az értelme. Azt azonban megjegyzi so- katmondóan: — Nem fogunk itt megöregedni... Csengőszó hívja az órára, a gyerekek zsivalya nem hallatszik ki, bár együtt vannak kisebbek és nagyobbak. A tákosi iskola csak részben osztott. Minden hely foglalt az öreg padokon, melyeket nem lehet kiselejtezni, nem azért, mert nem kapnának helyette korszerű kis asztalokat. Hanem sokkal kevesebb gyerek férne így el „ tanteremben. — Ez a szemléltető eszköztárunk — mutat egy közep- nagy szekrényre az igazgató. Ebben van a biológia, kémia és még a többi tantárgy kísérleti és szemléltető eszköze. Igen, csak- így egyesszémban. — A másik szekrény? — Az a községi könyvtár, illetve a könyvállomány — válaszol az igazgaíÓ. Ezzel háromra szaporodott a zsúfolt Négy lány egy udvarban — 1 ez a címe az egyik új magyar i filmnek. Négy tanítólány a 1 szereplője, akik eldugott kis i faluban élnek. Elvágyódnak, : mert szürkének, tartalmatlan- I nak találják a falusi pedagó- < gus munkáját. J Valóban így lenne? 1 Tud-e futballozni? i ■ i Tákos a beregi rész egyik jj kis községe. Nincs különösebb nevezetessége, hacsak nem a műemlékké nyilvánított temp- ‘ lom, amelyet gyakran felke- . résnek történészek, kiránduló 1 csoportok. A nemzetközi műút mentén , fekszik a falu. Ennek ellené- ] re aligha emeli ez a tény , magasabbra a szomszédos , községeknél. Az iskola kívül- , ről takaros parasztházra ha- } sonlít. Belülről? , Megviselt padok, egy tante- f remben összezsúfolt tornászé- f rek, asztalok, szekrények. Egy j tanterem, de kiderül, hogy f kettő, ugyanis a szekrények | képezik a spanyol-függönyt, a , függönyön innen az úttörőfog- “ lalkozások szobája, azon túl igazgatói és nevelői iroda. j — Persze most a tanév kéz- i detén egy kicsit összezsúfolód- ’ tunk — mondja védekezőén 1 a fiatal igazgató. Dicső Ernő. | Az új tanévre nevezték ki ] igazgatónak. Győréből jött ■ Tákosra. Sok maradandó él- ' mény fűzte a régi községhez, • egyet végleg elhozott magá- : val... Gyürében ismerkedett meg a feleségével, aki a gyógyszertárban dolgozott. Tákoson lakással várták őket és egy mellnek szegezett kérdéssel: «— Tud-e futballozni? —
